Track 23

Eltűntél. 

Hiányoztam? 

Igen! 

Nem akartam hosszasan és kényszeredetten búcsúzkodni. 

De így egyáltalán nem búcsúzkodtunk.

Talán, mert nem is akarok búcsúzkodni. Tőled. 

Ok. Itt maradt a könyved. 

Emlék, az is, tartsd meg. Ha nem tudnál aludni. 

Te megtartod a karkötőt?

Többé nem veszem le. 

Találkozol Nagyágyúval? 

Nem tudom még. 

Keresni fog. Fogadd el. Tégy egy próbát. 

Nem kellene csomagolnod? 

Harden már itt sürög.

Van aki pakolja a cuccaidat, az jó. Ace? Mond… Mit csináljak? Ha hiányoznál? 

Zeneterápia. Átdobom a mi számunkat. 

Az jó, ok, kösz. Te is azt fogod hallgatni, ha eszedbe jutok? 

Igen. 

Jól van. Utálom, hogy elhagyod a várost. 

Nem örökre. Visszajövök. 

Mikor indul a géped? 

Hamarosan. 

ACE…! Le… Lenne, szóval lenne, egy szó, amit mondanék. Ott van a trekkben. 

Tudom Liv, azt a szót én is komolyan mondtam.

Erre nem tudok válaszolni. Nem tudok mit írni. Ennyiben marad az üzenetváltásunk.

Akkor miért mégy el??? S miért nem viszel magaddal? Mi ketten miért nem tudunk hosszú kapcsolatban lenni? Miért nem jár nekem annyi, mint Colleennak, vagy Michellenek? 

Miért nem vagyok olyan, mint ők? Ace a hosszú tartós kapcsolat híve mégis velem néhány hétnél többet nem bír. Nem is értem. 

Szeretnék Colleen lenni, vagy Michelle, akik évekig együtt lehettek Ace-el. De én Liv Somerhalder vagyok. Az esélyeim, ha voltak is, elúsztak. 

Sokat tanultam Ace-től. Többet, mint valaha. Amikor először találkoztunk meg voltam róla győződve, hogy a szex jelenti az intimitást. De most, hogy újra találkoztunk, már tudom, hogy nem. A valódi intimitás az, amikor megmutatjuk a másiknak, hogy kik is vagyunk valójában. Minden sebezhetőségünkkel. Minden hibánkkal, minden érzésünkkel. Most egészen közel kerültem Ace-hez, közelebb, mint bármikor a kapcsolatunkban. Valójában az újbóli találkozásunkkal nem a testünk találkozott, hanem a lelkünk. Lelkileg kerültem közel Ace-hez és ez a közelség sokkal intimebb volt, mint bármi, amit eddig tapasztaltam.  Ezekben a napokban igazán Ace-el voltam. Ha mondhatom így, akkor öt éve fizikailag adtunk oda mindent egymásnak, testileg, szexuálisan igazán szenvedélyes kapcsolatunk volt, de lelkileg most kerültünk közel egymáshoz, öt évvel később. Talán ezért is tudom most könnyebben elengedni Ace-t. Mert bár fizikailag nagyon távol kerülünk egymáshoz, lélekben együtt vagyunk. Van egy közös trekkünk. Amit bármikor hallgathatunk, egymástól függetlenül. Amiben ott van az egymásnak letett vallomásunk. Csodás ajándék Ace-től, ez a track. Amiben ott vagyunk, mi ketten.

Jót tett nekünk, hogy szembenéztünk a múltunkkal. Közösen. Az együtt töltött időkre és az egymástól függetlenül töltött időkre nézve is. Nem rejtőztem festék mögé, nem viseltem én sem álarcot, de Ace sem. Őszinte beszélgetéseink voltak, olyanok, mint a kapcsolatunkban alig. S most, hogy ennyire megnyíltunk egymásnak, most megy el. 

Fent van Ace új trekkje. A mi közös trekkünk. Az utolsó vizsgámra készülve is ezt hallgatom. Amanda kiköltözött a koliból. Én az utolsó napig maradok. Ilyenkor az utolsó napokban drasztikusan kiürül a kolesz. A kávézóban ülök és a közös trekket hallgatom a fülesben, amikor valaki velem szemközt leül. 

Talán rejtélyes a mosolyom. Nem tudom. De Ace tudta. Pontosan tudta. Noel keresni fog engem. Ace tényleg jól ismeri az embereket és az emberi kapcsolatokat. Tehát fel voltam erre készítve. 

• Még itt Liv? Már azt hittem mindenki kiköltözött - mosolyog Noel.
• Az utolsó nap költözök. Még ötletem sincs hogy fogok ennyi cuccot kipakolni, de nem kapkodom el.
• Had segítsek! - ajánlkozik Noel. - Van egy kocsim, és egész nap furikázhatlak.
• Komolyan megtennéd? - nevetek rá.
• Persze. Legalább így megtudom a címedet - nevet Noel. Tudja, hogy manchesteri vagyok. Hiszen ő tett be a koliba.
• Legyen! - adom meg magam.

Dobozolok. Egy apró koliszobát is meg lehet tölteni rengeteg holmival. Csak a könyveim kitesznek három dobozt. A ruháim is két nagy utazóbörőndbe zsúfolódnak. De van cserepes virágom is. Amikor a nyitott ajtón Noel benéz a derekára teszi a tenyerét. Lesz mit cipelnie, még ha lifttel is viszi le az emeletről.  Az első fordulóval indulunk útnak. A csomagtartó és a hátsó ülés is tele. Talán két forduló elég lesz. Én a cserepes virágommal a kezemben indulok fel anyámékhoz, Noel az egyik bőröndöt hozza. Hétvége van, anyám itthon van az biztos, meg az öcsém is.

• Liv! Miért nem szóltál, hogy ma költözöl, segítettünk volna - mosolyog rám anyám.
• Anya? Noel! Segít kiköltözni - mutatom be Noelt anyámnak, és nem úszom meg Dylant sem a bemutatásnál, mert persze, hogy ilyen időpontban még itthon van. 
• Örülök, hogy megismerhetem, már tudom, honnan örökölte a szépségét Liv - vigyorog Noel anyámra. Anyám zavartan kezet fog Noellel. - Megyek, hozom a következő bőröndöt - siet vissza Noel. Anyám utána néz.
• Noel? - jegyzi meg anyám.
• Túl sima a modora - jegyzi meg Dylan azonnal. - Nem tetszik, ahogy neked bókolt - jegyzi meg anyámnak.
• Szerintem kedves fiú - veszi ki a kezemből a virágot anyám. - Menj segítsetek neki! - terel minket ki anyám Dylannel. Tehát Dylannel egy liftben haladunk lefelé. 
• Hordod a karkötőjét! - nem nekem ront a kérdéssel, de letámad vele.
• Így állapodtunk meg! - felelem kitérően.
• Liv! - kinyílik a földszinten a liftajtó. Noel áll a liftajtó előtt. Rávillantom a mosolyomat és átveszem tőle az egyik költöződobozomat.  Dylan behúzza a másik bőröndöt és mindketten hoznak még a kocsi csomagteréből két dobozt. Noel nem fér be a litfbe úgyhogy ketten maradunk.
• Jó kocsija van, jól szituált srác - jegyzi meg Dylan.
• Aham, igen az - nézek el és várom, hogy kinyíljon a liftajtó. Ahogy visszaérünk a lakásba anyám beinvitálja Noelt.
• Gyertek ebédeljetek nálunk! - Noelt válaszolni sem hagyja. Már rázárta a zárat az ajtóra.  Noelre vigyorgok, aki visszamosolyog.

Este moziba visz Noel. Végérvényesen randizunk. Romantikus vígjátékra ültünk be. Gondolom miattam. De azt sem tudom, hogy mit nézünk. Nem is igazán érdekel. Elmélyedek a popcornos dobozom mélyében és csak azzal foglalkozom, hogy mindig legyen a számban popcorn. Noel a sötét vetítőteremben megérinti a kezemet és összekulcsolja az ujjainkat. Megigazítom a hajamat és közben nézem, ahogy a horgonykarkötőm legörög a karomon. Ace megint Spanyolországban. Ma Ibizán. Már elkezdődött a buli. Talán van élő közvetítés. Talán. 

Nem követhetem örökké Ace programjait. Ez nem megy. Nem mehet így. Nincs értelme. El kell fogadnom. Még ha nehéz is. Ace-nek igaza volt. Van egy trekkünk. Ha hiányzik hallgassam. Zeneterápia. De ne vágyódjam utána és ne sírjak utána. Ne hagyjam, hogy elmenjen mellettem az élet. Bízom Ace emberismeretében. Azt monda, Noel okés srác. Ha Ace azt állította, akkor úgy is van. Tehát hagyom, hogy Noel átölelje a vállam, és amikor hazakísér, hagyom, hogy megcsókoljon. Noel a következő programunkat tervezi a nyárra. Én pedig már tudom, hogy ez mit jelent. Kapcsolatban vagyunk.

Napokig, sőt hetekig habozok. Hogy megírjam-e? Ace-nek. Végül egy este, egy óra zeneterápia után elküldöm az üzenetet. Szinte abban a percben Ace válaszol is rá.

Összejöttem Noellel.

Örülök.

***