Teawin

 Alex

Párizsban. A szállodai fürdőszobában telefonálok. Frissen borotválkoztam. Megigazítom a karikagyűrűmet, a nyakkendőmet, a nadrágövemet. Végre felveszi a telefont.

• Szia! Milyen Párizs? - kérdezi kedvesen Charissa.

• Napsütötte időnek ígérkezik.

• Tökéletes nap egy esküvőhöz - feleli.

• Normális, hogy rosszul vagyok? A saját esküvőmre nyugodtabban mentem.

• Teljesen normális. Örömszülő vagy.

• De kicsit sem örülök - jegyzem meg. Charissa könnyedén felnevet.

• Jó hallani a hangod Alex. Még ha morgolódsz akkor is.  Ne izgulj! - Stefi kopog be a fürdőszobába.

• Bocs, mennem kell! - nyomom ki a telefont. A nadrágzsebembe csúsztatom a telefonom.  Kinyitom az ajtót.

• Minden oké? - kérdezi Stefi. Kicsit sem érzem jól magam. Stefi elegáns kosztümben van. Kim vörös hajába Stefi rendezte el még a százszorszépet mintázó virágokat is. Besütötte és franciafonatban szépen feltűzte a haját. Istenem, a mai naptól ez a fiatal lány a menyem lesz! A homlokomra szorítom a tenyeremet.

• Lehet veszek be egy széntablettát és egy nyugtatót! - morgom.

• A tényeken ez már semmit sem változtat - szorítja a hóna alá a tárca bőrtáskáját Stefi.

• Mehetünk, kész van mindenki? - nézek végig a lakosztályunkba gyűlt társaságon. A szemem megakad Alex fűzős fekete cipőjén.

• Fiam neked hol a fekete bőrcipőd? - kérdezek rá.

• Nem találom. Mehetünk.

• Ebben a cipőben? - borzadok el.

• Szerintem vagány - vigyorogja Alex és erre Kim is megemeli a szoknyáját ahonnan hasonló cipő villan ki, csak rózsaszínben. 

• Ehhez tényleg… nyugtató kell - összegzem, de rájuk hagyom. - Menjünk. 

Az én jaguárommal megyünk. Az újjal. S ettől nosztalgikus hangulatom támad. Vittem ugyanígy esküvőre egy párt. Liamot és Vanessát. Most a lányuk ül mögöttem és a fiamhoz készül hozzámenni. Idegesen markolom a kormányt. Stefi a combomra helyezi a tenyerét.

• Nyugi - mosolyog rám. Liamék a Mokkával követnek minket. Mint amikor Vanessa vezette utánunk a Mokkát Kendalban. Akkor Liam vezette a jaguáromat. Ismét egy esküvő, amin mind a hárman ott vagyunk. Az iroda. Liam, Vanessa és én. És ismét az én jaguárom a feldíszített esküvői autó.  Mély levegőket veszek. 

• Megházasodik a fiam. Ez… durva - foglalom össze. Elérték, amit akartak. A párizsi esküvőt. Nem túl szerencsés, hogy például minden gyerekszületéshez Párizsból kell lekérni a házassági igazolást. Miért nem volt jó a Kendal Paris Church? Szép templom. Szerintem tényleg szép. Ahogy Stefi is szép, tényleg szép. Oldalt nézek rá.

• Mi az? - kérdezi felém fordulva idegesen nyalja az ajkait.

• Újra feleségül vennélek - mosolygom rá.

• És én is hozzád mennék, újra - mosolyog rám Stefi.

• Akkor, tényleg jók vagyunk - vigyorgok rá, és a piros lámpánál áthajolok hozzá és csókot hintek a szép vörösre húzott ajkaira.

Beparkolok. Liam Mokkája fordul mellém a parkolóba. Stefi a napellenzőt lehajtva ellenőrzi a sminkjét.

• Nem fogok sírni! - mondogatja inkább magának. - Oda lenne a sminkem - vértezi fel magát.

• Jaj anyu! - szól előre Alex és megsimogatja Stefi vállát. Hosszan fújom ki a levegőt.

• No, kész vagytok fiatalok? - nézek rájuk hátra. Kim és Alex összenéznek és mosolyogva visszenéznek rám.

• Igen! - mondják kórusban.

• Remek, akkor kiszállás! - csatolom ki a biztonsági övemet. Kiszállunk mind. Stefi tűsarkokon lépked. Tőle ritkább látvány, hogy szoknyában van. És magassarkúban. Vanessától nem. Fekete a szoknyája és a körömcipője is. Füstszín harisnyában van, mint amikor először láttam. Még most is elérzékenyülök ettől a színtől. Ismét egy esküvő, amin ő is ott van, és most sem róla és rólam szól. Ő már sírt. Látom a szemén. Liam idegesen túrja a haját.

• Hát akkor mehetünk - a karomat nyújtom Stefinek és a fiam és Kim után mind elindulunk a házasságkötőterem felé.

Az egész esketés alatt magam sem tudom hol vagyok. Stefi és Vanessa között ülök. Vanessa végigsírja az egészet.  Szerintem a könnyeitől nem is látja magát az esküvőt. Kim nagyon szép menyasszony. Suhogó szép a haja, ragyogó szürkéskék a szeme és lágy a mosolya. Innen igazán Kim van nekem szemből, tehát Alexet inkább oldalról látom és hátulról. Stefi megszorítja a kezem a gyűrűhúzáskor. Én éppen már kaptam rajta őket smároláson, de most itt a házasságkötő teremben egészen érzelmes csókjuk van. Egy kicsit talán hosszú, de szép. Biztos remek képek készülnek róluk. S ahogy egymásra mosolyognak az az érzésem van, hogy mégiscsak a fiam a mázlista. Szerelemből házasodik. Azt a nőt veszi el, akinek az anyját én is szerettem volna oltárhoz vezetni. 

Mi is felállunk koccintani az ifjú párral.  Vanessával is koccintok.

• Vani, ismét egy esküvő. Amin ott vagyok. Te és én.

• Alex! Sosem komolyodsz meg  - mosolyog Vanessa.

• Csak veled, csak veled - csókolom arcon, ahogy lehajolok hozzá.

• Nos, visszajössz az irodába? - súgja a fülembe.

• Rokonságba kerültünk Vani, szerinted? - húzódom el, és rákacsintok.

• Szeretlek! - tátogja hang nélkül.

• Én is téged! - szorítom meg a derekát, mielőtt elengedem. Liam lép hozzám. Némán koccintunk.

• Gondoltad volna? Felneveltük őket… egymásnak - ingatja a fejét Liam.

• Meg nem gondoltam volna, hogy ők ketten összejönnek - vallom be.

• Ihatunk az építészgenerációkra, a DeNoir&Goodwin irodára? - kotyog közbe Kim és a poharát tartja felénk.

• Ne kamuzz, te nem is ihatsz - jegyzi meg  Liam, de újra koccintunk mind. - Szóval te erre nem is üríted a poharad.

• Innen is látszik apuci, hogy ma még nem ittál elég whiskyt - nevet Kim.

• Szemtelen, mint mindig, gyere ide! - húzza Kimet és magához szorítja.

• Az új építészgenerációra, aki… - a hatás kedvéért szünetet tartok. - Goodwin lesz - vigyorgom Liamre. Verhetetlen szituáció. Liam megadóan biccent. A Goodwinok nyertek. Alex, a fiam, és én is összekoccintjuk a poharunkat. Goodwin győzelem.

Liam

Manchesterben Alex tanári szobájában felvételiztetjük az iroda új építészeit. Alex kidolgozott egy rendszert a pályáztatásra. Profi mint mindig. S átvette az irányítást is. Az én irodám megmarad  a fenyvesekben, ahova csak Stefi és Alex jön át, illetve majd a fiatalok. Kendalban lesz Alex főépítészi irodája, de ott a csapat önállóan fog dolgozni Alex instrukciói alatt. S nyitunk egy  irodát Manchesterben is.  Amit mindketten felügyelünk. Először az irodavezetőket kerestük meg. Alex a manchesteri irodába bevonta építészként Charissa Dupint is. A többiek három fordulós felvételi eljáráson vesznek részt. Portfólió és önéletrajz alapján szelektálunk először. Akikre portfólió alapján kíváncsiak vagyunk, velük van elbeszélgetésünk Alex tanári szobájában. Ezt követően Alex Kendalba felvételizteti azokat, akikkel megnézi, hogyan tud együtt dolgozni. Én pedig a Manchesteri irodába felvételiztetek, bár mindketten jelen vagyunk az egész felvételi eljárás alatt.

• Kim most küldött egy ultrahang képet - nézek fel a telefonomból. A képaláírás csak annyi: FIÚ!!!

• Na, Goodwin lesz tényleg - mutatom Alexnek a képet.

• Remek - ásít nagyot Alex.

• Örülsz?

• Sokféle gondolat és érzelem kavarog bennem ebben a témában, inkább nem részletezem - jegyzi meg és a gépén kattintgat.

• Ne aggódj, most már nem fognak leugrálni csak úgy Devonba, akár van jaguárjuk akár nincs.

•  Milyen igaz - biccent rá. - Szerintem ők maradjanak a kendali irodában, ők pedig a manchesteriben - nyújtja át a két rendezett mappát Alex. Belelapozok az önéletrajzokba.

• Ez a csaj csak azért tetszett neked, mert áradozott a kilátódról - morgom. - Egyből felállt tőle mi?

• Nem gondoltam ilyesmire.

• Aham, persze, én is ezt mondanám. Azt mondtad úgy összehangolódtatok, csakis a szimpátia ami számít ennél a kiválasztásnál. Ő elég szimpi volt neked?

• Meglehetősen szimpatikus volt igen. Ismerte a céget, és hűségesnek tűnt.

• Magadhoz, vagy a céghez?

• A cégügyekkel te foglalkozol - hárítja nevetve Alex. - De együtt gondolkodni szerintem velük tudnánk. A két srác nagyon jó, a csajok meg megcsinálják, amit kell.

• Egyébként egyetértek. Viszem Vanessának és rendezi a dolgokat.

• Szuper! Még valami? - kérdezi Alex.

• Gondoltam együtt kimegyünk a fenyvesekhez.

• Még...dolgom van itt - mondja Alex és ezt megerősítve kopogtatnak is az ajtaján. Charissa Dupin áll az ajtóban. 

• Üdv, Liam, Alex! - köszön és végignézem a nude szín bőrcipőjén  keresztül a fehér  szövött szoknyájáig. Elegáns nő és csinos.

• Csak nem vizsgáztatsz még most is Alex? - kérdezem gonoszul.

• Dehogy, Charissa teázni jött igaz? - áll fel Alex és  elveszi Charissától a mappáját.

• Akkor nem zavarok - nézek a telefonomra.

Én nem szeretnék zavarni - mentegetődzik Charissa, de Alex már lehámozta róla a táskáját is.

Nem zavarsz. Liam éppen menni készült, igaz?

Tulajdonképpen megihatok én is egy teát. A sok kávé után egészen változatos lenne, csak teázni - Charissa nevetve helyet foglal velem szemközt Alex kiült foteljében.

Alex furán néz rám. S pontosan tudom mire gondol. Kávé helyett teát akarok inni? Megfáztam? Beteg vagyok? Mert csakis akkor voltam hajlandó teát inni.

• Jól vagyok, de iszom veletek egy teát. Hiszen Charissa is a cégünk egyik építésze lesz, nemigaz? - nézek kettejükre.

• OKé, akkor tea három főre - Alex tölt mindőnknek a forralt vízből. S a teafilteres kínálódobozát tartja elénk.

• Kösz.

• Szóval… Liam… ez vajon azt jelenti, hogy a tea nyert? - vigyorog rám Alex.

• Bizonyos esetekben a tea éppen olyan jó, mint a kávé - bólintok. - Sőt, azt hiszem nem szégyen bevallanom, egészen eddig tévesen alulértékeltem a teát - jelentem ki és Alexre nézek, aztán Charissára. Charissa a teáscsészéje felett mosolyog rám. Alex pedig tökéletesen érti, amit üzenni akartam mindezzel. Őt, Alex Goodwint értékeltem alul. Eddig. Tévedtem. Alex viszonozza a pillantásomat.

• Kösz - feleli komolyan.

• Nincs mit. Ez az igazság - felelem, s megrezzen a telefonom az asztalon. Miközben a teát iszom látom a felvillanó képernyőn az üzenetet:

Dawn: Jöhet egy duplakávé?

Olvadás

 Alex

Szombat van. Lemondtam a levelezős hallgatók óráját. Csak Charissa és én. Kettesben. Sehogy máshogy nem lehetett megoldani egy lopott napot, ami csak a miénk. Talán tanulok a fiamtól. Ki tudja? Ő Devonig ment, le délre. Én keletre tartok. Manchestertől egy óra  a Humber-híd. Kivételesen tiszta az idő. Kicsit szeles, de napsütötte. A Humber-parton átkulcsolom Charissa ujjait.  Összefonódnak az ujjaink. Egy könnyű kötött kendőbe burkolódzik a szél elől. Nézzük a Humber vizét.

• Nyugtalan vagy - állapítja meg Charissa.

• Pedig melletted egészen nyugodtnak érzem magam - karolom át.

• Igen, de mégis érzek rajtad valami feszültséget - átölel és a mellkasomhoz dől.

• Hosszú idő óta, te vagy az első nő, akit érdekelnek igazán az én dolgaim. Hogy mi van velem? Hogy hogyan élem meg a dolgokat én, személy szerint. Charissa úgy örülök neked - szorítom magamhoz.

• Ha rám is tartozik, mond el ami bánt - mondja nyugodtan és kézen fogva magához húz a folyóparti padra. Charissa mindig tud határt tartani. Érzi, hogy valami olyan dolog foglalkoztat, ami erősen a magánéletem. A magánügyem. A családom. Mindig ilyen tapintatos. Sosem kérdezünk egymás házasságába. De ez most más. Egészen más.

• Nagyon úgy fest a dolog…, hogy a fiamnak… gyereke lesz - sóhajtom el messze a Humber felett a friss tavaszi levegőbe. A vizet nézzük mindketten.

• Úgy érzem, nem ez a helyzet az, amikor gratulálnom illene - jegyzi meg óvatosan.

• Alig múltak tizennyolc évesek ő is és a lány is.

• A legjobb családokban is előfordul ilyesmi Alex - néz rám komolyan Charissa.

• Meg akarják tartani, sőt...össze akarnak házasodni - a fejemet ingatom. Zarándokút a Humberen.  Ezért jöttem ide. Végre szembe kell néznem a Humberrel. A szenvedéseim folyójával. De nem akartam egyedül jönni ide. Ezért hívtam meg Charissát erre a kirándulásra. Mert vele akartam itt lenni. Az egyetlennel, aki anyám után képes mellettem állni. Csakis énmellettem. Engem támogatni. Ahogy egy nő sem tette meg mellettem igazán soha. 

• Ez egy nagyon szép és felnőtt döntés részükről Alex. Haragszol rájuk?

• Nem vagyok tisztában a saját érzéseimmel ebben a kérdésben. Tudod, nagyon komoly elvárásaim voltak, a fiammal szemben.

• Az élet élni akar Alex. Minden élet egy csoda. Hagyd hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie - feleli Charissa. Elreked a hangja és szinte suttogás lesz, ahogy szellőre kap.

• Igazad van, egy igazán okos és bölcs nő vagy Charissa - emelem a kézfejét a számhoz és kézcsókot hintek rá.

• A szeretet ritka kincs Alex. Ha teheted ragadd meg és ne engedd el. Soha. Ha meg akarnak házasodni, és a babát is akarják, akkor szeretik egymást Alex. Szeretik. Az életben éppen ez a szép, nemigaz? A szeretet.

• A te olvasatodban annyira máshogy hangzik ez - sóhajtom a két kezem közé fogva Charissa kezét. Dédelgetem a kézfejét. - Nem tudok elvonatkoztatni magamtól. Én is ugyanígy belekényszerültem egy házasságba, mert teherbe ejtettem a tanítványomat. 

• Az élet él. Engedd el ezeket a félelmeket Alex. Nem ismétel téged a fiad. Engedd el ezeket a negatív érzéseket, a haragodat, a félelmedet. Nem áldozat vagy Alex, hanem nyertes! Győztes vagy, erre gondolj! Hagyd, hogy megtörténjen ami megtörténhet. És minden jó lesz és szép.

• Csak ne lenne ez a sok emlék a múltból…

• A múltból csak annyit őrizz Alex, amennyi a jövőhöz kell. Tudod mi kellene? A zöldház projekt! Az lehetne a te győzelmed ebben az egészben.

• Mármint?

• A kettőnk álomháza. Építsd meg! A fiadnak! A fiad gyerekének!

• Nem tudom, az… az a mi házunk Charissa.

• S milyen jó, hogy tökéletesre tervezted! Akarnál-e jobbat a saját gyerekednek?

• Charissa, azt neked terveztem! Együtt terveztük!

• S én most boldogan átengedem az unokádnak, hogy felnőjön benne! Építsd meg nekik Alex és vidd pályázatra! - Charissa megszorítja a kezemet. - Milyen nagyszerű, hogy megterveztük! Alex! Ez jel! Hogy építsd meg azt a házat! Fordítsd az energiáidat pozitív irányba! Fektess új álmokba és célokba! Szerintem remek lehetőség. Értelmet kapott az álomházunk!  Kiléphet a tervek és makettek világából a valóságba! Alex, te ilyen vagy! Produktív és győztes!

• Sosem terveztem családi házat, csak neked. Charissa mindig azt képzeltem, hogy te és én, mi ketten élnénk ott. Elválnál miattam Charissa? - nézek rá felindultan.

• Építsd meg a házat a fiadnak! - leheli az ajkaimra és csókban forr össze az ajkunk. A szellő és a nap csiklandozza a tarkómat a Humber partján. Nincs szenvelgés. Charissa velem van. 

• Szeretlek Charissa! - suttogom az ajkaira.

• Ahogy én szeretlek téged Alex, építsd… meg… a házunkat! - minden szóhoz egy egy csókot nyom az ajkaimra.

• Meggyőztél! - suttogom megadva magam.

• Tényleg? Hű, de jó! - sikkant halkan és széles mosollyal néz rám.

• Együnk egy hamburgert? - kérdezem és kézen fogva felhúzom magammal part menti sétára.

Itt a Humber parti Hessle-ben Charissa elrángat a helyi kézműves műhelybe és készítünk ketten egy festett dream betűkerámiát. Főleg aqua kék árnyalattal festettük be. Amikor fizetünk Charissa átnyújtja nekem.

• Az irodádba, a Goodwin Építész Stúdióba! - mosolyog rám. - Ha már az álomház projektünk lesz az első, amit megépít a Goodwin Építész Stúdió - teszi hozzá mosolyogva. A part felé menet megvesszük a hamburgert és kiülünk a parthoz.

• Ennek az íze egészen emlékeztet arra a burgeresre, ami az egyetemi kolim mellett volt. Minden este kiszaladtam egy hamburgerért  a koliból - nevetek.

• Akkor ez egy jó emlék?

• Igen, ott hittem, hogy eljuthatok valamerre, a rajzzal. Azzal az egyetlen dologgal, amit szeretek.

• Látod, és meddig elvitted a szeretettel - mosolyog Charissa.

• Szeretek veled lenni Charissa. Inspirálsz. Ha veled vagyok magabiztosabb vagyok. Van fényem! Hitem. Bár mindig veled lehetnék - Charissa a nap felé fordítja az arcát élvezi a napsütést, ahogy én is. A Humberen tényleg kisütött a nap. Vége a ködös szenvelgésnek. Charissa fénye ragyogja be az én Humberemet.Sem köd, sem eső, sem tél, sem jég. Csak a napsütötte Humber a folyó felett fújdogáló tavaszi szellővel.

Liam

A lányom a nappaliban menyasszonyi ruha katalógust nézeget a telefonján. Legszívesebben a falba verném a fejem a látványtól. Vanessa már bekísérte a tárgyalóba a következő tervező-jelöltemet. Fáradt vagyok ehhez a pályáztatáshoz.  Továbbra is bosszankodom, hogy miért nem vettünk fel már réges-régen egy-egy bejáratott gárdát. Persze én szerettem a csendes irodai magányt. Nem akartam ebből kilépni. Alex meg sosem talált senkit sem elég jónak. Hozzánk.

Vanessa becsukja az ajtót a srác mögött. A többségnek az a baja, hogy túl messze van az iroda. Nekem meg egyik sem Alex. Aki jött és két mondatot mondott és továbblendített, bárhol elakadtam.

• Ő sem? - kérdezte Vanessa.

• Olyant úgy se találok még egyet mint Alex - rázom a fejem és fáradtan leülök az étkezőasztalunkhoz.

• Kim, gyere egyél! - hívja át a kanapéról Kimet. Kim suhogó hajjal átül. Az ujján szikrázik az eljegyzési gyűrűje. Ritka szép ékszer. Nagyon illik Kimhez. Különleges, kecses, szép. Látszik Kimen is hogy nagyon szereti viselni. Nekem irritáló még a látványa is. Elmegy az étvágyam is tőle.  Könnyed dudálás hallatszik. 

• Be sem jönnek? - néz rám Vanessa. A Goodwinok azok.

• Kimegyek értük - tolom hátra a székemet. Kinyitom a bejárati ajtót.

• Be sem jöttök? - kérdezem ugyanazt mint Vanessa. Alex csak a jaguár ablakát húzza le.

• Nem akarjuk rontani a DeNoir levegőt - feleli hűvösen.

• Bocs, amiket mondtam. Nagy része idegből volt.

• Világos. Értettem - feszültek vagyunk. Mindketten más irányba nézünk, az erdő más fáját bámuljuk, de nem egy irányba nézünk. Ki tudja már mióta nem.

• Hiányzol az irodából - adom meg magam, és bevallom.

• Már csak Vanessa maradt akit utasíthatsz - biccent Alex.

• Nem vettem el soha semmi érdemedet Alex. Tervezőként a te neved volt feltüntetve.

• Egy másik cég neve alatt igen - feleli hidegen Alex.

• Tárgyalhatnánk mi ketten - intek az iroda felé.

• Most nem alkalmas az időpont. Szeretnék Londonba érni még ma. Párizs még onnan is öt órányira van.

• Veletek megyek és dumálhatunk az úton - nézek a jaguárra.

• Felőlem - ránt vállat Alex. 

• Vanessa, foglalj szobát a déli partoknál - szólok be Vanessának és Kim beszáll hátra Alexhez én meg előre az anyósülésre. 

Alex steril jaguárja mindig csendes, tiszta, új. Lízingelt kocsi. Karban van tartva. Olyan mint Alex felesége. Csendes, tiszta, kölcsönben van, amíg gyereket nevelnek. Alexnél a kocsiban nem volt sosem kajálás. Pedáns még az autója is.

• Láttam az új partneredet, éppen kifelé haladt az erdőből. Nem lesz a kedvence esőzéskor - jegyzi meg Alex.

• Nem lesz a partnerem sem - felelem rá. 

• Alex, mindig is utáltad a cégvezetéssel járó nyűgöket - emlékeztetem.

• Ja, majd megbízok vele valakit - feleli közönyösen.

• Mindig is hatottunk egymás tervezésére.

• Én hatottam terád - feleli Alex zárkózottan.

• Jó igaz, ez a te érdemed. De Alex, én építettem a házat, amiben laksz - dobom be a legütősebb kártyalapomat. - Az én tervem, én csináltam neked.

• Én meg a közös unokánknak húzok fel egy házat, amit terveztem - feleli rá. Kábé félrenyelem a saját nyálamat.

• Micsoda?Unoka?...- asszem beakadt a lemezem.

• Ja, tudod a lányod, terhes - emlékeztet Alex és rámnéz. Hátranézek Kimre, az eljegyzési gyűrűjén kívül más éppen még tényleg nem látszik rajta, ezért alig tudatosult bennem, hogy előbb utóbb háromszor ekkora lesz.

• Az unokámnak?

• Ja közös unoka. Tudod a te gyerekedé, meg az enyémé - magyarázza Alex.

• Építesz nekik egy házat? Hol? Kendalban?

• Hát mivel ott vagyok főépítész ott tudtam a leggyorsabban elintézni igen. Már megvan a területelőkészítés is.

• Ez… komoly? - én még semmire se gondoltam. Semmire. Alex már megint lépésekkel előttem van.

• Persze, mert szerinted hova vigyék haza a kórházból a babát? Hozzád a fenyvesekbe? Vagy mi? Alex eleve velünk él Kendalban.

• Hát én…

• Tudom, el voltál foglalva, hogy nem tudsz egyedül tervezni. Gondoltam jó lenne nekik egy saját ház, amiben kialakíthatják a saját családi életüket. Vagy több generáció együttélésére gondoltál Liam?

• Én… még bevallom nem gondoltam semmire - túrok a hajamba.

• Nos én megtettem mindenki más helyett is. Felhúzom a kecót, tóparti ház lesz, hasonlóan az enyémhez.

• Meg sem kérdeztél, lehet Kim szeretne közelebb lakni hozzánk?

• Alex már megkérdezte a lányodat és Kim jóváhagyta, tetszik neki az ötlet, hogy Kendalban lakjanak.

• De...de… -  magamba zuhanva nézek ki az ablakon. A lányom el fog költözni tőlünk. Férjhez megy és gyereke születik. Én… erre nem vagyok felkészülve.  Itt fog hagyni minket? Oké, hogy többet idegesített, mint amennyi örömöm volt benne…

• Nekünk közös unokánk lesz? Mi rokonságba kerülünk?

• Liam, amnéziád volt vagy mi? Igen, ha a fiam elveszi feleségül a lányodat, akkor képzeld rokonok leszünk.

• Hát akkor igazán lehetne közös az irodánk is. Családon belül - vetem fel gyorsan.

• Ragaszkodom a Goodwin névhez és a Kendali irodára szükségem van.

• Oké. mindkettőt megkapod.

• Szerintem ezt nem kocsiban kellene megbeszélnünk.

• De miért ne? Mi is mindig mindent a kocsiban beszéltünk meg - szól előre Alex. - És lehetne DeNoir & Goodwin az iroda neve

• Vagy inkább Goodwin&Denoir - szúrja közbe az apja.

• Részletkérdés - vetem közbe.

• Majd megbeszéljük - hagyja ránk Alex.

• Szerintem meg is beszéltük - nyújtom ki a lábaimat a jaguárban elégedetten.

• Szerintünk is - kotyogják közbe a fiatalok hátulról.

• Le vagy szavazva Alex - nevetem rá. Alex csak fejét ingatja. Ez a párizsi út valahol még jól is sül el. Úgy érzem, végre olvad a jég. Mindenki körül.