Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2019. július 16., kedd

Track 9

A vizsgám után ismét ráírok Acere.  Ace csak két órával később válaszol, hogy még nincs a városban. Valami történt velem. Egészen biztosan, mert például nem görcsölök rá a vizsgáimra. S ettől hirtelen mennek. Rejtély előttem az egész. Talán tényleg saját magamat fojtom le állandóan.

Olyat teszek, amit az elmúlt években nem. Készülök valahova. Úgy igazán, odateszem magam. Kivasalom a hajam és szájfényt is teszek fel. Viszek magammal egy kötött kardigánt és nekiindulok a belvárosnak. Az egyetem előtt Noelbe futok. 
  • Liv! De jól nézel ki! - teljes valómban végigmér. - Hány vizsgád lesz még?
  • Még kettő - mosolygok rá.
  •  Azt kibírom. Írj rám! - biccentek és intek neki távozóul. A Midland Hotel felé tartok. Az előtér hűvösébe érve ráírok Ace-re, hogy itt vagyok. Nem megyek fel hozzá. Ace pár perc alatt leér a lifttel és arcon csókol üdvözlésként. 
  • Jó a szagod. Mi az, sráctól jössz? - kérdezi  és magával húz a Midland Teaházba uzsonnázni.
  • Nem. A hővédő sprayt érzed. A hajam. Amúgy meg találkoztam Noellel - jelentem ki. Valójában a reakciójára vagyok kíváncsi és nem értem magam, hogy miért.
  • Nagyágyú?! Na mégiscsak? - egy délutáni teát iszunk, dzsemmel, péksüteménnyel, vajjal.
  • Utálod! - nevetek Acere és kinyújtom a nyelvem rá.
  • Nem utálom. Bejön neked? - miért ilyen rejtélyes mindig Ace tekintete? Bárcsak tudnám, hogy mire gondol.
  • Talán -  ingatom a fejem.
  • Akkor feküdj le vele újra! Én is meghúztam valakit a hétvégén! - kiesik a kezemből a kés. Úristen! Ace farkasszemet néz velem. 
  • Ez igaz? - suttogom, el fogom bőgni magam. 
  • Nem - feleli Ace, de elsötétül az arca. - Csak kíváncsi voltam a reakciódra. És nem tetszik. - Egymást teszteljük. Rémes. Visszakaptam. Nem gondoltam, hogy a revans jobban fog fájni. Nem akarom, hogy Ace lefeküdjön mással. 
  • Mert?
  • Miért számít az, ha én lefekszem bárkivel Liv?
  • Nem tudom.
  • Michelle-el is együtt voltam jó párszor. Tudod. A barátnőm volt. Mint te, meg Colleen is - fáj az igazság. Igen rohadtul fáj. Hogy Ace másé. Legelőször is önmagáé. Kicsit sem az enyém. Bár nem értem magamat sem miért akarom birtokolni Acet. Még ha csak a barátom is. Vagy nem is tudom milyen kapcsolatban vagyunk most.
  • Hol voltál? Divatbemutatón? Új modelleket összeszedni az ágyadba? - csattanok rá. Belekortyolok a forró teába. Valójában inkább hideg kólával kellene valakinek nyakonöntenie. Teljesen túlreagáltam. Tényleg. Mi közöm nekem ahhoz, hogy Ace mit csinál esténként és kivel? Miért számít az nekem bármit is? - Bocs. Ez durva volt. Még tőlem is - veszek mély levegőt és elnézek. Nem vagyok tisztában a saját érzéseimmel se.
  • Ne szeress belém újra Liv! - Ace mintha a vesémbe látna. Aggódhatok? Tényleg? Újra ott vagyok, hogy beleszédülök Ace-be mint méhek a mézesbödönbe? Fogalmam sincs. Lehet, hogy ezen az úton vagyok. Lehet, hogy Ace is tudja most már. Ace annyira szuggesztív, annyira erőteljes személyiség. Egyszerűen magával ragad és képtelen vagyok elhatárolni magam. Magával ránt. Mint egy fekete lyuk. Beszív a vonzáskörébe. Amióta Ace itt van újra az életemben, megint minden megszűnt kicsit körülöttem létezni. - Most ne. Totál labilis vagyok érzelmileg én is. Mégiscsak végig kell csinálnom a feszitválszezont, pedig eredetileg idén nem terveztem. Pihenni akartam kicsit Michelle, meg minden után, kicsit itthon, hazai közegben. De visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam Spanyolországból - Ace zavartan babrálja a teáskanalat a csészében. - Most nem vagyok koncentrált. Nem vagyok rendben. Én sem Liv.
  • Összezavarodtam - zavarodottan törölgetem a szájfényt a számról és most még a  gondosan igazított tincseim is zavarnak.
  • Egy estem volt. Edinburgh-ben - feleli Ace. - Amúgy nézhetnéd az oldalamat és akkor nem kellene mindent ilyen csoda módjára bejelentenem. - a szemével követi minden mozdulatomat.  Tényleg kezdek összezavarodni. Az, hogy magammal foglalkozom, azt jelenti, hogy tetszeni akartam. De konkrétan én Ace-nek akartam tetszeni. Nem másnak. 
  • Hülye vagyok, bocs - rázom a fejem.
  • Ez nem neked szól Liv. Ne vedd magadra! Hogy a bajba ne, simán beléd tenném a farkam, nekem is hiányzik a szex. Kurvára felvinnélek és szétbasználak Liv, nem erről van szó. De tudod, hogy ez… nem kapcsolat lenne. 
  • Aham - az ajkamra harapok és Acet nézem. Azt se tudom mit akarok. Tényleg azt mondta, hogy lefeküdne velem?
  • Holnap Liverpoolban lesz egy bulim. Van kedved velem jönni? - kérdez rá nyugodtan Ace. Majd hozzáteszi: - Zeneterápia.
  • OK - biccentek rá és egymásra mosolygunk. 

A liverpooli buli őrületes. Hatalmas. Életemben nem láttam ekkora tömeget és ekkora színpadot. És ennyi fényt. Mennyi pénz lehet ez? Sok. Csak két-három óra a buli, amit Ace csinál, de az megállás nélkül érzékeket mozgat. Látványilag, akusztikailag. Élmény az egész. Tényleg. Tűzeffektek, és olyan világítástechnika, hogy elképzelni sem tudtam, hogy ilyen lehetséges. Minden füst, láng, és villogó fénycsóvák, tüzijáték minden. Ace kijön a közönség közé is és tapsra ingerel. Igazi sztár lett. Most tényleg úgy látom, ahogy egy nagyfellépésen. Jézusom! Emlékszem, amikor csipszet rágcsálva láttam a klub irányítófülkéjében a forgószékébe süppedve. Most meg! A lábai előtt ugrálnak tízezrek.

 Ace az első sorba terelt a biztonságiakhoz közel, mert így rám lát. Többször találkozik a tekintetünk. Amikor odajön többeknek a kezébe ütni, engem is megérint. Aztán visszafordul, és ahogy több körülöttem állóval ugrálok felé elkap, és a számra nyomja a száját. Egy pillanat az egész. De mintha megállt volna az idő, mintha megszűnt volna a hangzás, mintha lement volna a függöny.  Körülöttem megőrülnek, én meg az ajkamra harapok. Nem térek magamhoz. Érzem Ace kólaillatú leheletét. A kólaízű csókját. Ace már rég visszament a DJ pulthoz és a monohallgatóval a vállánál ide-oda kap a pulton, csinálja a zenét. De én már nem vagyok itt. Benne ragadtam a pillanatba. Ace szája a számon. Elvesztem. Akarom. Újra. Még ha nem is kapcsolat. Akkor is. Ace-t akarom. A kérdés igazán most is az, mint öt éve. Ace akarja-e? Velem.

Ace kisüveges kólával ül a kocsiba, és  leveszi a sapkáját. Átsimítja néhányszor a haját hátrafelé, és visszanyomja a fejére a sapkát, beigazgatja homloktakarásra.
  • Bocs, elég sötét van, félek, hogy bealszok a volán mögött - mondja komoran Ace. Lehúzza kicsit az ablakot, hogy az éjszakai hűvös ébren tartsa, és a Marniktól az Up & Downt indítja.
  • Miért nem maradsz Liverpoolban egy éjszakát?
  • Liverpoolban? Nem. Ha közel van Manchester, akkor Manchesterben akarok lenni - rázza a fejét Ace és gázt ad.
  • Bánod? Hogy elköltöztél? - kérdezek rá.
  • Tudom, hogy egy nap visszatérek. Letelepedni Manchesterbe. Ez a gondolat hajt - feleli rá röviden Ace.
  • Michelle-el voltatok itt?
  • Nem sokat. Michelle napimádó volt. Síelni is bikiniben ment. Folyton a testét mutogatta - Ace inkább feszülten jegyzi meg. - Imádta ledobálni magáról a ruhákat. 
  • Hát, tényleg jól nézett ki - vallom be.
  • Aham - feleli Ace röviden.
  • Miért csókoltál meg? - kérdezek rá idegesen. Ace csak előre néz, az utat. Megválaszolja egyáltalán?
  • Nem tudom. Spontán jött. Hangulat volt. Örültem, hogy ott vagy.
  • Értem - elemzem az elhangzottakat. - Ace… tudnál ennél jobban is örülni nekem? - kérdezek rá végül és felszökik a pulzusom. Ace egészen lassan felém fordul és nézzük egymást.
  • Hát, ha akarnék, tudnék, persze - feleli, és egy másodperccel később kitör belőlünk a röhögés. Feloldódtunk. Ace-el ez a legszuperebb érzés. Kiengedni. Nem komolyan gondolkodni. 
  • Olyan hülye vagy - nevetem bele a képébe.
  • Te kérdezel ilyeneket - nevet vissza Ace és hasból nevet. Lecsapok a zeneválogatására és elindítom Dynorotól az In my mind-ot. Ace a fejét rázza. - Látom még mindig szeretsz mainstream szarokat hallgatni.
  • Bocs nekem nem olyan kifinomult a zenei ízlésem, mint a zeneterapautámnak - vigyorgok rá.
  • Ma már fáradt vagyok egy visszavágóra, de legközelebb ugrálunk, táncolunk és énekelünk felváltva ezért - figyelmeztet Ace.
  • Én ma is ezt csináltam - emlékeztetem Acet.
  • És egészen jó voltál benne.
  • Csak mert téged néztelek - jegyzem meg és akaratlanul is mosolygok. - Ace, rájöttem. Szeretem a zenédet. Azt, amit te csinálsz.
  • Húha, megkaptam a legrangosabb zenei díjat a földkerekségen. Liv Somerhaldernek tetszik, amit csinálok - röhögi Ace.
  • Ne gúnyolódj! Olyan szemét vagy!
  • Jó, leálltam - vigyorog Ace.
  • Ace? - elkomolyodva nézek Ace-re és nagy levegőt veszek, mielőtt megkérdezném. - Sokszor gondoltam rá, és nem tudtam a választ. Őszintén mond meg. Akkor nyáron… miért voltál velem? Nem voltam Colleen, sem Michelle, egy átlagos csaj voltam átlagos kinézettel. 
  • Egyszerűen… csak, mert jól éreztem magam veled.
  • Ennyi?
  • Tetszettél is persze, de nem is tudom, olyan pihentető volt veled lenni. Kikapcsoló volt. Sokszor hidd el Liv az életben az is bőven elég, hogy olyannal legyél, akivel nagyon jól érzed magad.

Ezen a mondatán pedig aztán túlrágom magam. Nem tudom figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy Ace mindig a hosszabb kapcsolatai után talált rám. Mintha két komoly kapcsolat között én lennék a kikapcsolódás, a pihenés. Nem tudom, hogy ez jót jelent-e vagy rosszat. De sosem tudhatom meg, hogy tényleg így van-e. Ace kijelentette: nem áll készen egy új kapcsolatra. Ace pedig ebben tényleg nagyon korrekt. Colleen után se sietett bele semmibe. Michelle-t nem tudja feldolgozni még. Ez ezt jelenti. Talán bűntudata van. Miattam is, Colleen miatt is. Ki tudja?

  • Vigyelek a koliba? Vagy jössz hozzám - Manchesterbe értünk. Észre sem vettem. Ace szinte fellélegzik, hogy itt vagyunk a város utcáin.
  • Nálad maradt a könyvem - felelem rá.
  • Aham. Ja gyere fel érte! - Ace leparkol a Midlandnál. - Basszus féltem, hogy befordulok az első árokba, vagy nekimegyek az első fának. Jó, hogy dumáltunk - Ace lekapcsolja a világítást és fáradtan lépünk a Hotelbe.
  • Tulajdonképpen taxival is jöhetnél - ez nem pénz kérdés már régen Ace-nek. Tehát nem értem.
  • Jöhetnék. De...az nem olyan, mint a tudat, hogy hazavezetek. Az élmény, ahogy meglátom Manchester fényeit - lép be a liftbe Ace. - Jó a tudat, hogy hazaértem. - átkarol és a vállamra hajtja a homlokát. Összezavar azzal, hogy ezt egy ilyen mondat után teszi. Ace kinyitja a lakosztályt és  fáradtan mindketten csak az ágy felé nézünk.
  • Tehetek fel én egy számot? - kérdezek rá ásítva.
  • Ok - biccent Ace és bekapcsolja a laptopját. Kikeresem, amit akarok. Adele-től a Million years ago-t teszem fel. Ace már az ágyra zuhant. Nagyon fáradt lehet. Végigvezetett Manchesterig. Kimerítheti egy nagybuli. Nagyon ott kell lennie. Egy ideig nézzük egymást az ágyban, végül bealszunk Adele hangjára.

2 megjegyzés:

  1. Szia Callie!
    Na ilyet mondani, hogy ne szeressen Acebe, amikor egy lélekharmónia-terapeuta, vagy nem is tudom, mi illik rá. És a csók. :)
    Ha elmegyek apukámmal egy hosszú kocsiútra, lehet, megcsinálom az Ace-mixet, lehúzom az ablakot és kólát kortyolgatok. Dupla siker.:)
    Mennyire számít "megcsalásnak", ha nem tudnék már kedvenc férfi karaktert választani? Ilyen felhozatallal. Melyik női szereplővel kellene cserélni? *elgondolkodik*:)
    《Bius》

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bius!
      Már nagyon érett egy csók. :) Nagyon készültem vele.
      Ó én is elég sokat hallgatom most az Ace válogatást. Néha be is forgatom vele magam. :) Ma szétrobban a fejem, pedig elég sok jó gondolat suhant végig a fejemen, jó lenne kiírni.
      Hümm, férfi karakter, nehéz választani? Én most épp Ace-nél vagyok ilyenkor kicsit mindenki eltörpül. :)) Kivel cserélnél?
      Berendeltem egy kis kólát ma estére, úgyhogy, Ace hangulat adott. :) A kóláról már mindig Ace fog eszembe jutni. Ez van. :)))
      Callie

      Törlés