Viharhullámok

Wave

“A viharhullám az okozott anyagi kár tekintetében is igen pusztító természeti képződmény. A szélvihar és a nyomáshullám összeadódásából keletkezik. King Wave”

• Lon, lássuk be, nem véletlenül voltunk mi ketten az egyetemen a kezdetek kezdetétől barátok. Ki tudja miért akad össze két ember és aztán miért alakul ki közöttük valamilyen kapcsolat. 

Mindig is tudtam, hogy valami láthatatlan erőnél fogva, mégiscsak azonosak vagyunk, talán a sorsunk. Ki tudja. Nem tudom.

Most nem arra mondom, hogy van egy öcséd, aki helyett mindig mindenben meg kellett felelned, sőt akinél jobbnak kellett lenned, mi több példát kellett neki mutatnod. Igen, mert ő a kisebb, ő a butább, ő az esendőbb. Világos, hogy nekem kellett betöltenem a szerepet, végigjárnom az utat, megcsinálnom mindent előtte. Kitaposni az ösvényt. Végigcsinálni az egyetemet, aztán beállni avállalathoz. 

Most, hogy itt vagyok, én is küszködök. Azzal, hogy azt sem tudom mit csinálok. Azzal, hogy nem egy korábbi vezetőtől tanulom, hogy nézd ezt így és így csináld, ha ez a helyzet, erre ezt lépd. Senki nem fogja helyettem kijelenteni, hogy pénzügyi válsághelyzet van.

Tehát amikor az értekezleten ezt megtettem, kábé mindenki hülyének nézett. Körberöhögtek. Ne kérdezd miért. Én vagyok a statisztikus, az elemző, a könyvelő, a házipénztár kezelő, a banki ügyintéző, az ellenjegyző, minden én vagyok, hát ide kerülök alig egy éve és én ezt hozom ki? Mi itt mind minimum tizenöt, de inkább huszonöt éve vagyunk a vállalatnál, csak tudjuk, hogy milyen egy pénzügyi válsághelyzet. Ne komolytalankodjak én itt! Ne viccelődjek ilyesmivel, és főleg… ahogy apám mondta, ne is kísérletezzek ilyen trükkökkel átvenni a vállalatvezetést.

Aztán tudod, minden családi vállalkozásnál kibukik a nagy kérdés, jó, akkor mikor mégy nyugdíjba és mikor adod át a cégvezetést? Amivel garantáltan vérig sérted a saját apádat. Szóval tényleg inkább egy düh hullám beszélt már belőlem. Ideges voltam. Feszült, ingerült. Sok kávét ittam. Izgága voltam. Tök mindegy mi.

De azt mondtam, tudjátok mit? Leszarom az egészet, csináljátok, ahogy akarjátok, én kiszálltam.  Ennyi. Nem bírtam a terhelést. Talán mégiscsak kezet foghatok az öcsémmel. Nekem is jöhet a nyugtató.

Fogtam és kisétáltam az irodából. A családi vállalattól. Az egyetlen helyről, ahonnan elméletileg nem rúgják ki az embert, mert hát családtag vagy érted. Én otthagytam. Kész. Szóval üdv munkanélküliek világa. Figyelj Lon! Nem tudsz egy helyet, ott nekem a Royal Mailnél?

• Majd körbeérdeklődöm Wave! - mondja Lon a söröspohara felett

Szóval én, a hülyebarom. Felrúgtam mindent magam körül. Beültem az autóba hazahúztam és leültem a gépem elé játszani. Ahogy mindig. Mert talán a játékban jó vagyok. Apám rendes, lelkiismeretes vezető. Az ő munkaideje pontosan ötkor jár le. Tehát hazajött ötkor. Benyit hozzám és közli velem. Hogy nem vagyok már gyerek, ha nem tetszik a munka, amit ő ad nekem, akkor ideje máshol munkát keresnem és máshová költöznöm, mert nem fog eltartani engem, mint egy gyereket. 

Összegezve, tehát kiléptem a cégtől és most figyelj: kirúgtak otthonról. De, hogy tényleg jó mélyen benne legyek a szarban, úgy istenigazán belesüppedve. Tehát felhúz apám, otthagyom az egészet. Mit érdekel engem. Végülis tényleg miért lakok én még otthon? Huszonöt évesen. Te se Londonban laksz a szüleiddel, hanem Manchesterben. Szóval, logikus tényleg. Tehát jó, még csak váltás ruhát se pakolok, minek…? én vettem? Anyám, apám? Ki tudja már. A lényeg akkor beülök a kocsimba és elhúzok innen a faszba. Tehát az utcán parkolok a fa alatt. Kimegyek, este, nyugi van csend. Sötét, meg minden. Gondolom már erre a napra igazán kijutott nekem mindenből, de úgy igazán. Tényleg azt hiszem, hogy ennél már nincs lejjebb, vagy nem érhet ennyi sorscsapás egyszerre. Ennyi szar lapot egyszerre nem lehet felhúzni. Tehát beülök a kocsiba, és látom, hogy a szélvédőre oda van erősítve egy papír. 

Mi a franc? Már a reklámszórólaposok a postaládán túl a szélvédőmet is traktálják otthon? Vagy mi van? Nem tudnak ezek a szórólaphordók se aludni, vagy pihenni. Vagy vacsorázni? Tehát kiszállok, idegbetegen kitépem a lapot a szélvédőm alól és nem… nem szórólap. Ilyet ne szórjon aztán senki az égből. Kézzel írt lap. Csak nekem.

Ne vigyorogj, annyira nem lesz vicces. Én legalábbis tökre nem röhögtem a dolgon. Semmi szerelmes levél, csak ennyi:

“Hívj fel! Terhes vagyok. Amy”