Blu Notte

Amy

“Nem tagadom, imádok vállat villantani. Legyen tél, vagy nyár. Ugyanaz a ruha, két külön évszakban. Így néz ki felvéve!” Amy blogbejegyzés, 18.17.

Kellyvel scone-t sütünk. Közben összeállítjuk a Teáscsésze mesék kalandtervünket.  Előveszem a színes ceruzákat és az étkezőasztalhoz ülünk. Ilyenkor szinezünk és rajzolunk is a lapra. Felírom egymást váltó színekkel és rajzos betűkkel, hogy : Amy Sullivan és Kelly Sullivan kalandjai. Amíg sül a scone megtervezzük, hogy milyen kalandjaink legyenek.

1. Megcsókolni egy igazi herceget
2. Szív medált kapni
3. Megmászni Anglia legmagasabb pontját
4. Hazajönni és Scone-t sütni

Felírom a pontokat szépen színessel és rajzolgatunk szíveket és sütiket is köré. Kelly a hegyet is lerajzolja, és engem és magát. Mindkettőnknek elég ronda narancssárgás piros hajszínt pingált, úgy nézek ki, mintha villám sújtott volna, vagy égne a fejem. De fogjuk egymást kezét és elég vidám képet vágunk, széles vigyorral az arcunkon oldalazunk fel arra a nagy dombra. A nyakunkban szív medál fityeg, gravitációját vesztve. Rémisztően le vagyok fogyva, mert piszkafa a lábam és az ujjaim is. Feleannyira se vagyok vékony mint, amilyennek lerajzolt Kelly. Tulajdonképpen szépített a rajzon. Ezért meg is ölelem. Még frissen melegében a tévé előtt természetesen Teáscsésze meserészeket nézve el is fogyasztunk ketten együtt három scone-t tejszínhabbal és eperrel. Máris jobb a kedvem.

Egy apró csörrenés jelzi, hogy Júlia is megérkezett. Ígérte hogy beugrik ma. Kint szakad az eső, Júlia esernyője kisebb locsolótömlő, ahogy összezárja.

• Heló, sziasztok! - szabadul meg gyorsan a vizes esernyő és kabát párostól. - Gary nincs itthon? - kukkant be a tévé előtt scone-t rágcsáló Kellyre.
• Dehogynem, fent van, játszik - legyintek. - Néha én is egészen elfeledkezem róla, hogy a házban van. Kész a scone. Kérsz?
• Naná! - Júlia a konyhapultomra könyököl és élvezettel majszolja be a meleg sconet.
• Miért nem indítasz gasztroblogot, nagyon jól főzöl. Például sokkal jobban mint én.
• Áh, a legnagyobb ételkritikusom a lányom - mutatok az étkezőasztalra, ahol Kelly szinte érintetlen tányérja hever. - Elég kifejező  kép. Csak az édességet eszi. Nézd meg, a főztömet utálja - mindent a mosogatógépbe pakolok.
• Kelly gyerek, persze, hogy a cukor a toplistás - ráz le Júlia.
• Egy tea?  - emelem meg a teáskannát és Júlia csak biccent, mert tele a szája a scone-al. Nem bír ma jól lakni vele. Amikor lenyeli a falatot felfelé néz.
• Hall minket?
• Dehogy, a fülese a fülén. Tekintete a képernyőn, az egyik keze az egéren motoszkál a másik a billentyűzeten. Olyan rezzenéstelen, akár egy portrét is festhetnél róla - kortyolgatom a teámat és nézem a kint szakadó esőt. Itt bent jó meleg fények vannak és forró scone és tea. Tökéletes esti párosítás.
• Egész nap nem is látjátok?
• Hát, kábé beköszönünk neki, ha hazajövünk. Tudod úgy indult, hogy Amy figyelj, hétvégi munkára váltok, így hét közben egy csomót segíthetek neked, Kellyért mehetek az óvodába, bevásárolhatok, ilyesmi. Tudod mi lett? Én viszem a gyereket és hozom, én vásárolok be, én fürdetem, én altatom. Ő meg egész nap a dolgozószobában ül és játszik. Legalább hétvégén nincs itthon. Mert néha már nem bírom ezt nézni. Hogy soha nem jön le hozzánk…
• Miért nem hagyod már itt?
• Nem tudom. Ha nem menekültem volna a nárcisztikus anyám elől ebbe a házasságba… lehet… de ha anyám és Gary közt választhatnék, akkor még mindig Gary. Ő kellően távol tartja anyámat - az étkezőasztalhoz ülünk és  a kalandterveinket nézem, miközben átmelegít a tea. - Tudod Júlia… csak egy kicsivel kellene kevésbé kapcsolatfüggőnek lennem, és lépnék. De… vészesen az vagyok. Kapcsolatfüggő. Azt hiszem az egész családom pszichológiai eset. Az apám egy igazi papucs, az anyám nárcisztikus, Kelly szeparációs szorongó, én meg kapcsolatfüggő.
• Gary szenvedélybeteg. A játékszenvedély.
• Igen, valahogy így.  Kifogom az ilyet a családomban úgy látszik. Vonzom a pszichológiai eseteket - nevetek fel.
• Le kellene lépned. Kész - Júlia is a kalandterveinket nézi. - Mi van azzal a Silent Discós sráccal?
• Wave? - a teáscsészémbe röhögök. - Semmi.
• Komolyan?
• Tényleg semmi - Júlia figyel és tudom, hogy úgyis lebuktat, a csillogó szemem, az idétlen tinivihogásom.  - Csak beugrott vásárolni.
• Állati jó feneke van, megnéztem, amikor kiment - nyalogatja a száját Júlia.
• Jó pasi mi? - vigyorgok rá.
• Nagyon -  bólogat Júlia. - Nincs olyan, aki mást állítana. Tehát mit csináltatok az öltözőben hátul?
• Beszélgettünk.
• Ja, én is voltam fiatal. Szívesen beszélgettem öltözőkben - Júlia hanghordozásán egyszerűen muszáj nevetnem.
• Ne gúnyolódj! Ez lezárt ügy, megadta, ami az alku volt ennyi.
• Megcsókolt? - súgja Júlia. Csak némán biccentek. Júlia némán tapsikol. Lelkesebb mint én. Imádja  pikáns, zaftos történeteket. Él-hal az ilyesmiért. - Milyen volt?
• Hát, ilyen csókot még életemben nem kaptam - vallom be végül, s érzem, hogy átfut rajtam a borzongás ha rá gondolok.
• Folytatjátok? - csap le rám Júlia.
• Dehogy! Nem is válaszolt az emailre sem. Ez csak valami hecc volt. A vásárlása is.
• Egy hecc kedvéért nem jött volna be a boltba. Miattad jött. Nem kérdés. Érzek valamit a levegőben - Júlia kiissza az utolsó kortyot is a csészéjéből.
• Csak az esőt - rázom a fejem.
• Ellentétben veled én viszont alig várom, hogy holnap reggel ránézzünk a céges emailre - hörpinti fel a teát Júlia. -  Figyelj most megyek, végre apanap van. A gyerek az apjánál én meg teleengedem a kádat, hangosan zenét hallgatok és relaxálok. Holnap! - Júliát kiengedem az esőbe és még hosszan nézem, ahogy a kerti virágokat mossa a víz. Intenzív zöld minden. Friss, élő és eleven. Ha nem sötétedne lehet kihívnám Kellyt pocsolyába ugrálni gumicsizmában, de Kelly most kalandtúrán van. Összefogom magamon a kardigánt és csatlakozom Kellyhez a tévé elé.

Reggel még szinte ki sem nyitottunk és Júlia már az email-fiókra mutogat. Írt. Tényleg írt. Nagyot nyelek, mert egyszerre kezdem érezni, hogy ennek tétje lesz most már. Ez valóban érdekes játék lesz. Nem vagyok benne biztos, hogy akarok játszani. Egyáltalán, semmiben sem vagyok biztos. Úgy érzem, hogy véletlenül cseppentem a játékba, amiben benne ragadtam. Azt sem tudom mit csinálok. Elfelejtettem játékszabályokat húzni, kezdve az egyessel: Vigyázz kivel játszol!

• Válaszolj neki! - buzdít Júlia. De a fejemet rázom rá.
• Nem. Ebbe nem megyek bele. Júlia ezt most kell abbahagyni!
• Ugyan már, ez csak játék! - legyint.
• Nem. Idejött. Ez már nem csak játék.
• Valószínűleg mert fehérneműt akart venni.
• Van más fehérneműbolt is a városban - ellenkezem.
• Jó, akkor hozzád jött, de női fehérneműt vett.
• Biztos barátnője van - világítok rá. - Nekem meg férjem. Lezárt ügy.
• Jaj Amy! Annyira szűklátókörű vagy. Az a kapcsolat már haldoklik, ez viszont élni akar - Júlia szörnyen lelkes. Lelkesebb mint én. Júlia szerelempárti. Én meg racionális vagyok. Nem akarok bonyodalmakat. King Wave pedig maga a legveszélyesebb bonyodalom, ami csak az életembe csöppenhetett. Le kell állítani. “Érdekes játékba kezdtünk…” érzem, hogy ideges leszek ettől a mondatától. - Ez a srác ezerszer izgalmasabb, mint Gary. Valld be magadnak, hogy így van. Gary rémunalmas pasi.
• Azon kívül, hogy ha ez kiderül összeverekednek semmi egyebet nem látok ebben az egészben Júlia. Ezt most kell leállítani, amíg még nem késő. Szóval nem írok neki! - bezárom az emailt, és hátramegyek raktárat rendezni.

Nem tudom mit hittem. Az első benyomásom is ez volt ezzel a pasassal, hogy iszonyatosan kitartó tud lenni. Ha akar valamit. Szemmel láthatóan, tőlem, akar most már valamit. Van egy olyan érzésem, hogy nem csak fehérneműt. Júlia érdeklődve figyeli, ahogy Wave bevonul a szalonba. Leveszi a napszemüvegét és az első szekrényszigetnél megáll. Nem kérdés, hogy melyik eladót várja. Júlia meg sem rezzen, a géphez fordul. Megkerülöm Júliát és mély levegőket veszek és pihegek felváltva, mint egy szülésnél. Mi lesz velem?

• Szia,  szólj ha segíthetek, vásárolni szeretnél? - kérdezem nyugodtan, és próbálok tisztes távolságban maradni.
• Elképzelhető, hogy vennék pár dolgot igen - biccent, de nem is az árut nézi. Vagy mégis? Tudtommal én nem vagyok az árukészlet része, legalábbis biztos, hogy nem vagyok megfizethető neki sem, a platina kártyájával sem.
• Más színt, vagy méretet? Milyen elképzelésed van?
• Most kivételesen magamnak vennék valamit! - Wave a férfirészleg felé fordul és leemel két alsóneműt. - Lehet hálóruhát is vennék. Ajánlasz valamit? - néz rám. Megreszketek attól, ahogy néz. Össze fogok esni. Ez a srác veszélyes rám! Érzem, mert nem fogok tudni ellenállni neki.
• Pizsamából… - a fogashoz lépek és habozva tologatom a vállfát. - Ezt a változatot szokták szeretni. Ez a legnépszerűbb - mély levegő.
• Ez fekete?
• Sötétkék besorolása van, de valóban első hatásra feketének tűnik - biccentek.
• Ezt… felpróbálhatom? - várakozón néz rám.
• Öhm… természetesen - ez egy nagyon veszélyes játék, érzem, ahogy az öltöző felé vonulok.
• Nem válaszoltál - csak enyhe szemrehányás hallatszik ki a hangjából. Inkább érdeklődik. - Ez is a játék része?
• Tetszett a barátnődnek a szett? - kérdezek rá a vásárlóknak szánt mosolyommal, de fagyos éle van a kérdésemnek, ahogy beakasztom a pizsamát az öltözőbe.
• Az anyámnak vettem. És igen, tetszett neki. De szerencsére nem láttam rajta - jelenti ki, és némi humor rezzen a hangjában. Az anyjának vette. Nahát! Ki vesz az anyjának fehérneműt?!
• Mondasz véleményt? - meg sem várja a választ lekapja a pólóját és átcseréli a pizsama felsőre. Jézusom! Állati felsőteste van. Borotvareklámokba mehetne félmeztelen felvételeket csinálni. Próbálom nem bambán bambulni, de nem megy. Egyszerűen a kezembe ragadt az öltöző függönye és ledermedve állok és nézem.
• A szavad is elállt? Ez jó vélemény lesz - bólint és beránt magához. Mindenütt magunkat látom. Három tükör van egymás felé fordítva, hogy egyszerre lehessen elölről és hátulról is tükörképet látni a próbafülkében. Wave karjai a hátamon, a csípőmön, a fenekemen. Megrebben a szemhéjam, ahogy belemarkol a fenekembe.
• Mit művelsz? - zihálok. Hideg borzongás rohan végig a testemen és csak zihálok.
• Ugyan Amy, ez egy nagyon… érdekes játék… - Látom Wave lebukó fejét, a nyakán felnyírt rövidre borotvált haját, ahogy ajkával a nyakamra és a vállamra hajol. Nem zavartatja magát, a leheletét és a nyelvét érzem mindenütt.  az izmos karjaiba kapaszkodom. A fenekemet gyúrja és én csak erőtlenül pihegek rá.
• Wave, én… nem játszom ezt veled… - egyszerűen képtelen vagyok ellökni. Annyira őrülten jól esik az érintése, hogy nem megy. Az eszem mást diktál, mint a testem, ami Wave ujjai alá simul, Wave lerántja a felsőmet és ott állok a céges melltartóban előtte. Wave szinte felfal a szemével, egyszerre tüzes és kábult.
• Tényleg nem? Ütős melltartó - fújtatja.
• Öhm… ja… dolgozói kedvezményem van… - biccentek, miközben megnyalom a számat. Wave szeme követi a mozdulatot, aztán letámad. Úristen. Nem tudok vele lépést tartani.  Magához ránt és mindenütt érzem, ezt a csupa impulzus testet. Wave annyira ki van melegedve, az ujjaim hűvösek a nyakán, csupa nedvesség és vágy vagyok. Ugyanúgy csókol mint először, nem is a fenekemet és nem is a csiklómat érinti, hanem a kettő közti rész, őrületesen begerjeszt vele. Wave kioldja az övemet és éppen hogy látja a csipkés bugyimat, s ujjai bennem vannak. Még levegőhöz kapni sincs időm, mert nyelve kitölti a számat, és két ujja a két járatomban. Jézusom! Senki nem művelt velem ilyet, és meg sem álmodtam, hogy ilyen egy kettős behatolás. Atyaég! Szédületes tempót diktál és egyszerűen csak érzek, nincs időm gondolkodni sem, mert érzem, hogy el fog vinni, itt a munkahelyem öltözőjében, zihálva sóhajtok és nyögök fel, ahogy felérek a csúcsra, és fátyolos kábult szemekkel lihegve nézek Wave-re, aki ezt a pillanatnyi gyors kielégülést adta. Úristen! Fantasztikus vele a szex és látszik, hogy tudja is magáról.
• Istenem! - a tükörnek rogyok. Mintha mozgólépcső nélkül futottam volna fel az üzletház negyedik emeletére. Remegnek a lábaim és fulladok. Wave megnyalja a száját, felpörgött ő is látszik rajta. Szomjas a tekintete rám, ettől ébredek rá, hogy melltartóban és a fenekemről enyhén letolt nadrággal állok vele szemközt. Nem tudok leállni, és nem is akarom leállítani. És ezzel megint megalapoztam egy kapcsolatot, ami a szexre épül.

Trap

Wave

Amy, kösz, szerintem is érdekes játékba kezdtünk. King Wave

Apám csomagtartójába tettem az fehérneműs papírtáskát, de a blokkot kiemeltem belőle, az úgysem kell nekik, én pedig lepillantok a pénztáros nevére: Amy Sullivan.

• Sziasztok! Mi újság? - szólok be a csoportba.
• Semmi, akad a szerver. Veled?
• Taposómalom. Ma csak hatig voltam bent. Mit csináltok?
• A legújabb küldetéssel vacakolunk.
• Én azt hajnalban megcsináltam - kimerültem. Egész nap kint voltam a vállalatnál. Nem vagyok hozzászokva egyszerűen a minden nap dekkolok az irodában és értelmetlenségekkel töltöm az időmet témához. Tehát hazajövök és a gép előtt vacsorázom. Lon Liverpoolban.
• Srácok! Tortavágás! - kiabál fel apám.
• Mindjárt! - idegesen tüzelek, de már tudom, hogy vereség lesz. Rosszkedvűen nézek fel Markra.
• Ne várjátok meg, hogy én menjek fel értetek! - Mark kitolja magát az asztaltól és én is csatlakozom hozzá. Anyum feketére festeti a haját, mindig is ilyennek ismertem. Szereti a feketét, úgyhogy amikor belekukkant az ajándékára, amit én vettem neki az apám helyett és eléggé elégedett arcot vág, akkor megnyugodhatok. Tetszik neki, a szín is az ajándék is. Ezzel nem lehetett mellé nyúlni. Amikor az emailemre jött az a levél, és a belvárosi szalon volt a címben, már tudtam, hogy hol fogok vásárolni anyámnak ajándékot.

Nem tévedtem. Tényleg az a csaj volt. Nappali világításban is szépre húzott smaragdzöld szemekkel. Nem csak a selyempapír zizzent a levegőben. Nem nagyon értem mi, de valami vonz benne. Rezzen a telefonom az asztalon.

Lon: Beszélnünk kell!

Én: Ok. Holnap sportlövészeten vagyok. Gyere velem.

Lon: Ok.

Itt a fenyvesekben van egy elég jó pálya. Persze cégérdekeltség van benne, de kevesen ütik agyon az idejüket agyaggalamb-lövészettel. Még az öcsém is utálja. Főleg mert jó reflex kell hozzá. Gyors reagálás. Én nem csak online szeretek lövöldözni, de élesben is. Majdnem ugyanaz. Persze látványban eltérő, de élményben nem igazán tudnám megállapítani melyik a nagyobb.  Tulajdonképpen versenyszinten akartam csinálni, csak valahogy a család eléggé lebeszélt róla. Nem tudom, nem érezték eléggé elegáns sportnak, vagy nem akarták, hogy a cégvezetéstől eltérítsen egy hóbort.

Úgyhogy, hobbi maradt, pedig...  nem nagyon lehet leírni, mennyire izgalmas minden találat. Egyszerűen csak koncentrálni és lőni. S mindebben semmi megterhelőt nem érezni közben. Sokkal kikapcsolóbb érzés, mint egész nap az irodában ülni. Én igazán a trap lövéseket szeretem, ezek sorozatban felszálló madár röptét imitáló koronglövések, s minden csak az időzítésen múlik.

Voltam egy-két versenyen is, de igazán tét nélkül. A versenyeken festékporral töltött korongok vannak, hogy a nézőknek látványosabb legyen egy-egy találat. Lon mellettem most csak idegesen szívja a cigarettáját.

Ismét indul a sorozat, tehát az eget kémlelem vállba vett célra tartott fegyverrel.

• Csak egyetlen éjszaka volt! Érted? - már elindult az új rotte, vagyis az ötlövéses körből már a második agyagkorongra célzok.
• Ühüm! - a szélét súroltam. - Nem is volt rossz lövés! - biccentek.
• Erre azt mondja, most, hogy terhes. Tőlem!
• Menjünk a következő álláshoz! - intem előre Lont magam előtt.
• Figyelsz?
• Persze. Nem tudtam, hogy jártok.
• Nem járunk! Ezt magyarázom. Egy buliban, a mosdóban összeakadtunk ennyi - Lon idegesen szívja a cigit. A következő korongot kérem és leadom a két lövést. Könnyedén széttörik a levegőben a korong.
• Akkor Liverpool helyett Manchester? - a negyedik állásra megyünk.
• Wave, komolyan beszélek.
• Én is. Tulajdonképpen mi bajod Manchy-vel?
• Hát mondjuk, nem akarom ezt az egészet.
• Ez már elég késői megállapítás - vállhoz emelem a fegyvert és kérem a korongot.
• Barátok voltunk, egy baráti társaság ennyi.
• Akivel lefeküdtél - elég látványos az agyagkorong törése a levegőben. - Elsőre megvolt, ez az!
• Beszélt veled igaz?
• Írt valamit, hogy nem veszed őt elég komolyan, ja - az utolsó álláshoz érkezünk. - Tudtad, hogy beléd van esve?
• Nem. De miért is érdekelt ez engem?
• Hát nem tudom. Elvégre csak megdugtad - elvétem a lövést. De összességében jó kört zártam.
• Hirtelen fellángolás volt, éppen akkor, kicsit ittam is, jól esett ennyi.
• Aha -  egy lövéses kör jön, a nehezített köröm. Minden korong egy lövés. Behelyezem a töltényt és közben Lont figyelem.
• Mond mit tennél a helyemben?
• Nem tudom. Feleségül venném.
• Te is tudod, hogy pontosan ezt akarja. Talán az egész erre ment ki.
• S olyan nagy baj az?
• Igen.
• Most mi bajod neked a mi Manchynkkel?
• Véded, mert neked is megvolt.
• Nem azért védem, mert nekem is megvolt. Csak tökre nem ezt érdemli tőled, ennyi.  Mennyit cuccoztatok aznap?
• Nem tudom. Eléggé be voltunk állva. Csak röhögtünk az egészen. Most már nem nevetek annyira - Lon folyton cigizik. Összeköthetném az öcsémmel. Fáradtak a szemei, és ugyanaz a lazán zselézett rövid, sötét haja van, mint mindig. Manchynek talán ezek a pasik az esetei. A magas, barna, kicsit sportosabb fiúk. Mint London, meg én.  Első évben jártam Manchyvel egy-két hónapot, de valahogy nem találtunk közös hangot. Már akkoriban is London felé fordult a figyelme és titkon talán egész egyetem alatt Lonra hajtott. Szóval sikerült, elérte. Bár a kimenetel nem pont az lesz, amire Manchy számít.
• Nem akarsz tőle semmit igaz? Főleg a gyereket nem.
• Hát ja - feleli London. - Te is tudod, már a liverpooli csaj van.
• Még dobhatod. Vedd el Manchyt!
• Én? Nem. Vedd el te!
• Én? Már miért venném én el?
• Akkor meg ne mondogasd nekem. Értelmes ötletet vártam.
• Nem tudok értelmes ötletet, mert tisztában vagyok vele, hogy mi Manchy véleménye az egészről, sőt azzal is képben vagyok, hogy neked mi van a fejedben. Lehet én se gondolkodnék máshogy, de nem igazán tudom magam a helyetekbe rakni, mert sem a szitut nem tudnám másolni, se a kapcsolatotokat szóval, milyen tanácsot vársz?
• Mondjuk érdemi értelmes hozzászólást Manchy hátszele nélkül!
• Jó megkapod - leeresztem a fegyvert és Londonra nézek. - Húzzál állásinterjúkra, mert kurvára gyerektartást kell majd fizetned!
• Kösz - fújtat London és otthagy. Felhúzta az agyam. A legjobb feszültséglevezető még néhány agyagkorongot szétlőni. Úgyhogy maradok még egy órát.

Amikor hazaérek meg sem lepődöm, hogy apám hív.

• Nem gondolod, hogy az irodába kellene jönnöd?
• Nem.
• Szerinted a semmire is csöpögnek a fontok a hitelkártyádra, alanyi jogon?
• Hát nem tudom, de most túlterhelődtem.
• Wave, neked mindig van valami értelmetlen kifogásod, hogy hogy ne dolgozz, úgyhogy szedd össze magad és gyere be az irodába! Egész nap csak lövöldözgetsz, az öcséddel együtt. Ki fogom otthon kapcsolni az internetet!
• Jól van! - tudom, hogy be kellene mennem, de miközben zuhanyozok arra gondolok, hogy most akad fontosabb dolgom is, mint scannelőgépet nézni egész nap. Miközben pólót húzok visszahívom Londont.
• Helo, beszéljük meg! Hol vagy?
• Manchester, Seven Oaks Pub.
• Egy óra múlva ott vagyok - tehát kocsiba ülök és levezetek Manchesterig. London egy sarokasztalnál sört iszogat. Manchester meccs megy, úgyhogy elég mozgalmas a kocsma. Na meg kint szakad az eső.  Rendelek én is egy sört.
• Most mi legyen?
• A szüleid tudják?
• Dehogy. Úristen nem is mertem mondani nekik - lehet nem is a zselétől fénylik már annyira London haja, nagyon sokat túrja a haját. - Wave én nem tudok gondolkodni sem.
• Figyelj, ez még nem a szakadék széle.
• De igen az. Wave, nem tudod elképzelni sem… innentől kész, vége, elvágtam magam. Egyetlen hülye estével. Egy bulival. Ennyi.
• Ez csak egy gyerek.
• Aki miatt én mindig egy olyan pasi leszek, akinek gyereke van. Érted? Nem, hogyan is értenéd. Folyton mindent egyeztetnem kell Manchyvel, mindig a nyakamon lesz egy kölyök. Az egész életem nem lesz olyan, mint eddig. Én barom!
• Tudtad, hogy Manchy nem egy százas csaj!
• Tudom, de akkor olyan jó ötletnek tűnt. Csak egy kicsit szexelni. Valahogy ott volt a hangulat. Valójában egy baromira rossz ötlet volt. Wave, nekem annyira nem is jön be Manchy. Én tutira nem akarom vele leélni az életemet. Egyszerűen ég és föld vagyunk.
• Van egy csomó közös bennetek.
• Például?
• Például...ööö… egy szakra jártatok. Ez elég közös nem?
• Ez nagyon gyenge volt Wave - London annyira nyúzott. Fel lehetne vele törölni a Seven Oaks tölgyfapadlóját.
• Mennyit aludtál?
• Az utóbbi napokban? Kábé semmit.
• Akkor legalább ebben kvittek vagyunk.
• Téged mi tart ébren?
• Egy csaj.
• Az ágyadban? - röhög fel London.
• Nem, még nincs az ágyamban, bár nagyon szeretném, ha ott lenne.
• KittyCat.
• Fura… de… nem - fintorgok és a sör színét nézem a hosszú üvegpohárban. Hab nélküli sör. Itt így is lehet kérni. London cigire gyújt.
• Hát akkor ki az?
• Emlékszel, beszéltem róla, a Silent Discoban volt az a zöld szemű csaj.
• Aha, akit vállon csókoltál.
• Ja, szóval kiderült, nem is liverpooli. Egy városban lakunk. Egy fehérneműboltban dolgozik és másodjára is tetszett.
• Elmentél az üzletbe - biccent rá London. Túl jól ismer.
• Igen, rámírt, benéztem hozzá, vásároltam nála. Minden okés vele, minden...London van benne valami.
• Rád írt. Wave, te mindig tálcán kapsz minden csajt. Hihetetlen. Nem kérdés, hogy akarná. Ha megszerezte a címedet és rád írt, akkor… akar. Mire vársz még?
• Hogy válaszoljon - vigyorgok, s a telefonomra bökök.