Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2018. augusztus 31., péntek

Thousands Nights

Az Arndale centrumban eszünk. Nagyon jó hangulatban. Dylan és Ace sokat poénkodnak. Látszik rajtuk, hogy ősidők óta barátok. Kicsit sajnálom, hogy anyám távol tartja tőlünk Ace-t. Lehetne ő is velünk ma. Dylan Chrissel folytatja az útját, én meg Ace-el maradok. Emma kézművesfoglalkozásra jár tehát őt leadjuk ott. Ace-el ketten maradunk. és a munkásnegyed felé veszi az irányt.
  • Van otthon egy kisebb albumgyűjteményem - vigyorog rám.
  • Csábítóan hangzik - nevetek rá. A szemerkélő eső elől besietek a házába, s kivételesen nem az emeletre vesszük az irányt. Hanem Ace nappalijába.

Nekem mindenképpen új élmény. Ace nappalijában egy polcrendszer van, mint másoknak a könyvespolcok, de ezek rajta nem könyvek, hanem bakelitlemezek. Egymáshoz simulva. Egy fél hanglemezboltot felvásárolhatott. Rengeteg lemeze van. Próbálok rendszert látni abban, hogy milyen stílusú zenéi vannak, de rájövök, hogy minden van.
  • Egy kicsit dolgoznom kell, ha nem gond - néz rám Ace puhatolódzva.
  • Nem gond, csendben leszek - nézek rá. Ace a fekete elektromos zongorához ül, és már bele is vetette magát a munkába. Lazán ül a zongoraszéken, rutinos ujjakkal kísérletezget. Azt sem tudtam, hogy tud zongorázni. De most hallgatva. Nem kérdés.  Ace egészen jól tud zongorázni. Fura, hogy soha nem kérkedett vele.
  • Nem is tudtam, hogy tudsz hangszeres zenét - nyögöm.
  • Aha. Ja már kicsit bánom, hogy nem mentem ütősökre, meg gitár szakra mert, megkönnyíteném a magam dolgát. Állandóan gitárost meg speckó dobosokat keresek egy-egy számomhoz. Baromira nehéz munka. Mondjuk van már egy-két állandó gitárosom, akinek fel szoktam venni a játékát. Tudod ezek olyan imprók. Valamit bedobnak nekem. Felveszem, aztán meglátom mire megyek vele. Mindig van 1-2 órás anyagom, aztán abból szemezgetek. De állandóan keresek új hangzásokat.
  • Hát ez tényleg nem csak tuc-tuc - jegyzem meg nevetve.
  • Az a lényeg, hogy ne vegyék észre. Hogy kézi hangszer. Persze, innentől már az egész olyan mint a kísérletezés. De az igazán minőségi techno számokban valódi hangszerekkel is dolgoznak. Teljesen más élmény. Én jobban szeretem ezeket a típusú hangzásokat. S ebből kihozni valamit, ami mégis gépi, de telt a hangzása. Sokkal többet ad. Élményben. Zeneileg. Legalábbis nekem - Ace a feltűrt pulóverujja felé sodorgatja a karkötőnket a karján le-fel, miközben beszél és gesztikulál. Szeretem nézni, amikor a zenéről és a munkájáról beszél. Mindig olyan lelkes lesz. Látszik rajta, hogy szereti azt, amit csinál. Ezzel meg valamiért eléggé beindít. Legszívesebben rámásznék.
  • Ez… nagyon sok háttérmunka - bólintok, s elhelyezkedem a kanapéján egy lemezzel a kezemben.
  • Erre mondtam, hogy ezt soha az életben nem fizetik meg. Már nem számolom hány éjszakám maradt ki és nem azért, mert szétkúrtam az agyam.

Sötétedés után csörög Ace mobilja. Bele se szól, csak kimegy. Azt hittem a pizzafutár, mert Ace
vacsorára azt rendelt.  Az ablakhoz lépve nézek ki rá. Egy fekete mustang áll a feljáróján. Nagyon
elüt a környéktől a kocsi. Egy kigyúrt, magas, kopasz pasassal beszél Ace. De annyira halkan
beszélnek, hogy a nyitott ablaknál se hallom rendesen.
Ja-ja, tudom… - Ace beszél, de annyira halk. - Le van amortizálva minden cuccom. Pénzt kellene
már beletolni, csak most kurvára leégtem. Egy új keverő kellene, alsó hangon is ezerötszáz font.Honnan szedjek én most ezerötszáz fontot?
  • Állandóan nyaggat, azért a számért, már komolyan tartok, hogy rámállítja a verőlegényeit - röhögi a másik.
  • Figyelj, összedobok egy nyers változatot. Megpróbálom holnap még a klubban a DJ-pulton kicsit feljavítani és este átviszem neked. Az itthoni konzolomon már nem tudom megcsinálni, amit akarok. Teljesen bedöglöttek az effektek, lazák és senki meg nem javítja már. Kikopott az egész. - Ajtócsapódás. A futár érkezett. Ace sietve kifizeti. A pizzásdobozzal a kezében áll. -
  • Na majd meglátom, mit hozok össze. Holnap beugrom hozzád! Aztán megnézzük mi a reakció rá - kezet fognak és Ace besiet a pizzával.
  • Van forgalom mi? - néz rám.
  • Ma be kell fejezned - reméltem, hogy kicsit összemelegedünk.
  • Aham - bólint rá Ace.
  • Nem akarlak feltartani -  Ace kettőnk közé teszi a pizzát.
  • Haza akarsz menni?
  • Nem igazán - felhúzom a lábaimat a kanapéra, és Ace-t figyelem, ahogy a kecsapot nyalogatja az ujjairól.
  • Szobafogságot kapsz - röhög rám Ace.
  • Ace ezen már túlléptem - nevetek rá.
  • Jól van. Csak mondom - neveti.
  • Szóval rendeltek tőled egy számot?
  • Igen. Tudod az a techno szex szám. Eléggé befutott bizonyos helyeken.
  • Mit jelent az, hogy bizonyos helyeken?
  • A night clubokban.
  • Atyám! - nyögöm teli szájjal.
  • Ja. szóval van egy elég jó arc ...  tulajdonos, akinek tetszett az a szám és azt mondta, csináljak nekik egy számot.
  • Ez az, amiről beszéltél a meetingen?
  • Ühüm. Jönne belőle egy kisebb összeg. Hát nem egy új kontroller ára, de legalább valami. Plusz, ha beforog, akkor idővel valamennyi még befolyik belőle -
  • Holnap egy night klubba mégy? - nyögöm.
  • Aha.
  • Hűűű! - csak meredek a pizzásdobozra magam elé és bólogatok. OKé. fel kell dolgoznom, hogy Ace egy nagyon más világban mozog, mint amit én ismerek. - Már értem miért tartasz kicsit unalmasnak - nézek fel rá.
  • Liv, ezt nem erre mondtam - törölgeti a kezét a szalvétájába Ace.
  • Elmehetek veled? - csapok le.
  • A night klubba? - Ace megemeli a szemöldökét. - Hát végülis… ja - biccent rá Ace. Aztán félredobja közülünk a pizzásdobozt és rámmászik.

Ace hálószobájában ébredek. Én már órák óta feljöttem. Zuhanyoztam, és befeküdtem Ace ágyába, tekintve, hogy az előző éjszaka szinte semmit nem aludtam. Ace az imént zuhanyozhatott, mert tusfürdőillat leng a szobában. Ace feljött a zongora mellől és a gépén dolgozik. Füles van rajta. S eléggé belemerült abba, amit csinál. A keverő mellett áll és ritmikusan mozgatja a kezeit. Valami techno ritmust rak össze. Időnként kattintgat a gépnél, tehát rögzíti is. Újrajátsza. Aztán szerkeszti a hangsávot. Sokáig figyelem, ahogy az állát és az ajkait dörzsölgeti, miközben gondolkodik. Aztán újra lecsap a kiálló kis gombokra. Csodálom egy darabig, de túl fáradt vagyok, és elnyom az álom.

Mikor legközelebb ébredek, Ace ujjai siklanak rajtam. Az ujjait az ajkai követik. Ahogy a derekamhoz ér összerezzenek.
  • Hát ezen még sokat kell dolgoznom - jegyzi meg Ace.
  • Hüm? - mormolom csukott szemmel.
  • Amíg csiklandós vagy azt jelenti, hogy nem szoktunk össze.
  • Tényleg?
  • Hát ja. Szóval lesz mit gyakorolnunk - vigyorogja, és lehúzza rólam a bugyimat. A legérzékenyebb pontomra szorítja a száját és felnyögök. Tenyeremet a sapkájára szorítom. Annyira bizalmas az egész.  Két tenyerével a csípőmet szorítja.
  • Nézz rám! - vonakodva nyitom ki a szemem, hogy találkozzon a tekintetünk. - A szemedből akarom kiolvasni, hogy mennyire tetszik - leheli a csiklómra és megborzongok.  Látom a nyelvét, ahogy lassan végignyal a szeméremajkaim között. Fojtott nyöszörgés ül a torkomban. A tenyerét szorítja a csípőmre, hogy fogva tartson, és ne rántsam el magam. Egy hangos nyögés kíséretében szökik ki a levegő a tüdőmből. Lerántom Ace fejéről a sapkáját és a hajába túrok. Még enyhén nedves a haja. Reszketek, Ace megdug a nyelvével, én meg a lepedőjét áztatom. Szörnyen nedves vagyok. Az egész fenekem úszik a nedvemben. Ahogy Ace felém mászik, szinte megkönnyebbülök a könyöradománytól, hogy végre belém hatol. A lábamat a mellkasára vonja és egészen mélyen érzem magamban. Annyira lassan csinálja. S én tehetetlenül dobálom magam alatta. Sokkal többet akarnék, de Ace nem kapkod. Nagyon hosszan akarja kiélvezni, pedig már nagyon késő van, vagy inkább már korán. Most igazán szeretkezünk. Talán úgy, mint még soha. Össze-összeakad a pillantásunk és megremegek a vágytól, ami a szemében ül. Hihetetlen. Hogy tényleg engem akar. Nem, nem is értem. Felfoghatatlan.  Ahogy közeledek a csúcsra, lefelé rebben a szemhéjam, képtelen vagyok tartani a szemkontaktust. Csak befelé akarok koncentrálni és a torkomból egyre hangosabb hangok szökkennek ki. Olyan sokáig élvezek, mint még soha. Ace-el most minden jó. Minden tökéletes. S csak sóhajtozom és simogatom a mellkasát és a tarkóját, nem akarom, hogy vége legyen. Ace mögém fekszik és a fenekemnél fogva húz magához. Kimerültem, kielégültem, álmos vagyok és Ace karjaiban vagyok. Egy takarót terít kettőnkre, s én belesüppedek a boldogságba.

Arra ébredek, hogy korog a gyomrom. Nagyon durván. Elképzelésem sincs mennyi az idő. Ace-nél az idő eléggé relatív lesz. Mivel sokszor besötétel nappal is. De valami édes illatot érzek és nem a tusfürdőm az. Ace mellettem ül csak egy fariban az ágyon.

  • Jó reggelt Pipő! - megmozdulok és a kezem bele is ejtem valami puha meleg dologba.
  • Mi… ez? - nézek le  az ágyba magam mellé. Egy tálcán kisebb torony amerikai palacsinta áll.
  • Választhatsz, juharszirup, tejszínhab, vagy dzsem?
  • Ugye egyik sem kerül a testemre? - nevetek rá.
  • Hát… te eszed a palacsintát én meg… - Ace megnyalja a szája szélét.
  • Nahát! Ki sem néztem belőled, hogy tudsz palacsintát sütni. Azt hittem az étkezési repertoárod a gyorséttermek, és a pizzafutár közt terjedő kínálatban kimerülnek.
  • Na megállj! Ezért elviszlek egy igazi étterembe. De… nem ma - A juharszirupot választom. Nem igazán tudom hány palacsintát sikerül eltüntetnem, mielőtt Ace eltereli végleg a figyelmemet. De annyit biztos, hogy megállapíthattam belőle, hogy Ace egészen okés palacsintákat képes sütni. Aztán már hányok a juharsziruptól, annyit lenyaltam Ace-ről, és jutott belőle a lepedőre is rendesen. Szóval ez az ágy jelenleg vállalhatatlan.  Remegnek a lábaim a kielégültségtől. De állandóan Ace kezeit akarom érezni magamon. Képtelen vagyok leállni. Újra és újra akarom. Már megint Ace vállait harapdálom, de lefogja a csípőmet.
  • Liv! Komolyan végigtolnék veled egy két hetes nászutat is basszus, de kurva sok dolgom van ma - állít le.
  • Jól van - ülök fel csalódottan.
  • Hé! Ne durcizz! - túr a hajamba, hogy elfésülje az arcomból. - Amúgy gumit is vennünk kell, mert egy hétvégi csomagot simán ledolgoztatsz velem -  Ace sietve pakol. Tudom, hogy tényleg komolyan mondta, hogy vége. Délután egy óra van. És még csak szexeltünk. Istenem! Elpirulok. Ace szinte semmit nem aludt. Ágyneműt cserél. Teljesen egyforma fehér huzatai vannak. A szennyeshez dobja és közben már telefonál.
  • Aha… ki lesz ma? Jól van… hát ő olyan hat körül megy csak ugye? Akkor van kábé négy órám a pultnál… az egészen okés, szerintem elég lesz… aha… kösz -  Ace már sürgetőn int, hogy szedjem magam. Lesietünk a lépcsőn, Ace zárja a házat, a cuccait a csomagtérbe dobja és bevágódik mellém az ülésre. A telefonját közénk rakja.  S Gregor Treshertől választja a Thousands Nights-ot. - Jól van, akkor tankolunk, gumit veszek, bemegyünk a klubba, összerakom a számot, kajálunk, ruhát cserélünk, elmegyünk a klubba, megnézzük a hatást, hazajövünk, - Ace rámnéz, miközben indít. - Pörgős napunk lesz - nagy lendülettel forgatja a kormánykereket - ... és te már két éjszaka kimaradtál otthonról. Liv, mi lesz veled odahaza?
  • Nem’tom - nyögöm. - De nem is érdekel.
  • Húha, ki ez az új csaj itt mellettem - vigyorog rám Ace.

2018. augusztus 30., csütörtök

The Secret

Az éjszakám, és a hajnalom azzal telik, hogy keresgélek a neten Ace és Colleen után. Elég nehezen találtam bármit is. Tényleg mindketten leszedték a közös dolgaikat a saját netes felületeikről. Viszont arról a bizonyos közös buliról, amit ketten csináltak, készültek felvételek. Találtam egyet, ami felülről és oldalról lett felvéve. Már legalább egy órája újra és újrajátszom a jelenetet, amin Ace Colleen nyakába csókol, ahogy elhalad mellette. Nagyon komoly összhang van közöttük. Látszik rajtuk, hogy egy nagyon összeszokott páros voltak, akiknek jó volt a párkapcsolatuk. Hihetetlen, hogy ennyire szét tudta őket zúzni néhány cikk, meg néhány vélemény. Reggelre már beforgatom magam. Kész. Végérvényesen pörgök, és nem tudok leállni. Chris nem túl lelkesen készülődik, anyám viszi az óvodába. Dylan utánunk nem sokkal jött, tehát még alszik. Kint esik az eső. A hangulatom a mélyponton.  Nincs étvágyam, fáj a fejem a kialvatlanságtól. A karkötőmet babrálom. Ace nem írt. Kétlem, hogy bármi is igazán megrázná. Mindig annyira szétszórt. A telefonom felett ülök az étkezőasztalnál, és még mindig azt a mozdulatot nézem, ahogy Ace Colleenhoz hajol, amikor Dylan felébred. A mosdóban már megengedte a zuhanyvizet. Újraindítom a felvételt. Dylan frissen borotváltan és elég karikás szemekkel kijön és feltesz egy kávét főzni. Csészét keresgél, meg kávéskanalat.
  • Mi van, leharcolt Ace? - kérdezi Dylan álmos hangon.
  • Miért nem említetted sosem Colleent? - kérdezek rá vádlón.
  • Nem tudtam, hogy Ace kibeszélő-showt tartunk valaha is - jegyzi meg Dylan és kiméri a cukrot a csészéjébe.
  • Colleen szakított vele igaz? Tehát Ace még benne maradt érzelmileg a kapcsolatukban, bár elköltözött - dőlök hátra és felnézek Dylanra.
  • Hát… nem igazán akarok erről beszélni - jelenti ki Dylan.
  • Kösz. Nem is vártam tőled mást - fröcsögöm rá, s  kihúzom a hajamból a hajgumimat, mert húzza a hajamat és már fáj.
  • Liv… - Kávéscsészével a kezében leül velem szemközt. - Csak egyet mondok. Ha karkötőt adott neked, akkor túl van Colleen-on. Ő nem ad csak úgy egy ilyen ékszert valakinek. Ha nem gondolná komolyan veled, nem lenne rajtad  - Dylan szemébe nézek. Aztán visszatekerem a felvételt. Eddig nem is figyeltem. De most rákeresek, hogy volt-e Colleen-nal közös karkötője. És...volt. Mindkettejük csuklóján ott van. Az azonos karkötő. Nem olyan, mint a miénk. Az sötétkék madzag volt és az ezüst horgony kecses ívvel hajlított. Mintha összeszorulna a szívem.  Egymás után csippan a telefonunk. Előbb az enyém.

Ace: Breakout Manchester 13:00 Szeretlek! ;)

Dylan telefonja is rezzen, úgyhogy ő is ránéz. Aztán rám.

  • Neked is Ace írt?
  • Aham.
  • Breakout?
  • Aham.
  • Ebéd után Chrisért megyek az óvodába. - Ebéd után. Az ebéd, Chris ebédje és már fél tizenkettő van. Tehát Dylannek sietnie kell. Álmos vagyok. Most kivételesen egészen barátságosnak találom azt a szürke kanapét ott a nappali közepén. Egészen jól ellennék ott.
  • Öltözz! - szól rám Dylan.
  • Meg sem kérdezett - tiltakozom.
  • Liv! Vagy vele jössz, vagy velem, dönts! -  Dylan elég határozott, úgyhogy megadom magam. Két rövid dudálás jelzi, hogy Ace lent van. Kedvetlenül húzok nadrágot és cipőt és csak egy kabátot dobok magamra, plusz újra összefogom a hajam. Ennyire tellik tőlem. Álmos vagyok és fáradt. Meg beforgott. Dylan zárja az ajtót, a lépcsőház előtt meg sietősen rá akarna gyújtani, csak fújja a szél a lángot úgyhogy, össze-vissza fordul, mire végre sikerül. Nincs esernyőm. De nem is igazán érdekel. Beülök Ace mellé, bár nagy kísértést érzek, hogy Dylanhez üljek a hátsó ülésre. De ennyire nem akarok gyerekes lenni. Joris Voorntól a The Secret szól Ace-nél.
  • Szia Tuttifrutti! - vigyorog rám Ace és körbeszaglászik. Kinézek az ablakon. - Kész vagy egy igazi kalandra? - nem igazán találom humorosnak. Csak a zene szól közöttünk. Aztán a semmiből gyereknevetés csattan mögöttem. Hátrakapom a fejem. Egy öt-hat éves forma lány ül egy gyerekülésben hátul és a tabletjén mesét néz fülhallgatóval. Eltátom a szám.
  • Izé… egy gyerek ül hátul - mutatok a lányra. Elég béna megállapítás tőlem, de csak ennyire tellik. A kiscsajnak hátul ugyanolyan szőkés haja van, mint Ace-nek,  és a szemszínük is egyezik. Végülis Ace kiadása lányként. Ráadásul nem úgy viselkedik, mint akinek idegen Ace kocsija. Elég sok a külső hasonlatosság. Ezt nehéz lenne félreértelmeznem.
  • Ja tudom - vágja rá Ace.
  • Öhm… mond, hogy nem az eltitkolt gyereked - vonom össze a szemöldököm, ahogy Ace-re nézek.
  • Nem az eltitkolt gyerekem - feleli nyugodtan Ace. Várjunk csak. Rosszul fogalmaztam meg. A franciaágynál is ugyanezt csinálta.
  • Ugye most nem csak azért mondod, mert  azt kértem, hogy mond azt.
  • De azért mondtam - vigyorog rám Ace. Mi van? Ace-nek gyereke van? Basszus! Tényleg semmit nem tudok róla. Másodpercekig csak nézek előre. Lefagytam. Végül csak ennyit kérdezek:
  • Ki az anyja? - Csak mondja azt, hogy nem Colleen! Könyörgöm. Nem bírnám elviselni, hogy még közös gyerekük is legyen. - Colleen?
  • Mi? - Ace-ből kitör a röhögés. - Nem Colleen. Viccelsz? Nézz már Colleenra! - jó beismerem tényleg nagyon jó teste van.
  • Szóval? Ki az anyja? - bökök a gyerek felé, akit Ace kocsikáztat.
  • Az anyám - feleli rá közönyösen Ace.
  • Az anyád? - úgy ejtem ki, mint egy sértést. Jó, ettől tényleg agyfaszt kaptam.
  • Liv! Állj már le! Emma a húgom! Mégis mit képzeltél? Hogy megbasztam a saját anyámat? - Ace indexel és a visszapillantót meg az oldalsó tükröket nézi. - Liv, néha iszonyat beteg fantáziád van. Meglepsz, de komolyan.
  • Hát nem tudom. Már mindent kinézek belőled - felelem durcásan keresztbe tett karral.
  • Jézusom! - fújtat Ace. - Nincs gyerekem. Az én életembe nem fér bele egy gyerek. Te jó ég! Hova gondolsz már? - leparkol. Dylant várjuk, hogy kihozza Christ az óvodából. Még mindig Joris Voornt hallgatjuk, a Ringo megy. Ace megakasztja a számot és helyette Robert Cristiantól indítja a The Secret of Soult. Közben szakad az eső. Ace a kezem után nyúl, s vonakodva engedem, hogy átfonja az ujjainkat.
  • Mondtam Liv, ismerj meg. Nem titkolok előled semmit. A múlt az elmúlt.
  • Jó mondj egy valamit, amit utáltál benne? - erőszakoskodom. Ace elhúzza a kezét és elfordul.
  • Most komolyan róla beszélünk? - Ace a kormányra nehezedik az alkarjával, megigazgatja a sapkáját is kifelé néz a szélvédőn. - Jól van. Hú… hát...  na jó a műkörmét lehet, hogy utáltam. Elég sokat telefonozott és állandóan kop-kop-kop. Na az tényleg idegesített. Vagy, ahogy beletúrt a hajamba és éreztem, hogy a műkörmén súrlódik a hajam. Nem is nagyon voltam sapka nélkül vele, meg szerintem eléggé karcolta a lemezeket is. De… bizonyos helyzetekben meg mégiscsak jól nézett ki… - Dylan beülteti Christ a kocsiba és sietve indít.
  • Együtt voltatok, amikor kiderült, hogy Dylannek gyereke lesz?
  • Aham, persze.
  • Ti nem akartatok? - kérdezek rá.
  • Nem gondolkodtunk ilyesmin. Nem vagyok én se, meg Colleen se abban az életszakaszban. Egyszerűen nem.
  • Hát szerintem Dylan sem gondolkodott ezen előre - jegyzem meg.
  • Dylan… jól kezeli a helyzeteket. Ő kicsit másabb mint én.
  • De, ha mégis úgy alakult volna?
  • Akkor az miatt megyünk szét - teszi sebességbe a kocsit Ace.
  • Akkor nem is szeretted igazán - nyugszom meg.
  • Ez… nem a szeretetről szól Liv.
  • Hát mi másról?
  • Főleg pénzről, meg életstílus váltásról. Tudod az éjszakai életben élünk. Ami a munka és a család az van nappal. Minden más éjszaka van. Na hát se Colleen se én nem akartuk feladni az éjszakai életünket. Nekünk szuper volt úgy, ahogy éltünk.
  • Amíg nem kezdték kétségbe vonni a tehetségét.
  • Hát igen.
  • Te csináltad a számait?
  • Szerintem eleget beszéltünk Colleenról - jelenti ki Ace. Eltökélt az arckifejezése. Tehát nem fog több infót megosztani velem. Lehet nekem se kellene túlságosan mélyen fúrnom Ace előző kapcsolatában. A Breakout várószobájában ülünk. Ace vette a jegyeket és egy családi programon leszünk. Grimm-mesefeldolgozáson. Chris és Emma nagyon jól megértik egymást, amiből kitalálom, hogy nem most találkoztak először. Emma tabletén válogatnak egymás mellett a kanapén. Dylan a prospektust hajtogatja a kezében. Mi meg Ace-el egymás mellett a fotelünkben várakozunk.
  • Sokat szoktatok együtt bandázni? - kérdezek a fiúkra.
  • Hát… vannak közös programjaink - biccent Dylan.
  • Anya mindenről tud?
  • Nem igazán. Arról általában nem, hogy Ace is velünk tart - ahogy kinyílik a szoba a két gyerek előre szalad.
  • Mennyi titkaitok vannak nektek fiúk! - ingatom a fejem. Dylan és Ace összenevet a megjegyzésemen.
  • Menjünk Liv - húz fel a fotelből Ace.
  • Nagyon nagy korkülönbség van köztetek - jegyzem meg Ace húgára mutatva.
  • Ja, anyám második házassága - bólint Ace. - Emma a féltesóm. Kicsit késői gyerek. - Dylan a két gyerekkel máris nekilát a feladatoknak. Ace-el kicsit lemaradva haladunk. Próbálom összegezni magamban azokat a dolgokat, amiket megtudtam Ace-ről. Végülis azt tényleg értékelem benne, hogy nem akarta rejtegetni a dolgait. El kell fogadnom, hogy Ace  tíz évvel idősebb nálam, nyilván maga mögött tud egy-két komolyabb kapcsolatot. Nagyon lassan kezd derengeni bennem a gondolat, hogy Ace miért is kötött ki mellettem. Talán kerülni akarta, hogy még egyszer szakmából akad össze valakivel. Colleen-nal egyértelművé vált, hogy minden jó, egy pontig, ahonnan minden rossz lesz.
  • Ace? - állítom meg a kezénél fogva.
  • Hüm? - fordul vissza felém.
  • Nem mondtam, de… én is szeretlek - mosolygok fel rá.
  • Ezt jó tudni - vigyorog rám,  a kezei és az ajkai rajtam, s alaposan lemaradunk a feladatmegoldásban.

2018. augusztus 29., szerda

Back home

Csak egyet látok. Ace és Colleen kettősét, persze egy nagyobb társaság között vannak, de még mindig szorosan egymás mellett. Ahogy a vízbe gázolok, lelassulok, mert a közegellenállás visszatart. Éppen Ace beszél:
  • … tudod valami olyat akarok, hogy csajok és pasik felváltva dumálnak arról, hogy miért élvezik annyira az anális szexet. Csak ennyi a szöveg. Egy-egy mondat bedobva, mindig mástól, és ez keverve az effektekkel. A hanganyag már megvan, főleg egyedi hangmintákat keresek hozzá - mondja és mondja Ace. Én meg attól tartok ólommá váltak a lábaim. Alig vagyok képes előre haladni. A téma, amiről beszél, hát kiakaszt, és én égek, vörös vagyok és legszívesebben lelépnék. Ace-nek van egy ilyen oldala is? Amiről nem is tudtam.
  • Nekem lenne egy-két  hangom, cserélhetnénk - jegyzi meg a mellette álló magas srác.
  • Dobd át, majd meglátom tudom-e használni és akkor beszélhetünk valami cseréről - biccent Ace.
  • Ace! - érzem, hogy hűvösek az ujjaim, ahogy Ace karjára markolok. Ace felém fordul.
  • Liv! Bocs túl sokat szakmázok! - vigyorog rám Ace. - De most már a tiéd vagyok! Egy alkoholmentes koktél? - átdobja a karját a vállamon és a többeikre kacsint. - Na császtok! - hagyom, hogy Ace irányítson.  Nem hagyott időt és lehetőséget sem, hogy konfrontálódjak mondjuk az exével. Az instájáról nyilván már mindenki ismer, hiszen tele van a közös képeinkkel. Egy kisebb bár részhez irányít és ernyős koktélt kapok. Úgy mozgok, mint egy marionett bábú. Iszom a koktélomat, de nem is érzem az ízét. Nincs benne alkohol az tuti. Mert nem üt.Pedig jól esne valami, ami alaposan fejbebaszna ezek után. Csak nézem Ace-t, aki fesztelen. Jól elvan, dobol a kisasztalon közöttünk. Ő nem kapott agysokkot mint én. Nyugodtnak tűnhetek. Talán túlságosan is.
  • Azt mondtad itt vizeskedhetek veled - jegyzem meg futólag.
  • És akarsz? - kérdezi Ace.
  • Naná! - magam után húzom Acet és alig érek a medencébe a szájára szorítom a számat, s karjaimmal rátapadok mint egy polip. Oké lehet kicsit birtokló vagyok. De kezdek megrémülni, hogy Ace felett egyáltalán nincs az a tulajdonosi hatalmam mint hittem. Fogalmam sincs. Bizonytalan vagyok a saját erősségemben ebben a kapcsolatban. Én nem vagyok Colleen. Sem szakmai témáról nem beszélhet velem, sem külsőben nem ütöm azt a szintet, amit a szépségkirálynőkkel vetekedő szőke Colleen igen. Ace-nek előttem egy állatira jó barátnője volt. Egy szexis, bevállalós, izgalmas csaj. Hozzá képest én elég… hétköznapi és unalmas lehetek. Azt hiszem Ace ezt is mondta: kicsit unalmasnak tart.

Ace nem nagyon érti a rohamomat. De én most nem magyarázkodni akarok. Vizesek és szinte meztelenek vagyunk.  A medencék körül hangfalak szórják a zenét. Mindenki mindenkivel diskurál és adják egymásnak az információkat.
  • Itt csak nyilvánosan lehet ezt csinálni? - zihálom Ace szájára.
  • Hát a kisebb medencék privátabbak - leheli az ajkaimra Ace és nincs ellenére, hogy a kezével a bikinim alá nyúljon. Az oldalsó keskeny, és sötétebb kertrészre vezet, ahol egészen kicsi pancsolók vannak, az egyiket Ace kipécézi a sarokban és belecsobban. Végignyúl, hogy az egyik széle a tarkóját, a másik széle a térdhajlatát tartja. Kábé három-négy centis vízmélységben hever.
  • Hú! Ez tetszik -zuhanok be mellé a felfújt kismedencére, és én is a szélére hajtom a fejem. Ace mellkasát cirógatom egy ideig.
  • Ace!
  • Mh?
  • Le akarok feküdni veled!
  • Oké - vigyorog Ace.
  • Úgy értem, most… itt! - fuldoklom. És Ace testét csókolgatom.
  • Most? - Ace felemeli a fejét, és értetlenül néz rám. - De nem hoztunk… óvszert. Úgy volt csak pancsolunk, nem…
  • Kérlek! Csak… egy kicsit - reszket a hangom a felindultságtól, ahogy átvetem a combom Ace derekán, és remegő ujjaimmal a fürdőnadrágja megkötőjét oldozom, s lejjebb csúsztatom. Érzem, hogy Ace felkeményedett a gondolatra és rávillantom a fogaimat.
  • Basszus Liv! - nyögi Ace, ahogy látja, hogy félrehúzom a bikinialsóm és ráereszkedem. Ace tenyere a vizes bikinialsómon. S én a mellkasára tenyerelve ringok felette.  A víz körbeöleli a lábszáramat és a térdemet. Ace időnként megemeli a csípőjét és tocsog a fűbe a pancsolónkból a víz.
  • Ó Ace… - lehunyt szemmel karmolom Ace mellkasát. -... gyakrabban kellene vízben csinálnunk - nagyon finom az egész, és közben izgat, hogy nem otthon vagyunk, bármikor erre sétálhat valaki. Bár sötét van, és a mi pancsolónk az utolsó a kertben.  Hátrahajtom a fejem. A hajam nedvesen súrolja a hátamat, s a kezem ökölbe szorul Ace mellkasán, ahogy közeledek a gyönyör hullámaihoz. Ace a fenekemen, és a csípőmön mozgatja a tenyerét. Ő is irányít, de én is gyorsabban hajszolom magam.
  • Ó Ace… még… még egy kicsit - kihasználva, hogy én vagyok felül gyorsabban ringatom a csípőm, s érzem, hogy mindenem készül megfeszülni.
  • Liv! Liv! Ne szoríts rá! - elakad a lélegzetem, ahogy hullámokban kezd elárasztani a gyönyör. - Basszus Liv! Szállj le... szállj már le! - Még remegek és vonaglok, miközben Ace szó szerint lelök magáról a pancsolóba.  Lehunyt szemmel ingatom a fejem a matracon. Félbemaradt a gyönyöröm, az ölem még mindig lüktet. Magamban élvezek még. Ace lihegve néz rám, én meg figyelem, ahogy még mindig csordogál a nedve.
  • Őrült vagy! - zihálja Ace. - Ez írtó közel volt! Basszus Liv! Mondtam, hogy ne szoríts rá! Majdnem benned mentem el!
  • Már annyira közel voltam.
  • Há én is! - szorítja a tenyerét a sapkájára Ace. Ahogy lassul a légzésünk, és a hevületünk, hirtelen kezdem kicsit hűvösnek érezni a pancsoló vizét a derekamnál. Fogalmam sincs hány óra felé járhat. De fázok.
  • Gyere, a kocsiban van törülköző! - áll fel Ace és felém nyújtja a tenyerét, hogy felhúzzon. Felállok és a papucsomba bújva dideregve követem Ace-t. A csomagtartóból átnyújt egy törülközőt, amivel felitatom magamról a vizet, s visszahúzom magamra a pamutruhámat. Ace nem zavartatja magát és nadrágot cserél, s beül a volán mögé.

Minimális a forgalom Manchester felé. Ace telefonján keresgélek a számok közt. Ariel azt mondta. Techno szex. Hiába keresek rá nem találom. Az ölembe eresztem Ace telefonját.
  • Sok számod van, de úgy látszik nincs meg minden - jegyzem meg kicsit keményebben.
  • Mit keresel? - kérdez rá nyugodtan Ace.
  • A te számodat. A techno szexet - felelem. Csak a szemem sarkából figyelem Ace-t. Vezet tovább nyugodtan.
  • Látom… beszélgettél Ariellel - feleli végül.
  • Igazad volt, itt aztán tényleg sokkal jobban megismerhettelek - vágom hozzá.
  • Most ezzel mit akarsz mondani? - néz rám oldalt.
  • Hát nem is tudom. Hol kezdjem? Láttalak az exeddel kábé fehérneműre vetkőzve. Vaó! Jó csaj! Nem is értem, hogy utána hogy fanyalodhattál rám.
  • Liv… ez…
  • Megtudtam, hogy csináltál egy állítólag kurva jó baszó számot! De te nem akartál zenét hallgatni a mi szexünkre, mert neked az túl intim a zenéhez.
  • Mert? Szerinted az exem sikolyait akarom hallgatni, ha veled vagyok? Ennyire betegnek nézel? - néz rám oldalt eléggé felhúzva Ace.
  • Hát nem tudom. De mondjuk megemlíthetted volna, hogy igen csinálni szoktál ilyen számokat is. Jobb lett volna tőled megtudnom, mint egy vadidegentől, akit éppen hogy két másodperce ismertem. De aki téged sokkal jobban ismer ezek szerint mint én, aki történetesen talán a barátnőd vagyok. Vagy minek nevezel, ha kapcsolatban vagyunk? A kikötőd vagyok baszd meg?! És mikor indulsz újra a szerelem tengerébe?
  • Basszus Liv már! Most mi bajod van?
  • Nem tudom! Felhúztam magam. Nem tudok versengeni az exeddel.
  • Nem is kell versengened vele.
  • Te ezt nem érted. Nagyon szar érzés látni, hogy milyen csajjal voltál évekig. Előttem. Azzal a nővel lefeküdtél.
  • És? Veled is. Tudod. Kapcsolatban - Ace feszülten veszi vissza a sebességet, ahogy egy teherautót előz.
  • Lehet beszélnünk kellett volna az előző kapcsolatainkról. Bár az enyémről te már mindent tudsz. Két alkalom volt az is szar volt. Mert annyira csak magával volt elfoglalva, hogy áll-e na meg hogy jól áll-e. Egy igazi taplóval feküdtem le, mert úgy látszik mindig megtalálom az ilyen alakokat.
  • Liv, nem tudom mit akarsz tudni Colleenról. Egy… buliban jöttünk össze. Mindketten DJ-k vagyunk.  Ő egy helyi rádióadónál dolgozik. Főként zenei szerkesztő, de szokott éjszakai műsort vezetni. Csináltunk pár közös számot. Meg volt, hogy közösen pörgettük a lemezeket.
  • Szeretted? - fakadok ki dacosan.
  • Persze, hogy szerettem. Mit gondolsz? Érzések nélkül baszok? Nem vagyok ilyen, ennyire már igazán ismerhetnél.
  • Akkor máshogy kérdezem. Még mindig szereted?
  • Nahát, én is ezt kérdeztem Dylannal kapcsolatban. Tőled.
  • Szóval?
  • Persze, hogy nem - csattan rám Ace.
  • Láttam, hogy néztek egymásra. Láttam, ahogy egymáshoz értetek.
  • Jaj Liv! Nyilván maradt egy bizonyos… intim érintkezésünk, hiszen évekig együtt voltunk. De ez semmit nem jelent.
  • Aha, persze.
  • Ne kezd ezt jó?
  • Jó. Hallani akarom azt a számot! - fakadok ki, és végülis ennyiben maradunk. Ahogy Ace sorházához érünk. Ace rosszkedvűen felmegy a gépéhez. Mire utol érem, már a számok között keresgél, aztán ráengedi a hangszórókra a számot. Azt a bizonyos techno számot. Földbe gyökeredzett lábakkal állok és kikerekedett szemekkel nézek Ace-re. Már az indítás is ütős.
  • Tuc-tuc-tuc- tuc….(tuc)áh..(tuc).áh… (tuc)áh… gyorsabban… (tuc)áh (tuc)Áh… (tuc)áh...óh igen…(tuc) áh… (tuc)áh...(tuc)áh… (tuc)áh… gyorsabban…. Még… még…  - Leesik az állam. Ez full teliben egy baszás. Nincs kérdés. Colleen hangjával, sikolyaival. Egy felvett akusztikai szeretkezés telibe.  Ace hihetetlen erejű dobszólót kevert alá, süt az egészből, hogy monumentális erők szabadultak el az ágyban. Ennek a számnak ereje van. És erotikus. Nagyon. Mintha egy pornót néznék. Kedvem támad tőle a szexre.
  • A technónál nincs ősibb ritmus - jegyzi meg Ace hűvösen. - Ezt akartad volna? Az első együttlétünkre?
  • Nem…
  • Hát én sem - feleli rá Ace megemelt szemöldökkel.
  • Ha ezt hallod Colleenra gondolsz igaz?
  • Elkerülhetetlen. Velem csinálta. Ezek… mi vagyunk. Colleen és én - a mondata ott marad közöttünk. A fülemben. Nem tudok mit mondani. Képtelen vagyok szóhoz jutni. Az én akusztikai szex számom megrekedt a Je T’aime világánál. Nekem az Ace-féle verzió egyszerűen...hűűű. Nem gondoltam, hogy Ace ennyire exhibicionista. Mégis csak egy intim együttlétük volt.  Nagyon minőségi szám lett tényleg. De hát mégiscsak arról szól. Hirtelen nem tudok mit kezdeni ezzel, ami rámszakadt.
  • Én… most lehet, hogy szeretnék hazamenni - nézek Ace-re zavartan.
  • Rendben - biccent Ace. Lekapcsolja a fényeket és a slusszkulcsát csörgeti. Manchesterben megint szemerkélni kezd az eső. Ace az ablaktörlőket időnként mozgásba hozza. A kocsijában próbálok megnyugodni. Ace egy számot indít.  Fritz Kalkbrennertől a Back home-ot. Mire anyámék háza elé érünk, már sűrűbben esik az eső. Nem tudom, lehet nem köszöntem el. Nagyon sok mindent kell most megemésztenem. Mikor beesek az ágyamba látom, hogy már hajnali három van. De nem tudok aludni. Rákeresek Colleenra.