Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2019. július 13., szombat

Track 6

Átöltözöm, jó ötlet volt sátrat húzni, mert szakad az eső. Nekem meg jó ötlet volt zárt cipőbe jönni. Egészen kezdem megszokni a manchesteri időjárást. Tudom, hogy bármikor leszakadhat az ég, még ha úgy tűnik, hogy süt a nap akkor is. Ebben az időpontban, az esti programok előtt, még nagyon kevesen vannak a sörsátorban. Éppen, hogy egy-két alak tűnik fel a sátor távolabbi pontjában. Hab nélküli sört adnak. Noelt sehol sem látom. Főszervező, nyilván ezer más dolga van, mint azt figyelni, hogy én belépek-e az egyik sátorba. Nem is kívánom a sört. Úgyhogy veszek egy kólát magamnak. Ugyanaz a színe és egyik sem habos. Senki rá nem jön, hogy nem sör van előttem, csak kóla. Leülök az egyik sörpad szélére és unottan a telefonomon pötyörészek. Nagyobb tömegre számítottam itt, úgyhogy eléggé megkönnyebbülök, hogy a sátorban összesen talán tizenöten, ha lehetnek. 

Azt teszem, amit már jó három éve nem tettem. Visszapörgetem Ace instagramját. Nem vagyok normális. De tényleg.  Ha így folytatom idegszanatóriumban kötök ki. De nem bírom megállni. Éppen ma is került fel egy kép és videó. Ace és Michelle. Talán az otthonukban vannak, egy nagy franciaágyon. Nevetnek. Michelle felfelé néz. Tényleg gyönyörű lány. Nagyon… nagyon szép.

  • Leülhetek ide? - kérdez rá, egy halk dallamos férfihang. Ace az. Látja, hogy a mai videót nézem. Lebuktam. Csak fáradtan megemelem a kezem és intek, hogy üljön le velem szemközt. Kinyomom a telefonom és  összehúzom a felsőmet magamon, meg lejjebb húzom a kötött ujjakat a kézfejemre.
  • Még mindig róla posztolsz - jegyzem meg halkan.
  • Igen. Ígéret… a rajongóknak. Teljesen privát képek és videók. Emlékek. Amiket megosztok - Ace arca most sötétebb tónusú. Keveset aludtunk? Lehet. 
  • Nem lehet egyszerű Neked sem.
  • Nehéz innen továbblépni.
  • Voltál azóta valakivel? - kérdezek rá egyenesen.
  • Nem igazán - rázza a fejét Ace. - Jó lenne eleve titokban tartani. Nagyon megviselt, hogy ennyire a nyilvánosság előtt éltünk. Szeretnék egy kapcsolatot, ami csak az enyém. Nem… a fotósoké. Érted - Komolyan nézem Acet. Na igen. Ace élete már nem csak egy klub Dj szint. Tömegeknek zenél. Nem max. kétezer fős kis klubnak, hanem tízezreket megtöltő pusztaságokba, amíg csak a hang elér. Ace azt mondta egyszer a klubélet az  az éjszakai élet, minden más a munka és a család, ami nappal van. Most milyen életet élhet? Ismerik. Nemcsak a zenéjét. Az arcát is. Sokan. Akik az underground techno világban otthon vannak, azok mind ismerik. Bármit feltesz a netre, azt nem csak egy szűk helyi rajongótábor látja. Hanem bárki, a világról. Nehéz lenne titokban tartani egy barátnőt.
  • Gondold el, ha gyereketek lett volna. Életetek végéig pakolhattad volna a képeket a gyerekről, sztár lenne - nézek rá.
  • Olvastad a cikket - bólogat Ace.
  • Persze. Ingyenes újság, plusz, jár a koliba is. Ha bemégy bármelyik asztalon ott van tucatjával. Vele legalább akartál gyereket - elbicsaklik a hangom.
  • Liv… én sajnálom. Tényleg. Veled együtt megszenvedtem az egészet. Bár tudom, hogy ez kevés, mert nem éltem át amit te, de…
  • Hagyjuk. Tudod mit egyre válaszolj! Hogy legalább minimálisan tisztán lássak. Csak a pénz miatt volt? Tényleg? Csak azért, mert nem lehetett volna megoldani, anyagilag? - Ace sokáig néz. Próbálom kitalálni, hogy min gondolkodhat. Mi minden lehet a fejében, amiből végül csak ennyit oszt meg velem:
  • Annyira fiatal voltál. Tulajdonképpen még most is az vagy.
  • Szóval, ez csak egy üres kifogás volt,  sejtettem - préselem össze az ajkam, ahogy elfutja a szemem a könny.
  • Nem akartam elcseszni az életed, ahogy az enyémet sem.
  • Kösz szépen. Hát legalább vigasztalhat a tudat, hogy Michellel sem jött össze - sziszegem vissza.
  • Egyáltalán nem akartunk gyereket - néz rám vérkomolyan Ace.
  • Az interjúban nem ezt mondtad.
  • És mindent elhiszel, ami nyomtatva van? - kérdez rá nyersen Ace.
  • Akkor miért mondtad azt?
  • Mert szebb így. Michelle emléke. A rajongóknak. Ez volt a megegyezés, hogy finomítsuk az esélyt, hogy talán nem véletlen, hogy Michelle túladagolta magát. Liv, Michelle öngyilkos lett.
  • Nem - talán csak ösztönből tagadom le. Nem akarom elhinni. 
  • De. Nem zártuk ki a tényt, de nem is tápláltuk. Ha az a hit, hogy közös terveink voltak a jövőre, mint a gyerekvállalás, akkor valahogy szebb az emléke Michelle-nek is. Hogy ez egy szerencsétlen eset és nem több.
  • Ott voltál vele, aznap?
  • Egy szórakozóhelyen voltunk, egy buliban. Bement a női mosdóba. Élve már nem jött ki.
  • De borzalmas istenem. Tudtad, hogy baj van?
  • Persze. Amikor jó ideje nem jött ki, már tudtam. Michelle, bár nem ezt mutatta, nem bírta a nyilvánosságot, a szereplést. Szenvedett. Nem tudtam megmenteni. Esélyem se volt rá. Én már későn érkeztem az ő életébe ehhez.
  • Szóval… nem is akartatok babát?
  • Dehogy. Michelle modell volt. Folyton ügyelt az alakjára. Még jó néhány évig tartani akarta a súlyát.
  • Szeretted?
  • Persze, hogy szerettem.
  • Akkor máshogy kérdezem. Még mindig szereted? - ettől a kérdéstől azt érzem, ugyanazokat a köröket futjuk. Ace és Én. Újra és újra. Körforgásban vagyunk. A könyvek, Dylan, Colleen. Ace és Én. Csak út közben rengeteg minden rakódott ránk.
  • Nem tudom. Mintha nem is én lennék, és nem tudom ki az akikről a képeket posztolom. Nagyon távolinak tűnik minden.
  • Szóval nem akartál tőle gyereket?
  • Nem. Viccelsz? Folyton utazok. Néha felébredek és azt sem tudom, hogy hol vagyok. Most még annyira se állandó az életem, mint amikor a klubban dolgoztam. Akkor pénzem nem volt egy családra, azóta meg időm és állandóságom nincs. De tudod mit? Elértem, amit akkor elhatároztam. Anyagilag. Azokban a hetekben csak ennyit tudtam elhatározni, hogy anyagilag meg kell erősödnöm, mert mindaz, ami velünk történt, végülis miattam történt. Tehát ezért volt minden. Ma már nem jelentene gondot. De már késő… négy éves lenne - Ace ajka fanyarul megrándul. Nem is gondoltam, hogy Ace így fejben tartja. Az, hogy én tudom, persze. De róla nem gondoltam. 
  • Amikor olvastam… azt a cikket. Én… úgy éreztem elárultál. Utánam… valakivel… gyereket tervezel. Persze… előbb-utóbb mindenkinek időszerű téma, csak… még nem voltam erre felkészülve, hogy lehet gyereked. Mástól. Igazad van. Nem léptem túl rajta. Azon forgok, hogy mi lett volna, ha mégis megtartom?
  • Nem tudom Liv, még jó darabig nem tudok én se erre gondolni. De akkor sem arról szólt, hogy nem veled akarom, vagy ilyesmi. Csak rossz volt az időzítés - Mindketten belesüppedünk a gondolatainkba, a magunk gyászába. Tragikus az egész. Acet már kettős teher húzza. Nem engem néz, hanem a poharát. Egy pillanatig habozok, aztán átnyúlok az asztalon, felemelem a poharát a számhoz és belekortyolok. Kóla. Ace sem sört iszik.
  • Nem csalódtam - mosolygok rá futólag.
  • Még vezetek, csak azért nem iszom alkoholt.
  • Tehát nem vagy straight edges.
  • Nem, már nem.
  • Egyik pontban sem?
  • Egyikben sem - kutatva nézem Acet. Vagyis alkohol, drog, szex? Mennyiben volt partner Michelle drogozásában? Kik voltak az egyéjszakásai? Michelle mellett is? Vagy csak most Michelle után? Nem akarok mélyen szántani a témába, de a kérdések felugranak a fejemben és csaknem rákérdezek. De Ace megelőz  a megszólalással.
  • Meghallgattad a számot? - kérdezi Ace.
  • Persze. Jó lett - biccentek rá.
  • Mi a válasz? - kérdez rá Ace. Játék. Mindketten tudjuk. 
  • Hogy te vagy én vagyok a menőbb?
  • Hogy nagyágyú vagy én - tologatja a kólával teli poharát Ace, és mosoly játszik a szája körül.
  • Noel - jelentem ki magabiztosan. S Ace-re vigyorgok teljes fogsorommal.
  • Miért lenne ő nagyobb ász, mint én? - Ace csak teszi a sértődöttet. De kivételesen jól esik nem húsba vágó témáról beszélgetni vele,
  • Lássuk csak. Kapásból fiatalabb nálad. Jobb szakra jár…
  • Mi bajod a kertészmérnökivel? - kérdez rá felháborodottan Ace.
  • Komoly szakról beszélek. Mint a pénzügy. A kertészet… hobbi Ace. Te állandóan hobbikat csinálsz. A zene, a kertészet. Ezek más normális embereknél a hobbit jelentik.
  • Aham. Én most egész jól megélek a hobbimból - jelenti ki Ace.
  • Tetszem neki és ezt egyenesen meg is mondta nekem.
  • Szerintem anno én is mondtam ilyesmiket - védekezik Ace.
  • Már nem emlékszem, nagyon régen volt - rázom a fejem. - Tényleg jó lenne… feloldozást nyerni. Saját magamtól - vallom be végül.
  • Úgy látom a könyvekkel nem sokra jutottál eddig. Megpróbáljuk az én módszeremmel? - kérdez rá Ace.
  • Hogyan? - kérdezek rá bizonytalanul.
  • Mondjuk úgy, hogy ma este eljössz a buliba.
  • A szabadtéri koncert, az egyetemek közötti téren?
  • Aham. Ariel csinálja a bulit. Azért voltam a koliétteremben ma ebédkor. Összeültünk egy ebédre Ariellel. Tudod, akit felkaroltam. Ő mesélt neked Colleenról és rólam. Talán így emlékszel rá. Ma ő ad bulit. Meghallgatom élesben ma este. Ő már az estére készül. Praktikus volt nekem kijönnöm hozzá.
  • AA+? Ez Arielt takarta? - lepődöm meg. Még csak nem is hallottam róla.
  • Persze. Ariel Acid.
  • Acid? Ez valami atomi dolog?
  • A sima LSD-re gondolj - nevet rá Ace. - A koli oldalsó bejáratánál várlak... - megakad a lélegzetem, mire Ace hozzáteszi: - Zeneterápiára! - bólintok. Nem randira hívott. S ettől hihetetlenül megkönnyebbülök.

2 megjegyzés:

  1. Szia Callie!
    Megszokni az esőt? Hm, nem is tudom, szerintem nekem nem menne. Olyan hangulatromboló. :/ A napsütés sokkal optimistább. :)
    Szörnyű, hogy a hírnév maga miket tesz. Erről nem tudom, hogyan jó gondolkodni. Maga a tény, hogy ezek a foglalkozások is csak...foglalkozások, mégis ennyire rombolók... Az emberi kíváncsiság méretei ijesztőek. Úgy élni az életet, hogy minden lépésről tudnak... Bár valljuk be, van ilyen mindenhol, csak maximum körzetszinten. Az idős nénik remek paparazzik, ha arról van szó.
    Eszembe jutott Fabian, amikor azt a kirakatos dolgot magyarázta Autumnak. Zseniális.:)
    Azt hiszem, ez az új felállás egy kicsit jobban tetszik most, mint az első kezdet. Nem tudom, miért. Talán a terápiás része, azok mindig annyira jól hatnak. :)
    Fantasztikus, bár megszoktam. :)
    Zeneterápia... Szerintem most nekem is kellene, úgyhogy kapcsolok valamit és körbe..."éneklem" a házat. A szomszédok már úgyis gyakorlottak.:)
    Egyébként jól telik a nyár?
    《Bius》

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bius!
      Meg lehet. Tényleg. Szerintem igen. Bár ahhoz alapvetően szeretni kell kicsit az esőt. Én gyerekkoromban is imádtam, amikor tomboltak az erők. :) Nekem alapvetően semmi bajom azzal, ha esik. Inkább, mint a 40 fok. Én ugye tavasz-ősz típus vagyok, szeretem a kellemes 23-25 fokokat és az enyhén borús időt. Kint azt nehéz megszokni, hogy úgy tűnik süt a nap és mégis esik az eső. :)))) Totál érthetetlen de tényleg. :))) de az angolok csak kiállnak és nevetnek, hogy ja, esik. :))) És igen tényleg az időjárásról beszélgetnek a vadidegenek ha beszélgetni akarnak egy kicsit egymással. Nem tudom imádnivaló hely...
      Hát az emberek kíváncsiak. Van aki bevallja, van aki nem. Mindenki tudni akar a másikról, lehetőleg minél többet. A szomszédról, az utcában élőről... és így tovább. Én állandóan ebben éltem, hogy csendesen, meghallják a szomszédok. :))) szörnyen untam... és mostanra már kb. hakuna matata. Még idős néninek se kell hozzá lenni, és mindenki figyel. A nyitott ablakon keresztül, a függöny mögül... Hát Ace ezt nagyban éli meg. Fabian. Elég szélsőséges karakter volt a fenyvesekben, de ha ő és Forest nincs, akkor talán el se jutok a 21. századig. Meghatározó volt nekem is.
      Bevallom... ez a második újrakezdés Ace-Liv kettősében nekem is jobban tetszik. És még nem jöttem rá teljes egészében, hogy miért. Miért érzem őket jobbnak. Pedig az elsőben is imádtam őket, úgy ahogy voltak.
      Zeneterápia. Végig fogja kísérni a második kötetet. Nekem is jól esett. Tegnap kábé egy órát wii-ztem és húúú mintha egy másik ember fejezte volna be a táncot. :)))
      A nyaram... hú... hát egyrészt türelmetlenség jegyében telik. Mert várom vissza az anyagaimat, és már megint annyi mindent terveztem, hogy most augusztus végéig tűkön ülök, hogy miből mi jön össze. Kábé három-négy tervem van függőben és tudod ilyen az, amikor a fejed felett vetik a kártyát, és nézed, hogy na melyik út lesz a négy közül. Mint amikor Dóra, a felfedező megkérdezi, hogy akkor melyik úton induljunk, a sárgán, a piroson, vagy a kéken... Na nekem folyton Dóra sorozatom van...Örülök, hogy most hűvösebb napok vannak. Neked, hogy telik a nyár?
      Callie

      Törlés