Track 21

Amanda teljes erőbedobással bulizik, iszik, táncol, ugrál, felkiabál Ace-nek, integet. Nem zavarja, hogy a haja kezd csapzott lenni és szerintem kellően leitta magát már az estére. Én csak Ace-t nézem, és időnként elfutja a szememet a könny. Nagyon nehezen kezelem ezt az egész estet. Acet, a klubot, mindazt a sokkoló élményt, amit Ace ránk zúdított az elején. A romantikus számokat, amiket én válogattam neki, és amiket Ace átdolgozott. Azt, hogy elutazik. 

Amanda ismét italért megy, pedig szerintem már éppen eleget ivott. Sötét van, erősek a fények, nagyon nagy a hangzavar, semmit nem hallok. Annyian vannak, hogy alig tudom kiküzdeni magamat a tömegből a mosdó felé. Amanda még mindig nem jött vissza. S most az oldal lépcsőfeljárónál botlok bele. Már látom, hogy miért nem ért vissza.  Harden áll felette és Amanda a lépcsőn ül. A zsebkendője csupa vér. Átküzdöm magam az embereken, akik még elválasztanak tőlük.

• Amanda? Mi történt!? - próbálom túlkiabálni a bulit.
• Lekönyökölt ez a hülye barom! - kiáltja vissza Amanda. A szájára szorítja a zsebkendőt, mert újra vérzik.
• Bemenjünk az elsősegélykocsiba? - kérdezem.
• Nincs gond, csak vérzik. Rossz ütközés ennyi! - legyint Amanda. Harden rosszkedvűen néz kettőnket. De főleg Amandát. Feszült Ace miatt is. Otthagyom őket, nem tűntek különösebben veszélyesnek egymásra, azon kívül, hogy ezekben a fényekben rosszul ütköztek egymásba. Éppen visszaérek a mosdóból és Ace hangját hallom.
• … elég volt a romantikából már ma estére, egy kis buli utáni hangulat srácok, ne feledjétek mi jön, minden buli után! Kezdjük az alapoknál! - ordítja Ace és Colleen sikolyait kapjuk meg a csúcs felé. Basszus, nem gondoltam, hogy be fogja dobni azt a bizonyos trekket. De ez az, az a szám kétségtelen. Ace ritmusra öklöz a levegőbe és odalent mindenki tombol a számra. Hát ez aztán tényleg túl megy mindenen. A klubban ilyen hangerővel még durvább ez a szám. Mintha mindenki azt csinálná körülöttem.  Sosem hallottam buliban ezt a számot, csak akkor egyszer Ace hálószobájában, nem is annyira hangosan. Itt meg dübörög a techno Colleen sikolyaival. Istenem ez a szám! Ace technikázik, nagyon sokat dolgozik. A pultnál, bele-belenyúl a számba. Ide-oda kapkod. A fülén a füles, és még Colleen van, de amikor ennyire pörög, akkor tudom, hogy már készít elő egy másik számot, váltani fog, hamarosan összemossa a két számot. Még Colleent halljuk, de tuti, hogy már megy alatta egy másik szám, csak mi nem érezzük még.  Ace rázza a fejével a ritmust, készül, látom a kapkodáson, és bedobja:
• Ace szeretlek, mindig is szerettelek…- Lefagyok. Ez...az én hangom. Még ha ki is van keverve, akkor is az én hangom. A tegnap délelőtt! Ace felé kapom a fejem. - Szeretlek, annyira szerettelek, akkor is szerettelek - ez Ace hangja, ezt mindenki felismeri és felordítanak. Én meg el akarok süllyedni szégyenemben! Ezek mi ketten vagyunk a Midland Hotelben, Ace ágyában. Ace legújabb trackje. 
• Csókolj meg Ace, kérlek! - ezt nem hiszem el. Ace felvette? Miért csinált számot belőle? Az egy intim pillanatunk volt! Kábé olyan heves sírásroham jön rám, mint egy kislányra. Képtelen vagyok kezelni ezt a számot. Zavarodottan nézem a klubot, ahogy mindenki tombol Ace legújabb trekkjére. Ne… ne…. Nem akarom…. De….de igen visszakapom a saját sikolyaimat is. Égek, belevörösödtem és .... a fejemet fogom. Ha nem lennék idegyökeredzve ahol állok, akkor felmennék és letépném Ace-t a DJ pult mögül, de jelenleg megmoccanni is képtelen vagyok. Csak állok, és hiába szorítom a fülemre a tenyeremet, akkor is hallok mindent, mert nagyon hangos a klubban a zene. Pattogós kis szám, csupa hangulatváltásokkal, Nagyon érzelmes szám lett, a sóhajtozásaimmal, a szerelmes vallomásainkkal vegyítve. Sírok. Csak ezért volt? A tegnap délelőtt? Hogy számot csinálhasson? Mert persze hogy tudta, hogy még mindig szeretem. Ace, aki annyira ismer minden embert, annyira figyel mindent. Tudta. Azonnal tudta, ha ő kimondja én kontrázni fogok rá, hiszen még mindig szeretem. Belesírok a zsebkendőmbe. Ez a mélypont, Amanda mellé ülök a lépcsőre és zokogok. Minden cikk igaz. Ace minden nőt kihasznál a karrierjéért. Egy saját trekket dobott össze ismét. Ismét témában és színvonalban is hozta a nagy trekkeket, amikkel befutott, zeneileg talán túl is haladta, nagyon jók a ritmusváltások. Üt az egész. De… mintha megcsúfolna kettőnket. Én tisztára hülye vagyok. Bedőltem neki. Igen. Dylan előre mondta, meg fogom égetni magam. Másodjára is. Egész testemben rázkódom és fuldoklom a sírásban. Erre ment ki az egész? Egy új trekkre? Hitetlenül rázom a fejem és csak sírok. Kábé senki nem foglalkozik velem. Harden minden miatt ideges, bár leginkább most Amanda vérző szája miatt, Amanda anyázik, hogy leütötte ez a hülye barom. Én meg csak hallgatom ezt az engem totál megalázó számot. Végre vége lesz, mert Ace belekiabál a mikrofonba.
• Szeretlek Manchester! Szeretlek titeket is! Egy nap visszatérek! - kiabálja Ace. Én meg csak bőgök és bőgök. Lehet nem hoztam elég zsebkendőt. Basszus! Ace már ellépett a DJ pult mögül. Vége az estnek. Az a szám volt az utolsó Colleen techno szex száma után, a mi számunk, a mi szerelmi vallomásunkra… Kiforgatta az egészet, hogy ide tegye nagyközönség elé. Szétszedte. Jó hangzóanyag kellett neki.  Kellett egy hangsáv. Ennyi. Éppen kapóra jöttem…

Harden az aki feltessékel minket a lépcsőről, Amanda és én is a belső irányítófülkébe ülünk. Ace itt talál ránk percekkel később. Amanda anyázik, én meg zokogok. Harden meg csak idegesen jön-megy.

• Liv? - lép be a fülkébe Ace.
• Hagyjál! - ordítom rá. - Mi volt ez? Odakint! Mi ez a szám? - sikítom. Teljesen kikeltem magamból. Még én se ismerek magamra. Sokkot kaptam. Ace minden tiltakozásom ellenére is megragad és kihúz magával. Beültet maga mellé a kocsijába, bármennyire is küzdök ellene. Gázt ad.
• Vigyél vissza!
• Fejezd be Liv - mondja nyugodtan Ace.
• Akkor Dylanékhez, vagy a koliba vigyél! Elegem van mára belőled! - kiabálom zokogva. Lelkileg teljesen összetörtem. 
• Jó, visszaviszlek a koliba - nyugtat Ace. Ahogy haladunk vissza a belváros felé elered az eső. Talán a folyó közelsége, nem tudom. De itt szakad az eső. Rémes. Ace alig tud vezetni annyira esik. Semmit nem látunk, hiába járnak a szélvédőmosó lapátok, csak ömlik az üvegre az eső. Néhány fény, az éjszakai Manchesterből eljut hozzánk, de se az utat, se a sávokat, se a többi autót, semmit nem látni. Le kell húzódnia, mert tényleg semmit sem látni. Ömlik az eső. Képtelen vagyok egy másodpercet is vele egy légtérben ülni, szóval kipattanok a kocsijából.
• Liv! Basszus! Liv! - kiabálja utánam Ace.  Felettünk dörög az ég, hatalmas villámok cikáznak át az égen. De engem semmi nem érdekel. Kikészültem. Tönkre vagyok érzelmileg, idegileg, lelkileg. Ace lezárja a kocsit és utánam fut. 

Tocsogok a térdig felcsapó esőben, kábé egy perc alatt csurig elázok. Igazi Manchesteri ítéletidő. Nem tudok elég gyorsan futni. Ace lazán leköröz. Megragadja a karomat és maga felé ránt. Az ő álláról is csöpög a víz.

• Liv! Állj már meg!
• Miért? Miért kellett? Miért csináltad ezt? Erre kellettem? Tényleg? Mekkora egy rohadt disznó vagy! Mindig is tudhattam, hogy igaz! AZ egész igaz! Amit rólad cikkeznek! Egy utolsó szemétláda vagy! Az egy érzelmes pillanat volt! Én azt hittem komolyan mondod! Mekkora hülyegyerek vagyok én is! Úristen! Bedőltem neked! Jézusom! Hiszen neked csak kellett hirtelen valaki, aki kimondja, hogy szeret igaz? Ennyi? Erre kellettem? Egy ütős kis trekkhez?!   - hüppögöm, mint egy gyerek, aki leejtette a fagyiját. Sírok, és sírok, a könnyeim az ítéletidő minden nedves csapásával keveredik. - Öt éve mire kellettem? Búfelejtőnek? Colleen után vigasztalódni? - aztán nekiesek. Azzal, amivel öt éve neki akartam esni. - Én akartam azt a gyereket tőled Ace! Annyira akartam! Nem érdekelt volna semmi! - sírok zokogok, és Ace mellkasának rontok. Szakad ránk a koranyári eső, Hiába van Ace-en sapka, már az is teljesen elázott. Vigasztalhatatlanul sírok. Ace a karjaiba von. Mint ott akkor, a koli recepció előterében.
• Tudom, Liv, tudom.... Tudom, hogy akartad - Ace a karjaiban ringat az esőben állunk és csak sírok Ace mellkasába. - Azóta is eszemben van, minden nap Liv. Itt van velem is, bennem is. Az egész…
• Miért vetted fel? Miért csináltál belőle trekket? Mond, miért? Miért kellett ezt? -zokogom bele Ace nedves pólójába.
• Emléknek - mondja rekedten Ace. Szipogva csak nézem körülöttünk a sötét szakadó esőt. - Elutazom. Már huszonnégy óra sem maradt vissza. Liv, emléket akartam. Rólad. Kettőnkről. Magamnak. Liv, én valahol zenész vagyok, nem nagyon tudom máshol kifejezni magam, csak a zenében. Meg akartam örökíteni, hogy emlékezzek rád. Kettőnkre. Nem gondoltam, hogy az egész ilyen hatással lesz rád. Sajnálom. Tényleg. Akartam egy számot, ami kettőnkről szól. Semmi hátsó szándékom nem volt vele. Bocs, tényleg. Elkúrtam, mint mindig - zavartan igazgatom a csuklómon a horgonykarkötőmet. Emlék. Azt hittem… hogy mindent tudok az emlékekről. Lehet, hogy mégsem. Lehet, hogy Ace sokkal több mindent tud róluk. Ő képes emléket csinálni. Kettőnkről. Feleannyira sem hangzik így rosszul, mint ahogy gondoltam. Senki sem tudja, hogy kié a hanganyag. Kitől származik. Ace tényleg jól átdolgozta a hangsávot. Ha nem tudom, hogy én mondtam ezt akkor délelőtt, akkor én se tudtam volna, hogy én vagyok a hang forrása. Nem gáz a szám. Jó track lett.
• Emlék - ismétlem erőtlenül. Totálisan kiégtem. Kisírtam magam, fáradt vagyok. Teljesen kiürült belőlem minden. Minden. Csak egyetlen szó kattog a fejemben. Zeneterápia. Ace az elején megmondta. Át fogok menni az egész katarzison és újra átélem, hogy aztán feldolgozhassam. Tele vagyok emlékekkel Ace-ről. Csak emlékeim vannak. S lesznek. Néhány csodálatos nap emléke. Lehangoló az egész.
• Mi lenne, ha mondjuk nem a szakadó esőben beszélgetnénk és ácsorognánk tovább? - kérdezi Ace. - Eljössz velem a Midlandbe? - kérdezi Ace.  Mélyeket lélegzek. Lenyugodtam. Kisírtam magam. Mindent elmondtam Ace-nek. Mindent. Azt is, hogy… igen… én tényleg nagyon vágytam arra a babára tőle. Mélypont. Végül csak erőtlenül bólintok és visszaülünk Ace kocsijába. 

Csurom vizesek vagyunk. A Midland liftjében kisebb tócsát hagyunk magunk után. Olyan ciki. Mintha magam alá pisiltem volna a liftbe. Elképzelni sem tudom mennyi lehet az idő, vagy hogy hogyan is nézhetek ki, mi maradhatott a sminkemből. Nem is érdekel. Amíg Ace itt van, már nem számít. A hajamból facsarni lehet a vizet. Didergek. Minden ruhám vizes. Már csak egyre gondolok. Le akarom venni ezt a sok vizes ruhát magamról. Kábé Ace is ezt érezheti, mert a lakosztályban egyenesen a mosdóba sietünk. Nem is nagyon foglalkozom vele, lekapkodom magamról a ruhákat és Ace a zuhanyzóba áll, én a kádba és körülbelül versenyre zuhanyozunk. Ace messze gyorsabb mint én. Három perc alatt illatosan távozik. Én hajat is mosok, ami nagyon hosszú idő, de talán öt év könnyeit mosom le magamról éppen. Rámszáradt sós könnyeket. Esőszagú könnyek Csupa zavaros gondolatom van. De végül tényleg csak üresen merengek magam elé. Az akasztón még ott van egy wellness fürdőköntös, csak ezt kapom magamra, hiszen minden ruhám vizes. Sokáig szárítom a hajamat is.  Jól esik végre melegben lenni és megnyugodni. A mai este katarzis volt. Nekem mindenképpen.