Két De Noir összecsapása

A vadászat mindig napfelkeltével kezdődött. Robin az éjszakai veszekedéstől és kimerülten, karikás szemekkel lépdelt az erdei bozótosban. Lépteit könnyedén elnyelte a süppedős avar. Nadrágszárába bele-beleakadtak a tüskés bozótos ágai. Az egész klánnak feltűnt, milyen mogorva és rosszkedvű ma Robin. Lionel szorosabbra kötötte a fekete selyemmasnit, s homlokráncolva huncut tekintettel bökte oldalba Robint.

-          Mit akarsz? – mordult rá kedvetlenül Robin, s combja mellett lazán tartotta coltját.

-          Kifárasztott az éjszaka, hümm? Igazi kis vadmacska lehet az ágyban – dörmögte Lionel.

-          Ha annyira tudni akarod, veszekedtünk – rántotta meg a vállát Robin.

-          Máris? Hiszen még a mézesheteknél tartotok! – kuncogta Lionel.

-          Maria beköpte, hogy tulajdonképpen nem akar tőlem gyereket. Későn józanodtam ki a mámorából azt hiszem, a vörös hajú kis boszorka! – csapkodta a bozótost a fegyverrel Robin.

-          Az ilyesmi jön magától… - követte lelkiismeretesen unokaöccsét Lionel.

-          Te vagy az élő példa rá, hogy mennyire nem. Nem akarok úgy járni, mint te Charlotte-al! – morogta Robin rosszkedvűen.

-          Félsz, hogy nem lesz utódod, aki a nagy de Noir várat örökli – kérdezte komoran Lionel. A vadat, amelyet követtek, úgy tűnt az erdőben már más is kinézte magának. Lovas csapat érkezett jobbról. Robin megtorpant.

-          Robin! – Couer de Noir  erősen pörgette meg az R-t a nyelvén és sötéten meredt a fiára.

-          Hagyjuk, fiúk átengedjük a vadat! – intett a vadásztársaságnak Robin. Ismerte már apja vadászkedvét. Értelmetlen vita lenne közöttük. Az apja újabb trófeát akar, hát vigye! – Apám? – kérdezte Robin bágyadtan apjára pillantva. Kifacsarva érezte magát. A házassága komoly kérdésekben úgy tűnt hajótörést fog szenvedni. Mariával nem csak hogy semmit nem beszéltek át, de nem látott bele a lány fejébe sem. Fogalma sem volt, kit vett el. Nem ismerte Mariát. Ahogy ez ebben a két napban ki is derült. Azon kívül, hogy eszméletlen titkos szeretkezésekben volt részük, valójában fogalmuk sem volt arról a másik hogyan képzeli a jövőt, az életet, és most már a jövőbeli közös életet. Az első napon kiderült, hogy Maria nem tud főzni, de igazán máshoz sem ért. Vagyis teljesen hasznavehetetlen, egy tipikus köznemes. Átlag neveltetéssel, amit kissé el is hanyagoltak. Vagyis Maria soha nem tanult meg gazdaságot vezetni, amihez a nőknek is illett érteni. A házassága második napján pedig szembesülnie kellett a ténnyel, Maria nem kíván teherbe esni. Vagyis utódokra még csak gondolnia sem lehet. A nyakába vett egy tizenhat éves lányt. S most már gondot kell viselnie rá. S éppen ezen a reggelen, házassága mély kudarcának harmadik reggelén kell találkoznia az apjával?  Úgy tűnik a harmadik nap sem lesz sokat ígérő.

-          Három napja haza sem jössz aludni fiam? Milyen szukát találtál, te nagy csődör? – röhögte öblös telt hangján Coeur és hordónyi hasa remegve asszisztált hozzá. A de Noir unokatestvérek szeme összevillant az erdő fái közt.

-          Csak nem hiányoltál az asztalod mellől apám? – kérdezte unottan Robin.

-          Mars, haza, velem most! beszédem van veled és  a magatartásodról fiatalúr! – mutatott vaskos ujjaival a vár felé az öreg de Noir. Robin kedvetlenül rántotta meg a vállát, s fejével intett a klánnak, hogy  menjenek vadásszanak nélküle.  – Lovat a fiam alá! – csattant saját vadásztársasága felé Coeur, s Robin a megüresedett ló hátára ugrott.  A két de Noir gyors iramot diktálva száguldott át az emelkedőkön a vár felé. Robin a várudvaron még szinte le se fékezte a lovát, leugrott róla, s haragosan berontott a vár lovagtermébe. Coeur a szolgákra ordított borért, akik sietve hozták ezüsttálcán a kupákat és a bortöltőbe mért italt.

-          Hol jártál? – mordult rá Coeur a fiára.

-          Dolgom volt apám! – Coeur töltött mindkettejüknek és az egyik kupát átnyújtotta a fiának. Robin későn kapcsolt, hogy jegygyűrűt viselő kezével vette el a poharat. Coeur szeme megakadt a vastag tömör karikagyűrűn.

-          Hol voltál? – kérdezte lassú vontatott hangon Coeur.

-          dolgom volt – ismételte Robin szemrebbenés nélkül.

-          akkor mi ez a kezeden?  - ragadta meg fia kezét Coeur és kicsapta Robin kezéből a boroskupát. Egyiküket sem érdekelte, hogy a bor végigloccsan mindkettejük ruháján és a boroskupa csörömpölve  koppan a várkövön kettejük közt.

-          Az. Aminek látszik – felelte rá fagyosan Robin. – Megházasodtam. Mint már mondtam, dolgom volt apám – ismételte hideg szemrebbenéssel.

-          Miféle ara lehet az, akit a fiam nem hoz egyből a színem elé? – ragadta meg Robin nyakában a vörös kendőt és szinte azzal akarta megfojtani egyetlen fiát Coeur. Szemébe a félelem sötét jeges keze kúszott, mert érezte, fia válasza, s jegyese nem fog tetszeni neki. Egyetlen fiának jó házasságot tervezett. Olyat, amivel a de Noirok jól járnak. Robin fiának jó feleséget akart. Maga akarta választani. Hozzá illőt. Szépet, vagyonosat. Előkelőt. Már régóta nézegette a lehetőségeket. Járta a megyéket, hogy fia számára megfelelő feleséget találjon. Hozzá illőt. Úgy gondolta, ha Robin kitombolta vad lázas ifjúságát, s érett arra, hogy megállapodjon a fiának már csak a három jelöltet nevezi meg. aki illő ahhoz, hogy Coeur de Noir menye legyen, s a de Noir vár úrnője. Mert hát nem volt úrnő a várban már évtizedek óta.  Felesége halála óta, nem volt ki e tisztséget betöltse. Remélte, hogy fia felesége, méltó lesz erre a becses címre. De ez az agyament esztelen, őrült fiú már megint. Megint keresztbe tett neki! Nem először!  - Megházasodtál? TE? Az én beleegyezésem nélkül?! Atyai jóváhagyásom nélkül?! Oltár elé vittél egy nőt? Miféle útszéli riherongy szédített meg téged te baromarcú hülyegyerek! A barmok is megszagolják előbb kit hágnak meg! Hogy hova nemzik az utódjukat te ostoba! Ki az:! Ki vele, vagy kiverem belőled! – zihálta magából kikelve Couer. Már két kézzel markolta Robin kabátját, szinte fojtogatta a tollak összeroppantak erős marka alatt.

-          Maria… Maria Merryweather, ő a feleségem – mondta ki flegmán. Acélos elhatározottsággal Robin. Coeur akkora erővel keverte le a pofont a fiának, hogy Robin csaknem összeesett tőle. Orrából kifröccsent a vér, jutott belőle még a falra is.

-          Egy… Merryweather?! – Coeur fröcsögte a szót, annyi gyűlölettel és méreggel ejtve ki a nevet, amennyit csak bele lehetett szuszakolni egyetlen szóba. Arca sötéten torzult el. – Rád akaszkodott az a senki ribanc? az a kis vörös hajú kurva!?

-          Fejezd be! –

-          Széttette neked a lábát és ennyi elég volt?!

-          Hagyd abba, nem beszélhetsz így Mariáról! A feleségemről! – Robin az apjára támadt, s a két erő egymásnak feszült. Coeur arcán hatalmas monokli jelent meg Robin öklétől, s birkózásba kezdett a két férfi.

-          Megöllek! Bár én teremtettelek erre a világra, de nem érdemled meg az életet! Miért nem tudtad soha azt tenni, amit én mondtam neked! A javadat akartam! Mindig, a te javadat akartam! Isten látja lelkem jobbat akartam a fiamnak, mint magamnak! De te csökönyösen a saját fejed után mentél! Elvetted ezt a kis senkit? Hogy, hogy tehetted ezt! Nem vagy méltó arra, hogy de Noir légy! Vagy érvényteleníted a házasságod, vagy kitagadlak!

-          Nem… fogom… érvényteleníteni… - már a földön küzdöttek egymással, mindkettejük feje vörös volt az erőlködéstől. Izmok feszültek egymásnak. Már nem lehetett megállapítani melyikük vére csöpög.

-          De! Megteszed! Vagy kiverem belőled! A kis kurvát pedig a várbörtönben akarom látni, egyébként be nem teheti ide a lábát a várba, megértetted! Csak a börtönbe! Egy Merryweatherből soha nem lesz várúrnő! Soha! Míg én élek és hatalmamban áll!  Látni sem akarom sem őt, sem a fattyakat, kik ilyen soha nem kívánt anya méhében fogannak! Nem méltók rá, hogy örökösök legyenek. hogy De Noir örökösök legyenek! – Couer messze nagyobb súly és erőfölényben volt Robinnál. közel állt ahhoz, hogy halálra verje a saját fiát. Robin a vérveszteségtől már szédült, a fájdalmakat elnyomta a tompultság. Már a fátyolos ködön át, csak Mariára tudott gondolni.

-          Nem kell az örökséged! Fogd fel! Magasról leszarom az egészet! A várat, téged, a de Noirságot! Ha kell a nevemet se adom a gyerekeimnek! Mert maga a név érdemtelen rá, hogy fennmaradjon!

-          Hogy… hogy tagadhatod meg a nevet, mi ősidők óta a családunkké?! Nem vagy a fiam többé! Nem! Míg az a vörös dög szédíti a fejedet! Takarodj a váramból, és soha, ne lássalak! – rúgdalta lefelé a lépcsőn Robint Coeur s felcsattant szájáról törölgette a vért. – Dobjátok ki innen a szemetet! Vére árulóját! Vagy érvényteleníti ezt a házasságot vagy soha ne lássam! – kiáltott a várudvaron döbbenten bámuló sokaságnak Coeur.

Hidegvíz

Robin halk pukkanással nyitotta ki a francia vörösbort és két üvegpohárba töltötte. Maria addigra már leoldozta magáról a teljesen elázott fehérneműket és most némán nézte a meztelenül közeledő Robint. Úgy járt-kelt Robin olyan természetességgel, mint az erdei állatok, nem érezte a ruhái hiányát. Nem zavartatta magát.  Maria zavartan kapta el a tekintetét Robin lábai közt himbálódzó vesszejéről, és nedves ujjaival a homlokához tapadó nedves tincseket igyekezett hátrasimítani. Ujjbegyeiről vízcseppek hullottak az arcára. Szürke szemével Robin lángoló tekintetébe nézett és elvette a felé nyújtott poharat. Robin visszamászott a dézsába vele szemközt és karjait kényelmesen a dézsa falára támasztotta.

-          A legfiatalabb Madam de Noirra! A feleségemre! – súgta érzékien Robin, miközben a poharát Mariára emelte. Maria tudta, hogy elönti a forróság a férfi tekintetétől és zavartan belekortyolt a hűvös borba.

-          Kettőnkre! – kacsintott Robin és a forró vízben a dereka mellől felemelte a víz felé Maria lábát és a nedves levendulaillatú térdkalácsára csókot hintett. Maria leeresztett  szempillája alól Robint figyelte. A nedvesen is göndörödő hollófekete tincseit. Robin a mellkasához emelte Maria talpát, s ujjait átsimította Maria víztől fénylő lába hosszán, le egészen a dézsa rejtekébe. Tekintetével Maria szürke szemeit fürkészte. Annyira igéző volt és erotikus, hogy Maria reszketve szorította össze a fogát. Robin belekortyolt a borába és nem vette le a tekintetét Mariáról.

-          Elcsendesedtél – jegyezte meg halkan Robin.

-          Robin… mi van… ha… - Maria idegesen megnyalta a száját. – ha teherbe estem? – kérdezte aggódó hangon Maria. Robin sötét szemei kifürkészhetetlenek voltak és egyszerre némán suhantak rajta az érzelmek és a gondolatainak futó árnyalatai. Értetlenség, komolyság, gyanakvás, zavar, és düh. Keze megakadt a cirógató mozdulatban Maria lábán. S tenyerét most egy ponton tartotta Maria térde alatt.

-          Ezt hogy érted? – itta ki  nagyobb lendülettel a poharából a bort. – A feleségem vagy. Értsem úgy, hogy nem akarsz tőlem gyereket? – egyik szemöldöke a homlokán felszökött és furcsán idegen és hűvös lett a hangja.

-          Én… még nem vagyok erre felkészülve -  mondta ki komolyan, de enyhén riadt hangon is Maria.

-          Már elmúltál tizenhat nem? – kérdezte keményen Robin és a poharat a földre tette a dézsából kissé kiemelkedve.

-          Ezért vettél feleségül? – támadt neki Maria. Robin félretolta Maria lábát a mellkasáról. Maria keblei harciasan emelkedtek és süllyedtek a vízben. – Hogy szüljek neked?

-          Úgy látszik nem vagy tisztában vele, hogy mivel jár egy házasság Maria! – csattant rá Robin és dühösen kiemelkedett a vízből.

-          Csak beleugrottunk a házasságba Robin! De semmit nem voltál hajlandó megbeszélni velem! Csak kijelentetted vagy most vagy semmikor. Vagy hozzád megyek vagy felejtselek el! – kiáltotta Robin hátának Maria. Robin a csípője köré tekerte a fürdőlepedőt, s visszafordult Maria felé.

-          Házasság Maria! ne légy már ennyire gyerek! Jézusom! Mit gondoltál kötésmintákról akarok beszélgetni veled? – túrta át a haját ingerülten Robin.

-          Nem hiszem el, hogy most ezért veszekedsz velem! Egyszerűen nem hiszem el! Semmit nem beszélsz meg velem. Egyből magától értetődőnek veszed, hogy én majd egyetértek veled! – hadonászott Maria és kiemelkedett a fürdővízből. – Adj egy fürdőlepedőt! – szólt rá haragosan Maria. Szürke szemei szinte villámokat szórtak. Reszketett, ideges volt, a fürdővizet Robin nélkül egyenesen hidegnek érezte. Félt, hogy ettől a két akciótól, most teherbe esett. Iszonyatosan rettegett attól, hogy belevágjon ebbe az egészbe. Nem volt felkészülve. S Robin csak így bejelentette és már csinálta is!

-          Én nem hiszem el, hogy ilyeneken veszekszünk! Hazajövök és egy jó estét akarok a feleségemmel! Egy igazán jót! Egy állatira, kurvára szexelős estét, mindennel ami belefér! Végre nem az erdőben kufircolunk a fák alatt, a bokrok takarásában, mint a faluszéli ribancokkal, végre tisztesen ágyba vihetlek, nem titokban, nem zugdugással, de te kurvára nem tudod ezt sem értékelni! A rohadt életbe is! Neked mindig mindent el kell rontanod! – Robin felkapta a földről az üveg bort, felrántotta a hálószoba ajtaját és becsapta maga mögött. Maria  a mellkasa fölött csomóra kötötte a fürdőlepedőjét és Robin után sietett feltépve az ajtót. Robin nagyot húzott a borosüvegből és lefelé trappolt a lépcsőn.

-          Te nem értesz meg engem! Mindig faképnél hagysz, amikor visszajössz, akkor meg azonnal rámtámadsz, nekem esel! Döntéshelyzetbe állítasz, vagy csak rám erőszakolod a te akaratodat! Utállak! Gyűlöllek! Érted? utálom, hogy ezt csinálod!

-          Remek! Két napja vagyunk házasok, de már gyűlölsz, remek! – tárta szét a karját Robin és nagyot kortyolt az üvegből.

-          Egyáltalán nem figyelsz rám, nem vagy tekintettel az érzéseimre, a gondolataimra, csak mész a magad feje után, mindig, mindig ezt csinálod, pedig ha megbeszélnénk a dolgokat nem lenne ez! – kiabálta Robin hátának ahogy követte szobáról szobára. A faház kongott az ürességtől. Robin egyik szobából a másikba vonult Maria elől, de Maria követte. Megállás nélkül és csak mondta és mondta. Az éjszaka közepén, egy szál fürdőlepedőben mászkáltak a vadászház üres termeiben. Robin megtorpant s ezzel Maria majdnem beleütközött. Robin megfordult és acélos dühvel meredt Mariára.

-          Tessék hallgatlak!  Mondjad! Hozzád sem érhetek, vagy csak felcsinálnom nem szabad a tulajdon feleségem? – sziszegte Maria arcába Robin.

-          Miért nem akarsz megérteni egy kicsit? Nem látod mennyire összezavarodtam? – Maria szemét elfutotta a könny, és hangja el-elcsuklott, ahogy reszketve belekezdett. - Jézusom Robin! Elvágtattunk Gretna Greenbe, gyűrűt húztál az ujjamra, elráncigáltál a vadászházba és két nap után máris gyerekről beszélsz! Túl gyors! Érted? Fel sem fogtam még, hogy mi történt velem, és csak halmozni akarod a dolgokat. Nem tudlak követni! Nem tudom feldolgozni ilyen gyorsan értsd meg nem… nem állok még készen a terhességre! – sírta Maria, s elfordulva a tenyerébe temette az arcát.

-          A francba is! – Robin kiitta a bort az üvegből és a falhoz hajította, darabokra tört a borosüveg, a csattanásra Maria összerezzent és tehetetlenül lekuporodott a fal mentén, felhúzott térdeire hajtva a fejét. Robin félrehúzta a sötételőfüggönyöket, s csípőre tett kézzel nézte a széttört üvegdarabokat a padlón. A Hold fénye besütött rájuk. Lassan, csendesedett a szíve dobogása. A dühe már elpárolgott a kihűlt fürdővízzel együtt.  Maria a fal mentén halkan szipogott. a fürdőlepedőjébe törölgetve az orrát. Fejét a falnak vetve kiábrándultan meredt a semmibe. Ujján idegesen forgatta a karikagyűrűjét. Ide-oda tologatta a fém megakadt a bütykön, majd visszatolta. Le-fel és előre-hátra tologatta az ujján. Robin az ablakpárkánynak támasztotta a fenekét. Sziluettjét kirajzolta a padlóra a Hold fénye.

-          Rendben. Megértettem – szűrte a fogai közt, hűvösen Robin. – Csak egyet árulj el Maria: Akarsz tőlem majd valaha is gyereket?

-          Én ezen még soha nem gondolkodtam – felelte élettelen hangon Maria.

-          Remek – lökte el magát az ablakpárkánytól Robin és a lépcsőfeljáró felé vette lépteit. A lépések súlyából is sugárzott Robin nem csak, hogy megharagudott, de mélyen, nagyon mélyen megbántódott. A sértett férfi dölyfös léptei voltak, amelyek egyre távolodtak, az emelet felé.

Néhány perccel, talán egy órával később követte Maria az emeletre. Amikor már kényelmetlen volt a csupasz padló a feneke alatt. A vadászház olyan üres volt. Egyetlen kényelmes hely van, a franciaágy, Robin hálószobájában. Maria feladva a dacot, visszatért Robin hálószobájába. A szőrme alatt Robin egyenletesen emelkedő és süllyedő mellkasa látszott. Már mélyen aludt. Maria így óvatosan becsúszott mellé a szőrmetakaró alá. De még sokáig nem jött álom a szemére. Végül nagy nehezen elnyomta az álom. Pirkadatkor fordult az oldalára, s álmosan felrebbent a szeme. Robin már nem volt mellette az ágyban. Maria számára még mindig szokatlan volt a ház az erdő mélyén. sokkal közelebb volt a természethez, mint Holdszálláson. S sokkal kevesebb kényelme is volt, mint Holdszálláson. Ráadásul semmije sem volt. Csak az egy árva karikagyűrűje az ujján. Aminek a súlya még mindig furcsán nyomta az ujját. Robinnál sem hangszer, sem könyvtár, de még francia kézimunka sem volt. Robinnál csak maga Robin volt. Akiért mindent feladott. Akinek az elvárásait úgy tűnik, nem tudja teljesíteni. S még nem tud felnőni sem hozzájuk. Még most is visszhangzott a fülében Robin vádló hanghordozásán: Hiszen már elmúltál tizenhat! Tudta jól, a korabeli lányoknak már kérőket kerestek Londonban is. Robin is tudta. Szinte érthető volt a Robin féle felháborodás. Maria miért tagadja meg tőle, ami minden nőnek kötelessége a házasságban. Maria reszketve csúsztatta le a tenyerét a hasára. Lehunyta a szemét, s mélyet sóhajtott. Mi van ha teherbe esett? Robinnak tényleg nem hazudott. Még soha eszébe sem jutott, mi lenne, ha Robintól várna gyermeket. Pedig hát nem először voltak együtt. Jól tudta, hogy mindez, a fogantatást is szolgálja. De még sosem gondolt arra így, hogy nekik kettejüknek is lehet majd kisbabájuk. Főleg most, hogy végülis már Robin felesége. Vajon milyen lenne a gyerekük? Olyan fekete göndör hajú, szélvész mint Robin? Egy kisfiú! Robin fia. vagy… vörös hajú komoly lány, mint amilyen ő maga. Így belegondolva nem lenne rossz egyik sem. Tényleg nem. Persze majd…idővel…

Asszonyi praktikák

A falu egyetlen textil és ruhaüzletében Maria a kis létrán állt és a függönyanyagok között válogatott. Charlotte az alsónemű választék között keresgélt csipkék és fodrok közt futottak az ujjai. Charlotte bizonytalanul nézett körbe.

-          Nem ilyesmire gondoltam – nézett az eladóra. A telt keblű nő tudta, hogy kik válogatnak nála. A hölgyek a de Noirok közül valók. Az igényeik is magasabbak, mint a környékbeli egyszerűbb embereké.

-          Érkezett néhány egyedi darab is, de ezeknek borsos áruk van, egyenesen a kontinensről érkezett, francia csipkeanyagok -  a pult alól egy zárt dobozt tett Charlotte elé, és felhajtotta a doboz tetejét. Csupa sejtető csipke, és harisnyatartók. Drága francia kelmék.

-          Igen! Erre lesz szükségünk! – csillant fel Charlotte szeme és máris vett két öltözetet Maria és a maga számára is. – Maria! – kiáltott a lányra izgatottan Charlotte. – Ezt most rögtön fel kell venned! Én nem is bírom kivárni! – remegtek meg Charlotte ujjai a finom kelmét markolva. – Gyere! Ugye felvehetjük? – tette le a fontokat a pultra Charlotte. A hátsó szobában adtak helyet a két nőnek. Charlotte izgatottan oldozta le a régi ruháit és mohó tekintettel öltözött új szerzeményeibe.

-          Nem értem miért kell most ez – bizonytalankodott Maria.

-          Ugyan, hiszen nincs is váltás ruhád sem. Igenis le kell cserélned a lányos ruhatáradat Maria! Most már asszony vagy! Ha érted mire gondolok – hunyorított Charlotte elmélyülő hangon. – Amíg lány voltál nem volt lényeg, hogy milyen fehérneműd van. De egy feleség! új praktikákhoz kell hogy folyamodjon! A feleség a fehérneműjével hódít otthon! Ezt ne feledd! Ha nem akarod, hogy Robin rád unjon ezt tartsd észbe! – okította fiatal sógornőjét Charlotte.

-          Tessék? Már miért…? – háborgott Maria, miközben régi még Holdszálláson viselt ruháját vette le magáról.

-          Jaj Maria! Az első hevület gyorsan elmúlik majd meglátod! Robin megkapott. most már minden éjjel ott vagy neki! A lázas izgalom eltart néhány hétig, de aztán vége! Tartsd melegen az ágyat Maria! Vagy elhagy! Ezt ne feledd! – sürgette Charlotte.

-          Robin nem olyan!

-          Minden férfi olyan! Szerinted Robin hol szerezte első ismereteit a nőkről? Hát a kocsmában! És a kocsmában mindig van változatosság, ha érted mire gondolok! Ne akard, hogy Robin is ott kössön ki, miután unja az ártatlan feleségét odahaza mindig ugyanaz a hálóing, mindig ugyanaz az alsónemű! Vedd fel , gyerünk! – dobta Maria mellkasához a parányi, pókhálószerű puha anyagot.

-          Ilyen fajta tanácsokra nincs szükségem! – tiltakozott Maria.

-          Dehogyisnem! Kezdő feleségek szabályai, íme Maria! – nevetett Charlotte. – Na milyen érzés?

-          Mintha… semmi nem lenne rajtam a szoknya alatt – motyogta Maria zavartan tapogatva a combját a ruha redői közt.

-          Pont ez a lényeg! – kuncogott Charlotte.

-          Robinnak nem fog tetszeni! – tiltakozott a fejét rázva Maria.

-          Maria! Minden férfi egyforma, már mondtam. Hidd el tetszeni fog neki, és alig várom hogy az élménybeszámolóddal megerősítsd ezt! – húzta ki magát Charlotte és megigazgatta a szoknyáját. – Gyere Maria! Már fizettem! – tolta maga előtt a fiatal lányt Charlotte.

-          Sikerült felrakni mindent a fogatra? – nézett a rakodófiúra Charlotte.

-          Igenis asszonyom! – Charlotte felhessegette a fogatra Mariát és a lovak közé csapott.

Már alkonyodott, amikor Maria a függönyanyagokkal visszatért a vadászházba. A csomagokat az előtérben hagyta és úgy döntött az étkezőben kezdi meg a függönyök felfüggesztését.

-          Asszonyom éhes, egész nap nem is evett – lépett be Francios egy nagy tálca pogácsával. Az illatra megkordult Maria gyomra.

-          Francios ez mennyei! – szimatolt nagyokat Maria, s leemelt egy tenyérnyi pogácsát a halom tetejéről.

-           Francios gondja, hogy a házban legyen meleg étel – mosolygott rá melegen Francios és egy fapohárban tejet nyújtott Mariának. – Most még szerény a készletünk, de állítólag holnap vadászat lesz. Ó micsoda vadhúsvacsorákat készíthetek majd!  - nézett végig az üres termen Francios. Maria csak majszolta a meleg pogácsát és mosolygott.

-          Milyen finom – mormolta Maria.

-          Parázson sült – düllesztette ki a mellkasát elégedetten Francios. Egyik kezében a fatálat tartotta a másikban a fapoharat. Nem volt asztal, amire letegye a dolgokat. Csak Robin trónszéke uralta az üres szobát és egy létra árválkodott ott, amit betoltak az előtérből. Maria állva nyeldekelte a finom pogácsát, le sem ült Robin székébe se. Elfeledkezett róla, hogy mennyire éhes volt. Pedig egész nap csak jött-ment. Ez a sok új élmény és izgalmas vásárlás elvette a napját.

-          Úgy döntöttem ide fel is teszem a függönyöket, hogy ne lássanak be a szobákba legalább itt lent.  Segít nekem Francios? – kérdezte Maria.

-          Természetesen asszonyom – fordult vissza a konyhába Francios a tállal. Ahogy visszatért a létrát az ablakok felé húzta. – A fiatalemberek mindenről gondoskodtak, nézze milyen remek fakarikákat készítettek a függönyöknek – mutatott fel az ablak felé Francios és felmászott. Maria mellé húzta a szoba közepéről a trónust és ő is felállt a székre, hogy onnan adogassa a függönyt.

-          Milyen finom anyag! És új illata van! Tetszik ez a bordó szín – nézegette a függönyt Maria. Alig egy órával később, még mindig a függönyökkel voltak elfoglalva, amikor lódobogás hallatszott. Francios oldalt nézett az ablakon kikukucskálva, de  semmit nem látott.

-          Ez Robin lesz – nyugtatta Maria. Szavai igazolására nem is kellett sokat várnia. Robin berobbant a vadászházba és rögtön a szalonban meglátta a függönyökkel ügyködő házban tartózkodókat.

-          Francios! Gyújtson gyertyákat! – dobta a lépcsőkorlát gombjára a kalapját Robin és a trónszéken álldogáló Mariára nézett.

-          Későn jöttél – figyelte Maria a közeledőt. Francios hangtalanul tűnt el a szalonból.

-          Látom sikerült vásárolni – figyelte a függönyöket és Maria új rend öltözetét Robin. Maria lenézett a ruhájára.

-          Tetszik. Szeretem a bordó színt – lépett elé Robin. – Mára elég volt a házdíszítésből! – emelte le Mariát a trónszékről. Ahogy keze súrolta Maria szoknyáját érezte a ruha alatti csipke új mintáját. A halcsontok finoman követték Maria derékvonalát. – Mh… mi van rajtad ma… - mormolta a kezével végigkövette a finom anyagokat egyre lejjebb. – Nincs… nincs rajtad harisnya? – csillant meg Robin szemében a fény.

-          De… van – pihegte Maria s érezte, hogy közben egyre jobban elpirul. Robin kutató keze már a combján volt és türelmetlenül húzta fel a szoknyaanyagot. – Jézusom mi van rajtad? – simította át Maria lábát, s eltolta egy kissé Mariát, hogy teljes panorámájában lássa Maria lábait az új szerzeményben. Robin szárazon nyeldekelt, s Mariát derekánál fogva visszahúzta a karjaiba.

-          Robin! Én… - Maria érezte, ahogy Robin meleg, feszes combja, hozzásimul. Robin forró tenyere bejárta a combjain a harisnya csipkeanyagát, és fel a harisnyakötőknél Robin megérezte Maria meztelen bőrének hűvösét. Robin lehunyta a szemét és vontatottan fújta ki a levegőt.

-          Hercegnőm! Ma igazán különleges meglepetéssel szolgáltál – mormolta, ahogy ujjaival Maria apró csipkealsója alá nyúlt és ujjaival gyengéden átsimította Maria nőies szirmait. – Marie! Annyira tökéletes vagy és az enyém vagy! Egészen az enyém! – lehelte Maria ajkára. Maria a függönynek szorult. Tehetetlenül vergődött Robin mohó ostromában. Robin ajka szomjasan újra és újra lecsapott rá. Őrjítő vad táncba kezdett. Nem volt lassú és körülményes. Ellenkezőleg fékezhetetlen és vad volt. Mint az erdő gyermeke.  Maria karjaival kapaszkodott Robin erős vállaiba. Robin Maria lábai közé nyomta a combját és ujját becsúsztatta Maria forró, nedves ölébe. Maria zihálva támasztotta meg a fejét a függönyön. Robin ajkai lecsúsztak Maria vékony nyakára, sápadt bőrére. Ajkai a vörös hajszálakat is nedvezték, amik Maria nyakára és vállára simultak. Még egy ujját becsúsztatta az ölelő forróságba és Mariából elfojtott nyögés tört fel.

-          Ó Marie! Annyira jó érzés ez, szeretlek megujjazni mondtam már?

-          Robin ne mondj ilyesmit – suttogta szégyenpíros arccal Maria, s ujjait Robin ajkára tette, hogy elhallgattassa, de Robin csak ajkai közé vette és nyelvével végigsimogatta minden ujját, s megszívta az ujjperceit. 

-          Nem tudok tovább várni, annyira kívánlak! – mormolta Robin és kirántotta az ujjait Maria csatakos öléből, és helyébe sietve Mariába lökte vesszejét. Maria felsóhajtott, ahogy Robin teljesen kitöltötte. Robin tenyere Maria finom harisnyaanyagára simult, Ujjaival belemarkolt Maria combjába és fenekébe. Maria zihálva hajtotta a homlokát Robin vállának. – Csodás vagy, olyan nagyon, hogy most rögtön gyereket akarok tenni beléd! Igen! – Maria felsikoltott a gyönyör hullámain, s Robin csendesen követte.

-          Marie de Noir, szívem hercegnője, igen – nyomott futó csókokat Maria arcára Robin.

-          Marie? – kérdezte Maria.

-          Franciásan – simogatta meg Maria állát Robin.  Maria lábai még mindig reszkettek a kimerültségtől. S Robin kezét fogva pihegett az étkező üres termében.

-          Tetszett, ahogy ejtetted – mosolygott fel rá Maria.

-          Tényleg? – húzta maga után az emeletre Robin.

-          Nagyon – biccentett hozzá Maria. A lépcsőfordulóban találkoztak össze Franciossal, aki diszkréten lesütötte a szemét.

-          Uram, a fürdővizet elkészítettem a hálószobába – lapult meg a fal mellett Francios.

-          A kút köveit lerakták? Iható a víz, rendben van minden vele? – kérdezte sietős türelmetlenséggel Robin.

-          Igen uram.

-          Nagyszerű. Köszönjük, mára nincs más Francios! – csapott könnyedén Francios vállára Robin. Ahogy tovább lépkedtek a lépcsőfokokon Maria visszapillantott a szakácsra.

-          Ugye… ugye nem látott minket? – vörösödött el zavartan Maria.

-          Nem tudom. Nem is számít. Mit szólnál egy közös fürdőhöz? – húzta maga után Robin a hálószobába.  A szobát uraló tömör franciaágy előtt  ott állt a gőzölgő fürdővíz. Maria  a karját összefonta maga előtt. Robin vetkőzni kezdett. Áthúzta ingjét a fején és egy szál nadrágban megállt Maria előtt.

-          Vetkőzz! – szólt a lányra Robin.

-          De én… - illegett bizonytalanul Maria. – Itt még spanyolfal sincs!

-          Maria! A férjed vagyok! Láttalak már meztelenül, ne most kezdj el szégyenlősködni! Mutasd magad – lépett hozzá Robin és ruhája megkötőit  kioldva lefejtette Maria válláról a ruhát tartó pántokat. A finom selyem lesiklott Maria karcsú lányos testén és felfedte az alatta rejlő sokat sejtető fehérneműt. Robin elismerően füttyentett és Maria lányos, szűziesen piruló testén legeltette a szemét.

-          Ah, ezer ördög és pokol, ez aztán a kilátás – dülledtek a szemei és nadrágján máris látható dudorodás jelentkezett.  – Ejha hercegnő! Ma éjszaka nem lesz pihenő! – vigyorgott fel Maria arcára élveteg tekintettel.

-          Ne nézz így rám, zavarban vagyok én nem is akartam igazán ezt a fehérneműt – próbálta karjaival eltakarni magát Maria és összezárta a lábait. Robin egyetlen lépéssel Maria mellett termett és elhúzta a lány karjait a remegő teste elől és csak a bugyit húzta le Mariáról. Sem a fűzőt, sem a harisnyát nem. Egyetlen lendülettel megemelte Mariát és a vízbe tette, majd magáról is lehúzta a nadrágot és átlépett a dézsa magas falán. A víz meleg volt, csodálatosan lazító, és finom levendulaillatot árasztott. Maria le akart guggolni, hogy legalább a víz takarja a  testét,  de Robin megakadályozta ebben.

-          Ne olyan sietősen Hercegnő! Had segítsek a mosakodásban – mormolta Robin és a dézsa széléről leemelte a mosdókesztyűt, s a vízbe mártotta, majd Maria kebleihez nyomta. Figyelte, ahogy a vízcseppek végigcsorognak Maria mellkasán, eláztatják a fűző rejtekében megbújó mellbimbókat.  Robin közelebb lépett, egészen Maria testének dörzsölve a sajátját, s Maria háta mögött a vízbe mártotta a szivacsot, majd Maria fenekéhez nyomta. Maria zihálva, kitágult szemekkel nézett fel rá. A pára kicsapódott a testükön. Maria mert egy kis vizet a fürdővízből, és Robin mellkasánál lassan csorgatni kezdte lefelé. Figyelte, ahogy a vízcseppek megakadnak Robin mellkasszőrzetében. Robin újramártotta a mosdószivacsot és Maria hátán végigsimított vele, majd fel a vállai vonalába. Összenedvezte Maria hátára omló göndör vörös tincseit.  A tincsek a nedvességtől kissé elnehezültek, mély burgundivörös színt öltöttek és lágyabb hullámban lengtek a levegőben.  Robin Maria hófehér kebleit bámulta, ahogy a fűző puha halommá nyomta őket. Nedvesek és párásak voltak, s egy rakoncátlan nedves hullámos tincs tapadt hozzá. Robin két ujja közé fogta a tincset és  elhúzta onnan, majd forró ajkaival váltotta fel, s megszívta a mellek íves halmát. Maria reszketve túrt Robin hullámos hajába. Háta ívben feszült, hogy testével még közelebb legyen Robinhoz. Robin vágya a hasát nyomta, keményen, acélos férfierővel.  Robin vágyának egyértelmű jelétől Marián végigfutott a borzongás és  érezte, hogy lábai közt nedvesség csordogál.  Robin egyetlen lendülettel megfordította és Maria a mozdulattól, a dézsa szélén kellett hogy megkapaszkodjon.  Vörös, nedves tincsei előrebuktak, a levegőben hintáztak elnehezülve. Robin félresöpörte az egyik oldalra Maria haját és mellkasával szorosan Maria hátához simult.

-          Iszonyatosan jó lenne elhúzni ezt, de túlságosan kívánlak ma Hercegnőm! – zihálta Maria fülébe Robin.

-          Ne, ne várass! Robin! Én is akarom! Most! – mélyesztette a dézsa szélébe a körmeit Maria és  hagyta, hogy Robin egy határozott mozdulattal megragadva a csípőjét, hátrébb húzza a fenekét és beléhatoljon.  Robin is egyik tenyerével a dézsa szélére támaszkodott, a másikkal Maria csípőjét tartotta. S lassan felvette az ősi ritmust.

-          Istenem Maria! Nem bírok betelni veled! Olyan finom vagy és annyira szoros! – remegett Robin hangja és egészen mélyről jött a vágy bársonyos simogatásával a hangjában. Maria hátravetette a fejét. Vörös tincsei Robin erős karját csiklandozták a levegőben, minden egyes lökésnél előre-hátra hintáztak. Ahogy Maria nedves feneke Robinnak csapódott, majd eltávolodott. Robin átsimította Maria karcsú lányos derekát, és rezgő melleit. Ahogy nedves ujjai közt morzsolta az érzékeny mellbimbókat Maria nyöszörögve döntötte a fejét Robin vállának, s tenyerét rászorította Robin erős kézfejére. A két karikagyűrű puhán koccant az érintéstől. Robin ajkai Maria nedves hajtövénél futottak. Robin forró lehelete csiklandozta Maria fülét, nyakát és arcát.

-          Robin! – pihegte aléltan Maria, s  erőtlenül a dézsára támaszkodott ismét, miközben Robin keze lefelé indult és ujjait szétterítette Maria lapos hasán.

-          Maria! Had tegyek ide egy kisbabát! – szorította az ujjait Maria feszes bőrére. – Szeretném látni, ahogy az én gyerekemtől változik meg a tested egészen! Annyira szeretlek! Istenem Maria – ujjaival lejjebb simítva beletúrt Maria vörös háromszögébe, s rátalált a lüktető nedves szirmokra. Ujjbegyével lágyan körözött rajta, s Maria sikítva szorította a dézsa szélét. Robin néhány erőteljes lökéssel kísérte és  a karjával tartotta Mariát, aki neki dőlve erőtlen lábaival szinte összeesett előtte. Együtt merültek el a fürdővízben. Robin ölében Mariával  hátát a dézsa falának támasztotta. Mindketten kimerülten pihegtek a forró vízben, teljesen elernyedve.