Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2017. december 23., szombat

Karácsonyi kérdések Laurától

 1. Köszönöm Laurának a díjat. Így az ünnepek előtt ez egy teljesen jó kis kérdéskör volt. Ráadásul az elmúlt hét évben nem kaptam ilyet, tehát ennek külön örülök is. Pusszantlak Lau!

2.       A Karácsony. Gyerekként  szuper megélni, ahogy vársz az ajándékokra és ötletelsz, hogy mit kaphatsz. Ráadásul mindig van süti és a kedvenc kajád.  Szerintem a karácsony a gyerekekről szól.
Én. Nem szeretem a karácsonyt. Mindent szeretek, ami előtte van. De magát a karácsonyi háromnapos ünnepet utálom. Tehát én úgy mondom, hogy imádom az adventet. A készülődés örömét, a gyertyagyújtást a fényeket, a tömjén ,  fenyő, a fahéj és a szegfűszeg illatát. Ahogy ötletelek a karácsonyi menüsoron. A havas tájat, a várakozás izgalmát. A fagyöngyöt. A karácsonyi dalokat. Az ablakokban a fényeket, a főtéri világítást, a karácsonyi vásárt, a puncsot, a szaloncukrot. A fenyődíszítést, az ünneplőbe öltözést. Minden egyéb díszítést. Ablakdísz, ajtódísz. Minden, amiben kiélhetem a kreativitásom. Márpedig a karácsony az egyik legkreatívabb ünnep. Hosszú a rákészülés. Minimum 24 nap. Ha jól jön ki az advent vasárnap, akkor még több is. Még az ajándékcsomagolást is szeretem.  Én abszolút egy advent-fan vagyok. Ha megkérdezik mi a legjobb időszak az évben, akkor biztos, hogy ez, az advent.
A karácsony nekem mindig az a bizonyos hét évvel ezelőtti karácsony most már. Ami elől a blogomba is menekültem. Egy veszteség. Egy töréspont. Vagy még egy dolog, amitől bölcsebb lettem. Úgyhogy nekem a karácsony: egy szomorú ünnep. Talán most már majd újraértékelődik az ünnep…majd az évek teltével meglátom.

3.       A Karácsonyi zene. Van egy szám, ami abszolút az a tele vagyok reményekkel és vágyakkal hangulat. Az első plátói szerelmemet akkortájt ismertem meg és ez volt akkor a sláger.  Minden szünetben ezt nyomták a sulirádióban. Egy csomószor volt, hogy erre a dalra pillantottam meg a folyosón.  Mi is megtanultuk az angolórán. Sőt a karácsonyi rendezvényen valamilyen angolos énekkar ezt énekelte szóval…Nekem erről a dalról mindig a karácsony és mindig az a karácsony jut eszembe. A legszebb karácsonyi dal számomra, és mindig arra a srácra gondolok, ha meghallom. Arra a pár percre újra 15 éves vagyok. :D

  4. a karácsonyi kép. Nincs mit szépítenem, nekem a karácsonytól és a havazástól kicsit mindig Potteres hangulatom lesz, talán azért, mert az első három részben gyönyörű karácsonyi képek voltak mindig a filmben és ezért nekem kicsit még ehhez a képhez húz a szívem. Nagyon szorítottam, hogy összejöjjön ez a páros.



Boldog Karácsonyt kívánok nektek! Callie

2017. december 14., csütörtök

Kamarabál

Vanessa
Még mindig úgy érzem, hogy ki vagyok pirosodva, annyira siettem. Az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy mégis eljövök. Az asztal, ami körül ülünk hatalmas. És tele van mindenféle karácsonyi apró díszekkel. Vannak ezüstházikók teamécsesekkel. Apró opálos aranyozott, áttetsző és ezüstös üveggyöngyök, és fehér angyalkák mindenféle kedves és huncut pózokban. Az egész asztal olyan mint egy kis mesebeli pompa. A kör közepén pedig fenyőágakból , fahéj, narancs, szegfűszeg, toboz, alma és mindenféle szárított holmikból álló kompozíció a négy adventi gyertyával. Nagyon szép az asztal. Ezüst szövetszalvéták, csillogó kristálypoharak és szép étkészlet és aranyozott szegélyes tányérok vannak. Még sosem voltam Kamarabálon, de nagyon tetszik.
Az első fogás libamell, gyömbéres almapürével és salátával. Angelával pezsgőt iszunk. Annyira el van foglalva mindenki az étellel, hogy úgy érzem csak Liam az, akit az étel érdekel a legkevésbé.
  • Eljöttél - ismétli. Úgy mondja mint egy mantrát.
  • Igen Liam, itt vagyok - nézek rá mosolyogva.
  • El sem hiszem - néz rám nagyon mély tekintettel. -  Szép ez a ruha.
  • A cég állta.
  • Alatta is az van? - kérdezi halkan.
  • Igen - ingatom a fejem és bekapok egy falat libamellet. Liam megemeli a szemöldökét.
  • Ne provokálj - fordul vissza a tányérjához.
  • Eszem ágában sincs. Élvezem a bált - Angelával borra váltunk. Előbb fehérre, aztán ahogy halad előre az este vörösre. Ahogy haladunk a desszert felé megnyitják a táncot. Liam felkéri Angelát. Jól táncolnak, dumálnak, nevetgélnek, nagyon élvezik egymás társaságát.
  • Nem érdekli Liamot - szól hozzám Alex, ahogy látja, hogy őket figyelem.
  • Táncoljunk mi is? - kérdezi Alex.
  • Nem, azt hiszem kicsit becsiccsentettem, nem menne az egyenes. Megvárom amíg elmúlik ez a szédülés - intek a fejemmel. Liam egyedül tér vissza hozzánk.
  • Nem kellett volna neki bemutatnod.
  • Had ismerkedjen - nyugtatja le Liam. A vacsora koronája egy tripla csokoládé mousse tortaszelet. Liam átengedi nekem a saját szeletét is, úgyhogy mindkettőt eltüntetem. bár nem minden eleme ízlett a vacsorának végülis nem vagyok éhes.  Angela nevetgélve jön vissza az asztalunkhoz.
  • Vanessa elmenjünk mosdóba? - kérdezi, és félszeg mosollyal de csatlakozom hozzá, főleg, hogy a székemet már kihúzta. Belém karol és együtt megyünk le az alagsori mosdókhoz.
  • Láttad akivel táncoltam?, tök cuki srác! - áradozik Angela. - Tudod, még évekkel ezelőtt ráhajtottam Liamra. De nem igazán érdekeltem - csücsörít a szájával. - Szerinted miért nem akart járni velem?
  • Talán mert Alex húga vagy? - tippelek óvatosan.
  • Ó nem tudom. Akkoriban azzal az utálatos Bettyvel volt. Úgy örülök, hogy vége! - sóhajtotta Angela. Még akkor is dumált, amikor bearaszolt a méretes mosdóba. Ahogy a kézmosónál találkoztunk a tükörben rámnézett.
  • Liam teljesen odáig van érted! - vigyorog rám Angela a tükörben.
  • Ugyan, dehogy - mosom a kezem lesütött szemmel.
  • De igen! Én ismerem Liamot. Ezer éve. Még Alex és ő az egyetemre jártak akkoriban én meg ott csüngtem rajtuk kis középsulis majomként.  Vanessa! Ahogy rád néz…. fuhh…. bár rám nézne így valaha valaki. Látnod kellett volna, hogy el volt kenődve amíg egyedül ült az asztalnál és azt hitte nem jössz  - szontyolodik el. Megtörli a kezét a paprtörlőbe és a szemetesnél találkozunk. Átöleli a vállamat. - Olyan szépek vagytok együtt! Szorítok nektek! Tök cukik vagytok és cuki gyerekeitek lennének.
  • O-ké - nyögöm ki, ahogy Angela magával rángat vissza a bálterembe. Az ékszereimet babrálva ereszkedem vissza az asztalhoz. Alex elment táncolni valakivel. Angela ismét a szomszéd asztalnál van és leült a fekete szemüvegkeretes srác melletti székre. Már felbomlottak az asztalok. Liam még mindig ugyanott ült. Néztük a táncolókat, a beszélgetőket és mi ketten csak ültünk egymás mellett.
  • Táncoljunk? - kérdezi Liam.
  • Nem vagyok jó táncos - jegyzem meg.
  • Én sem - feleli Liam.
  • Akkor inkább ne - kulcsolom össze az ujjaimat az asztalon. Liam a konyakját iszogatja.
  • Még két nap és karácsony. Mit tervezel?
  • Karácsonyi dvd-ket nézek. Vettem kész forralt bort. Ropogtatok popcornt és lehet megsütöm azt a félkész karácsonyi menüt, ami a fagyasztómban van.
  • Mh igazi karácsony - bólogat Liam.
  • Te?
  • Hát elmegyek Ezüstharmaton a templomi istentiszteletre, aztán anyámékhoz ebédre. Aztán haza. Talán átugrom Drew-hoz. Majd még meglátom. Semmi extra. De még mindig áll az ajánlatom a közös karácsonyra - néz rám komolyan.


Liam
Végigüljük az estét az asztalnál. Főleg beszélgetünk. Vanessa nem akart táncolni. Talán mert a múltkor a tánc után történt, ami történt. Nem tudom. De a vége az, hogy csak iszogatunk, beszélgetünk és nézzük ahogy mások táncolnak. Eléggé ünneprontóknak tűnhetünk. Angela és Alex valamerre vannak, hol itt, hol ott bukkanak fel. Közben elkezdték árulni a tombolákat. Vanessa vesz tizet is.  Én mint támogató nem szoktam venni, mert véletlen sem szeretnék a Merryweather szállóban lenni. Nem akarom a saját felajánlásomat megnyerni.
Vanessa szeme fátyolos. Nem részeg, de kellően kába ahhoz, hogy tartania kelljen a fejét, ahogy itt könyököl velem az asztalnál. Lábával veri a ritmust az asztal alatt. Időnként ásít.
  • Nem mondtam teljes igazat - Vanessa rámkapja a tekintetét. - Készültem valamivel a karácsonyra - mondom ki. Jöjjön, aminek jönnie kell.
  • Tényleg? És mégis mivel? - érdeklődik Vanessa. Úgy gondolja, hogy még mindig csak cseverészünk. A zsebemből kihúzom a fekete bársonytokot és Vanessa elé rakom az asztalra.
  • Ezzel - Vanessa merőn bámulja a muffin méretű ékszerdobozt. - Nyisd csak ki! - Vanessa rásimítja ujjait a bársonyra és feltolja a tetejét. Néz. És néz. ÉS bámul a három gyűrűre. Tudom, hogy emlékszik rá. Manchesterre. Az ékszerüzletre. Mert ez volt az a gyűrű. Várom, hogy felfogja ezt az egészet és hasson rá. - csak hogy legyen min gondolkodnod.
  • ez.... - hebegi, s sietve visszacsukja a fedelet, mielőtt bárki meglátná mi rejtőzik benne.
  • Neked igen - felelem és hátradőlve a széken figyelem.
  • Ó - a szája úgy marad az ó formában, de hang már nem kíséri a mimikát. Telnek a percek és Vanessa nem reagál semmit csak megkövülten bámulja a fekete bársonytokot. - Én nem tudom mit kellene mondanom.
  • Akkor ne mondj semmit.
  • Nem értem…
  • Nem kell érteni.
  • Liam ez…
  • Azért mutattam meg, hogy tudd… itt van, megvannak. S amikor akarod felhúzom az ujjadra - mondom szárazon.
  • Úristen! - hunyja le a szemét Vanessa.
  • Nem kell válaszolnod. Nem kell reagálnod. Semmit sem kell tenned. De ennél egyértelműbben nem tudom, hogyan lehetne kifejezni, hogy mennyire komolyan gondolom veled Vanessa.
  • Azt hiszem… rosszul vagyok - nyögi Vanessa és sietve felemelkedik az asztaltól, és a mosdók felé fut.Íme! Életem első és remélhetőleg utolsó lánykérése. És a lány elhányja magát még a gondolatától is, hogy hozzám jöjjön! Azt hiszem ezzel mindent leírtam magamról.


Vanessa
Percekig öklendezem. Remélhetőleg nem lett olyan a ruhám, mert az nagyon szégyenletes dolog lenne. Kiöblítem a szám és hideg vízzel megcsapkodom az arcom. A mellkasomra teszem a tenyerem, hogy hűtsem. Meredten bámulok magamra a tükörben. Nem sokban különbözik a tekintetem attól a pillantástól, amit Paisley-ben láttam.  Megnyugszom. Addig vissza sem megyek az asztalunkhoz. Fogalmam sincs mennyi ideig vagyok ott. Aztán kimegyek és visszazökkenek Liam mellé.
  • Bocs. Azt hiszem felkavarodott a gyomrom.
  • Ja, hát össze-vissza ittál és ettél ma mindent - biccent rá Liam. Az ékszeresdobozt már elrakta az asztalról.
  • Miért itt?
  • azt mondtad nem karácsonyozol velem. Márpedig a dolgot erre a karácsonyra akartam időzíteni. Aztán, gondoltam nyilvánosan nem fogsz kiabálni és jelenetet rendezni, úgyhogy így tudom a legkultúráltabban megoldani ezt a dolgot - csak nézem ahoyg beszél. Figyelem a tekintetét, a száját, az arcát, a kézmozdulatait. Képtelen vagyok elhinni, hogy ez a férfi, aki itt ül velem, megkérte a kezem. Persze nem szavakkal. De itt van. GYűrűt vett nekem és kész lenne eljegyezni, most karácsonykor. Nem tudom mit mondjak neki. Ez házasság. Az pedig komoly dolog. Sosem gondoltam, hogy valaki majd egyszer tényleg engem is akar, egy életre. Liamból meg legmerészebb álmaimban sem néztem ki. Szóval padlót fogtam. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a ténnyel, mert egyáltalán nem számítottam ilyesmire és erre mégis hogyan reagáljak? Oké, hogy két éve ismerem. Szinte minden nap látom. De más valakinek az alkalmazottja lenni és más a felesége lenni. Még egy óra van éjfélig. De én csak bámulok magam elé az asztaldíszekre. Az angyalkák furcsa grimasszal vigyorognak rám. Véget ért a könnyed hangulatom. Úgy érzem magam, mint amikor anyám rákérdezett, hogy mindent megtanultam-e. Pont ugyanaz a gyomorideg áll belém.
Az elmúlt néhány hónapban meghökkentőbbnél meghökkentőbb helyzetekbe kerülök Liammel és azt hiszem a ma este ennek a koronája. Fel sem fogom, hogy elkezdődött a tombolahúzás. Egyszerűen kába vagyok. Zavart, döbbent, ámult. Kicsit leszívott a hányás is. Szimplán pocsékul vagyok. Kezdem magam úgy érezni, mint egy szépen felöltöztetett baba.  Liam nézi a tombolaszámaimat is. Sokféle nyeremény van, de én csak meredek ki a fejemből előre és teljesen le vagyok fagyva.  Angela is tombolázik, mert ketten összedugják a fejüket és várják a színt majd a számot a tomboláról.  

  • Nézd, ez az! Ez nyert! - mutat rá Angela az egyik cetlire.
  • Zöld harmincnyolcas! Merre van a szerencsés nyertes? - Liam leellenőrzi és tényleg az.
  • Majd én átveszem - pattan Angela és már siet is ki a nyertes tombolaszámommal.  Ahogy vigyorogva visszaér egy borítékot tart a kezében.
  • Mit nyert Vanessa? - én is félig odanézek, de igazán csak Alex érdeklődik aktívan.
  • Ó jaj ne már! - Liam felismeri a borítékon a pecsétet. - A franc! - Egy A/4-es lapon a Merryweather Kastélyszálló két ingyenes vendégéjszakája két fő részére és teljes ingyenes belépéssel minden szolgáltatásra a de Noir várba.
  • Kit viszel? - kérdezi Alex, és Liam felé kacsint.
  • Izé… ennél jobbat nem tudtam nyerni? - veszem ki a kezükből. - Ez a te felajánlásod?
  • Persze. Jól visszanyerted nekünk  - morogja Liam. - Tudtam, hogy nem lett volna szabad tomboláznunk.
  • Én nyertem egy italkosarat-  tiltakozik Angela. - EZ jó ajándék.
  • Nem muszáj felhasználni - néz rám Liam nyugtatóan.
  • Miért van masszázsuk  és aromaterápiájuk is! - olvasom a szolgáltatásokat. - És minden ingyenes, úgyhogy igenis el fogok menni. Hajtom be a nyereményemet a borítékba. - Azt hiszem én lassan hazamegyek. Nagyon kimerültem.
  • Kocsival jöttél? - kérdezi Liam.
  • Nem. Taxival.
  • Akkor hazaviszlek - emelkedik fel Liam is.
  • Ó igazán ne fáradj…
  • Nem fáradtság. Menjünk - áll fel Liam és a kezét nyújtja. Elbúcsúzom az asztaltársaságtól és tűröm, hogy Liam beszuszakoljon a Mokka hátsó ülésére.

2017. december 13., szerda

Adventi hét

Liam
Így tolom el minden kapcsolatom. Valahol mindig kiderül, hogy egy épületes barom vagyok. Fáradtan tologatom a makketen az épületeket. Alex-szel egyeztetünk. Körbeálljuk az asztalt és mérlegelünk. Ezek már az utolsó simítások a bemutató előtt. Nem nagyon tudok odafigyelni. Alex kétszer, háromszor kérdez rá ugyanarra, de egyszerűen nem tudok koncentrálni.
Nem vigasztal a tudat, hogy Vanessa sincs jobb állapotban. Nem aludta ki magát és fogalmam sincs mennyi alapozót pakolhatott magára, de most természetellenes az arcszíne. És Vanessától nem szeretem ezt, ha nagyon festi magát, az mindig a lelki rezzenéseit mutatja. Tudom, mert két éve minden nap látom szinte. Arra kapom fel a fejem, hogy Alex bezárja az átkötő ajtót és csípőre tett kézzel rám néz.
  • Mi van?
  • Semmi.
  • Liam. Oltári nagy gáz van, ide bűzlik. Itt sem vagy, azt kérdeztem cseréljük-e meg a szinteket és tegyünk-e medencét a parkoló mellé és te mindenre rábólintasz.
  • Bocs, kicsit szét vagyok csúszva. - igazgatom a vacak műfákat a parkban.
  • Vanessa a sarokban duzzog. szóval?
  • Mindegy, hagyjuk - otthagyom Alexet a makettasztalnál és a forgószékembe rogyok. - Elkúrtam!
  • Azon már túl vagyunk, tudok róla, pörgesd tovább. - a fejemet rázom. Alex az asztalra csap. - Felcsináltad igaz? Tudtam!
  • Nem - nézek rá sötéten. - Csak elég durván veszekedtünk. Nagyon durván.
  • Min tudtok ti összeveszni, komolyan nem is értem. Te tök nyugodt vagy, Vanessa meg nem egy akaratos picsa szóval?
  • Mindegy hosszú volt, de a vége az lett, hogy azt mondtam fizetek neki a szexért!
  • Mivan? TE hülye vagy?
  • Rosszul jöttek ki a szófordulatok és a végső kicsengése ez lett.
  • Már értem miért vágott olyan gyilkos pillantásokat.
  • Nem akartam ilyesmit mondani, csak kihozta belőlem. Azt hiszem a legrosszabbat hozzuk ki egymásból - ütögetem a tollammal a névjegykártyámat. Mindig ezt csinálom, ha nem vagyok kibékülve magammal. Hülye szokás.
  • Azt mondtam, hogy azt mond el neki, hogy szerelem volt első látásra. Nem azt hogy fizetsz neki a szexért. Legalább elmondtad neki?
  • Nagyjából igen. Csak aztán minden más is feljött és megint kezdte, hogy ő nem tudja elfogadni velem ezt és hogy az alkalmazottam és fizessek neki és aztán… - meggyötörten Alexre nézek, aki velem szemközt ül. Persze, hogy érti. Nem hülye Tudta, hogy adta egymást már a két szó, a szex meg a fizetés és hogy alkalmazott meg minden. Annyira haragszom magamra. Hogy jöhetett ez a számra? Alex vigyorogva ráhajol az íróasztalomra és suttogja:
  • Komolyan azt mondtad neki, hogy fizetsz neki a szexért? Ez nagyon baró! - Alex halkan röhög magában. - Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe? - Alex nevet. - Olyan drámaiak vagytok Liam. Én röhögtem volna rajta és továbblépünk.
  • Jó csak mi nem vagyunk te - a lábamnál lévő irodai szemetesbe dobom a szétrongált névjegykártyám. - És nem is ez a legrosszabb.
  • Mit műveltél még?
  • Rendeltem karácsonyi ajándékot  - mondom komoran.
  • Mit? - ül fel érdeklődve Alex.  Kikeresem az íróasztali fiókom kulcsát és  kinyitom. Kihúzom a fiókot és előveszem az idei Kamarabáli jegyeket és ráteszem a fekete bársonytokot.
  • Ékszert vettél neki? Csúcs! Végülis ez is a fizetés egy formája - mosolyog rám Alex.
  • Nyisd ki! - intek a tekintetemmel és Alex felpattintja a bársonytokot, amiben ott csillog a három gyűrű egymás alatt. Két azonos méretű és egy nagyobb. De két teljesen egyforma fehér-vörösarany karikagyűrű.
  • Bakker… a kurva...ez…. rohadtul nem az amire gondolok ugye? - Alex leesett állal kidülledő szemmel néz fel rám.
  • De igen.
  • Mármint fehér kerítés,  gyerek,  anya, apa nagypapa meg minden? - nyögi Alex.
  • Ühüm.
  • Ezt eléggé elkapkodtad kisapám - böki ki Alex.
  • Karácsonykor akartam megkérni.
  • Ne csináld.
  • Jó nem csinálom.
  • Mármint úgy értem. Liam! Nem ismerek rád. Mi történt veled?
  • Nem tudom. Amióta összejöttünk megzavarodtam. Mármint hiszen nem is jöttünk össze. Csak lefeküdtünk egymással... néhányszor. - megint kihúzok egy névjegykártyát a kártyatartómból és elkezdem ütögetni a tollammal. - Tudod mi az ami bassza a csőröm az egészben? Hogy a szexszel nincs baja, csak ne az ágyamba. Kijelentette, hogy ott sokan voltak már.
  • Akkor cserélj ágyat - tanácsolja Alex.
  • Frusztrálja, ha itt csináljuk, mert neki ez a munkahelye.
  • Hát számtalan opció van még rá.
  • Nem érted. Ő csak ennyit akar. és neki ez így okés lenne. De én nem csak ennyit akarok. - az órámra nézek. - Hagyjuk, indulnunk kell. - Átemeljük a makettet és kivisszük a kocsimba. a Mokkával megyünk a megbeszélésre. Vanessa fel sem néz a képernyőről.
Vanessa
Ez az utolsó munkahét az évből. Bevallom kicsit vártam. Jót fog tenni a pihenés. Egy kis távollét Liamtől, az erdőtől, ettől a háztól. A munkahelyemtől. Pénteken már teljesen lazulósban nyomom. Még merészkedem karácsonyi dalokat is hallgatni. Jól elvagyok. Mindent átellenőrzök, rendbe teszem az email fiókomat. Fahéj és fenyőfaillat van. Liam egy kis fenyőfát hozatott az előtérbe. Olyan udvarias lett a beszélgetési formulánk, olyan visszafogott. Vittük a napi rutint. Liam az utolsó kinti munkákat is befejezte. Tegnap még elszaladt egy építkezésre. Elég sokat telefonált a tervrajzok miatt. De ma már ő is leeresztett. Az irodájában pakolászik.
  • Végeztél mindennel? - kiált ki hozzám.
  • Igen. Segítsek valamit?
  • Nem, elengedlek délben. fölösleges itt ülnöd - Liam feje bukkan fel az ajtóban.
  • Ó, oké, kösz - nézek az időre a telefonon. Mindjárt dél.
  • És, mi a terv karácsonykor? - kérdezi Liam.
  • Még nem döntöttem, hogy hazamegyek-e a szüleimhez.
  • Karácsonyozz velem - ajánlja fel.
  • Kedves tőled, de nem leszek magányos.
  • Valóban?
  • Jót fog tenni kicsit heverni a kanapén egész nap egész héten - mosolygok rá.
  • Egyedül?
  • Igen.
  • Akkor semmivel nem tudlak rávenni, hogy velem karácsonyozz- Liam inkább kijelenti az egészet. - Hát jó, akkor… - Liam a zsebébe nyúl és egy kis borítékot nyújt át. - Ha a kanapéról mégis fel szeretnél állni - elveszem és  felhajtva a borítékzáró fület látom, hogy egy december 22-re szóló Építészeti Kamarabáli belépő.
  • Ó igazán köszönöm, de…
  • Ha jössz jössz, ha nem nem. Másnak úgysem adnám oda. Mert én téged akarlak elvinni - nézi a borítékot szomorkásan Liam.
  • Értem. Hát… köszönöm - teszem el a táskámba.
  • Gondold meg - biccent rá Liam és visszamegy az irodájába.
Liam
A Kamarabál az én szememben mindig kicsit lapos. Főleg kapcsolatépítésről szól. Nem igazán rajongok az ilyesmiért, főleg, hogy annyi kötelező rendezvényen kell részt vennem életemben. Egy tizennégy fős körasztalnál ülök. Kábé tizenegy ilyen asztal van, a megyéből az éptészeti kamara kivonult. Alex a húgát hozta, aki mindenáron a szemközti asztaltól pécézett ki magának valakit. Még csak gyülekeznek a vendégek. Vanessa nem hívott. Én pedig nem akartam erőlködni. Úgyis Alex és a húga van a másik oldalamon. Egy szék üresen áll, nem ritka ezeken a rendezvényeken a hiányos asztal. Tíz fogásos vacsora, tánc és tombola. A DeNoir Éptőipari és Tervezőiroda is mindig támogatója a bálnak. Általában a DeNoir várhoz kapcsolódóan szoktam valamit felajánlani. Marianne szokta ezeket egyébként adni, én annyira nem foglalkozom vele. Várnapokra vagy hasonló értelmesebb programsorozatukra szokott egy hétvégés két személyes szállás lenni a Merryweather kastélyszállóval közösen. Úgyhogy a meghívó hátoldalán ott van a DeNoir iroda neve is a támogatók közt. Alex szerint is mint mondja had forogjon a név.

  • Mi a helyzet az építészeti Nobel-díjunkkal? - kérdezek rá Alexre.
  • Ó ne aggódj kézben tartom az ügyet. Majd februárban lesz az átadó, arra úgyis elmegyünk mindketten - nyugtat meg Alex. A tombolát szoktam megvárni aztán lelépek erről is.
  • Nem jött el - mondom lehangoltan és konyakot töltök magamnak.  Már csaknem mindenki itt van, kezdenek fogyni a szállingózó vendégek. Ráadásul mindjárt hét óra  a kezdés.
  • Még nem biztos - nyugtat Alex.
  • Táncolsz majd velem Liam? - kérdezi Angela. Ezüstszürke nagyestélyiben van és próbálgatja a dekoltázsát lejjebb ráncigálni.
  • Ha akarod.
  • Biztos nem ismered azt a srácot?
  • A fekete szemüvegkeretes kis buzit? Állj már le róla - szól rá Alex.
  • Táncolok veled - morgom Angelának.
  • Jó, de úgy, hogy ott legyünk ahhoz az asztalhoz közel - adja az instrukciókat Angela. A szememet forgatom és inkább lehúzom a konyakot a poharamból. - ismeritek igaz?
  • Futólag - nézek a konyakospoharam felett a szemközti asztalnál ülőkre.
  • De nem annyira, hogy bemutasson neki - jelenti ki határozottan Alex.
  • Miért nem hívtad el Bettyt, tavaly olyan jól elvoltunk - nyafogta Angela az ezüst nyakláncát huzigatva.
  • Mert Betty már kilépett a képből - felelem unottan. Kezdjék már, még öt órát itt kell üldögélnem. És pocsék a hangulatom, tekintve, hogy a partnerem erre is nemet mondott.
  • Milyen kár - biggyeszti le az ajkait Angela.
  • Fejezd be vagy megmondalak anyánknak - sziszegi Alex.
  • De én férjet fogni jöttem, azt anya is támogatja - illegeti magát Angela.
  • Ah nők! Hozz még két kört ebből! - kapja el a pincérfiút Alex. Elkapom Angela mellettem nyugvó kezét az asztalon.
  • Figyelj bemutatlak neki, ha egész este úgy viselkedsz, hogy nem keltesz feltűnést! - súgom a fülébe.
  • Rendicsek! Olyan leszek mint a nevem. Egy igazi kisangyal - kacsint rám és kihúzza magát mellettem és felnéz a pódiumra, ahova a Kamaraelnök fellép, hogy megnyissa a bált. A fényeket lassan lejjebb veszik és én csalódottan nézek a bálterem ajtajára, ahol lassan elkezdik leereszteni a függönyöket. de az előcsarnokban egy sietős léptekkel szoknyáját tartó nő lépked a báli kisegítő angyalkával. A haját féloldalt csak enyhén tűzték fel. gyönyörű hullámokban ruggóznak a vörös tincsek a sápadt fehér vállán a stóláját csak a szoknyarész tartja. Abban a mélykék ruhában van, mint a várban a jubileumon. Hát mégis eljött. A függöny felét már elhúzták, de Vanessa sietve betipeg rajta és mögötte már be is húzták a függönyt. Minden szem az elnökre szegeződik, aki torokköszörülve ütögeti a mikrofont, hogy működik-e. Vanessa a sok asztalt keresi kutató szemekkel. Felemelkedem az asztaltól a félhomályban és Vanessa tekintete megtalál. Suhogó szoknyával lépked  és mellém ér, kihúzom neki a széket, hogy le tudjon ülni. Vanessa rámosolyog a másik oldalán ülő férfira. Sietve bemutatkoznak, majd felénk fordul.
  • Vanessa- Angela, Angela- Vanessa - suttogom mialatt elkezdődik a megnyitó beszéd.
  • Szia- szia - a két nő csak röviden int egymásnak.
  • Alex húga - súgom Vanessának, ahogy leereszkedik mellém.
  • Ó nagyon örülök - mosolyog a lányra. Édeskés gyümölcsös parfümillata van. Nagyon szép a sminkje. Ezt nem Vanessa csinálta, mert ő nem tudja így kifesteni magát. A szeme még szürkéskékebb a szájának pedig sejtelmes mélybordó színe van. Ezüst ékszerszett van rajta. Egymásba csavart két szál a karperece is és a fülbevaló is, hosszan lecsüngő két lágy fonat. Nagyon tetszik.
  • Gyönyörű vagy - nyomok futó csókot az arcára, miközben a fülébe súgom. Vanessa elvörösödik.
  • Kösz - mosolyog zavartan.
  • Mit kérsz inni? - néz rá Alex és az asztalon lévő italokra mutat. Némán töltünk neki és elcsendesedünk a megnyitó alatt.