Track 4

Track 4

Akarta. Mindent. Vele akarta volna. A szép modell barátnőjével, Michelle-el. Mindent akart. Itt áll az újságban feketén-fehéren nyomdafestékkel. Családot akart alapítani vele. Ettől hánynom kell. Nem tudom miért nem tudom tartani magam az elhatározásaimhoz. Azt fogadtam meg, hogy nem olvasom el azt a cikket a Mancunionban. Erre már két órája itt forgok rajta. Itt van előttem félbehajtva. Ace néz ki rám az újságból.

A vicc az egészben az, hogy mire a mi közös gyerekünk megszületett volna, addigra már Ace is majdnem befutott. Lett volna miből fizetni egy gyereket. Úgyhogy most így utólag belegondolva. Gyerekkel eszébe se jutott, hogy mondjuk több is lehetne? Ahhoz a mi tragédiánk kellett, hogy ő DJ karriert csináljon? Ezt gyerekkel nem lehetett volna?

Ó nem, nem, nem. Nem erről van szó. Hiszen itt áll az újságban. Ace szájából kellett, hogy elhangozzon. A modell csajtól akart gyereket. Vagyis mit következtethetek ki mindebből?  Hogy tőlem nem akart gyereket. Ez az igazság. Na és ezen most megint elbőgöm magam.

Szipogva törölgetem a könnyeimet és újra és újra bele-belekapok az Ace-el készült interjúba.

A zene és a magánélet elválasztható-e? Interjú a kolihét egyik legnevesebb lemezlovasával. DJ Ace, vagy polgári néven Brian Norton,...

...Anno sem bulizgattam, nekem a zene mindig kőkemény munka volt. Sosem hasonlítgattam magam másokhoz. Nekem ez nem volt szempont. Csináltam a magam zenéjét.

Hol zenéltél, mi volt a legkülönlegesebb hely?

Zenéltem már barlangokban, pusztában, tó közepén, repülőn, tengeralattjárón. Tilos és lehetetlen partyhelyszíneken is… de… a szívemben a manchesteri ipari raktárbuli hangulatot semmi sem kárpótolhatja.

Ha ennyire erősen él benned a Manchesteri lokálpatriotizmus, akkor… igaz, hogy egy magánéleti válság miatt hagytad el Manchestert?

Igen. Közvetlenül azon a nyáron volt egy elég viharos kapcsolatom, ami végülis arra az elhatározásra vezetett, hogy jobb, ha elhagyom Manchestert.

Egyéjszakás kaland volt, utórengéssel?

Nem volt egyéjszakás kaland. Hosszabb volt. Egy végülis időtartamát tekintve egy nyári kaland volt.

Ha már ennyire meghatározó volt ez a kaland az életedben, hogy innen indul a DJ világkarriered, akkor megtudhatunk többet is erről a titokzatos manchesteri lányról? Mikor kezdődött?

Mondhatni, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Egy vége a sulinak hangulatú buliszakaszban kezdődött. Egész nyáron tartott és nyárutós utórengése volt. Nem voltam rá felkészülve. Együkünk sem. Döntöttünk.

Colleen-ról egész cikkhullámok jelentek meg, erről a lányról viszont semmit sem tud a közönség. Ha vége a sulinak kifejezéssel éltél, akkor egy iskolás lányról van szó. Mennyire volt fiatal?

Éppen végzett a gimnáziummal, egyetemre készült. De nem közszereplő és nem is a zenei világból jött. Ismerősök által ismerkedtünk meg.

Colleent és Michellet is ismerjük, rengeteg kép van róluk az interneten. Megtudhatjuk, hogy ez a manchesteri lány is illik-e a sorba, vagy nem véletlen, hogy nem publikusak a képei?

Időtartamát tekintve sem volt egy hosszú kapcsolatom, Colleennal éveket voltam együtt, együtt zenéltünk. Michelle modell volt, már előttem is rengeteg kép keringett róla, és a magánéletéről az interneten és az újságokban is. Mindketten nyilvánosság előtt élték az életüket. Ha jól értem végülis az volt a kérdés, hogy modell alkat volt-e? Szerintem igen. De nyilván az én véleményem ebben a kérdésben nem számít mérvadónak. Csinos lány, szerintem még most is az.

A döntés mennyiben járult hozzá, hogy világkarrierre törj?

Teljes mértékben.

Tehát mondhatjuk, hogy egy nyári románc elcsúszott végkifejlete lökött téged az igazi DJ álom, és karrier felé?

Igen. Ha Colleen-tól azt tanultam, hogy bátran vállaljak fel bármit zeneileg, és ez mellett tartsak ki, mert végülis nem titok, hogy ezért mentünk szét, akkor valóban a helyi közegből ennél a pontnál léptem ki. Ez adta a lökést, hogy ne ragadjak le Manchesterben.

…

A lényeg viszont lejjebb van. Itt, ez az a rész:

Michelle-el már több mint két éve együtt éltünk. Nagyon inspiráló volt vele lenni, beszélgetni, sok mindenkit ismert, általa én is sok mindenkit megismertem. Egy nagyon építő és gyümölcsöző időszak volt.

A szerelem gyümölcsének érlelése is tervben volt?

Terveztük, hogy családot alapítunk. Igen. 

Terveztük...visszadobom az újságot az asztalra. Szét kellene vagdosni az egész újságot úgy, ahogy van. Miért is olvastam el? Nem gondoltam, hogy ennyire fájhat még valami. De ez fáj. Tényleg. Csak törölgetem a könnyeimet. A félig evett joghurtomtól is elment az étvágyam. 

Tőle, akart gyereket. Tőle bezzeg akart gyereket. A szép, csinos modell csajtól. Hát naná, biztos világklasszis gyerekeik lettek volna, nem olyan középszerűek, mint amilyen az én gyerekem lehetett volna. Ettől megint csak felzokogok. Kikészültem. Minek olvastam el ezt a szemetet? Ace-ről tényleg jobb nem tudni inkább semmit.

Na ezért érzem magamhoz közelebb Colleent. Tőle legalább tényleg nem akart volna gyereket, ahogy tőlem sem. De ezt a Michelle-t ezt… nem tudom feldolgozni. Persze, Ace is idősebb lett. Nem meglepő, hogy már elgondolkodott ilyesmin, mint családtervezés az éppen aktuális komoly barátnőjével.

Ráadásul tényleg megállapíthattam. Ace befutott. Jól keres. Van miből fenntartani és eltartani egy családot. Ez az opció a mi kapcsolatunk idején szóba sem jöhetett. Mert nem volt rá pénze. Hát az a Michelle ideje volt. Úgy látszik. Nekem nem jutott ki ebből.

A körmömet nézem. Hogy eltereljem a gondolataimat. Nem festem a körmöm. Sőt, már odáig se vagyok hajlandó menni, hogy formára vágjam. Nem, helyette tövig levágom, mint egy múlt századi gépírónő, aki azért vágta tövig a körmét, hogy ne akadjon be a billentyűk közé, vagy ne szakadjon be. 

A natúr Liv Somerhalder vagyok. Teljes valómban. Arcot mosok. Végzetes hiba a szobában egyedül lenni. Ettől csak beforgatom saját magam. Tehát azt teszem, ami a kollégiumi lét legnagyobb előnye. Társaságot keresek. Persze nem valóságosan, de emberek közé lehet menni. Épületen belül. Választhatom a kollégiumi könyvtárat, a konditermet, a zenetermet, vagy a társalgók bármelyikét, esetleg a lenti kávézók, éttermek, bármelyikét. 

A recepciónál a hallban biztos, hogy jönnek-mennek az emberek, és hihetik azt, hogy várok valakit és éppen csak az időmet ütöm agyon. Úgyhogy egy könyvvel, csak papucsban levonulok a központi hallba, a nagy ablakhoz ülök, egy bársonnyal vont székbe. Hátrafogom a hajam megtekerem és egyik vállamnál előre húzom, hogy ne zavarjon, és olvasok. A hall neszei megnyugtatnak. Jönnek-mennek az emberek. Beszédfoszlányok.

Tényleg szűz lánynak tarthatnak. Hosszú haj, festék nélkül, szolid ruhatár. Kellően unalmas és középszerű vagyok, végülis Ace is mindig annak tartott. Jobb is. Ha végig az maradok, talán szóba se áll velem. Erre tessék. Az egészet magamnak köszönhetem. Meg a hülyeségeimnek. Valójában nem szűzlány vagyok, csak egy szűzkurva. Eljátszom, hogy szűzies vagyok, közben meg egy vérbeli számító ribanc vagyok. Ezért ülhetek itt a koliban is bentlakóként a recepció halljában.

• Liv? - már megint egy kellemes férfihang. Nem akarom ezt! - Szia! - bizalmasan nehezedik a székem háttámlájára egy férfikéz, a karja a tarkómat súrolja. Megcsap az illata. Drága férfiparfümöt használ. Nem tolakodó. Inkább friss és tiszta illat. Nem volt kellemetlen azon az estén sem.
• Noel? Szia! - mosolygok fel rá és összecsukom a könyvemet.
• Olvasgatsz? - néz le rám, miközben a háttámlámra könyököl. Közelebb kerül hozzám az arca. Noel, a HÖK elnök. Akivel lefeküdtem. Magam sem tudom mi a bajom vele. Tényleg. Értelmes srác, diplomatikus, kifinomult, gazdag. Nem utolsó szempont. Mert nálam ez lett az első. Csak olyan sráccal fekszem le, akiről le lehet olvasni, hogy jól szituált. 

Szerintem érthető, hogy miért. Egyszer már nagyon megjártam, hogy olyannal feküdtem le, aki véletlen sem akart gyerektartást fizetni, sőt, képtelen lett volna eltartani engem, vagy a kölyköt akit csinált. Na hát most már más szempontok vannak. Első számú szempontom lett, hogy legyen biztos anyagi háttere egy férfinak. Nem azért, mert pénzéhes ribanc vagyok. Hanem azért, hogy ne basszanak azzal pofán, hogy ja bocs nekem nincs pénzem egy gyerekre.

Ilyen az, amikor valakit úgy igazán pofán basz az élet és fejbe kólint. Hogy hoppá! Hát végülis ja, én erre miért is nem gondoltam? És még én akartam pénzügy-számvitelre jönni. Nem meglepő, hogy csúszkálok a tárgyaimmal, mint pingvinek a déli sarkvidéken.

Na hát itt az egyetemen aztán tényleg vannak szélsőségek. Vannak a Noel féle gazdagabb családból származom és egyenes utam van egy jó állásba típusú srácok, meg vannak, a nagyon keményen tanulok, hogy majd állatira jó fizetésem legyen.

Nem a kitűnők fognak a legjobban keresni. Úgyhogy kerülök mindenkit aki dícséretes, vagy éppen summa cum laudére hajt. Noel nem hajt summára. Van a családi kasszájukban summa. Szóval tökéletesen értettem magamat abban a szituációban, amikor a kollégiumért cserébe hajlandó voltam ezzel a sráccal összejönni. Azt nem értettem, hogy miért nem folytattam?

Tudat alatt tudtam. Mert nem Ace volt. Ace olyan, mint a kóla. Ha egyszer megkóstoltad, már ismered az ízét. Még ha meg is vonod magad tőle. Tudod, hogy milyen volt. Tele vagy emlékekkel a kóláról, az ízéről, és néha… megkívánod. Mondjuk egy forró nyári napon, jégkockával. De jó az a Havana Club félhomályában egy kis asztalkánál is.

• Én? Igen, lejöttem, kicsit, tudod két tétel közt kifújni magam - mosolygok rá.
• Liv, túl szorgalmas vagy. Folyton csak a tanulás, semmi szórakozás? Ma este jó kis buli lesz, gyere el! Én ott leszek!  Vagy gyere a sörsátorba, két sör ingyen, megihatnánk együtt - kacsint rám Noel.
• Nem is tudom. Még meglátom - már most tudom, hogy nem megyek, de nem akarom Noel kedvét szegni.
• Liv… én - Noel átsimítja ujjaival a hajamat. - Azóta sem tudom, rosszul csináltam valamit?
• Nem Noel - lehunyom a szemem. - Velem van a baj.
• Mindig azt érzem, hogy visszafogod magad. 
• Mondtam, hogy nekem idő kell. Erre te összejöttél valakivel - emlékeztetem.
• Egész nyáron vártam rád Liv! Mennyit várjak? - kérdezi Noel. - Most újra szabad vagyok. Megpróbálhatnánk.
• Az az este… nem volt nekem annyira jó.
• Jó, beismerem, nekem se az volt életem legjobb szexe. De engedd, hogy bizonyítsak és jobb leszek, ígérem - vigyorog rám.
• Térjünk erre vissza a vizsgaidőszak után, rendben? - nézek rá mély levegővétellel.
• Ezt el tudom fogadni. Tanulj, az fontos. De Liv, hogy tudd… tényleg… tetszel nekem - néz rám komolyan, és halántékon csókol. Felemelkedik a guggolásból.
• Kösz. Ezt… jó tudni - intek neki búcsúzóul. A fülem mögé simítom a hajam. Tényleg jó tudni. Noel nem bunkó. Tényleg nem az. Nem az a befektetek minden csajt az ágyamba, mert hatalmam van rá típusú srác. Egy korrekt HÖK elnök, vannak nála rosszabbak is. A közös éjszakánk után egy verset küldött nekem. Idézet volt, de vers. Melyik pasi versel mostanában? Na Ace tuti nem. Ő max burkolt zenei üzeneteket küldözget. Ágyúval lövöldöz verébre.

Újabb mély levegőt veszek és kinyitom a könyvet ahol abbahagytam. Most hogy Noel nem takarja ki a szemem sarkából, a hátsó liftajtóknál álló alaknak egy ismerős mozdulatára dermedek meg. Beteges. Bárki lehet. De mégis, talán a hatodik érzékem, azt mondatja velem, hogy nézzek oda. Mert ez ő. 

Ace az. Nem hiszem el. A sapkáját igazgatja, ez a mozdulat annyira tipikus tőle. Mióta áll a liftajtónál? Találkozik a tekintetünk.