Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2019. július 5., péntek

Divat a piknik

Amy

"A piknik sosem megy ki a divatból, különösen, ha enyhe az idő. A kedvencem a vászoncipő, hozzá farmerruha, de mindenképpen ruha. Vászoncipő+ruha, az igazi piknikkombináció. Szuper időnk van egy hétvégi piknikhez! Amy blogbejegyzés 8.45"

Wave egészen más most. Nem gondoltam róla, hogy van háziállata. Látszik, hogy együtt nőttek fel és a kutya nagyon imádja. Szüntelen játszana. Wave cipőorrával vív harcot, valószínűleg valami ilyet játszhattak otthon. Wave botokat dobál neki, végül átengedi a két gyereknek a kutyát. Kelly és Julia fia is oda meg vissza van, hogy egy állat is előkerült a kirándulásra, és kutyáznak. A gyerekek és az állatok mindig olyan gyorsan kötnek jó barátságokat. 

Többször észrevettem, hogy Wave figyel. Persze napszemüveg mögött nem egyértelmű, hogy engem néz. De mégis éreztem, hogy néz. Engem, a lányommal. Hogy milyenek vagyunk együtt. Gondolom azért, mert egy egészen új oldalamat ismeri meg. Nem a Silent Discos flörtölő lány, nem a blackpooli szerető, hanem most úgy lát, mint Kelly anyját. Egy nőt a gyerekével. 

Nekem is más élmény Wave-t nem Blackpoolban látni. Wave nem egy feszengő típus, távol áll tőle a Gary féle introvertáltság. Wave fesztelenül beszélget Callum-mal. Gőzöm sincs a két pasi ugyan mi közös témát találhatott, de beszélnek.  Talán autók, vagy sport, vagy akármi. Júliával a piknikhez terítünk Gyümölcslevet és teát is hoztunk a gyerekeknek. Júliára aztán lehet számítani, ő bort is hozott. Én főleg sütöttem. Scone, húsos és gyümölcsös pite és Júliával együtt a szendvicsvariációink nagy skáláját összekészítettük.  A gyerekeket nem lehet odacsábítani a piknikhez, úgyhogy négyesben ülünk le. Wave az oldalára fekszik, és a scone-al az eperdzsemmet mártogatja a tányérról.
  • Ennek a cuccnak jó íze van, nem ettem még ilyen ízűt - forgatja a kezében a scone-t a rejtelmeit kutatva.
  • Amy sütötte - jegyzi meg Júlia és rámkacsint.
  • Komolyan? - Wave alaposan megforgatja ujjai közt a süteményt. - Ezt te sütötted? - kérdezi Wave és feltolja a szemüvegét az orráról.
  • Miért az olyan hihetetlen dolog, hogy sütök? - nevetek rá.
  • Hát ja, az én anyám… mondjuk úgy inkább kerülte a konyhát, mint hogy barátságban lett volna a fakanállal. Úgyhogy nem is alakult ki bennem ez a tipikus, a nőnek a konyhában a helye  felfogás. Anyámat se láttam ott szinte soha. Jobban ismertem a sarki indiai ételbár menülapját, mint a saját hűtőnk tartalmát - jegyzi meg Wave. Fürkészve nézek Wave-re. Amit most elárult, nagyon sok mindent elmond Wave-ről, talán többet, mint amit elsőre gondolna ő vagy én. Úgyhogy elraktározom magamban az információt.
  • Amy nyithatna egy éttermet, nagyon jól főz - Júlia túldícsér, én meg zavarban vagyok.
  • Ezt az oldaladat sem ismerem még - állapítja meg Wave. - De egyszer főzhetnél nekem.
  • Jó, majd egyszer - biccentek rá. A hol és a mikor az elég nagy kérdés. Wave az ujjaival átsimítja az államat, tenyere a tarkómra simul és beletúr a hajamba. Enyhén maga felé húz, hogy az ajkaink találkozzanak.
  • Anya! Szomjas vagyok! - Kelly hangja csattan a távolból. Zavartan kapom el a fejem és müanyagpoharat keresek a gyerekeknek. Nagy iramban rohannak felénk.
  • … és éhes! - Júlia fia ugrik közénk, csaknem mindent szétrombolva a piknikből. Kelly elválaszthatatlan a tibeti terriertől, átmosogatom  a kezét, mielőtt nekilát a scone-nak. Kelly Wave-t méregeti.
  • Szóval ő a te kutyád - jelenti ki Kelly.
  • Aham - feleli Wave és Kellyt méricskéli. Egymást méregetik.
  • Mióta a kutyád?
  • Kicsit idősebb voltam nálad, amikor kaptam. Van egy tesója is, de őt általában átengedem az én tesómnak - feleli Wave.
  • Anya nekem lehet kutyám?
  • Nem - jelentem ki határozottan.
  • És tesóm? - kérdezget tovább Kelly.
  • Nem - enyhe felháborodás vegyül a hangomba.
  • Ó! - ereszkedik meg Kelly válla és közben fürkészve Wavet nézi. - Akkor kölcsönadod nekem?
  • A tesómat vagy a kutyámat? - vigyorog rá Wave.
  • Mindkettőt! - jelenti ki Kelly magától értetődően.
  • Kelly ne légy ennyire mohó! - főleg a scone-evésre értem, de nem csak arra. Kelly szörpöt kér.
  • Lehet róla szó, persze csak ha anyukád beleegyezik - feleli Kellynek Wave.
  • Kelly, tesókat nem szokás kölcsönözni. Azok nem könyvek - jegyzem meg.
  • Én simán átadom néhány napra mindkettőt. Nem fognak hiányozni - jegyzi meg Wave.
  • Hallod anya? Nem hiányozna Wave-nek - magyarázza Kelly  nagy igyekezetében eperlekvárral lecsepegtetve magát.
  • Szerintem Wave kutyájának és testvérének is ki kellene kérni a véleményét előbb - zárom le.
  • Oké. Majd megkérdezem őket - feleli nagy komolyan Kelly. - Wave! Te tök jó fej vagy. Júliának jó fej barátai vannak - állapítja meg Kelly végső összegzésként és ezzel elégedetten tovább eszik.
  • Addig sétálok egyet! Choco! - Wave fellöki magát, hogy a gyerekeknek legyen hely a kiterített pléden és egy rövid füttyentéssel magához hívja a kutyát. Choco ügetve csatlakozik Wavehez. A két gyerek  elmélyülten lakmározni kezd. Megéheztek a friss levegőn. A fejük felett átnézek Callum és Júlia kettősére. Kérdő a tekintetem. 
  • Mit gondoltok? - kérdezek rá óvatosan.
  • Hogy örülök, hogy nem Gary van itt. Tottenham buzi. Plusz folyton a Liverpoolnak szurkol a Cityvel szemben. Ez a srác legalább a ManCityt szereti - összegzi Callum. - Ja, meg úgy tűnik téged is.
  • Mi? Nem - nevetek zavartan.
  • Nem láttad a tekintetét. Én igen - feleli Callum. Júlia egy szőlőt szemez. Engem figyel.
  • Elhoztad. Hétvégén. Komoly srác Amy. Nagyon. Teljesen más vagy mellette.
  • Tudom… nem is ismerek magamra. Nem tudom ki ez a lendületes nő - nézek végig magamon.
  • Mi lesz Amy? - kérdez rá Júlia.
  • Ez nem egy olyan kapcsolat. Ez… nem egy ásó kapa nagyharang - ingatom a fejem és elnézek Wave után. 
  • Nem? - Júlia kétkedve tép le egy újabb szemet a fürtről és a szájába dobja. Nem hisz nekem. Én meg nem akarok másban hinni. Nem akarok ilyenekről álmodozni. Nincs értelme. Nem akarom megmérgezni azt, ami Wave-el most van. Minden tökéletes így, ahogy van. Nem akarok problémákat, konfliktusokat. Élvezni akarom a jelent és ennyi bőven elég. Még több is, mint amit képzelhettem magamnak. Felállok és Wave után megyek.

Elég sokat gyalogolok, mire utolérem. Wave a kutyával játszik. Nagyon jól nevelt kutya. Érti a parancsokat. Egyértelműen gyerekbarát állat. Megállok Wave mellett.
  • Barátságos jószág - jegyzem meg.
  • Az. Még kutyiskolába is jártam vele egy nyáron.
  • Tényleg?
  • Aham. Aztán ahogy kezdett benőni a fejem lágya azon gondolkodtam, mi van, ha csak azért kaptam kutyát, hogy rajta is gyakoroljam, hogyan kell másokat irányítani. Érted. Főnöknek lenni. 
  • Wave szerintem állatot venni egy gyereknek kedves gesztus - nézek rá mosolyogva.
  • Hát… nem ismered apámat. Akkor hidd el elgondolkodnál, vajon mi lehetett a szándéka.
  • Nem hiszem, hogy egy kutyavásárlás hátsó szándékú.
  • Nála mindennek van mögöttes oka, nevelői célzata. Az egész gyerekkorom a leterheltségről szólt. Nálunk nem volt pihenés. Lustálkodás. Tevékenyen kellett tölteni még a nyaralást is.
  • Mh azért csak felnőttél - jegyzem meg karba tett kézzel.
  • A lányod szerint jófej vagyok - húzza ki magát Wave.
  • A lányom öt éves - felelek rá kétkedő mosollyal.
  • Szóval, szerinted nem vagyok jófej?
  • Nem ez az első jelző, ami eszembe jut rólad - vigyorgom rá.
  • Tudom: Arrogáns és szexi. Beérem a válasszal, de csakis a második jelző miatt - kapja el a derekam és belecsókol a nyakamba. - Tetszik a kiscsaj. Olyan mint te, csak kicsiben. El tudom képzelni, hogy ilyen gyerek voltál.
  • Én Kellynél ezerszer unalmasabb gyerek voltam - rázom a fejem.
  • Nem hiszem. Azt hittem minden gyerek hisztis és fárasztó. Kelly nem is fárasztó.
  • Nem voltál vele még összezárva a négy fal közé egy hétvégi esős vasárnap - nevetek rá.
  • Szerintem Kelly is tök jó fej - vigyorog rám Wave.
  • Kelly csak azért tart jó fejnek, mert kutyád van. Kábé mindenkit jófejnek tart, aki kutyát sétáltat - szögezem le.
  • Nem baj, azért még abszolút egonövelő kijelentésnek tartom, ha egy öt éves szerint is jófej vagyok.
  • Miért hívtál minket kirándulni? - kérdezek rá egyenesen.
  • Azt hittem jó ötlet.
  • Nem arról van szó. Úgy érzem… mintha felmérnél, mintha meg kellene felelnünk neked. Nem szeretem ezt az érzést.
  • Ezt csak te képzeled bele. Szimplán érdekelt az igazi Amy. Nem az, aki el tudta hitetni velem, hogy független fiatal és állatira dögös nő. Hanem azt az Amyt, aki vagy, valójában, a mindennapokban. A hétköznapi Amyt akartam megismerni. Baj?
  • Nem tudom. Én nem annyira szeretem a hétköznapi Amyt. Én jobban szeretem azt az Amyt, akit te láttál és megismertél. Mert most, hogy tudod rólam ezt… úgy érzem nem látsz már olyannak.
  • Nekem ugyanaz az Amy vagy, csak most többet tudok rólad. De alapvetően ezzel nem kevesebb lettél Amy, hanem több.
  • Anya! Futóversenyt akarunk! - kiabálja Kelly felém és hevesen ugrál és hadonászik. Mély sóhajjal megadom magam és felintegetek neki, hogy jöhet. Kellyvel sokat játszottuk ez, ha volt egy kis emelkedő. Nekiiramodik a dombtetőről és a karjaimba fut. Ahogy elkapom megforgatom a karjaimban, mielőtt talajt fog. Kelly ezt végeláthatatlan ideig képes játszani. Nem tudom miért, ez tényleg jó móka. Főleg ahogy nézem, ahogy mosolyogva rohan felém, ahogy visít, ahogy felkapom a földről és arra a pár másodpercre amíg forgatom egymáshoz bújunk és belélegzem az illatát. Talán ezért nem tudom megunni sosem ezt a játékot.  Egészen kicsikorától játszottunk ilyet, amióta igazán futni tudott. Kelly belerobban az ölembe és megforgatom. Wave csendesen figyel minket tisztes távolból. Összeakad a tekintetünk. Kelly megérezhette az összenézést, mert Wavere néz.
  • Wave! Most te kapj el! Jó? - kérdezi Kelly, ahogy már letettem a fűbe és eltol magától.
  • Én? Oké! - Kelly fentről nekiiramodik, lejtőn lefelé rohanva is kiabál és visong. Wave pedig tőle nem várt módon túlbolondozza. Hátrálni kezd, Kelly pedig nevetve próbálja beérni, végül Wave ölbe kapja, de nem azt játsza vele mint én, hanem a magasba emeli és a törzse körül egészen ügyesen megforgatja, átrakva a vállán és a hóna alatt kihúzva, jégkorcsolyabravúros emelést mutatnak be ketten. Kelly talajt fog és ugrálva visít.
  • Ez de jó volt! - ugrál és közben Wave karját rángatja.  - Csináljunk ilyet újra! Légyszi! Légyszi!
  • Engem is! - ordít le Júlia fia. Kelly már felszaladt vissza a dombra.
  • Bakker! - fújtat Wave. - Ezt aztán megcsináltam - Wave emelőizmait alaposan megdolgoztatja a két gyerek és végül Callum is beszáll és felváltva emelgetik  rohangáló gyerekeket. 

Nagyon nehezen találok vissza a hétköznap rutinjába. A piknik kirándulásunk és Csoki, Wave kutyája Kellyben is mély nyomot hagyott, mert folyton kutyát rajzol, és Anglia legmagasabb pontját.
  • Nézd anya csokibarnának rajzoltam, tejcsoki barnával színeztem - mutatja Kelly.
  • AZ jó! - elmértem a cukrot? 260 gram cukor és liszt? Nem lesz túl édes? - nézem a liszt és porcukor keverékét. Gary kulcsolja a bejárati ajtót.
  • Apa! Nézd lerajzoltam csokit! - szökken ki Kelly az étkezőasztalunk mellől az apja elé.
  • Csoki? Miféle csoki? - Gary ledobja a kulcsát és fújtatva néz. - Kifizetted már a csekket?
  • Majd holnap akarom - kezdem bekeverni a tésztát.
  • Csoki Wave kutyája! Velük kirándultunk a hétvégén.
  • Aha. Jó nagy kutya - néz rá Kelly rajzára Gary. - Jól szórakoztatok?
  • Ó szuper volt, futottunk és piknikeztünk és adott pacsit is! - bólint hozzá lelkesen Kelly.
  • Na akkor okos kutya!
  • Az - Gary a hűtőben keresgél. 
  • Már megint csak a süteményre gondolsz? Főzhettél volna valamit. Éhes vagyok.
  • Én meg fáradt.
  • Akkor hétvégén például itthon maradhattatok volna - morogja Gary. - Amúgy is miféle csoki és hullám?
  • Júlia barátja, meg a kutyája. Már mondtam. 
  • Teljesen behülyítette a gyereket. Remélem azért még tudják, hogy Sullivanek vagytok - morogja.
  • Csak jól érezte magát ennyi - teszem be a sütőbe a formákat. - Mondtam, hogy jó lenne kirándulnunk.
  • Jó. De mikor? Hétvégén én dolgozok. Hétközben meg te. Alig van szabadságom. Majd a legközelebbi banki zárásnapon.
  • Jól van - hagyom rá.
  • Megyek, mert csapatmegbeszélés van, fél héttől már kezdjük - vonul fel Gary az emeletre. 
  • Rajzoljunk piknikest! - jelenti be Kelly és piszkafa lábakkal felsorakozunk a zöld és kék háttér előtt mind a hatan a tibeti terrierrel. Kisül a sütemény. Kellyvel eszünk és a házban egymást ugatva kergetőzünk, mint a kutyusok. Feltöltődtünk. Most egész héten ezt fogjuk játszani. Jó ötlet volt Wave-el kirándulni? Összességében úgy érzem igen. Bár azóta nem írt. Talán csak elfoglalt.


4 megjegyzés:

  1. Óó, én is akarok piknikezni valahol *-* Mondjuk ott, ahol nincs negyven fok, és ezer légy meg szúnyog... És lehetőség szerint egy Wave-vel, meg a kutyájával :D
    Gary akkora köcsög tud lenni, már nem azért. Vagy csak nekem annyira ellenszenves az elejétől kezdve. Mindegy, a lényeg, hogy alig várom a folytatást, mint mindig :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most elég sok minden rendeződni látszik a fejemben Wave körül, úgyhogy lehet, hogy jobban belelendülök... de most keresgélem őket ott Blackpoolban...

      Törlés
  2. Szia Callie!
    Wow, nagyon vártam már, hogy mi sül ki és hát mit ne mondjak, jó lett az eredmény. :) Habár kíváncsi vagyok, Wave miért nem írt. Remélem, tényleg csak az elfoglaltság.
    Szóval jófej? Úgy érzem, Kelly és Wave nagyon jó partnerek lesznek, szövetségesei egymásnak.:)
    Azért be kell valljam, akármennyire is esett jól ez a felhőtlen fejezet, Gary szépen belevágott a megkezdett szívecskébe... Idegesítő egy alak a maga unalmában... Borzasztóan világromboló. :|
    De legalább Wave ezerszeresen húz el mellette.:)
    Egyébként nagyon megörültem, amikor láttam, hogy Ace és Liv feltörtek a Wattpad birodalmába is, őszintén szólva a nosztalgikus újraolvasás után fura volt Amyéknél járni, de izgatott voltam miattuk egész héten.:)
    《Bius》

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bius!

      Én is olvastam jó párszor újra és újra a Tenger a tengerbent, főleg a pályázat alatt. :) Utána mást olvasni...az tényleg nagyon furcsa. Ahhoz a lendülethez képest minden kicsit lassú. De most elég nagy kedvencem Amy is. Még mindig hezitálok hogy legyen. Majd ha odajutunk talán érezni is fogom, hogy szünet kell vagy végigvinném. Most sokat akadozok Wave-el. Lehet pihentetnem kellene őket, ha elértem velük addig a pontig, és inkább kicsit Ace-nek szentelni a nyarat...
      Callie

      Törlés