A makett

 Alex

A luxuskivitelű fürdőszoba üvegpolcán szikrázik a fénytől Charissa csupaköves karikagyűrűje. Vékony karikagyűrű. Finom női kézre való. Most az ujjaim közé is foghatom. Szép gyűrű. Egy ilyen kifinomult nőnek én is ilyet vennék. Bár én elégedett vagyok a saját karikagyűrűmmel is.  Az ujjaim közt tartom a karikagyűrűjét és visszalépek a szobába. Charissa a faltól falig üvegablaknál áll és gyönyörködik a Beetham Torony panorámájában. Pazar a rálátás Manchesterre. Ez a hatalmas toronyépület Manchester fölé emelkedik. Páratlan kilátás nyílik innen a városra.

• Ezt itt ne hagyd! - lépek hozzá és megtámaszkodom én is az üvegablaknál.

• Kösz, tényleg - veszi ki az ujjaim közül a gyűrűt és felhúzza újra az ujjára.  Egy ilyen szép köves gyűrűt érthető, hogy minden zuhanyzás előtt levesz. Ezért hagyta ott.

• Tervezzünk? - Charissa a panoráma ablaknál a kagylófotelbe helyezkedik, vele szemközt én is.

• Tehát? - néz rám várakozón.

• Magas kategóriás épület. Környezetbarát építőanyagok. Egészséges belső terek, tehát káros anyagokat nem tartalmazó festékekkel lesz lefestve minden. fenntartható  üzemeltetésű épület. És… minden smart - mosolygok rá.

• Vagyis irányított? Automatizált?

• Igen. Ezzel érjük el, hogy a ház kevesebb energiát fogyasszon, így kevesebb terhelést mér a környezetre. napelemes rendszer, lombhullató növényzet, ami egyben természetes árnyékoló és javítja a ház energetikáját. Az összes létező modern technológia benne lesz. A belső terekben az emberközpontúság dominál. Üvegbe beépített sötételők, újrahasznosított anyagok,  mobil naptér,

• Egy családi háznál ilyenekről még csak nem is hallottam.

• A családi ház építéseknél ez még gyerekcipőben jár. Mert nem térül meg. Ezek a befektetések húsz-ötven év megtérülésűek, amik irodaépületeknél, városi építkezéseknél hosszú távon megtérülnek, de egy ember életében elenyésző. Viszont rendkívül környezettudatos gondolkodást sejtet.

• Ezzel kellene indulnod egy versenyen.

• Egy családiházzal?

• Tudom, terveztél nívódíjas kilátót és számos irodaépületet. De ez, annyira egyedi. A te terved, ami a legkisebb társadalmi egységnek szól, a családnak. Szerintem egy ilyen ökoházzal nyerhetnél is.

• Akár. Sosem gondolkodtam még ennyire egyéni elgondolásra tervezett házban. Én mindig közösségi terekben gondolkodtam. Terek, kilátók, nagy épületek. Amik több ember igényeinek felelnek meg.

• De ha elkészítesz egy mindenki által később használható ilyen fenntartható, innovatív házat, azt később bárki más is megcsinálhatja, utánad. Adtál egy mintát. Egy nagyon jó mintát. Ami kivitelezhető később is. Ezért értékesebb mint a nagy monumentális elgondolásaid, terveid és álmaid. Amik egyediek, de ezért egyszeriek is. 

• Érdekes meglátás. 

• Én a helyedben beadnám egy versenypályázaton.

• Mondjuk a Pritzker-díjért?

• Miért is ne? Annyi mindennel indulsz. De családi házzal még soha. De az, amit felvázoltál lenyűgöző. Egyszerre emberbarát és egyszerre környezettudatos és mégis működő önellátó, sokrétű és okos megoldás. Praktikus. Olyan amilyen a jövőnek kell. Nemzedéknek.

• Imádlak! A te szádból ezek olyan hihetőek. Túl meggyőző vagy - nevetek rá.

• Csak azért, mert vétek papíron hagyni és csak egyszer megépíteni egy ilyen nagyszerű ötletet. Azt szeretném, ha a te nevedről neveznék el ezeket a zöld házakat. A Goodwin-házak. Olyan stílusjegy lehetnél, mint a viktoriánus házak. Mindenki tudja hogy mi az és milyen építészeti stílust és korszakot jelent.

• Logikus érvelés szép külsővel tálalva - Charissa mosolyogva húzza a fürdőköntös alá a lábait. Pedig nagyon szép lábai vannak. Simára borotvált lábak és most egészen puha a bőre a jó illatú testápolójától. 

• Próbáld meg! Ez a ház! Szép és okos is.

• Akárcsak te - villantom rá a mosolyom.

• Kösz - süti le a szemét és inkább a tervrajzokat nézi az asztalon. - Építsd meg! Építsd ezt a házat a fényre!

• S ki fogja lakni? Mi? Te és én? 

• Egy szerencsés nyertes. Mit számít. Ez az álomházad!

• Akiben valaki más lakik. Charissa, ezt neked terveztem.

• Imádom minden négyzetméterét. Már ma beleköltöznék - áradozik. Megsimogatom a kezét. Charissa elgondolkodva néz. - Mond!

• Tulajdonképpen miért nincs neked saját építészirodád? - kérdez rá. - Láttam, hogy a DeNoir iroda a céges levelezésed. Benne sincs a Goodwin név. Egy ilyen remek építésznek lehetne saját irodája.

• Igen - pakolom el a tervrajzokat. - De valahogy ez volt a megegyezés. Már magam sem tudom miért nem csináltam saját céget.

• Szerintem kellene. A te neveddel a te nagyszerű terveidet.

• Azt mondod?

• Igen. Ott a fiad is, az ő tervei is, ő is építész lesz.

• Még… meggondolom. 

• Butaság?

• Charissa. Te képtelen lennél butaságokat mondani. Nem az a típusú nő vagy. Teljesen logikus amiket mondasz. Sőt… engem is elgondolkodtatsz vele.

• Örülök, ha ötleteket adhatok neked. Gondolkodj rajta. És nincs határ előtted. Most már nívódíjas főépítész vagy - áthajol az asztal felett és szájon csókol. Visszamegy az ágyhoz és a harisnyáját húzza. Én is tudom. Készülnünk kell. Nézem, ahogy öltözködik. Két szép gyöngygomb a finom muszlinblúza nyakánál. Kicsusszan a bújtatóból. Mögé lépek és segítek neki begombolni.

• Kösz - nevet zavartan. - A férjem mindig azt mondja, hogy ez a blúz azért jó, mert azonnal megtudná, hogy levetkőztem valahol, nem tudnám visszagombolni.

• Akkor szerencse, hogy van aki segít felöltözni, mert most nagyon lebuknál Charissa - veszem fel én is a zakómat. 

• Hogyan tovább? - kérdezi.

• Visszaviszlek az egyetemhez. 

• Nem talált még a feleséged idegen női hajszálakat az  anyósülésen - kérdezi. - Ő szőke. 

• Minden hétvégén kitakaríttatom a kocsit - felelek rá. - Meg a cégtársam felesége is vörösesbarna hajú. Néha én furikázom a cégtárs lányát is. Sok női hajszál előfordulhatna ebben a kocsiban.

• Nem féltékeny típus a feleséged, ha jól tippelek.

• Nem az. S a te férjed?

• Nem kimondottan. 

• Nem hagyunk itt semmit? - nézek körbe a szállodai szobában.

• A gyűrűm rajtam, szerintem minden megvan - mosolyog Charissa és megigazítja a karikagyűrűjét.

Liam

Amikor hazaérek Vanessa a kanapén tévézik. Jó előjel, hogy nincs körülötte egy csomó elhasznált papírzsebkendő. 

• Szia. Rendelt kaja van, vagy főztél? - kérdezem, ahogy lehúzom a cipőm és kipakolok a zsebeimből.

• Is- is - szól ki Vanessa.

• Akkor lesz miből válogatni - a hűtőhöz állok. Még itt van a felbontott pezsgő maradéka. - Kim?

• Azt írta a Goodwinoknál van. Párosjógán Alex-szel.

• Párosjógán? Inkább nekünk kellene egy párosjóga. Vagy párterápia. Vagy valami - kiveszem a pezsgősüveget a hűtőből. - Remélem hazajön.

• Ki fogja hazahozni?

• Gondolom Alex.

• Melyik Alex? - kérdezi vissza Vanessa. - Szerintem az idősebb egy Hilton után tuti nem akar még vezetni. A fiatalabb meg nem mer.

• Én tuti nem megyek érte. Biztos, hogy Alexéknél van? Kendalban? Tuti? Nem csak hazudik? El nem tudom képzelni kettejüket egy páros jógán. Teljesen természetellenes dolog. Kim és a jóga. Kim és Alex.

• Hát ezt írta.

• Lehet hazudik?

• Nem tudom.

• Kérsz pezsgőt?

• Jöhet - leülök mellé a kanapéra és mindkét pezsgőspoharat megtöltöm pezsgővel.

• Tudod mi kellene hozzá?

• Mi?

• Egy pezsgőfürdős jakuzzi a teraszon.

• S közben néznénk a tengert, a fenyveseket, a csillagokat? 

• Ezer éve nem láttalak bikiniben - vigyorgok Vanessára.

• Semmi extra. Fekete bikini. 

• Ezen a fenéken. Minden eXtra.

• Főleg az X-ek az L előtt - neveti Vanessa.

• Hát az a legextrább rajta. Minél több X annál jobb - kacsintok rá.

• Jó kedved van, hol jártál? - kérdezi.

• Az unokaöcsém pszichoterapautájánál - kortyolgatom a pezsgőt.

• Hazudsz! - vágja rá Vanessa.

• Jaj Vanessa, sose találod ki. Ez egy olyan játék, amit Kim űz velünk is folyton.

• Csak azért mert szemrebbenés nélkül hazudtok. De akkor is tudjuk hogy hazugság.  

• De most itt vagyok, veled vagyok és… most keresünk egy jakuzzit a teraszra - kapom elő a telefonomat. - Milyet szeretnél? - nézek rá a fejemet a kanapéra döntve.

• Hát nagyot - feleli a kanapéra húzott lábakkal Vanessa.

• Akkora fenéknek világos, hogy nagy kell. Kijössz velem a teraszra?

• Ki én - mondja a pohárba Vanessa és ettől egészen öblös a válasza.

• De csak a fenekem miatt.

• Csakis. Hogy lássam ahogy belecsobbansz.

• Ez mindig remek szórakozás neked. Rajtam és a fenekemen élcelődni.

• Mert ez mindig egy jó téma. Egyrészt szeretem a fenekedet, másrészt bírom, ahogy felháborodsz rajta. A kettő együtt kikapcsolódás és szórakozás is igen. A jakuzzi után választhatsz magadnak egy ékszert.

• Nem kell ékszer.

• Miért nem? Azt hittem a nők szeretik az ilyesmit.

• Igen, de ettől mindig olyan érzésem van, hogy egy másik nőnek is vettél ékszert. Ideges leszek tőle. Megyek lefekszem aludni, fáradt vagyok - jelenti be Vanessa. Fáradtan nézek utána. Ott maradok a kanapén. Még odáig se jutottam, hogy rákeressek a jakuzzikra.

Kim nincs itthon. Vanessa zuhanyzik az emeleten. Készül az alvásra. Jó lett volna Vanessával jutni valamerre ma. Nem csak elmenni egymás mellett. Mint úgy a napjaink kilencven százalékában. Egyedül iszom meg a maradék pezsgőt. Követem Vanessát az emeletre. Csalódottan látom, hogy már tényleg alszik. Átdörzsölöm a homlokom. A fenyvesek felett feljött a hold. Merengve nézem a hálószobai üvegen keresztül. 

Fekete a tenger, és a fenyvesek kis csúcsai is csak sötéten meredeznek az égnek. Egyedül a hold világít. Ez Ambernek, a sógornőmnek való téma és nem Kimnek.  Tudom, hogy fest. Tudom hogy zugrajzoló. Folyton rajzol valamit. De nem szeretném, ha teljesen haszontalan dolgokkal töltené az idejét. Festőként élni, nem igazán stabil élet. Ma úgy tűnik minden, amit felépítettem, velem véget is akar érni. Az építészirodám biztosan. Hacsak Kim nem folytatja. Építész családok. Építész nemzedékek. Talán nekem ez volt a tervem. Talán. Már magam sem tudom.  

Vanessa mélyen szuszog az ágyban. Én meg éberen őrzöm a holdat. Az egyetlen, ami világosságot hoz ebbe a magányos éjszakába. Ugyanazokat a fákat látom, és ugyanazt a holdat évtizedek óta. Ugyanaz a kép. Nincs holdam ezekre az álmatlan éjszakákra. Csak én és a jól ismert whiskysüvegek odalent az irodámban. Megadóan hagyom ott a holdat és Vanessát. Halkan húzom be a hálószobaajtót és visszasétálok az irodámba.

Kár, hogy megittam azt a pezsgőt. Most már nincs éjszakai kocsizás. Jobban megnyugtatna, mint itt bódulatig inni magam egyedül.

Tudom miért szerette Alex mindig is a makettezést. Mert a makett megmutatja, ha az építészeti tervvel probléma van. S ő tudta ezt. Az elejétől így csinálta. Makett nélkül sosem tervezett. Neki fejben hamarabb kész volt egy makett, mint maga a terv. 

Egyszerre megértem miért okos megoldás ez. A házasságomat is makettezni kellene. Egyből kijönne, hogy mi vele a probléma. Alex tudja. Makett nélkül nincs kész semmi. Egy egész makettező műhelye van a háza alagsorában. Ő képes így gondolni a kapcsolatokra is. Makett-gondolkodás. Talán Alex így építette fel a házasságát is. A kapcsolatait is. Makett. Ennyi a titka az egésznek. Bárcsak jobb lettem volna a makettezésben. 

Kim ma éjszaka sem jött haza.

Jól működő álmok

 Alex

Szerda van. Manchesterben. A tanóráim után. Kendal értelmet nyert az életemben. Mégsem vágyom még haza. Mert valami, pontosabban valaki, itt van ebben a városban. Tudom, hogy ezen a napon Charissa lányai jazzbaletten vannak. S ilyenkor nem Charissa megy értük. Tehát “szabad”. De...nem merem felhívni. Egyszerűen nem megy. Nem tudom mi legyen. Elakadtam. Túlságosan lekötött az új kocsi, meg a főépítészi kinevezés. Charissát mindezek után nem merem zavarni. Nem megy. De mégis egy telefonhívás mellett döntök. 

• Szia.

• Szia.

• Egyedül. Manchesterben, a tanári szobádban, óra után. Látom az időbeosztásodat, itt van előttem. Miért engem hívsz? - Vanessa hangja megnyugtat.

• Kit hívjak?

• Tudod nagyon jól, Charissát.

• Nem megy.

• Miért nem?

• Totálisan gáz helyzet. Az a félrecsúszott randi. Vani, meg is halhattunk volna.

• Igen, tudom. De éltek. Beszéltél azóta vele?

• Nem. Mit mondjak? Bocs, hogy majdnem kinyírtalak?

• Alex, baleset volt! Még csak nem is te hibáztál.

• Tudom, de… mit lehet innen indítani?

• Miért nem vele beszéled meg?

• Vani! Mit akarsz? Őszintén mondd meg! Miért akarod kábé már nálam is jobban ezt az egészet?

• Azért mert megérdemled. Ahogy megérdemeltél volna engem is. Utálom magam érte, hogy még esélyt sem adtam neked. Olyan ostoba voltam. Egyetlen randiba nem haltam volna bele.

• Ez nem változtat semmit. Kettőnk tekintetében.

• Mit tenne Kendal főépítésze?  Szerintem nem adná fel. S nem hagyná, hogy a körülmények döntsenek helyette. Azon, amit érzel, azon nem változtat semmi. Mondtam Alex. Vége a szenvelgésnek a ködös Humberen. Te magad mondtad. Értelmet nyert Kendal és minden. Talán én is. De Alex a szerelmet nem te irányítod. Ez a te időd. Lépd meg! - kopogtatnak az ajtón, meg sem várják a választ. Valaki benyit rám, és… Charissa Dupin áll az ajtóban.

• Vani, bocs… most le kell tennem...Charissa az - leteszem a telefont és némán nézem a nőt, aki szótlanul áll. Esőáztatta nyirkos a bőrcipője és az esernyőjét a tartóba csúsztatja. Engem néz. Nem szól semmit és én sem.  Annyi mindenről kellene beszélnünk. Amire nem volt időnk. A baleset, az egész este. A mozi. Ő és én. De csak nézzük egymást . És nem kellenek a szavak.  Anélkül is érthető minden. Ha itt van. Márpedig itt van. Akkor itt nincsenek kérdések. Eljött. Hozzám. S én sem mentem haza. Ahogy hozzá lépek… átölelem. 

Szorítom magamhoz és magamba szívom az illatát. Eljött. Nem kérdezett semmit. Itt van. Miattam.  Eljött. Hozzám. Ehhez igazán nem kell több magyarázat. Tényleg akarja. Engem. Ahogy én is őt. Egészen. Érzelmileg.  Liam is, Sean is mondta. Megtehetném. Itt, a tanári szoba kült kanapéján. De én nem egy gyorsan lezavart numerát akarok. Ez első perctől sem a szexről szólt. Sőt arról szólt a legkevésbé. Ha be akarnánk tetőzni akkor arra, egy sokkal szebb helyet tudok. Ami igazán illik Charissához. És az eseményhez is. Nem ide való. Ha valaha is megtesszük, akkor az ennél sokkal tökéletesebb helyre való.

• Eljöttél? - szinte hitetlen a hangom, ahogy nézem Charissa csillogó szemeit.

• Hát persze hogy el - néz rám, melegbarna a szeme.

• Azt hittem az után a borzalmas éjszaka után leírtam magam nálad.

• Ez nem változtat semmin. Sem rajtad. Sem rajtam.Sem azon, amit érzek, vagy érzel  - mi ez ha nem összemosódás? Vanessa éppen ezt mondta a fülembe alig néhány másodperccel ezelőtt. Vanessa. Charissa. Éppen csak annyira húzódik el, hogy a szemembe tudjon nézni.  - Meg hát még mindig tartozik egy álomház projekttel nekem Kendal főépítésze - mosolyog rám. - Fantasztikus építész vagy Alex. Lenyűgözöl.

• Tényleg?

• Igen. 

• Honnan tudod a hírt?

• Olvastam az egyetemi újságban a cikket rólad. Gratulálok.

• Kösz. Tehát… tervezünk? - kérdezem Charissát mosolyogva.

• Egy álomotthont - előveszek egy műszaki rajzlapot.

• Kezdjük a felülnézetet - teszem a dohányzóasztalra és a ceruzatartómat átemelem az íróasztalomról. Főzök le egy adag teát.

Teázunk. S közben összedugjuk a fejünket a rajzlap felett. Charissa kevésbé ügyesen igazgatja a vonalakat. Nézem a szép karikagyűrűjét, nézem a vékony, sápadt bőrét, az ujjait. Miután végez áttolja elém a rajzlapot. Megnézem a vonalait. A tervet.  Rutinos javítással áthúzom a vonalakat és kiradírozom a próbálkozó segédvonalait. Charissa nézi, ahogy rajzolok.

• Bámulatos…

• Hümmm? - belemerülten vonalakat húzok.

• Tökéletesen egyenes a szabadkézi rajzod. Minden vonal. Mintha… vonalzóval húznád. Határozottan egyből, nincs keresgélés. Hogy csinálod?

• Passz. Gondolom, már a rutin. Annyit rajzoltam - már nem tudom külső szemmel nézni a saját rajzomat. De tudom, hogy könnyen és gyorsan húzom meg az egyeneseket minden külső segítség nélkül.  Merőlegesek. De már a szögeket is. Lejtések. Ívek, ellipszisek, minden a kezemben van. De szerintem egy építésztől ez alap dolog. 

• Szépen rajzolsz. Nagyon szépen rajzolsz - mondja Charissa. Csupa elfogódottság és csodálat a hangja. Megérinti a kezemet. Leteszem a ceruzát és az ujjaink lágyan megsimogatják egymást. Megcirógatom az arcát, nézem az új napsugaramat. Charissa csillogó szemeit. Hihetetlen. Hogy ez a nő szerelmes belém. Miért? Mi rá, az oka? De hát kell-e a szerelemhez ok? Nekem kellett-e valaha? Nem. Egyszerűen szeret, ahogy én is őt. A szerelem nem döntés, hanem érzelem. Nem tehetünk ellene semmit. S ezt olvasom ki a szemeiből. Abból a fátyolos ragyogásból. Igaza van Vanessának. Kendalban végre kisütött a nap. 

Liam

Hogy lehet az, hogy Alex feleannyi időt sem tölt a feleségével mégis normálisabb a kapcsolatuk? Vagy lehet pont ez a titka. Alex folyton valahol van. Vagy Manchesterben, vagy máshol. Kendalban alig, s sokszor csak Stefi van az irodában is. Alex meg mozgásban van. Nekem azért nem feltűnő, mert Alex mindig ilyen volt. Ő jött hozzám az irodába. Én meg itthon punnyadtam. Aztán Vanessa is hozzám jött, de én továbbra is itt voltam. Én éjszaka kocsiztam, amikor mindenki más aludt. Én meg nem tudtam aludni. 

A szemetesünk tele van bonbonos dobozokkal. Már úgy irritál a látványa, hogy én viszem ki a ház mögötti tárolóba. Vagy Alex hozza, vagy Vanessa szerez be bonbonokat valahonnan. Kisebb vagyont tüntetett már el Vanessa csak nassolással.

Mindketten itthonról dolgozunk Vanessa a fogadótérben, én az irodában. Egy válaszfal választ el minket maximum egész nap. Túl sokat vagyunk együtt. Ezért menekültem már be én is Manchesterbe, hogy ne legyünk folyton együtt. Idegörlő. 

Ha Alex nincs az irodában én is belassulok. Egyszerűen Alex és a versengése vitte a céget. Ez adott lendületet nekem is. Nélküle csak ülök a tervezőasztalnál és bámulok ki az erdőre. Vanessa is csak mereng. Ki tudja merre van gondolatban. A Goodwinok nélkül kihalt az iroda és a ház.  A nyitott ajtón át nézem Vanessát.

• Miért nem feküdtél le vele? - Vanessa alig réved. Felém néz.

• Tessék? Mármint… Kivel?

• Hát Alex-szel.

• Mikor?

• Akármikor. Még előttem. Utánam. Most. 

• Most ezt miért mondod?

• Mert ha tudnád milyen, már nem is érdekelne. Csalódnál, hogy ja ennyi volt? Semmi extra. Már a bonbonjai sem érdekelnének, mert attól is besokallnál. 

• Szerintem Alex-nek nagyszerű eredményei vannak. Ezt nem vitathatod el tőle. Még akkor sem, ha te ettől kevesebbnek érzed magad - szól rám Vanessa.

• Nem vitatom.

• Persze hogy nem. Nem is teheted. A tények magukért beszélnek. Alex sosem volt olyan kicsinyes mint te. Ő nem csak a szexre tud gondolni képzeld el. Ellentétben veled. És Kim teljesen a te hülye gondolkodásodat vette át. Mert annyira követendő példa vagy előtte. Azért olyan amilyen.

• Szerintem semmi baj nincs a gondolkodásommal. Életre valóbb ennyi.

• Ezt mondtad akkor is, amikor megtiltottad neki a sminkelést és  reggel smink nélkül ment el, de a fürdőszobából hiányzott a szempillaspirál meg a többi?

• Most miért támadsz nekem? Szexuális frusztráció? Szólj és lezavarjuk fent, vagy a kanapén tök mindegy.

• Liam, te mindig mindent szexben mérsz. Egysíkú még a gondolkodásod is. Milyen építész az ilyen? Egyrészt ehhez már nem vagyok elég fiatal, kettő nem csak szexből áll az élet. Észrevehetnéd. Jó lenne, ha nem lennél ilyen idegbeteg Alex-szel sem, mert tényleg itt fog hagyni téged, meg az egész irodát. És nem miattam, hanem miattad.

• Na Bravó! Ha minden kötél szakad felajánlak neki téged, mint egy indián törzsfőnök. Vagy a lányomat. Amelyik jobban kell neki.

• Te totál beteg vagy. Mint az egész családod.

• Világos ess csak nekem. Nem kell sorolnod, hogy utálod a családom, a házam, engem, már a pénzem is. Mit tegyek már baszdmeg? Mit akarsz? Szar alak vagyok. Beismerem. Ezt akartad? Tessék. Jobb?  Mert szerintem nem. Boldogabb lettél? Tutira nem. Mond, mit akarsz mit tegyek?

• Már magam sem tudom - feleli rá végül. Megtörten. Ahogy én is megtört vagyok. S nem tudom miért. A mi házasságunk folyton válságban van. Rosszabb mint a kapitalizmus. Ott csak tíz évente jön valami válság. A mi házasságunk egyikből a másikba. Az első nagy válságunk a gyerekvállalás miatt volt. Ott azt hittem vége. Tényleg. De Kim óta meg mintha csak válságban élnénk. Kapcsolati válságban. Folyton… állandóan. Mindig. S nem tudok belőle kiutat. Se a nyaralások, se az ékszerek. Semmi nem hat. Éjjel-nappal együtt vagyunk, csak rá figyelek. De mintha...mégsem tennék semmit. Egyszerűen azt érzem Vanessán, amit sokszor magamon is. Bárcsak újra kezdhetnénk az egészet elölről. Mindent, elölről...külön.

• Nem élhetjük mások életét Vanessa.

• Tudom… de most valahogy mégis szeretném.

• Ki lennél? Ha nem saját magad.

• Charissa Dupin - feleli lehangoltan.

• Mert?

• Mert ma délután ő van Alex-szel Manchesterben a Hilton szállóban.

• Nem!

• De igen. 

• Honnan tudsz te erről?

• Mert Alex megírta nekem.

• Mióta beszélgetsz te Alex-szel a kapcsolatairól?

• Az elejétől.

• Valójában te bátorítottad, igaz? Hogy tegye meg. Azt hittem Stephanie a barátnőd.

• Ez nem Stefiről szól.

• Hanem?

• Hanem Alexről.

• És ezért képes vagy tönkretenni a házasságukat? A nő is házas.

• Semmilyen tiltott szerelem nem tehet tönkre egy jól működő házasságot - bölcs meglátás. Vanessától. S amilyen szomorúan mondja, pontosan értem miről beszél. S miről nem beszél. A mi házasságunk nem működik jól.  A mi házasságunk egy tudott Hilton éjszakát ki nem bírna.

• Márpedig Alex és Stefi házassága tökéletesen jól működik. Mint minden, amit Alex felépít - felelem fáradtan.

• Pontosan. 

• Szilárd házasság, betonbiztos alapokkal. Igazad van. Ebben a konstrukcióban csak te vagy a vesztes, Vanessa. Ahogy… lehet én is. Mindketten elveszíthetjük Alexet.

• Én is így gondolom. El fogjuk veszíteni. A barátot, a cégtársat, a titkos hódolómat. Én tényleg nagyon kedvelem Alexet. Most így utólag lehet...szerettem is. Ha nagyon akartam volna szerelmes is lehettem volna belé. Így utólag - fuh micsoda lehangoló vallomás. Ennyi whisky a világon nincs, amivel ezt kitisztítanám a tudatomból, vagy elfelejteném. 

• Én is kedvelem Alexet. Annak ellenére, hogy rád hajtott. Még valahogy ez is egy elnézhető vonása volt. Még azt is lehetett benne kedvelni. Nem tudom mit akar. Mint látható, egyre kevésbé osztja meg velem a terveit. És mint tudjuk, neki van fia. Nem nagy dolog céget alapítani. Miért ne tehetné meg? Van hozzá vagyona. Nem úgy mint az elején.

• Attól félsz, hogy egyedül maradsz igaz?

• Igen, szabadúszó kis gyökér leszek nélküle. A cégnév ott van, de már nem lesz aki az igazán nagy eredményeket hozza. 

• Ugyan Liam, te is tudsz ha akarsz - feleli Vanessa. Messze nincs akkora lelkesedés a hangjában, mint ahogy Alexről képes beszélni. Két verzióm van. Ha már ittam, akkor még többet inni, ha még nem, akkor kocsiba ülök. Nálam ez a két állapot maradt. A whisky előtti és a whisky utáni. Felmarkolom a kocsikulcsot az asztalomról.

• Majd jövök - mondom Vanessának s csapódik mögöttem az ajtó. Az erdő friss illata nem elég, már régen nem elég...