Kedves Max_10

Szia Chelsea,

Gondolkodtam. Eszembe jutott valami. Miért arra forognak a csillagok amerre, s miért a Tejútrendszer? Miért spirál alakú?

Max

Kedves Max,

Jó kérdés, valószínűleg a galaxis közepében lévő fekete lyuk miatt. Nagy a gravitációs ereje. A gravitáció hatására  a testek körpályára állnak, de a fekete lyuk gravitációja erősebb ezért nem kör, hanem spirál alakja lesz. Te mire gondoltál?

Chelsea

Szia,

én valami Coriolis-erőre gondoltam. Ami a tágulás miatt furcsán görbül. De úgy gondolom ezek mind a Teremtő döntései. Mindenben van rendszer. A világegyetem egy működő rendszer, aki beállította az tudja, hogy mi miért van. Szerinted?

Max

Kedves Max,

 A tudományos magyarázat mindig az ősrobbanás. Ezt te is tudod. Hit és tudomány találkozása.  Talán éppen ez. Te vallásos vagy?

Chelsea

Szia,

igen. Miért?

Max

Kedves Max,

csak valahogy, sejtettem.

Chelsea

Wave-re csörögtem. Vásárolnom kellene.  Én szeretem a rendszereket. Lehet ezért szeretem a Naprendszert is. Rendje van. Látszólagos ismétlődés. Mint a levelek Chelsea-vel. Rendszer. Az életemben. Tehát akváriumtakarítás után a teljes  gardróbomban is rendet raktam. Kevés ruhám van, és azokat sűrűn váltom. Ami megkopott, bolyhosodott kuka. Nem ragaszkodom tárgyakhoz. Valószínűleg ez a gond. Mit mondott Christina: kötődésfóbia. Még kedvenc pizsamám sincs, vagy mit tudom én, gatyám, vagy zoknim. Vagy egy elnyűtt póló, akármi. Nem, én szisztematikusan szelektálok.  Talán túlságosan is közgazdász agy.  A gardrób-szelektálás nem más, mint átnézem a materiális javaim értékcsökkenését. Tehát beruházok néhány ruhára. S ez amióta Wave Blackpoolban él általában közös program. Wave már az üzleti részlegnél meg is áll, én a hátsó sorokig megyek. Két fari, néhány poló és egy-két pulóver.  A plázák is tele vannak mesterséges fényekkel. Így élnek a halaim is. Mesterséges akváriumvilágítás alatt. Nagyrészt már én is. A kaszinóban, a bevásárlóközpontban. Mintha egy varázskastélyba léptem volna. A sötétséget csak a rejtett világítás töri meg. A férfi részleg még sötétebb mint a női. Nem értem miért. Talán a világegyetem sötétebb része a férfiaké. Az űr kvantumszürke színe.  Chelsea átküldött egy tanulmányt, miszerint több fény is van az űrben, csak máshogy látjuk, nincs ami megtörje, nincsen oxigén, vagy egyéb aeroszol részecskék. Ezért érezzük feketének. De amint megtöri valami a fény útját, akkor lőn világosság.  Tetszik ez a gondolat.

• Szerinted? - nézem a pólót a tükörben. Mintha nem lenne ebben az üzletben aeroszol részecske. Idétlen fényhatás.

• Ebben a fényben mind egyforma - néz rá Wave.

• Nem tudom eldönteni, hogy szürke, sötétkék, fekete vagy zöldes. Szerintem szándékosan ilyen a világítás itt. Ezért van ennyire bosszantóan sötét. Amikor nappali fénynél felveszem, akkor meg olyan, mintha végigfosott volna a partszakasz minden sirálya rajta. 

• Akkor ez sirályfos zöld. Vedd ezt! - nyomja a kezembe a következőt Wave. 

Túl magas vagyok. Ezért minden ruha lötyög rajtam. Egyszerűen abból az okból, hogy magasság miatt hosszban nagyobb méretet kell vennem, hiába karcsúsított már minden rajtam. Akkor is esetlennek tűnök mindenben. Ilyen méretekkel nehéz jól koordináltan mozogni és ezeket a hosszú karokat és lábakat megfelelően pakolni valahova. Még mindig esetlen tininek érzem magam akárhová megyünk. Wave mellett is ezt érzem, nincs jó mozgásom. Még járásban sem. Wave befordul a számomra legutálatosabb polcsorra, ami csak létezik egy boltban. Igen, az óvszerekhez. Csupa olyan dolog, aminek van valami köze a szexhez. Én önszántamból sose jövök erre a részlegre. Ez az osztály számomra a fekete lyuk.  Ami sötét és mindent elnyel.

Nem tudom másnak feltűnt-e. De a drogéria részlegen az óvszerekkel szemközti polcokon mindig női cuccok vannak. Mindegy, hogy az tampon, vagy szőrtelenítő krém. De idegesítő. Wave meg órákig válogat a kicseszett óvszerek közt. Mit kell ezen ennyit válogatni. Már két nőnek nekimentem, akik intim szőrtelenítős cuccokat válogattak. Lebegnem kellene a levegőben, mint egy kísértetnek. Sokkal könnyebb lenne az életem.

• Ízé, bocs - motyogom, ahogy megint nekem tolat a fenekével egy nő. A legalsó polcokon vannak a gyantakrémek. 

• Wave, válassz már egyet és menjünk! - szólok rá.

• Nem tudom, lehet méret szerint kellene választanom. Vagy a nagyobb csomagot? -  őrült dilemma lehet. A sürgetésemre a nő, akinek a fenekével találkoztam, most még gyanúsabban sandít ránk. Megérintem az ujjaimmal a felső polc színes flakonjait.

• Vegyünk síkosítót is? - kérdezem.

• Nem, azt nem - morogja Wave fel sem nézve.

• Igaz, arra ott az aloevera gél - a nő nagy sóhajjal ott hagy minket a sorban. - azt hitte melegek vagyunk - állapítom meg.

• Kicsoda? - egyenesedik fel Wave és a kosárba dobja a kiválasztott óvszert. - Biztos, ami biztos. Nem hiszek többet egy tablettának sem - jegyzi meg Wave. - Köcsög vagy, hogy rájátszottál!

• Had szórakozzon, néhány perces gondolatát kitöltöm legalább.

• Aljas húzás, csak azért, hogy nők gondolataiba férkőzz. Mi mást szoktál még tenni? Mi a trükköd?

• Levelezem velük és titokzatos maradok.

• Izgalmas…

• Az, garantáltan távol tartja őket...

• Az unalom - jegyzi meg kegyetlenül Wave. - Corn, te egyetemistaként is ugyanilyen voltál - jelenti ki Wave.

Wave-vel a vásárlás után kiülünk kávézni a Blackpool partra néző teraszra. Napszemüvegben ül. A Wave-jelenség, akár a tenger hullámai. Felborzolta a kis terasz hölgyvendégeinek érdeklődését. Érzem, hogy többen felén figyelnek. Lehet Wave-ről süt valami. Vonzerő. Szexuális, vagy anyagi vonzerő. Érződik rajta, hogy vezető. Olyan alkat, aki nem szarakodik. Sok nő szereti ezt, ha irányítást kap. Az én anyám nem ilyen. De elvárja, hogy én hívjam fel. Miközben Wave a telefonján üzenetekre válaszolgat felhívom az anyámat.

• Szia!

• Szia anya! Most már beszélünk?

• Neked teher Cornwall.

• Sosem mondtam, hogy teher hazamenni.

• Akkor mi volt a legutóbb?

• Félreértés - elhúzom a számat. Diane nem érti meg. Nem fogja fel… hogy nem. Hogy amikor azt mondtam csak osztálytársak, akkor azzal lezártam minden mást. Nekem meg nincs energiám visszautasítani folyton. És kérni és könyörögni, hogy értse meg, hogy nem. Kellemetlen lenne az egész.

• Nyílnak itthon a kedvenc rózsáid.

• Majd hazamegyek, megnézni őket személyesen is. Most, le kell tennem.

• Rendben, szia.

Wave csak a fejét ingatja. Ha Christina végighallgatta volna ezt a beszélgetést talán ő is ezt tenné. Ingatná a fejét, hogy igen, megint meghajoltam a szüleim előtt. Anyám akarata előtt. Átdörzsölöm az államat és belevágok:

• Oké, tudod hol volt egy pont, amikor éreztem, hogy elvágtam valamit magamban? - nézek Christinára. Szép tiszta a szemüveglencséje. Kristálytisztább a tekintete tőle. Mintha egy kvarckristályon át nézném. - Abban a félévben, amikor nem mentem haza. Emlékszel?

• Igen, távol a szülői háztól, fél év Manchester. 

• Közgazdaság alapismeretek. A bevezető, alapozó tárgyaim voltak az egyetemen. A kezembe akadt egy tanulmány. Véletlenül, de ott volt a közgáz egyetemi könyvtárban. Tehát közgáz szempontból a nők - előrébb csúszok a kanapé szélére. - … harmadik leggyakoribb motivációja a szexre: gazdasági ok. Semmi szerelem, romantika, vágy, kíváncsiság, akármi. Dehogy. Gazdasági ok. Mit jelent ez Christina? 

• Fogalmazd csak meg Max.

• Nem prostik. dehogyis. Ezek nem kurvák, bár végülis miben különbözik. A kurva legalább kimondja, hogy ennyi az ára és kész. De nem. Ezek azok, akik elhitetik, hogy nem azok. Közben meg igen. És minden harmadik dugás a Földön ezért megy végbe.  Gazdasági ok. Mi az? Például munkahely, előléptetés. Új ruha, új autó, nyaralás, nyaraló. Akármi! Akármi! Érted? Csak azért fekszik le valakivel, hogy ezeket megkapja. Amire vágyik, de ő maga nem tudná megvenni. Hánynom kell. Ettől az egésztől. Felfordul a gyomrom.

• Miért is?

• Mert mi következik ebből, miután  jelentős vagyonra tettem szert? Akkor is megélek, ha nem dolgozom egy órát sem. Ha nem csinálok semmit. Ha csak vagyok, mert passzív jövedelmeim vannak. Tehát mit lát egy nő. Jól szituált vagyok? Eljátszom némi pénzt és meg sem kottyan. Vagyis gazdagnak tűnök. Vagyis ha lefekszik velem, én majd megveszem neki, amit akar. Tehát hol vagyunk? A nő nem rám vágyik. Hanem mondjuk az új Aston Martin Valhalla sportautómra. Mondjuk magának is egy ugyanilyenre.

• Akkor járj egy öreg tragaccsal Max.

• Nem érted.  A nők a külsőségekre buknak. Gazdasági motivációjuk van. Láttad volna, hogy bámulták a vezérigazgató haveromat egy kávézás húsz percében. Minden nő magának akarta, mert sütött róla, hogy gazdag. A nők érzéketlen dögök. Pénzéhesek. És ez nem szerelem. Ha igen, akkor az hazugság! S mint korábban is mondtam, elegem van az őszintétlen kapcsolatokból.

• Tehát Max, most hogy jelentős kártyanyereséged van úgy érzed, hogy csak a pénzedért érdekelnél egy nőt.

• Igen, pontosan. Ez nem szerelem.

• Na és mi van, ha egy ilyen, gazdasági okokból érdeklődő nőbe szerelmes leszel?

• Nem szokásom szerelmesnek lenni.

• De ha mégis? Megvennéd neki a sportautódat mondjuk tűzvörös színben?

• Nem. 

• Miért nem?

• Nem tudom. Nem igazán tudom ebbe a szituba beleképzelni magam. De ebbe igen: A szexuális közgazdaságtan diszciplínája.  A szex gazdaságtana. Ahol a szex áru, amit a férfi akar megvenni.  De ez nem feltétlen csak szex. Amit én csinálok az is a a szex közgazdaságtana, figyelmet vásárolok,  tőled, a vitorlásoktatómtól, a személyi edzőmtől. UGyanígy megvehetem a szexet is. Ha akarom.  Az egész folyamat leírható közgazdságtanilag. A férfi jó portékát, sok szexet akar, lehetőleg olcsón, a nő minél magasabb árat akar a portékáért, vagyis önmagáért.  És természetesen az egészben a pofon, lehetsz akármilyen ronda, ha a kereseted magasabb mint az átlagé te vagy a nyertes. Kevés okból szexelnek a nők. És nem a romantika miatt. Én közgazdász vagyok, mérleg aszcendenssel. Én nem szoktam érzelmeket dobálni a mérlegembe. Tények vannak, kőkemény fontok. És a nők kilóra.

• Gyűlölöd a nőket Max?

• Nem. 

• De nem is kedveled őket.

• Nem igazán. Semlegesek a nők.

• De nekem is elmondtad sokszor, hogy a pénzedért beszélgetek veled.

• Miért Christina nem? - kérdezek vissza. 

• Úgy érzed,csak pénzért érdemled meg a szeretetet és a figyelmet és a szerelmet.

• Royal flössöd van Christina! Pontosan erről van szó. Azt gondolom.

• Miért?

• Mert a nők érdekemberek. Megnézik a kocsid, a ruhád, a családod, a házad. Aztán döntenek. Kell, vagy nem. Lefekszem vele vagy nem. Ha elég a zseton, akkor igen, ha nem akkor nem. 

• Érezted már, hogy ezért közelednek hozzád?

• Persze, többször is. 

• Olyannal is, akinek fogalma sem volt róla, hogy milyen az anyagi helyzeted?

• Olyannal még nincs tapasztalatom. Arról nem tudok véleményt mondani.

Kedves Max_9

Kedves Max,

készítettem neked egy megfigyelési tervet.

Megfigyelés helye: Blackpool

Megfigyelésre ajánlott objektumok: Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Hold

A csatolmányban részletesen lebontottam neked a bolygóállásokat és elkészítettem az este tíz órakor látható égbolt vázlatos rajzát is a feladatokkal. Ha ezeket megtalálod akkor a következő levelemben új tervet küldök. 

Chelsea

Szia,

köszönöm. Mind megvan.

Max

Kedves Max, 

Most a személyes születési dátumod csillagállásával fogunk megismerkedni. Év hónap nap. Ezeket kell felszorozni a következők szerint:

• mindhárom szorzatát oszd el 120-al ennek a maradékából vonj ki 30-at.

• hónap szorozva a nappal, oszd el 24-el. itt is a maradék a lényeg.

• hónap szorozva a nappal, oszd el 60-al. itt is a maradék a lényeg.

 Az így kapott számok segítségével egy égi pont fog kijönni. Derítsük ki mi a te csillagod ;) Ha ez megvan akkor a csillagképpel szomszédos csillagképeket és  a három legfényesebb csillagát is megkeressük koordináták szerint.

Jegyzetfüzet legyen nálad!

Chelsea

Szia,

jó feladat volt.  Csatolom.

Max

Kedves Max,

ügyesen megoldottad. Jövőhéten ugyanígy?

Chelsea

Szia,

ok, péntek este tíz.

Max

Etetem a halaimat. A kapcsolatom velük. Ilyenkor tudják, mindig a bal szélső sarokba szórom nekik a kaját, ami aztán lassan lepereg egészen az akvárium aljáig. De ilyenkor többen ideúsznak és felfelé ficánkolnak. A bátrabbak fel-felugranak, szinte a kezemig. Éhesek. Mértéktelenül, akár képesek felfordulni is annyit is képesek enni. Ezért fontos a mértékletesség. Mohó halak. Az ujjaimat az üveghez érintem. odaúsznak hozzá.

• Helo, hogysmint odabent az élet? - kérdezgetem halkan őket.  Egy darabig nézem őket, ahogy bujkálnak a roncshajó, kincses láda és a dzsin lámpás között, mások a vízinövények között kergetőznek. Órákig tudom őket bámulni. Olyan mint egy természetfilm a nappalimban. Áttörlöm az üvegfelületet az ujjlemnyomataimtól és még a forgószékemre ülve is őket figyelem. Ma a vitorlásoktatómmal voltam kint a vizen. Bár tudok vitorlázni, még mindig fizetem neki az órákat. Egyszerű indok: hogy ne egyedül vitorlázzak, fizetem az oktatómat, hogy kísérjen el. Ő persze magyaráz, jó oktatóhoz híven. Szeretek vitorlázni is. Egyszerű, egyenes beszéd. Nincsenek benne hétköznapi sallangok. Közel a természet és minden csak a széljáráson múlik. Tapasztalás. Figyelni a természetet. Megjegyezte, hogy kevés ilyen férfi tanulója volt, aki visszahívta vizsga után is. Tetszik neki, hogy nem vagánykodom el ezt a vitorlázást. Legyen aki elkísér. Enniy. Ezért fizetek személyi edzőt is. Legyen aki akkor is ott van és figyel rám, amikor Wave nincs velem. Egy kigyúrt srác, szinte irigylem, ahogy kinéz, és lehajtott fejjel néz rám, és int, még, még, még. Jó elég. Na még egy. Ez a személyi edzőm. Foglalkozik velem. Mert fizetek neki.

Lehet, hogy csak ezt a fajta figyelmet ismerem. Amit pénzért kapok. Fizetségért cserébe. Mert egyébként nekem nem jár. Nem szolgáltam meg. Nincs indokom figyelmet kapni. Kérni. Remélni. Egy nő figyelmét sem tudom spontán felkelteni. Miért is kelteném? Nem vagyok semmiben sem különleges. Ahogy az egész életemben semmi különös nincs. Soha nem csinálok semmi különöset.

A vitorlásról készítettem néhány drón képet, a part a víz, Blackpool. Külön mappákba gyűjtögetem őket. Még csak nem is látja őket senki. Magamnak fényképezek. Nem nagyon volt, akit érdekelt volna, a drónfelvételeim világa.  Időzítőt állítottam, hogy jelezze a telefonom, ha indulnom kell a kaszinóba. Ma újabb élő kaszinós este.

Hűvös és sötét a bejárata is a kaszinónak. A leginkább azt szeretem, hogy bár túl jól ismernek, sosem köszönnek rám ismerősként. Nincs barátkozás a játékosokkal tilos. Tabu. Úgy köszönnek rám, mintha most járnék itt először. Zsetont váltok és asztalhoz ülök. Érdekes, a székek itt is bézs bársonyhúzottak, mint a pszichológusom kanapéja. Lehet azért érzem annyira otthonosan nála is magam. Megkapom a lapjaimat. Kör kilences és jumbo. Az asztalon a kör ász, káró kilenc, pikk hármas. Emelem a tétet. Asztalon a kör nyolcas. Újabb zsetonokat dobok az asztalra. Asztalon a treff ász. Bedobom a lapokat.

Két hatos. Ez laza kör lesz. Párral általában lehet nyerni. Nem nagy összeget. De lehet. Ez jó lap lesz. Gyorsan fut a kör és valóban el is viszem ezt a kört.

Körülbelül egy órája játszom, amikor fehér suhanó szoknya lebbenését érzékelem a jobbomon. Helyet foglal. A parfümje illatából és a fehér ruhájából tudom ki lesz az.

• Ismét fehérben tündérke? - kérdezem és bedobom az asztalra a zsetonjaimat.

• Ez a védjegyem.

• A fehér angyal? Vagy arkangyal? Hol hagytad a szárnyaidat?

• Az öltözőben - súgja bizalmasan. Játszom néhány kört, aztán feladom.

• Elvitted a szerencsémet tündérke! - hagyom ott a játékasztalnál. 

Ha nem szerencsés egy asztal, azt ott kell hagyni. Ennyi. Az est folyamán többször váltok asztalt és a fehér ruhás nővel is összekerülök még asztaloknál. Enyhén megemelem a kártyáim sarkát az asztalról, hogy lássam a lapokat. A két kártyámon dobolok az ujjaimmal. Nem szeretem fehér ruhás nőként emlegetni. Mi van, ha egyszer nem fehér ruhában jön, oda lesz az ismertetője.

• Mi a neved? - kérdezem meg és közben az ujjaimat a kártyákon ütögetem.

• Kaszinóban nem ismerkedek - feleli miközben az asztal közepére dobja a zsetonjait.

• Én sem, de ha meglátlak jó lenne nem a “dögös fehér ruhás nőci” jelzővel illetni gondolatban.

• Tehát szerinted dögös vagyok? Milyen tárgyiasított szexista gondolkodású vagy - néz rám. A lapokat igazgatom az asztalon. Ő az első, aki annak tart. Bár ő az első, akit valamiért folyton csesztetek szóban. A szememmel végigmérem. A vállpántoktól szép V alakot formázva halad a ruha dekoltázsa a mellei felé. Enyhén látszik csak a melle kerek íve. Finom ruha, nőies.

• Csak egy kérdés volt - rebbentem el a szemem és a következő lapot nézem.

• Szerinted… hogy hívnak? - felfedjük a lapjainkat. Új kör jön, új lapokkal. Megemelem a kártya csücskét az asztal lapjáról. Miközben a tizes párt nézem megjegyzem.

• Aphrodité… vagy Vénusz - nem nézek rá, a lapjaimat nézem, de a szemem sarkából látom, hogy átsimítja a ruhája pántját és a nyakát. Azt hiszem hízelgett neki ez a kifejezés. De ezekben a fehér ruhákban tényleg a tóga színére tudok gondolni, a bíborvörös ajkaival. Szinte a kaszinó zárásáig kártyázunk. Amikor az utolsó asztaltól felállunk, odalép hozzám.

• Egyébként Tia.

• A Tiara legalább olyan jó név, mint az Aphrodité - biccentek. - A habokból született igazgyöngy Tiara.

• Valahol mélyen te egy cuki srác vagy… - Megemeli a szemöldökét várakozón.

• Max - adom meg a választ.

• Max. Ma is jó játék volt. Felveszem a szárnyaimat és indulok is. de előtte...megiszunk valamit a bárban?

• Éhesebb és álmosabb vagyok annál, hogy igyak. De kösz. Jó éjt! - zárom rövidre.

Anyám egész héten nem hívott. Haragszik, hogy ott hagytam a Diane utáni vasárnapon. Én sem keresem, de tudom, hogy idővel fel fogom hívni. Mondjuk holnap. S minden visszatér a régi kerékvágásba. Addig viszont élvezem az egy órás fizetett figyelmet, amiben Christina Richardson részesít. Csak rám fókuszál a tekintetével. Szeretem ezt a pszichológus nézését. Békés derűvel  kitartóan figyel, néz, rám, csak rám. Lehet frusztrálna, ha más csinálná, de ő valamiért jól csinálja. S ezért nem tudok neki beszélni arról a két nőről aki igenis itt van a gondolataimban, az álmaimban. Chelsea és Tia. Mert róluk álmodtam, mintha egyesítették volna egymást. Tia, aki a külső énjét adja Chelseanak, akit csak levelekből ismerek. Christina azt mondta figyeljem az álmaimat. S most egy igazi Jákob álmom volt. Azért, mert hétvégén a prédikációban erről volt szó: küzdelem az ismeretlennel. A sötétben. Önmagunkkal. Istennel. Egy… angyallal. Aki lépcsőkön lépked fel az égig. Tia és a lépcső tetején álmomban ott állt távcsővel Chelsea, s azt mondta, gyere olvasd ki önmagad a csillagokból, te csillagbaba. Önismeret. Chelsea nem hisz a horoszkópban és a bolygók életre gyakorolt hatásában. Ő csillagász. Az asztrológia és az asztronómia két külön dolog.  Az egyetlen biztos és állandó  nőhöz kapcsolódó pont az életemben. Az Chelsea levele. Ha Londonnal beszélnék, most rágyújtanék vele. De Christina várakozó tekintete van itt csak velem szemközt.

• Ma nagyon esik - összegzem tömören.

• Te szereted a vizet Max - feleli.

• Mondjuk nem akkor, amikor ömlik az ágy körüli ablakaimra egy egész éjszakás kaszinózás után, jó kis széllökésekkel és a fél partszakasz viharjelzésben van, de igen, szeretem a vizet. Ha nem figyelek, akkor vízágyam lett volna pillanatok alatt. 

• Rendkívüli esemény a héten?

• Találtam egy négylevelű lóherét. Ez szerencse - bólogatok. Hajnalban fent maradtam és együttállás híján mégiscsak elkalandoztam az asztrológia felé. Chelsea rosszul lenne, ha leírnám neki, de találtam egy Szerencsepont számítást. Nappali és éjszakai számítása is van. Aszcendens plusz Nap mínusz Hold. A bolygók boldogságkódja. Ha ezt most megemlítem, akkor Christina asszociálni fog. Chelsea-re. Tehát ezeket a lapokat el kell dobni.

• Hogy miért nem alakítok ki párkapcsolatot? Ez a kérdés igaz? Félek. Kudarctól való félelem. Ennyi. Félek belemenni is. Mert előbb utóbb eljutunk oda, hogy szex. Na és fogalmam sincs akkor mit fogok reagálni. Tudom egy kapcsolat két emberen múlik blablabla. Ezért nem keresek párkapcsolatot. Helyette simán elcsevegek bárkivel akár a világ végéig is, amíg az barátság. Amíg az beszélgetés, levelezés, akármi. De ne jussunk túl egy vonalon, ami fizikai-testi érintkezést követel. Húztam egy vonalat, és azon túl nincs átlépés. Bocs. Ne zavarjátok a köreimet - teszem szét a karom a kanapén. - Tudod Chris, minden pasinak van a gépén egy mappa, amiben a féltett titkai vannak. Nagy százalékuknak pornóképek, videók, exek akármi. Nekem? Tele van olyan dolgokkal, amiket másokkal nem tudok megosztani, mert nem érdekli őket. Drónfelvételek, akármi.

• Miért gondolod, hogy senkit sem érdekel?

• Ugyan Chris, a mai internetes világban? Minden baromságot lájkolnak, nekem a saját anyám megjegyezte, hogy folyton unalmas dolgokat osztok meg, amit még ő sem hajlandó lájkolni. A saját anyám. Érted? Az egyetlen akibe zsigerileg bele lenne táplálva, hogy szeressen és elfogadjon olyannak, amilyen vagyok. Közli velem, hogy halál unalmas vagyok és totál értelmetlenségek érdekelnek, ami kábé senki mást nem érdekel. Vagyis hülyeségek.

• Ezzel ismét ott vagyunk, hogy a szülői hatás erős.

• Ez nem csak szülői hatás - rázom a fejem. - A haverjaim ugyanazok. Mindenki, ugyanaz. Ha nem fizetek nekik, akkor le se vagyok szarva. Ez van, a pénz beszél, a pénz figyelem. Mondjad csak, tipikus pénzember gondolkodásom van, közgazdász vagyok, mindent csak pénzben tudok mérni, még a nem létező szórakozásomat is. A hobbijaimat, a kapcsolataimat, a kenyérkeresetemet.  Wave kábé szánalomból jön velem edzeni, mert bérelte a kecómat és hát én ismerős vagyok Blackpoolban, London tökre ugyanez, ha itt van a városban bérli a lakásomat. De a valóságban kis hülyének néznek és mellettem úgy érzik, ők előrébb vannak. Ez szimplán egófényezés tőlük. Nem őszinte kapcsolat. Chris ez az igazság. Nincs egyetlen őszinte kapcsolatom se.  Nem tudok hinni az őszinte kapcsolatokban. Nincs ilyen. Nincs. Egyszerűen nincs. Chris itt van a kedvenc szlogened rám: Nincs kapcsolat. Igazat adok neked. Nincs. Mert nincs őszinte kapcsolat. Ez az igazság. S nekem nincs szükségem őszintétlen kapcsolatokra. Főleg  nem az intim szférámban egy nővel, aki olyasmit akar tőlem, amit én nem tudok megadni neki. A szexet igen.

Kedves Max_8

 Kedves Max,

milyen volt a barátodnál? Mit csináltatok? Néztétek a csillagokat? Milyen a barátod? Mi a horoszkópja?

Chelsea

Szia,

nem néztünk csillagokat. A medencéjében voltunk.  Az ő horoszkópja azt hiszem Skorpió.

Max

Kedves Max,

tehát nem egy hűséges típus. Van családja? Jó barátod?

Chelsea

Szia,

igen, van családja. De eléggé megtörte a hír, amikor kiderült, hogy gyereke lesz. Még egyetemről a barátaim. Elég jó barátok. Szerintem jelenleg ők vannak a legközelebb hozzám, akivel meg tudok mindent beszélni. Fura, de mindkettejüknek nagyon hamar született gyerekük.  Londonnak hamarabb. Wave-nek utána.

Max

Kedves Max,

tehát csak te maradtál ki a sorból? A haverjaid már mind családot alapítottak? Meséltél nekik rólam?

Chelsea

Szia,

Nem beszéltem nekik rólad. Mert szeretnéd, hogy beszéljek?

Max

Kedves Max,

nem tudom. Nem azért kellene beszélned nekik rólam, mert én kérem. Ezt neked kell érezned, hogy akarsz-e beszélni rólam.

Chelsea

Cornwallban vagyok. Újra. A templomban Diane is ott van, a szüleivel. Én is elkísértem anyámat. Szépek a virágdíszek. Talán esküvőből maradtak itt a templomban. Anyám még hátramarad beszélgetni a gyülekezeti tagokkal. Diane a templomkertben az egyik fa alatti padon ül, közel a harangtoronyhoz. Csatlakozom hozzá és mellé ülök a padra.

• Szép volt a prédikáció - mosolyog Diane.

• Oda sem figyeltem - felelem és nézem, ahogy csendesen elmosolyodik. Diane csinos maradt. Több mint tíz éve volt tinédzser, de még mindig ugyanolyan csinos. - Hogyhogy még nem házasodtál meg Diane? - kérdezek rá. Meglepetten néz rám. - Mármint, nem értem.

• Itt nem túl sok választék van - mutat körbe ezen a pici Cornwalli településen.

• Miért nem költöztél el?

• Szeretek itt lakni - néz el Diane. Suhog a haja a tenger felől érkező szélben. A szoknyáját a térdére simítja. Azt hiszem lelki táplálékot eleget kaptam itt  a templomban. Megfogadom a pszichológusom tanácsát, ebédre hívom Diane-t. A szárnyas ajtóra nézek, anyám még bent beszélget.

• Gyere, ebédeljünk együtt - állok fel zsebre tett kézzel és várakozva lenézek Diane-re.

• Rendben - bólint rá és óvatosan lépked mellettem.  A közeli Pizzériában elvitelre kérek egy pizzát. Diane szó nélkül követ. A pizzával kiülünk a tengerpartra és egy-egy szeletet veszünk magunkhoz. A tengert nézzük, én itthon csupa nosztalgia vagyok.

• Emlékszel, amikor a templomban a padok körül szaladgáltunk? 

• Csakis amíg ránk nem szóltak - mosolyog Diane.

• Mert természetesen mi jól nevelt gyerekek voltunk - nevetek. Elnézek a tengerre. - Ezért léptem innen le.

• Mert?

• Nem akartam folyton azt hallgatni, hogyan kell jónak lenni. Kedvesnek, udvariasnak, jól neveltnek. Vagyis olyannak lenni, ami anyámnak megfelel.

• De erősek a gyökerek. Hiszen most is itt vagy - néz rám Diane.

• Igen. Te meg szinte sosem hagytad el ezt az aprócska települést. Elvigyelek Blackpoolba? - nézek rá oldalt.

• Komolyan?

• Miért ne? - törölgetem kecsapos ujjaimat a szalvétába. -  Megmutatnám neked a várost. Mindenhez időpontot kell kérni annyira forgalmas. Mit néznél meg? Állatkert? Madame Tussauds? Blackpool torony? Van ott egy nagy bálterem. Vagy a modell falu és kert? Homokvár és vízikalandpark?

• Még megbeszéljük Max - lesepri a szoknyáját ahogy feláll. 

• Menjünk? - állok fel én is.

• Talán keresni fognak.

• Szerintem tudják, hogy együtt jöttünk el. Itt semmi sincs titokban. Anyáink biztos örülnek, hogy együtt lógunk akárhol is - dobom ki a a pizzásdobozunkat. - Hazakísérlek - sétálok mellette. Az utcasarkon a magaságyásnál megállok. - Diane…

• Igen?

• Gondold át a Blackpoolt. Tényleg szívesen elviszlek.

• Magadhoz? 

• Kirándulni.

• Még meggondolom - feleli Diane óvatosan.

• Rendben. Akkor… szia - mosolygok futólag. Zavartan állok végül hozzá hajolok és csókot lehelek az arcára. Diane tenyerét a tarkómon érzem. Átbillenti a testsúlyát a másik lábára és érzem, hogy ajkai az enyémet keresik. Kitapogatom a kezét a tarkómon, a kézfejére simítom a tenyeremet és elhúzom a kezét a tarkómról, ahogy a számat is a csók elől.

• Bocs… én… Szia… - lihegem és sarkon fordulva otthagyom. A hajamba túrva sétálok át a mi utcánkba. Megtehettem volna. De… én nem akartam. Nem volt rá ingerem sem. Nem megy. Diane-nal sem. Mással sem. Nem… nem tudok kapcsolódni. Nem akarok érzelmekbe bonyolódni, semmit sem akarok érezni. Semmit sem akarok cselekedni. Ahogy belépek a szülői házba kérdő szempárral találkozik a tekintetem. A zsebemben ökölbe szorul a kezem.

• Még ma visszautazom Blackpoolba - felelem röviden. 

• Maradhatsz is, ha akarsz. Nem kell korán kelni. Készítek neked egy délutáni teát - néz rám várakozva anyám. Mindig ugyanezek a ragasztó szavak. Maradj, hiszen itthon milyen jó! A szeretet, ami csak a szavak szintjén létezik, vagy ott sem. Ha nem beszélünk akkor ott sem. Ez a hely, ahol folyton bocsánatot kellett kérni, ahol a bocsánatkérés sem volt sosem elég. 

• Majd, jövök még a cuccomért. Sziasztok! - gyors búcsút veszek és kocsiba vágom magam. A naplementével utazom vissza Blackpoolba. Lehúzom az ablakokat a kocsiban és élvezem, hogy átszellőzik az egész autó. Mintha kifújná a gondolatokat is a fejemből. Kikönyökölök az ablakba és haladok a forgalommal.  Londont tárcsázom, de nem veszi fel. Wave-re is ráírok, de egyikük sem reagál. Hármunk közül itt én vagyok egyedül. Bár vannak barátaim. Kapcsolataim. Lenne kivel megbeszélni dolgokat, valójában mégsincs kivel megbeszélnem bármit is. Talán ezért járok Christinához. De ez is hazugság. Hiszen neki sem mondok el mindent. Nem beszélek mindenről. Frusztráltan ülök még az ő szobájában is. 

A hajamat túrom a drapp szín kanapén. Próbálok szembenézni önmagammal. A múltammal, a jelenemmel. Nem tudom képes vagyok-e rá.

• Írj fel egy potencianövelőt! - bököm ki Christinára. - Vagy mit tudom én, hormongyógyszereket. Valamit, amit beszedek és rendben lesz minden.

• Gondolod ez a megoldás Max?

• Nem tudom! - csattanok rá. - Ezért fizetlek két éve, hogy Te kiderítsd! Tehát miért az én dolgom ez, hogy eldöntsem? - mordulok rá.

• Ha emlékszel úgy kezdtük, hogy kivizsgáltattad magad és testileg mindent rendben találtak.

• Abban mi van rendben, hogy nem tudok gondolatilag  sem elérni egy erekciós állapotot? Nem akarok magamhoz sem nyúlni, azt sem akarom, hogy mások hozzám érjenek. Hogyan léphetnék innen tovább?  Ez egy totál lehetetlen helyzet. Egyszerűen kedvem sincs rágondolni se a szexre - Christina rámnéz. Meredünk egymásra pár másodpercig. Megigazgatja a szemüvegét és belenéz a jegyzeteibe.

• Foglalkoztál a feladattal? - kérdez rá.

• Elhívtam Diane-t ebédelni. Az iskolai osztálytársamat otthon, Cornwallban. Együtt pizzáztunk a parton. Aztán… - Christina várakozón néz.

• Aztán?

• Búcsúzóul arcon csókoltam. Mint… egy ismerőst. Elköszönni. De… ő talán mást értett bele. Nem tudom. Meg akart csókolni.

• Mi volt a reakciód?

• Leállítottam, elhúzódtam. Nem akartam. Nem… nem ment volna. Nem megy. 

• Miért nem? Végülis Diane kezdeményezte volna.

• Nem tudom. Féltem. Rettegtem. Megrémültem. Nem akartam. Lehet félős férfi vagyok.

• Nem voltál kicsit sem kíváncsi milyen lenne mindez? 

• Nem. Csupa negatív érzelem ébredt fel bennem. S az azonnali reakció: elutasítás. Az a belső vívódás, hogy nekem ez úgysem megy. Nem megy. Ezért kedvem sincs hozzá. Elegem van Chris, az egészből elegem van! Belefáradtam. Nem megy - rázom a fejem és oldalt nézek ki a Blackpool tengerpartra. 

• Mi nem megy Max?

• Ez az egész. Az életem. Nem tudok elaludni, csak forgolódom. Inkább hajnalokig tartó online pókerekbe kezdek.  Emberek vesznek körül, de valójában magányos vagyok. Nagyon. Szeretném támogatni a szüleimet, de fogalmuk sincs róla, hogy micsoda zűrzavar uralkodik bennem. Ez a teher, ami egyre nehezebb, egyre súlyosabb rajtam. S még csak arról sincs szó, hogy nem akarnának segíteni, a barátaim, a szüleim, de egyszerűen nem tudom nekik elmagyarázni, hogy mi a bajom. Hogyan értethetném meg velük? Félek attól is már, hogy mit gondolnának, ha mindezt közölném velük.  Hideg a szívem. Nincs önbecsülésem.  És csak ez a belső hatalmas nagy üresség kísér minden nap. Ez a közömbösség. Régebben volt valami pozitív hozzáállásom mindenhez, a napokhoz, az életemhez, volt értelme mindennek, de ez az egész kezd szétcsúszni. Én csúsztam szét. Nincs energiám már semmit sem tenni a kapcsolatokért. Semmi szikra nincs bennem. Semmi.  Kiégtem. Egy zombi vagyok. Chris, ki fogsz tudni ebből  valaha is gyógyítani?

• Max, tudom mindig azzal jössz, hogy én csak a pénzedért beszélgetek veled. De engem is érdekelsz. Ahogy a barátaidat és a szüleidet is. Nem tudom mennyi időbe fog telni. Tudod, a legtöbb történet úgy kezdődik: szóval van ez a fiú, vagy lány, mindegy mil. Talán eljön az a rész, amikor azzal kezded Te is a történeted: hogy tudod, van ez a lány… Max, az nekem is sikerélmény lesz.

• Ha eljön az az idő.

• Ha eljön. 

• Tehát nem biztos.

• Nem.