Alul semmi

Amy

Már nem is számolom hány hétvégét töltöttem Wave-el. De a szervezetem most kezdi megunni, a hétvégi éjszakázásokat. A hét közben a sok állásban fáradok el az üzletben, hétvégén, pedig Wave-el vagyunk tele mozgalmas programokkal. Amióta elkezdődött a fényfesztivál, már voltunk tüzijáték versenyen is.

Álmos vagyok. Szinte állandóan. A boltban még úgy, ahogy próbálom is tartani magam, de itthon nagyon leengedek. Ritka alkalmak egyike, de házhoz rendelek kaját és Kellyvel a tévé előtt esszük meg. Még varrni sincs kedvem. Ez igazán a végpont. Pihenni kellene, vagy csak szünetelni. Talán ki kellene vennem egy szabadnapot. Az nem a világ vége. Elvégre úgyse megyünk sehova. 

“Mit csinálsz ma este? Wave”

“Rendelt kaját eszek és lazulok a tévé előtt. Te? Amy”

“ Semmi értelmeset. Rád gondolok Wave”

Wave időnként rámír. Többnyire ilyesmiket. Semmi mélyen szántó téma. De megmelengeti a szívemet. Elalszok itt a kanapén a fáradtságtól. Kelly rázogat arra ébredek.

Tehát kiveszek egy nap szabadnapot, és helyette itthon maradok. Gary nem nagyon érti mi bajom van, de szabadságom meg tényleg sok maradt beragadva. Addig legalább kicsit itthon takarítok. Kihúzom a kanapét, és mögötte is felporszívózok. 

• Gary! - szólok be neki.
• Megint láttam egy egeret!
• Mi? Hol? Ezek a hülye dögök  - Sosem tudom, hogy nekem vagy a játéknak beszél-e.
• A kanapé mögül szaladt ki.
• Holnap veszek mérget nekik.
• Hagyd ma úgyis megyek a boltba. Mit hozzak még?
• Valami innivalót hozhatnál. Unom a csapvizet.
• Jól van - legyintek rá és felvértezem magam a kinti idő ellen. 

Dörög az ég, szakad az eső, és esőkabátban hozom haza a boltból a dolgokat. Aztán csak megállok és nézem magam előtt a szétcsattanó vízcseppeket. Mindenütt olyan magasra csapnak a szakadó zuhogó esőcseppek, mint a tengerparton a szétcsattanó hullámok a sziklákon. Nem bírom. Elfáradtam. Elegem van. Mindenből. Kimerültem. Biztos vitaminhiány, vettem egy multivitamin készítményt hátha javít magamon, de szétestem ezt érzem. Kihúzom a zsebemből a telefonom és tárcsázok. Kicseng. Amikor Wave felveszi ingerült a hangja:

• Amy?
• Értekezleten vagy?
• Nem, csak szimplán az irodában, csak annyira feszkó az egész - morogja a telefonba.
• Voltál már ebédszüneten? - kérdezek rá.
• Merre vagy? - megadom neki az üzlet címét. Öt perc alatt kiér hozzám. Én meg ülök a buszmegállóban és várom. Ahogy megáll beszállok hozzá, vizesen és szipogva. Az üzlet parkolójában ülünk a kocsiban. Wave hátra gurult, ahová senki nem jön, mert messze van a bejárattól. Wave az ablakba könyököl, keze a kormányon. Nézzük magunk előtt a szakadó esőt. Áztatja a szélvédőt. Fel sem fogom, de csorognak a könnyeim az arcomon.
• Amy? Mond! - sóhajt Wave.
• Én… nem tudom. Kikészültem. Elegem van az életemből. Mindenből. Kiborultam. Le akarok lépni. Az egészből! - fakadok ki.
• És ezzel én most mi a faszt kezdjek? - csattan rám Wave, s idegesen simogatja a hajgumi felé a haját. 
• Nem tudom! - sírok megállíthatatlanul. Kikészültem ettől. Az egész kettős életemtől. A hétköznapjaimtól és a hétvégéimtől is. Mintha kétfelé szakadnék, de képtelen vagyok meglenni egyikkel a másik nélkül. Mindent akarnék és semmit. Nem értem mi van velem. Összezavarodtam. Kétségbeestem. - Nem tudom mi ez az egész rajtam!
• Most mit akarsz ezzel az egésszel Amy? Idehívtál! Kurva szar napom van, egész nap csesztetnek engem is, szóval most nem nagyon tudok mit kezdeni azzal, hogy a kocsimban bőgsz valamiért, amit nem értek. 
• Mindegy, hagyjuk! - sírom és fújom közben az orrom.
• Basszus, mennyire tipikus női reakció! - fújtat Wave ingerülten. - Ez most mire volt jó Amy? Mond! Mi a faszt akarsz mondmár? Nekem szerinted kurva jó érzés a tudat, hogy én csak valaki mellett a te szórakoztató hétvégi programod vagyok?Egy másik férfi nevét viseled, és gyereked van tőle. Mit akarok én itt? Nem találnék mást, akit kúrhatok? Hülyeség, mert akárhol összeszedek valakit. Szóval fogalmam sincs minek veszem a nyakamba az egész pakkot, ami Te vagy! 
• Hát kösz! - törölgetem a könnyeimet.
• De gondoltam, egye-fene belefér az időmbe, ráérek, ennyi nekem is pont elég. De dráma nélkül gondoltam Amy. Nem ezzel, hogy jössz nekem a hétköznapi női lelkeddel sírni. Kurvára kikészítesz ezzel! Ne vedd magadra, minden nőtől utálom az értelmetlen bőgést!
• Sajnálom - szipogom.
• Mond mit akarsz? Idehívtál! Csak volt valami okod!
• Nem tudom. Egyszerűen mást akarok. Nem ezt, amiben vagyok.
• Elválsz? 
• Nem. Nem tudom.
• Figyelj én nem akarom más gyerekét nevelgetni. Nem Kellyvel van a bajom. Csak egészen más az életem, nem akarok hazamenni és ilyen dolgokkal foglalkozni. Megvan a magam élete, éppen eléggé le vagyok terhelve, nem kell több. Soha nem ígérgettem neked szerelmet, meg holtomiglan holtodiglant. Szóval ha ebben reménykedsz benézted.
• Nem gondoltam ilyesmit - lassan enyhül a sírásom.
• Jól van, akkor befejeztük? Hazamész és békén hagysz mára, mert nekem nincs szabadnapom és lenne mit elintéznem odabent a vállalatnál!
• Persze, bocs. Nem akartalak feltartani. Ne haragudj! - elhúzódom és mély levegőket veszek. Wave nem a lelkipásztorom. Nem azért vagyunk együtt, hogy egymásnak sírjuk el a gondjainkat. Sosem erre indítottuk ezt a kapcsolatot. Magam sem értem, miért hozzá menekülnék. Hülyeség volt. - Kösz, hogy eljöttél! - kinyitom az ajtót és becsapom magam mögött. Wave elhajt én meg nézek az esőben magam elé. Egyre kevésbé értem önmagamat.

Júlia legalább a régi. Mindig lehet rá számítani, úgyhogy az üzletben elmesélem neki az egész esőáztatta napomat.

• Legalább kiment érted. Az is valami. Nem utál.
• Mindegy, most egyelőre nem írok neki. Jobb egy kis távolságot tartani. Szünetet. Érted. Pihentetem magamat is - visszamegyek az öltözőnkbe és a táskámból kiveszem a tabletta levelet. Nem értem. Két napja a placebót szedem. Hét nap szünet a tablettában. Meg kellene jönnie. Valami baj van. Idegesen mosok kezet.  Visszamegyek a pulthoz.
• Még nem írt! - jegyzi meg Júlia.
• Lehet, hogy beteg vagyok - jegyzem meg idegesen. 
• Mert? - néz rám aggódva Júlia.
• Valami nincs rendben. Vagy a fogamzásgátlóm szar, vagy nem tudom. Már két napja szüneteltetem és semmi.
• Elméletileg nem is kellene a placebó tablettákat szedni, teljesen értelmetlen menstruálni, szedhetnénk végig simán a fogamzásgátlót. Most olvastam, hogy orvosilag nem is indokolt szüneteltetni - Júlia bugyikat hajtogat.
• Volt már hogy egy-két napot csúszkált, de én is volt hogy túlszedtem, ha utaztunk valahova vagy ilyesmi, de ez már nem oké. 
• Talán ciszta, vagy mióma - biccent Júlia. - Nézesd meg!
• Az lesz - sóhajtom gondterhelten. Felhívom az orvosomat, de otthon inkább semmit nem mondok. Nem akarok igazán senkit sem megijeszteni.

Az orvosom rutinosan végzi az általános találkozásunk procedúráját. Nem érdekli, hogy más miatt jöttem, kenetet vesz. Aztán végighallgatja a panaszomat. Végigkérdezi, és elmondja mindazt, amit mindig. Időnként pecsételő vérzés előfordulhat közben is, vérzésem rendben volt-e.  Végre rátér a lényegre.

• Jól van megnézzük ultrahangon, hogy mi a helyzet - egyenes derékkal ül, kényelmesen, lazán tartott kézzel. - Igen, van itt egy pici mióma, de ez nem lehet a probléma… majd azért figyelni kell rá… - Komolyan néz. A szemüvege mögött nem pislog egyet sem. Megáll a keze az ultrahangkészüléken és azon az egy ponton marad. Úristen de utálom, amikor ilyen komoly arcot vág. Jézusom, mi lehet! Érzem, ahogy fellüktet a szívem és lesápadok. Baj van!? Visszaül az íróasztalához és a gépénél pötyög.
• Amy, melyik fogamzásgátlót szedi? - kérdez rá. Hebegve válaszolok, szinte a nevemet is elfelejtem.
• Baj van? - kérdezem aggódva. Az orvosom komoly. Az arcáról egy rezzenés sem olvasható le. Megőrülök. Merőn nézi a monitorokat, a szöveget, az adataimat.
• Hány kilógramm is maga, Amy? - kérdezi. Kiszáradt a szám, erőtlenül nyalom meg és válaszolok. - Ez a tényleges súlya, vagy amit bediktált nekem?
• Nem tudom pontosan ritkán mérem a súlyomat. Lehet néhány kiló eltérés. Baj? - simogatom a szoknyám redőit.
• Álljon rá a mérlegre! - kiküld az előtérbe a digitális mérleghez és ki is jön, hogy megnézze a pontos számadatot. Feszülten dörzsöli a hajtövét. - Amy ez nem egy-két kiló eltérés. Hanem tíz kilóval kevesebbet diktált!
• Lehet, hogy mostanában szedtem fel pár kilót - nyögöm zavartan. - Baj?
• Igen, elég nagy probléma, mert minden gyógyszernek van egy felszívódási hatóanyaga. Csak ismeri a gyermekgyógyszereket is nem? Kilóra kell megadott cseppeket, vagy megadott mennyiséget beadni nem igaz? Lázmérés, stb. 
• Igen- igen…
• Nos, a fogamzásgátló egy ugyanilyen gyógyszer Amy. Amit szed annak is van egy nagyobb hatóanyagú változata, ami súly szerint egy másik gyógyszert jelentett volna. Érti? Ha a jelenlegi súlya alapján írnék fel gyógyszert, akkor nem ezt kellene felírnom, hanem a magasabb komponensű változatát ugyanennek a gyógyszernek.
• Igen, értem… és… ez most mit jelent?
• Amy, maga terhes.

Lehet, hogy megfordult velem a világ. Kábé nem tudom ki vagyok, mi vagyok és hol vagyok. Úristen! Sokk alatt vagyok. Nem tudom mi történik velem.  Mármint először még igazán fel sem fogtam, hogy mi van. Szedtem egy fogamzásgátlót, de kábé minek, mert teherbe estem. Aztán csak azon kattog az agyam, hogy… basszus! De kitől? Hirtelen mintha mindent töröltek volna a memóriámból. Ciklust kellene számítani, megnézni, hogy mikorra estek kábé a fogamzási napjaim és akkor lefeküdtem-e egyáltalán Garyvel. Lefeküdtem egyáltalán vele az elmúlt hónapban? A másik oldalról meg úristen! Wave már hetek óta nem védekezett. Mert úgy hittük, hogy én védekezem. Erre most közöljem vele, hogy hoppá, bocs mégiscsak terhes vagyok? 

Én egyre nagyobb hülyeségeket csinálok. Benőhetne már a fejem lágya. Hogy lehettem ilyen hülye, hogy az orvosomnak tagadom le, hogy mennyi kiló vagyok. Eszembe se jutott, hogy egy-két kiló eltérés számíthat. Akkoriban lehet tényleg csak 3, vagy négy kilócskáról volt szó, de az elmúlt fél évben tényleg egyre több rakódott rám, és valahogy nem is foglalkoztam vele. 

S végülis teljesen mindegy, hogy Gary vagy Wave, a központi kérdés az, hogy akarom én? Kell nekem ez? Dehogy kell basszus! Nem akarom előlről kezdeni a csecsemőkori nyűgöket, etetés, altatás, oltások, betegségek, láz, pelenka, sír, mi baja? 

Na nem. Nekem ez nem kell még egyszer. Én örülök, hogy Kelly végre már iskolaelőkészítős és kinőtte ezt a sok hülyeséget. Végre egy értelmes eléggé önálló gyerekem van. Nem akarok visszazuhanni a kisgyerekes gondokba. Egyszerűen nem. 

Mit kezdjek a helyzettel? Mondjam el Garynek? Vagy Wavenek? Nem is vagyok igazán egyikükkel sem jóban jelen pillanatban. Nem is alkalmas egyikük se egy ilyen beszélgetéshez. Micsoda egy hülye helyzetbe tudom én is keverni magamat…