Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2019. július 30., kedd

Track 23


Eltűntél. 
Hiányoztam? 
Igen! 
Nem akartam hosszasan és kényszeredetten búcsúzkodni. 
De így egyáltalán nem búcsúzkodtunk.
Talán, mert nem is akarok búcsúzkodni. Tőled. 
Ok. Itt maradt a könyved. 
Emlék, az is, tartsd meg. Ha nem tudnál aludni. 
Te megtartod a karkötőt?
Többé nem veszem le. 
Találkozol Nagyágyúval? 
Nem tudom még. 
Keresni fog. Fogadd el. Tégy egy próbát. 
Nem kellene csomagolnod? 
Harden már itt sürög.
Van aki pakolja a cuccaidat, az jó. Ace? Mond… Mit csináljak? Ha hiányoznál? 
Zeneterápia. Átdobom a mi számunkat. 
Az jó, ok, kösz. Te is azt fogod hallgatni, ha eszedbe jutok? 
Igen. 
Jól van. Utálom, hogy elhagyod a várost. 
Nem örökre. Visszajövök. 
Mikor indul a géped? 
Hamarosan. 
ACE…! Le… Lenne, szóval lenne, egy szó, amit mondanék. Ott van a trekkben. 
Tudom Liv, azt a szót én is komolyan mondtam.

Erre nem tudok válaszolni. Nem tudok mit írni. Ennyiben marad az üzenetváltásunk.
Akkor miért mégy el??? S miért nem viszel magaddal? Mi ketten miért nem tudunk hosszú kapcsolatban lenni? Miért nem jár nekem annyi, mint Colleennak, vagy Michellenek? 
Miért nem vagyok olyan, mint ők? Ace a hosszú tartós kapcsolat híve mégis velem néhány hétnél többet nem bír. Nem is értem. 
Szeretnék Colleen lenni, vagy Michelle, akik évekig együtt lehettek Ace-el. De én Liv Somerhalder vagyok. Az esélyeim, ha voltak is, elúsztak. 

Sokat tanultam Ace-től. Többet, mint valaha. Amikor először találkoztunk meg voltam róla győződve, hogy a szex jelenti az intimitást. De most, hogy újra találkoztunk, már tudom, hogy nem. A valódi intimitás az, amikor megmutatjuk a másiknak, hogy kik is vagyunk valójában. Minden sebezhetőségünkkel. Minden hibánkkal, minden érzésünkkel. Most egészen közel kerültem Ace-hez, közelebb, mint bármikor a kapcsolatunkban. Valójában az újbóli találkozásunkkal nem a testünk találkozott, hanem a lelkünk. Lelkileg kerültem közel Ace-hez és ez a közelség sokkal intimebb volt, mint bármi, amit eddig tapasztaltam.  Ezekben a napokban igazán Ace-el voltam. Ha mondhatom így, akkor öt éve fizikailag adtunk oda mindent egymásnak, testileg, szexuálisan igazán szenvedélyes kapcsolatunk volt, de lelkileg most kerültünk közel egymáshoz, öt évvel később. Talán ezért is tudom most könnyebben elengedni Ace-t. Mert bár fizikailag nagyon távol kerülünk egymáshoz, lélekben együtt vagyunk. Van egy közös trekkünk. Amit bármikor hallgathatunk, egymástól függetlenül. Amiben ott van az egymásnak letett vallomásunk. Csodás ajándék Ace-től, ez a track. Amiben ott vagyunk, mi ketten.

Jót tett nekünk, hogy szembenéztünk a múltunkkal. Közösen. Az együtt töltött időkre és az egymástól függetlenül töltött időkre nézve is. Nem rejtőztem festék mögé, nem viseltem én sem álarcot, de Ace sem. Őszinte beszélgetéseink voltak, olyanok, mint a kapcsolatunkban alig. S most, hogy ennyire megnyíltunk egymásnak, most megy el. 

Fent van Ace új trekkje. A mi közös trekkünk. Az utolsó vizsgámra készülve is ezt hallgatom. Amanda kiköltözött a koliból. Én az utolsó napig maradok. Ilyenkor az utolsó napokban drasztikusan kiürül a kolesz. A kávézóban ülök és a közös trekket hallgatom a fülesben, amikor valaki velem szemközt leül. 

Talán rejtélyes a mosolyom. Nem tudom. De Ace tudta. Pontosan tudta. Noel keresni fog engem. Ace tényleg jól ismeri az embereket és az emberi kapcsolatokat. Tehát fel voltam erre készítve. 
  • Még itt Liv? Már azt hittem mindenki kiköltözött - mosolyog Noel.
  • Az utolsó nap költözök. Még ötletem sincs hogy fogok ennyi cuccot kipakolni, de nem kapkodom el.
  • Had segítsek! - ajánlkozik Noel. - Van egy kocsim, és egész nap furikázhatlak.
  • Komolyan megtennéd? - nevetek rá.
  • Persze. Legalább így megtudom a címedet - nevet Noel. Tudja, hogy manchesteri vagyok. Hiszen ő tett be a koliba.
  • Legyen! - adom meg magam.

Dobozolok. Egy apró koliszobát is meg lehet tölteni rengeteg holmival. Csak a könyveim kitesznek három dobozt. A ruháim is két nagy utazóbörőndbe zsúfolódnak. De van cserepes virágom is. Amikor a nyitott ajtón Noel benéz a derekára teszi a tenyerét. Lesz mit cipelnie, még ha lifttel is viszi le az emeletről.  Az első fordulóval indulunk útnak. A csomagtartó és a hátsó ülés is tele. Talán két forduló elég lesz. Én a cserepes virágommal a kezemben indulok fel anyámékhoz, Noel az egyik bőröndöt hozza. Hétvége van, anyám itthon van az biztos, meg az öcsém is.
  • Liv! Miért nem szóltál, hogy ma költözöl, segítettünk volna - mosolyog rám anyám.
  • Anya? Noel! Segít kiköltözni - mutatom be Noelt anyámnak, és nem úszom meg Dylant sem a bemutatásnál, mert persze, hogy ilyen időpontban még itthon van. 
  • Örülök, hogy megismerhetem, már tudom, honnan örökölte a szépségét Liv - vigyorog Noel anyámra. Anyám zavartan kezet fog Noellel. - Megyek, hozom a következő bőröndöt - siet vissza Noel. Anyám utána néz.
  • Noel? - jegyzi meg anyám.
  • Túl sima a modora - jegyzi meg Dylan azonnal. - Nem tetszik, ahogy neked bókolt - jegyzi meg anyámnak.
  • Szerintem kedves fiú - veszi ki a kezemből a virágot anyám. - Menj segítsetek neki! - terel minket ki anyám Dylannel. Tehát Dylannel egy liftben haladunk lefelé. 
  • Hordod a karkötőjét! - nem nekem ront a kérdéssel, de letámad vele.
  • Így állapodtunk meg! - felelem kitérően.
  • Liv! - kinyílik a földszinten a liftajtó. Noel áll a liftajtó előtt. Rávillantom a mosolyomat és átveszem tőle az egyik költöződobozomat.  Dylan behúzza a másik bőröndöt és mindketten hoznak még a kocsi csomagteréből két dobozt. Noel nem fér be a litfbe úgyhogy ketten maradunk.
  • Jó kocsija van, jól szituált srác - jegyzi meg Dylan.
  • Aham, igen az - nézek el és várom, hogy kinyíljon a liftajtó. Ahogy visszaérünk a lakásba anyám beinvitálja Noelt.
  • Gyertek ebédeljetek nálunk! - Noelt válaszolni sem hagyja. Már rázárta a zárat az ajtóra.  Noelre vigyorgok, aki visszamosolyog.

Este moziba visz Noel. Végérvényesen randizunk. Romantikus vígjátékra ültünk be. Gondolom miattam. De azt sem tudom, hogy mit nézünk. Nem is igazán érdekel. Elmélyedek a popcornos dobozom mélyében és csak azzal foglalkozom, hogy mindig legyen a számban popcorn. Noel a sötét vetítőteremben megérinti a kezemet és összekulcsolja az ujjainkat. Megigazítom a hajamat és közben nézem, ahogy a horgonykarkötőm legörög a karomon. Ace megint Spanyolországban. Ma Ibizán. Már elkezdődött a buli. Talán van élő közvetítés. Talán. 

Nem követhetem örökké Ace programjait. Ez nem megy. Nem mehet így. Nincs értelme. El kell fogadnom. Még ha nehéz is. Ace-nek igaza volt. Van egy trekkünk. Ha hiányzik hallgassam. Zeneterápia. De ne vágyódjam utána és ne sírjak utána. Ne hagyjam, hogy elmenjen mellettem az élet. Bízom Ace emberismeretében. Azt monda, Noel okés srác. Ha Ace azt állította, akkor úgy is van. Tehát hagyom, hogy Noel átölelje a vállam, és amikor hazakísér, hagyom, hogy megcsókoljon. Noel a következő programunkat tervezi a nyárra. Én pedig már tudom, hogy ez mit jelent. Kapcsolatban vagyunk.

Napokig, sőt hetekig habozok. Hogy megírjam-e? Ace-nek. Végül egy este, egy óra zeneterápia után elküldöm az üzenetet. Szinte abban a percben Ace válaszol is rá.

Összejöttem Noellel.
Örülök.

***

2019. július 29., hétfő

Track 22

Csak akkor kapcsolom ki a hajszárítót, amikor meghallom a nappaliból a hangrendszeren szóló számot. A Kisses back átdolgozása az. Matthew Koma nyomán Ace egy nagyon jó remixet csinált belőle. Fájdalmas, és lendületes egyszerre. Sokáig hallgatom a számot. Ace odakint játszik a pulton, egyértelmű, mert többször visszahozza a “ne utálj” részt és többször megforgatja a “jövőnk emléknek a legjobb” szófordulatot, újra és újra. Magának játszadozik. Már nincs rajtam smink. Mindent lemosott az eső és a könnyeim, plusz a zuhany. A natúr Liv Somerhalder vagyok ismét, kikapcsoltam. De a hajszárító még a kezemben maradt, visszateszem a tartóba és hangtalanul kinyitom a fürdőszobaajtót, és átsétálok a nappalihoz. Mezítláb vagyok. Nem csapok zajt. Ace a pultnál áll, lehajtott fejjel, a tarkóját dörzsölgeti. A pulton nézi a villogó fényeket. Időnként megnyomkod ezt-azt. Alig érzékelhető változások, de vannak. Aki érzékenyebb erre, biztos kifinomultabban tudja, hogy mi történt.  

Ace csak a mozgásra figyel fel, ahogy állok a nappali szélén.
  • Kérsz valamit? - kérdezi, s megemeli a fejét.
  • Legyen egy kóla - biccentek fáradt mosollyal. Ahogy az aurájába érek megcsap a tusfürdője illata. Igaz a fürdőszobában is ott volt, és a fél lakosztályban lengedezik az illata, de rajta érezni, a bőréről kipárologva, az egészen más.
  • Semmi buli utáni partizás? Colleen-nal? - kérdezek rá futólag, ahogy átveszem a kóláspoharat Acetől.
  • Az afterpartyt másnak tartogattam - mosolyog futólag Ace.
  • Kinek? - emelem meg érdeklődve a szemöldököm.
  • Nagyon jól tudod Liv: neked - mondja komolyan Ace.
  • Ma elrepülsz. Csináltál egy trekket rólunk. Ez a remixünk a ma estére? - intek a fejemmel a Dj pult felé.
  • Igen.
  • Sírhatnékom van tőle - jelentem ki, ahogy hallgatom a számot.
  • Tedd azt Liv! Sírj! - néz rám komolyan Ace. Nem nagyon értem tőle a kijelentést. Nem sírtam még ma este eleget? - Most sírj Liv! Amíg itt vagyok. Ne utánam sírj, évekig - mondja komolyan Ace.
  • Elhagysz.
  • Nem vagyunk együtt Liv. 
  • Persze, tudom. De legalább úgy érzem, hogy most szakítunk - sóhajtok és a pultra könyökölök és hallgatom ezt a számot. A kettőnk számát. Lassan kortyolgatom a kólát. Ki akarom élvezni minden egyes kortyát a kólámnak, amit Ace-el iszok. Minden egyes lélegzetvételt, ami Ace illatával keveredik a levegőben. Minden egyes pillanatot, amiben még láthatom őt testközelből. Itt van tőlem egy karnyújtásnyira. Megérinthetem, ide érzem a testmelegét, ahogy mellettem áll. Úgy kortyolom a kólát, mint egy whiskyt. Lassan, megfontoltan. Aztán megszólalok.
  • Tudom… hogy miért csináltad ezt a trekket - jelentem ki határozottan. Nem Acet nézem, csak a hangszórókat a nappali végében. - Mert Michelle-ről nem maradt semmi. Nincs zenei emléked róla. S ez akkor tudatosodott benned, miután meghalt. Nem volt zeneterápia. Mint Colleen után. Igazam van? Colleen után ott volt a techno szex. Szarrá hallgathattad. Utánam nem volt semmi, csak az alkohol. Igazam van? Nem volt utánam sem zene, de volt egy dobásod. Feladtad a straight edge elveit és esténként leittad magad. Aztán kitaláltad az utat, hogyan tovább. De Michelle után nem maradt már semmi. Sem track, sem elvek. Nem tudtad feldolgozni. Ezért nem tudsz továbblépni sem - Visszanézek Ace-re. Válaszolnia sem kell. Látom rajta, hogy tudja, hogy megértettem. Őt. Ezek a napok kellettek hozzá, hogy igazán megértsem Acet. A lelkét. A gondolatait. Hogy tudjam, ki is ő. Zeneterápia. Talán erre a track-re mindkettőnknek szükségünk lesz.
  • Te Ace! Ez a trekk, sokkal jobb ötlet, mint egy gyereket hátrahagyni - jegyzem meg némi iróniával. - Támogatom az elgondolást, csinálj mindenkivel trekket, ahogy Colleen-nal és velem - felnézek Ace-re. Ace a fejét ingatva leteszi a kezéből a kóláspoharat és az én kezemből is kiveszi az én poharamat. A pultra helyezi és a derekamat átölvelve a homlokát az enyémhez szorítja. Megakad a lélegzetem. Ezt Colleen-nal csinálta. Ez volt az az irigyelt mozdulat, aminek a bizalmasságán mindig elámultam. Hogy Colleen-nal megy neki. Ilyen meghitten és természetesen. S most én élem át vele, ezt a mozdulatot. Tényleg nagyon bensőséges.
  • Olyan lökött vagy - suttogja Ace halvány mosollyal, s átkarolva a derekamat mozgásra ösztökél. -  Gyere táncoljunk! - nehezen mozdulnak a lábaim, hogy Ace-el felvegyék a ritmust. Sokáig inkább csak egy helyben állok és Ace keze érint. A tenyerét a nedvességtől még nehéz hajam alá csúsztatja, és a bőrömet cirógatja. Érzem a leheletét a bőrömön. Kólaillatú a lehelete. A tenyerébe gyűri a köntösömet és a fenekemnél egyre feljebb húzza a köntösöm szegélyét. A köntös alatt teljesen meztelen vagyok, hiszen minden ruhám vizes. Ace-en szokásos, póló és fari van. Az ajkát a nyakamra szorítja, ahogy megérinti a meztelen bőrömet a köntös alatt. 
  • Ace! - sóhajtva karolom át és lelököm a fejéről a sapkáját. - Ugye, ezt nem veszed fel? - kérdezem és egy pillanatra találkozik a tekintetünk.
  • Nem - a tenyere a fenekemre vándorol és az ajkaival az én számat keresi. Pihegve akadnak össze az ajkaink, szinte alig érintjük egymáshoz. Nehezen adjuk vissza azokat a régi csókokat. Nehezen adom meg magam. Én is érzem. Ace rám van hangolódva. Végeláthatatlan ideig cirógat. Nem siet. Ez az utolsó éjszakája Manchesterben. S velem akarta tölteni. Kényelmesen csókolgat, ráérősen. Nem kapkodja el. Ezt az egyetlen éjszakát tényleg nekem adja.  A kisses back ismétlésen van, végeláthatatlan remix. Nem is táncolunk. Hűvösek az ujjaim Ace zuhány utáni felhevült bőrén. Megérintem a horgonykarkötőnket. Többször is. Megcirógatom Ace horgonytetoválását az alkarján.  

A Midland lakosztály tágas hálószobájában kellemesen süpped a matrac. Lehűti a lepedő a bőrömet. Ace kioldja a köntösöm övét. Mindent ismer rajtam. Ahogy én is rajta. Csodálatos éjszakák voltak. Mindig is. Ace fantasztikus az ágyban. Nekem az. Lehet nem csak nekem. Tenyerével megragadja a derekamat, s maga felé emeli a csípőm, ahogy belémhatol. Remélem, hogy elég hangszigetelt a Midland Hotel fala, mert önkéntelen éles örömsikoly szakad ki belőlem és nem bírok leállni. Ace a Kisses Back techno ritmusát veszi fel, de én türelmetlen vagyok, elémegyek a mozdulatban. Dobálom magam az ágyban és mindent akarok, azonnal. Ace az, aki visszafogja az én kielégíthetetlen vágyamat és húzza a perceket. Nem adja meg egyikünknek sem gyorsan a megkönnyebbülést. A végletekig fokoz minket. 

Feladom. Annyira el akarok menni, s mégsem jutok fel a csúcsra. Megadom magam Ace akaratának. Hagyom, hogy Ace irányítson. Szörnyen nedves vagyok. Én is érzem, hogy szinte semmi súrlódásunk nincs. Túlhevültem. Túlizgultam. Ace-re.  Ace hanyattvágódik mellettem és pihegve simogat. A tenyerét érzem kábé mindenütt. Végigcirógatja a hasamat, a lábaimat, a fenekemet, a hátamat, a hajamat. Annyira jól esik, hogy szinte elalszom tőle. Álom és ébrenlét határán lebegek. Extrém késő lehet. Elképzelni se tudom, hány óra felé járhat. Hajnalodik-e, vagy még benne vagyunk az éjszakában. 

Amikor újra felém nehezedik, azonnal teljesen magamba fogadom és hihetetlenül mélyen érzem. Hátrafeszítem magam és Ace-be kapaszkodom, hogy felvegyem vele a ritmust. Akadozik a lélegzetem és végre megérzem, hogy közös úton vagyunk. Talán csak néhány másodperc az egész, de mégis benne lebegek a pillanatban, ahogy egyszerre robban az ölünk és egész testemben megfeszülök és remegek, nagyon hosszú orgazmusom van. Ace a vállamra hajolva zihál, érzem magamban a lökéseit és csak éles elnyújtott sikításokra telik tőlem. Ace tökéletes és csodálatos és egész testemben reszketek. Ace az ágyban piheg mellettem. Talán mindketten dübörgő szívünket halljuk csak a fülünkben, s ezt a felpörgött ritmust nagyon sokára nyomják el a Kisses back ismétlődő hangjai.

Elállt az eső. Az első napsugarak fényében nézem Ace-t. A bőrét. A tetoválásait, a békés szuszogását. Kisimultak a vonásai. Legszivesebben elkezdeném végigcsókolgatni a tetoválásai mintáját, és beleharapdálni, mint régen. De nem akarom felébreszteni. Helyette gyönyörködöm benne és próbálom az emlékeimbe vésni. Az illatát, a testmelegét, a bőre színét, a leheletét az én bőrömön. Újra és újra visszanézek rá. Nem száradtak teljesen meg a ruháim, de a koli csak húsz perc séta. Ha sietek hamarabb is odaérek. Megsimogatom Ace csuklóján a karkötőnket és csókot hintek az alkarjára a törött horgony tetoválásra, mielőtt kisurranok a hálószobájából. Még álmos a reggel a Midland Hotelben.  Vissza kellene mennem. Még egyszer, utoljára szeretkezni. Reggel. De minél tovább húznám, annál nehezebb lenne elszakadni. Nem akarom nyújtani a búcsúzás kényszerű aktusát. Nem akarom ezt Ace-el. Jobb így, hogy az az utolsó emlékképem róla, ahogy békésen alszik az ágyban mellettem. Ez tökéletes zárókép a mi kettőnk rövidéletű románcához.

2019. július 28., vasárnap

Track 21

Amanda teljes erőbedobással bulizik, iszik, táncol, ugrál, felkiabál Ace-nek, integet. Nem zavarja, hogy a haja kezd csapzott lenni és szerintem kellően leitta magát már az estére. Én csak Ace-t nézem, és időnként elfutja a szememet a könny. Nagyon nehezen kezelem ezt az egész estet. Acet, a klubot, mindazt a sokkoló élményt, amit Ace ránk zúdított az elején. A romantikus számokat, amiket én válogattam neki, és amiket Ace átdolgozott. Azt, hogy elutazik. 

Amanda ismét italért megy, pedig szerintem már éppen eleget ivott. Sötét van, erősek a fények, nagyon nagy a hangzavar, semmit nem hallok. Annyian vannak, hogy alig tudom kiküzdeni magamat a tömegből a mosdó felé. Amanda még mindig nem jött vissza. S most az oldal lépcsőfeljárónál botlok bele. Már látom, hogy miért nem ért vissza.  Harden áll felette és Amanda a lépcsőn ül. A zsebkendője csupa vér. Átküzdöm magam az embereken, akik még elválasztanak tőlük.
  • Amanda? Mi történt!? - próbálom túlkiabálni a bulit.
  • Lekönyökölt ez a hülye barom! - kiáltja vissza Amanda. A szájára szorítja a zsebkendőt, mert újra vérzik.
  • Bemenjünk az elsősegélykocsiba? - kérdezem.
  • Nincs gond, csak vérzik. Rossz ütközés ennyi! - legyint Amanda. Harden rosszkedvűen néz kettőnket. De főleg Amandát. Feszült Ace miatt is. Otthagyom őket, nem tűntek különösebben veszélyesnek egymásra, azon kívül, hogy ezekben a fényekben rosszul ütköztek egymásba. Éppen visszaérek a mosdóból és Ace hangját hallom.
  • … elég volt a romantikából már ma estére, egy kis buli utáni hangulat srácok, ne feledjétek mi jön, minden buli után! Kezdjük az alapoknál! - ordítja Ace és Colleen sikolyait kapjuk meg a csúcs felé. Basszus, nem gondoltam, hogy be fogja dobni azt a bizonyos trekket. De ez az, az a szám kétségtelen. Ace ritmusra öklöz a levegőbe és odalent mindenki tombol a számra. Hát ez aztán tényleg túl megy mindenen. A klubban ilyen hangerővel még durvább ez a szám. Mintha mindenki azt csinálná körülöttem.  Sosem hallottam buliban ezt a számot, csak akkor egyszer Ace hálószobájában, nem is annyira hangosan. Itt meg dübörög a techno Colleen sikolyaival. Istenem ez a szám! Ace technikázik, nagyon sokat dolgozik. A pultnál, bele-belenyúl a számba. Ide-oda kapkod. A fülén a füles, és még Colleen van, de amikor ennyire pörög, akkor tudom, hogy már készít elő egy másik számot, váltani fog, hamarosan összemossa a két számot. Még Colleent halljuk, de tuti, hogy már megy alatta egy másik szám, csak mi nem érezzük még.  Ace rázza a fejével a ritmust, készül, látom a kapkodáson, és bedobja:
  • Ace szeretlek, mindig is szerettelek…- Lefagyok. Ez...az én hangom. Még ha ki is van keverve, akkor is az én hangom. A tegnap délelőtt! Ace felé kapom a fejem. - Szeretlek, annyira szerettelek, akkor is szerettelek - ez Ace hangja, ezt mindenki felismeri és felordítanak. Én meg el akarok süllyedni szégyenemben! Ezek mi ketten vagyunk a Midland Hotelben, Ace ágyában. Ace legújabb trackje. 
  • Csókolj meg Ace, kérlek! - ezt nem hiszem el. Ace felvette? Miért csinált számot belőle? Az egy intim pillanatunk volt! Kábé olyan heves sírásroham jön rám, mint egy kislányra. Képtelen vagyok kezelni ezt a számot. Zavarodottan nézem a klubot, ahogy mindenki tombol Ace legújabb trekkjére. Ne… ne…. Nem akarom…. De….de igen visszakapom a saját sikolyaimat is. Égek, belevörösödtem és .... a fejemet fogom. Ha nem lennék idegyökeredzve ahol állok, akkor felmennék és letépném Ace-t a DJ pult mögül, de jelenleg megmoccanni is képtelen vagyok. Csak állok, és hiába szorítom a fülemre a tenyeremet, akkor is hallok mindent, mert nagyon hangos a klubban a zene. Pattogós kis szám, csupa hangulatváltásokkal, Nagyon érzelmes szám lett, a sóhajtozásaimmal, a szerelmes vallomásainkkal vegyítve. Sírok. Csak ezért volt? A tegnap délelőtt? Hogy számot csinálhasson? Mert persze hogy tudta, hogy még mindig szeretem. Ace, aki annyira ismer minden embert, annyira figyel mindent. Tudta. Azonnal tudta, ha ő kimondja én kontrázni fogok rá, hiszen még mindig szeretem. Belesírok a zsebkendőmbe. Ez a mélypont, Amanda mellé ülök a lépcsőre és zokogok. Minden cikk igaz. Ace minden nőt kihasznál a karrierjéért. Egy saját trekket dobott össze ismét. Ismét témában és színvonalban is hozta a nagy trekkeket, amikkel befutott, zeneileg talán túl is haladta, nagyon jók a ritmusváltások. Üt az egész. De… mintha megcsúfolna kettőnket. Én tisztára hülye vagyok. Bedőltem neki. Igen. Dylan előre mondta, meg fogom égetni magam. Másodjára is. Egész testemben rázkódom és fuldoklom a sírásban. Erre ment ki az egész? Egy új trekkre? Hitetlenül rázom a fejem és csak sírok. Kábé senki nem foglalkozik velem. Harden minden miatt ideges, bár leginkább most Amanda vérző szája miatt, Amanda anyázik, hogy leütötte ez a hülye barom. Én meg csak hallgatom ezt az engem totál megalázó számot. Végre vége lesz, mert Ace belekiabál a mikrofonba.
  • Szeretlek Manchester! Szeretlek titeket is! Egy nap visszatérek! - kiabálja Ace. Én meg csak bőgök és bőgök. Lehet nem hoztam elég zsebkendőt. Basszus! Ace már ellépett a DJ pult mögül. Vége az estnek. Az a szám volt az utolsó Colleen techno szex száma után, a mi számunk, a mi szerelmi vallomásunkra… Kiforgatta az egészet, hogy ide tegye nagyközönség elé. Szétszedte. Jó hangzóanyag kellett neki.  Kellett egy hangsáv. Ennyi. Éppen kapóra jöttem…

Harden az aki feltessékel minket a lépcsőről, Amanda és én is a belső irányítófülkébe ülünk. Ace itt talál ránk percekkel később. Amanda anyázik, én meg zokogok. Harden meg csak idegesen jön-megy.
  • Liv? - lép be a fülkébe Ace.
  • Hagyjál! - ordítom rá. - Mi volt ez? Odakint! Mi ez a szám? - sikítom. Teljesen kikeltem magamból. Még én se ismerek magamra. Sokkot kaptam. Ace minden tiltakozásom ellenére is megragad és kihúz magával. Beültet maga mellé a kocsijába, bármennyire is küzdök ellene. Gázt ad.
  • Vigyél vissza!
  • Fejezd be Liv - mondja nyugodtan Ace.
  • Akkor Dylanékhez, vagy a koliba vigyél! Elegem van mára belőled! - kiabálom zokogva. Lelkileg teljesen összetörtem. 
  • Jó, visszaviszlek a koliba - nyugtat Ace. Ahogy haladunk vissza a belváros felé elered az eső. Talán a folyó közelsége, nem tudom. De itt szakad az eső. Rémes. Ace alig tud vezetni annyira esik. Semmit nem látunk, hiába járnak a szélvédőmosó lapátok, csak ömlik az üvegre az eső. Néhány fény, az éjszakai Manchesterből eljut hozzánk, de se az utat, se a sávokat, se a többi autót, semmit nem látni. Le kell húzódnia, mert tényleg semmit sem látni. Ömlik az eső. Képtelen vagyok egy másodpercet is vele egy légtérben ülni, szóval kipattanok a kocsijából.
  • Liv! Basszus! Liv! - kiabálja utánam Ace.  Felettünk dörög az ég, hatalmas villámok cikáznak át az égen. De engem semmi nem érdekel. Kikészültem. Tönkre vagyok érzelmileg, idegileg, lelkileg. Ace lezárja a kocsit és utánam fut. 

Tocsogok a térdig felcsapó esőben, kábé egy perc alatt csurig elázok. Igazi Manchesteri ítéletidő. Nem tudok elég gyorsan futni. Ace lazán leköröz. Megragadja a karomat és maga felé ránt. Az ő álláról is csöpög a víz.
  • Liv! Állj már meg!
  • Miért? Miért kellett? Miért csináltad ezt? Erre kellettem? Tényleg? Mekkora egy rohadt disznó vagy! Mindig is tudhattam, hogy igaz! AZ egész igaz! Amit rólad cikkeznek! Egy utolsó szemétláda vagy! Az egy érzelmes pillanat volt! Én azt hittem komolyan mondod! Mekkora hülyegyerek vagyok én is! Úristen! Bedőltem neked! Jézusom! Hiszen neked csak kellett hirtelen valaki, aki kimondja, hogy szeret igaz? Ennyi? Erre kellettem? Egy ütős kis trekkhez?!   - hüppögöm, mint egy gyerek, aki leejtette a fagyiját. Sírok, és sírok, a könnyeim az ítéletidő minden nedves csapásával keveredik. - Öt éve mire kellettem? Búfelejtőnek? Colleen után vigasztalódni? - aztán nekiesek. Azzal, amivel öt éve neki akartam esni. - Én akartam azt a gyereket tőled Ace! Annyira akartam! Nem érdekelt volna semmi! - sírok zokogok, és Ace mellkasának rontok. Szakad ránk a koranyári eső, Hiába van Ace-en sapka, már az is teljesen elázott. Vigasztalhatatlanul sírok. Ace a karjaiba von. Mint ott akkor, a koli recepció előterében.
  • Tudom, Liv, tudom.... Tudom, hogy akartad - Ace a karjaiban ringat az esőben állunk és csak sírok Ace mellkasába. - Azóta is eszemben van, minden nap Liv. Itt van velem is, bennem is. Az egész…
  • Miért vetted fel? Miért csináltál belőle trekket? Mond, miért? Miért kellett ezt? -zokogom bele Ace nedves pólójába.
  • Emléknek - mondja rekedten Ace. Szipogva csak nézem körülöttünk a sötét szakadó esőt. - Elutazom. Már huszonnégy óra sem maradt vissza. Liv, emléket akartam. Rólad. Kettőnkről. Magamnak. Liv, én valahol zenész vagyok, nem nagyon tudom máshol kifejezni magam, csak a zenében. Meg akartam örökíteni, hogy emlékezzek rád. Kettőnkre. Nem gondoltam, hogy az egész ilyen hatással lesz rád. Sajnálom. Tényleg. Akartam egy számot, ami kettőnkről szól. Semmi hátsó szándékom nem volt vele. Bocs, tényleg. Elkúrtam, mint mindig - zavartan igazgatom a csuklómon a horgonykarkötőmet. Emlék. Azt hittem… hogy mindent tudok az emlékekről. Lehet, hogy mégsem. Lehet, hogy Ace sokkal több mindent tud róluk. Ő képes emléket csinálni. Kettőnkről. Feleannyira sem hangzik így rosszul, mint ahogy gondoltam. Senki sem tudja, hogy kié a hanganyag. Kitől származik. Ace tényleg jól átdolgozta a hangsávot. Ha nem tudom, hogy én mondtam ezt akkor délelőtt, akkor én se tudtam volna, hogy én vagyok a hang forrása. Nem gáz a szám. Jó track lett.
  • Emlék - ismétlem erőtlenül. Totálisan kiégtem. Kisírtam magam, fáradt vagyok. Teljesen kiürült belőlem minden. Minden. Csak egyetlen szó kattog a fejemben. Zeneterápia. Ace az elején megmondta. Át fogok menni az egész katarzison és újra átélem, hogy aztán feldolgozhassam. Tele vagyok emlékekkel Ace-ről. Csak emlékeim vannak. S lesznek. Néhány csodálatos nap emléke. Lehangoló az egész.
  • Mi lenne, ha mondjuk nem a szakadó esőben beszélgetnénk és ácsorognánk tovább? - kérdezi Ace. - Eljössz velem a Midlandbe? - kérdezi Ace.  Mélyeket lélegzek. Lenyugodtam. Kisírtam magam. Mindent elmondtam Ace-nek. Mindent. Azt is, hogy… igen… én tényleg nagyon vágytam arra a babára tőle. Mélypont. Végül csak erőtlenül bólintok és visszaülünk Ace kocsijába. 

Csurom vizesek vagyunk. A Midland liftjében kisebb tócsát hagyunk magunk után. Olyan ciki. Mintha magam alá pisiltem volna a liftbe. Elképzelni sem tudom mennyi lehet az idő, vagy hogy hogyan is nézhetek ki, mi maradhatott a sminkemből. Nem is érdekel. Amíg Ace itt van, már nem számít. A hajamból facsarni lehet a vizet. Didergek. Minden ruhám vizes. Már csak egyre gondolok. Le akarom venni ezt a sok vizes ruhát magamról. Kábé Ace is ezt érezheti, mert a lakosztályban egyenesen a mosdóba sietünk. Nem is nagyon foglalkozom vele, lekapkodom magamról a ruhákat és Ace a zuhanyzóba áll, én a kádba és körülbelül versenyre zuhanyozunk. Ace messze gyorsabb mint én. Három perc alatt illatosan távozik. Én hajat is mosok, ami nagyon hosszú idő, de talán öt év könnyeit mosom le magamról éppen. Rámszáradt sós könnyeket. Esőszagú könnyek Csupa zavaros gondolatom van. De végül tényleg csak üresen merengek magam elé. Az akasztón még ott van egy wellness fürdőköntös, csak ezt kapom magamra, hiszen minden ruhám vizes. Sokáig szárítom a hajamat is.  Jól esik végre melegben lenni és megnyugodni. A mai este katarzis volt. Nekem mindenképpen. 

2019. július 27., szombat

Track 20

Hihetetlen a várakozás a levegőben. Érződik. Én is érzem. Csupa izgalom vagyok. Nyirkos lesz a tenyerem és sebesen ver a szívem. Ez a buli ütni fog. Nem tudom hogyan, de szinte tapintani lehet, hogy hatalmas durranás lesz.

Ahogy körbenézek rájövök, hogy úristen nagyon sokan vannak. A Klub előtt láttam két nagy kivetítőt is, de itt bent is van kivetítő, nem zárták be a kapukat sem és kint is vannak hangszórók, tehát amíg elér a hang, addig nézhetik és hallhatják Acet. Tudom, hogy az első szám a Beatles szám lesz, mert Ace végigtáncolta velem az estet tegnap. Az alap tuctucot hagyta csak Ariel fent a DJ pultban. Mindenki várakozón nyújtja a kezét. Leveszik a világítást, csak a gyertyák égnek és lobognak a DJ pult körül. Várakozó izgalom van mindenkiben. Ideges és izgatott várakozás. A gyertyák fényében nagyon meghitt lesz az egész.

 Egyszer csak  egy pöccintéssel felkapcsolják a DJ pult mögött a fényeket és egy hatalmas vörös szív formálódik ki a raktárfalon a fényekből. A vérző szív. Huha! Wow hatás nagyon. Mindenki kiabál. A basszus hangzásában is váltás van. A pult mögül felemelkedik Ace és ráadja a nyitó gitárritmust. Ismétlődő loop. A Beatles számából. 
  • Jó estét Manchester! - kiáltja bele a mikrofonba Ace és kinyújtja felénk a karját. A tömeg körülöttem megőrül. Ace pedig mosolyog a kivetítőn nagyban is, bár én innen közelről is szuper jól látom. -  Visszatértem! Üdvözlöm a régi rajongókat, akik itt vagytok és még emlékeztek a szombat esti Hard techno bulikra. Helósztok srácok! Köszönöm a klubtulajnak, hogy ma este itt lehetek veletek újra, akit az igazi méltatásban mindig kihagynak a sajtósok, pedig nélküle sehol sem lennék. Itt a legjobb barát, Dylan Night is a legjobb hangtechnikus srác egész Manchesterben. Mindenkinek ajánlom, hogy fogadja meg a baráti tanácsokat. - Ace beleröhög a mikrofonba. -  Dylan azt mondta nekem egyszer: mindig legyen nálad óvszer. Jó tanács volt. - Ace a pulton kezd el állítgatni ezt-azt. - Én se fogadtam meg - néz fel. Mindenki nevet körülöttem. Én annyira nem. Tudom, hogy rólunk beszél. Kezdődik. Megrázó lesz ez az este tényleg. Ace folytatja:
  • Gondolom mind láttátok a fantasztikus manchesteri interjúmat. Úgyhogy a mai este szóljon a revansról. Amikor egy DJ bemutat az összes firkásznak - kiabálja be Ace. Harden szerintem kezd bepisilni valahol, akárhol is van a háttérben. - Mert egy újságíró legfeljebb rajtam tud lovagolni, de egyik sem a lemezen. Hát én most megmutatom nekik, milyen, amikor egy DJ lovagol. Szóljon a mai este a szerelem jegyében. A beáldozott kapcsolataim emlékére. Kezdjük egy kultikus dallal. Egy igazi örök klasszikus: And I love her! - kiáltja és ráengedi a dalt a hangszórókra. 

Berobban a Beatles első mondata: I give her all my love, that’s all I do - erősen, csupa impulzussal. Elképesztő a hatása. Ott a lakosztályban feleennyire se jött át, mint itt a hangszórókból iszonyat hangerővel, felerősítve a basszust mint egy szívverés. Ace feje felett a vérző szívbe engedett füstre pedig ezzel egyidőben vetítés jelenik meg. Mint egy ködszínház. Colleen képe villan fel a Beatles első taktusaival. 

Kábé mindenkiben megáll az ütő. Táncolni és őrjöngeni is elfelejtenek. Csak ledermedve állunk és nézzük Ace feje felett és a kivetítőn futó diasort. Colleen és Ace, majd a mi kettőnk karkötője, a kép, amit tegnap csinált Ace, és Michelle. Úristen! Nem tudom itt mindenki másra milyen hatással van ez az egész, de én érzem, hogy el fogom bőgni magam. Nem, már sírok is, csorognak a könnyeim. 

Nagyon jól szövegre vannak hozva a képek. Michelle képe mindig a never die-ra ugrik fel. Az egész dal tele van érzelemmel. Csupa intim, magánéleti képek. Ace egy teljes diavetítést mutat be. A közös képeket mindig levette instagramról és mindenhonnan. Sem Colleen-ról, sem rólam nincsenek hivatalos közös képek a médiában. Elámulok. Colleen mellett, milyen hihetetlenül fiatalok és boldogok voltak. A huszonhárom éves Ace. Annyi idős volt, mint én most. Belenevetnek a kamerába, vagy éppen csókolják egymást.  

S ott vagyok én is. Ace elővette a régi képeinket. Azt hittem mindent kitörölt. De nem. Ott vagyok, a szalagavatós gyönyörű kék ruhámban, villogó fények közt, Ace és én Ace régi Fordjának dőlve. A fejünk búbja csak. S ott vagyunk a klub irányító fülkéjében is, csak a fejünk teteje, de ott vagyunk, és a karkötőnk is. A kört mindig Michelle zárja, Ace és ő, ahogy mosolyognak ránk. Megrázó képsor. A szerelmes Ace.

Ace felemel egy gyertyát és meglengeti. Ahogy körbenézek akkor döbbenek rá, hogy körülöttem sokan vagy telefonnal, vagy öngyújtóval világítanak vissza, és lengetik ritmusra a fényt, és nem csak én sírok. Ace gyertyalengetése már csak válasz a közönségnek. Hogy együttéreznek vele. Gyönyörű feldolgozás, és szép újraértelmezés. Ace mindig is értett a hatáskeltéshez. Belezokogok az egészbe. Elkezdem használni a zsebkendőimet. Ace elénk tárja a szívét. A három meghatározó nő az életében. Köztük én is. 

Döbbenetes az egész. Senki sem Acet nézi, hanem a felette futó képsorokat. Egyszerre nagyon szeretném most megölelni Acet. Fantasztikus, amit csinált és ide elénk hozott. Nem lehet utálni őket. Sem Colleent, sem Michellet. Tényleg mindenkivel iszonyat boldognak és szerelmesnek tűnik. Úgy érzem ez után a szám után már nem lehet többet nyújtani, itt vége kellene, hogy legyen az estnek, mert ez annyira telített volt. 

Azt hiszem ezt már nem lehet fokozni, de tévedek.  Óriásit tévedek. Mert Ace felülmúlja mindenki várakozását. A Beatles utolsó dallamai is elhalnak, és a gitárszólót laza basszusdob váltja fel. Ace csak nyugodtan állítgat ezt-azt a pulton, rajta semmi nem látszik. Sokan törölgetik a szemüket. Ace lesokkoló nyitása után. Várakoztató dobritmus van, aztán halvány fehéres reflektorvilágítást kapcsolnak, ami erős kékes csillámló, vibráló fénybe vált és Joy Division hangjával egy időben Ace mellett a pult mögül felegyenesedik Colleen. Úristen! 

Nem hiszek a szememnek. S kábé mindenki ugyanígy érezhet, mert értetlenül néznek másodpercekig. Ace sokkol. Szó szerint. Alig tudjuk felfogni azt, ami ér minket. Itt van Colleen!!! A másodpercekig tartó döbbenetet féktelen visítóhullám váltja fel! Colleen kék flitteres csillogó partyruhában van, és elájulok mennyire jól néz ki. Mennyivel jobban néz ki nálam. Csinos, formás, és szép. Kihívó és dögös. Bevállalós és belevaló csaj, még mindig. A karkötői felcsúsznak a karján, ahogy kinyújtja a magasba a kezét üdvözlésként. Leinteget a közönségnek. Mindenki felismeri és mindenki sikít. Még én is.
  • Te jó ég! - kiáltom el magam és a szám elé kapom a kezem. Ledöbbentem. Ace meghívta Colleent az estjére! Ez tényleg nagy durranás! Ez hatalmas dobás! Csupa könny az arcom és egyszerre azt sem tudom mit érzek. Csak nézem őket. Ahogy Ace Colleen-ra kacsint és átölelik egymást itt isten tudja hány ezer ember előtt. Ace arcon csókolja Colleent és mindketten a pultjuk felé fordulnak a fejhallgatót a fejükre igazítva. Összenéznek és bele-belenyúlnak a pultba. Amit mindig is akartak. Együtt zenélni. Ami az álom volt, amin elbukott Colleen karrierje. Ace ráadja a basszust, és felpörgetik ketten a számot. 

Az ő szerelmükre aztán tényleg tökéletesen illik ez a szám, hogy éppen a szerelem állt közéjük. Ha nem szeretik annyira egymást, hogy együtt akarjanak zenélni, talán még most is boldogan élnek együtt. Ace nagyon jól kikeverte a hangsávot. Egészen jó technikázás kettejüktől.  Colleen viszont tényleg nagyon jól néz ki. Ahogy ritmusra rázza magát, és beleéli magát az egészbe. Egyszerűen nekem is az jut eszembe, hogy bőven elég neki állati jól kinézni itt és Ace megcsinálja helyette a zenét. Valahol tényleg érthetőek az újságírók, hogy ezt érezték. Én tudom, hogy kábé tényleg ez is volt az igazság. 

Adogatják egymásnak a számot. Colleen ügyesen irányít. Illik hozzá a DJ-zés. Ahogy visszaszámol az ujjain és  ráadják a pörgős basszust, ahogy karral inti a ritmust és ahogy visszakapjuk a basszust és Colleen is ugrik rá. Tetszik nekem is a csaj. Jól áll neki a testére simuló ruha. Látszik rajta, hogy jól érzi magát benne. Csupa lendület, tényleg nagyon ért a bulizáshoz. Értem miről beszélt Ace, amikor azt mondta, Michelle-el hiányzott ez a tűz.  Ráadásul Colleen-al tényleg tudnak együtt zenélni. Ezt senki mással nem mondhatja el. Jó estéik lehettek. Együtt. Most itt van, amit mindig is akartak. Én is láthatom. Ott van, ugyanaz az összhang közöttük. Amit mindig is láttam. Jók együtt. Nagyon jók. Szinte várom azt a mozdulatot, hogy Ace elhaladjon Colleen mögött és belecsókoljon a nyakába, mint ott a felvételen. De most csak össze-összenéznek és  egyszerre lökik a magasba a kezüket. Elnézném őket egész este. Szinte túl rövid a Love will tear us apart. A szám a végéhez közeledik, mert Colleen felemeli a mikrofont és belekiabál:
  • További szép estét Manchester! Élvezzétek ezt a fantasztikus srácot, amíg itthon van!  És...Ace - fordul Ace felé Colleen és megfogja a kezét. Ac átkarolja a derekát. -... örülök, hogy megcsináltuk azt a trekket - Ace és Colleen összeérintik a homlokukat, igazán Ace hajtja Colleen homlokához a fejét. De annyira romantikus és szerelmes mozdulat tőlük. Amit tényleg csak nagyon összecsiszolódott pároktól lehet elképzelni ennyire természetesen. - ...És sosem csinálnám máshogy! Ez volt a mi utunk és fantasztikus út volt! Köszönöm, hogy itt lehettem, sziasztok!  - Colleen csókot küld felénk és integetve leszalad a DJ pult mögül. Együtt zenéltek, ahogy mindig is akarták. Ketten a DJ pultban. Fantasztikusak együtt. Tényleg. Ők ketten, fantasztikusak voltak együtt. Én is ezt mondom. Ace megemeli a mikrofont a kezében.
  • Állati dögös a csaj mi? Nekem is nagyon bejön - veszi vissza az estet Ace nevetve. - Készen álltok, hogy folytassuk a bulit! Akkor készüljetek….1-2-3- let’s go! - Ace rádobja  a következő számot és lerakja a mikrofont. A fejébe teszi a fejhallgatót és nagyon jó kis bulit csinál. Teljes figyelemmel Ace-re koncentrálhatunk. Nagyon jól keveri a zenét. Tényleg nem tudom, hogy csinálja, de a kevésbé jó számokat is nagyon jól felhozza, nagyon jó pluszt ad hozzá, amitől  valahogy ütős számok lesznek, jó kis hangzóanyaggal. Csak két órát zenél Ace, de abba mindent belead. Hiába van nyitva minden ajtó nagyon meleg lesz. Ace is időnként kóláért és törülközőért nyúl le hátra a hangfalak mögé. Alig van hely. Nem igazán lehet sokat mozogni. Bárcsak sose érne véget ez a klubest.