Track 15

A lakosztályába visszatérve Ace a gépe mellé húz és elkezdünk zenéket válogatni. Teljesen megszállott lesz. Régen is ilyen volt. Most valami csökönyös céltudatosság is társul hozzá. Ace akar valamit. Érzem rajta. Rámhagyja a zeneválogatást. Nem igazán tudom mit akar. Csak annyit mond válasszak és szerelmes számok legyenek. Eléggé meg vagyok lőve. Ace gépénél ülök és egy üres mappába huzogatom a számokat. Válogatok. Nem igazán értek ehhez. De Ace nem ad instrukciót. Csak manchesteri zenekaroktól válogathatok, úgyhogy elég korlátolt vagyok. Nem is igazán szeretem ezeket a zenekarokat, szóval úgy találomra próbálok egy-két jobbat behúzni.  Mármint ami szerintem jobb. Ace időnként visszanéz rám. Csak azt figyeli, hogy mennyi a mennyiség az üresen nyitott mappába. Egyszer csak megáll mögöttem.

• Jó, elég lesz. Kösz - állít fel, és a hangszórókra húz egy számot. Billie Eilish-tól a Bad guyt. - Gyere, táncolunk! - nem nagyon értem Acet. Nyugtalan. Ezt érzem rajta. 
• Ace? - Ace magához von. Nincs itt. Nincs velem. Egészen máshol jár. - Nem gondoltál még arra, hogy megpróbáld újra… Colleen-nal? - kérdezek rá végül. - Talán ő is azt érzi, amit te.
• Voltam vele - mormolja Ace a hajamba. Ledermedek. A tenyeremet Ace karjára teszem. Elhúzódom és csak nézek rá.
• Tessék? - totálisan nem tudom mi van. 
• Lefeküdtem vele. Néhányszor. 
• Utánam?
• Utánad is.
• Michelle után is?
• Michelle után is - felszisszenek.
• Nem voltál vele igazán kapcsolatban, Michelle-el - jelentem ki. Ace tele volt elvekkel. Straight edge-s volt. Mit művel valaki, ha feladja az elveit? Megteszi, mindazt, amit addig soha. Amit addig nem csinált volna. Elvből. - S Colleen?
• Vágy. Nem több. Megvolt ugyanaz a kémia. Persze. De… se veled se nélküled kapcsolat. Már nem több. Nem megy együtt. Már nem. Utálom érte magamat - Ace idegesen ellép. Egy kisüveg kólát iszogat. - Elbasztam. Ez van - Ace kinéz az esős manchesteri utcára. Annyira máshol jár. Talán soha nem voltunk ennyire közel és mégis ennyire távol egymástól. - Az összes kapcsolatomat elbaszom. Nem megy. Fölösleges erőlködnöm ezzel az egésszel. Nem nekem való a párkapcsolat. - Ace gépéhez lépek és kikeresem a Senoritát. Amire táncoltunk a latin esten. Ráengedem a hangszórókra és kikönyökölök Ace mellé az ablakba.
• Erről nem te tehetsz Ace. Egyikről sem, hogy így alakult. 
• Lett volna módom közbelépni. Mindegyikben... Bele lettek nyúlva a számaiba - mondja ki egészen halkan Ace. Visszatartom a levegőt. Ezt tényleg titkolta. Mindig. Mindenki előtt. Miért mondja most el? 
• Ace…
• Hülyeség volt. Tényleg. Colleen-nal sok baromságot csináltunk. Ez tényleg az volt. Nem volt a techno Colleen stílusa, én meg egyre kevésbé tudtam nem az én stílusommal csinálni valamit. Együtt kúrtuk el, de végülis én kúrtam el. Mondhattam volna, hogy nem. Csak… annyira akartuk. Együtt...kibaszottul szerettem azt a csajt! - Ace a tenyerébe simítja a homlokát. A sapkáját szorítja. Ránk telepedik az éjszaka, a háttérben  a Senoritával. Elmerengek. Emlékszem, ahogy ott álltak egymás mellett a medencés bulin. Az én elhibázott estémen.
• Tényleg… nagyon jó páros voltatok. Nagyon szép pár voltatok - ezért voltam ott akkor annyira féltékeny. Érzékeltem. Azt az összhangot. Ami ott vibrált közöttük. Milyenek lehettek tényleg a kapcsolatukban? Erről csak Dylan mesélhetne. Ő ismerte őket.  - Akkor este, a medencés bulin… rá gondoltál igaz? - kérdezem meg halkan.
• Lehet… - hagyja helyben Ace. - Igen, ott basztam el, a mi kettőnk kapcsolatát. Nemet kellett volna mondanom arra a baszásra - biccent Ace.
•  De… Michelle-el is. Szép párt alkottatok. Olyan nagyon szép lány volt Ace.
• Tudom. Csak… Michelle-el  minden nagyon más volt. Nem volt meg az a típusú tűz. Az a mélység, az a könnyedség és természetesség. Nem egyszerűen… nem...
• Nem Colleen volt. Ahogy én sem - felelem rá komolyan.
• Ez nem rólad szól Liv, hanem rólam - Ez a mondata. Szíven üt. Mintha csak azt ismételné, amit én Noelnek mondtam. Döbbenetes. Ó Ace! Egyikünk sincs rendben. Ezt például pontosan tudom, hogy milyen érzés. Ráhajtom a fejem a vállára, és nézünk ki az esős manchesteri utcára a Midland Hotel gyönyörű panorámájára. -  Mondtam Liv, Michelle után nagyon nem vagyok rendben. Nem csak a sajtó forog ezen a témán, de legbelül én is Liv.
• Nem szeretted úgy Michellet, mint Colleent.
• Senkit sem tudok úgy szeretni, mint Colleent. Mert úgy csak Colleent tudom szeretni - érvel Ace, s megsimogatja a karomat. - De Michellet is szerettem. Úgy, ahogy Michellet lehetett szeretni.
• Csak én nem illek a sorba - jelentem ki fáradtan.
• Szia Kakukktojás! Mostantól így foglak hívni - vigyorogja Ace. - Téged is szerettelek, ahogy Livet tudom szeretni - igazgatja a karkötőjét Ace.
• Ace… talán nagyon mélyen… jobban hasonlítunk mi ketten, mint hinnénk - ingatom a fejem. Ace mindenk kapcsolata után titkol valamit. Colleen után, hogy tényleg Ace csinálta a számait, utánam az abortuszt, Michelle után az öngyilkosságot. Ace az ablakpárkányra állítja az üres kólásüveget.
• Össze kellene jönnöd ezzel a Nagyágyúval - ütögeti néhányszor az üveget a párkánynak.
• Azt mondod? - kérdezek rá, és megemelem a fejem, hogy Ace arcába lássak.
• Aham. Jó arc. Okés a gyerek. Veled is. Szeret téged Liv. Nem csak úgy tetszel neki. Én láttam rajta. Okés életed lenne vele. Olyan komoly élet. Olyan normál élet - Nagyon nem értem Ace-től ezt a kijelentést. Nagyon nem akarom érteni. Ha Noelhez tol, akkor magától akar eltolni. Miért? Miért érvel egyszerre Noel mellett? Fölösleges még a kérdést is feltennem. Pontosan tudom, hogy miért. Mert nem érzi azt, hogy mi most ketten együtt bármerre is képesek lennénk lépni. Több zeneterápia kellene. Kettőnknek.
• Nem is tudom. Még nem tudom - Ace csuklóján megfogom a horgonykarkötőnket, s visszatartom, hogy ne lépjen el. - Csókolj meg Ace!
• Ha randizol Nagyágyúval. Megcsókollak - feleli komolyan Ace.
• Oké - állok Ace elé várakozón.
• Előbb a randi, aztán a csók - teszi a számra az ujját Ace. Ellép tőlem. Csalódottan nézek utána. Ace...megőrjít. Játszik velem? Mit művelünk mi? Életünkben nem beszélgettünk még ennyit, mint az elmúlt hetekben. Ennyire mélyen, ennyire őszintén. Igazán a szívünkből. De egyszerre tudom, megérzem, miért akar Noel mellé engem. Mert… ő nem lesz itt. Hirtelen fázom a nyitott ablaknál. 
• Mikor utazol el? - kérdezek rá.
• A klubest utáni napon. Kezdődik a turnézás. Nincs megállás… - sóhajtja Ace. Döbbenten állok. Alig maradt pár napom. Ace-el. Persze tudtam, hogy minden csak átmeneti. Tudtam, hogy Ace élete teljesen más jelenleg. Tudtam, hogy ideiglenesen tartózkodik Manchesterben. De ez akkor is totál váratlanul ért. Nem tudom mit hittem. Fogalmam sincs. Hogy magával visz? Hogy felülök vele a turnébuszba? Hogy valaha is lehetek én egy Colleen, vagy egy Michelle? Vagy náluk is több? Még egy éjszakás kalandig se jutottam el Ace-el jelenleg, nem hogy az egynyári kalandig, amit legutóbb megütöttem vele. Képzavarban vagyok. Elvesztettem az irányt.
• Mikor jössz vissza Manchesterbe? - kérdezek rá erőtlenül.
• Kérdezd a booking managerem - feleli rá Ace felületesen.
• Ace! - szólok utána. Mintha máris elment volna.
• Mondtam: össze kellene jönnöd Nagyágyúval! - néz rám vissza. 

Eljöttem. Ezen az estén nem tudok maradni. Nem megy. Terhelt vagyok Ace-el. Az ő problémáival. Amit mivel megosztott velem, egyszerre az én problémáim is lettek. Szétcsúsztam. Érzelmileg. Gondolatilag. Azt se tudom mit akarok. Ace-t akarom? Noelt? Akarok egyáltalán bárkit is? Vagy továbbra is mély passzivitásban vagyok minden testiséget illetően?

Amikor jártunk. Ace állandóan nyüzsgött. Állandóan. Folyton lekötötte magát. Programjai voltak. Lehet, hogy csak terelt? Terelte a gondolatait Colleen-ról? Ezért pörgött annyira?  Fogalmam sincs. Annyira régen volt. Annyira távolinak tűnik. Mintha nem is ugyanazok lettünk volna. Utólag akarok belemagyarázni dolgokat. Nem tudom. Élveztem azt, hogy vele vagyok. Szexeltünk sokat. Jó szex volt. Vele.

Most szinte nem is értünk egymáshoz. Szinte sehova se mentünk együtt. De… alapvetően ezt is szeretem Ace-el.  Egészen más szintje a kettőnk kapcsolatának. De nem jobb, vagy rosszabb, mint a korábbi. Egyszerűen nagyon másabb. Másabbak vagyunk.  Mi is.

Ace önmegtartóztatásból kitűnő. Egyszerre érzem azt, hogy csak akkor nyernék bizonyosságot, ha újra megcsókolna.  Jobban akarom, most azt a csókot, mint eddig bármikor. Tehát Ace feltételeinek eleget téve ráírok Noelre.

“Találkozzunk. Most. Ébren vagy még?” - nagyon késő van.

“Liv? Baj van? Kolikávézó?” - megkönnyebbülök, hogy még ma válaszolt.

“Ott várlak.” - írom vissza. Kényszerű cselekvés. Le akarom tudni és aztán Ace-től követelni az egyezség második felét. Nem túl kedvező előmenetele egy randinak, hogy le akarom tudni. De jelenleg ez az igazság. Ahogy beérek a koliba egyenesen a Kolikávézóba sietek. Még nyitva van. Szerencsére későn zárnak a koliban, még a könyvtár is éjfélig nyitva van.