Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2019. július 23., kedd

Track 16

Noel álmos, lehet az ágyból rángattam ki. Nem tudom. Biztos nem él úgy éjszakai életet mint egy DJ. Ráadásul mégiscsak tanul. Kicsit kócos a haja. Amúgy jópofa vele.  Totál normális a srác. Látszik, hogy fontos lehetek neki, mert nem melegítőalsóban jött le, vagy ilyesmi. Farit is vett fel, és tutira pólót cserélt, mert ez egy vasalt póló rajta. Még a haját is hátrazselézte, mint ahogy mondta: melletted jól kell, hogy kinézzek. Azt hitte járunk. Pedig nem. Szemét volt tőlem így pofára ejteni. Tényleg. Egy koliszobáért.

Szóval itt van, a Kolikávézóban, utánam esett be. Sietett. Azt se tudom mit kérjek. Nem akarok alkoholt inni, sem teát, sem kávét. Végső opcióként egy forró csokit kérek. Noel kávét iszik. Lehet, hogy aludt. Szegény… én miattam jött le, az ágyból. Tényleg fontos lehetek neki. Tényleg.
  • Bocs halaszthattam volna ezt holnapra is - rázom a fejem zavartan és a hajamat igazgatom a fülem mögé. Randira jöttem? Azt se tudom, hogy nézek ki. Az orromban még mindig érzem Ace illatát. A Midlandban vacsoráztunk, annyira nem lehetek gáz. 
  • Nem. Nem ez teljesen rendben van. Szuper, hogy rám írtál. Örülök neki komolyan - Noel hangja fáradtan rekedtes. Szerintem már fogat is mosott. Annyira gáz vagyok.
  • Bocs, tényleg. Azt se tudom mit akarok. Nagyon idétlen lehetek.
  • Én inkább különlegesnek neveznélek - jegyzi meg Noel óvatosan. 
  • Jött ez a sugallat, hogy ma este beülnék veled -  magyarázom a nyakamat simítgatva. Noel követi a szemével a mozdulatot.
  • Jó...ööö jó sugallat. Támogatom ezt a sugallatot - bólogat kicsit szétszórtan. A tekintete a nyakamon marad. Belekortyolok a forró csokiba. Minden tökéletesen visszaköszön a leírásból. Forró. És csoki. Annyira édes, hogy belehánynék szívem szerint. Utálom. Megégetem a nyelvem és émelygek, annyira édes. Mit nem teszek egy nyamvadt csókért? Normális vagyok én? Egyáltalán, mi bajom nekem? Miért loholok Ace után, amikor az egyetem tele van srácokkal?
  • Noel…
  • Liv… én… fuh… örülök neked nagyon… tényleg… nagyon… - Noel zavartan megérinti az ujjaimat az asztalon. Nem húzom el a kezem. De… egy szemernyit sem élvezem azt, hogy fogja a kezem. Inkább ideges leszek tőle. Ettől a nagyon akarástól. Ettől a görcsös akarástól, amit Noel csinál. Nyirkosodik a tenyere. Hideg az ujja és olyan suta a fogása. - Nem is tudom mit mondjak. Bocs. Annyira…. Késő van. De… annyira jó, hogy itt ülünk… együtt.
  • Aham… ja… kár, hogy mindjárt zár a Kolikávézó! - nézem, ahogy törölgetik az asztalokat körülöttünk. Már elkezdtek felmosni is. De megnézném most az órámat. Vajon meddig kell kényszeresen itt ülni és beszélgetni? Annyira forró ez az ital is. Nem nagyon foglalkoznak velünk. Várják inkább, hogy befejezzük és lelépjünk. Már csak mi ketten vagyunk a kávézóban.
  • Ki fognak minket zavarni innen előbb-utóbb - bólint rá Noel. - Már nekik is munkaidő vége van - gyorsan kiissza a kávéját. Én otthagyom a forró csokimat. Noel keze még mindig az én kezemet szorongatja. Kellemetlenül nedves. Ideges kézfogás. Idegesít. Szeretném elhúzni a kezem, de nem akarom Noelt megbántani.
  • Jól mennek a vizsgák?
  • Igen, minden okés. Neked?
  • Aham. Úgy néz ki jövő félévben végezhetek. Keresztféléven végzek így, de már az is szuper, hogy megcsinálom. Lesz diplomám - nevetek zavartan.
  • Szerintem menjünk - néz rám Noel.
  • Jó, oké, persze. Menjünk - sietve pattanok fel és örülök, hogy végre megszabadíthatom a kezem Noel nedves szorításából. Erős a folyosói világítás. Ilyenkor este olyan zavaró. Visszhangzik az üres folyosó. Hideg az egész. A tűzzáró lengőajtók suhogása belehasít az éjszakai folyosó csendjébe. Noel a szobámig kísér. A kulcsomat a zárba teszem, és elfordítom. Amanda itt van, mert nyitva az ajtó. Mit mondjak? Hogyan köszönjek el? Belépek a közlekedőfolyosóra és a beépített szekrénynek vetem a hátam.
  • Hát ööö…. Köszi, hogy lejöttél Noel - nyögöm ki.
  • Én… én köszönöm, hogy hívtál. Én… mindegy is… - Noel közelebb lép és a számra nyomja a száját. Jaj! Zavartan állok másodpercekig. Kedvetlenül, de belemegyek a csókba. Érzek mindent. Noel nyelvtechnikáját, a kávé ízét, Noel szuszogását. Tik-tak. Meddig kell ezt csinálnom?  Nem tudok feloldódni a csókjában. Ahogy akkor, azon az éjszakán sem ment. Feszülten csak várom, hogy végre abbahagyja. Helyette sokáig csinálja, annyira sokáig. Mikor elhúzódik szó szerint fellélegzem. Noel valami fura, szerelmes, vagy pajkos pillantással és mosollyal néz rám.
  • Jó éjt! - súgja.
  • Igen, neked is. Jó éjt! - mosolygom erőltetetten és becsukom az ajtót.  Istenem! Mit művelek én?

Halkan belopakodom a szobába, de Amandát így is felverem az ágyból.
  • Liv? - kérdezi álmosan.
  • Aham. Szia. Bocs.
  • Hazakísért? Azt hittem nála alszol.
  • Nem, nem. 
  • Kivel jöttél fel?
  • Ja ez...ööö Noel volt.
  • Ó. Én azt hittem Ace-nél vagy.
  • Ja, ja tőle jövök. Csak… összefutottam Noellel.
  • Figyu?
  • Hah?
  • Elmennék Ace bulijába. Van még jegy?
  • Tutira nincs.
  • Ó ne már, biztos vannak neki VIP jegyei vagy valami. Kérnél egyet nekem?
  • Majd meglátom mit tehetek - biccentek rá.
  • Szuper. 
  • Aludjunk. - lerúgom a cipőmet és beesek az ágyba.

Reggel, amikor felébredek nem igazán látok tisztábban. Az az egy egyértelmű előttem, hogy Noellel nagyon nem megy.  Vagy csak nagyon nem akarom. Fogalmam sincs. Ő az utolsó szexuális élményem. És egy katasztrófa volt. Szóval igen, vonakodom tőle. Miközben a zuhany alatt állok végig azon gondolkodom, hogy ez csak Noellel van-e így? Senkivel sem voltam rajta kívül az abortuszom óta. S tudom, hogy igen, eddig egyedül Ace-el volt jó nekem. Vagyis… ha meg akarom tudni, hogy ez már örökké így lesz, vagy csak nem a megfelelővel csinálom, akkor ahhoz el kellene érnem, hogy Ace le akarjon feküdni velem. 

Esélytelen. Egyszerűen sem érzelmileg, sem sehogy nem is állunk így. Ace egyébként is Colleen-ra gondol. Nem értem miért nem vette feleségül akkor, ahelyett, hogy techno szex számokat csinált vele. Mindegy. Felhúztam magam. 

De mi van, ha tényleg kész, ennyi volt? Nem tudom élvezni többet a szexet. Katasztrófa vagyok. Én magam. Nem Noel.

Holnap este lesz a klubest. Annyira közel. Vagyis két nap és...Ace elutazik. Turnézik. Máshol lesz. Másokkal. Teljesen zavart vagyok. Akarom is és nem is. Ace-el kapcsolatosan sem tiszták sem az érzéseim, sem a gondolataim. Nem tudom. Csapongok magam is. Nem akarom ezt. Jó lenne, ha letisztulna minden. Amandának egyébként is ígértem egy jegyet arra az estre. Magamra tekerem a törülközőmet és elszántan lépek ki a zuhanyozóból. Ace-hez kell mennem. Most.
  • Szerinted hideg van kint? - a szobában Amanda már indulni készül.
  • Passz - bugyit keresgélek. Megvágtam a lábam a borotvával, szóval csorog a lábamból egy elég sötét vércsepp, és csíp is. A francba! - a törölközőm sarkával dörzsölgetem.
  • Talán veszek fel mégis pulóvert - bizonytalankodik Amanda a rövid farinadrágjában.
  • Tedd azt! Átszaladok Ace-hez hátha tud jegyet adni.
  • Kösz csajszi! Jó vagy! Figyelj?
  • Hümm?
  • Ti most jártok? - kérdez rá Amanda.
  • Mi? Mármint kicsoda? - ráncolom a homlokom. Elég rossz jel, hogy már én sem tudom megállapítani, hogy vajon kire gondolhat velem kapcsolatban. Ennyire nem vagyok egyértelmű.
  • Te, meg Ace.
  • Nem.
  • Sokat vagy nála. Este is.
  • Nem járunk. Amúgy meg, úgyis utazik el a klubest után. Szóval mindegy is - legyintek. Lehet szárítanom kellene a hajam, tényleg nincs túl napsütéses idő ma sem. Amanda reggelizni készül, én csak a joghurtomba öntöm a müzlimet és egy kötött kardigánt viszek magammal. A liftre várva kezdem kanalazni a joghurtomat. A koli előtt látom Noelt a parkban, integet nekem. Futólag visszaintek.Tudom, hogy jelnek vette, hogy elhívtam. Tudom. S tudom, hogy Ace pontosan ezt akarta.

 A Midland Hotel felé tartok. Találkoztam Noellel. Kívánság teljesítve. Nekem egy csókra és egy klubbelépőre van szükségem. Kezdenek gyűlni az én kívánságaim is. Nem igazán tudom, hogyan férhet ebbe bele az, hogy még le is akarok feküdni vele. Ace nem éppen az a jellem, akinek, ha ezt kijelentettem valaha is, akkor meg is tette. Ebben aztán már bőven van tapasztalatom. Ace az első számú visszautasítóm volt mindig is. Bár akkor éppen kapcsolati elvekkel volt felvértezve ellenem. Most már nem straight edges és saját elmondása szerint is voltak egyéjszakásai. Kérdés az, hogy ebben válogatós-e?

2 megjegyzés:

  1. Szia Callie!
    Húúhaaa. Azért ez a Noeles dolog elég gyenge. A srác is olyan elmegy kategória, főleg, ha így feszeng Liv mellett. Kicsit olyan érzésem van, hogy hátba kellene vágni vagy nem is tudom. Mi illene rá? Liv leírása után nagyon az az érzésem, hogy ő az a pasi, aki mellett a nő nem érzi nőnek magát.
    De ha Ace emberismerete nem hagyta cserben, akkor mi ez a taktika? Elgondolkodtató. Nyilván nem akar fájdalmat Livnek, de lehet ez a taktika, mármint, hogy eltaszítja magától, hogy ne fájjon.
    Furcsa ennyire "belelátni" Acebe, csak most esik le nekem is, hogy mennyire nem ismerték egymást. Remélem, Ace nem lép le csak úgy a buli után. Izgulok. *-* :)
    《Bius》

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bius!
      Noel. Nyilván nem egy szívtipró alkat. De hát nem lehet mindenki az. :) Ace-től tényleg érdekes az, hogy Liv-et Noel felé tereli magától.
      Nem egyszerű ezt a második kötetet írni. Úgy érzem rengeteg mindent lehetne még sűríteni ide. Nagyon sok mindent és nem biztos, hogy sikerült mindent kellően kifejteni. De ugyanakkor meg nem akarom nagyon hosszúra sem nyújtani, hiszen ez az időszak, nagyon átmeneti kettejük kapcsolatában. Éppen hogy találkoznak és Ace már megy is tovább. Ugye nyár van, fesztiválszezon, tehát nem akarom azt sem hogy túl sok minden legyen, mert azzal meg elcsúszna az egész. Tehát én kicsit úgy érzem felpörgettem őket és végülis egy lecsapás lesz a végén. Hasonlóan, mint az első kötetnél.
      Szeretem én is egyre jobban megismerni Ace-t. Egy egészen más típusú világot ismerek meg én is vele. :) Tulajdonképpen tényleg. Az első kötetnél "alig" ismertük Ace-t. Most kezdünk kicsit jobban elmélyedni benne. Ugye milyen érdekes? Hogy az első kötetnél alapvetően nem mondtam volna én se azt, hogy Liv nem ismeri Acet. S most ahogy bontogatom ki, rájövök, hogy hűű, még én sem ismertem eléggé Ace-t. :)))
      Készülődik az a buliest. :) Én is nagyon izgulok értük, na meg, hogy nektek hogy fog tetszeni, amit kigondoltam hozzá.
      Callie

      Törlés