Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2019. július 17., szerda

Track 10

Elutazott. Ace kijelentkezett a Midland Hotelből. Utálom, hogy Spanyolországban van. Tanulnom kellene, helyette rámzuhan a nyomott hangulatom. Megadom magam a sorsnak. Rákeresek Ace saját honlapjára. Nagyon ütős honlap. Erőt sugároz. Már a nyitólap is.  Csak Ace kontúros sötét alakja a füstben és a ráeső fényekkel. Fent vannak időrendi sorrendben a legújabb mixei a soundcloudjáról és mixcloudjáról listázva.

Fent van róla egy csomó videó is. Két tétel közt egy-egy Ace videót nézek. Hatalmas bulikat csinál. Mennyi ember!  Utálom ezt az oldalt is. Közvetlenül lehet Ace-nek írni róla. 

Egyedül vagyok a koliban. A vizsgaidőszak ilyen. Már csak én nem megyek haza. Amanda nélkül és főleg Ace nélkül elég magányos ez a koliszoba is, meg Manchester is. Rájöttem én igazán csak Ace-el szeretem Manchestert. Vele viszont nagyon tetszik ez a város.

Szakad az eső. Nincs kedvem még a kisujjamat se kidugni ebbe az esőbe. Rosszkedvűen nézem a naptáramat. Hamarosan ki kell költöznöm a koliból is. 

A vacsorámhoz Ace számait hallgatom. Rákeresek a programjaira. Valóban holnap este Málagában lesz egy tengerparti buli. A helyszínről már vannak fent képek. Homokos part, pálmafák és tenger. Azt mondta Ace visszautasíthatatlan ajánlat. Vajon mennyit kapott érte, hogy mégis bevállalta? 

Nem marad Spanyolországban, mert utána lesz egy manchesteri bulija. Amikor a helyszínt látom megakadok. Ez a régi klub helyszíne. Csak egy pillanatig habozok, aztán ráírok Ace-re.
“Nem is említetted, hogy a klubban is adsz egy estet.”
“Ariel napján, a tulaj visszahívott nosztalgia bulit rendezni. Jót tesz a klubnak is az üzlet. Gyere el velem! Nosztalgiázzunk!”
“Mondhattad volna!”
“Mondtam, hogy nézd a honlapot!”

Lebuktam. Ace tudja, hogy rákerestem. 
“Lesz egy élő közvetítés a neten. Majd átküldöm a linket. Nézz rá!”
“Ok.”

Tehát másnap este én is Málagában vagyok, bár eléggé szakadozik a közvetítés. Fiatalos, pezsgő buli. Igazi tengerparti éjszakai élet lehet. Ace nagyon hangulatban van hozzá. Nem tudom, hogy csinálja, de nagyon jó számokat kevert, latinos alapritmussal. A napnyugtában kezdődik a buli és annyira nagyon sokáig tart. Jó látni Ace-t a kivetítőn is, meg közelről is, ahogy ritmusra dolgozik és kap ide-oda a DJ-konzolon, de nekem már csak egy napom maradt a vizsgáig, vagyis a laptopommal magam mellett az ágyban alszom el.  


A gépem reggel csak álmosan pislog mellettem, megmozgatom az egeret és ráírok Ace-re.
“Tetszett a tengerparti bulid is.”
“Ma már repülök vissza. Mikor vizsgázol?”
“Holnap.”
“Írj, ha végeztél!”

Első körbe mentem vizsgázni, hogy hamarabb végezzek. Türelmetlenül Ace-el akarok már lenni. Semmi más nem is érdekel. Meglep, hogy ehhez képest egészen jól szerepelek a vizsgán, hogy igazán nem is tudok oda koncentrálni. Ahogy megvan a vizsgám azonnal Acere írok. Ahhoz képest nagyon sokára válaszol. Csak délután kettőkor. Mi van? Persze nyilván fáradt a koncert és az utazás miatt is. Még ha már hozzá is szokhatott az évek alatt. 
“ Még most keltem. Este 6-kor?”

Könnyű nyári ruhában vagyok. Ace a kocsinak dőlve vár. Kinyitja nekem az ajtót.
  • Hova megyünk? - kérdezek rá.
  • Jó lesz - vigyorog Ace.
  • Terápiás?
  • Abszolút! - Ace megkerüli a kocsit és beül mellém.
  • Mond már! Mi lesz?
  • Lássuk csak lesz: zene és tánc és énekelhetsz is.
  • Ó jaj! Milyen tánc?
  • Latin.
  • Ó! Hangulatba jöttél?
  • Mondhatni. Egy haverom a DJ ma este. Latin fesztivál van amúgy a városban.
  • Nem tudtam.
  • Hát most már tudod - feleli Ace és a Britannia Country House Hotel parkolójába áll be.  Több tánciskola is felvonul, salsa verseny is van. - Igyunk valamit! - húz magával Ace és asztalt keresünk. Vacsorázunk is. Ace dupla adag borsópürét kér. Talán csak hiányoztak a hazai ízek neki. Kóla alapú koktélt iszunk mindketten. Ahogy belekortyolok megállapítom, hogy a kóla sokkal jobb ízű magában. Elfintorodom.
  • Inkább natúr kólát kértem volna - sóhajtok. - Nem ízlik.
  • Elrontották a kóla ízét ugye? - röhög Ace. - Mindjárt bemegyek és szétverem őket,  mégis hogy képzelték ezt. Rendelek kólát is - nyugtat Ace.
  • Milyen volt Spanyolország?
  • Meleg.
  • Voltak szép lányok?
  • Néhányan a nyakamba ugrottak ja. Közölték velem, hogy feleségül akarnak jönni hozzám, és szülnek nekem gyereket is. Az egyik nagyon erőszakos volt. Konkrétan nekem esett. A nyakamat csókolta és nem nagyon lehetett levakarni. Kicsit kínos szitu volt.
  • Nem? - a szalvétámba prüszkölök.
  • De. Hát ez van. Ilyen a népszerűség - legyint rá Ace.
  • Sok mindent megélhetsz így.
  • Kicsit másabb az életem mint, amikor nem voltam ennyire ismert. De ez ezzel jár. Ki lehet bírni. Nehéz kezelni a rajongást. Nagyon szélsőséges helyzetekbe kever ennyi. Az elején jobban sokkoltak ezek a szituk. Most már csak azon gondolkodtam, hogy vajon hogyan tudom levakarni magamról a latin szeretőt - nevet Ace. - Féltem, hogy a biztonságiakat kell hívnom, mégsem akartam lelökni magamról, érted.
  • Voltál valakivel? A szállodában?
  • Jaj Liv! Folyton ezek a kérdések.
  • Csak ismerem a spanyolokat!
  • Egyáltalán nem ismered a spanyolokat Liv. Nem is találkoztál még egy spanyollal se.
  • Azt mondtad vágysz rá, a szexre.
  • Ja, de Spanyolországban kábé egy kiadós angol esőre vágytam. Rohadt meleg volt!
  • Majdnem levetted a sapkádat? - csapok le rá és az asztalra ejtem a kezem lelkesen.
  • Hát…. elgondolkodtam rajta - röhög a tányérba Ace. - De mi van, ha napszúrást kapok még a napnyugtában is érted. A sapka mindentől véd.
  • Jaj Ace! - dőlök hátra jóllakottan.
  • Gyere, letáncoljuk a kaját!
  • De annyira jól esett!
  • Nem, nekem vigyáznom kell az alakomra, százezrek bámulnak, és kutatnak utánam a neten, mint te is - húz fel a székemből Ace és maga után cibál a latin estre.

Nincs időm megszólalni se, Ace magához húz, és a száját a vállamra simítja, ahogy ringatni kezd. Két táncot táncolhatunk együtt, amikor a táncsulisok bevonnak magukhoz a lépéstanulásra. Ace kacsint és átenged az egyik srácnak, ő pedig lelép a Dj pulthoz a haverjához, akit ismer. Ace belemerül a beszélgetésbe. Régen találkozhattak. Jókat röhögnek. A fülesben hallgatnak valamit, amit mi nem hallunk, csak ők ketten. Ace bólogat, közben a tekintetével engem keres. Már nem tudom hanyadik partnerre forgattak be itt a táncsulisok. Nem nagyon figyeltem. Talán három sráccal táncoltam, de nem igazán érdekelnek. Vissza akarom kapni Ace-t.  Ace a sapkáját igazgatja, ahogy otthagyja a srácot és kivárja a váltást, elhúz a táncsulisok csoportjából és újra ő ringat kettőnket. Shawn Mendestől a Senorita a fődallam.
  • Tanultál néhány új dolgot tőlük - int a srácok felé a latin tánciskola tagjai felé.
  • Sok újat tanultam Ace. Azóta is.
  • Liv, te sosem tanulsz, folyton mást csinálsz vizsgaidőszakban is. Most is velem vagy.
  • Vizsga utáni kieresztem a gőzt hangulatban - összegzem. - És igenis tanultam!
  • Aham. Liv te még a hibáidból sem tanulsz - jegyzi meg rejtélyesen Ace.
  • Mert?
  • Mert akkor most egyáltalán nem lennél velem. Szóba sem állnál velem - jegyzi meg Ace.
  • Talán csak tetszik, hogy egy sztár DJ-vel vagyok kivételesen - szúrok vissza, és hagyom, hogy Ace csípőjével lendüljek én is. 

Jó ritmusérzéke van. Még ha nem is ismeri egy tánc lépéseit, akkor is tud táncolni rá. Mert ritmusra táncol. Benne van a zenében. Együtt lélegzik vele. S ennyi elég, ahhoz, hogy táncolni is tudjon rá. Végülis erről szólt a zeneterápiánk is. Feloldódni a zenében, és feldolgozni általa dolgokat. Ace szorítása erősebb a derekamon, átejtem a karjaimat a vállán és a sapkája szövet anyagán játszom az ujjaimmal. Bágyadt vagyok. Jóllaktam. Kicsit ittam is. A közös tánc is jót tett a tánciskolásokkal. És Ace-el vagyok. Beleernyedek a karjaiba és hagyom, hogy ő vezessen. 

Ace lehelete az arcomat súrolja. Kólaillatú a lehelete. Ace csípője tol csak ringásra, ő adja a ritmust, én csak sodródom vele. Karom a nyaka körül és megrebben a szemhéjam, ahogy megérzem a lehelete kólaillatát. Mint annyi éjszakán magam felett. Csodálatos hónap volt a miénk. Bárcsak azon a nyáron lennék újra. Fel sem fogom a helyzetet, már egy ideje csak kerülgetjük azt a csókot. 
  • Basszus Liv! - suttogja Ace és tudom, hogy ez az ellenállás feladásának kifakadáshangja volt. Libabőrös leszek, ahogy találkoznak az ajkaink. Víz alá merültem. Nem akarok levegőt venni, mert nem akarom abbahagyni. Ace kólaízű ajkai. Soha nem kívántam még úgy kólát, mint Ace ajkairól ízlelni. Újra.

Ace tenyere a derekamon siklik és még szorosabban von magához. Belesóhajtok a csókunkba és még erősebben szorítom magamhoz Ace-t a nyaka köré fonom a karjaimat. Ace ujjai a fenekemet súrolják, és izgatottan tapogat. Elvesztem a fejem. Minden visszafojtott vágyamat rázúdítom és csak csókolom. Csak az fog minket vissza, attól hogy továbbmenjünk, hogy nyilvános helyen vagyunk. 

2 megjegyzés:

  1. Drága Callie!
    Már megint sikerült eltűnnöm, de nem is bánom, így legalább több fejezetet falhattam fel egyszerre.
    Hm, zeneterápia. Lehet, nekem is ilyesmi kéne. Na nem mintha nem hallgatnék a nap huszonnégy órájában zenét amúgy is, de talán a depresszív halálzenék nem segítenek a helyzetemen.
    Ace és Liv továbbra is a kedvenc párosaim közé tartoznak. Plusz kóla. Ace, Liv és a kóla az igazi édeshármas :D Várható volt, hogy ha ennyit találkozgatnak, megint egymás karjaiban kötnek ki. Már annyira vártam ezt a pillanatot :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Laum!
      Eltűntél, érzékeltem. Lehet vízválasztó a felnőtté válás ezen a blogon, nem tudom. :))) Tudom, hogy jobb egyszerre többet olvasni, csak nekem nehéz ilyen passzivitásban végigküzdenem magam a fejezetekkel. Bár már edződtem a témában, még mindig érzékeny lelkű író vagyok... rosszul esik nagy csendbe írni... általában azt vonom le belőle, hogy nem igazán nyert tetszést, amit írtam.
      Ace 2-vel kicsit én is kezdek beforogni valami nagyon furcsa gondolategységbe, most eléggé leköt a téma tehát...sok plusz jön nekem is, én általában nem vagyok egy nagy zenehallgató típus, tehát most részemről is új élmény már a második nyarat zenével tölteni...
      Végre elértem a csókhoz, hát még lesz küzdésem ezzel a történettel.
      Callie

      Törlés