Kamu nélkül

"Amikor ezt az életnek hívott játékot játszod, emlékezz arra, hogy senki nem mondta, hogy igazságos lesz.”

/Axl Rose/

Tehát a kanapén alszom. Mint egy kivert kutya. Aztán becuccolok Chris szobájába. A Livnek fenntartott kanapéra. Nem akarom teledohányozni Chris szobáját, szóval nyitott ablaknál szívom a cigit és az ablakba könyökölök. Napok óta ez megy. Látom, hogy Marianne a gyereket az utcán babakocsiba rakja és elmennek sétálni. Chris egy ideig még veri magát a babakocsiban, de aztán jobban érdekli, hogy mi zajlik az utcán, így elcsendesedik és nézelődik. Egymás mellett élünk. Rohadtul nem akarom ezt. Marianne élt így. Éveket. Tudom, hogy képes  rá újra. Tudom. Mert ebben nagy rutinja van. De én nem vagyok Robert Somerhalder. S nem elégszem meg ezzel az élettel. Meg kell oldanom. Csak fogalmam sincs hogyan. A szálat a számba veszem és meggyújtom a cigit, miközben kilépek a lépcsőházból és a kocsimba ülök. Marianne visszaér a sétából. Hatékonyan kiemeli Christ, és összecsukja a könnyűszerkezetes babakocsit. Rám sem néz. Ráadom a gyújtást.

Nem szeretem a kamu dolgokat. A kamu kapcsolatokat sem. A kamu zenét sem.  Egy zenekaron mindig levágni, ha nincs összhangban velük a szöveg, amit mondanak. Olyan, mint amikor szar az akusztika. Egyszerűen kisüt belőlük, hogy szar az egész. A mai fellépés is ilyen trágya. Énekel, de nem is ért egyet azzal amit énekel. Az egész zenekar tötyög.  legszívesebben lelépnék ilyenkor. Mert bánjta a fülem az ilyen koncert. De dolgozom, szóval. Nem léphetek le. Most amióta Marianne-nal “szétmentünk” padlón vagyok. Fuh életemben nem csináltam ennyire életuntan és rutinosan a munkámat. De most rohadtul nem is érdekel. Nem tudok még csak odakoncentrálni sem. Egyik nap a másik után. Egyik buli a másik után. De eléggé unom már ezeket a bulizókat is. A fülkénkben a korlátnak dőlve bámulom őket. Liv és a hülye akciója!

• A kicseszett kanapén alszom! Bassza meg! - szitkozódom.
• Mondtam, hogy legyetek őszinték. SE szabály!
• Szakadj már most ezzel le. Te kamuzol álkapcsolatokat.
• Nem kamuzok amúgy.  Egyenesen megmondom, hogy nem, mert nem - mondja Ace.
• Mi a faszt csináljak? - nézek Ace-re oldalt.
• Beszélj vele!
• Marianne beszélni sem akar velem - rázom a fejem.
• Akkor is! Ez nem maradhat így Dylan. Vagy beszélsz vele vagy nem fogod tudni megoldani. Próbáld elérni, hogy mégis hajlandó legyen beszélni veled - kedvetlenül vágom be magam a kocsiba munka után. Ahogy hajtok a belváros felé, már tudom hogy merre visz az utam. Reggel van. A kocsit leállítom a szüleim háza előtt és a saját kulcsommal nyitom az ajtót. Beülök az étkezőasztalhoz. Elszívok egy-két szállal, mire felébrednek a szüleim.

Miután elköltözöl a szülői házból, oda visszatérni mindig olyan fura. Egyszerre ismerős és idegen.  Akár folytathatnám itt is az életem. De már nem lennék ugyanaz, aki elköltözött innen. Na meg hát ott van Chris.  A gyerek miatt is jó lenne megoldani az egészet. S most tényleg nem arra gondolok, hogy a gyerek miatt maradjunk együtt szöveggel, hanem mert Marianne-t akarom visszakapni.

Apám meglepődve megáll a  boltíves átjáróban, ahogy meglátja, hogy ott ülök az asztalnál.  Látom rajta, hogy tudja, ha itt vagyok náluk kora reggel, egyedül, akkor gáz van. S apám fel tudja mérni, hogy elég nagy.

• Jó reggelt!
• Neked is - biccentek és az ujjaim közt forgatom a telefonom és a cigis dobozt. Kop-kop-kop. Egymás mellett forog a kezeim közt rövidebb, hosszabb, oldal, az éleken átgördülve és aztán talpra állítom.
• Kirúgott otthonról? - érdeklődik apám.
• Azt hiszi lefeküdtem a lányával - veszek mély levegőt.
• És megtetted? - teszi fel a kávét főzni apám. Olyan szárazon kérdezi. Értékelem benne. Tényleg. Mintha csak azon menne a vita, hogy nem hajtottam fel az ülőkét.
• Nem - felelem rá rosszkedvűen.
• Akkor tiszta vagy. Bizonyítsd az ártatlanságodat - mondja apám.
• De… hogyan?
• Dylan ennél jobb a logikád - int meg apám. Hát igen, ő mindig sokat várt tőlem. Mindig többet és többet. - Nem vagy hülye gyerek.
• Lefagytam. Teljesen kiütött ez az egész - a hajamba túrok és lüktet a fejem. Lehajtva tartom a fejem, de így sem jobb.
• Mik a tények? - kérdezi apám, ahogy felém fordul.
• Hát… volt egy csók. A klubban. A bulifotós pont elkapta. Marianne látta a képet. A lánya telefonjára le van mentve. Aztán a csaj küldött néhány üzenetet a telefonomról magának és ezeket is látta Marianne.
• Tehát egy kép, és néhány üzenet. Az egész telefonról. Mi a lány elmondása?
• Nem tudom, arról nem beszélt.
• A lánya egyáltalán tudja? - na most lefagytam. Mármint. Marianne azt mondta beszélt vele. De… mi van, ha nem is erről? Kezdek összezavarodni... hát ezért apám a regionális vezetője egy kulturális kormányhivatalnak.
• Ezt… nem tudom… - végre megállok a telefon és cigisdoboz élekre fordításával, amit eddig műveltem az asztalon. - Lehet, hogy nem is tudja?
• Figyelj talán le kellene ülnöd és beszélned a lányával. Csak ő tudja tisztázni. S neki Marianne talán hisz is. Ellentétben veled - jegyzi meg apám.
• Nem rossz tipp. Kösz - állok fel.
• Átjöhetnétek néha. Marianne és a kicsi is - jegyzi meg futólag apám.
• Jó, hát majd talán… ha ez már rendeződött - biccentek, s ahogy kilépek cigire gyújtok.

Livre csak egy üzenetet írok.

“Itthon áll a bál. Tudsz róla?”

“ Áll a bál? Na de mi miatt?”

“miattad.”

“Miattam? De hát  hogyan? Nem értem.”

“Ma tudunk beszélni? Személyesen?”

“ötig még ideérsz?”

“ott leszek.”

Szóval úgy alakult, hogy mégiscsak beültem kettesben Livvel egy pubba. Mivel velem van, ezért senki nem kérdez rá, hogy kiskorú-e. Liv almatöltelékes vaniliaöntetes palacsintát kér vízzel. Én meg  klubszendviccsel egy alkoholmentes sört iszom.

• Add a telefonod! - nyújtom a kezem.
• Mi? Nem! - csattan Liv védekezően.
• Liv! Ideadod, vagy elveszem tök mindegy! - Liv látja rajtam, hogy nem szarakodom. Elvörösödve a farzsebébe nyúl és kiemeli az iPhonet és az asztalra teszi közénk. Ahogy felveszem és belenézek, látom, hogy tényleg nincs adatbiztonság a telefonján, tehát igen, én is látom a háttérképet, amin ketten vagyunk és az üzeneteket kikeresve még mindig benne van az a telefonomról küldözgetett üzenetsor is.  Ott hagyom nyitva a képet és Liv elé teszem.
• Hallgatlak! - hátradőlök és figyelem, ahogy Liv arcán játszanak a színek, először lesápad aztán elvörösödik, aztán megint lesápad.
• Ez...ez nem az aminek látszik. Tudom, hogy megbeszéltük. Tudom. Én... Tényleg igyekszem nem rád hajtani - nyögi.
• Miközben ez a kép a háttérképed?! - most már kiabálok. Bakker. Idegesen gyújtok egy szál cigit.  Liv megkövülten nézi, ahogy szívom a szálat.
• Anya megtudta? - Liv leejti a villát a tányérra és elsírja magát.
• Elárulnád mi ez? Mit mondtam neked? rémlik? Hogy felejtsd el! Felejts el kettőnket! Mert nem lesz ilyen, hogy te meg én. Érted? Kurvára nem lesz ilyen. Mit nem értesz ezen? Azért mert az anyáddal vagyok attól még te nem vagy az esetem érted? Nem fogok összejönni veled. Szóval mi ez? Mi a faszom ez? - gyorsabban szívom a cigit, mert érzem, hogy kezdek felidegesedni.
• Én…. én… csak… - Liv hüppögve sír.
• Tudod mekkora kibaszott nagy szart kavartál? Van fogalmad róla? Oké hogy engem leszarsz. Nem is engem izgat. De anyád nem szenvedett már eleget? Hogy ezt teszed vele? Miért szaggatod az anyád lelkét ilyen szarságokkal? Mond miért? Hogy lehetsz ennyire hálátlan?
• Nem értem. Én… én nem mutattam neki - Liv nyávogva sírja. - Én nem tudtam, hogy tudja! - Egy ideig szívom a cigit és a füstőn át nézem, ahogy Liv összetörten bőg előttem. Mintha csak az anyját látnám. Liv néha tényleg emlékeztet Marianne-ra, most például egészen hasonlítanak.
• Ezt most én nem értem. Te mutogattad anyádnak, hogy együtt voltunk, meg hülyítetted és ferdítettél neki mindent össze-vissza kettőnkről!
• Én nem anyámnak mutogattam. Csak… - Liv könnyes szemmel felnéz a gipszkartonos álmennyezetre és nagyot sóhajt, miközben néhány könny lepereg az arcán. - ... az osztálytársaim állandóan cikiztek, hogy egyedül nekem nincs barátom az osztályból és… - Liv szipogva megrántja a vállát és a könnyein át rámnéz. -  gondoltam, ennyivel talán lenyugszanak. És békén hagynak a cikizéssel. Ezek mind hülye lányok. Nekik az a szempont, hogy jársz-e valakivel, vagy sem. Teljesen rámszálltak! Úgy sajnálom - Liv a tenyerébe temeti az arcát és csak sír és sír. Fuh, oltári nagy gubanc van itt! A hajamba túrok. S közben gondolkodom. Nézem Livet, aki már megint csak sír. Teljesen össze van törve. A szülei elváltak. El kellett költöznie onnan, ahol felnőtt. S igazán senki sem szereti. Valószínűleg szenved az egész lányiskolában is, ahol ő lehet a kis nyomi. A kis szüzike. Akinek még barátja sincs. A kortárs lányok igazi rohadékok. A lányok ezerszer rosszabbak, mint a fiúk. Mert a lányok lelkileg terrorizálnak. Liv meg nyilván próbált beilleszkedni a közösségbe. Ahol az a mérce, hogy jár-e valakivel. Romokban a családja, de a saját élete is. Tehát nem is Liv a hunyó.
• Akkor honnan tudhatja anyád?
• Azt nem tudom. Az alapítványi est után,  szülői munkaközösségi gyűlés és szülői értekezlet után feljött hozzám. Nem tudom. Szerintem ellenőrizget. Nem tudom. Nem láttam, hogy belenézett-e a telefonomba, de azt tudom, hogy úgy köszönt el, hogy van-e valami, amit el akarok neki mondani. És erre azt mondtam, hogy nem. Aztán elment. De olyan fura volt. Az tény. Én azt hittem a szülőin volt valami, hogy kiközösítenek, hogy rámszálltak, hogy romlott az átlagom mit tudom én. Kész stressz ha szülői van. Utána anyám mindig olyan, mintha kétszer jobban utálna, mint amennyire általában. -  Liv bosszúsan kifújja az orrát és körmeivel átkarcolja a fejbőrét, ahogy a hajába túr, hogy átfésülje. Bedugult orral folytatja. - Tudod milyen gyökerek a szülőin az anyukák. Lehet mondták, hogy tudja-e anyám, hogy egy idősebb pasassal járok, anyám meg kutakodott, amíg zuhanyoztam. Nem tudom… gondolom beleültették a bogarat a fülébe.
• Mi lett volna, ha inkább elmondod, hogy cikiznek a suliban? - szívom a szálat.  - Simán elintéztem volna neked néhány képet, van egy-két haverom, akik letojnák, hogy mi van. És akkor nincs ez, hogy anyád azt hiszi, hogy én rádnyomultam. - Beismerem az egész storyban én is hibás vagyok. Mert Livet három lépés távolból is igyekeztem kerülni. Egyrészt Liv valami volt Marianne múltjából. Meg hát mégiscsak csaj. Akivel nem vagyok vérségi kapcsolatban. Nem akartam ebből bonyodalmakat otthon. Nem tekintettem magam a mostohaapjának. Mondjuk legalább megpróbálhattam volna “barátian” kezelni. Akkor talán hamarabb fény derül erre az egészre. Lehet én is elég elutasító voltam Livvel. Nem is érezte magát családban nálunk.
• Tudom… sajnálom. Csak nem mertem ilyesmiről beszélni sem. Meg hát… ugye te voltál akibe… - Liv idegesen elnéz és lesüti a szemét. Bosszúsan elszívom a szálat. Egy ideig mérlegelem, hogy legyen.
• Jól van. A héten összeszeded a gondolataidat. A hétvégén hazajössz és tisztázod anyáddal a helyzetet. Nem miattam, nem magad miatt, anyád miatt. Mert nem érdemli ezt - morgom.
• Jól van - Liv megadóan eltolja a tányért és rámnéz. Nem ellenkezik. Valahol mégiscsak van gerince ennek a Livnek. Sokkal rosszabbnak tartottam, mint amilyen. De csak egy összezavarodott tini. Aki körül széthullott az élet. Már tényleg szinte sajnálom a csajt. Meg sem szólal, amíg mellettem ül a kocsiban, ahogy visszaviszem a kolihoz. Hangtalanul száll ki és bemegy az épületbe. Tudom, hogy Mariannet nagyon nehéz lesz visszaszerezni. Még így is. Marianne egy büszke nő. Mint mindenki aki onnan származik a de Noiroktól.  és Holdföldéről.

Callie olvas

Sziasztok!

Aki erre jár,  jelentem még élek, és igyekszem írni is, csak most berobbant egy tornádó az életembe, ami most lelki viharokat zúz rajtam éppen. Képtelenség ilyenkor írni...

De ugye, ha nem írok, akkor olvasok. Világos, aztán ha az sem megy akkor számolok, tisztára négy elemit nyomok. :) Tehát, úgy döntöttem nem egyéb fórumokon dühöngöm ki magamból az olvasmányélményemet, hanem nyitok egy saját olvasónaplót.

Akit érdekel éppen milyen újdonsággal fárasztom a szemmozgató izmaimat, az időnként nyugodtan kukkantson be ide is.

Callie olvas

jelentem állandó spoilerveszély van, mert ugye benyomásokat írok és nem ajánlókat :) Tehát csak saját felelősségre olvasni, mert mi van ha lelövöm a poént és a csattanókat? :D

Frissel majd igyekszem, csak most jön ez a nyuszis, pillangós ünnep, amitől már kicsit kikészültem és még most fogok a finishbe  érni, de hátha Dylan szelleme mégiscsak megszáll és akkor írok róla.

Addig is közeleg a tavaszi szünet, jó pihenést!
Callie

"Ez vagyok én- kihívás"

 Lau megörvendeztetett egy újabb nagyon jó kis kérdéssorral. Tényleg nagyon kikapcsolt. Köszönöm. Tehát következzen az "Ez vagyok én" - kihívás, és a rá adott válaszaim. Ha valami kimaradt csak szóljatok. ! :)

1. Ki vagy Te?

Nos egy másodpercre elgondolkodtam, hogy vajon ez mennyire magánjellegű kérdés. De azt hiszem a következőt állítanám rá. Örök álmodozó és örök lázadó vagyok. Aki folyton szerelembe esik. Az életében a korszakokat illatok, színek és szerelmek alapján határozza meg. Akiben buzog a kreativitás, amit valamiben ki akar élni. Tök mindegy, hogy az éppen a zene, a festés, az írás, vagy a bútorfelújítás, vagy az origami, vagy a kézimunka. Valaki, aki elmondhatja magáról, hogy elérte az életcélját. De mégis szüntelen új célokat és többet akar.  

2. Mi az álmod?

Az álmom… azt hiszem egy másik világban egy másik életet élni. Vagy párhuzamosan megélni az életem többféle alternatív variációit. De legfőképpen szerelmesnek lenni és boldognak. Vagy csak újra élni az életemet és megtenni mindazt, amiket nem tettem meg.

3. Mi a kedvenc emléked?

A kedvenc emlékem? fuuhhh ez nekem elég nehéz kérdés most. Nem tudom miért, de most semmi más nem ugrik be. Amikor 15 voltam és felnéztem a világ leggyönyörűbb kék szempárjába, és szerelembe estem. Azóta is az a ritkaszép kék szempár kísért.

4. Mi jelenti számodra a boldogságot?

Viszonzott szerelem. Harmónia, béke és elégedettség. A tökéletes egyensúly testben és lélekben.

5. Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szépség?

Bocsánat, erre tényleg semmi más nem jut most eszembe csak: ...a kislányom. :)

  6. Szerinted hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első kérdésre adott válaszoddal?

Hááát… a környezetemben élők szerint törtető, kritikus és negatív vagyok. Aki mindent felad, amibe belekezd, és mániákusan kötekedik. Nem bírja a negatív kritikát és makacs.

Hogy ez mennyire egyezik az első válaszommal? Azt hiszem rossz az önképem. :)

7. Mi a legnagyobb félelmed?

húúú, ez de sokszor volt már kérdés. Még mindig ugyanaz. Idő előtt meghalni.

8. Hogyan látod magad 1 év múlva?

Egy év múlva, belesüppedve a szürke hétköznapokba és a motivációs képemet nézegetem egész nap magam előtt, hogy kibírjam mindazt a szemetet, ami az életem. Igen. lehet csak az az Opel Adam tart életben. :) Bár remélem nem így lesz. :)

9. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?

Hááát… őrültség szinten szerintem magasiskolákat tudnék megugorni. Azt hiszem a felvételi sorrendem, az esküvőm verseng a meztelen fürdőzés és az autós szex közt a legnagyobb jelzőért.

10. Ki vagy mi az első számú motivációd?

Jelen motivációm alanya: a lányom. Tárgya: Opel Adam. :)

11. Mit csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem tudja, hogy közel áll hozzád?

Mivel csináltam már nem egy ilyet, tudom mit csinálok, és mai napig is megteszem bármikor. Kiállok mellette és elmondom a tényeket, az illetőt meg elküldöm a búsba.

12. 5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?

Hát ühm… amennyiben 5 év múlva is áll a boróka a ház előtt, akkor elképzelhető, hogy igen. Mert tegnap pl. azt vettem.

+1. Fejezd be a mondatot: Arra vágyom, hogy…

:D:D :D :D jó ezen most röhögök, de tényleg. De legyen.

Arra vágyom, hogy… a szemközti srác elvigyen egy körre. :)))

Jók voltak a kérdések, mint mindig. Laum, egyre jobb vagy. Jól szórakoztam! Köszi:

Callie

Egy rossz nap

"Lélegezz! Ez csak egy rossz nap, nem egy rossz élet."

/Ashley Purdy/

Megkocogtatom Ace vállát, mert fejhallgatóval a fején ül egy képregény felett és ritmusosan bólogat. Ace lehúzza a nyakába a fejhallgatót.

• Csá! Képzeld gáz van! - rogyok le a forgószékbe a keverőpult mellé, csak egy sima gépi kapucsinót iszom és próbálom feloldani benne a lerakódott cukrot.
• Megint teherbe ejtetted? - vonja fel a szemöldökét Ace, s felnéz a képregényből, amit olvas.
• Mi?! Dehogy! - fújtatok. - A lánya belémzúgott! Már évek óta belém van zúgva! Most mit csináljak? - az alkaromat vakarom. Száraz a bőröm? Nem, csak babakaja ragadt rám. Komolyan Christ etetni az olyan mint egy kajacsata. Amiből több jut rám, mint Chris pocakjába. - Amúgy nem tervezünk még egy gyereket. Isten ments! Christől is néha ideggörcsöt kapok. Na meg hát Marianne is kezd lassan kicsúszni a gyerekvállalás időszakából. Bár éppen, ha akar, még most szülhetne ezekben az években.
• Jó oké, csak így kezdted a múltkor is - rántja meg a vállát Ace.
• Hahó! Ace figyelsz rám? Mit lehet kezdeni lázongó tinikkel, akik rámkattantak? te ebben rutinos vagy. Minden héten kiscsajok sikítoznak a füledbe.
• Nemtom. Én azt mondom nekik, hogy házas vagyok és gyerekem van. Attól el szokott menni a kedvük. Vagy hogy éppen benne vagyok valami csúnya nemi betegségben, és hetente kezelésre járok a nemibeteg gondozóba. Akkor egészen meg is ijednek - feleli rá.
• Kösz, nagy segítség vagy.
• Beszéltél a lánnyal?
• Mondtam, hogy nem mondom el az anyjának, ha viselkedik. Szerinted be fog próbálkozni nálam?
• Fogalmam nincs. Tudod, hogy a szerelem nem egy gomb ki-be kapcsoló cucc. Te meg ott vagy neki két lábon járó kísértésként. Inkább arra vigyázz, hogy Marianne mit és hogyan vesz észre ebből. Nem tudom Dylan. Lehet, hogy jobb lett volna elmondanotok, mert ez így nagyon gáz.... akármit változtatsz te vagy a lány, az Marianne-nak fel fog tűnni.
• Hibáztam igaz? - fújtatom.
• Reméljük megoldódik. Mondjuk belezúg valaki másba.
• Hol?
• A suliban.
• Nem koedukált a magánsuli ahova jár - rázom a fejem.

A következő hétvégén szerencsére Liv az apjához megy. Lazíthatunk. Legalábbis én. Tartok tőle, milyen lesz Liv, ha legközelebb találkozunk. Vonakodom még csak érte menni is. De család vagyunk. Szóval érte megyünk. Liv bemászik Chris mellé a Seatba. Eddig soha nem értettem, miért ennyire antiszociális a csaj. Most is bedugja a fülét, lesüti a szemét  és az iPhone-ját nyomkodja. Most már értem, hogy miért. Nem akart engem bámulni folyamatosan. Marianne kezével végigcirógatja a karomat, ahogy sebességet váltok. A tetoválásaimat simogatja. Marianne-tól ezek rendszeres és természetes dolgok. Ahogy a visszapillantóba nézek, hogy jönnek-e mögöttem, elkapom Liv pillantását. Elvörösödik és lejjebb csúszik az ülésen. Fúúhh! Hosszú hétvége lesz ez.

Marianne csőben sült csirkét sütött. A fehér étkezőasztalt négyen üljük körül. Liv már ismeri az anyja főztjét. Engem még mindig meg tud lepni Marianne. Chris az ujjai közt morzsolgatja a csirkehús száljait aztán a szájába veszi és rágcsálja. Livvel összeakad a pillantásunk. Egy ilyen kis asztalnál nem nagy kaland egymásra nézni. De Liv belevörösödik. Torokköszörülve elfordítom a fejem. Ez nehezebb lesz mint gondoltam.

• Elszívok egy cigit! - állok fel és kimegyek az erkélyre. Nem sietek vissza. Mire visszaérek, már leszedték az asztalt és Liv zuhanyzik.
• Megyek megágyazok - indulok tovább Chris szobája felé.
• Minden rendben? - kérdez rá Marianne. Nem igazán tudok erre érdemes választ adni. Egy kihúzható kanapé van a másik hálószobában. A folyosóról  az ágyneműs szekrényből lepedőt és huzatot veszek ki és az ágyazható kanapéra dobom. Kicsit sietek az ágyazással, mert nem akarom, hogy Liv itt találjon a szobába, főleg úgy, hogy az ő ágyát készítem elő az estére.

Mire Liv kijön már a saját hálószobánkban húzom át a franciaágyat. Liv, ahogy elhalad a nyitott hálószobaajtó előtt, bepillant, épp mikor a lepedőt lendítem rá az ágyra. Liv a sötétben is elpirul és megszaporázza a lépteit. Hallom, ahogy csukódik Chris szobájának ajtaja. Mire Marianne-al ágyba jutunk már éjfél is elmúlt. Tenyeremet Marianne lábain csúsztatom felfelé. Marianne lefogja a kezem.

• Ne. most itt van Liv is… - nekem viszont kell ez a megerősítés, szóval mégis véghez viszem. Szex után mindig elszívok még egy szálat. Marianne már kiájult. Kilépek az erkélyre. Már a szál felénél járok, amikor az erkélyajtó nyílik mögöttem. Fürdőköntösben és szőrmés papucsban lép ki mellém Liv. Karjaimmal a korlátra támaszkodom. Megszívom a cigit.
• Miért vagy itt Liv?
• Nálatok?
• Az erkélyen.
• Sajnálom, de nem megy. Lehet jobb, ha nem jövök hozzátok egy darabig - túr a hajába Liv. Hallom, ahogy a körme súrolja a hajszálait.
• Lehet jobb - biccentek rá. Liv áthatóan néz. Sötét szeme csillog az éjszakában. Kapkodva veszi a levegőt. Én időnként a számhoz emelem a cigit. Liv egy ideig engem néz. Aztán bemegy. S ebben a hónapban már nem jön hozzánk többet.

Nem, nem vagyok annyira naiv, hogy azt hittem, ezzel megoldottam egy ügyet. Egyrészt nem vagyok ebben az egészben annyira jó. Hogy én megoldjak dolgokat. Hogy én lezárjak ügyeket és embereket. Szóval igen. Sejtettem, hogy rizikót vállaltam, azzal a paktummal. Liv és köztem. Ez nem jöhetett ki jól. Az elején haza kellett volna mennem és közölnöm, hogy a lányával mi a helyzet és beszéljen a fejével. Ő az anyja. De… jófej akartam lenni. Nem akartam Liv baromságait kiadni. Mert az olyan, mintha árulkodtam volna rá. Olyan óvodás szitu lett volna.

Mindegy. Tudtam. Ebből én jól ki nem keveredek. S bejött. Amikor egy rohadt hosszú éjszaka után reggel hazamentem és Marianne kisírt szemébe néztem tudtam. Tudtam, hogy Liv köpött. Még nekem se esett, még el se kezdte Marianne a drámát. Már akkor is tudtam, hogy megszívtam. Akaratomon kívül, de belekeveredtem ebbe a szarba.

• Te rámozdultál Livre? - suttogja a kérdést könnyek közt Marianne.

Nem pont erre számítottam. De tényleg benne volt, hogy Liv ellenem fogja fordítani az egészet. Tipikus tinivariáns. Liv gondolkodása pedig egysíkú. Éket akar verni közém és az anyja közé, hogy így megszerezzen magának. Az ő felfogásában ez ilyen egyszerű.

• Ezt állítja? - kérdezek rá erőltetett nyugalommal.
• Dylan, csak válaszolj a kérdésre! - csattan Marianne. Húú… nem tudom mikor robbanhatott a bomba, az fix, hogy Marianne órák óta forog rajta tehát itt már nehéz lesz mozogni. Aknamezőre tévedtem.
• Nem - mondom ki nyugodtan.
• Pedig ma a szülői után beszéltem vele. Üzeneteket írkáltál neki. Láttam is őket!
• Miket?
• Hogy jó volt az éjszaka, és ismételjük meg. S ne mond el anyádnak…
• Nem írtam ilyet neki - felelem nyugodtan.
• Láttam, itt van, lementettem, nézd meg! - Marianne elém tolja a képernyőmentésről a képet. A szám, tényleg az én számom. A dátumok viszont nem látszanak, mert sorozatüzenetek sorjáznak.
• Ez semmit nem jelent. Liv írhatta az én telefonomról is magának. S ezt is tette. Tudom, mert ő írt rám.
• Persze, és én máris hiszek neked igaz?
• Miért hihetőbb az amit Liv állít? - kérdezek rá kimérten. Jó, lassan szükségem lesz egy cigire.
• A lányom telefonja tele van üzenetekkel tőled! Mégis hogyan?! Miért tenne ilyet?
• Nem tudom. Fogalmam sincs. Nem akarok vádaskodni. Nem tudom. Egy este eljött egy buliba és rámmászott. Megegyeztem vele, hogy nem szólok ha leszáll rólam. Visszavittem a suliba ennyi.
• Lefeküdtél a lányommal?! - esküszöm sikítja. Chris meghökkenten néz a kanapé mellől.
• Nem! - jó, most kell elszívni a cigit, mert már kiabálok. A zsebemből kiveszem a dobozt és már az öngyújtót húzom ki, de Marianne hangja megállít.
• Persze, menj csak, szívj el egy cigit. Hiszen mindig ez a technikád. Minden konfliktus elől elmenekülsz, minden beszélgetést félbe lehet szakítani ezzel az indokkal. Ez a legbiztosabb menekülési út, hogy te most elszívsz egy cigit!
• Marianne! Nem akarok veled veszekedni. Főleg nem egy ilyen hülyeségen!
• Hülyeség? Láttalak titeket együtt! -  na ez most már kezd nagyon eldurvulni.
• Micsoda? Hol? - állok meg.
• Egy bulifotón. Ott a klubban!  Ez Liv háttérképe a telefonján és a te számodhoz is az a kép van rendelve - Marianne kész hisztérika. Teljesen szét van csúszva. Zilált a haja, könnyes az arca és mint egy őrült hozzám vágja a tabletet és a képen ott vagyok én és Liv. A hülye villódzó fényekben. A klubfotós oldaláról van letöltve. Minden buliról készülnek ilyen hivatalos bulifotók. Hogy tudta pont azt az egy percet elkapni? A franc! A képen tényleg inkább vad ölelkezésnek tűnik a dolog és nem párharcnak, köztem és Liv közt.
• Ezt mivel magyarázod meg? Minden jó dolog vad és szabad! Igaz Dylan? Ez elég vad? - Marianne idegileg kész van, most már én is. fuldokolva kiabál és sír. - Legközelebb mit tetováltatsz magadra? A lányom nevét? Hány fiatal lánnyal fekszel le ott a klubban a hátam mögött?
• Marianne! Ezt most hagyd abba! Állítsd le magad! - csattanok rá. Basszus de jól esne egy cigi!
• Miért ne tehetnéd? Nem fogadtál örök hűséget. Apád is és anyád is megmondta, nem áll távol tőled a kilengés, nem akarták elhinni, hogy megkomolyodtál, miért is nem hittem nekik hiszen ők neveltek fel, jobban ismerhetnek már.
• Ezt ne mond, jó?! Kurvára ne keverd ide a szüleimet! Mert egyáltalán nem ismernek.  TE nem akartad, hogy elvegyelek, szóval állj le ezzel a dumával is. Mondtam. Ha akarod esküdjünk meg, de nekem nyolc, hogy van-e papírunk vagy nincs.
• Minek? Hogy még egy szar házasságban éljek? Kösz, de abból elég volt egy, egész életemre. Nekem nem kell még egy. Hát miért is ne fognám ki én, a hülye pasikat? Az egyik ver, a másik megcsal. Nem is tudom melyik a rosszabb? Hogy tudom én mindig kifogni ezt, miért kell mindig nekem szenvednem? Mások olyan boldogan tudnak élni, nekem miért nem jut ki ebből semmi? - és csak sír és zokog és zúdítja rám.
• Meghallgatnál végre engem is? Vagy telebeszélte a lányod a fejedet?  Miket mondott még? Mivel tömte tele a fejed? Az a hülye kis picsa!
• Ne beszélj így a lányomról!
• Hát pedig kurvára egy kis szemét ,hazudós ribanc! Miért nem veszed észre, hogy szét akar marni minket? Fogd már fel. Hozzá sem nyúltam. Mindent csak kiforgat. Nem tudom, hogy öncélúan, vagy az apja keze van a dologban.
• Jó, most állj le! Ilyet ne is feltételezz oké? Lehet, hogy Robert egy szemét barom volt velem. De akkor se használná fel Livet soha ilyesmire. Főleg ilyesmire! Hogy jössz te hozzá, hogy az én lányomat véleményezd!
• Úgy, hogy ő támad nekem. Nekünk. De annyira szemellenzős vagy, hogy észre sem veszed. Tudod mit? Leszarom, hogy miben fetrengtek. Ha ennyire nem bízol bennem, akkor nincs is miről beszélnünk - a bejárati ajtó felé fordulok és inkább lemegyek az utcára cigizni. Hamarabb kellett volna szívni ezt a cigit. Most egy csomó mindent dumáltam fölöslegesen. Mert csak az ideg beszélt belőlem. Jó sok szart kavar ez a Liv. A telefonomon tologatom az ujjam. Mi legyen?

Csak Chris alvásidejében megyek vissza a lakásba. Marianne a konyhapultot törli. Lecuccolok. Legalább bevásároltam. Volt valami értelme ébren lenni. Nem szól. Kipakolok. Kerülgetem a konyhában... aztán. Lefogom a kezét. Marianne el akar húzodni, de utána megyek. Számmal a száját keresem és Marianne lehajtott fejjel kerülget. Haja az arcában. Nagyon nyúzott. Ő sem aludt semmit. Ujjaimmal hátrasimítom a haját és ajkaimmal kiszáradt bőrét csókolom. Végre elérem a száját és lecsapok rá. Marianne  vonakodva húzódik el, de megremeg. Érzem a rezdüléseit. Átmegy a nappaliba. Követem. Tenyeremmel végigsimítom a meztelen combjait a térdig érő szabadidőruha alatt. Enyhén széttolom a combjait. Marianne összezárja a térdeit, s elhúzódik a kanapén, de elé rogyok és ujjaimmal a csípőjét markolom. Benyúlok a ruha alá és elkezdem lefelé húzni róla a bugyit. Ha nem emeli meg a csípőjét a súlya miatt esélytelen leszednem róla. De addig küzdök, míg le nem varázsolom róla. Újra és újra az ajkába kapok. Mariane tiltakozva ingatja a fejét, s félrekapja a száját a csókból. A tenyeremmel széttolom a combjait és belefúrom az arcom az ölébe. Nyelvemmel betakarom a csiklóját és Marianne erőtlen nyögéssel fogadja az érintést. Sokáig becézem mire végre megadja magát és térdeit felhúzz a vállaimra, ujjaival a hajamba túr és átadja magát. Nekem.

A fogai közt szívja a levegőt és gyorsítok a tempón. Apró nyögésekkel bíztat és Mielőtt elmegy, lerántom a nadrágom és belécsapódok. Marianne megvonaglik alattam és végignyúl a kanapén, felé mászok és combjaival a csípőmet szorítja. Most az se érdekel, ha teherbe ejteném. Nem vagyok a békülős szexek híve. Tudom, hogy ezzel semmi sem lesz megoldva.

És nem is lett. Szakadék tátong közöttünk, amit nem tudok áthidalni, hogy elérjem Mariannet. A földre rogyok. Néhány perc után Marianne átlép felettem. A hangja hűvös, ahogy megszólal:

• Szeretném ha most egy ideig nem a hálószobában aludnál - mondja. Mintha olyan sok éjszakát töltenénk együtt.