Track 22

Csak akkor kapcsolom ki a hajszárítót, amikor meghallom a nappaliból a hangrendszeren szóló számot. A Kisses back átdolgozása az. Matthew Koma nyomán Ace egy nagyon jó remixet csinált belőle. Fájdalmas, és lendületes egyszerre. Sokáig hallgatom a számot. Ace odakint játszik a pulton, egyértelmű, mert többször visszahozza a “ne utálj” részt és többször megforgatja a “jövőnk emléknek a legjobb” szófordulatot, újra és újra. Magának játszadozik. Már nincs rajtam smink. Mindent lemosott az eső és a könnyeim, plusz a zuhany. A natúr Liv Somerhalder vagyok ismét, kikapcsoltam. De a hajszárító még a kezemben maradt, visszateszem a tartóba és hangtalanul kinyitom a fürdőszobaajtót, és átsétálok a nappalihoz. Mezítláb vagyok. Nem csapok zajt. Ace a pultnál áll, lehajtott fejjel, a tarkóját dörzsölgeti. A pulton nézi a villogó fényeket. Időnként megnyomkod ezt-azt. Alig érzékelhető változások, de vannak. Aki érzékenyebb erre, biztos kifinomultabban tudja, hogy mi történt.  

Ace csak a mozgásra figyel fel, ahogy állok a nappali szélén.

• Kérsz valamit? - kérdezi, s megemeli a fejét.
• Legyen egy kóla - biccentek fáradt mosollyal. Ahogy az aurájába érek megcsap a tusfürdője illata. Igaz a fürdőszobában is ott volt, és a fél lakosztályban lengedezik az illata, de rajta érezni, a bőréről kipárologva, az egészen más.
• Semmi buli utáni partizás? Colleen-nal? - kérdezek rá futólag, ahogy átveszem a kóláspoharat Acetől.
• Az afterpartyt másnak tartogattam - mosolyog futólag Ace.
• Kinek? - emelem meg érdeklődve a szemöldököm.
• Nagyon jól tudod Liv: neked - mondja komolyan Ace.
• Ma elrepülsz. Csináltál egy trekket rólunk. Ez a remixünk a ma estére? - intek a fejemmel a Dj pult felé.
• Igen.
• Sírhatnékom van tőle - jelentem ki, ahogy hallgatom a számot.
• Tedd azt Liv! Sírj! - néz rám komolyan Ace. Nem nagyon értem tőle a kijelentést. Nem sírtam még ma este eleget? - Most sírj Liv! Amíg itt vagyok. Ne utánam sírj, évekig - mondja komolyan Ace.
• Elhagysz.
• Nem vagyunk együtt Liv. 
• Persze, tudom. De legalább úgy érzem, hogy most szakítunk - sóhajtok és a pultra könyökölök és hallgatom ezt a számot. A kettőnk számát. Lassan kortyolgatom a kólát. Ki akarom élvezni minden egyes kortyát a kólámnak, amit Ace-el iszok. Minden egyes lélegzetvételt, ami Ace illatával keveredik a levegőben. Minden egyes pillanatot, amiben még láthatom őt testközelből. Itt van tőlem egy karnyújtásnyira. Megérinthetem, ide érzem a testmelegét, ahogy mellettem áll. Úgy kortyolom a kólát, mint egy whiskyt. Lassan, megfontoltan. Aztán megszólalok.
• Tudom… hogy miért csináltad ezt a trekket - jelentem ki határozottan. Nem Acet nézem, csak a hangszórókat a nappali végében. - Mert Michelle-ről nem maradt semmi. Nincs zenei emléked róla. S ez akkor tudatosodott benned, miután meghalt. Nem volt zeneterápia. Mint Colleen után. Igazam van? Colleen után ott volt a techno szex. Szarrá hallgathattad. Utánam nem volt semmi, csak az alkohol. Igazam van? Nem volt utánam sem zene, de volt egy dobásod. Feladtad a straight edge elveit és esténként leittad magad. Aztán kitaláltad az utat, hogyan tovább. De Michelle után nem maradt már semmi. Sem track, sem elvek. Nem tudtad feldolgozni. Ezért nem tudsz továbblépni sem - Visszanézek Ace-re. Válaszolnia sem kell. Látom rajta, hogy tudja, hogy megértettem. Őt. Ezek a napok kellettek hozzá, hogy igazán megértsem Acet. A lelkét. A gondolatait. Hogy tudjam, ki is ő. Zeneterápia. Talán erre a track-re mindkettőnknek szükségünk lesz.
• Te Ace! Ez a trekk, sokkal jobb ötlet, mint egy gyereket hátrahagyni - jegyzem meg némi iróniával. - Támogatom az elgondolást, csinálj mindenkivel trekket, ahogy Colleen-nal és velem - felnézek Ace-re. Ace a fejét ingatva leteszi a kezéből a kóláspoharat és az én kezemből is kiveszi az én poharamat. A pultra helyezi és a derekamat átölvelve a homlokát az enyémhez szorítja. Megakad a lélegzetem. Ezt Colleen-nal csinálta. Ez volt az az irigyelt mozdulat, aminek a bizalmasságán mindig elámultam. Hogy Colleen-nal megy neki. Ilyen meghitten és természetesen. S most én élem át vele, ezt a mozdulatot. Tényleg nagyon bensőséges.
• Olyan lökött vagy - suttogja Ace halvány mosollyal, s átkarolva a derekamat mozgásra ösztökél. -  Gyere táncoljunk! - nehezen mozdulnak a lábaim, hogy Ace-el felvegyék a ritmust. Sokáig inkább csak egy helyben állok és Ace keze érint. A tenyerét a nedvességtől még nehéz hajam alá csúsztatja, és a bőrömet cirógatja. Érzem a leheletét a bőrömön. Kólaillatú a lehelete. A tenyerébe gyűri a köntösömet és a fenekemnél egyre feljebb húzza a köntösöm szegélyét. A köntös alatt teljesen meztelen vagyok, hiszen minden ruhám vizes. Ace-en szokásos, póló és fari van. Az ajkát a nyakamra szorítja, ahogy megérinti a meztelen bőrömet a köntös alatt. 
• Ace! - sóhajtva karolom át és lelököm a fejéről a sapkáját. - Ugye, ezt nem veszed fel? - kérdezem és egy pillanatra találkozik a tekintetünk.
• Nem - a tenyere a fenekemre vándorol és az ajkaival az én számat keresi. Pihegve akadnak össze az ajkaink, szinte alig érintjük egymáshoz. Nehezen adjuk vissza azokat a régi csókokat. Nehezen adom meg magam. Én is érzem. Ace rám van hangolódva. Végeláthatatlan ideig cirógat. Nem siet. Ez az utolsó éjszakája Manchesterben. S velem akarta tölteni. Kényelmesen csókolgat, ráérősen. Nem kapkodja el. Ezt az egyetlen éjszakát tényleg nekem adja.  A kisses back ismétlésen van, végeláthatatlan remix. Nem is táncolunk. Hűvösek az ujjaim Ace zuhány utáni felhevült bőrén. Megérintem a horgonykarkötőnket. Többször is. Megcirógatom Ace horgonytetoválását az alkarján.  

A Midland lakosztály tágas hálószobájában kellemesen süpped a matrac. Lehűti a lepedő a bőrömet. Ace kioldja a köntösöm övét. Mindent ismer rajtam. Ahogy én is rajta. Csodálatos éjszakák voltak. Mindig is. Ace fantasztikus az ágyban. Nekem az. Lehet nem csak nekem. Tenyerével megragadja a derekamat, s maga felé emeli a csípőm, ahogy belémhatol. Remélem, hogy elég hangszigetelt a Midland Hotel fala, mert önkéntelen éles örömsikoly szakad ki belőlem és nem bírok leállni. Ace a Kisses Back techno ritmusát veszi fel, de én türelmetlen vagyok, elémegyek a mozdulatban. Dobálom magam az ágyban és mindent akarok, azonnal. Ace az, aki visszafogja az én kielégíthetetlen vágyamat és húzza a perceket. Nem adja meg egyikünknek sem gyorsan a megkönnyebbülést. A végletekig fokoz minket. 

Feladom. Annyira el akarok menni, s mégsem jutok fel a csúcsra. Megadom magam Ace akaratának. Hagyom, hogy Ace irányítson. Szörnyen nedves vagyok. Én is érzem, hogy szinte semmi súrlódásunk nincs. Túlhevültem. Túlizgultam. Ace-re.  Ace hanyattvágódik mellettem és pihegve simogat. A tenyerét érzem kábé mindenütt. Végigcirógatja a hasamat, a lábaimat, a fenekemet, a hátamat, a hajamat. Annyira jól esik, hogy szinte elalszom tőle. Álom és ébrenlét határán lebegek. Extrém késő lehet. Elképzelni se tudom, hány óra felé járhat. Hajnalodik-e, vagy még benne vagyunk az éjszakában. 

Amikor újra felém nehezedik, azonnal teljesen magamba fogadom és hihetetlenül mélyen érzem. Hátrafeszítem magam és Ace-be kapaszkodom, hogy felvegyem vele a ritmust. Akadozik a lélegzetem és végre megérzem, hogy közös úton vagyunk. Talán csak néhány másodperc az egész, de mégis benne lebegek a pillanatban, ahogy egyszerre robban az ölünk és egész testemben megfeszülök és remegek, nagyon hosszú orgazmusom van. Ace a vállamra hajolva zihál, érzem magamban a lökéseit és csak éles elnyújtott sikításokra telik tőlem. Ace tökéletes és csodálatos és egész testemben reszketek. Ace az ágyban piheg mellettem. Talán mindketten dübörgő szívünket halljuk csak a fülünkben, s ezt a felpörgött ritmust nagyon sokára nyomják el a Kisses back ismétlődő hangjai.

Elállt az eső. Az első napsugarak fényében nézem Ace-t. A bőrét. A tetoválásait, a békés szuszogását. Kisimultak a vonásai. Legszivesebben elkezdeném végigcsókolgatni a tetoválásai mintáját, és beleharapdálni, mint régen. De nem akarom felébreszteni. Helyette gyönyörködöm benne és próbálom az emlékeimbe vésni. Az illatát, a testmelegét, a bőre színét, a leheletét az én bőrömön. Újra és újra visszanézek rá. Nem száradtak teljesen meg a ruháim, de a koli csak húsz perc séta. Ha sietek hamarabb is odaérek. Megsimogatom Ace csuklóján a karkötőnket és csókot hintek az alkarjára a törött horgony tetoválásra, mielőtt kisurranok a hálószobájából. Még álmos a reggel a Midland Hotelben.  Vissza kellene mennem. Még egyszer, utoljára szeretkezni. Reggel. De minél tovább húznám, annál nehezebb lenne elszakadni. Nem akarom nyújtani a búcsúzás kényszerű aktusát. Nem akarom ezt Ace-el. Jobb így, hogy az az utolsó emlékképem róla, ahogy békésen alszik az ágyban mellettem. Ez tökéletes zárókép a mi kettőnk rövidéletű románcához.