Track 17

Amikor délelőtt fél tízkor benyitok a Midland lakosztályba egy egészen más Ace-t találok ott, mint akit este otthagytam. 

• Szuper, hogy jössz - néz rám izgatottan Ace és elindít egy feldolgozást. Beatlestől az And I love her megy. Ace változatban. Ezt nem én válogattam. Ez Ace választása.
• Végigtáncoljuk a klubestet, mert ott sajnos nem lesz rá alkalmam, hogy táncoljak veled - húz a nappali közepére Ace. Egy lassú típusú techno szám. De gyönyörű, úgy ahogy van. Álomszép. A Beatles is fantasztikusan énekli, de Ace basszusdobjaival valami egészen más lett. 
• Szoknyában vagy. Mostanában mindig. Észrevettem ám. Tetszik ez a változás - jegyzi meg Ace. - Régen folyton hosszú nadrágban voltál.
• Igen, hát változnak a dolgok. Most ez a stílusom - hajtom a fejem Ace vállára, ahogy ringat.
• Tetszik. Ezt a Livet is szeretem. Smink nélkül. Most ez a divat?
• Talán, aham. Azt hittem a srácok szeretik.
• Ha valaki szeret, annak tök mindegy, hogy van-e rajtad festék vagy sem - feleli Ace. - Szeretlek szoknyában - morogja Ace a fülembe. Lassan körberingjuk a lakosztály nappaliját. Ace kifordít és hátulról ölel át. Az állát a vállamnak támasztja és a frissen mosott hajamat szaglássza. Táncoltunk így, azon az estén. Gyönyörű este volt. Életem legszebb estéje azóta is. A szalagavatómon. Lehunyom a szemem és hátradöntöm a fejem Ace vállára. Ez a szám legalább annyira jó, mint a Simply Falling, amire akkor táncoltunk. De nem, tulajdonképpen ez jobb. De a szöveg és Ace közelsége, a kettő együtt… borzasztóan beforgat.  Sírhatnékom van tőle. Ahogy az első könnycsepp kibuggyan a szemhéjam alól megérzem.. Úristen! Nem hiszem el! Nem… ez nem lehet újra, még egyszer. Ugyanúgy!. Lefogom Ace ujjait és összepréselem a szemem, amitől csak még több könnyemet indítom ujjára. Kétségtelen az. Ace körkörös mozdulatai bizonyítják. A csuklómon a fém hűvös tapintása. A hurkon Ace már átbújtatta a bőrt. Rajtam van. A régi horgonykarkötőm. Visszakaptam! Ace tényleg megőrizte. Eltette. S most visszaadta. Lassan csorog le az arcomon a két könnycsepp kétoldalt és a lelkem mélyéről felzokogok.
• Ne sírj! Most ne! - suttogja Ace és tenyerével az állam alá nyúl és maga felé fordít. Találkoznak az ajkaink és ahogy átkulcsolom Ace nyakát megsimogatom a régi ismerős karkötőt. Egy hónapot volt rajtam.  A horgonynál kitapintom, itt van, nekem is… a karkötőn billegő kis törött horgony kiegészítő. Ugyanaz a karkötőnk van. Ugyanazzal a jelentéssel.
• Miért? - lehelem két csókunk közt.
• A klubest. Liv… oda visszatérni… nagyon kemény lesz. Megrázó élmény lesz. Még neked is -  Nincs időm válaszolni, vagy gondolkodni. Ace elemi lendülettel a falnak nyom és tenyere a combomon siklik felfelé. Erőtlenül ernyedek a falnak. Te jó ég!  Hullámvasút. Csak árad közöttünk mindenféle érzelem, mint a gátját vesztett folyón áramlik minden és képtelen vagyok bármin is uralkodni. Egyszerre sírok, nevetek és borzongok. Egy pillanat alatt feltüzelt! Csupa izgalom vagyok, és utána sóvárgom. Zihálok és reszketek Ace ostromában.  Ace ajkai a nyakamat hintik tele csókkal. Azt sem tudom, hogyan és hol érjek hozzá. Csak kapkodok ide-oda. Ace sem összeszedettebb nálam, kábé mindenütt tapogat és nem tudja, hol érjen hamarabb hozzám. Kicsit kontrollt vesztett lett. Felkap és a hálószobába az ágyra fektet, lerántja rólam a bugyimat. Megcsap a hűvös levegő. Nedves vagyok. Nem jut időm fázni, mert Ace felém mászik. Lassan simít végig a lábaim közt és ahogy egyik ujjával belém hatol lerántom a fejéről a sapkáját és a hajába túrok. Felrebben a szemhéjam és nézem Acet. Az ujjára szorítok. Lassan kezd el felhozni a csúcs felé. Figyel. A tekintetével fogva tart. Túl gyorsak vagyunk. De én se nagyon tudnám visszafogni magam. Ahogy nyöszörögve kezdek sikítozni Ace hangját hallom.
• Szeretlek Liv, annyira szerettelek. Akkor is, akkor is szerettelek. 
• Ó Ace! Ace! - zihálom csupa vágy és kéj vagyok. - Én is… én is szeretlek…. mindig , mindig is szerettelek! -  Ace bőrébe mélyesztem a körmeimet, ahogy hosszú sikítással elélvezek. Jézusom évek felgyülemlett szexuális feszültsége engedett ki belőlem. 

Lassan csillapodom le. Ace mellettem fekszik az ágyban. Mindketten a mennyezetet nézzük. A hangszórókból megy Ace klubesti hanganyaga. Szerintem nem is aludt. Felállította az estet egy éjszaka alatt. Nagyon jó zenei anyag. Nem gondoltam, hogy kihozza ezt azokból a számokból. Tényleg nagyon jó DJ. A kisujjában van az egész. Belegondolva, Ace nem is tudta, hogy találkoztam Noellel. Felkönyökölök az ágyban és ránézek.

• Mond - néz rám Ace, de a feje nem moccan.
• Nem is érdeklődtél, hogy volt-e randim Noellel - jegyzem meg és Ace tetoválásait nézem a karján.
• Liv. Pontosan tudtam, hogy találkoztál Nagyágyúval. Oda volt vésve az arcodra, és a vigyorodba - mutat az arcomba Ace. - Remélem azért volt levakarhatatlan a mosolyod, mert annyira fantasztikus randid volt Nagyágyúval - méreget Ace.
• Lehet, hogy fantasztikus randim volt. Mit szólnál hozzá? - emelem meg a szemöldököm kihívással Ace felé.
• Örülnék neki - feleli Ace. - Megcsókolt?
• Ühm… igen.
• Na, akkor tökösebb, mint hittem. Akkor most már van összehasonlítási alapod - Ace szeme sem rebben. Nem látom féltékenynek. Miért is lenne? Nem vagyok az övé. Semmi közünk egymáshoz. Két régi ismerős vagyunk, akik összefutottak. Hazugság. Annyira remélem, hogy Ace nem veszi észre. Hogy nem csapódik le neki ebből semmi. Mert most itt Ace mellett pontosan tudom, hogy mi az igazság. Én nem Noel csókjára vágyom, hanem Ace csókjára.
• Csókolj meg, Ace… kérlek - suttogom halkan. Ace szeme megakad rajtam. Olyan hosszan nézzük egymást. Hogy már azt hiszem, így fogunk megdermedni ebben az állapotban. Nem a hirtelen fellángolást, nem a vigasztalást, nem mást akarok érezni. Csak egyetlen dolgot. Szerelmet. Ace mellkasa hatalmasat emelkedik mellettem. Egy pillanatra lehunyja a szemét, aztán kihúzza a kezét a tarkója alól és beletúr a hajamba. Enyhén megemelkedik és egy pillanatra megáll a mozdulatban, mielőtt egybe forrnak az ajkaink. Kutatva néz, és tudom, hogy tudja, hogy milyen csókot szeretnék. Lágyan találkoznak az ajkaink, és Ace kényelmesen megjáratja a nyelvét a nyelvemen. Elnehezedik a fejem. Beleszédülök a csókunkba. Ace könyökre emelkedik és csók közben hanyatt dőlök az ágyon, Ace követ és ujjai a hajamat túrják és az arcomat simítják. Már el is felejtettem mennyire nagyon jó ez. Tökéletes. Minden tökéletes és gyönyörű. Ace ágyában, karjában és csókjában felengedve. Akarom vele. Itt és most. Újra. Amikor találkoztunk ott az egyetemi buliban, akkor is tudtam. Én… Ace-re vártam. Mindig is. Képtelen voltam másokkal lefeküdni, mert Ace után már senki sem olyan.  Igen… még mindig szerelmes vagyok Acebe. Hiába Ace minden figyelmeztetése. Azt mondta. Ne szeressek bele újra! De… én nem tudok újra beleszeretni. Mert én még mindig szeretem.
• Ace! Átvesszük a klubestet? - Harden hangja hallatszik a nappaliból. Túl későn ocsúdunk. A nyitott hálószoba ajtóban áll, és szinte azonnal elfordul, de már akkor is mindent látott. Bugyi nélkül fekszem Ace alatt, Ace ágyában. 
• Bakker! - túr a hajába Ace idegesen és felül az ágyon, a sapkáját a fejébe nyomja, ahogy feláll. Elképzelésem sincs mennyit látott belőlem Harden. A szoknyám a derekamig felcsúszva. Zavartan keresgélem a bugyimat. - El is felejtettem, hogy jössz - lép ki a nappaliba Ace.
• Ja, azt láttam - morogja Harden. Nem igazán foglalkozik a látottakkal. Igazi fapofa. Talán munkaköri előírása, hogy rezzenéstelen legyen, akármit is lát. Hardent sokkal jobban izgatja a holnap esti buli. - Nyugtass meg, hogy semmi durvát nem fogsz bekiabálni - Harden átnézi a számokat, bele-belehallgat. - Ez a loop… ez nagyon jó lett - néz Acere. A fejhallgatóval bólogatva Harden.
• Ja, van egy-két egészen jó kis ismétlődő ritmusom. Jó buli lesz - biccent Ace. - Semmi durva nem lesz.
• Ne told túl,  a dolgokat jó? Semmi sarkított dolog ne legyen. Ne kezdj anyázni oké?
• Oké, nyugi, sima klubest lesz - vigyorog Ace. De még én is érzem, hogy nem lesz az. Van valami Ace vibrálásában. Amitől tudom, hogy tényleg oda fog csapni.
• Ace, kellene egy jegy - szólok közbe hirtelen. -  A buliba.
• Neked nem kell jegy, én viszlek be - nyugtat Ace.
• Nem nekem, a szobatársamnak - Ace a fülhallgatóját felveszi, és közben a managerére néz.
• Harden? - Harden a farzsebébe nyúl és a tárcájából vesz ki egy jegyet.
• Kösz - vigyorgom rájuk. 
• Ace, tényleg nem akarok balhét - morogja Harden. 
• Jó lesz, nyugi - vigyorog Ace.  Harden végighallgat minden számot. Nem bízik Ace-ben. Feszülten ül a kanapén, dobol a térdén, sötéten néz ránk. Ace nem zavartatja magát. 
• Be sem engedtek a klubba. Mire készülsz? - kérdezi idegesen Harden és felpattan. - Kérlek ne csinálj botrányt jó?
• Nem lesz botrány! Ha mégis cikkeznek róla, az csak pozitív lesz. Ígérem, jófiú leszek - nyugtatja Ace.
• Nem tetszik sem a helyszín, sem az, hogy kivetted a kezemből az irányítást - járkál Harden feszülten. - A BBC interjú ugye, az miatt?
• Szarrá szedték a kapcsolataimat. Közölték velem, hogy egy rohadék vagyok, és kihasználom a nőket! Nem nézem őket semmibe, se az életüket, se a karrierjüket, se az érzéseiket. Igen ezt kaptam! - csattan fel Ace. - Szeretnék válaszolni, a magam módján.
• Istenem, anyázni fogsz! - dörzsöli a homlokát Harden.
• Úgy ismersz engem Harden?
• Kiszámíthatatlannak ismerlek Ace. Ha felhúznak kiszámíthatatlan vagy.
• Belemartak a lelkembe basszuskulcs! Én egy barátnőt vesztettem el, egy gyereket, egy kurva jó kapcsolatot! Ők meg csak ezt látják bennem? Hogy ha már nem kellettek eldobtam őket? Komolyan tűrjem, hogy ez ezt hozzák ki belőlem?
• Ace, a vak is látja, hogy rámennek a kapcsolataid a karrieredre! - simogatja a fazonra igazított szakállát Harden. Sötét a tekintete és  feszülten nézi Ace kifakadását.
• Ez az én életem! Ne magyarázzanak semmit abba, hogy igen, elcseszett lesz minden kapcsolatom.
• Ace ezzel jár a hírnév! Nem vagy már gyerek, tudod jól mivel jár az, ha felkapják a neved az újságok!
• Marha jó! Akkor röhögjenek az elbaltázott kapcsolataimon. Kösz a tanácsot. Harden, most inkább menj! Felhúzol. Szeretnék rákészülni kicsit a holnapra - Ace ingerülten járkál.
• Livvel?
• Igen Livvel! - csattan Ace. 
• Készültök valamire? - néz rám Harden.
• Én csak a könyvemért jöttem, semmiről nem tudok - nyögöm zavartan, hogy bevont a vitájukba.
• Jól van, elmegyek. De tényleg ne csinálj botrányt Ace!
• Esküszöm nem lesz botrányos. Menj! - nyitja ki az ajtót Ace és kitessékeli Hardent. Az ajtóban marad. - Gyere Liv! Menjünk. Ez lesz az utolsó teljes napom Manchesterben. Látni is akarok valamit a városból.