Kedves Max_7

Kedves Max,

kitaláltam egy játékot neked. Online csillagászati szakkör, csak neked. Lenne kedved? Csillagnézés. Majdnem olyan, mint egy igazi csillagtúra, de végig otthon lehetsz. Nem kell a túra és rövidebb az idő is. Tehát? Benne vagy?

Chelsea

Szia,

oké. attól függ. Mi lenne ez a játék?

Max

Kedves Max, 

felfedezzük együtt a csillagokat. Átküldöm a csillagtérképet. Keresd meg az égen a következő csillagképeket: Sas, Hattyú. Lant, Cepheus. Keresd meg melyikben látszik a Tejút egy részlete.

Chelsea

Szia,

Jók a csillagképek, megtaláltam őket. Arra tippelek, hogy a Hattyú úszik a Tejúton. :)

Max

Kedves Max,

jó tipp. Keresd meg a saját csillagképedet, a Halakat. Az ókori rómaiak ezt a csillagképet Vénusznak társították. Az égbolton nem ezek a legfényesebb csillagok, sőt a Halak csillagai elég halványnak számítanak, igazán csak vidéken láthatod őket jól. Ebben a csillagképben van az M74, ami így ránézésre egy autóútnak tűnik, mi csillagászok ezt a galaxist szeretjük észlelni, a mélye egy fekete lyuk. 

Chelsea

Szia,

ez kicsit ijesztő. Most elköszönök jó éjt.

Max

Kedves Max,

holnap este ugyanitt?

Chelsea

Szia,

holnap nem jó, egy barátomnál leszek.

Max

Wave Blackpooli luxusingatlana tujasor mögé bújik. Annyira sűrű a környező örökzöldek sora, mintha teljesen külön állna ettől az éjszaka nyüzsgő tengerparti várostól. A medence sötét vize, talán az égboltot akarja visszatükrözni. Csobban a víz. A medence szélére visszateszem a sörösüveget. Én a medence szélének vetem a hátam és a fejem felett  a csillagokat nézem. Wave a medence szélére könyökölve az udvari fényeket nézi. Időnként nedves ujjaival átsimítja lófarokba fogott haját.

• Még mindig nagyon meleg a víz? - kérdezi.

• Most már lent van a sör - vigyorog London. - Az hűt.

• A gyerek miatt napközben harminc feletti hőmérsékletre van állítva a víz, de most levittem huszonhétre. Idő kell mire beállítja a teljes medence hőmérsékletét - nézi a kapcsolót Wave. - Mondtam, hogy csak éjfélre gyertek - vigyorog ránk.

• A sör miatt jöttünk hamarabb csak - kacsint London.

• Az legalább be volt hűtve - kortyolja a sört Wave.

• Mi van veled Corn? - bök meg London. A fejemet ingatom.

• Szokásos, póker, unalom, anyám. Csesztet, hogy miért nincs barátnőm. Igaza van amúgy anyámnak, nem játék az élet. 

• Nem csak játék. Még nem tettem le róla, hogy kihívlak egy játékra. Csajozós játékra - vigyorog rám.

• Nem vagyok benne a játékban - ingatom a fejem.

• Te vagy a legnagyobb játékos.

• Nekem a szerencse nem játék.

• Szerencsét adhat a sors Corn, de boldogságot nem. Boldogsághoz mindenkinek annyihoz van joga, amennyit maga meg tud szerezni önmagának - néz rám Wave, ahogy mellettem könyököl a medence szélén.

• Tehát ti boldogok vagytok én meg nem? Most komolyan ezt akartad mondani? Ez egy vicc - úszok el tőlük.

• Hát minket nem csesztet az anyánk és nekünk van gyerekünk is - vigyorog Wave.

• Mert ti aztán nagy élettapasztalattal csináltatok gyereket -  grimaszolok.

• Én egy szórakozóhely mosdójában csináltam a gyereket -  jegyzi meg London. - Én nem szóltam - löki el magát a medence szélétől London is és mellettem lubickol hátúszással.

• Jó, hát én lehet, hogy egy fehérneműszalon öltözőjében csináltam - nevet Wave legyintve, a medence szélénél maradva néz minket, ahogy úszunk néhány hosszt versenyre. - Egyébként...  lehet, hogy a te ágyadban  csináltam Corn. Az egy babagyártó ágy - jegyzi meg, ahogy mellé érek.

• Na akkor azért nem viszek oda egy nőt sem - kortyolok a sörből. - Nem vagytok előttem a legjobb példa. Belegondolva micsoda barátaim vannak! Mit is várok?

• Akkor végy példát rólunk: mosdó, öltöző, Corn menj el egy koncertre és csinálj fel valakit - röhögi London.

• Én nem vagyok ilyen spontán. Csak anyám ne csesztetne ennyit ezzel a témával. Én az egészre tennék magasról.

• Ne beszélj vele!  Az a bajod, hogy túl jó a kapcsolatod az anyáddal. Akkor állj össze vele!

• Barom! - csapom felé a vizet. London nevetve elúszik a közelemből.

• Még mindig semmi? - kérdezi elkomolyodva Wave.

• Semmi. Találkoztam nőkkel nem arról van szó, hogy nem. De… én csak beszélgetni akarok velük semmi többet. Nem akarok érzelmeket, nem akarok testi kapcsolatot. Csak a véleményük érdekel, a kommunikáció, a barátság.

• Ezek szerint csupa intellektuális nővel találkozol. Akikkel évek múlva se jutna eszébe egy férfinak  se a szex.

• Lehet. Nem gondolkodtam még ezen.

• Tudod mit Corn, ha meghúzol egy csajt fizetek neked, komolyan - vihogja London.

• Oké.

• Mi ketten is fogadjunk? - bök Wave mellkasára vizes ujjal London.

• Fogadok, hogy Corn az elkövetkező tíz évben sem fog egy ágyba kerülni nővel - bólint rá Wave. 

• De magabiztos vagy - morogja London.

• Mert én láttam, amit te nem. Nem láttad a múltkor Cornt, egy brazil tangás csaj mit le nem vágott neki a teniszpályán. 

• Raknivaló volt? - vihogja London.

• Az. Kegyetlenül jó segge volt a csajnak.  Egy páva nem csinálja azt a tollaival, mint amit ő a seggével. Riszált ide-oda. A végén odajött, hogy bocs, de a haverodnak nem kérhetném el a számát? - nevet Wave. - Szerválgattam volna neki, vagy csinálok vele egy kis mixet. Vegyespárost. Akármit. Vagy csak simán rácsaptam volna a fenekére a teniszütőmmel. De Corn...

• Corn meg csak a labdát ütögette,  a földhöz, értem - néz át rám London.

• Túl arrogáns volt az a nő. Nem is az esetem. Annyira nyomult, borzalmas volt. Látványosan illegette magát. Botrányos volt a viselkedése - fintorgok.

• Corn, az életet élvezni is kellene. Földi élvezetekkel - vihogja London.

• Inkább egy egész estés póker veletek - zárom le a beszélgetést.

Már harmadjára csörög a telefonom. Nem lehet kinyomni annyira erőszakosan csenget. A sliccemet rángatom és fogadom a hívást.

• Szia, mi ilyen sürgős anya? - fogom a vállamhoz a telefont.

• Szia Max! Mit csináltál? Nem vetted fel.

• Anya, éppen a mosdóban vagyok és hugyozok. Az egyik kezemmel éppen a farkamat markolom.

• Jó, nem kértem részleteket - feleli kimérten. - Ha majd tudsz normálisan beszélni hívj vissza, addig ne is beszéljünk inkább.

Letette. Kinyomott. Felhív, aztán kinyom. Érthetetlen egy nő. Az anyámat nem tudom megérteni, akit születésemtől ismerek. Mit várok hát magamtól? Hogy ismerhetnék meg egy nőt, akit sose fogok ennyire régről ismerni? Ez képtelenség.

Christina Richardson mosdója egy szép mosdó. Elegáns mogyoróbarna színekkel. Olyan a mosdója, mint a bézs szőnyege, a drapp bársonykanapéja, a barna ejtett nyakú felsője. Minden nyugtató melegbarna árnyalatokban van. Nyugalom. Mint minden az életemben. Egy szerencsejáték se hoz izgalomba, mi hozna hát izgalomba ezek után?

Átmosom az arcom Christina mosdójában és nézem ahogy a vízcseppek lecsepegnek az államon. Nincs kedvem egyik nővel se beszélgetni, se az anyámmal, se a pszichológusommal. Letépkedem a papírtörlőt és áttörlöm az arcom. Kidobom a kukába és visszatérek Christina társalgójába a kanapéra. A heti egy órás bérelt kanapémra. Tele vagyok bérletekkel. Kondibérlet, teniszpályabérlet. Lehet jó lenne nem bérelni dolgokat, hanem a sajátomnak tudni. Birtokolni és tulajdonosává válni. Talán ez a párkapcsolat lényege is. Ki tudja?

• Magamnak is rossz vagyok társnak. Hogyan lehetnék valakinek jó társa? - kérdezem. 

• Miért gondolod, hogy rossz társ lennél Max? Magadnak miért vagy rossz társa?

• Önmagam ellensége vagyok. Csupa olyan dolgot csinálok, amivel még magamnak is keresztbe teszek.

• Mint például?

• Nem azt teszem, amit igazán tennem kellene.

• Mit kellene tenned Max?

• Akármit, mást, nem unatkozni végre.

• Mi a nem unalom számodra Max.

• Hát… 

• Tudsz ilyet mondani az életedből Max?

• Nem - Christinának csak a szeme rebben. Nem emelné meg a szemöldökét, ahhoz túl jól nevelt és túlságosan a pszichológusom. Semmi kritika. Semmi reakció tőle. S ahogy ezt felismerem egyszerre megértek valamit, az életemből. Ezért szeretek Christinához járni. Mert ez… a szülői házra emlékeztet. Nincs tomboló reakció. Semmire.

• A szüleim. Soha nem vertek. Egy toll legyintést sem kaptam soha. Semmit. Nem bántottak. Nem szidtak. Nem kiabáltak velem. Ellenkezőleg. Ha valami “rosszat” tettem, akkor elnémultak. A büntetés a csend volt. Csend. Nem beszéltek velem. Nem kommunikáltak. Kommunikációs űrben voltam. Percekig. Órákig. Napokig. Hetekig. Volt valami fojtogató ebben. Valami dermesztő csend. Valami megfagyott állapot. Némaság. Mint, amikor lemerülsz a víz alá és a felszín zaja megszűnik.  Az a tompa morajló csend. 

• Mi volt a leghosszabb ilyen büntetésed Max?

• Amikor elkerültem otthonról. Szándékosan  a legtávolabbi egyetemet választottam Cornwalltól. Manchesterbe jelentkeztem az egyetemre. Akkor majdnem fél évig nem beszéltem egyáltalán a szüleimmel. Nem volt kapcsolat - fásultan nevetek. Szinte sírni szeretnék. - Látod Christina. Visszakerültünk a kiinduló pozícióba. Nincs kapcsolat… mert… a szüleimmel nem volt kapcsolatom. 

• Hogyan élted ezt meg?

• Trauma. Amíg kicsi voltam a szobámban sírtam.  Ha rosszat tettem mindig ez volt a válasz: eredj a szobádba és gondold át mit tettél. Nem szóltak hozzám. Nem is néztek rám. Nem értettem. Nem értettem, hogy miért szűnt meg a kapcsolat. Bocsánatot kértem sírva, újra és újra és… nem volt elég. Nem értettem a helyzetet. Gyerek voltam. Nem értettem, hogy  a legrégebbi kapcsolatom, az anya-gyerek kapcsolat, miért tud ennyivel megszűnni. Hogy nem válaszolnak. Hogy nincsenek válaszaim. Hogy elég rosszat tennem és onnantól megszűnik a kommunikációm, A kapcsolatom - nevetve dobom a kis dohányzóasztalra a telefonom. - És anyám, most ugyanígy akar büntetni, mint egy gyereket. Kinyomja a telefont. Akkor ő nem beszél velem. Ezért szerettem meg a halakat. Velük nem lehet kommunikálni. Nem lehet kapcsolatot teremteni. Nincs közös élettér. Nincs közeg. Ők vízben élnek, én a szárazföldön. Két külön élet. Ők is láthatnak engem, én is láthatom őket, de sem hang, sem fizikai kontaktus sem semmi…. semmi, amit megvonhatnak tőlem. Legfeljebb én nem adok nekik enni. Ez az egyetlen kapcsolatunk. Hogy én táplálom őket.

• Mi lenne, ha ezt keresnéd akkor. Az egyetlen pont, amivel képes vagy kapcsolódni. A táplálkozás. A randik nagy százaléka egy kávé, egy ital, de a halak ebben élnek, folyadékban, nekik táplálék kell. Tápláld a tested és a lelked is Max. 

Kedves Max_6

 Kedves Max,

már csak ma hajnalban lesz látható a Vénusz-Szaturnusz együttállás. Ezen alkalomból megihatnánk együtt valamit. Ma este? Mit innál Max? Egy pohár bort?

Chelsea

Szia,

Nem igazán szoktam bort inni. Most pénzt keresek, ilyenkor alkoholt nem is iszom.

Max

Kedves Max,

képletesen értettem. De ezek szerint veled még csak virtuálisan sem lehet meginni közösen egy pohár italt. (Nem feltétlen alkoholt.) Akkor én most töltök magamnak egy pohár vizet és megiszom miközben megnézem  azt az utolsó együttállást. 

Jó éjt!

Chelsea

Jó éjt!

Max

A nyitott ablakon a tengerhullámok csapódásainak hangja szűrődik be. Ez az első hang, ami elér hozzám. Az ágyfüggönyre esik a pillantásom, ahogy felnyitom a szemem. Átdörzsölöm az arcom és átfordulok magam alá gyűrve a párnámat. Zavaros álom volt, de erotikus is?

Hanyatt fordulok és a mennyezetet nézve gondolkodom. Házi feladatot kaptam a pszichológusomtól, tehát igyekszem minden részletre pontosan visszaemlékezni, ami az álomképekben volt. Mi is volt az álmom? Olívaolajat itatgattam kenyérrel egy női testről? Bár eléggé tényszerű és szükségszerű feladatmegoldásnak tűnt az álomban, de végülis női test. Az egész csak azért lehet, mert tegnap este elfogyott az extra szűz olívaolaj. És tegnap miközben bedagasztottam a dagasztógéppel a kenyértésztát ezen gondolkodtam, hogy én is ilyen extrán szűz vagyok, mint az olívaolaj. Lehet, hogy az a meztelen nő a pszichológusom volt álmomban?

 Bevetem az ágyat és ráterítem az ágyterítőt. Ma kifejezetten hűvöskés, borongós az idő. Az organza függönyöket hiába húzom szét az ágy körül, ugyanúgy világítást kell kapcsolni. Hogy elkészüljön a kenyér előbb azzal foglalkozom. A konyharuha alatt  a tészta már kétszeresére megdagadt. Reggelire ciabatta kenyeret sütök, huszonöt perc sütés. A tésztát mindig még este elkészítem, így reggel frissen ki tudom sütni és már nem telik az idő a tésztakelesztéssel. A ciabattához elhasználtam a maradék olívaolajat, tehát most a bevásárlólistámhoz írom: olívaolaj.

Felvágom a kenyeret és a laptopot magam felé fordítom. Este Chelsea levelével aludtam el. Az utolsó együttállás. Ma hajnalban volt. Rákeresek a csillagászati hírekre. A BBC Sky at Night Magazinján találok rá egy podcast sorozatra. A Csillagnapló című műsorban az adott hónapban az éjszakai égbolton megjelenő égi fénypontokról van szó,  bolygóktól a csillagokig. Beszélnek a Vénusz-Szaturnusz együttállásról. Reggelizés közben most végighallgatom a Csillagnapló ehavi adását. 

Magamhoz veszem a bevásárlólistát, a szemetet és a kocsikulcsot. A szeméttárolónál az alattam lakó szomszéddal találkozom. Futólag köszönünk egymásnak.  Az utcára kiérve megcsap a reggeli friss sós levegő. A helyi kisboltban vásárolok. A konyhából hiányzik a legtöbb minden, a szalvéta is elfogyott. Leemelek egy zacskó szalvétát a polcról. Mintha egy ficánkoló halat fogtam volna a kezembe hiába kapok utána puffanva ejtem a földre.  Karcsú női lábak mellé csapódott. Sietve hajolok le érte.

• Bocsánat - morgom és sietve a kosaramba dobom a szalvétát. Ez nem az én napom. Oda az együttállás. Talán felborult a bolygók világrendje körülöttem. Éppen fizetek, amikor csörög a telefonom.

• Szia Lon! - szólok bele. - Ismét Blackpool?

• Igen. Wave felavatná velünk a medencéjét. Csobbanjunk nála?

• Persze. Egyeztetünk. Ezen a hétvégén gondoltátok?

• Igen.Vagy már programod van?

• Semmi halaszthatatlan - dobálom a bevásárlókocsiból a kosaramba a cuccokat.

• Akkor szombaton, Wave-nél - átparkolok a tengerparthoz és megkezdem a napi futásomat. kocogás közben hív anyám. Átintegetek Miljának a parton és felveszem a telefonom.

• Anya te mindig megérzed, mikor érek le a partra!

• Szia Max! Hallom a sirályok hangját tényleg. Milyen az idő arra?

• Remek. Kellemesen hűvös. Pont edzéshez való. 

• Nagy baj van!

• Pontosan mi? - ráncolom a homlokom. Anyám sopánkodó hangja semmi esetre se világrengés, de valami nem sikerült neki az egyértelmű.

• Elfelejtettem a randioldalad jelszavát és nem tudok belépni.

• Ez talán mégiscsak egy szerencsés együttállás oka - mosolygom megkönnyebbülten.

• Tessék?

• Semmi, csak egy erőtlen szóvicc tőlem. Anya,  szerintem ez most egy ilyen lapjárás, pihentesd a randioldalt - lélegzek fel.

• Ó, hát felregisztrálhatok más oldalakra is.

• Anya, nem kell. 

• Jó, csak segíteni akartam.

• Anya, nem kértem segítséget ugye tudod?

• Persze, hogy tudom. Mert büszke férfi vagy.

• Ez nem büszkeség kérdése, hanem érdektelenségé - felelem rá.

• Jársz rendszeresen ahhoz a lélekdoktorhoz? - kérdezi.

• Igen.

• Jó, akkor majd kikúrál. De szólj, ha mégiscsak a férfiak érdekelnek. Bár abba én biztos belebetegednék - jelenti ki sápítozva.

• Jó.

• Örülj, hogy van anyád, aki hazahív. Gyere  vissza Cornwallba.

• A hétvégén programom van.

• Akkor a jövő hétvége?

• Arról még beszélhetünk.

Átkanyarodom a part mentén az új luxusingatlanok felé. Ha bent áll a ház előtt Wave kocsija, akkor becsengetek, ha nem, akkor továbbfutok.  Ott áll a spirál alakra vágott örökzöldek mögött Wave fekete autója, tehát felkocogok a lépcsőkön és becsengetek. A széles mahagóni bejárati ajtó egy fa domború mintáját adja ki. Ritka szép fafaragás.  Nem bámulhatom tovább, mert bentről kinyitja az ajtót.

• Szia! Későn futsz ma reggel - tárja ki a nehéz bejárati ajtót Wave.

• Még mindig egészen mesebeli ez a bejárati ajtó - mutatok rá.

• Az, nagyapám munkája. Bent több minden is. Gyere be! - invitál be és ellép az ajtótól.  Az egész ház olyan új illatú még mindig. Érződik a méz és polírpaszta illata. Ez a ház meghökkentően világos. A bejárati ajtón átlépve is a kupolás tetőablak tetraéder formáján besüt a nap. Belső körfolyosóra vezet a lépcső.

• Látom bírják a halak még melletted is - bökök a velem szemközti akváriumra. Mintha Blackpool meghosszabbított tengerpartja nyúlna idáig, az akvárium háttere egy blackpooli látkép.

• Tetszik nekik a hely. Kevesen foglalkoznak velük itt a fogadótérben - biccent Wave. Én álmodtam ide neki ezt az akváriumot. Wave csak annyit kért, legyen olyan, mint ami nekem volt a lakásomban. Tehát az új építésű házába a lépcső alá én telepítettem be az akváriumba a halakat. Wave annyit kért, kevés gondja legyen rájuk. Általában, ha eljövök hozzá, akkor én szoktam megnézni, hogy rendben működik az élet ebben a kis üvegpalotában. Ahogy az üveghez lépek éhesen tátognak felém.

• Ha jövök a medence-avatódra hozok nekik néhány liter élő csemegét. Az jutalomfalat nekik. Megélénkülnek majd tőle - Wave felé fordulok. - Hogyhogy itthon?

• Még az uszodatechnikásokat várom - néz futólag a telefonjára Wave. - Kérsz valamit?

• Csak valami gyors szomjoltót.

• Van egy kancsó behűtött limonádénk - Wave rutinosan emeli le a hosszú üvegpoharat és az adagolóhoz tartja. Egyenesen a hűtőből jön a limonádé. Wave imádja a modern technológiát. Hatalmas hűtője van, duplaajtós, másnak a gardróbszekrénye kisebb. A poharat elém rakja a pultra és én szinte egy hajtásra kiiszom a hűvös limonádét. Kellemesen savanykás. Frissítő íze van.

• Ha megérkeznek a szakemberek, mehetünk is a konditerembe, rám fér egy kis mozgás, egész héten értekezleteken ülök - nyomogatja a telefonját Wave.

• Igen, világos, én is a gépnél ülök szinte állandóan - bólogatok, de a nappaliban nézem az olajfestményt. Láttam már egészen biztosan. De most tudatosodik bennem, hogy mit látok. A sötétkék ég háttere előtt az asztalon álló halvány bazsarózsaszín rózsacsokor és az égen ragyogó Hold az Esthajnalcsillaggal. Jó perspektíva. Akár egy Vénusz-Szaturnusz együttállás.

• Tetszik ez a festmény - mutatok a poharammal a képre.

• Anyám festette - pislant fel rám Wave. - Tisztára művészcsalád. Rejtély, hogy akadt össze apámmal komolyan.

• Fest még? - kérdezem.

• Hétvégente persze, ez a hobbija. Nap, Hold csillagok. Éjszakai képek.

• Rendelésre is fest? - kérdezem komoran a képet méregetve.

• Attól függ, mi a téma.

• Ugyanez. Mondjuk a Blackpool part, a Hold és egy bolygóegyüttállás kellene. a Vénusz-Szaturnusz együttállás a horizontnál. Menni fog? - kérdezem futólag.

• Drága mulatság lesz - biccent Wave komolyan.

• Nem téma - felelem és felhajtom a maradék limonádét is a poharamból. Végszóra érkeznek az uszodatechnikások. Wave a hátsó parkba irányítja őket és mire visszatér, már a sporttáskája is nála van.

• Mehetünk - veszi magához a slusszkulcsot.

• Egyedül? - kérdezem a házba visszanézve.

• Igen, program van valamelyik plázában - legyint Wave és bezárja  bejárati ajtót. Egy óra edzés vár ránk.

Christina Richardson megigazítja a hullámosra sütött haját. Amikor eleinte láttam mindig erre gondoltam. Mi értelme vajon annak, amit csinál. Tehát besüti a haját, ilyen hullámos loknikba. Aztán az egészet összefogja lófarokba. Mindig. Én sosem láttam máshogy a haját. De, ha úgyis lófarokban van a haja, mi értelme besütni. Talán ez egy olyan apró részlet, ami mégis egyedivé teszi?

• Erotikus álom? Igen, volt valami - vakarom a fejem. Elég dekoncentrált vagyok ma ehhez a beszélgetéshez. - Olívaolajat kenegettem egy női testről. Nem ilyen erotikus masszázs téma volt. sokkal inkább, mint amikor kifolyik valami a konyhapultra, ami pont nagyon kellene még és ezért megpróbálom felitatgatni kenyérdarabkákkal, amikhez éppen kellett volna az az olívaolaj- Christina megigazítja a szemüvegét, feljebb tolja az orrán. - Mellesleg lehet te voltál az a csaj, akiről kenegettem az olívaolajat, bár nem tudom mennyire hegyesek a melleid, így melltartóval nem tudom eldönteni - jelentem ki szárazon. Christina pislog egyet a szemüvege mögött.

• Hogyan jellemeznéd magad Max?

• A legjobb jellemleírás maga a nevem: maximalizmus - vigyorgom rá. - Perfekcionizmus.

• Max, te szerencsejátékos vagy. Mennyiben tartod ezt élvhajhászatnak? Van benne egy kicsi is?

• Egy fikarcnyi sincs. Ez nem élvezet. Ez munka. Nem ismerem az élvhajhászat érzést.

• Mindketten tudjuk, hogy erős a kötődésed a szüleidhez. Elsősorban az édesanyádhoz. Éreztél-e már hasonló vágyat, hogy kötődj más emberekhez. Akik nem a szüleid?

• Nem, még soha.

• mennyiben definiálnád agresszívnek a viselkedésed? Szoktak agresszív kirohanásaid lenni?

• Nem. Egyáltalán nem.

• Mennyiben kísért a gyerekkor? Cornwall? A szülői szeretet?

• Jövőhéten hazautazom a hétvégén - felelem röviden. Christina némán figyel, néz, végül leteszi a tollat a jegyzettömbjére és összefonja az ujjait.

• Max, többször mondogattad, hogy szerintem nárcisztikus az édesanyád. Te olyan jól analizálod önmagad: szerinted a szüleid miatt kötődésfóbiád van? - szárazon nyelek és a karomat a kanapé háttámlájára felteszem.

• Mármint mire akarsz kilyukadni?

• Arra, hogy nem véletlen, hogy önmagadat is csillagbabaként definiáltad. Valaki, aki megrekedt a gyermekkorban. Talán Max szembe kellene nézned ezzel a csillagbabával, aki vagy. Nézz szembe vele, a saját múltaddal! Ez a legnehezebb önismereti munka Max, de amíg ezt nem teszed meg, addig ugyanúgy ott lesz a tudatalattidban a szorongás egy kapcsolattól, ami a felnőtt lét egyik aspektusa.

Kedves Max_5

Kedves Max,

Ne tévesszen meg az űr hatalmas csendes üressége, mivel számtalan és egyedi titkokat rejt. Mennyire vagy koránkelő? Hajnal fél öt után nézz a nyugati horizontra. A Hold mellett a Vénusz és a Szaturnusz együttállása látható. Innen nézve… milyen közel vannak egymáshoz, nemigaz? De csak… egyetlen óra az övék. Aztán eltűnnek a szemünk elől. Felkel a nap. 

Chelsea

Szia,

láttam. Legalábbis azt hiszem. Szabad szemmel, ha az a két csillag volt a legfényesebb. Akkor láttam őket. 

Max

Kedves Max,

tehát koránkelő vagy? Igen, szabad szemmel is látni őket, de küldök neked egy képet, az Assheton Csillagvizsgálóban készítettem. Ez a legközelebbi pont Blackpoolhoz. Csak öt mérföld. Ezt láttad.

Chelsea

Szia,

éppen úton voltam. Úgyhogy, kivételesen korán keltem igen. Kösz a képet.

Max

Kedves Max,

látod, te csillagbaba, ha te vagy a Vénusz, és én a Szaturnusz, akkor most éppen együttállásban vagyunk. Egészen közel egymáshoz. Hát ezért szeretem a csillagokat. Minden csak nézőpont kérdése. Ebből a perspektívából a közel és a távol viszonylagos fogalom. Remélem nyaralsz és pihensz!

Chelsea

Szia,

itt dolgozol? Az Assheton Csillagvizsgálóban?

Max

Kedves Max,

ez csak egy  elkerített obszervatórium. Kihelyezett. Nem is épület, csak ideális sík a terep és jól látni a horizontot. Ami az ilyen alacsony együttállásoknál, mint a Vénusz-Szaturnusz elég fontos szempont. Egyébként, ha érdekel Clitheroe városában lakom és a Stonyhurst College-ben dolgozom. 

Chelsea

Cornwallban, hajnali öt órakor a szülői ház teraszán szívom a cigarettámat. A rózsák felett a távoli horizontot nézem. Vénusz-Szaturnusz együttállás. Chelsea-nek fogalma sincs, de rátapintott a lényegre. Ha én vagyok az Esthajnalcsillag, vagyis a Vénusz, és ő a Szaturnusz gyűrűvel és csak két holddal, akkor...mi ketten ebben a tökéletes együttállásban működhetünk. Itt az égen a fizikai közelség illúziójával. Míg a valóságban több mint ezer millió mérföld távolságban vagyunk egymástól. Milyen fantasztikus távolság. Semmi fizikai közelség. A Vénuszhoz közelebb van a Föld, mint a Szaturnusz. S mégis hajnal fél öttől fél hatig szinte eggyé olvadunk… az égen.

Ez így nekem is elfogadható. Egyesülés. Egyetlen órára. Mögöttem mozgolódás, anyám könnyed házipapucsban lép a teraszra. 

• Korán keltél Max -  mellettem a másik tartóoszlopnak dől, ugyanúgy, ahogy én is kiválasztottam egy oszlopot.

• Hajnali online póker.

• Megérdemelnéd, hogy boldog légy.

• Boldog vagyok.

• Boldogabb - néz rám anyám. - Max, sosem voltál szerencsés a szerelemben.

• Tudod, hogy van a mondás, akinek szerencséje van a kártyában, annak nincs szerencséje a szerelemben - mondom fanyarul és a számhoz emelem a cigit.

• Inkább fordítva lett volna Max - mondja anyám, mély levegőt veszek és magamhoz vonom. Mindketten nézzük a nyugati horizontot. Eltűnt az égről a Vénusz-Szaturnusz együttállás. A közelség illúziója.

Anyám a teraszra terít a reggelihez. Nálunk mindig a reggeli volt a nap fénypontja. A friss levegővel, a tenger felől fújó széllel, az illatos rózsakerttel előttünk, a házi lekvárral, a vidéki tojással, a helyi baconnel és anyám saját készítésű péksüteményeivel. Tőle tanultam, az ő receptjeit vettem át. De ahogy anyám készíti az mégis egészen más. Finomabb. Itthon a cornwalli levegővel minden jobban esik. A fonott székekben ülünk a teraszon, virághímzett párnákon. Az igazi vidék. 

• Családi nap van a templomnál, kinézhetnénk rá. Mit szóltok hozzá? - kérdezi anyám.

• Miért ne? - biccentem rá. és lekvárt kanalazok a tányéromra.

Az ilyen rendezvényekre a környékbeliek mind kilátogatnak. Annyira kicsi a település, hogy ezek nagyrendezvénynek számítanak. Még akkor is, ha csak százan gyűlünk rá össze. Anyám is hozott két tálca süteményt. De a szomszédok nagy része is érkezett egy-egy kosárral vagy tálcával. Éppen a kávémba kanalazom a cukrot, amikor régi iskolai osztálytársam lép hozzám.

• Diane Higgins! Komolyan? Ezer éve! - nézek rá. - Tölthetek neked is?

• Szia Max! Persze - keres egy kávéscsészét az asztalon és  mosolyogva figyel rám.

• Nem találkoztunk már, hú… nem is tudom. Hét éve? - ráncolom a homlokom miközben töltök a csészéjébe a termoszból.

• Van az már nyolc is - neveti Diane. - Te Manchesterbe mentél én meg itthon maradtam - bólint.

• Nem tudtam elég messze menekülni innen, anyámtól - súgom neki bizalmasan. Diane nevet. A végzősbálon Diane volt a táncpartnerem. Semleges osztálytársak voltunk.

• Mi újság veled?

• Hát… Blackpoolban élek.  Azóta.

• Igen hallottam róla - pislant Diane anyáink felé. Most látom, hogy anyám Diane anyjával beszélget és futólag a kettősünkre pislantanak.

• Miért nem találkoztunk mi a középsuli óta?

•  Talán mert nem jártál vasárnap a templomban? - nevet Diane.

• Csak ünnepekkor járok már. Akkor meg olyan sokan vagyunk.

• Igaz - bólogat Diane. Enyhén testhezálló azsúrmintás fehér ruhában van, összességében jól néz ki.

• Had találjam ki, anyáink össze akarnak minket boronálni - vágom le azonnal, ahogy észreveszem Diane ideges kézmozdulatát, ahogy a füle mögé simítja a szépen fésült haját. Belekortyolok a kávéba.

• Nem titkolt szándékuk volt sosem. És mivel láthatóan egyikünk ujján sincs gyűrű, él ránk is a Jane Austen idézet: “Általánosan elismert igazság, a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség…” - felhörpintem a kávémat és kézen fogom Diane-t.

• Gyere, lépjünk le innen! - Diane sietve issza ki a kávéját és teszi vissza az asztalra az enyém mellé. Sietve távozunk a templomkertből.

• Merre? - kérdezi Diane.

• A partra. Csak le akartam lépni a szülők tekintetének kereszttüzéből. Zavaró - lesegítem Diane-t a part felé a meredekebb lejtőkön. S végre kint vagyunk. A partnál.

• Nagyon szereted, igaz? - követi Diane is a tekintetemet a tenger felé.

• Sehol sem ennyire kék a tenger, mint itt. Talán csak mert ez a szülőföldem, itt vagyok otthon. De nekem mindig ez a part a legszebb.

• Én is így érzem. Ez az otthonom. Sosem tudtam volna elköltözni innen. Cornwalli voltam, vagyok és maradok.

• Szerencsés vagy.

• Te is hazaköltözhetsz Max - oldalt nézek Diane-re. Elhúzza az arcából a haját. Erősebb a szél a parton.

• Nem hiszem, hogy menne… - veszek nagy levegőt.

• Max, tulajdonképpen sosem értettem: mi ketten, miért nem jöttünk össze? - néz fel rám értetlenül Diane.

• Nézd Diane, szerintem… mi ketten… jobbak voltunk osztálytársként - teszem zsebre a kezem és fájón nézek Diane-re.

• Biztos? - kérdez rá Diane és összefonja maga előtt a karját.

• Biztos - felelem rá határozottan és elfordítom a tekintetem.

• Kár - nézi a tenger hullámzását Diane is. - Tudod Max, én azért titkon mindig reménykedtem…

• Nem érte volna meg… Jobb volt így Diane, hidd el!

Este leszakítok egy rózsát anyám rózsakertjéből és a szobámban a laptopomhoz ülve forgatom a kezemben. Olyan színű a rózsa szirma, mint Diane azsúrmintás ruhájának a színe. Világos, nem is fehér, nem is rózsaszín. Az orromhoz emelem. Ezek mind enyhe rózsaillatú virágok, hogy ne vonzzák nagyon a rovarokat. David Austin nemesített rózsáink vannak. Anglia legszebb rózsái.  Ez az egyik legszebb fajta: David Austin Auswith. Forgatom az ujjam közt,  az ajkamhoz emelem, aztán lassan szirmonként bontom le. Mint ahogy Diane-ról fejthetném le az azsúrmintás ruháját. Egyik szirom, a másik után. Lassan hullanak az asztalra és az ölembe. Levetkőztetem csupaszra  azt a rózsaszálat. Mennyivel könnyebben megy ez ezzel a virággal, mint bármelyik nővel. 

Nem azért szakítom meg a Cornwalli tartózkodásomat, mert annyira sietek vissza Blackpoolba, hanem mert időpontom van a pszichológusomhoz. Szükségem van arra a heti egy órára. Cornwall és az otthon színei és illatai után, Christina Richardson irodája a semleges bézses árnyalataival jellegtelen. Elegáns, de jellegtelen.

• Visszatérni a szülői házba, kicsit olyan, mint ismét gyereknek lenni. Megélni a gyerekkor emlékeit. Találkoztam egy osztálytársammal - bólogatok merőn Chris kanapéján.

• Nő?

• Igen. Egy lány osztálytársam. Nem házas. Elég megrendezett találkozás volt. Éreztem némi instrumentális közbeavatkozást a szülői kéztől mindkét fél részéről. Együtt táncoltunk a végzősbálon. Ő volt a partnerem.

• De csak táncpartner. 

• Lehet többet is szerettek volna ettől. Diane is.

• És te Max?

• Én...ismerem Dianet.

• Végre egy nő, aki nem Blackpool, aki nem vadidegen. Milyen élmény volt egy régi ismerőssel találkozni? Felnőttként? 

• Milyennek kellett volna lennie? Felkavarónak? Alapvetően kellemes élmény volt. Jó régi iskolatársakkal találkozni. Nosztalgiázni. De… nem volt vonzalom vagy ilyesmi.

• Tehát ő sem tetszett neked Max.

• Alapvetően nem. Nem gondoltam rá, nem úgy. 

• De ha akarod, lett volna rá lehetőséged?

• Igen, Diane részéről biztos, hogy igen. Ha kezdeményezek. Akkor igen.

• Tehát a kocka el volt vetve. Így játékos nyelven.

• Nem léptem át a Rubicont - felelem rá. - Én a folyónak mindig ezen a partján maradok.

• Ha nem akarsz átkelni azon a folyón Max akkor keresd meg a forrást, vagy juss el a partján a tengerig. 

• Vagy toporgok egy helyben és tábort verek ezen a partszakaszon.

• De ezt is akarod?

• Már magam sem tudom, hogy mit akarok. Most nagyon sok benyomás ért. Cornwall mindig hatással van rám.

• Úgy, ahogy egy nő sem?

• Nem tudom értelmezni milyen hatással vannak rám… a nők.

• Ott volt Diane. Egy próbát sem ért meg?

• Nem akartam megcsókolni. Nem…. egyáltalán nem. Egyszerűen nem is tudnék úgy nézni rá, egyetlen porcikájára sem.

• Mi lett volna, ha Diane próbálkozik? Kezdeményezni?

• Nem tudom. talán azt teszem, ami Ábrahám és Sára reakciója volt arra a csillagokban megígért gyermekre. Nevettem volna. Hitetlenül, értetlenül. Csak nevettem volna. 

• De miért a nevetés a reakciód rá Max? 

• Nem tudom. Talán, mert zavarban lennék és nem szeretném durván visszautasítani. Talán ez a legkedvesebb módja egy nyílt közeledésre adott visszautasításnak. Vagy leállítom, hogy nem. De akkor is megbántom. Szerencse, hogy nem tett Diane és más sem semmi ilyesmit. 

• Mert Max mindenki érzi rajtad, hogy megközelíthetetlen vagy.

• Ez süt le rólam? Elérhetetlen vagyok?

• Igen.

• Volt már erotikus álmod Max?

• Álmom? - furcsa kérdés. Egészen elbizonytalanodom. 

• Legyen ez egy feladatod erre a hétre, gondolkodj ezen. Figyeld kicsit az álmaidat Max.

• Rendben.

• És még egy: szoktál romantikus, esetleg szexfilmeket, vagy pornót nézni Max?

• Ha természetfilmet nézek, amiben az állatok csinálják az számít?