Viszlát Chelsea_9

Chelsea

Manchesterben ma szeles az idő. A fejem nem bírja a szelet. Egész nap kerülget a fejfájás. Szükségem lenne egy fejfájás csillapítóra.

A tenyeremet a homlokomra szorítom.

Nincsen fájdalomcsillapítóm. Elmehetnék a patikába, de az megint pénzkidobás. Most pedig pénzt kellene szereznem.

Ezért hajszolom ma a nagyobb szorzókat.

Látom, hogy Corn nem ért. Nem érti. Extra jó tipp kellene ma.

De Corn nem segít benne, csak idegesít, a hülye statisztikáival. A korlátaival. Azzal a fegyelmezett magatartásával.

 

Már órák óta ülünk együtt a William Hillben…

-        Nézz ide, nyertem! – böki meg Arthúr a mellette ülő Ed-et a mellettünk levő asztalnál. Mindketten meglepetten nézünk a két idős férfira.

-        700 font!  Te mázlista! – csapkodja meg Ed, Arthúr karját, aki csoszogva feláll és már igyekszik is a pulthoz, hogy kiváltsa a nyereményét.

 

Szúrós tekintettel Corn-ra nézek. Aki ma már itt akart hagyni legalább kétszer.

Ma idegesítjük egymást. Ő engem. Én őt.

-        Kis szorzót! – szól rám.

-        Mi számít kis szorzónak! – dacolok.

-         1,40-2,40 csak ebben mozogj.

 

Kiábrándultan nézem, ahogy a pultnál leszámolják Arthúrnak a 700 fontot.

 

Corn követi a tekintetem.

 

Nekem is nagy szükségem lenne most 700 fontra.

-        Micsoda szerencse! – mosolygok Arthúrra ahogy elhalad mellettem.

-        Legyen szerencséjük fiatalok! – mosolyog ránk Arthúr. Rám kacsint. – Fej vagy írás? - Dob fel egy érmét.

-        Fej – sóhajtok.  Arthúr bekukkant a két tenyere közé, és rám hunyorítva a fejét ingatja. – Hallgasson rá! – súgja Corn-ra mutatva.

Vesztettem. Még egy egyszerű fej vagy írásban is.

 

Persze, mert lerobban a fejem.

-        Nem csinálnál ma te egy tippet? – nézek Corn-ra esdeklőn.

-        Chelsea, nem támaszkodhatsz folyton rám, vagy mások tippjeire.

-        Tudom, csak nagyon fáj ma a fejem és nincs fejfájás csillapítóm – szorítom a lüktető homlokomra a kezem.

-        Miért nem ezzel kezdted ma? – néz rám Corn és előredől a műanyag széken.

-        Mert megérkeztél és csak csesztettél.

-        Te meg el akartál küldeni.

-        Jó, ma nem vagyunk egy hullámhosszon – húzom el a szám.

-        Gyere, foglalt asztalunk van. Út közben veszek neked gyógyszert – dönt hirtelen Corn.

-        De a tipp! – nézek a szétterített jegyzeteimre.

-        Ma már nyertél! – zárja le Corn és segít összeszedni a dolgaimat.

 

A William Hillt fogadás nélkül hagyjuk ott.

 

Felfoghatatlan számomra.

Mi az, hogy ma nyertem?

 

Fáj a fejem. S nem fogadtam. Lüktető halántékkal követem Cornt a szeles Deansgate-en felfelé a Black Sheep kávézó felé.

-        Menj előre, rendelj addig magadnak, mindjárt hozom a gyógyszert! – int a Black Sheep felé és a patika felé veszi az irányt.

 

Bágyadtan rogyok le a foglalt táblával jelzett asztalunkhoz az ablak mellé.

-        Mit hozhatok? – lép hozzám a pincérnő.

Azon kapom magam, hogy leadom kettőnk nevében a rendelést. Már tudom Corn rendelését is. A szendvicsekre, a teára, Corn-nak a szokásos délutáni eszpresszójára. Kérek egy üveg ásványvizet is a gyógyszerhez.

 

Megérkezik Corn és aggódva nyújtja át a gyógyszeres dobozt.

-        Kösz – nyögöm és azonnal beveszem a gyógyszert.

Percekig csak nézek ki a fejemből.

 

Végignézem Corn kávés szertartását. Ahogy a cukrot belekanalazza az eszpresszóba. Ahogy kavargatja nyugodtan a kávéját. Ahogy a telefonján olvasgat.

 

Ahogy kívülről nézve olyan könnyed természetességgel éli az életét, mintha semmi sem tudná kizökkenteni.

 

Azt hittem Corn ilyesmit soha nem csinál, hogy magára önti a kávéját. Megérzi a pillantásomat. Felnéz rám. El sem tudom képzelni, mennyire lehet szétcsúszott a külsőm.

-        Jobban vagy? – kérdez rá. Nem válaszolok. – Fél óra és hat a gyógyszered – nézi meg az időt a kijelzőn.

 

Csak némán biccentek. Erőtlenül burkolódzom bele a Black Sheep kellemes kávéillatú légkörébe, a Corn-nal közös asztalközösségünkbe. A közös hallgatásunkba.

 

Corn sem igényli a beszélgetést.

 

Mellette ülve a csend sem zavaró.

Hallgatom a Black Sheep zajait. A távolból a hangszóróból zene szól.

 

A mellettünk lévő asztalnál két idősebb hölgy beszélget, éppen a karácsonyi menüt beszélik meg, ki mit fog főzni.

 

Én meg nézem Corn lehajtott fejét, a rendezett hajtincseit a feje tetején.

 

Elálmosodtam.  Végre kiállt a fejfájásom. A gyógyszer lenyugtatott. Belekortyolok a teámba és beleharapok a szendvicsembe.

 

Megrágom és lenyelem a falatot.

-        Azt mondtad, ma már nyertem – szólalok meg.

-        Elmúlt a fejfájásod? Jobb? – kérdezi Corn.

-        Igen. Kösz.

 

Corn belekortyol a kávéba.

-        Mire értetted, hogy ma már nyertem? – kérdezek rá újra.

-        A mai volt a leginkább nyeremény – dől hátra Corn.

-        A mai?- kérdezek vissza értetlenül.

-        Igen.

-        Ezt nem értem.

-        Sokszor az a legjobb nyeremény… amit nem teszünk meg – néz egyenesen a szemembe.

 

Értetlenül nézek vissza rá. Tehát folytatja:

-        Chelsea, néha a legnagyobb nyereség az, ha tudsz nemet mondani.

 

 

 

Hát nem ezt a választ vártam. Szóval emésztem magamban a hallottakat.

-        Néha azzal teszel a legjobbat, ha nem fogadsz – elemzi tovább Corn. – A kihagyott nap nem veszteség, hanem nyereség Chelsea.

-        Nyereség?

-        Ma nem volt ötleted, nem volt jó tipped, ma nem tudtál értékfogadást tenni. Ezt a napot ki kell hagyni. Engedd el. Nem kell görcsösen megtenned minden nap egy szelvényt. Ha úgy érzed, hagyd ki a napot.

-        Erre a gondolkodásra át kell állnom – biccentek rá. – Ezt még tanulnom kell. Kösz, Corn.

-        Egyél, elhűl minden – mutat rá Corn és folytatjuk az étkezést.

 

Magamban elmosolyodom. Egy újabb Corn féle jó tanács. Szabály. Fogadási törvény:

„ Néha azzal teszel a legjobbat, ha nem fogadsz.”

 

Ha nemet mondasz.

 

Jó tanács. És nem csak a fogadásra.

 

Ránk sötétedik. A gondolataimba mélyedve nézek ki a Manchesteri forgatagra. Csendesen telnek a percek a Black Sheepben. Béke van, nyugalom van. Két kancsó teát megittunk.

 

Corn rendezi a számlát.

 

Ahogy kilépünk hideg az este.

-        Elállt a szél – szív mély levegőt Corn.

-        Köszönöm a mai napot, a gyógyszert, az új szabályt, mindent – emelem meg a kezem Corn felé intve. – Akkor holnap. – Corn melegen biccent.

-        Viszlát Chelsea!