Viszlát Chelsea_6

Corn (Max)

Megkönnyebbülök, amikor Chelsea beinteget a Black Sheep Coffee ablakán.  Megkönnyebbülök, mert látom, hogy nem készülte túl magát. Diószőke haja csak lazán omlik az arcába, mint aki zuhanyzásból összefogott haját csak gyorsan kiengedte, a hajtincsei vége még nedves, márpedig kint nem esik az eső.

 

Még csak szájfényt sem tett. Vagyis nem festette ki magát. Még egy láthatatlan pipa ennek a Chelsea-nek.

 

Ahogy lehalmozza magáról a téli ruházatát, a kabátot, a sálat, a sapkát és látom, hogy egy túlméretezett kubizmusra emlékeztető nagygeometria mintás kissé kinyúlt, bő pulóver van rajta, szinte a derekamból is kienged a feszültség. Ez a csaj nem akar felszedni. Hála az égnek!

 

Ha fel akarna szedni, passzos kasmír vagy gyapjúpulóverben jött volna, hogy csinosabbnak tűnjön. Ezt a csajt viszont egyáltalán nem érdekli, hogy csinosnak tartom-e vagy sem. Döbbenten nézem, ahogy fura kontyba tornyozza az egyébként nagyon szép diószőke színű haját és egy töltőtollat nyom be és egy vastag projektfüzet négyzethálójára teszi.

 

Ahogy suhognak a mozdulatai inkább semleges hintőporillat csap meg. Semmi provokatív. Natúr, semleges illat.

 

Az összes riasztórendszeremet hatástalanította ez a Chelsea. Olyan semleges vagyok neki, mint egy nemtelen tengeri csillag. Forró csokit rendel és várakozón rám néz.

-        Hol kezdjük? – kérdezi és teljes figyelemmel rám koncentrál.  Tiszta a tekintete, bár nagyon karikásak a szemei, mint aki hónapok óta nem aludt. Duzzadt a szemhéja, mint aki álmatlan éjszakákon sírta tele a párnáját és a gyűrűs ujján egy halvány benyomódott csík jelzi, hogy ez a nő nem is olyan régen ott gyűrűt viselt.

-        Hiszel a szerencsében? – kérdezek rá fürkészőn.

-        Lássuk csak – Chelsea elgondolkodva néz ki a Black Sheep ablakán, aztán könnyedén felnevet. – szerintem… igen – néz vissza rám nevetve, majd a nyakához nyúl és a mellei közül kihúz egy medált. Észre sem vettem rajta. Annyira be van bugyolálva ezekbe a vastag kötött holmikba, hogy nem láttam, hogy a nyakában lóg valami. Egy megkopott bőrláncon egy fém megmunkált medál lóg. Nemsemleges ékszer. Akár férfin is el tudnám képzelni.

-        Mi ez? – nézem alaposan a mintát. Réginek tűnik.

-        Egy kelta csomó. A nagyanyámtól kaptam. Női ágon öröklődik a családunkban és még Írországból hozta magával egy anyai nagyanyám. Állítólag ott a Leinster tartományban voltak őrgrófok az őseim, mielőtt itt Angliában egy lord fiához ment feleségül az északi határnál. Szóval… persze nyilván ez csak családi legenda, de nagyanyám hisz abban, hogy az írek szerencséje velünk van, ha nálunk van ez a medál. Nézd a csomók a lóherét mintázzák. Egy… hónapja van nálam… a válásom napján kaptam, mert annyira mélyponton voltam – zuhan magába és visszaejti a medált a melleire.

-        Szóval a felmenőidben van ír szál – felelem összegzésként. Jó sok mindent rám zúdított, talán többet is mint amennyit akart. – Nos… az írek is megdolgoztak a szerencséjükért – próbálok rá bíztatóan mosolyogni.

 

Chelsea csak egyetértően bólogat.

-        Igaz. Hogyan csináljuk? Taníts! – s ahogy ezt kimondja úgy érzem, nem csak a szerencsejátékban kér iránymutatást, hanem az életben is. Mintha szemléletmódot is váltani szeretne, mint ahogy eddig élt. Egy új Chelsea akar lenni.

 

Hátradőlök a bársonyhúzott székben és a kávémat kavargatom.

 

-        Ismerős a mondás: Bátraké a szerencse? – kérdezem komolyan.

-        Hát hogyne! – vágja rá határozottan.

-        Nyertél a tegnapi tippeddel? – érdeklődöm.

-        Nem – hangolódik le Chelsea.

-        Sejtettem – biccentek rá. – A bátorság nem azt jelenti, hogy ész nélkül tippelsz. Nem szabad impulzustéteket tenni.

-        Úgy beszélsz mint egy profi – súgja a hangját keresgélve.

-        A játékban higgadt fej kell. Nem vonódhatsz be érzelmileg. Amikor először találkoztunk az milyen tipped lett volna?

-        Az exférjem csapata ellen akartam tenni.

 

Biccentek, majd hosszan Chelsea-re nézek.

-        Ezt a sportfogadásban trigger tippnek nevezik. Amikor a tipp érzelmi reakcióból indul nem elemzésből. Ez lehet kedvenc csapat, utált csapat, a trigger az érzés, amit kivált belőled. A játékban… nem csinálunk ilyet, mert veszélyes. Túl nagy lesz rajta a tét, vagy nehezebb elengedni. Nem az a baj, hogy szeretsz egy csapatot, vagy utálod, az a baj, ha nem tudod külön választani a „szurkoló” éned a fogadó énedtől.

-        Jó.

-        Bár nagyon tetszik a neved, sosem tennék érzelmi szempontból a Chelsea-re, ha azt nem támasztják alá logikus adatok, észérvek, racionális megállapítások.

-        Értem.

 

Értékelem, hogy nem akadt fenn azon, hogy tényleg… nekem tetszik a neve. Chelsea.

 

Egy pillanatra kihagy a lélegzetem, ahogy ezt rögzítem magamban.

 

-        Alapszabály: a játékban nincs kedvenc csapatunk.

-        Nincs kedvenc csapat – ismétli Chelsea, és teljesen megilletődöm, hogy a projektfüzetébe jegyzetelni kezdi.

-        Érzelmileg nem szabad egyetlen csapathoz sem kötődni, mert az befolyásolja a logikus gondolkodásodat.

-        Érzelmileg nem kötődni – ismétli Chelsea és újabb gondolatjelet kezd a projektfüzetében.

 

Jegyzetelés közben kiszabadul egy diószőke tincs a kontyából és a projektfüzet felett lengedezik. Chelsea-t nem zavarja, ő ír. De én csak azt az enyhén hullámos, nedves kis tincset bámulom merőn.

 

S megállapítom: tetszik Chelsea diószőke hajszíne.

 

Hogy eltereljem a figyelmemet folytatom.

-        A sportfogadás nem a szerencséről szól. Hanem a stratégiáról. A matematikáról. A hosszú távú előnyökről.  Ez az értékfogadás.

-        Értékfogadás… - jegyzeteli Chelsea.

-        Akkor van érték, ez esetben nyereség, egy fogadásban, ha a bukméker alulértékeli az esemény esélyét. Vagyis a szorzó, az odds magasabb, mint amennyit az esemény valójában ér. Ha a bukméker tévedett, akkor ott lesz a te előnyöd. A lényeg, hogy hosszú távon pozitív várható értéked legyen. Elveszíthetsz egy-egy meccset, de ha sok értékes fogadást teszel, akkor a számok a te oldalon állnak. Vagyis hosszú távon nyersz. Nem érzelemre, nem szerencsére játszol, hanem matematikai előnyre. Ez a leghatékonyabb hosszú távú stratégia a sportfogadásban. Nem az a lényeg, hogy eltaláld ki nyer ma este, hanem hogy olyan fogadásokat találj, ahol a bukméker rosszul árazott. Ne a megérzéseidre hagyatkozz! Ne a szerencse álljon az oldaladon, hanem a számok!

 

 

Chelsea csendben jegyzetel. Teleír egy egész oldalt, s közben elered az eső. Az esőcseppek verik a kávéház utcafronti üvegét. Kellemetlen szél fúj kint. Manchester hideg és esős ma. Manchester pontosan ilyen, modern vibrálás, eső, nyitott szív, optimizmus, álmok.

-        Most költöztél a városba? – kérdezek hirtelen Chelsea-re.

-        Igen, a válásom miatt. Nekem itt… minden új – néz ki a Deansgate forgalmára Chelsea. Lejjebb húzza a pulóvere ujját a kézfejére, mintha fázna és próbálná felmelegíteni magát.

 

-        És te? – kérdez vissza Chelsea.

-        Én – meglepődöm a visszafordított kérdésen. – Én… hát itt jártam egyetemre. Nekem nem ismeretlen annyira Manchester, de… én is frissen… vagyok újra a városban – felelem kitérően.

 

Nem akarok túl sokat elárulni magamról. Két ismeretlen vagyunk. Chelsea a forró csokit kortyolgatja. Melengeti az ujjait a kerámiabögrén.

-        Sokat tudsz a szerencsejátékokról – jegyzi meg csendesen és fürkészőn néz rám.

-        Valóban – felelem röviden.

 

Mindketten méregetjük egymást, de nem ellenségesen, inkább… kíváncsian. Mintha feltérképeznénk kivel is van dolgunk és mik a másik és a saját szándékaink.

 

-        Olyan… függetlennek tűnsz – jegyzi meg röviden Chelsea.

-        Az vagyok.

-        Minden téren annak tűnsz – ismétli Chelsea, mintha pontosítani akarná magát.

-        Mert… minden téren az vagyok – felelem lassú, nyugodt mosollyal.

 

S tudom, Chelsea nem a családi állapotom iránt érdeklődött. Ezért ismételte meg. S ezért tetszik nekem annyira ez a Chelsea. Nem érdekli, hogy van-e kapcsolatom, hogy ki vagyok, hogy mi vagyok. Azt érzi rajtam, amit sokan. Hogy nem érdekel a pénz.

 

-        Én is ilyen akarok lenni – súgja, akár egy titkos csínyt Chelsea.

-        Oké – súgom vissza neki halkan, akár egy összeesküvő. – Akkor holnap délelőttre csinálj két tippet 10-10 fontosat.  Az eddigiek alapján. És feladjuk.

-        De átellenőrzöd – kérdezi bizonytalanul Chelsea.

-        Megbeszéljük igen.

-        S utána.

-        Utána, holnap is tanulunk valamit együtt. Minden nap két tipp. Ne múljon el nap játék nélkül. Rendben?

-        Rendben… - Chelsea összecsukja a projektfüzetét. – Megyek fizetek.

-        A vendégem voltál. Ötletelj a tippen Chelsea, ne kapkodd el.

-        Köszönöm. Akkor… holnap tízkor a William Hillben? – kérdezi Chelsea, s én rábiccentek.

 

-        Viszlát, Chelsea!