Viszlát Chelsea_8

 Corn (Max)

Ma ritka módon napsütés köszöntötte Manchestert.

Reggel hétkor kelek.

Mint a tengerparton itt is mozgással kezdem a napot.  Csípős a szél. De kifújt minden felhőt Manchester felől. Kiadós kocogás a reggeli hidegben. Frissítő és üdítő.

Szeretem a csendes reggeleket.

A kiegyensúlyozott reggeleket.

A vagyonteremtésem alapja is ez volt. Nem akarok munkába rohanni…

…kapkodva kávét inni.

 

Visszaérve lezuhanyozok. Felteszem a kávét főzni és a frissen sült kenyeret szeletelem, amikor rezzen a telefonom.

 

Beállított emlékeztető: William Hill, 10:00

 

Chelsea…

 

Este a meccs után felhívott. Csupa öröm és büszkeség volt a hangja. A jó tipp öröme. Chelsea saját sikereként élte meg és valóban egészen ügyes tippet csinált. Ez a nő nem fogadni akar, nem a nyereményről szól ez az egész az életében, ez többről szól. Vissza akarja kapni az önbecsülését.

 

Lefőtt a kávém. Elgondolkodva töltöm ki a csészémbe a gőzölgő feketét.

 

…megadtam a számomat neki. Nem szokásom ilyesmit csinálni.

 

Még ismeretlen számsor a telefonszáma a telefonomban. Nem illesztettem be a névjegyzékembe. De ha a közös fogadásokat tovább folytatjuk, akkor mégiscsak jó tudni kié ez a szám. Tehát beírom a nevét a telefonszámhoz: CHELSEA

 

Átléptem a saját magam szabta határaimat azzal, hogy Chelsea-nek megadtam a telefonszámom?

 

Megállok a mozdulatban, miközben a kávét kavargatom. Homlokráncolva nézem a forró fekete örvénylését a csészémben.

 

Nem. Nem léptem át határt. Ez konkrét eseményhez kötődött. Én sosem keverem a munkát a magánélettel. Ez nem magánélet. Ez munka.

 

Chelsea nem engem akar. Ő struktúrát akar. Ő stabilitást akar az életébe. Szereti a tökéletességet, mint amilyen az exférje volt. De most biztonságot keres és nem férfit.

 

A biztonság jelenleg a sportfogadás és Chelsea képes tanulni.

 

Sosem foglalkoznék olyannal, nem mentorálnék olyat, aki függő lenne. De Chelsea nem naiv.

Hogy megerősítsem önmagamat is a megállapításomban megnézem a telefonomban a Liverpool meccs statisztikáit. 1,80-as odds. Papíron korrekt. Nem zseniális, nem vakmerő, de egy kezdőtől teljesen elfogadható.

-        Nem rossz – mondom ki hangosan is. De komolyan… ez jobban zavar, mintha rossz lenne.

 

Futólag elmosolyodok, ahogy feldereng előttem Chelsea arca, ahogy jegyzetelte a szavaimat, ott a Black Sheep-ben az ablak melletti asztalnál.

 

A figyelő tekintete. Ahogy próbálta megérteni a lényeget. Ő nem olyan, mint a többi ember, az átlag. Az átlagemberek csak nyerni akarnak és nem érteni a lényegét.

 

Chelsea és a sportfogadás lezárható fejezet az életemben. Időszakos. Kontrollálható. Mint minden, ahogy szeretem.

 

Struktúra, határok, rendszer. Ez kell ebbe is, mint mindenbe, ahogy szeretem végezni a dolgaimat.

 

Magam elé húzom a saját bőrkötéses jegyzetfüzetemet és felírom a gondolatokat:

-        statisztika

-        tabella

-        alternatív piacok

-        kockázatelemzés

 

Így! Elégedetten nézem a listámat. Ha csináljuk, akkor csináljuk rendesen.

 

Felpillantok az órára. Mindjárt tíz.

 

 Indulnom kell… felemelem a kávéscsészét…

 

Chelsea…

 

megborul a csészealjon a kávéscsészém és végigömlik rajtam a maradék kávé…

 

nem, nem Chelsea…ez az egész William Hill nem több…

 

-        …csak egy projekt – mondom ki hangosan, ahogy törölgetem magamról a kávét.

 

Igaz…pontosan tudom, hogy a projektek is képesek kicsúszni az ember kezéből.

 

-        Milyen ügyetlen vagyok ma! – lepődöm meg.

 

Át kell öltözzek.

 

 

A William Hill sötétkék székeinek egyikén már ott ül Chelsea. Lázasan papírok és a projektfüzete felé hajol. Kiváltom a nyereményemet mielőtt leülök mellé.

 

-        Szia! – köszönök rá. Chelsea fel sem néz, a jegyzeteit írja.

-        Szia! Késtél – jegyzi meg futólag.

-        Igen, kiömlött a reggeli kávém, még feltakarítottam.

-        Kiömlött a kávéd? Vajon mire gondolhattál közben? – pillant fel rám érdeklődve. Igen, egészen érdeklődő lett az arckifejezése.

 

Mire is gondoltam közben?

 

Arra, hogy mi nekem Chelsea…

megint ki kell javítanom magam:  mi nekem a William Hill.

 

Azt hiszem pontosítok magamnak: ez nem projekt, hanem kockázat.

Chelsea a kockázat. Nem a sportfogadás.

 

A William Hillbe kockáztatni járunk. Én is, Chelsea is. De azt hiszem itt nem ugyanaz a tét.

 

Hogy ezt éppen meg kellett magamnak is magyaráznom…

ezért öntöttem ki a kávét…

ezért kellett átöltöznöm…

és ezért… késtem.

 

Nem szokásom. Egyik sem.

 

-        Leforráztad magad? – villan át a tekintete rajtam.

-        Csak át kellett öltözzek – tenyerelek a széke karfájára és felé állva belepillantok a jegyzeteibe.

-        Már több tippet is kiírtam, de nem tudok dönteni melyik kettőt válasszam – néz fel rám a papírjairól. Megszállott kutatónak tűnik, legalább a Szent Grált szeretné megtalálni, vagy nem tudom.

 

Belenézek a jegyzeteibe. Legalább két oldalt teleírt. Válogatottak és mérkőzések a szorzókkal.

Keresem benne a rendszert.

-        A legfontosabb, hogy most próbálj forgótőkét teremteni. Mennyi az ami nem baj, ha elveszted? – kérdezem szárazon.

-        Nekem jelenleg olyan pénzem nincs – rázza a fejét.

-        Muszáj megfelelő tőkével rendelkezned, a biztonságos fogadáshoz, ehhez rendszert kell kiépíteni.

 

Elnézek és mélyet sóhajtok.

-        Kiírtad a statisztikákat? – kérdezem.

-        Csaknem egész éjjel fent voltam, de nem volt mindenre időm – a zsebéből kibányász egy hajgumit és sietősen összefogja a haját.

Sóhajtva leülök mellé.

 

Elkezdem mellette átnézni a statisztikákat. A fejemet ingatom.

-        Nem tetszik neked – látja rajtam.

-        Chelsea, meg sem nézted, hogy ez a csapat mennyi pontot szokott szerezni.

-        Jó lenne nagyobb odds-okat is összeállítani, este tízig nyitva minden nap a William Hill. Addig csinálok egy nagyobb szorzós mix-et – néz fel rám.

 

Chelsea lelkes. A kezdők szerencséje. Tippelt és nyert. Úgy gondolja, hogy most már mindig így lesz. Nem akarom elvenni a kedvét. De a szerencsejáték pont, hogy nem ilyen. Sőt. Ritmikája van. Mint mindennek. Akár a matematika. Képlettel leírható.

 

-        Chelsea, így csak veszíteni fogsz!

-        Ne légy vészmadár!

-        Csak figyelmeztetni szeretnélek, hogy ne most kezdj nagy szorzókat összeállítani – tényleg próbálom helyes irányba terelni. Felrázni. Valószínűleg tényleg egész este nem aludt.

-        Ha nagy szórzókat generálsz a kis pénzedre itt hagylak. Komolyan.

-        Jó, menj csak, nincs rád szükségem!

-        Viszlát Chelsea!