Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2021. július 27., kedd

Kedves Max_6

 Kedves Max,

már csak ma hajnalban lesz látható a Vénusz-Szaturnusz együttállás. Ezen alkalomból megihatnánk együtt valamit. Ma este? Mit innál Max? Egy pohár bort?

Chelsea


Szia,

Nem igazán szoktam bort inni. Most pénzt keresek, ilyenkor alkoholt nem is iszom.

Max


Kedves Max,

képletesen értettem. De ezek szerint veled még csak virtuálisan sem lehet meginni közösen egy pohár italt. (Nem feltétlen alkoholt.) Akkor én most töltök magamnak egy pohár vizet és megiszom miközben megnézem  azt az utolsó együttállást. 

Jó éjt!

Chelsea


Jó éjt!

Max



A nyitott ablakon a tengerhullámok csapódásainak hangja szűrődik be. Ez az első hang, ami elér hozzám. Az ágyfüggönyre esik a pillantásom, ahogy felnyitom a szemem. Átdörzsölöm az arcom és átfordulok magam alá gyűrve a párnámat. Zavaros álom volt, de erotikus is?


Hanyatt fordulok és a mennyezetet nézve gondolkodom. Házi feladatot kaptam a pszichológusomtól, tehát igyekszem minden részletre pontosan visszaemlékezni, ami az álomképekben volt. Mi is volt az álmom? Olívaolajat itatgattam kenyérrel egy női testről? Bár eléggé tényszerű és szükségszerű feladatmegoldásnak tűnt az álomban, de végülis női test. Az egész csak azért lehet, mert tegnap este elfogyott az extra szűz olívaolaj. És tegnap miközben bedagasztottam a dagasztógéppel a kenyértésztát ezen gondolkodtam, hogy én is ilyen extrán szűz vagyok, mint az olívaolaj. Lehet, hogy az a meztelen nő a pszichológusom volt álmomban?


 Bevetem az ágyat és ráterítem az ágyterítőt. Ma kifejezetten hűvöskés, borongós az idő. Az organza függönyöket hiába húzom szét az ágy körül, ugyanúgy világítást kell kapcsolni. Hogy elkészüljön a kenyér előbb azzal foglalkozom. A konyharuha alatt  a tészta már kétszeresére megdagadt. Reggelire ciabatta kenyeret sütök, huszonöt perc sütés. A tésztát mindig még este elkészítem, így reggel frissen ki tudom sütni és már nem telik az idő a tésztakelesztéssel. A ciabattához elhasználtam a maradék olívaolajat, tehát most a bevásárlólistámhoz írom: olívaolaj.


Felvágom a kenyeret és a laptopot magam felé fordítom. Este Chelsea levelével aludtam el. Az utolsó együttállás. Ma hajnalban volt. Rákeresek a csillagászati hírekre. A BBC Sky at Night Magazinján találok rá egy podcast sorozatra. A Csillagnapló című műsorban az adott hónapban az éjszakai égbolton megjelenő égi fénypontokról van szó,  bolygóktól a csillagokig. Beszélnek a Vénusz-Szaturnusz együttállásról. Reggelizés közben most végighallgatom a Csillagnapló ehavi adását. 


Magamhoz veszem a bevásárlólistát, a szemetet és a kocsikulcsot. A szeméttárolónál az alattam lakó szomszéddal találkozom. Futólag köszönünk egymásnak.  Az utcára kiérve megcsap a reggeli friss sós levegő. A helyi kisboltban vásárolok. A konyhából hiányzik a legtöbb minden, a szalvéta is elfogyott. Leemelek egy zacskó szalvétát a polcról. Mintha egy ficánkoló halat fogtam volna a kezembe hiába kapok utána puffanva ejtem a földre.  Karcsú női lábak mellé csapódott. Sietve hajolok le érte.

  • Bocsánat - morgom és sietve a kosaramba dobom a szalvétát. Ez nem az én napom. Oda az együttállás. Talán felborult a bolygók világrendje körülöttem. Éppen fizetek, amikor csörög a telefonom.

  • Szia Lon! - szólok bele. - Ismét Blackpool?

  • Igen. Wave felavatná velünk a medencéjét. Csobbanjunk nála?

  • Persze. Egyeztetünk. Ezen a hétvégén gondoltátok?

  • Igen.Vagy már programod van?

  • Semmi halaszthatatlan - dobálom a bevásárlókocsiból a kosaramba a cuccokat.

  • Akkor szombaton, Wave-nél - átparkolok a tengerparthoz és megkezdem a napi futásomat. kocogás közben hív anyám. Átintegetek Miljának a parton és felveszem a telefonom.


  • Anya te mindig megérzed, mikor érek le a partra!

  • Szia Max! Hallom a sirályok hangját tényleg. Milyen az idő arra?

  • Remek. Kellemesen hűvös. Pont edzéshez való. 

  • Nagy baj van!

  • Pontosan mi? - ráncolom a homlokom. Anyám sopánkodó hangja semmi esetre se világrengés, de valami nem sikerült neki az egyértelmű.

  • Elfelejtettem a randioldalad jelszavát és nem tudok belépni.

  • Ez talán mégiscsak egy szerencsés együttállás oka - mosolygom megkönnyebbülten.

  • Tessék?

  • Semmi, csak egy erőtlen szóvicc tőlem. Anya,  szerintem ez most egy ilyen lapjárás, pihentesd a randioldalt - lélegzek fel.

  • Ó, hát felregisztrálhatok más oldalakra is.

  • Anya, nem kell. 

  • Jó, csak segíteni akartam.

  • Anya, nem kértem segítséget ugye tudod?

  • Persze, hogy tudom. Mert büszke férfi vagy.

  • Ez nem büszkeség kérdése, hanem érdektelenségé - felelem rá.

  • Jársz rendszeresen ahhoz a lélekdoktorhoz? - kérdezi.

  • Igen.

  • Jó, akkor majd kikúrál. De szólj, ha mégiscsak a férfiak érdekelnek. Bár abba én biztos belebetegednék - jelenti ki sápítozva.

  • Jó.

  • Örülj, hogy van anyád, aki hazahív. Gyere  vissza Cornwallba.

  • A hétvégén programom van.

  • Akkor a jövő hétvége?

  • Arról még beszélhetünk.

Átkanyarodom a part mentén az új luxusingatlanok felé. Ha bent áll a ház előtt Wave kocsija, akkor becsengetek, ha nem, akkor továbbfutok.  Ott áll a spirál alakra vágott örökzöldek mögött Wave fekete autója, tehát felkocogok a lépcsőkön és becsengetek. A széles mahagóni bejárati ajtó egy fa domború mintáját adja ki. Ritka szép fafaragás.  Nem bámulhatom tovább, mert bentről kinyitja az ajtót.

  • Szia! Későn futsz ma reggel - tárja ki a nehéz bejárati ajtót Wave.

  • Még mindig egészen mesebeli ez a bejárati ajtó - mutatok rá.

  • Az, nagyapám munkája. Bent több minden is. Gyere be! - invitál be és ellép az ajtótól.  Az egész ház olyan új illatú még mindig. Érződik a méz és polírpaszta illata. Ez a ház meghökkentően világos. A bejárati ajtón átlépve is a kupolás tetőablak tetraéder formáján besüt a nap. Belső körfolyosóra vezet a lépcső.

  • Látom bírják a halak még melletted is - bökök a velem szemközti akváriumra. Mintha Blackpool meghosszabbított tengerpartja nyúlna idáig, az akvárium háttere egy blackpooli látkép.

  • Tetszik nekik a hely. Kevesen foglalkoznak velük itt a fogadótérben - biccent Wave. Én álmodtam ide neki ezt az akváriumot. Wave csak annyit kért, legyen olyan, mint ami nekem volt a lakásomban. Tehát az új építésű házába a lépcső alá én telepítettem be az akváriumba a halakat. Wave annyit kért, kevés gondja legyen rájuk. Általában, ha eljövök hozzá, akkor én szoktam megnézni, hogy rendben működik az élet ebben a kis üvegpalotában. Ahogy az üveghez lépek éhesen tátognak felém.

  • Ha jövök a medence-avatódra hozok nekik néhány liter élő csemegét. Az jutalomfalat nekik. Megélénkülnek majd tőle - Wave felé fordulok. - Hogyhogy itthon?

  • Még az uszodatechnikásokat várom - néz futólag a telefonjára Wave. - Kérsz valamit?

  • Csak valami gyors szomjoltót.

  • Van egy kancsó behűtött limonádénk - Wave rutinosan emeli le a hosszú üvegpoharat és az adagolóhoz tartja. Egyenesen a hűtőből jön a limonádé. Wave imádja a modern technológiát. Hatalmas hűtője van, duplaajtós, másnak a gardróbszekrénye kisebb. A poharat elém rakja a pultra és én szinte egy hajtásra kiiszom a hűvös limonádét. Kellemesen savanykás. Frissítő íze van.

  • Ha megérkeznek a szakemberek, mehetünk is a konditerembe, rám fér egy kis mozgás, egész héten értekezleteken ülök - nyomogatja a telefonját Wave.

  • Igen, világos, én is a gépnél ülök szinte állandóan - bólogatok, de a nappaliban nézem az olajfestményt. Láttam már egészen biztosan. De most tudatosodik bennem, hogy mit látok. A sötétkék ég háttere előtt az asztalon álló halvány bazsarózsaszín rózsacsokor és az égen ragyogó Hold az Esthajnalcsillaggal. Jó perspektíva. Akár egy Vénusz-Szaturnusz együttállás.

  • Tetszik ez a festmény - mutatok a poharammal a képre.

  • Anyám festette - pislant fel rám Wave. - Tisztára művészcsalád. Rejtély, hogy akadt össze apámmal komolyan.

  • Fest még? - kérdezem.

  • Hétvégente persze, ez a hobbija. Nap, Hold csillagok. Éjszakai képek.

  • Rendelésre is fest? - kérdezem komoran a képet méregetve.

  • Attól függ, mi a téma.

  • Ugyanez. Mondjuk a Blackpool part, a Hold és egy bolygóegyüttállás kellene. a Vénusz-Szaturnusz együttállás a horizontnál. Menni fog? - kérdezem futólag.

  • Drága mulatság lesz - biccent Wave komolyan.

  • Nem téma - felelem és felhajtom a maradék limonádét is a poharamból. Végszóra érkeznek az uszodatechnikások. Wave a hátsó parkba irányítja őket és mire visszatér, már a sporttáskája is nála van.

  • Mehetünk - veszi magához a slusszkulcsot.

  • Egyedül? - kérdezem a házba visszanézve.

  • Igen, program van valamelyik plázában - legyint Wave és bezárja  bejárati ajtót. Egy óra edzés vár ránk.


Christina Richardson megigazítja a hullámosra sütött haját. Amikor eleinte láttam mindig erre gondoltam. Mi értelme vajon annak, amit csinál. Tehát besüti a haját, ilyen hullámos loknikba. Aztán az egészet összefogja lófarokba. Mindig. Én sosem láttam máshogy a haját. De, ha úgyis lófarokban van a haja, mi értelme besütni. Talán ez egy olyan apró részlet, ami mégis egyedivé teszi?

  • Erotikus álom? Igen, volt valami - vakarom a fejem. Elég dekoncentrált vagyok ma ehhez a beszélgetéshez. - Olívaolajat kenegettem egy női testről. Nem ilyen erotikus masszázs téma volt. sokkal inkább, mint amikor kifolyik valami a konyhapultra, ami pont nagyon kellene még és ezért megpróbálom felitatgatni kenyérdarabkákkal, amikhez éppen kellett volna az az olívaolaj- Christina megigazítja a szemüvegét, feljebb tolja az orrán. - Mellesleg lehet te voltál az a csaj, akiről kenegettem az olívaolajat, bár nem tudom mennyire hegyesek a melleid, így melltartóval nem tudom eldönteni - jelentem ki szárazon. Christina pislog egyet a szemüvege mögött.

  • Hogyan jellemeznéd magad Max?

  • A legjobb jellemleírás maga a nevem: maximalizmus - vigyorgom rá. - Perfekcionizmus.

  • Max, te szerencsejátékos vagy. Mennyiben tartod ezt élvhajhászatnak? Van benne egy kicsi is?

  • Egy fikarcnyi sincs. Ez nem élvezet. Ez munka. Nem ismerem az élvhajhászat érzést.

  • Mindketten tudjuk, hogy erős a kötődésed a szüleidhez. Elsősorban az édesanyádhoz. Éreztél-e már hasonló vágyat, hogy kötődj más emberekhez. Akik nem a szüleid?

  • Nem, még soha.

  • mennyiben definiálnád agresszívnek a viselkedésed? Szoktak agresszív kirohanásaid lenni?

  • Nem. Egyáltalán nem.

  • Mennyiben kísért a gyerekkor? Cornwall? A szülői szeretet?

  • Jövőhéten hazautazom a hétvégén - felelem röviden. Christina némán figyel, néz, végül leteszi a tollat a jegyzettömbjére és összefonja az ujjait.

  • Max, többször mondogattad, hogy szerintem nárcisztikus az édesanyád. Te olyan jól analizálod önmagad: szerinted a szüleid miatt kötődésfóbiád van? - szárazon nyelek és a karomat a kanapé háttámlájára felteszem.

  • Mármint mire akarsz kilyukadni?

  • Arra, hogy nem véletlen, hogy önmagadat is csillagbabaként definiáltad. Valaki, aki megrekedt a gyermekkorban. Talán Max szembe kellene nézned ezzel a csillagbabával, aki vagy. Nézz szembe vele, a saját múltaddal! Ez a legnehezebb önismereti munka Max, de amíg ezt nem teszed meg, addig ugyanúgy ott lesz a tudatalattidban a szorongás egy kapcsolattól, ami a felnőtt lét egyik aspektusa.

2 megjegyzés:

  1. Szia Callie!
    Azt hiszem, el tudnám viselni, ha minden nap friss kenyeret ehetnék. Bár én teljesen biztos, hogy lusta lennék ezt végigcsinálni, főleg a várakozás részét. :)
    Hála az égnek, hogy az anyja elfelejtette a jelszavát. Megkönnyebbülés Max helyett is. :)
    Waave, nagyon hiányzott már. Még egy pont a képzeletbeli listára, megnézni Wave házát. :D
    Pont a napokban mondtam itthon, hogy elővehetnénk az akváriumot. A szüleim nem voltak elragadtatva, és amíg nem szerzek a profi tisztításhoz dolgokat, szerintem így is marad. De ami késik, nem múlik. :D
    Majdnem elfelejtettem, a listára még egy Amber kép is felkerült. :)
    A beszélgetés Christinával nagyon profi volt, tetszett ez a felvetés, a levezetéssel együtt.
    《Bius》

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bius!
      Egy álom, hogy minden nap saját készítésű friss kenyerem legyen. :) Ahhoz valami hasonló életvitel kellene nekem, mint Maxnek. Sehova sem siet, senki sem zavarja. Kitelik az idejéből. De Maxnek teljesen jól áll ez az élet, ott a dagasztó a pulton, beleöntöm bekeveri, berakom a kenyérformába kisütöm, kész.
      Végre vége a kényszerű vakrandiknak. :) Nem győztem neveket kitalálni. :) Én is fellélegeztem Max-el együtt. :)
      Wave... hát erősen készül neki ezzel a történettel a Hullámtörés 2. Nekem is nagyon hiányzik az ő lendülete, az ő stílusa...a férfiereje... Én is megnézném azt a házat, sőt... laknék is benne :))) Hát nem mindenki 100 éves faipari vállalat vezérigazgatója és tulajdonosa...
      Az akvárium téma itt is jegelve van. De legalább az nem lett úgy elkaszálva mint a: kizárt, hogy ide távcsövet vegyél! Nem gond, előbb-utóbb csak távcső közelbe kerülök... majd idővel rájövök hogyan. :) Ha oda jutottam majd megírom. :)
      Tehát Amber készíteni fog egy esti képet megrendelésre. Picit úgy éreztem itt is, hogy ez az a pillanat, amikor a szálak összeérnek. Hiszen Amber pont az éjszakai eget szerette mindig is festeni. És én is úgy rácsodálkoztam arra a festményre, mint Max.
      Ebben a történetben a legtöbb munka az a beszélgetés Christinával. Ezen nagyon sokat kell dolgoznom, gondolkodnom... úgyhogy igen, lehet ezek a legkidolgozottabb részek is. :) Azért igyekszem hozni Maxnak valami teljes kerek egészet...
      Callie

      Törlés