Kedves Max_5

Kedves Max,

Ne tévesszen meg az űr hatalmas csendes üressége, mivel számtalan és egyedi titkokat rejt. Mennyire vagy koránkelő? Hajnal fél öt után nézz a nyugati horizontra. A Hold mellett a Vénusz és a Szaturnusz együttállása látható. Innen nézve… milyen közel vannak egymáshoz, nemigaz? De csak… egyetlen óra az övék. Aztán eltűnnek a szemünk elől. Felkel a nap. 

Chelsea

Szia,

láttam. Legalábbis azt hiszem. Szabad szemmel, ha az a két csillag volt a legfényesebb. Akkor láttam őket. 

Max

Kedves Max,

tehát koránkelő vagy? Igen, szabad szemmel is látni őket, de küldök neked egy képet, az Assheton Csillagvizsgálóban készítettem. Ez a legközelebbi pont Blackpoolhoz. Csak öt mérföld. Ezt láttad.

Chelsea

Szia,

éppen úton voltam. Úgyhogy, kivételesen korán keltem igen. Kösz a képet.

Max

Kedves Max,

látod, te csillagbaba, ha te vagy a Vénusz, és én a Szaturnusz, akkor most éppen együttállásban vagyunk. Egészen közel egymáshoz. Hát ezért szeretem a csillagokat. Minden csak nézőpont kérdése. Ebből a perspektívából a közel és a távol viszonylagos fogalom. Remélem nyaralsz és pihensz!

Chelsea

Szia,

itt dolgozol? Az Assheton Csillagvizsgálóban?

Max

Kedves Max,

ez csak egy  elkerített obszervatórium. Kihelyezett. Nem is épület, csak ideális sík a terep és jól látni a horizontot. Ami az ilyen alacsony együttállásoknál, mint a Vénusz-Szaturnusz elég fontos szempont. Egyébként, ha érdekel Clitheroe városában lakom és a Stonyhurst College-ben dolgozom. 

Chelsea

Cornwallban, hajnali öt órakor a szülői ház teraszán szívom a cigarettámat. A rózsák felett a távoli horizontot nézem. Vénusz-Szaturnusz együttállás. Chelsea-nek fogalma sincs, de rátapintott a lényegre. Ha én vagyok az Esthajnalcsillag, vagyis a Vénusz, és ő a Szaturnusz gyűrűvel és csak két holddal, akkor...mi ketten ebben a tökéletes együttállásban működhetünk. Itt az égen a fizikai közelség illúziójával. Míg a valóságban több mint ezer millió mérföld távolságban vagyunk egymástól. Milyen fantasztikus távolság. Semmi fizikai közelség. A Vénuszhoz közelebb van a Föld, mint a Szaturnusz. S mégis hajnal fél öttől fél hatig szinte eggyé olvadunk… az égen.

Ez így nekem is elfogadható. Egyesülés. Egyetlen órára. Mögöttem mozgolódás, anyám könnyed házipapucsban lép a teraszra. 

• Korán keltél Max -  mellettem a másik tartóoszlopnak dől, ugyanúgy, ahogy én is kiválasztottam egy oszlopot.

• Hajnali online póker.

• Megérdemelnéd, hogy boldog légy.

• Boldog vagyok.

• Boldogabb - néz rám anyám. - Max, sosem voltál szerencsés a szerelemben.

• Tudod, hogy van a mondás, akinek szerencséje van a kártyában, annak nincs szerencséje a szerelemben - mondom fanyarul és a számhoz emelem a cigit.

• Inkább fordítva lett volna Max - mondja anyám, mély levegőt veszek és magamhoz vonom. Mindketten nézzük a nyugati horizontot. Eltűnt az égről a Vénusz-Szaturnusz együttállás. A közelség illúziója.

Anyám a teraszra terít a reggelihez. Nálunk mindig a reggeli volt a nap fénypontja. A friss levegővel, a tenger felől fújó széllel, az illatos rózsakerttel előttünk, a házi lekvárral, a vidéki tojással, a helyi baconnel és anyám saját készítésű péksüteményeivel. Tőle tanultam, az ő receptjeit vettem át. De ahogy anyám készíti az mégis egészen más. Finomabb. Itthon a cornwalli levegővel minden jobban esik. A fonott székekben ülünk a teraszon, virághímzett párnákon. Az igazi vidék. 

• Családi nap van a templomnál, kinézhetnénk rá. Mit szóltok hozzá? - kérdezi anyám.

• Miért ne? - biccentem rá. és lekvárt kanalazok a tányéromra.

Az ilyen rendezvényekre a környékbeliek mind kilátogatnak. Annyira kicsi a település, hogy ezek nagyrendezvénynek számítanak. Még akkor is, ha csak százan gyűlünk rá össze. Anyám is hozott két tálca süteményt. De a szomszédok nagy része is érkezett egy-egy kosárral vagy tálcával. Éppen a kávémba kanalazom a cukrot, amikor régi iskolai osztálytársam lép hozzám.

• Diane Higgins! Komolyan? Ezer éve! - nézek rá. - Tölthetek neked is?

• Szia Max! Persze - keres egy kávéscsészét az asztalon és  mosolyogva figyel rám.

• Nem találkoztunk már, hú… nem is tudom. Hét éve? - ráncolom a homlokom miközben töltök a csészéjébe a termoszból.

• Van az már nyolc is - neveti Diane. - Te Manchesterbe mentél én meg itthon maradtam - bólint.

• Nem tudtam elég messze menekülni innen, anyámtól - súgom neki bizalmasan. Diane nevet. A végzősbálon Diane volt a táncpartnerem. Semleges osztálytársak voltunk.

• Mi újság veled?

• Hát… Blackpoolban élek.  Azóta.

• Igen hallottam róla - pislant Diane anyáink felé. Most látom, hogy anyám Diane anyjával beszélget és futólag a kettősünkre pislantanak.

• Miért nem találkoztunk mi a középsuli óta?

•  Talán mert nem jártál vasárnap a templomban? - nevet Diane.

• Csak ünnepekkor járok már. Akkor meg olyan sokan vagyunk.

• Igaz - bólogat Diane. Enyhén testhezálló azsúrmintás fehér ruhában van, összességében jól néz ki.

• Had találjam ki, anyáink össze akarnak minket boronálni - vágom le azonnal, ahogy észreveszem Diane ideges kézmozdulatát, ahogy a füle mögé simítja a szépen fésült haját. Belekortyolok a kávéba.

• Nem titkolt szándékuk volt sosem. És mivel láthatóan egyikünk ujján sincs gyűrű, él ránk is a Jane Austen idézet: “Általánosan elismert igazság, a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség…” - felhörpintem a kávémat és kézen fogom Diane-t.

• Gyere, lépjünk le innen! - Diane sietve issza ki a kávéját és teszi vissza az asztalra az enyém mellé. Sietve távozunk a templomkertből.

• Merre? - kérdezi Diane.

• A partra. Csak le akartam lépni a szülők tekintetének kereszttüzéből. Zavaró - lesegítem Diane-t a part felé a meredekebb lejtőkön. S végre kint vagyunk. A partnál.

• Nagyon szereted, igaz? - követi Diane is a tekintetemet a tenger felé.

• Sehol sem ennyire kék a tenger, mint itt. Talán csak mert ez a szülőföldem, itt vagyok otthon. De nekem mindig ez a part a legszebb.

• Én is így érzem. Ez az otthonom. Sosem tudtam volna elköltözni innen. Cornwalli voltam, vagyok és maradok.

• Szerencsés vagy.

• Te is hazaköltözhetsz Max - oldalt nézek Diane-re. Elhúzza az arcából a haját. Erősebb a szél a parton.

• Nem hiszem, hogy menne… - veszek nagy levegőt.

• Max, tulajdonképpen sosem értettem: mi ketten, miért nem jöttünk össze? - néz fel rám értetlenül Diane.

• Nézd Diane, szerintem… mi ketten… jobbak voltunk osztálytársként - teszem zsebre a kezem és fájón nézek Diane-re.

• Biztos? - kérdez rá Diane és összefonja maga előtt a karját.

• Biztos - felelem rá határozottan és elfordítom a tekintetem.

• Kár - nézi a tenger hullámzását Diane is. - Tudod Max, én azért titkon mindig reménykedtem…

• Nem érte volna meg… Jobb volt így Diane, hidd el!

Este leszakítok egy rózsát anyám rózsakertjéből és a szobámban a laptopomhoz ülve forgatom a kezemben. Olyan színű a rózsa szirma, mint Diane azsúrmintás ruhájának a színe. Világos, nem is fehér, nem is rózsaszín. Az orromhoz emelem. Ezek mind enyhe rózsaillatú virágok, hogy ne vonzzák nagyon a rovarokat. David Austin nemesített rózsáink vannak. Anglia legszebb rózsái.  Ez az egyik legszebb fajta: David Austin Auswith. Forgatom az ujjam közt,  az ajkamhoz emelem, aztán lassan szirmonként bontom le. Mint ahogy Diane-ról fejthetném le az azsúrmintás ruháját. Egyik szirom, a másik után. Lassan hullanak az asztalra és az ölembe. Levetkőztetem csupaszra  azt a rózsaszálat. Mennyivel könnyebben megy ez ezzel a virággal, mint bármelyik nővel. 

Nem azért szakítom meg a Cornwalli tartózkodásomat, mert annyira sietek vissza Blackpoolba, hanem mert időpontom van a pszichológusomhoz. Szükségem van arra a heti egy órára. Cornwall és az otthon színei és illatai után, Christina Richardson irodája a semleges bézses árnyalataival jellegtelen. Elegáns, de jellegtelen.

• Visszatérni a szülői házba, kicsit olyan, mint ismét gyereknek lenni. Megélni a gyerekkor emlékeit. Találkoztam egy osztálytársammal - bólogatok merőn Chris kanapéján.

• Nő?

• Igen. Egy lány osztálytársam. Nem házas. Elég megrendezett találkozás volt. Éreztem némi instrumentális közbeavatkozást a szülői kéztől mindkét fél részéről. Együtt táncoltunk a végzősbálon. Ő volt a partnerem.

• De csak táncpartner. 

• Lehet többet is szerettek volna ettől. Diane is.

• És te Max?

• Én...ismerem Dianet.

• Végre egy nő, aki nem Blackpool, aki nem vadidegen. Milyen élmény volt egy régi ismerőssel találkozni? Felnőttként? 

• Milyennek kellett volna lennie? Felkavarónak? Alapvetően kellemes élmény volt. Jó régi iskolatársakkal találkozni. Nosztalgiázni. De… nem volt vonzalom vagy ilyesmi.

• Tehát ő sem tetszett neked Max.

• Alapvetően nem. Nem gondoltam rá, nem úgy. 

• De ha akarod, lett volna rá lehetőséged?

• Igen, Diane részéről biztos, hogy igen. Ha kezdeményezek. Akkor igen.

• Tehát a kocka el volt vetve. Így játékos nyelven.

• Nem léptem át a Rubicont - felelem rá. - Én a folyónak mindig ezen a partján maradok.

• Ha nem akarsz átkelni azon a folyón Max akkor keresd meg a forrást, vagy juss el a partján a tengerig. 

• Vagy toporgok egy helyben és tábort verek ezen a partszakaszon.

• De ezt is akarod?

• Már magam sem tudom, hogy mit akarok. Most nagyon sok benyomás ért. Cornwall mindig hatással van rám.

• Úgy, ahogy egy nő sem?

• Nem tudom értelmezni milyen hatással vannak rám… a nők.

• Ott volt Diane. Egy próbát sem ért meg?

• Nem akartam megcsókolni. Nem…. egyáltalán nem. Egyszerűen nem is tudnék úgy nézni rá, egyetlen porcikájára sem.

• Mi lett volna, ha Diane próbálkozik? Kezdeményezni?

• Nem tudom. talán azt teszem, ami Ábrahám és Sára reakciója volt arra a csillagokban megígért gyermekre. Nevettem volna. Hitetlenül, értetlenül. Csak nevettem volna. 

• De miért a nevetés a reakciód rá Max? 

• Nem tudom. Talán, mert zavarban lennék és nem szeretném durván visszautasítani. Talán ez a legkedvesebb módja egy nyílt közeledésre adott visszautasításnak. Vagy leállítom, hogy nem. De akkor is megbántom. Szerencse, hogy nem tett Diane és más sem semmi ilyesmit. 

• Mert Max mindenki érzi rajtad, hogy megközelíthetetlen vagy.

• Ez süt le rólam? Elérhetetlen vagyok?

• Igen.

• Volt már erotikus álmod Max?

• Álmom? - furcsa kérdés. Egészen elbizonytalanodom. 

• Legyen ez egy feladatod erre a hétre, gondolkodj ezen. Figyeld kicsit az álmaidat Max.

• Rendben.

• És még egy: szoktál romantikus, esetleg szexfilmeket, vagy pornót nézni Max?

• Ha természetfilmet nézek, amiben az állatok csinálják az számít?