Viszlát Chelsea_11

 Chelsea

 

A Black Sheep-ben készül az este ránk ereszkedni. A sarokban ülünk az ablaknál a szokott kis helyünkön. Corn fekete elegáns pulóverben, szövetnadrágban, bőrcipővel, nyugodtan, sápadt kezét ökölbe szorítva az asztalfelületre helyezi, majd elhúzza.

 

Egy klasszikus dobókocka.

 

Kettőnk közt az asztalon.

 

Nézem. Majd kérdőn felpillantok Corn-ra.

 

-        Tudod mire való! Dobj vele!

 

Engedelmesen a tenyerembe veszem és gurítok.

-        Öt! – olvasom le a kocka felső oldalán lévő pontok számát.

-        Írd le! A projektfüzetedbe, és folytasd! – utasít Corn.

 

 

Felírom a füzetbe: 5

 

Újra dobok: 2.

 

-        Így, folytasd, amíg tele nem írod a sort! – mondja Corn és figyel.

 

Tehát jegyzetelek: 5, 2, 1, 2, 2, 4, 5, 4, 4, 2, 3, 1, 4, 1, 3, 3, 4, 1, 5, 4, 3, 5, 3, 2, 1, 4, 4, 6.

 

Ahogy hatost dobok megállok, és felnézek Cornra.

-        Ezt vártuk? – kérdezem.

-        Szerinted a sportfogadásban azt várjuk, hogy hatost dobjunk? – kérdez vissza Corn.

 

Nem válaszolok. Azt hiszem keményebb leckét kapok most, mint amilyent valaha is kaptam az egyetemen.

 

Corn csendben figyel. Majd levegőt vesz.

-        Ha megválaszoltad akkor számold meg a számokat. Melyikből mennyit dobtál?

 

A projektfüzetembe tehát felírom:

 1: 5 db

2: 5 db

3: 5 db

4: 8 db

5: 4 db

6: 1 db

 

Elképedve nézem az eredményt.

-        Tehát statisztika alapján mi volt a legesélyesebb?

-        Hogy négyet dobok?

-        Mi a legesélytelenebb?

-        Hogy hatot dobok.

-        Viszont egyest, kettest és hármast ötször is dobtál – világít rá Corn. – Most az a kérdés, hogy ebből a 28 darab fogadásból azt az egyetlen nyertes szelvényt várod vagy inkább beéred azzal, hogy a 28-ból 15 nyerő szelvényed legyen, ami több mint 50%-os nyerési ráta.

 

Csak sejtésem van, hogy mire akar kilyukadni. De kezdek megvilágosodni.

 

-        A szerencsejáték pontosan ilyen Chelsea. Mint hatost dobni.

 

Percekig gondolkodom azon, amit mond. S azon, amit nem mond ki. Amire rá akart nekem világítani ezzel az egyetlen dobókockás feladvánnyal. A mögöttes tartalomra. Amit Corn ezzel az egyszerű példával tudott a legszemléletesebben bemutatni számomra.

 

Csak meredten nézem a számsort a füzetlapon, aztán Cornt. Aki nem siettet, aki nem akar semmit mondani, aki várja, hogymindez hasson rám, hogy leessen, mindaz, amit mondani akart nekem mindig is, hogy:

-        … nem a hatos a lényeg – ejtem ki nagyon lassan a szavakat.

-        Pontosan erről beszélek Chelsea – súgja Corn.

 

Döbbenten meredek rá.  Egyszerre megértettem… megértettem a fogadás lényegét. Amit Corn tud, és ismer… és ilyen egyszerűen tudott prezentálni nekem. Hogy csinálta?

 

-        Honnan tudsz te ennyit a szerencsejátékokról? Ki vagy te Corn? – kérdezem rekedtes gyanakvó hangon, fürkésző tekintettel.

-        Mondjuk úgy, van tapasztalatom. Elég sok. Elég nagy tétekkel – feleli kitérően. – Hogy ki vagyok? Az, aki megtanítja most neked, hogy az életben nem hogy nem kell mindig, de nem is kell hatost dobni! Mert, ahogy már te magad is kimondtad: nem a hatos a lényeg!

 

A Black Sheep-ben maradtunk vacsorára is. Két csirkés szendvicset vacsoráztunk, és beszélgettünk, tippeket ötleteltünk. Corn fizetett, s ahogy a kabátunkat vesszük megszólal:

-        Ma leveszem rólad a tippelés terhét. Csináltam kódot, gyere, ha sietünk még nyitva találjuk a William Hillt!

 

Fellelkesülve igazítom a lépteimet Corn nagy lépéseihez, hogy még nyitva találjuk a fogadóirodát. Járókelőket kerülgetünk, a szél az arcunkba csap. A piros lámpát várjuk, amikor felnézek rá. Corn talán megérzi a kutató pillantásomat magán, mert végül felém fordul:

-        Mi az? –kérdezi egyszerűen.

-        Legalább csak azt áruld el mit végeztél itt az egyetemen – bököm ki végül, legalább az egyik kérdést, ami izgat, amióta megismertem Cornt.

-        Közgazdaságtant – feleli rá futó félszeg mosollyal Corn. – Gyere, zöld a lámpa! – int előre.

 

A William Hillnél éppen a kukákat húzzák, amikor érkezünk. A Deansgate-i iroda alkalmazottja megismer minket.

-        Sziasztok! Menjetek csak be! A kollégám bent van! – behúzzuk az ajtót. A kivetítőket már kikapcsolták. Furcsa látni a sötét képernyőket, amik máskor villognak és közvetítenek valamit. Már senki sincs a helyiségben.

-        Kódunk lesz – mondja Corn ahogy az üvegablakhoz lép és bediktálja a számsort. Ahogy kilépünk, be is zárják mögöttünk a William Hillt. Megállok Corn-nal szembefordulva.

-        Mellesleg mikor csináltál te tippet? – kérdezem.

-        Amíg kimentem a mosdóba – ráncolja a homlokát Corn.

-        Aha, akkor ezt a mosdótippnek fogom hívni – mosolyodok el és mindketten könnyedén felnevetünk.

-        Viszlát Chelsea! – biccent és megfordulva elindul az utcán. Sokáig nézek utána. Figyelem a léptei ritmusát. A járását.

 

Na meg nem akarom, hogy rájöjjön, hogy a szemközti házban lakom. szóval megvárom, hogy eltűnjön a szemem elől. S csak utána megyek át az úttesten és fel a lépcsőházba.

 

Hajat mosok és a nedves tincseimet a törölközőbe rejtve leülök az íróasztalhoz. Megnézem a szelvényt.

 

Hajnal egykor játszanak amerikai focit. Ó, hogy fogok én így aludni. Miféle tipp ez?

 

Van dobókockám. Mintha a költözéskor hoztam volna magammal valami régi társasjátékokból kimaradt dobókockákat. Az íróasztalfiókban kotorászva előkeresem az ott lapuló dobókockát. A projektfüzetemen görgetem a kockát. Dobálok. Három hatos egymás után. Nahát!

 

A telefonomra nézek, habozok, végül csak egy üzenetet írok.

 

„Felhívhatlak?”

 

Nem sok ideig kell várnom a választ. Corn bejövő hívása érkezik.

 

-        Szia! – szól bele.

-        Mi van, ha egymás után három hatost is dobok? – kérdezem a hajtincseimből nyomkodva a vízcseppeket.

-        Hát… all in. Mindent viszel. Akkor jó szériád volt – feleli Corn. – Komolyan ez izgatott?

-        Nem… - vallom be. – Látom, hogy hajnal egykor kezdődik a meccs. Ideges vagyok. Ha tippeltem nem tudok aludni, amíg nem tudom meg, hogy nyertem-e vagy veszítettem – Corn hosszan, mélyet sóhajt.

-        Chelsea, minden meccset lejátszanak nélküled is. Nem befolyásolod az eredményt. Teljesen mindegy, hogy ébren vagy-e vagy alszol – száraz, nyugodt a hangja. Nem izgul semmin. Hihetetlen.

-        Annyi mindenre kell kiterjedő figyelemmel lenni egy tippelésnél – sóhajtom.

-        Fáradtan csak rossz tippeket lehet csinálni, pihend ki magad Chelsea.

-        Miért kellett neked pont amerikai focit tenned? – panaszolom.

-        Mert este kilenckor már semmi másra nem tudtam tippet csinálni – jegyzi meg a maga egyszerűségével Corn. – S holnap reggelre van eredményed. Ha nyertél, az összeget holnap már fel is teheted.

-        Jó érvelés.

-        Tudom.

-        Utálom, hogy ennyire magabiztos vagy.

-        Dehogy. Tetszik neked – feleli magabiztos metsző hangon Corn. De van benne valami játékosság.

-        Igazad van. Tetszik nekem, hogy ennyire pimaszul magabiztos tudsz lenni – azon kapom magam, hogy mosolygok. S ez felszabadító, megkönnyebbült érzés.

-        Jól van, akkor majd félidőben megnézem a meccseredményt.

-        Rendben. Corn?

-        Igen?

-        Jó volt hallani a hangod.

-        Holnap találkozunk.

-        Rendben.

 

-        Viszlát, Chelsea!