Track 19

Reggelre megálmodom, hogy mi lesz a programom az utolsó napra. Tudom, hogy Dylan olyan fél tizenegy körül ébred. Készülhetek ott is az estére. Tehát felcuccolva átmegyek hozzá. Információkban reménykedem. Van kulcsom a lakáshoz, de szinte sosem használom. Beütöm az ajtónyitó kódot és felmegyek az emeletre. Anyámék lakásánál csak bekopogok. Dylan nyit ajtót. 

• Liv? Gyere be! - invitál. Van egy olyan érzésem, hogy Ace már ma járt itt. Nem tudom miért. Megérzés. Ahogy a pultra nézek egy üveg kóla van felnyitva és két üres pohár áll mellette.
• Már volt itt - fordulok vissza Dylanhez vádló tekintettel. 
• Pont elkerülted. Egy öt perce ment el - feleli Dylan.
• Basszus! - a hajamba túrok és lerogyok anyámék étkezőjéhez. Dylan a karkötőt nézi ahogy lefelé görög a karomon.
• Mit művelsz Liv? - kérdezi rekedten Dylan.
• Hogy érted? - nézek fel rá csalódottan.
• Nagyon jól tudod, hogy hogy értem. Ace! Már egyszer megégtél! Újra akarod? Normális vagy?
• Nem tudom. Nem… én… magamat sem értem. Mondott valamit? - kérdezek rá.
• Említette, hogy összefutottatok - feleli elzárkózón Dylan.
• Mit mondott? Miről beszéltetek? Mi lesz este a klubban? - kérdezem idegesen.
• Semmiről nem beszélhetek - feleli Dylan. - De jobban tennéd, ha Ace-től távol tartanád magad! Nem az én ügyem, azt csinálsz, amit akarsz. Csak mondom. 
• Mit mondott? Merre ment? Hova ment? Vissza a Midlandbe?
• Este jössz a klubba nem? - kérdezi hidegen Dylan. -  Akkor találkoztok majd. Dolga van.
• Miért volt itt?
• Erről nem beszélhetek.
• Akkor baszódj meg! - csattanok rá. Dylan mindig ilyen volt. Állandóan titkolódzott Ace-ről, vele kapcsolatban. - Hol van? - kiáltok rá.
• Liv nyugodj már le. A stúdióba ment. Készül az estére. Sok dolga van még. Készülj te is! Tudod dekoráld magad! - mutat rám.
• Jó, akkor majd ide jön értem! - paffogok és bevonulok az öcsém szobájába. Az öcsém laptopját  kapcsolom be és keresgélek a neten. Ace estjének már fent van a plakátja. A legfrissebb változat. A BBC óta készült plakát.  Ütős kis kép lett. Vibrál belőle, hogy Ace nagyon nagy dobással készül a klubban. A sötét háttéren egy vérző szív lüktet és az alján Manchester éjszakai fényekben. Nagyon szép kép. Izgatott leszek tőle, még én is. Dylan négykor fog indulni a klubba, mint mindig. Ace is jönni fog négyre. Megírom neki, hogy Dylan-éknél vagyok. Izgatottan kezdek készülni. Ma este tényleg újra a régi Liv akarok lenni. Ha már a klubba megyünk. 

Lezuhanyzom, hajat mosok, bevasalom a hajam, és kivételesen nadrágot húzok és keresztpántos felsőt. Sminket is teszek fel. El is felejtettem, milyen vagyok sminkkel. Nekem is új élmény ezt a Livet látni, négy évvel idősebb kivitelben. Dylan is izgatott, mert az erkélyen szívja a cigit. Kimegyek hozzá.

• Itt van a városban és te azonnal rámászol. Nem is te lennél Liv - jegyzi meg Dylan.
• Nem tanulok a hibáimból. Ace is megmondta - biccentek rá. Mindketten látjuk ahogy Ace kocsija befordul az utcába. Ahogy kiszáll felinteget nekünk. Állati jól néz ki. Úristen. Leájulok az erkélyről. Megszorítom a korlátot. Fekete pólóban van, amire a plakát mintáját nyomatta. Egy pizzásdobozt egyensúlyoz és felszalad vele hozzánk. Ahogy felér, mintha a régi Ace lenne. Mintha mind itt lennénk alig négy-öt évvel ezelőtt. Dylan, Ace és én. Együtt megyünk a klubba. Újra. Öt éve még elképzelhetetlennek hittem ezt. Ace kezet fog Dylannel, és a számra nyomja a száját. Dylan nemtetszéssel néz kettőnket.  Mintha visszarepültem volna négy évet. Újra ott lennék, abban a kapcsolatban, és izgatottan várom Ace-t. A kezünkön a kettőnk páros horgonykarkötője. Ace dumál, be nem áll a szája. Szóval tartja a szófukar Dylant is. Iszonyatosan be van pörögve. Sok kólát ihatott. Magamban csak nevetek rajtuk. Dylan morcosan kettőnket néz, ahogy Ace megsimogatja a csuklómon a karkötőnket. Dylan meg karba tett kézzel csak hümmög. Gondolom meg van győződve róla, hogy ami kis időt Ace Manchesterben töltött az alatt mi ketten újra összejöttünk. Bár úgy lenne. 
• … tehát beszámolok neki érted, egy-két-hár- let’s go… - hadonászik Ace ujján mutatva az ütemet - ... és elszáll az egész rendszer - nevet Ace. és legyintve leengedi a karját. - Oltári lesz - röhögi. - Ha a laptop is behal akkor szerintem szarrá cikkeznek majd minket. A legelbalfaszoskodottabb est, ami csak létezett a klub életében - nevet Ace. Csak lazán legyint. Ő nem ideges, csak simán lelkes. Nyugodt.
• Volt már technikai malőröd? - csapok le Ace-re.
• Egy fesztiválon végül egy másik laptopról kellett nyomnom, ennyi. Nem volt gáz, volt másolatom.  A fesztiválokra mindig két mentett verziót viszek. Ennyiből csak nem tudok mindent elcseszni. Meg tudod, akinek nincs szerencséje a szerelemben… - vigyorog rám Ace.
• Nincs szerencséd a szelemben? - sandítok rá.
• Vérző szívű DJ vagyok, átgázolok a csajokon és beáldozom őket a karrieremért. VIII. Henrik kispados gyökér hozzám képest. Példát vehetne rólam, hogy kell kihasználni a nőket - vigyorog Ace.
• Olyan hülye vagy. Annyira jó kedved van, mi van? - nevetek rá.
• Belőttem magam - röhögi Ace.
• De hülye vagy! - nézek rá. Aztán elkomolyodom. - Ez komoly?
• Dehogy. Kicsit rápörögtem az estére ennyi. Jó érzés újra a klubba lenni. Lelkes vagyok ennyi. Újra klubhangulat. Nagyon hiányzott ez.
• Indulnunk kell lassan - figyelmeztet Dylan.
• Ja, ki kell szemelnem a következő áldozatomat - bólint Ace. Hát ez... Érdekes este lesz! Dylan összeszedi a cuccait. Ace elkapja a derekam.
• Állati jól nézel ki Liv! Nagyon tetszel ma nekem! - néz le rám, miközben a karjaiban tart. - Ez lejön, ha tisztességesen lesmárollak? - kérdezi.
• Csókálló, és ízesített. Ahogy szereted - vágom vissza.
• Okos kislány és tanulékony is. Már nem Kakukkfióka vagy - kacsint Ace és nekem esik. Csupa szenvedély és tűz a csókja. Jézusom. Sehova se akarok menni, megfelel itt a konyhapulton is.
• Khm… khm… - Dylan ért vissza és köszörüli a torkát, hogy fejezzük már be.
• Bocs, elmélyedtem itt valamiben - röhögi Ace ahogy elereszt.
• Na húzzál lefelé, vagy az erkélyen fogsz lerepülni - int a fejével Dylan. Ahogy leérünk Ace kocsijába ülök. Nincs zene. Várakozón nézek Ace-re.
• Mi lesz? - kérdezek rá.
• Ma éjszakára… csináltam egy remixet. Csak kettőnknek. De azt… majd a lakosztályban, a buli után - jelenti ki Ace. Csupa ígéret. Ace, ma csupa ígéret. Már én is izgulok. Nagyon.
• Ó - ígéretet kaptam. Az utolsó éjszakát tényleg együtt fogjuk tölteni. Ace hangulatából ítélve talán tényleg megkapom, amit remélek.

A Klub  bejárata felett ott libeg a hatalmas molino Ace estjét hirdeti.  Két hatalmas kivetítő is van a raktár falára erősítve. S végig a fal mentén hangszórók. Vagyis akik nem férnek be a klubba azok kintről nézhetik és hallgathatják. Hány jegyet adhattak el? Hány főre számítanak? Az biztos, hogy a klub kereteit meghaladja. Őrületesen várhatták vissza Acet. Mint egy triumfáló római fővezér, úgy vonul be a klubba. Kábé mindenki körbeveszi. Mindenki kezet akar fogni vele és megölelni. Szinte szétszedik. A klubtulaj is itt van, a pultnál Nora Ace nyakába ugrik. Ariel is itt van, ő lesz Ace felvezetője. Ariel kezdi a bulit, ő a bemelegítő DJ.

• Szia csajszi! Te is itt? - kérdezi Nora mosolyogva. - Nagy dobás lesz. Egész héten erre készültek. Totál lázban égett már mindenki - ingatja a fejét Nora. Dylan elkezd kipakolni, összeszereli a hangtechnikát. A DJ pult már ott áll az emelvényen. Egy széles hosszú asztal. Most még hátranézhetek mögé. Még csak készülődnek. Ace-nek már be van készítve két üveg kóla hátra a padozat aljára. Dylan elvégzi a hangtechnikai beállításokat. Ace ugyanazt az instrukciót adja, hogy maradjak az első sorban majd közel a biztonságiakhoz. Ő maga már az estre készül. Lassan kezdik lekapcsolni a fényeket. Beállítják a színt. Elkezdenek szállingózni az emberek. Ariel ráadja az alaptucot. Beindult az este. Megérkezik Amanda is. Most hogy még kevesen vannak a klubban könnyen megtalált, egy nagy pohár sörrel a kezében jön. Lelkes, és kiabál, és vigyorog, ritmusra rázza magát.
• Tutira állati buli lesz! - kiabálja, én csak bólogatok. Szinte túl gyorsan telik az idő. Főleg, hogy tudom, Ace ma van utoljára Manchesterben.  Nem is nagyon vagyok ott Ariel felvezető buliján. Csak merengek, hogy mindjárt vége, hogy néhány óra és Ace megint utazgatni fog össze-vissza a világban. Csak egyre tudok gondolni: nem akarom, hogy elmenjen. Nem akarom, hogy újra itthagyjon. Még alig találtam vissza hozzá. Nem akarom… Miért nem maradhatunk mi ketten együtt? Miért nem tudunk mi tényleg együtt lenni? Nem nézem a telefonomon az órát. De egy idő után kezdek rájönni, hogy hamarosan jön Ace, mert lejjebb veszik a villogó fényeket és… sokáig nem tudom mit csinálnak. Aztán rájövök. Hatalmas tömbgyertyákat gyújtanak  a klub különböző pontjain, a hangszórókon, a DJ pult előtt Ariel gyújtogatja egy-egy szám közt egyet-egyet. Mivel minden ajtó nyitva van és a légkeverés is megy lengedez minden gyertyaláng a beáramló városi szellőben. Ariel felemeli a pultról a mikrofont és belekiabál.
• Fiúk-Lányok! Mára ennyi voltam. Átadom a helyem a legjobb mentornak a világon, aki a legszuperebb DJ volt itt a klubban és eljutott a legnagyobb zenei fesztiválokra is, fogadjátok hatalmas, kitörő örömmel DJ ACE!!! 

Track 18

Az egész napot a szállodán kívül töltjük. Kiülünk a Piccadilly Gardenbe. Sétálunk az Irwell mentén,  Ace tényleg Manchesterrel töltekezik. Kattint néhány képet rólunk is. Ahogy lemegy a nap kocsiba ülünk. Ace teljesen kaotikus rendszerrel járja a várost. Kocsikázik össze-vissza az utcákon. Mintha minden utat végig akarna járni.  Az Infinity Inktől és a Daft Punktól hallgatunk mindenfélét. A kocsiban kajálunk. 

Épp sült krumplit rágcsálok, amikor hirtelen felismerem az utcát, amibe befordul. Ace itt lakott, amikor jártunk. A ház még ugyanott áll, és ugyanolyan. Tudom, hogy utcafronti volt a hálószoba, ahol annyit láttam Acet zenét szerkeszteni. Éppen, hogy csak lassít a ház előtt, aztán tovább hajt.  Ahogy elhaladunk a ház előtt összenézünk. Ace nem szól, csak összeszorítja a száját. Kikeresem a kezét a sebváltón és megszorítom, visszaszorít. Tudom, hogy Manchesterben lakott Colleen-nal is. Vajon ott is elhaladtunk már? ott is lelassított?

Nem akarok rákérdezni. Biztosan így van. Talán tényleg kicsit nosztalgiázik a múltról.  Mindenről. Sokáig nem fogja látni ismét ezeket az utcákat. A Városháza közelében vacsorázunk és onnan gyalogosan folytatjuk tovább. Ahogy elhaladunk a Városháza előtt, már tudom, hova tartunk. Ezen az úton mentünk a szalagavatómon is. A gyaloghídhoz tart. Amikor fellépünk rá és nézzük a kivilágított Manchestert, tudom, hogy mára már ez lesz ugyanúgy az utolsó pontunk is ma este. Azon az estén hazamentünk és utána szexeltünk. Ez jut eszembe. Mindkettőnkön karkötő van.

• Nem kellene neked tanulnod, Liv? - kérdez rá Ace.
• Majd tanulok, ha már elrepültél - könyökölök mellette a gyaloghídon. Megnyugtat a víz, az éjszakai fények. A csendes Manchester. Ez a város csak Ace-el szép. Nélküle szürke és unalmas. - Unalmas lesz nélküled ez a város! - mondom hatalmas sóhajjal. - Ace, maradj!
• Most… nem lehet - rázza a fejét Ace. - Anyagilag meg kell erősödnöm. Hogy visszatérhessek.
• Hova jönnél vissza? A Klubba? 
• Sok opció van. Talán, nyitok egy saját klubot - vigyorog Ace. 
• Az jól hangzik.
• Aham. Várom nagyon. Tudod vissza, az igazán saját zenémhez. Mármint nem a mixelés, hanem, hogy kicsit magamnak zenéljek, hard techno esteket tartsak, mint régen. Egy-két minimaltechnós bulit. Olyan kis lazákat. Mint régen. A magam stílusában.
• Nem szereted a fesztiválzenét - állapítom meg.
• Egy ideig hatalmas buli, aztán… nem is tudom...dögös csajok rázzák ott, felajánlkoznak, néhányat elfogadsz és ágyba viszel. De összességében, ez nem olyan feltöltő, mint egy igazi kapcsolat. Ezek csak azt szeretik, hogy lefeküdtek  egy DJ-vel és azzal a DJ-vel. Ez… nekem fárasztó. A szívem mélyén még mindig straight edge-s vagyok.
• De azért bevállalsz egyéjszakásokat - jegyzem meg és visszafojtom a lélegzetem.
• Ha úgy adódik éppen be.
• Engem bevállalnál? - kérdezek rá egyenesen. 
• Liv, te túl romantikus vagy egy egyéjszakáshoz - jegyzi meg Ace.
• Ezt most miért kapom?
• Mert lefekszem veled és azt hiszed, hogy járunk. Vagy nem tudom mit csinálunk. 
• Tehát ez egy visszautasítás? - kérdezek rá megbántottan.
• Nem.
• Colleen-nal bezzeg lefeküdtél! - csattanok rá.
• Colleen tíz évvel idősebb nálad, tud különbséget tenni vágy és szerelem közt.
• Mert én nem.
• Liv, nem akarom, hogy reménykedj valamiben és elbaszd az egész életed. Miattam. Hogy rám vársz, vagy fogalmam sincs mit csinálsz. Jelenleg azt se tudom mit akarok egy nőtől. Az tuti, hogy nem kapcsolatot. Nem állok készen egy kapcsolatra sem. Michelle után nem megy Liv. Értsd meg!
• Oké értem, attól még szexelhetnénk.
• Jézusom Liv! - sóhajt Ace.
• Igazad van, hagyjuk. Bocs, már megint ocsmány módon felajánlkoztam neked. Bocs. Tényleg. Képtelen vagyok visszafogni magam úgy látszik, ha a veled való szexről van szó.  Igaz most rajtam van a párkapcsolati karkötőnk, de hát már ha ez rajtam van akkor sem jár szex. Ha nem a horgonykarkötő, akkor mi fejezi ki neked ezek után majd az “igazi kapcsolatot”? - kérdezek rá gúnyosan.
• Van rá még éppen mód, hogy kifejezzem, ha valakivel komolyan gondolom majd.
• Tényleg?
• Igen.
• Például?
• Hát például vehetek neki jegygyűrűt! - néz rám komolyan Ace.
• Ó! - nyögöm és elnézek a sötéten folydogáló Irwell felé. Ehhez hirtelen nem tudok mit szólni. Hát az már egy nagyon más téma. Tényleg. Ace nagyon megkomolyodott. Talán Michelle elvesztése miatt. Nem tudom. Ace mindig is sokkal felnőttesebb volt nálam, hát igen, ott van az a tíz év. Ace fesztivál DJ lett. Nem biztos, hogy annyira élvezi is, amit most csinál.
• Kényszerpályán vagy - jelentem ki.
• Ez az út jobban fizet. Ennyi. Célom van vele. Vagyongyűjtés. Semmi több. Kiszállok, ha már elértem, amit akartam.
• Ki fogsz valaha szállni Ace? . most ebben a pillanatban eléggé kételkedek benne.
• Igen. Haza akarok jönni. De még biztos, hogy pár évembe beletelik. Nem tudom hány szezon kell még. De kell egy pár - sóhajtja Ace. Lehangoltan nézem az Irwellt. Egyszerre Ace végtelenül elérhetetlennek tűnik számomra. Vagy az, hogy mi együtt legyünk. Hogy Ace itt legyen Manchesterben. Talán sosem jön el. Helyette… elmegy mellettünk az élet. Már értem miért mondta azt Ace, hogy komolyan kellene vennem Noel érdeklődését.  - Liv, most visszaviszlek a koliba jó?
• Azt hittem együtt töltjük még a maradék időt - hunyom le a szemem. Fáradt vagyok. 
• Én is szeretnék a holnapi estére készülni. Kicsit lelkiekben is, és még néhány dolgot fejben szeretnék átgondolni. Zeneileg. Holnap délelőtt még a stúdióba kell mennem, kicsit hangzásilag igazgatni ezt-azt. Aztán a klub. Aludni is szeretnék. 
• Colleen-hoz mégy? - kérdezek rá féltékenyen.
• Nem Liv. A Midlandba megyek, és egyedül alszom. De holnap, az utolsó éjszakát együtt töltjük. Oké? - fordít szembe magával Ace.
• Jól van - adom meg magam csalódottan.
• Hé, Kakukk! - húz magához Ace és ujjaival megsimogatja a karkötőt a csuklómon. - Ezt ne veszítd el! - suttogja, és lehajol az ajkaimra. Sokáig csókol, de ma estére búcsúzóul.
• Aludd ki magad holnapra! Légy nagyon szép! Készülj, mert nagy buli lesz! Nagy élmény - suttogja Ace.
• Aham, oké - nem akarok elhúzódni Ace mellkasáról. Magával húz a kocsija felé. Beletörődve lépkedek mellette. Kimerültem. Azt hiszem tényleg jó gondolat, most csak aludni. Ace visszautasított. Mint mindig. Ace csak akkor fekszik le velem, ha ő is akarja. Egyébként esélyem sincs rá. Megerősödik bennem a felismerés. Hogy egy szexhez jobban kell a férfi, mint a nő. Ha ő akarja, akkor van szex. Egyébként nincs. 

Csalódottan szállok ki Ace mellől és felnézek a koli magas épületére. Elmúlt éjfél. Az utolsó nap, amit Ace Manchesterben tölt elkezdődött. Az utolsó órák. Aztán visszazuhanok valahova, ahol négy éven át voltam.  Beszállok a liftbe, és felvitetem magam. Végigcsoszogok a folyosón és beesek a koliszobába. A Midland Hotelben szeretnék lenni. Ace-el. Még ha csak alszunk is. Vagy csak, ha beszélgetünk is. Olyan mindegy már. Holnap a buliesten csak fizikailag leszek jelen. Nem Ace-el leszek, hiszen nem lesz szám, amit feltesz csak kettőnknek, hogy arra táncoljunk. Most ő lesz a fő attrakció, a fő műsorszám. Kedvetlenül teszem be magam mögött az ajtót. Amanda nekem esik.

• Szereztél jegyet? - kérdezi izgatottan.
• Ja… igen - el is feledkeztem róla. Kiveszem a táskámból és az asztalra teszem. Amanda rámnéz.
• Annyira jó! Kösz - csak egy erőtlen biccentésre telik tőlem. Sírhatnékom van. Nem akarom, hogy Ace elmenjen. Ez az igazság. Nem tudom mit kezdek nélküle az életemmel. 
• Nem tudok veled menni, mert elméletileg Ace visz be.
• Oké, nem gond, majd ott úgyis összefutunk - vigyorog Amanda. Madarat lehet fogatni vele, hogy ingyenjegye van. - Jó dolog DJ-ket ismerni igaz?
• Nem tudom. Talán - biccentek rá, szörnyen nyomott vagyok. Ace még el se ment, de én már sírok utána. Szánalmas vagyok tényleg. Csupa olyanba szeretek bele, akit nem érdeklek igazán. Aki végül úgyis visszautasít. Dylan, Ace. A holnapi naptól nem csak Harden fél. Én is. Ott lesznek mindketten. Dylan is és Ace is. A klub is. Félek, hogy minden rám fog zuhanni. Ahogy Ace mondta. Egy zeneterápiával lehet, hogy felszínre tör majd bennem minden, és újra átélem. A táskám csak zsebkendővel lesz tele. Ez fix. Félek, hogy a lelkem legmélyéig meg fog rázni a holnapi este. Lehet, hogy egy idegroncsként fogom zárni azt az éjszakát. Ace rákészül a holnapra. Talán nekem is ezt kellene tennem. Felkészülnöm. Lelkileg. Kezdve egy kiadós alvással. 

Track 17

Amikor délelőtt fél tízkor benyitok a Midland lakosztályba egy egészen más Ace-t találok ott, mint akit este otthagytam. 

• Szuper, hogy jössz - néz rám izgatottan Ace és elindít egy feldolgozást. Beatlestől az And I love her megy. Ace változatban. Ezt nem én válogattam. Ez Ace választása.
• Végigtáncoljuk a klubestet, mert ott sajnos nem lesz rá alkalmam, hogy táncoljak veled - húz a nappali közepére Ace. Egy lassú típusú techno szám. De gyönyörű, úgy ahogy van. Álomszép. A Beatles is fantasztikusan énekli, de Ace basszusdobjaival valami egészen más lett. 
• Szoknyában vagy. Mostanában mindig. Észrevettem ám. Tetszik ez a változás - jegyzi meg Ace. - Régen folyton hosszú nadrágban voltál.
• Igen, hát változnak a dolgok. Most ez a stílusom - hajtom a fejem Ace vállára, ahogy ringat.
• Tetszik. Ezt a Livet is szeretem. Smink nélkül. Most ez a divat?
• Talán, aham. Azt hittem a srácok szeretik.
• Ha valaki szeret, annak tök mindegy, hogy van-e rajtad festék vagy sem - feleli Ace. - Szeretlek szoknyában - morogja Ace a fülembe. Lassan körberingjuk a lakosztály nappaliját. Ace kifordít és hátulról ölel át. Az állát a vállamnak támasztja és a frissen mosott hajamat szaglássza. Táncoltunk így, azon az estén. Gyönyörű este volt. Életem legszebb estéje azóta is. A szalagavatómon. Lehunyom a szemem és hátradöntöm a fejem Ace vállára. Ez a szám legalább annyira jó, mint a Simply Falling, amire akkor táncoltunk. De nem, tulajdonképpen ez jobb. De a szöveg és Ace közelsége, a kettő együtt… borzasztóan beforgat.  Sírhatnékom van tőle. Ahogy az első könnycsepp kibuggyan a szemhéjam alól megérzem.. Úristen! Nem hiszem el! Nem… ez nem lehet újra, még egyszer. Ugyanúgy!. Lefogom Ace ujjait és összepréselem a szemem, amitől csak még több könnyemet indítom ujjára. Kétségtelen az. Ace körkörös mozdulatai bizonyítják. A csuklómon a fém hűvös tapintása. A hurkon Ace már átbújtatta a bőrt. Rajtam van. A régi horgonykarkötőm. Visszakaptam! Ace tényleg megőrizte. Eltette. S most visszaadta. Lassan csorog le az arcomon a két könnycsepp kétoldalt és a lelkem mélyéről felzokogok.
• Ne sírj! Most ne! - suttogja Ace és tenyerével az állam alá nyúl és maga felé fordít. Találkoznak az ajkaink és ahogy átkulcsolom Ace nyakát megsimogatom a régi ismerős karkötőt. Egy hónapot volt rajtam.  A horgonynál kitapintom, itt van, nekem is… a karkötőn billegő kis törött horgony kiegészítő. Ugyanaz a karkötőnk van. Ugyanazzal a jelentéssel.
• Miért? - lehelem két csókunk közt.
• A klubest. Liv… oda visszatérni… nagyon kemény lesz. Megrázó élmény lesz. Még neked is -  Nincs időm válaszolni, vagy gondolkodni. Ace elemi lendülettel a falnak nyom és tenyere a combomon siklik felfelé. Erőtlenül ernyedek a falnak. Te jó ég!  Hullámvasút. Csak árad közöttünk mindenféle érzelem, mint a gátját vesztett folyón áramlik minden és képtelen vagyok bármin is uralkodni. Egyszerre sírok, nevetek és borzongok. Egy pillanat alatt feltüzelt! Csupa izgalom vagyok, és utána sóvárgom. Zihálok és reszketek Ace ostromában.  Ace ajkai a nyakamat hintik tele csókkal. Azt sem tudom, hogyan és hol érjek hozzá. Csak kapkodok ide-oda. Ace sem összeszedettebb nálam, kábé mindenütt tapogat és nem tudja, hol érjen hamarabb hozzám. Kicsit kontrollt vesztett lett. Felkap és a hálószobába az ágyra fektet, lerántja rólam a bugyimat. Megcsap a hűvös levegő. Nedves vagyok. Nem jut időm fázni, mert Ace felém mászik. Lassan simít végig a lábaim közt és ahogy egyik ujjával belém hatol lerántom a fejéről a sapkáját és a hajába túrok. Felrebben a szemhéjam és nézem Acet. Az ujjára szorítok. Lassan kezd el felhozni a csúcs felé. Figyel. A tekintetével fogva tart. Túl gyorsak vagyunk. De én se nagyon tudnám visszafogni magam. Ahogy nyöszörögve kezdek sikítozni Ace hangját hallom.
• Szeretlek Liv, annyira szerettelek. Akkor is, akkor is szerettelek. 
• Ó Ace! Ace! - zihálom csupa vágy és kéj vagyok. - Én is… én is szeretlek…. mindig , mindig is szerettelek! -  Ace bőrébe mélyesztem a körmeimet, ahogy hosszú sikítással elélvezek. Jézusom évek felgyülemlett szexuális feszültsége engedett ki belőlem. 

Lassan csillapodom le. Ace mellettem fekszik az ágyban. Mindketten a mennyezetet nézzük. A hangszórókból megy Ace klubesti hanganyaga. Szerintem nem is aludt. Felállította az estet egy éjszaka alatt. Nagyon jó zenei anyag. Nem gondoltam, hogy kihozza ezt azokból a számokból. Tényleg nagyon jó DJ. A kisujjában van az egész. Belegondolva, Ace nem is tudta, hogy találkoztam Noellel. Felkönyökölök az ágyban és ránézek.

• Mond - néz rám Ace, de a feje nem moccan.
• Nem is érdeklődtél, hogy volt-e randim Noellel - jegyzem meg és Ace tetoválásait nézem a karján.
• Liv. Pontosan tudtam, hogy találkoztál Nagyágyúval. Oda volt vésve az arcodra, és a vigyorodba - mutat az arcomba Ace. - Remélem azért volt levakarhatatlan a mosolyod, mert annyira fantasztikus randid volt Nagyágyúval - méreget Ace.
• Lehet, hogy fantasztikus randim volt. Mit szólnál hozzá? - emelem meg a szemöldököm kihívással Ace felé.
• Örülnék neki - feleli Ace. - Megcsókolt?
• Ühm… igen.
• Na, akkor tökösebb, mint hittem. Akkor most már van összehasonlítási alapod - Ace szeme sem rebben. Nem látom féltékenynek. Miért is lenne? Nem vagyok az övé. Semmi közünk egymáshoz. Két régi ismerős vagyunk, akik összefutottak. Hazugság. Annyira remélem, hogy Ace nem veszi észre. Hogy nem csapódik le neki ebből semmi. Mert most itt Ace mellett pontosan tudom, hogy mi az igazság. Én nem Noel csókjára vágyom, hanem Ace csókjára.
• Csókolj meg, Ace… kérlek - suttogom halkan. Ace szeme megakad rajtam. Olyan hosszan nézzük egymást. Hogy már azt hiszem, így fogunk megdermedni ebben az állapotban. Nem a hirtelen fellángolást, nem a vigasztalást, nem mást akarok érezni. Csak egyetlen dolgot. Szerelmet. Ace mellkasa hatalmasat emelkedik mellettem. Egy pillanatra lehunyja a szemét, aztán kihúzza a kezét a tarkója alól és beletúr a hajamba. Enyhén megemelkedik és egy pillanatra megáll a mozdulatban, mielőtt egybe forrnak az ajkaink. Kutatva néz, és tudom, hogy tudja, hogy milyen csókot szeretnék. Lágyan találkoznak az ajkaink, és Ace kényelmesen megjáratja a nyelvét a nyelvemen. Elnehezedik a fejem. Beleszédülök a csókunkba. Ace könyökre emelkedik és csók közben hanyatt dőlök az ágyon, Ace követ és ujjai a hajamat túrják és az arcomat simítják. Már el is felejtettem mennyire nagyon jó ez. Tökéletes. Minden tökéletes és gyönyörű. Ace ágyában, karjában és csókjában felengedve. Akarom vele. Itt és most. Újra. Amikor találkoztunk ott az egyetemi buliban, akkor is tudtam. Én… Ace-re vártam. Mindig is. Képtelen voltam másokkal lefeküdni, mert Ace után már senki sem olyan.  Igen… még mindig szerelmes vagyok Acebe. Hiába Ace minden figyelmeztetése. Azt mondta. Ne szeressek bele újra! De… én nem tudok újra beleszeretni. Mert én még mindig szeretem.
• Ace! Átvesszük a klubestet? - Harden hangja hallatszik a nappaliból. Túl későn ocsúdunk. A nyitott hálószoba ajtóban áll, és szinte azonnal elfordul, de már akkor is mindent látott. Bugyi nélkül fekszem Ace alatt, Ace ágyában. 
• Bakker! - túr a hajába Ace idegesen és felül az ágyon, a sapkáját a fejébe nyomja, ahogy feláll. Elképzelésem sincs mennyit látott belőlem Harden. A szoknyám a derekamig felcsúszva. Zavartan keresgélem a bugyimat. - El is felejtettem, hogy jössz - lép ki a nappaliba Ace.
• Ja, azt láttam - morogja Harden. Nem igazán foglalkozik a látottakkal. Igazi fapofa. Talán munkaköri előírása, hogy rezzenéstelen legyen, akármit is lát. Hardent sokkal jobban izgatja a holnap esti buli. - Nyugtass meg, hogy semmi durvát nem fogsz bekiabálni - Harden átnézi a számokat, bele-belehallgat. - Ez a loop… ez nagyon jó lett - néz Acere. A fejhallgatóval bólogatva Harden.
• Ja, van egy-két egészen jó kis ismétlődő ritmusom. Jó buli lesz - biccent Ace. - Semmi durva nem lesz.
• Ne told túl,  a dolgokat jó? Semmi sarkított dolog ne legyen. Ne kezdj anyázni oké?
• Oké, nyugi, sima klubest lesz - vigyorog Ace. De még én is érzem, hogy nem lesz az. Van valami Ace vibrálásában. Amitől tudom, hogy tényleg oda fog csapni.
• Ace, kellene egy jegy - szólok közbe hirtelen. -  A buliba.
• Neked nem kell jegy, én viszlek be - nyugtat Ace.
• Nem nekem, a szobatársamnak - Ace a fülhallgatóját felveszi, és közben a managerére néz.
• Harden? - Harden a farzsebébe nyúl és a tárcájából vesz ki egy jegyet.
• Kösz - vigyorgom rájuk. 
• Ace, tényleg nem akarok balhét - morogja Harden. 
• Jó lesz, nyugi - vigyorog Ace.  Harden végighallgat minden számot. Nem bízik Ace-ben. Feszülten ül a kanapén, dobol a térdén, sötéten néz ránk. Ace nem zavartatja magát. 
• Be sem engedtek a klubba. Mire készülsz? - kérdezi idegesen Harden és felpattan. - Kérlek ne csinálj botrányt jó?
• Nem lesz botrány! Ha mégis cikkeznek róla, az csak pozitív lesz. Ígérem, jófiú leszek - nyugtatja Ace.
• Nem tetszik sem a helyszín, sem az, hogy kivetted a kezemből az irányítást - járkál Harden feszülten. - A BBC interjú ugye, az miatt?
• Szarrá szedték a kapcsolataimat. Közölték velem, hogy egy rohadék vagyok, és kihasználom a nőket! Nem nézem őket semmibe, se az életüket, se a karrierjüket, se az érzéseiket. Igen ezt kaptam! - csattan fel Ace. - Szeretnék válaszolni, a magam módján.
• Istenem, anyázni fogsz! - dörzsöli a homlokát Harden.
• Úgy ismersz engem Harden?
• Kiszámíthatatlannak ismerlek Ace. Ha felhúznak kiszámíthatatlan vagy.
• Belemartak a lelkembe basszuskulcs! Én egy barátnőt vesztettem el, egy gyereket, egy kurva jó kapcsolatot! Ők meg csak ezt látják bennem? Hogy ha már nem kellettek eldobtam őket? Komolyan tűrjem, hogy ez ezt hozzák ki belőlem?
• Ace, a vak is látja, hogy rámennek a kapcsolataid a karrieredre! - simogatja a fazonra igazított szakállát Harden. Sötét a tekintete és  feszülten nézi Ace kifakadását.
• Ez az én életem! Ne magyarázzanak semmit abba, hogy igen, elcseszett lesz minden kapcsolatom.
• Ace ezzel jár a hírnév! Nem vagy már gyerek, tudod jól mivel jár az, ha felkapják a neved az újságok!
• Marha jó! Akkor röhögjenek az elbaltázott kapcsolataimon. Kösz a tanácsot. Harden, most inkább menj! Felhúzol. Szeretnék rákészülni kicsit a holnapra - Ace ingerülten járkál.
• Livvel?
• Igen Livvel! - csattan Ace. 
• Készültök valamire? - néz rám Harden.
• Én csak a könyvemért jöttem, semmiről nem tudok - nyögöm zavartan, hogy bevont a vitájukba.
• Jól van, elmegyek. De tényleg ne csinálj botrányt Ace!
• Esküszöm nem lesz botrányos. Menj! - nyitja ki az ajtót Ace és kitessékeli Hardent. Az ajtóban marad. - Gyere Liv! Menjünk. Ez lesz az utolsó teljes napom Manchesterben. Látni is akarok valamit a városból.