DJ lesson 19

 A neszeszeremben kitapogatom a teszter dobozt. Igazán a sok pörgésben és eseményekben el is feledkeztem a ciklusomról, főleg, hogy olyan rendszertelen. Igazán nálam a 40 napos ciklus sem furcsa, de hát most már csak kellene történnie valaminek vagy nem? Ace-t már nem idegesítem ezekkel a dolgokkal. Nem közlöm már hónapok óta vele, ha éppen futólag csináltam egy terhességi tesztet. Hátha. Jobb ezzel sem feszíteni a húrt egymás közt. 

Csak a vizeletsugárba tartom a lapkát. Rutinos tevékenység tőlem. Általában ezzel nyugtatom meg magam, hogy szokás szerint csak rendszertelen ciklusom van és nem, nem vagyok terhes. Számtalanszor ha már egy hetet késett a vérzésem ezt csináltam, hogy ellenőrizzem a helyzetet. Tehát most is csak rutinellenőrzést végzek. Titokban. Ideges várakozás ez. Minden hónapban. A reménnyel és a csalódottsággal. Számtalanszor végigcsináltam már ugyanezeket a napokat és órákat.

Amíg az eredményt várom fogat mosok. Készülök elhagyni a fürdőszobát, s csak a kagyló szélén hagyott teszterre esik a pillantásom. Itt ne hagyjam Kimnek vagy Alexnek. A frászt hoznám rájuk. Plusz garantált vitaalapanyag lehetne. Egy pillantással ellenőrzöm az eredményt, de megakadok a mozdulatban.

Ez… nem létezik. Megkövülten állok és egy régi távoli dallam lüktet fel a fülemben. Emlékszem, hogy az a hosszú szám ment akkor. A Sea within the sea. S most ismét ugyanazt látom. Két erős rózsaszín csík. Úristen! Megszédülök egy pillanatra.

• ACE!!!! - a kiáltásom akár egy riadt sikítás, visszhangzik a fürdőben. Kirontok az ajtón és a lépcsőn leszaladva ismétlem.- ACE!

• Liv?  - Ace kiált vissza és a stúdióból lép ki. - Mi a baj?

• Megvan még a Sea within the sea?  - kérdezem félszegen mosolyogva. - Lejátszhatnád!

• Hogy mi? - Ace homlokráncolva nyúl a farzsebébe, de engedelmesen keresgélni kezd a zenelistája közt. Karba tett kézzel mezítláb és fürdőköntösben állok a szőnyegen előtte. Kim  mezítláb keresztbe tett lábait a konzolon tartva ül a forgószékben és figyeli a kettősünket. Ace-nek pedig másodpercekbe telik mire feldereng.

• A Sea within the sea? - néz fel rám kétkedőn, de a szemében kérdés ül. - Miért pont ezt akarod most?

• Tudod te - nevetek rá.

• Ez…. komoly? - elhal az ajkán a kérdés.

• Igen! - bólintok hozzá. - Az előbb csináltam meg a tesztet.

• Ó… Liv! Basszus! El sem hiszem! Liv! - Ace leereszti a telefonját és Kim mellé ereszkedik a másik forgószékbe. Két tenyerébe temeti az arcát.

• Mi az? Mi történt? - néz egyikünkről a másikunkra értetlenül Kim.

• Gyereket várok! - fordulok felé.

Kim eltátja a száját és csak bámul rám. Én remegve a stúdióajtóban állok és mintha megdermedtünk volna a pillanatban. Én az ajtóban, fürdőköntösben, Ace a forgószékbe roskadva és Kim eltátott szájjal engem  nézve.

Másodpercek telnek el így. Kim ocsúdik végül. Felvisítva lekapja a lábát a DJ-konzolról és a nyakamba ugrik.  

• Kisbabád lesz! Kisbabád lesz! - visongja Kim és körbe ugrál, engem is magával forgatva.  - Sikerült! Úristen sikerült! Megcsináltátok! - sikítja Kim és elengedve Ace-hez lép. - Mondj már neki valamit te mamlasz! - rázza meg Acet, majd kirohan a folyosóra.  - Alex, gyere már! Hol vagy?! Liv terhes! Gyere! - kiáltja, az egész Cola House Kim beharangozó kiáltásától zeng.

Ketten maradunk Ace-el a stúdióban. Ace átdörzsöli az arcát és csak vörös szemmel mered rám.

• Bocs… nem tudom, hogy fogadjam a hírt. Egyszerűen csak döbbent vagyok most - dől hátra a forgószékben Ace. Nincs időm válaszolni sem, mert Alexet rángatva Kim visszatér.

• Gratulálok! - ölel a karjaiba Alex. Belesimulok az ölelésébe egy pillanatra. Megnyugtató, meleg ölelése van. Alex kezet fog Ace-el is.

• Ez csodás hír! Annyira csodás! Alex, muszáj maradnunk, had fessem ki a gyerekszobát! Olyan lesz, hogy megszólal! Ígérem!  Minél hamarabb tudd meg, hogy fiú vagy lány! Axelnek volt egy csomó babacucca… micsoda hülyeségeket locsogok itt, nincs nektek szükségetek az Axel holmijára, természetesen mindent újonnan vesztek, hiszen annyi pénzetek van. Jaj mindegy, akkor… vásároljunk neki valamit!

• Kim, állj, már le levegőhöz sem jutnak, hagyjad már őket egy kicsit magukra! - szól rá Alex és kituszkolja Kimet a folyosóra és behúzza a hangszigetelt ajtót.

• Ace? - kérdezem.

• Kérj egy időpontot az orvostól. Legyünk biztosak a dologban - mondja komolyan Ace.

• Igen, ez… jó gondolat - bólintok rá. Túlságosan is eufóriában vagyok. Két rózsaszín csíkom van. Évtizeddel ezelőtt volt hasonló élményem. A két élmény egymásra épül. Én is érzem.  A telefonomon az orvosomat tárcsázom. 

• Olívia Norton! Időpontra jelentkeznék.

• Holnap este hét megfelel? 

• Jó lesz köszönöm.

• Holnap este hétre van időpontunk - nézek Ace-re. 

• Az remek - Ace a gépén mentegeti a félbemaradt dolgait. - Majd jövök! 

A magánklinika mögött van az orvosi rendelő. Potpourri a dísztálban. Játszósarok a gyerekeknek. A mosdóban egy egész női részleg van, mindenféle betétek és tamponok, illatparfüm. Méregdrága hely. Kellemesen fűtött a vizsgáló. 

• Liv, a diagnózisa helyes, ez egy kisbaba - mosolyog rám az orvos.

• Ó hála az égnek! - sóhajtozom. 

• Találkozzunk három hét múlva rendben? Rögzítek egy időpontot - felírja nekem is egy kis papírra. Ace izgatottan járkál. Le sem ül. Túl feszült.  Kilépünk a hűvös manchesteri szélbe. 

• Mi van? - kérdezem tőle.

• Semmi. Mehetünk? - Ace beül a kocsiba. 

• Semmi zenei üzenet? - nézek rá várakozón. Ace engedelmesen indít egy számot. Az MGMT-től a Kids-et. 

• Megfelel? - kérdez rá.

• Mi a bajod?

• Semmi. Már mondtam. Még fel kell dolgoznom ezt az egészet. Hogy most már van benned valaki - mér végig Ace.

• Hihetetlen vagy! - sóhajtom és bekötöm magam.

• Ez igazán neked öröm - emlékeztet Ace.

• Vagyis te nem akartad - fakadok ki. - Mert hogy fogsz így házibulikat tartani Colleen-nak igaz? Mindvégig ez volt a lényeg! - fújtatok.

• Szerintem ebbe most ne menjünk bele! - zárkózik el Ace. - Tessék, milyen zenét tegyek még fel neked? Hiszen sosem tartottál többre, mint egy lemezjátszót. Megy az alaptucc és kész. Mit játszak neked rá? Hiszen én vagyok az élő kívánságműsorod.

• Nem hiszem el, hogy veszekszünk! Már megint! - sziszegem az orrom alatt. - Tudod mit, vigyél anyámékhoz.

• Liv Somerhalder ismét színre lép. Jelenet, csapó indul. A karót nyelt csaj mellettem ül. Teljesítettem a kívánságát. Csináltam neki egy gyereket.

• Igen, és képzeld elsősorban az enyém. Már van rá pénzem. Fizetésem. Nem vagyok rád szorulva.

• Világos, hogy itt tartunk. Az alapproblémánál.

• Ez kettőnk viszonylatában Ace sosem fog változni. Ez az alap, amire építkezünk. Alex szerint is, ha szar az alap, szar a ház.

• Mint a Cola House, ami beázik. Csodás ingatlant vetettél velem - igen, tessék, az arcomba kapom Ace-től is: szar ingatlanos vagyok. Mindenben, amibe csak belekezdek pocsék vagyok. Egy nagy nulla. Teljesen mindegy, mit csinálok, mert nem értek semmihez. 

• Tudod Ace, te soha nem támogattál engem semmiben! - vágom hozzá.

• Ahogy te sem engem! - feleli rá keményen Ace.

• Akkor baszd meg Ace! Te egyedül úgyis mindig mindent jobban tudsz és jobban csinálsz! Colleen már akkor sem a tiéd! - kiszállok és becsapom rá az ajtót. Bakker!

Összébb húzom magamon a kabátot és átvágok az úttesten. A liftben a tükörnél szedem rendbe magam. A Cola Houseban ott van Kim és Alex. Meg a kicsi Axel. Meg ha hazamegy akkor Ace is. Na csodás egy vendéglátó vagyok. Leszarom azt is.

Ismét itt, anyámék ajtaja előtt. Kopogok.  Dylan nyit ajtót. Csak egy hitetlen fújtatás a köszönése.

• Gratulálhatok?! - jegyzi meg szarkasztikusan.

• Kösz - fintorgom rá és belépek mellette. - Anyám?

• Színházban a barátnőivel - feleli közönyösen.

• Aludhatok David szobájában? - kérdezem. Dylan vállat ránt.  Bevonulok öcsém szobájába. Még itt van a régi komódom is. Bár főleg David cuccaival van tele. Max nézek anyámnál egy hálóinget. Rosszkedvűen rogyok David ágyára. Ace-el mindig minden ilyen. Akár egy kirakós. Elég egy rossz mozdulat és szétcsúszik az egész, kezdhetjük elölről.  Újra összerakni. Megcsap a cigaretta illata. Dylan kint van az erkélyen. A fejemet ingatom. A hívogató cigaretta illat. Nagyot sóhajtok és kimegyek utána az erkélyre.

• Ne szívd be! - néz rám oldalt Dylan.

• Aham. Boldog babavárás mi? - nézek rá.

• Te az vagy nem? Elérted amit akartál? - kérdez vissza Dylan. Beszélt Ace-el nem kérdés, ugyanaz a kérdés.

• Ace és a baba? Amit tizenöt éve akartam? - Dylan nem válaszol csak lassan komótosan szívja a cigarettaszálat. A hajamat túrva elnézek. - Igen. Elértem.

• Akkor, miért itt vagy a mi erkélyünkön? - kérdezi Dylan.

• Én… összezavarodtam… - lehunyom a szemem és végül kibököm. - Lefeküdtem Alex-el - Dylan ajkai közt parázslik a cigaretta, ahogy megszívja sercegve ég.

• Szóval… nem is Ace-é a gyerek? - kérdez rá Dylan.

• Nem. Mármint de.  Csak… azt sem tudom miért. Vagy… mi történt. Teljesen össze vagyok zavarodva.

• És… mi van, ha Ace is lefeküdt Kimmel? -  jegyzi meg szárazon Dylan. Eltátom a szám. 

• Ez komoly? - lehelem.

• Mert? Te simán használhatod Kim férjét,de Ace Kimet nem? - néz rám kérdőn Dylan. Fapofa. Mint mindig. 

• Van köztük valami igaz? Mit mondott Ace? - faggatom. Bár tudom, hogy akár egy szfinx néma marad. - Dylan! - csapok a korlátra.

• Liv, bőven elég, ha a saját érzéseiddel tisztában vagy. Nem kell neked másokét helyre raknod. Ha már így alakult, feltetted magadnak a kérdést? Mit kerestél Alex karjaiban?

• Nyugalmat, békét, tiszteletet, figyelmet, kedvességet… amit Ace… nem tud megadni.

• Tudod Liv… ezt teljesen őszintén mondom neked, nem értettem a lépésedet, amikor Noel helyett Acet választottad. Esküszöm nem értettelek. Noel nagyjából fedett mindent, amit akarsz. Modoros, tisztelettudó, intelligens, művelt, családcentrikus, mi a fasznak kellett neked Ace? 

• Én… nem is tudom. Mert… ő akart engem. Annyira… akart. és aztán én is annyira akartam. Az elején is, aztán újra… és újra…

• Márpedig, ha Ace akar valamit nehéz neki nemet mondani, igaz? - kérdezi Dylan szárazon.

• Pontosan…

• Ezzel nem vagy egyedül Liv - jegyzi meg kegyetlenül Dylan.

• Ez… fájt - jegyzem meg felszisszenve. 

• Csak tény. Ne érezd kiváltságosnak magad. Ennyi.

• Csodás… oda az önbizalmam ismét.

• Olyanod sosem volt - vágja hozzám Dylan.

• Tehát rajtam kívül másokat is akar - húzom el a számat.

• Liv - Dylan elfújja a füstöt a távolba. - Ace, mindig is egy fuckboy volt.

• Ez mit jelent?

• Fűvel-fával összefeküdt… mindaddig, amíg…

• Amíg? - sürgetem meg, hogy folytassa…

• …amíg meg nem ismerte Colleent.

• Tessék? - értetlenül meresztem rá a szemem.

• Liv, Ace Colleen miatt lett straight edges. Mindaz amit te megismertél anno Ace-ből, az… Colleen érdeme. Colleen kikötése volt Ace-nek, hogy  csak akkor marad vele, ha nem kell osztoznia rajta, ha felhagy az egyéjszakásokkal.

• Én… ezt nem… nem értem… - hebegem zavarodottan.

• Liv. Ace abban a kapcsolatban valójában, nem volt önmaga. Ace volt már hűtlen, s aki egyszer megtette, megteszi máskor is, mással is. 

• Colleen…

• Ace bármit megtett volna érte, annyira szerelmes volt belé Liv. Az egész személyisége a straight edge lett, Colleen miatt. 

• Tehát nem is miattam, hagyott fel a straight edge-el?  - én egy komplett idióta vagyok. Én azon a nyáron komolyan azt hittem, hogy Ace  miattam, és az elvesztett baba miatt rúgott be, ivott, felhagyott a straight edge-el, az elveivel… a három X-el. De… hiszen együtt mentünk el a tetoválószalonba… a törött horgony… a Manchester Ink… valójában akkor már elszánta magát arra a mintára? Hogy élhettem több mint tizenöt évet ebben a totális félreértésben. - Úristen, mennyi mindent félreértelmeztem én…

• Amikor veled összejött, akkor is ez tetszett neki benned. Colleen teljes ellentéte voltál. Nem akartál neki megmondani semmit.

• Téves percepciók… én… minden, amit gondoltam… mindaz amit gondoltam Ace-ről, kettőnkről… az tévedés volt… - Repedések a Cola House falán… a betonbiztosnak hitt házasságom alapjaiban reng meg. Mert teljesen tévesen vontam le következtetéseket. - Hát Dylan neked mindig igazad volt. Én sosem tettem fel a legfontosabb kérdéseket: Nem akarta a gyereket igaz?

• Nehéz lemondani egy kényelmes életről. Ace mindig is… ilyen volt. Colleen-nal is. Mással is. Nehezen adja fel a jól működő rendszereket. Az én gyerekem már leérettségizett, Ace nem tudja még azt se elfogadni, hogy most úgy néz ki neki gyereke lesz. Szóval alapvetően nem lepett volna meg, ha ez nem az ő gyereke - szúrja oda Dylan.

• Kösz.

• Te vagy Ace felesége.

• Kim is ezt mondogatja.

• Azért, mert vitathatatlan tény.

• Dylan, eddig mindig azt akartam, hogy árulj el dolgokat Ace-ről… a múltjáról… én… nem is tudom, hogy jobb-e hogy most már ezeket tudom… lehet… most lefekszem inkább - ütögetem meg az erkély korlátját és otthagyom Dylant.

Mintha fejbe vágtak volna a Cola House egyik téglájával. Én… én ezt nem tudom felfogni. Nekem itt egy vízválasztó van. Egyszerre a kirakós kezd más képet kiadni, mint amit eddig építettem belőle.  Mintha hiányzott volna ez az egyetlen elem, ami mindent megváltoztat, az egész képet. Más színben látok mindent. Csak fekszem az öcsém ágyában és nézem magam felett a plafont. Ez… minden… csak nem az… ami eddig volt. Megváltozott a múlt és a jelen is. Egyetlen puzzle, amitől darabjaira hullott az egész kép. Az egész életem.

DJ lesson 18

 Egy átbulizott éjszaka után én képtelen vagyok újra buliba menni. Nekem ez a ritmus nem megy. Egy buli után én azt napokig pihenem. Ebből is jól látszik, hogy ez a világ nem az én világom. A saját házibulinkat pihenem.

Ace-nek viszont estje van, tehát ő elment a klubba… Kimmel.

Nem volt lélekerőm erre a kettősre érdemileg reagálni. Ace elvégre dolgozni ment. Kim szórakozni. Alex maradt itthon a kicsivel. Elkerülhetetlen, még egy ekkora házban is, mint a Cola House, hogy mi ketten találkozzunk. Leül velem szemközt az Irwell panorámához.

• Van még benne? - kérdezi a teáskannára mutatva.

• Tölts csak! - biccentek rá, de kerülöm a tekintetét. Alex nyugodtan forrázza le a teafilterét. Én csak az Irwellt nézem az éjszakai fényekben. Nem akarok Alex-re nézni. Hogyan néznék egyáltalán rá? Nincsen megfelelő arckifejezésem, ami ide való lenne. 

• Talán… megbeszélhetnénk… a múltkorit…

• Alex, semmit sem kell túlpszichologizálnod - szúrom közbe élesen.

• Liv, a házban kábé mindenki érzi, hogy két méteres sugárban kerülsz, ami elég feltűnő.

• Bocs, hogy nem tudom olyan jól palástolni a történteket, mint mindenki más. Én nem tudok jól reagálni arra az esetre, hogy ebben a házban kábé mindenkit becsaptam, megcsaltam, elsősorban saját magamat - fakadok ki.

• Túlreagálod.

• Ebben a mondatodban teljesen olyan vagy, mint Ace. És ezt utálom - vetem Alex-re futólag a pillantásomat.

• Bocs. Ha ennyire túlmisztifikálod, akkor mi ez? Belémzúgtál?

• Dehogy! - fújtatom a teáscsészémbe és kortyolok a meleg teából.

• Az jó, mert megijedtem, hogy mégis - feleli Alex.

• Akkor szerintem ezt tisztáztuk - biccentek rá. - A kapcsolatunk romantikus szálként nem működik. És ez megnyugtató. 

• Ettől én még maximálisan tisztellek Liv.

• Azért feküdtél le velem mert tisztelsz? - grimaszolok.

• Nem. 

• Akkor, miért? Szánalomból? Mert egyáltalán nem hiányzik, hogy valaki szánalomból megdugjon, csak azért mert annyira szerencsétlennek nézek ki, hogy vigasztalásként inkább megbasz! - fakadok ki rá.

• Nem értem miért kapod fel rám a vizet! Egyáltalán nem szánalomból feküdtem le veled és nem is azért, hogy egy dugással vigasztalgassalak! - csattan fel Alex is. A mindig nyugodt Alex-ből ki sem néztem, hogy ennyire ki tud fakadni. Kidagadnak az erei, de a hangját nem emeli fel. Inkább sziszeg. Bámulatos önkontrollja van, gondolom a gyerek miatt. Nem akarja felébreszteni.

• Akkor? Akkor minek kellett ez? Nem gondolod, hogy nekem már így is éppen elég bonyolult és szar az életem? Szerinted kellett nekem még ez is hozzá?

• Ne kend rám az egészet! Te is benne voltál! - sziszegi.

• Én, gyógyszeres befolyás alatt voltam, nem voltam igazán beszámítható. Ellentétben veled. Szóval a te felelősséged mégiscsak nagyobb a dologban, mint az enyém - emlékeztetem.

• Jól van, ha ennyire ki akarod erőszakolni, tessék, rutinos felelősségvállaló vagyok, jobban megy nekem húsz évesen mint másoknak, szóval, egyszerűen rendben, én vagyok a hibás. én kezdeményeztem és azért, mert jól esett. Tessék! Nem elég ennyi? Neked mindenképpen világmegváltó dolog kell hogy legyen egy sima dugás? Én ráadásul csak Kimmel feküdtem le, esélyem sem volt mással. Elsőre gyereket csináltam. Mi van, ha csak kíváncsi voltam? Le akartam feküdni valaki mással is a feleségemen kívül, tekintve, hogy nekem ez a korszak teljesen kimaradt az életemből, úgy voltam vele családon belül marad. Miért ne? Kihasználtalak! Tessék, jobban érzed ettől magad? Jobb mint a szánalomból vagy vigasztalásból szeretkezés?

• Nagyszerű. Hogy e nemes feladatra éppen rám esett a választásod! Nekem és Kimnek nem azonos a családnevünk, az értékrendünk, a viselkedésünk egyáltalán semmink.  Szóval nem foghatod arra ezt a kis balesetet, hogy benézted, összetévesztettél, vagy akármi.

• Nem volt baleset. Szándékos tett volt.

• Ha szándékosan is csináltad. Hiba volt nekünk kettőnknek lefeküdni egymással.

• Nem fogalmaznék ennyire szélsőségesen. Nem tűnt hibának. Nem is akarom minősíteni Liv. Nem akarok kettőnk felett pálcát törni. Megtettük.  Pont. Igazán azt nem látom rajtad, hogy túl tudnál ezen lépni.

• Mert nekem nem szokásom túltenni magam ilyesmin! Vagy másoknak hazudni. Magamnak hazudni könnyebb.

• Én nem is arra kértelek, hogy hazudj bármit is. Hanem, hogy őszintén beszéljünk, mi ketten. Arról, ami történt.

• Mert megbántad.

• Nem bántam meg. Liv! Kérlek, ne szólj folyton közbe. Állandóan kritikai margó megjegyzéseket teszel a mondatokhoz. Mondták már, hogy kurva idegesítő?

• Igen.

• Talán igazuk volt. Liv, tisztellek, kedvellek, és jól esett. Megtettem, ennyi. Nem gondoltam mögé többet. De nem akarom, hogy ez közénk álljon. Hogy folyton kerülj. Engem. A tekintetemet. Rokonok vagyunk, szerintem még barátok is. Az, hogy mi van veletek, az mindig fontos lesz nekünk. Kimnek is, nekem is. Őszintén nekem ezzel nincs több tervem és célom. TE mit hazudtál be azon az éjszakán?

• Fogalmam nincs. Nem mindig vagyok tudatos, különösen ha magamnak hazudok be bármit is. De igen, talán arra gondoltam, neked olyan könnyen, gyorsan és jól ment elsőre is. Csinálhatnál nekem is egy kisbabát - sóhajtok mélyet. - Igen erre gondoltam - vallom be végül.

• Hazugság volt?

• Magamnak? Igen… mert hát én… én nem tőled akarnám azt a gyereket, hanem Ace-től. Szóval becsapnék mindenkit. De legfőképpen magamat, közben meg, annyira vágyom egy gyerekre. Hogy már mindegy lenne kitől.

• Azzal nem oldottunk volna meg semmit Liv. 

• Márpedig te a megoldásokért élsz-halsz - biccentek rá és hátradöntöm a fejem. Kiengedett belőlem az a végtelenített feszültség. 

• Igen - mosolyog rám Alex.  Visszamosolygok rá. Alexnek igaza volt. Kellett nekünk kettőnknek egy tisztázó beszélgetés. Egy igazán őszinte beszélgetés, kendőzetlenül. Álarcok nélkül.

• Hogyan nevezzük a matematikában, ha valaminek nincsen megoldása? - kérdezek végül rá.

• A legtöbbször a megoldhatatlan kifejezést használjuk rá. De… szerintem inkább az a jellemző, hogy nem megoldhatatlanná válik a feladat, hanem több megoldása lesz… 

• S melyik a több közül a jó megoldás, igaz?

• Nem… nincs jó, vagy rossz megoldás Liv. Csak megoldás van. A matematika nem erkölcsös, nem mérlegel jó és rossz közt. Csak a megoldás a lényeg. Emlékszel mit mondtam? A szerelem… bonyodalom… a kettőnk gyereke is az lenne Liv… mert onnantól… több megoldás lesz… 

• Szétágazik egyetlen megoldásból többféle megoldássá - bólintok rá. - Igaz.

• Igen… amikor azt várnád, hogy megkapod az egyetlen megoldást, helyette a papíron szépen levezeted a két megoldást. Egymás mellett. S mindkettő működik. Mindkettő ugyanúgy egyenértékű, megoldás.

• Jó levezetés volt Alex. Kösz - nézek rá. - A végtelenségig tudnék veled közösen teázni.

• Liv, nyugodj meg, a végtelenségig is fogunk mi ketten együtt teázni! - mosolyog rám Alex és átnyúl az asztalon, megszorítja a kezem.

• Kösz Alex - szorítom vissza, meleg nyugtató kézfogását.

• Barátok vagyunk? - kacsint rám Alex.

• Örökké.

• Örökké!  

 Másnap estére csak a fiúk mennek el sörözni. Kim nem szereti a sört én nem iszom sört, igazán ez a program Alexnek szól. Ace meg bőven ismer pub-okat Manchesterben.  Kim a gyereket próbálja altatni, úgyhogy fekszünk Axel mellett és beszélgetünk. Axel Kim-et tapogatja és közben nagy szemekkel minket néz. Végre elnehezedik a szemhéja és lassan elbóbiskol. Kim törökülésbe ül és fáradtan túrja át a haját.Végeláthatatlan panaszáradatomat zúdítottam rá, főleg Ace-ről. 

• A házassággal megváltoznak az emberek Liv - Kim megigazgatja a pizsamatopja vékony pántját a vállán.

• Igaz. De nem csak az emberek… minden változik –  fordulok hasra az ágyon. - Tudod amióta ismerem Ace-t, ott az elején minden, amit csinált, a zene és minden underground volt. Az éjszakai élet része. Nem is tudom, olyan titokzatos. Titkos dolog. Izgalmasnak és érdekesnek tűnt. Tiltottnak. Ma már a techno és az a világ, amit Ace képviselt számomra, mainstream lett. Mindenki ismeri, népszerű lett. Nincs meg benne az a csipetnyi titkos fűszer, ami miatt Ace olyan… különleges volt.  Valahogy… már nem látom benne azt… mint régen.

• Szerintem megvan benne, és benned is és bennem is az ami különlegessé tesz. Persze, hogy a házasság egy idő után unalmassá válik Liv, hiszen kiismered a másikat - bólint rá Kim. Fellélegzés végre Kimmel beszélni. Valamiről, amit talán ő is ért , ugyanúgy mint én. S megért. - Tudod Alex és én annyira ellentétesen éltünk. A házasságunk előtt. Sok mindenben csiszolódsz, de… mi ketten totálisan ellentétesek voltunk. Nekem döntően szexkapcsolataim voltak.  A szexet meg nem lehet hosszú távon negligálni és úgy csinálni, mintha erre nem is lenne szükség. Engem boldogtalanná tett ez az állapot. Testiség nélküli mindennapjaink voltak. Majd megőrültem a szexhiánytól - csendesen felnevetek. - Ez komoly Liv, nem viccelek. Én a betege voltam, hogy nem szexeltem.  A szex hiányát hosszú távon semmi sem pótolja. 

• S mi a megoldás?

• Pótolni kell. 

• Thunderzappal?

• Hát ha ő van kéznél, akkor éppen vele.

• Tényleg… megvolt?

• Ja, volt valami.

• Mással is?

• Mással is.

• Kikkel?

• Mindegy is, néhányan a klubból - feleli kitérően Kim. - Liv, gondolj bele, amikor az elején voltatok? Amikor először találkoztatok. Éjjel-nappal rá gondoltál, az egész lelkesítő és izgalmas volt. alig vártad, hogy újra együtt legyetek. de a házasságban… unatkozunk. Ez persze nem mentség arra, hogy megtegyek dolgokat, de…az unalom olyan, mint a lassan ható méreg. Elkerülhetetlenül az áldozataivá válunk. Fejlődni kell. Amikor átköltöztünk a kontinensre megvolt a fejlődés, munkával teli napok. közös tervek, célok, beszélgetünk. De… muszáj, hogy legyen életünk a házastársunkon kívül.  Nincs igazam Liv?

• Hát… én ezen még nem gondolkodtam így - nyögöm végül tehetetlenül.

• Én nem szeretek unatkozni. Megöl az unalom. Kikészülök tőle. Kell a változatosság. Megőrülnék, ha csak Alex-et kellene hallgatnom nonstop.

• Aham…én… én nem Ace-t unom. Hanem azt, hogy sosincs velem. Folyton jön-megy. Bulik, kertészet, programok, DJ leckék folyton van valami. Mindig is volt. Mindig is menőkés volt, de… de ez…van állandóan… Tökre szeretnék csak átlagos házaspárként bepunnyadni vele a tévé elé érted?

• Ace nem egy punnyadós pasi Liv - nevet fel Kim.

• Tudom - mosolygok rá.

• Akkor ne várd tőle, hogy punnyadjon - nevet Kim.

• Akkor mit csináljak, ha én vágyom a punnyadásra.

• Punnyadj mással! - szólít fel Kim.

• OKé - legyintek rá.- De kivel?

• Alex-el tök jókat lehet punnyadni. Nyugdíjas tempó. Ő úgy vezet, úgy sup-ol, úgy… kölcsönadom neked. Punnyadj vele!

• Na kösz - nevetek rá.

A vendéghálószoba fürdőkádját teleengedve merülök el a fürdővízbe. A kád szélére döntve a tarkóm lehunyom a szemem. El tudnék aludni ebben a kád meleg vízben.

• Meglehetősen enervált vagy mostanában - szólal meg Ace az ágyban felkönyökölve rekedtes hangon. Átjöttünk a vendéghálóba, amíg fürdőzöm.

• Lehet, bocs… igazán csak nem is tudom mi van velem - futó pillantást vetek felé.

• Sok volt, intenzív volt ez a pár hét az unokatesódékkal - bólint végül Ace.

• Igen, folyton programokat szervezni, a DJ leckék is, az esti bulik…Zavar? Kim? Hogy közelebb kerültünk hozzájuk?

• Nem igazán a zavar a legjobb kifejezés erre - Ace a Kim festette vásznakat nézi miközben gondolkodik. - Kicsit úgy érzem egzecíroztatsz Kimmel.  Egyszerre egy kiképzés, és hadgyakorlat. Kim egy nehéztüzérség. Éles bevetésen vagyok és úgy érzem, nem csak a harcokat, de az egész háborút el fogom veszíteni - néz rám komolyan Ace. 

• Kim emlékeztet Colleen-ra igaz? - adom meg magam. - Ebbe nem gondoltam bele, bocs.

• Kim a húsz éves Colleen. 

• Akivel együtt éltél.

• Igen. Akivel együtt éltem. Akibe pontosan tudod mennyire bele voltam zúgva. Fiatal, állatira dögös, mindenben benne van, bevállalós… rendkívül sokkoló élmény most Kim, mert előhozza belőlem az akkori énemet. Nagyon furcsa nekem is ráeszmélnem…

• … hogy mennyire szeretted azt az életet. Amit még nem csesztél el Colleen-nal.

• Ez az egész egy érzelmi katarzis, Liv nem vagyok biztos benne, hogy jól kezelem a dolgokat jelenleg. Nem tudom felmérni, hogyan reagálok helyzetekre, dolgokra. Nem érzem magabiztosnak magam ebben a helyzetben.  Lehet kicsit sodródom az eseményekkel.

• Lehet, hogy én is. Mi történik, ha két víztömeg találkozik Ace? Te mint tenger, Kim mint óceán?

• Tenger és óceán sótartalma, hőmérséklete, sűrűsége eltérhet.

• Ez megakadályozza, hogy keveredjenek?

• Kezdetben éles határvonal látszódik a kettő között… időbe telik, mire keverednek egymással.