A neszeszeremben kitapogatom a teszter dobozt. Igazán a sok pörgésben és eseményekben el is feledkeztem a ciklusomról, főleg, hogy olyan rendszertelen. Igazán nálam a 40 napos ciklus sem furcsa, de hát most már csak kellene történnie valaminek vagy nem? Ace-t már nem idegesítem ezekkel a dolgokkal. Nem közlöm már hónapok óta vele, ha éppen futólag csináltam egy terhességi tesztet. Hátha. Jobb ezzel sem feszíteni a húrt egymás közt.
Csak a vizeletsugárba tartom a lapkát. Rutinos tevékenység tőlem. Általában ezzel nyugtatom meg magam, hogy szokás szerint csak rendszertelen ciklusom van és nem, nem vagyok terhes. Számtalanszor ha már egy hetet késett a vérzésem ezt csináltam, hogy ellenőrizzem a helyzetet. Tehát most is csak rutinellenőrzést végzek. Titokban. Ideges várakozás ez. Minden hónapban. A reménnyel és a csalódottsággal. Számtalanszor végigcsináltam már ugyanezeket a napokat és órákat.
Amíg az eredményt várom fogat mosok. Készülök elhagyni a fürdőszobát, s csak a kagyló szélén hagyott teszterre esik a pillantásom. Itt ne hagyjam Kimnek vagy Alexnek. A frászt hoznám rájuk. Plusz garantált vitaalapanyag lehetne. Egy pillantással ellenőrzöm az eredményt, de megakadok a mozdulatban.
Ez… nem létezik. Megkövülten állok és egy régi távoli dallam lüktet fel a fülemben. Emlékszem, hogy az a hosszú szám ment akkor. A Sea within the sea. S most ismét ugyanazt látom. Két erős rózsaszín csík. Úristen! Megszédülök egy pillanatra.
ACE!!!! - a kiáltásom akár egy riadt sikítás, visszhangzik a fürdőben. Kirontok az ajtón és a lépcsőn leszaladva ismétlem.- ACE!
Liv? - Ace kiált vissza és a stúdióból lép ki. - Mi a baj?
Megvan még a Sea within the sea? - kérdezem félszegen mosolyogva. - Lejátszhatnád!
Hogy mi? - Ace homlokráncolva nyúl a farzsebébe, de engedelmesen keresgélni kezd a zenelistája közt. Karba tett kézzel mezítláb és fürdőköntösben állok a szőnyegen előtte. Kim mezítláb keresztbe tett lábait a konzolon tartva ül a forgószékben és figyeli a kettősünket. Ace-nek pedig másodpercekbe telik mire feldereng.
A Sea within the sea? - néz fel rám kétkedőn, de a szemében kérdés ül. - Miért pont ezt akarod most?
Tudod te - nevetek rá.
Ez…. komoly? - elhal az ajkán a kérdés.
Igen! - bólintok hozzá. - Az előbb csináltam meg a tesztet.
Ó… Liv! Basszus! El sem hiszem! Liv! - Ace leereszti a telefonját és Kim mellé ereszkedik a másik forgószékbe. Két tenyerébe temeti az arcát.
Mi az? Mi történt? - néz egyikünkről a másikunkra értetlenül Kim.
Gyereket várok! - fordulok felé.
Kim eltátja a száját és csak bámul rám. Én remegve a stúdióajtóban állok és mintha megdermedtünk volna a pillanatban. Én az ajtóban, fürdőköntösben, Ace a forgószékbe roskadva és Kim eltátott szájjal engem nézve.
Másodpercek telnek el így. Kim ocsúdik végül. Felvisítva lekapja a lábát a DJ-konzolról és a nyakamba ugrik.
Kisbabád lesz! Kisbabád lesz! - visongja Kim és körbe ugrál, engem is magával forgatva. - Sikerült! Úristen sikerült! Megcsináltátok! - sikítja Kim és elengedve Ace-hez lép. - Mondj már neki valamit te mamlasz! - rázza meg Acet, majd kirohan a folyosóra. - Alex, gyere már! Hol vagy?! Liv terhes! Gyere! - kiáltja, az egész Cola House Kim beharangozó kiáltásától zeng.
Ketten maradunk Ace-el a stúdióban. Ace átdörzsöli az arcát és csak vörös szemmel mered rám.
Bocs… nem tudom, hogy fogadjam a hírt. Egyszerűen csak döbbent vagyok most - dől hátra a forgószékben Ace. Nincs időm válaszolni sem, mert Alexet rángatva Kim visszatér.
Gratulálok! - ölel a karjaiba Alex. Belesimulok az ölelésébe egy pillanatra. Megnyugtató, meleg ölelése van. Alex kezet fog Ace-el is.
Ez csodás hír! Annyira csodás! Alex, muszáj maradnunk, had fessem ki a gyerekszobát! Olyan lesz, hogy megszólal! Ígérem! Minél hamarabb tudd meg, hogy fiú vagy lány! Axelnek volt egy csomó babacucca… micsoda hülyeségeket locsogok itt, nincs nektek szükségetek az Axel holmijára, természetesen mindent újonnan vesztek, hiszen annyi pénzetek van. Jaj mindegy, akkor… vásároljunk neki valamit!
Kim, állj, már le levegőhöz sem jutnak, hagyjad már őket egy kicsit magukra! - szól rá Alex és kituszkolja Kimet a folyosóra és behúzza a hangszigetelt ajtót.
Ace? - kérdezem.
Kérj egy időpontot az orvostól. Legyünk biztosak a dologban - mondja komolyan Ace.
Igen, ez… jó gondolat - bólintok rá. Túlságosan is eufóriában vagyok. Két rózsaszín csíkom van. Évtizeddel ezelőtt volt hasonló élményem. A két élmény egymásra épül. Én is érzem. A telefonomon az orvosomat tárcsázom.
Olívia Norton! Időpontra jelentkeznék.
Holnap este hét megfelel?
Jó lesz köszönöm.
Holnap este hétre van időpontunk - nézek Ace-re.
Az remek - Ace a gépén mentegeti a félbemaradt dolgait. - Majd jövök!
A magánklinika mögött van az orvosi rendelő. Potpourri a dísztálban. Játszósarok a gyerekeknek. A mosdóban egy egész női részleg van, mindenféle betétek és tamponok, illatparfüm. Méregdrága hely. Kellemesen fűtött a vizsgáló.
Liv, a diagnózisa helyes, ez egy kisbaba - mosolyog rám az orvos.
Ó hála az égnek! - sóhajtozom.
Találkozzunk három hét múlva rendben? Rögzítek egy időpontot - felírja nekem is egy kis papírra. Ace izgatottan járkál. Le sem ül. Túl feszült. Kilépünk a hűvös manchesteri szélbe.
Mi van? - kérdezem tőle.
Semmi. Mehetünk? - Ace beül a kocsiba.
Semmi zenei üzenet? - nézek rá várakozón. Ace engedelmesen indít egy számot. Az MGMT-től a Kids-et.
Megfelel? - kérdez rá.
Mi a bajod?
Semmi. Már mondtam. Még fel kell dolgoznom ezt az egészet. Hogy most már van benned valaki - mér végig Ace.
Hihetetlen vagy! - sóhajtom és bekötöm magam.
Ez igazán neked öröm - emlékeztet Ace.
Vagyis te nem akartad - fakadok ki. - Mert hogy fogsz így házibulikat tartani Colleen-nak igaz? Mindvégig ez volt a lényeg! - fújtatok.
Szerintem ebbe most ne menjünk bele! - zárkózik el Ace. - Tessék, milyen zenét tegyek még fel neked? Hiszen sosem tartottál többre, mint egy lemezjátszót. Megy az alaptucc és kész. Mit játszak neked rá? Hiszen én vagyok az élő kívánságműsorod.
Nem hiszem el, hogy veszekszünk! Már megint! - sziszegem az orrom alatt. - Tudod mit, vigyél anyámékhoz.
Liv Somerhalder ismét színre lép. Jelenet, csapó indul. A karót nyelt csaj mellettem ül. Teljesítettem a kívánságát. Csináltam neki egy gyereket.
Igen, és képzeld elsősorban az enyém. Már van rá pénzem. Fizetésem. Nem vagyok rád szorulva.
Világos, hogy itt tartunk. Az alapproblémánál.
Ez kettőnk viszonylatában Ace sosem fog változni. Ez az alap, amire építkezünk. Alex szerint is, ha szar az alap, szar a ház.
Mint a Cola House, ami beázik. Csodás ingatlant vetettél velem - igen, tessék, az arcomba kapom Ace-től is: szar ingatlanos vagyok. Mindenben, amibe csak belekezdek pocsék vagyok. Egy nagy nulla. Teljesen mindegy, mit csinálok, mert nem értek semmihez.
Tudod Ace, te soha nem támogattál engem semmiben! - vágom hozzá.
Ahogy te sem engem! - feleli rá keményen Ace.
Akkor baszd meg Ace! Te egyedül úgyis mindig mindent jobban tudsz és jobban csinálsz! Colleen már akkor sem a tiéd! - kiszállok és becsapom rá az ajtót. Bakker!
Összébb húzom magamon a kabátot és átvágok az úttesten. A liftben a tükörnél szedem rendbe magam. A Cola Houseban ott van Kim és Alex. Meg a kicsi Axel. Meg ha hazamegy akkor Ace is. Na csodás egy vendéglátó vagyok. Leszarom azt is.
Ismét itt, anyámék ajtaja előtt. Kopogok. Dylan nyit ajtót. Csak egy hitetlen fújtatás a köszönése.
Gratulálhatok?! - jegyzi meg szarkasztikusan.
Kösz - fintorgom rá és belépek mellette. - Anyám?
Színházban a barátnőivel - feleli közönyösen.
Aludhatok David szobájában? - kérdezem. Dylan vállat ránt. Bevonulok öcsém szobájába. Még itt van a régi komódom is. Bár főleg David cuccaival van tele. Max nézek anyámnál egy hálóinget. Rosszkedvűen rogyok David ágyára. Ace-el mindig minden ilyen. Akár egy kirakós. Elég egy rossz mozdulat és szétcsúszik az egész, kezdhetjük elölről. Újra összerakni. Megcsap a cigaretta illata. Dylan kint van az erkélyen. A fejemet ingatom. A hívogató cigaretta illat. Nagyot sóhajtok és kimegyek utána az erkélyre.
Ne szívd be! - néz rám oldalt Dylan.
Aham. Boldog babavárás mi? - nézek rá.
Te az vagy nem? Elérted amit akartál? - kérdez vissza Dylan. Beszélt Ace-el nem kérdés, ugyanaz a kérdés.
Ace és a baba? Amit tizenöt éve akartam? - Dylan nem válaszol csak lassan komótosan szívja a cigarettaszálat. A hajamat túrva elnézek. - Igen. Elértem.
Akkor, miért itt vagy a mi erkélyünkön? - kérdezi Dylan.
Én… összezavarodtam… - lehunyom a szemem és végül kibököm. - Lefeküdtem Alex-el - Dylan ajkai közt parázslik a cigaretta, ahogy megszívja sercegve ég.
Szóval… nem is Ace-é a gyerek? - kérdez rá Dylan.
Nem. Mármint de. Csak… azt sem tudom miért. Vagy… mi történt. Teljesen össze vagyok zavarodva.
És… mi van, ha Ace is lefeküdt Kimmel? - jegyzi meg szárazon Dylan. Eltátom a szám.
Ez komoly? - lehelem.
Mert? Te simán használhatod Kim férjét,de Ace Kimet nem? - néz rám kérdőn Dylan. Fapofa. Mint mindig.
Van köztük valami igaz? Mit mondott Ace? - faggatom. Bár tudom, hogy akár egy szfinx néma marad. - Dylan! - csapok a korlátra.
Liv, bőven elég, ha a saját érzéseiddel tisztában vagy. Nem kell neked másokét helyre raknod. Ha már így alakult, feltetted magadnak a kérdést? Mit kerestél Alex karjaiban?
Nyugalmat, békét, tiszteletet, figyelmet, kedvességet… amit Ace… nem tud megadni.
Tudod Liv… ezt teljesen őszintén mondom neked, nem értettem a lépésedet, amikor Noel helyett Acet választottad. Esküszöm nem értettelek. Noel nagyjából fedett mindent, amit akarsz. Modoros, tisztelettudó, intelligens, művelt, családcentrikus, mi a fasznak kellett neked Ace?
Én… nem is tudom. Mert… ő akart engem. Annyira… akart. és aztán én is annyira akartam. Az elején is, aztán újra… és újra…
Márpedig, ha Ace akar valamit nehéz neki nemet mondani, igaz? - kérdezi Dylan szárazon.
Pontosan…
Ezzel nem vagy egyedül Liv - jegyzi meg kegyetlenül Dylan.
Ez… fájt - jegyzem meg felszisszenve.
Csak tény. Ne érezd kiváltságosnak magad. Ennyi.
Csodás… oda az önbizalmam ismét.
Olyanod sosem volt - vágja hozzám Dylan.
Tehát rajtam kívül másokat is akar - húzom el a számat.
Liv - Dylan elfújja a füstöt a távolba. - Ace, mindig is egy fuckboy volt.
Ez mit jelent?
Fűvel-fával összefeküdt… mindaddig, amíg…
Amíg? - sürgetem meg, hogy folytassa…
…amíg meg nem ismerte Colleent.
Tessék? - értetlenül meresztem rá a szemem.
Liv, Ace Colleen miatt lett straight edges. Mindaz amit te megismertél anno Ace-ből, az… Colleen érdeme. Colleen kikötése volt Ace-nek, hogy csak akkor marad vele, ha nem kell osztoznia rajta, ha felhagy az egyéjszakásokkal.
Én… ezt nem… nem értem… - hebegem zavarodottan.
Liv. Ace abban a kapcsolatban valójában, nem volt önmaga. Ace volt már hűtlen, s aki egyszer megtette, megteszi máskor is, mással is.
Colleen…
Ace bármit megtett volna érte, annyira szerelmes volt belé Liv. Az egész személyisége a straight edge lett, Colleen miatt.
Tehát nem is miattam, hagyott fel a straight edge-el? - én egy komplett idióta vagyok. Én azon a nyáron komolyan azt hittem, hogy Ace miattam, és az elvesztett baba miatt rúgott be, ivott, felhagyott a straight edge-el, az elveivel… a három X-el. De… hiszen együtt mentünk el a tetoválószalonba… a törött horgony… a Manchester Ink… valójában akkor már elszánta magát arra a mintára? Hogy élhettem több mint tizenöt évet ebben a totális félreértésben. - Úristen, mennyi mindent félreértelmeztem én…
Amikor veled összejött, akkor is ez tetszett neki benned. Colleen teljes ellentéte voltál. Nem akartál neki megmondani semmit.
Téves percepciók… én… minden, amit gondoltam… mindaz amit gondoltam Ace-ről, kettőnkről… az tévedés volt… - Repedések a Cola House falán… a betonbiztosnak hitt házasságom alapjaiban reng meg. Mert teljesen tévesen vontam le következtetéseket. - Hát Dylan neked mindig igazad volt. Én sosem tettem fel a legfontosabb kérdéseket: Nem akarta a gyereket igaz?
Nehéz lemondani egy kényelmes életről. Ace mindig is… ilyen volt. Colleen-nal is. Mással is. Nehezen adja fel a jól működő rendszereket. Az én gyerekem már leérettségizett, Ace nem tudja még azt se elfogadni, hogy most úgy néz ki neki gyereke lesz. Szóval alapvetően nem lepett volna meg, ha ez nem az ő gyereke - szúrja oda Dylan.
Kösz.
Te vagy Ace felesége.
Kim is ezt mondogatja.
Azért, mert vitathatatlan tény.
Dylan, eddig mindig azt akartam, hogy árulj el dolgokat Ace-ről… a múltjáról… én… nem is tudom, hogy jobb-e hogy most már ezeket tudom… lehet… most lefekszem inkább - ütögetem meg az erkély korlátját és otthagyom Dylant.
Mintha fejbe vágtak volna a Cola House egyik téglájával. Én… én ezt nem tudom felfogni. Nekem itt egy vízválasztó van. Egyszerre a kirakós kezd más képet kiadni, mint amit eddig építettem belőle. Mintha hiányzott volna ez az egyetlen elem, ami mindent megváltoztat, az egész képet. Más színben látok mindent. Csak fekszem az öcsém ágyában és nézem magam felett a plafont. Ez… minden… csak nem az… ami eddig volt. Megváltozott a múlt és a jelen is. Egyetlen puzzle, amitől darabjaira hullott az egész kép. Az egész életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése