Egy átbulizott éjszaka után én képtelen vagyok újra buliba menni. Nekem ez a ritmus nem megy. Egy buli után én azt napokig pihenem. Ebből is jól látszik, hogy ez a világ nem az én világom. A saját házibulinkat pihenem.
Ace-nek viszont estje van, tehát ő elment a klubba… Kimmel.
Nem volt lélekerőm erre a kettősre érdemileg reagálni. Ace elvégre dolgozni ment. Kim szórakozni. Alex maradt itthon a kicsivel. Elkerülhetetlen, még egy ekkora házban is, mint a Cola House, hogy mi ketten találkozzunk. Leül velem szemközt az Irwell panorámához.
Van még benne? - kérdezi a teáskannára mutatva.
Tölts csak! - biccentek rá, de kerülöm a tekintetét. Alex nyugodtan forrázza le a teafilterét. Én csak az Irwellt nézem az éjszakai fényekben. Nem akarok Alex-re nézni. Hogyan néznék egyáltalán rá? Nincsen megfelelő arckifejezésem, ami ide való lenne.
Talán… megbeszélhetnénk… a múltkorit…
Alex, semmit sem kell túlpszichologizálnod - szúrom közbe élesen.
Liv, a házban kábé mindenki érzi, hogy két méteres sugárban kerülsz, ami elég feltűnő.
Bocs, hogy nem tudom olyan jól palástolni a történteket, mint mindenki más. Én nem tudok jól reagálni arra az esetre, hogy ebben a házban kábé mindenkit becsaptam, megcsaltam, elsősorban saját magamat - fakadok ki.
Túlreagálod.
Ebben a mondatodban teljesen olyan vagy, mint Ace. És ezt utálom - vetem Alex-re futólag a pillantásomat.
Bocs. Ha ennyire túlmisztifikálod, akkor mi ez? Belémzúgtál?
Dehogy! - fújtatom a teáscsészémbe és kortyolok a meleg teából.
Az jó, mert megijedtem, hogy mégis - feleli Alex.
Akkor szerintem ezt tisztáztuk - biccentek rá. - A kapcsolatunk romantikus szálként nem működik. És ez megnyugtató.
Ettől én még maximálisan tisztellek Liv.
Azért feküdtél le velem mert tisztelsz? - grimaszolok.
Nem.
Akkor, miért? Szánalomból? Mert egyáltalán nem hiányzik, hogy valaki szánalomból megdugjon, csak azért mert annyira szerencsétlennek nézek ki, hogy vigasztalásként inkább megbasz! - fakadok ki rá.
Nem értem miért kapod fel rám a vizet! Egyáltalán nem szánalomból feküdtem le veled és nem is azért, hogy egy dugással vigasztalgassalak! - csattan fel Alex is. A mindig nyugodt Alex-ből ki sem néztem, hogy ennyire ki tud fakadni. Kidagadnak az erei, de a hangját nem emeli fel. Inkább sziszeg. Bámulatos önkontrollja van, gondolom a gyerek miatt. Nem akarja felébreszteni.
Akkor? Akkor minek kellett ez? Nem gondolod, hogy nekem már így is éppen elég bonyolult és szar az életem? Szerinted kellett nekem még ez is hozzá?
Ne kend rám az egészet! Te is benne voltál! - sziszegi.
Én, gyógyszeres befolyás alatt voltam, nem voltam igazán beszámítható. Ellentétben veled. Szóval a te felelősséged mégiscsak nagyobb a dologban, mint az enyém - emlékeztetem.
Jól van, ha ennyire ki akarod erőszakolni, tessék, rutinos felelősségvállaló vagyok, jobban megy nekem húsz évesen mint másoknak, szóval, egyszerűen rendben, én vagyok a hibás. én kezdeményeztem és azért, mert jól esett. Tessék! Nem elég ennyi? Neked mindenképpen világmegváltó dolog kell hogy legyen egy sima dugás? Én ráadásul csak Kimmel feküdtem le, esélyem sem volt mással. Elsőre gyereket csináltam. Mi van, ha csak kíváncsi voltam? Le akartam feküdni valaki mással is a feleségemen kívül, tekintve, hogy nekem ez a korszak teljesen kimaradt az életemből, úgy voltam vele családon belül marad. Miért ne? Kihasználtalak! Tessék, jobban érzed ettől magad? Jobb mint a szánalomból vagy vigasztalásból szeretkezés?
Nagyszerű. Hogy e nemes feladatra éppen rám esett a választásod! Nekem és Kimnek nem azonos a családnevünk, az értékrendünk, a viselkedésünk egyáltalán semmink. Szóval nem foghatod arra ezt a kis balesetet, hogy benézted, összetévesztettél, vagy akármi.
Nem volt baleset. Szándékos tett volt.
Ha szándékosan is csináltad. Hiba volt nekünk kettőnknek lefeküdni egymással.
Nem fogalmaznék ennyire szélsőségesen. Nem tűnt hibának. Nem is akarom minősíteni Liv. Nem akarok kettőnk felett pálcát törni. Megtettük. Pont. Igazán azt nem látom rajtad, hogy túl tudnál ezen lépni.
Mert nekem nem szokásom túltenni magam ilyesmin! Vagy másoknak hazudni. Magamnak hazudni könnyebb.
Én nem is arra kértelek, hogy hazudj bármit is. Hanem, hogy őszintén beszéljünk, mi ketten. Arról, ami történt.
Mert megbántad.
Nem bántam meg. Liv! Kérlek, ne szólj folyton közbe. Állandóan kritikai margó megjegyzéseket teszel a mondatokhoz. Mondták már, hogy kurva idegesítő?
Igen.
Talán igazuk volt. Liv, tisztellek, kedvellek, és jól esett. Megtettem, ennyi. Nem gondoltam mögé többet. De nem akarom, hogy ez közénk álljon. Hogy folyton kerülj. Engem. A tekintetemet. Rokonok vagyunk, szerintem még barátok is. Az, hogy mi van veletek, az mindig fontos lesz nekünk. Kimnek is, nekem is. Őszintén nekem ezzel nincs több tervem és célom. TE mit hazudtál be azon az éjszakán?
Fogalmam nincs. Nem mindig vagyok tudatos, különösen ha magamnak hazudok be bármit is. De igen, talán arra gondoltam, neked olyan könnyen, gyorsan és jól ment elsőre is. Csinálhatnál nekem is egy kisbabát - sóhajtok mélyet. - Igen erre gondoltam - vallom be végül.
Hazugság volt?
Magamnak? Igen… mert hát én… én nem tőled akarnám azt a gyereket, hanem Ace-től. Szóval becsapnék mindenkit. De legfőképpen magamat, közben meg, annyira vágyom egy gyerekre. Hogy már mindegy lenne kitől.
Azzal nem oldottunk volna meg semmit Liv.
Márpedig te a megoldásokért élsz-halsz - biccentek rá és hátradöntöm a fejem. Kiengedett belőlem az a végtelenített feszültség.
Igen - mosolyog rám Alex. Visszamosolygok rá. Alexnek igaza volt. Kellett nekünk kettőnknek egy tisztázó beszélgetés. Egy igazán őszinte beszélgetés, kendőzetlenül. Álarcok nélkül.
Hogyan nevezzük a matematikában, ha valaminek nincsen megoldása? - kérdezek végül rá.
A legtöbbször a megoldhatatlan kifejezést használjuk rá. De… szerintem inkább az a jellemző, hogy nem megoldhatatlanná válik a feladat, hanem több megoldása lesz…
S melyik a több közül a jó megoldás, igaz?
Nem… nincs jó, vagy rossz megoldás Liv. Csak megoldás van. A matematika nem erkölcsös, nem mérlegel jó és rossz közt. Csak a megoldás a lényeg. Emlékszel mit mondtam? A szerelem… bonyodalom… a kettőnk gyereke is az lenne Liv… mert onnantól… több megoldás lesz…
Szétágazik egyetlen megoldásból többféle megoldássá - bólintok rá. - Igaz.
Igen… amikor azt várnád, hogy megkapod az egyetlen megoldást, helyette a papíron szépen levezeted a két megoldást. Egymás mellett. S mindkettő működik. Mindkettő ugyanúgy egyenértékű, megoldás.
Jó levezetés volt Alex. Kösz - nézek rá. - A végtelenségig tudnék veled közösen teázni.
Liv, nyugodj meg, a végtelenségig is fogunk mi ketten együtt teázni! - mosolyog rám Alex és átnyúl az asztalon, megszorítja a kezem.
Kösz Alex - szorítom vissza, meleg nyugtató kézfogását.
Barátok vagyunk? - kacsint rám Alex.
Örökké.
Örökké!
Másnap estére csak a fiúk mennek el sörözni. Kim nem szereti a sört én nem iszom sört, igazán ez a program Alexnek szól. Ace meg bőven ismer pub-okat Manchesterben. Kim a gyereket próbálja altatni, úgyhogy fekszünk Axel mellett és beszélgetünk. Axel Kim-et tapogatja és közben nagy szemekkel minket néz. Végre elnehezedik a szemhéja és lassan elbóbiskol. Kim törökülésbe ül és fáradtan túrja át a haját.Végeláthatatlan panaszáradatomat zúdítottam rá, főleg Ace-ről.
A házassággal megváltoznak az emberek Liv - Kim megigazgatja a pizsamatopja vékony pántját a vállán.
Igaz. De nem csak az emberek… minden változik – fordulok hasra az ágyon. - Tudod amióta ismerem Ace-t, ott az elején minden, amit csinált, a zene és minden underground volt. Az éjszakai élet része. Nem is tudom, olyan titokzatos. Titkos dolog. Izgalmasnak és érdekesnek tűnt. Tiltottnak. Ma már a techno és az a világ, amit Ace képviselt számomra, mainstream lett. Mindenki ismeri, népszerű lett. Nincs meg benne az a csipetnyi titkos fűszer, ami miatt Ace olyan… különleges volt. Valahogy… már nem látom benne azt… mint régen.
Szerintem megvan benne, és benned is és bennem is az ami különlegessé tesz. Persze, hogy a házasság egy idő után unalmassá válik Liv, hiszen kiismered a másikat - bólint rá Kim. Fellélegzés végre Kimmel beszélni. Valamiről, amit talán ő is ért , ugyanúgy mint én. S megért. - Tudod Alex és én annyira ellentétesen éltünk. A házasságunk előtt. Sok mindenben csiszolódsz, de… mi ketten totálisan ellentétesek voltunk. Nekem döntően szexkapcsolataim voltak. A szexet meg nem lehet hosszú távon negligálni és úgy csinálni, mintha erre nem is lenne szükség. Engem boldogtalanná tett ez az állapot. Testiség nélküli mindennapjaink voltak. Majd megőrültem a szexhiánytól - csendesen felnevetek. - Ez komoly Liv, nem viccelek. Én a betege voltam, hogy nem szexeltem. A szex hiányát hosszú távon semmi sem pótolja.
S mi a megoldás?
Pótolni kell.
Thunderzappal?
Hát ha ő van kéznél, akkor éppen vele.
Tényleg… megvolt?
Ja, volt valami.
Mással is?
Mással is.
Kikkel?
Mindegy is, néhányan a klubból - feleli kitérően Kim. - Liv, gondolj bele, amikor az elején voltatok? Amikor először találkoztatok. Éjjel-nappal rá gondoltál, az egész lelkesítő és izgalmas volt. alig vártad, hogy újra együtt legyetek. de a házasságban… unatkozunk. Ez persze nem mentség arra, hogy megtegyek dolgokat, de…az unalom olyan, mint a lassan ható méreg. Elkerülhetetlenül az áldozataivá válunk. Fejlődni kell. Amikor átköltöztünk a kontinensre megvolt a fejlődés, munkával teli napok. közös tervek, célok, beszélgetünk. De… muszáj, hogy legyen életünk a házastársunkon kívül. Nincs igazam Liv?
Hát… én ezen még nem gondolkodtam így - nyögöm végül tehetetlenül.
Én nem szeretek unatkozni. Megöl az unalom. Kikészülök tőle. Kell a változatosság. Megőrülnék, ha csak Alex-et kellene hallgatnom nonstop.
Aham…én… én nem Ace-t unom. Hanem azt, hogy sosincs velem. Folyton jön-megy. Bulik, kertészet, programok, DJ leckék folyton van valami. Mindig is volt. Mindig is menőkés volt, de… de ez…van állandóan… Tökre szeretnék csak átlagos házaspárként bepunnyadni vele a tévé elé érted?
Ace nem egy punnyadós pasi Liv - nevet fel Kim.
Tudom - mosolygok rá.
Akkor ne várd tőle, hogy punnyadjon - nevet Kim.
Akkor mit csináljak, ha én vágyom a punnyadásra.
Punnyadj mással! - szólít fel Kim.
OKé - legyintek rá.- De kivel?
Alex-el tök jókat lehet punnyadni. Nyugdíjas tempó. Ő úgy vezet, úgy sup-ol, úgy… kölcsönadom neked. Punnyadj vele!
Na kösz - nevetek rá.
A vendéghálószoba fürdőkádját teleengedve merülök el a fürdővízbe. A kád szélére döntve a tarkóm lehunyom a szemem. El tudnék aludni ebben a kád meleg vízben.
Meglehetősen enervált vagy mostanában - szólal meg Ace az ágyban felkönyökölve rekedtes hangon. Átjöttünk a vendéghálóba, amíg fürdőzöm.
Lehet, bocs… igazán csak nem is tudom mi van velem - futó pillantást vetek felé.
Sok volt, intenzív volt ez a pár hét az unokatesódékkal - bólint végül Ace.
Igen, folyton programokat szervezni, a DJ leckék is, az esti bulik…Zavar? Kim? Hogy közelebb kerültünk hozzájuk?
Nem igazán a zavar a legjobb kifejezés erre - Ace a Kim festette vásznakat nézi miközben gondolkodik. - Kicsit úgy érzem egzecíroztatsz Kimmel. Egyszerre egy kiképzés, és hadgyakorlat. Kim egy nehéztüzérség. Éles bevetésen vagyok és úgy érzem, nem csak a harcokat, de az egész háborút el fogom veszíteni - néz rám komolyan Ace.
Kim emlékeztet Colleen-ra igaz? - adom meg magam. - Ebbe nem gondoltam bele, bocs.
Kim a húsz éves Colleen.
Akivel együtt éltél.
Igen. Akivel együtt éltem. Akibe pontosan tudod mennyire bele voltam zúgva. Fiatal, állatira dögös, mindenben benne van, bevállalós… rendkívül sokkoló élmény most Kim, mert előhozza belőlem az akkori énemet. Nagyon furcsa nekem is ráeszmélnem…
… hogy mennyire szeretted azt az életet. Amit még nem csesztél el Colleen-nal.
Ez az egész egy érzelmi katarzis, Liv nem vagyok biztos benne, hogy jól kezelem a dolgokat jelenleg. Nem tudom felmérni, hogyan reagálok helyzetekre, dolgokra. Nem érzem magabiztosnak magam ebben a helyzetben. Lehet kicsit sodródom az eseményekkel.
Lehet, hogy én is. Mi történik, ha két víztömeg találkozik Ace? Te mint tenger, Kim mint óceán?
Tenger és óceán sótartalma, hőmérséklete, sűrűsége eltérhet.
Ez megakadályozza, hogy keveredjenek?
Kezdetben éles határvonal látszódik a kettő között… időbe telik, mire keverednek egymással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése