Fényjáték

Wave

“Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Te meg én. King Wave”

Tökéletes Blackpooli hétvégének nézünk elébe. Amynek csak szerdán küldtem át a programot.  A hétvégén kezdődik a fény és táncfesztivál és arra gondoltam ez lenne most kettőnknek a tökéletes kikapcsolódás. 

A blackpooli sétány a fényfesztiválon még szebb és rengeteg program és műsor kapcsolódik hozzá. A nyitóesten mi is beállunk a sorba és kocsival világítunk a menetben. Végignézzük az interaktív vetítéseket,  a művészi fényjátékokat, épületvetítéseket, a víztorony számos fényjátékot játszik, az éjszakai égbolt vetítést, a vízen vetítést. Sétálunk a sétány milliónyi világító lámpása alatt, az egyik árusnál veszek egy szív medált Amynek, amiben a következő szöveg fut: “Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Te meg én.” Amy tiltakozik, de végül duplán a csuklójára tekerem és rákapcsolom a billenőt. 

Hűvös az este, és egyáltalán nincs kedvünk még felmenni Corn lakásába. Sokan vannak a sétányon, az utcákon is. Igazi fesztiválidény, még a műsorok zárása után is.   Amy ujjait simogatom a kezeim közt. Teljes relaxáció. Bárcsak minden napra elraktározhatnék egy befőttnyi adagot ebből az estéből. Csodálatos lenne. Jobb, mint egy kávészünet.  Annyira zsúfolt hetem volt. Egyszerűen csak el akarom felejteni a vállalatnál töltött hetet, és élvezni az Amyvel töltött időt. 

Hajnalban érünk fel a lakásba és nem nagyon gondolkodunk azon, hogy késő van-e vagy korán, vagy hogy mennyire vagyunk fáradtak. Amy feneke a tenyerembe simul, lehelete párát képez a bőrömön. A haja reggelre kedvesen kócos és hullámos marad.  A reggeli napfényben nézem Amy vörös haját, ő meg engem.

• Mire gondolsz? - simítom végig a lábszárát.
• Taníts meg pókerezni! - jelenti ki Amy.
• Most? - könyökölök fel az ágyban.
• Miért ne? Van időnk nem? Te meg imádsz játszani - összegzi.
• Na jó. De játszani tétért izgalmas - sandítok rá.
• Ha te nyersz főzök neked ma valamit. Ha én nyerek, akkor elviszel egy étterembe - jelenti be Amy.
• Húha izgalmas tét! - vigyorgok rá. Cornnal játszottunk néhány házipartit. Úgyhogy kiveszem a komódjából a pókerkártyát. Amy felül az ágyon és figyeli, ahogy keverek és osztok. Amyt nézem, aki a hajába túr és figyel. Felnéz rám.
• Miért nézel? - kérdezi nevetve.
• Kurva jó illatod van. Más mint amit az elején használtál. Már a pikniken is éreztem. Mi ez?
• Új testápolóm van - biccent rá Amy. - Nem gondoltam, hogy ennyire érezni - Amy megszagolja a saját karját. - Én egyáltalán nem érzem.
• Baromira jó illat. Komolyan. Tetszik rajtad - megnézem Amy lapjait. - Oké, a lényeg, hogy játék közben próbáld tartalékolni a lapjaidat, érzékelni, hogy éppen neked kedvez vagy sem a lapjárás. Mondjuk ezt a két lapot eldobhatod. Az értékesebb lapokra játszunk most…

Két óra játék után eldönthettük, hogy én nyertem, vagyis Amy ebédet fog főzni. Zuhanyzás után mindketten a konyhában állunk és Amy a hűtő tartalmát figyeli. Tulajdonképpen szinte semmi nincs a hűtőben. Eleve kicsi is. A konyhapultra könyököl és a telefonját lapozgatja.

• A divatblogom mellett van egy zárt titkosított  főző blogom is, de ezt csak én használom, ide mentem a jó recepteket - magyarázza, miközben a receptjei között válogat. - Legyen ez! El kell mennünk bevásárolni - néz fel rám és tettre készen cipőt húz. Mosolygok rajta, mennyire elszánt lett. Eleve mondketten tudtuk, hogy ő fog főzni, de izgalmas volt Amyvel “tétre” játszani.
• Steak vagy bárány? - kérdezi Amy várakozón a pultnak döntve a csípőjét. Szexi. A konyhában is.
• Lássuk csak. Szerintem te nem steak-es típus vagy, tehát hogy ne kelljen mellettem éhen halnod legyen bárány - biccentek rá. - De felőlem lehet hal és sült krumpli is.
• Mi? Fish&chips? Az ma már szinte egyenlő lett a street food-al, nem. Tisztességes ételt főzök, nem sült krumplit. Kíváncsi vagy hogyan főzök, akkor ki kell tennem magamért - jelenti ki Amy harciasan. - Egy igazi angol étellel. Shepherds Pie lesz!

Amyvel bevásárolni nem éppen szokványos tevékenység. Kábé még soha nem csináltunk együtt ilyesmit. Nem is nagyon találjuk a helyünket a boltban egymás mellett. Általában én is egyedül vásárolok és feltételezem Amy is. Mert célirányosan kosarat ragad és jön-megy a sorok között. A Franchise legnagyobb előnye, hogy tök mindegy hol van a bolt, mindent ugyanott találsz. Tehát könnyű kiigazodni. Amy sem sokat bizonytalankodik a sorokon haladva. Shepherds pie-t fog készíteni az egyik legalapvetőbb angol ételt. Ez egyrészt merész dolog, mert erről az ételről mindenkinek van valami “hazai” ízélménye, márpedig anyám alapvetően jól főz, ha éppen kedve van hozzá.

Tehát anyámat lekörözni nem lesz könnyű. Még egy csajom se főzött nekem. Nem véletlenül. Vagy mert nem tudtak főzni, vagy mert ismerték anyámat, és a főztjét.  Amy viszont mindenben egyedi. Ő egy anyuka, aki tud főzni. Beismerem kíváncsi vagyok, hogy milyen az Amy féle hagyományos tradicionális angol Shepherd Pie. Ráadásul fogalma sincs róla, hogy anyám állatira jól tud minden ilyen sütőben sült cuccot csinálni, a crumble-től a shepherds pie-ig.

Amíg Amy a bárányhúst daráltatja, addig én bort válogatok. Fűszereket is veszünk, mert Corn lakásában szinte só sincs. Én fizetek és végül két táskával megrakva térünk vissza. Szemetel az eső, de nem zavaró. Kicsit sötét van, úgyhogy villanyt kell kapcsolnunk a konyhában.

Nagyon jól összedolgozunk a konyhában, amíg Amy a húst készíti addig én a krumplit. Amy magabiztosnak tűnik. Valószínűleg nem először csinálja, úgyhogy rutinból végzi a feladatokat. 

• Szoktál főzni? - kérdez rá Amy.
• Nem nagyon. Anyámék folyton az étkező, konyha, nappali részen vannak, ha otthon vannak, kivéve persze, ha anyám a műteremben van, szóval ha lehet, kerültem gyerekként is ezeket a területeket.
• Tehát anyukád művész?
• Fest. Aham.
• Mit fest?
• Csupa megmagyarázhatatlan értelmetlenségeket szokott festeni, általában a színtartomány sötétebb részéből, de megrendelésre értelmes dolgokat is csinált már. Főleg tájképeket, helyi sajátosságokat. Ha jártál a várban, vagy a templomban akkor nagyapám faszobraiból, meg anyám festményeiből is láthattál párat.
• Tehát művészcsaládból származol. Hogyhogy nem lettél művész? - néz rám érdeklődve Amy.
• A művészet hobby. Végülis anyámnak is. El lettünk terelve a “hobbiktól”, mert fontosabb feladatokra vagyunk hivatottak. Én és az öcsém.
• Szigorúan hangzik.
• Az is. A művészet szabadidős tevékenység. Apám is zenélt például. Van egy zenekara. De… ez kívül esik a munka fogalmán.
• Értem. Furcsa lehet. Mármint én világ életemben valahogy a divathoz kötődtem, és végülis egy fehérneműboltban dolgozok. Nekem mindig minden a ruhák körül forgott. Nem nagyon volt más. Legfeljebb a konyha.
• Anyám is szeret főzni.
• Akkor ki kell tennem magamért - állapítja meg Amy.
• Mondhatni - vigyorgok rá. - De neki ott van a festés is. Az egész munka a vállalatnál rá van kényszerítve. Úgy érzem anyám a legőszintébb ember a családomban. Számtalanszor volt, hogy gyerekként is bevittek a vállalathoz. Ott ültem anyám irodájában, és anyám ült a gépe előtt és csak azt hajtogatta, mikor lesz már öt óra!? Szenved a jelenlegi munkakörben. Elvesztegetett tehetség. De egyszerűen rossz helyen van. Áthelyezném.
• Mi tart vissza?
• Hát az, hogy nem én vagyok az irányító jelenleg. Csak ha válsághelyzetet jelentek be akkor vehetem át az irányítást. De minden átszervezés egyben… stresszhelyzet is. Bizonytalanság. A legrosszabb, ami történhet egy vállalaton belül az átszervezés. Nehezen viselik az emberek. Ez nagy lépés. Még nem vagyok rá felkészülve.
• A pénzügy szívás - jegyzi meg Amy. - Én ha tehetem Júliára passzolom a napi nyitást és zárást is. Az olyan nagy felelősség. Gondold el, ha szabadságon van! Mindent nekem kell csinálni - ingatja a fejét. 

Betolja a sütőbe a Shepherds Piet. Meglep, hogy Corn szekrényében talált piteformát. Amy is a tetejére kent vajra esküszik akárcsak anyám. Azt hiszem nagyon hasonló ízvilág fog köszönteni, mint amit otthon ettem. Megterítek, és leoltom a villanyt, helyette gyertyát gyújtok végig a fürdőszobáig, ahol elkezdem engedni a fürdővizünket.

Amikor Amy feltálalja az ételt. Nem kell csalódnom. Amy szuper anyuka. Nagyon jól főz. Első osztályú. Legalább olyan jó, mint anyám főztje. Talán kicsivel jobb is. De igazán csak azért, mert Amyvel eszem. Amy vörös haja egészen titokzatosan tüzes a gyertyafényben. A szívmedált a nyakába tette és türkiz szinű félvállas ruha van rajta. Dögös nő. Tetszik nekem. Alig tüntetem el az utolsó falatot a tányéromról a fürdőbe húzom magam után és mindent lehámozok róla. Faljuk egymást a párás fürdőszoba nehéz levegőjén és Amy hófehér habteste eltűnik a habfürdő mélyén. Az ujjaimmal keresgélem és tapintom ki Amy testének vonalait a víz alatt. Ficánkolunk a nagy kádban, mint Corn halai a hatalmas térválasztó akváriumában. Amy feneke az ujjaimra csúszik, zihálva mélyen magába fogad, aztán én türelmetlenül beléhatolok. Meg sem szárítkozunk vizesen esünk Corn ágyába, és csak este tíz után jutunk ki a fényjátékra a parti sétányra.

A vasárnap reggel mindig mélypont. Egyrészt ideges vagyok a hétfői értekezletek miatt, másrészt utálom, hogy Amytől el kell válnom. A Greegs autós részében reggelizünk.

• Mit kérsz? - nézek Amyre a sebváltó felett.
• Egy gyümölcssalátát és egy baconos szendvicset - én kávét kérek, Amy narancslevet. Hazafelé a kocsiban reggelizünk. Késésben vagyunk. Én biztosan.
• Hányra kell Kellyért menned? - kérdezem.
• Most a nagyszülők hozzák, általában ebéd után - Amy az eperszemeket válogatja ki előbb a salátából.
• Egyszer elmehetnénk közösen sárkányt eregetni.
• Júlia nélkül? - Amy a homlokát ráncolja. - Nem. Az nem lenne jó. Így is egész héten Choco-t rajzolta, meg a csapatot. Túl feltűnő lenne otthon.
• Biztosan férjnél vagy? - kérdezem kétkedve.
• A férjem hétvégén dolgozik. Kábé harminc-harminchat órát, péntektől vasárnapig. Sosincs közös hétvégénk. Nagyon sokat ártott ez az egész a családunknak. Nincsenek közös programjaink.
• Ha az én feleségem lennél tutira nem hagynálak hétvégén egyedül - feszülök meg.
• Mert?
• Mert túl jól nézel ki. 
• Kösz, ezt dícséretnek veszem - nevet fel Amy. - Gary nem egy féltékeny típus.
• Nem volt még oka rá?
• Oka sem volt rá, meg… mi nem így gondolkodunk. Nem tudom.
• Fura.
• Hagyjuk, ne rólam beszéljünk. Neked mi lesz a héten?
• Egy értekezlettel kezdek… még semmit nem néztem át az anyagokból, úgyhogy ma egész nap azt fogom csinálni - lefékezek az üzletház előtt. - Tetszett a fényjáték?
• Nagyon. Jövőhét végén?
• Aham. Most végig kivilágítás van.
• Hétközben?
• Majd meglátom. Talán...írok, vagy munkaidőben hívlak.
• Oké, az jó lesz - futólag megcsókolom, s Amy kisurran mellőlem. Az állati jó testápoló illatát egy ideig még őrzi a kocsim. Aztán ezt sem érzem belőle.  Most egyszerre úgy érzem elcseszett dolog ez az egész…

Divat a piknik

Amy

"A piknik sosem megy ki a divatból, különösen, ha enyhe az idő. A kedvencem a vászoncipő, hozzá farmerruha, de mindenképpen ruha. Vászoncipő+ruha, az igazi piknikkombináció. Szuper időnk van egy hétvégi piknikhez! Amy blogbejegyzés 8.45"

Wave egészen más most. Nem gondoltam róla, hogy van háziállata. Látszik, hogy együtt nőttek fel és a kutya nagyon imádja. Szüntelen játszana. Wave cipőorrával vív harcot, valószínűleg valami ilyet játszhattak otthon. Wave botokat dobál neki, végül átengedi a két gyereknek a kutyát. Kelly és Julia fia is oda meg vissza van, hogy egy állat is előkerült a kirándulásra, és kutyáznak. A gyerekek és az állatok mindig olyan gyorsan kötnek jó barátságokat. 

Többször észrevettem, hogy Wave figyel. Persze napszemüveg mögött nem egyértelmű, hogy engem néz. De mégis éreztem, hogy néz. Engem, a lányommal. Hogy milyenek vagyunk együtt. Gondolom azért, mert egy egészen új oldalamat ismeri meg. Nem a Silent Discos flörtölő lány, nem a blackpooli szerető, hanem most úgy lát, mint Kelly anyját. Egy nőt a gyerekével. 

Nekem is más élmény Wave-t nem Blackpoolban látni. Wave nem egy feszengő típus, távol áll tőle a Gary féle introvertáltság. Wave fesztelenül beszélget Callum-mal. Gőzöm sincs a két pasi ugyan mi közös témát találhatott, de beszélnek.  Talán autók, vagy sport, vagy akármi. Júliával a piknikhez terítünk Gyümölcslevet és teát is hoztunk a gyerekeknek. Júliára aztán lehet számítani, ő bort is hozott. Én főleg sütöttem. Scone, húsos és gyümölcsös pite és Júliával együtt a szendvicsvariációink nagy skáláját összekészítettük.  A gyerekeket nem lehet odacsábítani a piknikhez, úgyhogy négyesben ülünk le. Wave az oldalára fekszik, és a scone-al az eperdzsemmet mártogatja a tányérról.

• Ennek a cuccnak jó íze van, nem ettem még ilyen ízűt - forgatja a kezében a scone-t a rejtelmeit kutatva.
• Amy sütötte - jegyzi meg Júlia és rámkacsint.
• Komolyan? - Wave alaposan megforgatja ujjai közt a süteményt. - Ezt te sütötted? - kérdezi Wave és feltolja a szemüvegét az orráról.
• Miért az olyan hihetetlen dolog, hogy sütök? - nevetek rá.
• Hát ja, az én anyám… mondjuk úgy inkább kerülte a konyhát, mint hogy barátságban lett volna a fakanállal. Úgyhogy nem is alakult ki bennem ez a tipikus, a nőnek a konyhában a helye  felfogás. Anyámat se láttam ott szinte soha. Jobban ismertem a sarki indiai ételbár menülapját, mint a saját hűtőnk tartalmát - jegyzi meg Wave. Fürkészve nézek Wave-re. Amit most elárult, nagyon sok mindent elmond Wave-ről, talán többet, mint amit elsőre gondolna ő vagy én. Úgyhogy elraktározom magamban az információt.
• Amy nyithatna egy éttermet, nagyon jól főz - Júlia túldícsér, én meg zavarban vagyok.
• Ezt az oldaladat sem ismerem még - állapítja meg Wave. - De egyszer főzhetnél nekem.
• Jó, majd egyszer - biccentek rá. A hol és a mikor az elég nagy kérdés. Wave az ujjaival átsimítja az államat, tenyere a tarkómra simul és beletúr a hajamba. Enyhén maga felé húz, hogy az ajkaink találkozzanak.
• Anya! Szomjas vagyok! - Kelly hangja csattan a távolból. Zavartan kapom el a fejem és müanyagpoharat keresek a gyerekeknek. Nagy iramban rohannak felénk.
• … és éhes! - Júlia fia ugrik közénk, csaknem mindent szétrombolva a piknikből. Kelly elválaszthatatlan a tibeti terriertől, átmosogatom  a kezét, mielőtt nekilát a scone-nak. Kelly Wave-t méregeti.
• Szóval ő a te kutyád - jelenti ki Kelly.
• Aham - feleli Wave és Kellyt méricskéli. Egymást méregetik.
• Mióta a kutyád?
• Kicsit idősebb voltam nálad, amikor kaptam. Van egy tesója is, de őt általában átengedem az én tesómnak - feleli Wave.
• Anya nekem lehet kutyám?
• Nem - jelentem ki határozottan.
• És tesóm? - kérdezget tovább Kelly.
• Nem - enyhe felháborodás vegyül a hangomba.
• Ó! - ereszkedik meg Kelly válla és közben fürkészve Wavet nézi. - Akkor kölcsönadod nekem?
• A tesómat vagy a kutyámat? - vigyorog rá Wave.
• Mindkettőt! - jelenti ki Kelly magától értetődően.
• Kelly ne légy ennyire mohó! - főleg a scone-evésre értem, de nem csak arra. Kelly szörpöt kér.
• Lehet róla szó, persze csak ha anyukád beleegyezik - feleli Kellynek Wave.
• Kelly, tesókat nem szokás kölcsönözni. Azok nem könyvek - jegyzem meg.
• Én simán átadom néhány napra mindkettőt. Nem fognak hiányozni - jegyzi meg Wave.
• Hallod anya? Nem hiányozna Wave-nek - magyarázza Kelly  nagy igyekezetében eperlekvárral lecsepegtetve magát.
• Szerintem Wave kutyájának és testvérének is ki kellene kérni a véleményét előbb - zárom le.
• Oké. Majd megkérdezem őket - feleli nagy komolyan Kelly. - Wave! Te tök jó fej vagy. Júliának jó fej barátai vannak - állapítja meg Kelly végső összegzésként és ezzel elégedetten tovább eszik.
• Addig sétálok egyet! Choco! - Wave fellöki magát, hogy a gyerekeknek legyen hely a kiterített pléden és egy rövid füttyentéssel magához hívja a kutyát. Choco ügetve csatlakozik Wavehez. A két gyerek  elmélyülten lakmározni kezd. Megéheztek a friss levegőn. A fejük felett átnézek Callum és Júlia kettősére. Kérdő a tekintetem. 
• Mit gondoltok? - kérdezek rá óvatosan.
• Hogy örülök, hogy nem Gary van itt. Tottenham buzi. Plusz folyton a Liverpoolnak szurkol a Cityvel szemben. Ez a srác legalább a ManCityt szereti - összegzi Callum. - Ja, meg úgy tűnik téged is.
• Mi? Nem - nevetek zavartan.
• Nem láttad a tekintetét. Én igen - feleli Callum. Júlia egy szőlőt szemez. Engem figyel.
• Elhoztad. Hétvégén. Komoly srác Amy. Nagyon. Teljesen más vagy mellette.
• Tudom… nem is ismerek magamra. Nem tudom ki ez a lendületes nő - nézek végig magamon.
• Mi lesz Amy? - kérdez rá Júlia.
• Ez nem egy olyan kapcsolat. Ez… nem egy ásó kapa nagyharang - ingatom a fejem és elnézek Wave után. 
• Nem? - Júlia kétkedve tép le egy újabb szemet a fürtről és a szájába dobja. Nem hisz nekem. Én meg nem akarok másban hinni. Nem akarok ilyenekről álmodozni. Nincs értelme. Nem akarom megmérgezni azt, ami Wave-el most van. Minden tökéletes így, ahogy van. Nem akarok problémákat, konfliktusokat. Élvezni akarom a jelent és ennyi bőven elég. Még több is, mint amit képzelhettem magamnak. Felállok és Wave után megyek.

Elég sokat gyalogolok, mire utolérem. Wave a kutyával játszik. Nagyon jól nevelt kutya. Érti a parancsokat. Egyértelműen gyerekbarát állat. Megállok Wave mellett.

• Barátságos jószág - jegyzem meg.
• Az. Még kutyiskolába is jártam vele egy nyáron.
• Tényleg?
• Aham. Aztán ahogy kezdett benőni a fejem lágya azon gondolkodtam, mi van, ha csak azért kaptam kutyát, hogy rajta is gyakoroljam, hogyan kell másokat irányítani. Érted. Főnöknek lenni. 
• Wave szerintem állatot venni egy gyereknek kedves gesztus - nézek rá mosolyogva.
• Hát… nem ismered apámat. Akkor hidd el elgondolkodnál, vajon mi lehetett a szándéka.
• Nem hiszem, hogy egy kutyavásárlás hátsó szándékú.
• Nála mindennek van mögöttes oka, nevelői célzata. Az egész gyerekkorom a leterheltségről szólt. Nálunk nem volt pihenés. Lustálkodás. Tevékenyen kellett tölteni még a nyaralást is.
• Mh azért csak felnőttél - jegyzem meg karba tett kézzel.
• A lányod szerint jófej vagyok - húzza ki magát Wave.
• A lányom öt éves - felelek rá kétkedő mosollyal.
• Szóval, szerinted nem vagyok jófej?
• Nem ez az első jelző, ami eszembe jut rólad - vigyorgom rá.
• Tudom: Arrogáns és szexi. Beérem a válasszal, de csakis a második jelző miatt - kapja el a derekam és belecsókol a nyakamba. - Tetszik a kiscsaj. Olyan mint te, csak kicsiben. El tudom képzelni, hogy ilyen gyerek voltál.
• Én Kellynél ezerszer unalmasabb gyerek voltam - rázom a fejem.
• Nem hiszem. Azt hittem minden gyerek hisztis és fárasztó. Kelly nem is fárasztó.
• Nem voltál vele még összezárva a négy fal közé egy hétvégi esős vasárnap - nevetek rá.
• Szerintem Kelly is tök jó fej - vigyorog rám Wave.
• Kelly csak azért tart jó fejnek, mert kutyád van. Kábé mindenkit jófejnek tart, aki kutyát sétáltat - szögezem le.
• Nem baj, azért még abszolút egonövelő kijelentésnek tartom, ha egy öt éves szerint is jófej vagyok.
• Miért hívtál minket kirándulni? - kérdezek rá egyenesen.
• Azt hittem jó ötlet.
• Nem arról van szó. Úgy érzem… mintha felmérnél, mintha meg kellene felelnünk neked. Nem szeretem ezt az érzést.
• Ezt csak te képzeled bele. Szimplán érdekelt az igazi Amy. Nem az, aki el tudta hitetni velem, hogy független fiatal és állatira dögös nő. Hanem azt az Amyt, aki vagy, valójában, a mindennapokban. A hétköznapi Amyt akartam megismerni. Baj?
• Nem tudom. Én nem annyira szeretem a hétköznapi Amyt. Én jobban szeretem azt az Amyt, akit te láttál és megismertél. Mert most, hogy tudod rólam ezt… úgy érzem nem látsz már olyannak.
• Nekem ugyanaz az Amy vagy, csak most többet tudok rólad. De alapvetően ezzel nem kevesebb lettél Amy, hanem több.
• Anya! Futóversenyt akarunk! - kiabálja Kelly felém és hevesen ugrál és hadonászik. Mély sóhajjal megadom magam és felintegetek neki, hogy jöhet. Kellyvel sokat játszottuk ez, ha volt egy kis emelkedő. Nekiiramodik a dombtetőről és a karjaimba fut. Ahogy elkapom megforgatom a karjaimban, mielőtt talajt fog. Kelly ezt végeláthatatlan ideig képes játszani. Nem tudom miért, ez tényleg jó móka. Főleg ahogy nézem, ahogy mosolyogva rohan felém, ahogy visít, ahogy felkapom a földről és arra a pár másodpercre amíg forgatom egymáshoz bújunk és belélegzem az illatát. Talán ezért nem tudom megunni sosem ezt a játékot.  Egészen kicsikorától játszottunk ilyet, amióta igazán futni tudott. Kelly belerobban az ölembe és megforgatom. Wave csendesen figyel minket tisztes távolból. Összeakad a tekintetünk. Kelly megérezhette az összenézést, mert Wavere néz.
• Wave! Most te kapj el! Jó? - kérdezi Kelly, ahogy már letettem a fűbe és eltol magától.
• Én? Oké! - Kelly fentről nekiiramodik, lejtőn lefelé rohanva is kiabál és visong. Wave pedig tőle nem várt módon túlbolondozza. Hátrálni kezd, Kelly pedig nevetve próbálja beérni, végül Wave ölbe kapja, de nem azt játsza vele mint én, hanem a magasba emeli és a törzse körül egészen ügyesen megforgatja, átrakva a vállán és a hóna alatt kihúzva, jégkorcsolyabravúros emelést mutatnak be ketten. Kelly talajt fog és ugrálva visít.
• Ez de jó volt! - ugrál és közben Wave karját rángatja.  - Csináljunk ilyet újra! Légyszi! Légyszi!
• Engem is! - ordít le Júlia fia. Kelly már felszaladt vissza a dombra.
• Bakker! - fújtat Wave. - Ezt aztán megcsináltam - Wave emelőizmait alaposan megdolgoztatja a két gyerek és végül Callum is beszáll és felváltva emelgetik  rohangáló gyerekeket. 

Nagyon nehezen találok vissza a hétköznap rutinjába. A piknik kirándulásunk és Csoki, Wave kutyája Kellyben is mély nyomot hagyott, mert folyton kutyát rajzol, és Anglia legmagasabb pontját.

• Nézd anya csokibarnának rajzoltam, tejcsoki barnával színeztem - mutatja Kelly.
• AZ jó! - elmértem a cukrot? 260 gram cukor és liszt? Nem lesz túl édes? - nézem a liszt és porcukor keverékét. Gary kulcsolja a bejárati ajtót.
• Apa! Nézd lerajzoltam csokit! - szökken ki Kelly az étkezőasztalunk mellől az apja elé.
• Csoki? Miféle csoki? - Gary ledobja a kulcsát és fújtatva néz. - Kifizetted már a csekket?
• Majd holnap akarom - kezdem bekeverni a tésztát.
• Csoki Wave kutyája! Velük kirándultunk a hétvégén.
• Aha. Jó nagy kutya - néz rá Kelly rajzára Gary. - Jól szórakoztatok?
• Ó szuper volt, futottunk és piknikeztünk és adott pacsit is! - bólint hozzá lelkesen Kelly.
• Na akkor okos kutya!
• Az - Gary a hűtőben keresgél. 
• Már megint csak a süteményre gondolsz? Főzhettél volna valamit. Éhes vagyok.
• Én meg fáradt.
• Akkor hétvégén például itthon maradhattatok volna - morogja Gary. - Amúgy is miféle csoki és hullám?
• Júlia barátja, meg a kutyája. Már mondtam. 
• Teljesen behülyítette a gyereket. Remélem azért még tudják, hogy Sullivanek vagytok - morogja.
• Csak jól érezte magát ennyi - teszem be a sütőbe a formákat. - Mondtam, hogy jó lenne kirándulnunk.
• Jó. De mikor? Hétvégén én dolgozok. Hétközben meg te. Alig van szabadságom. Majd a legközelebbi banki zárásnapon.
• Jól van - hagyom rá.
• Megyek, mert csapatmegbeszélés van, fél héttől már kezdjük - vonul fel Gary az emeletre. 
• Rajzoljunk piknikest! - jelenti be Kelly és piszkafa lábakkal felsorakozunk a zöld és kék háttér előtt mind a hatan a tibeti terrierrel. Kisül a sütemény. Kellyvel eszünk és a házban egymást ugatva kergetőzünk, mint a kutyusok. Feltöltődtünk. Most egész héten ezt fogjuk játszani. Jó ötlet volt Wave-el kirándulni? Összességében úgy érzem igen. Bár azóta nem írt. Talán csak elfoglalt.