A hétvégén az őszi hideg elől lezárom a teraszt a széles üvegajtókkal és feljebb emelem a jakuzziban a hőmérsékletet. Ace a kertészetbe ment Kimmel virághagymákat válogatnak a kastélyhoz. Alex maradt itt a kisfiúval. Délutáni altatási időszak van, tehát senki sem zavarhat egy fürdőzésben. Az orvosom alternatív gyógymódokkal próbálkozik. Régen még ovulációt jelző digitális karórám is volt. Hazugság. Az sem vált be. Annyira felidegesített, hogy nem használt, hogy azóta egyáltalán nem használok karórát. Elég volt ezekből a hazugságokból. Ez az új alternatív gyógymód a relaxáció és immunrendszer erősítő terápiám. Receptre kaptam gyógyfürdő sót, úgyhogy ismét egy kezelés lesz. Relaxációs zenét indítok. Végre nem techno, nem valami modern dobszóló. Úszógyertyákat csúsztatok a vízbe és belemerülök a jakuzziba. Belülre kell fókuszálnom. Talán ez lenne a legfontosabb. Stresszmentesen. Megváltás végre nem a nappaliban bámulni a DJ leckékhez a beállítást. Kim és Ace folyton pörögnének. Én meg olyan szinten le vagyok lassulva hozzájuk képest, hogy az ellentétet egyre kevésbé tudom palástolni. Egyre mélyebbeket lélegzem. Ma jó lenne mindent kikapcsolni és mindenkit. Kint a terasz üvegajtókat veri az eső heves esőzés szakadt Manchesterre a semmiből és nem akar elállni. Az eső hangjai kellemesen beleolvadnak a relaxációs zenémbe.
Szia, csatlakozhatok? - halk, lágy hang kúszik a zenébe. Felrebbennek a szempilláim.
Ez… egy nőgyógyászati fürdőkúra, de ha téged nem zavar, gyere - nevetek fel könnyen.
Nem zavar. Végre csend van igaz? - Alex lekapja magáról a pólóját és a melegítőalsót és úgy, ahogy van fekete alsónadrágban belecsúszik a vízbe velem szemközt.
Pont erre gondoltam - sóhajtom és odébb hessegetem a vízben az úszógyertyákat. - Lökdösd el őket ha zavarnak.
Nem zavarnak, olyanok, mint azok az ázsiai úszó lámpások - nézegeti őket Alex.
Tényleg, mert lótuszvirágok - mosolygok a színes úszógyertyákat nézve. - Mi a jelentésük?
Azt hiszem kívánságok, de ránézek - Alex a jakuzzi szélénél a nadrágzsebéből kitapogatja a telefonját és rákeres a jelentésre. - Az úszó lámpások megszabadítanak minden bajtól, betegségtől, magukkal viszik a rosszat, és valóra váltják a rájuk írt kívánságokat - olvassa Alex. - Jól hangzik. Mi a betegséged?
Az orvosok sem tudják. Erős görcseim vannak és heves a vérzésem is - ereszkedem lejjebb a vízben. - Rendszertelen a ciklusom és elhúzódó a vérzésem. Már mindenféle gyógyszereket szedtem rá.
Akkor ezeket most elúsztatjuk - tereli tőlünk messzebb a gyertyákat a vízben. - Mit kívánnál?
Egy kisbabát - nézem a gyertyákat és elfutja a szemem a könny.
Jó kívánság - bólint Alex és a vízben kitapogatja a kezemet. - Gyere ülj át ide mellém és jó messzire fújjuk őket - áthelyezkedem a jakuzziban és véletlen az ölére tenyerelek.
Bocs - húzom el zavartan a kezem. - Mi volt ez a furcsa kemény - kérdezem zavartan. - Mármint nem úgy értettem - nevetek fel halkan.
Pedig jól hangzott ez az ártatlannak tűnő kérdés. Kár volt lelőni a poént, azt válaszoltam volna, hogy ez mind én vagyok bébi - vigyorog rám Alex. Kiemelkedik a vízből és megmutatja. Egy kis óvszeres tasak van nála.
Ó!
Amióta Axel besikerült egy egész szett ilyen óvszertartó tasakos boxert beszereztem. Most már csak elővigyázatosságból, de…mindig ilyet hordok. A hibáimból tanulok csak.
Azta! Azt sem tudtam, hogy léteznek ilyen boxerek - nyögöm zavartan, s bámulom, hogy Alex visszacsúsztatja a kis zsebbe az óvszert.
Hát egészen addig én sem. Különben tutira ilyet húzok, ha Kimmel töltök egy éjszakát - nevet bágyadtan Alex.
Kimnél sosem lehet tudni igaz?
Hogy mikor forrósodik fel a hangulat? Hát azt nála sosem lehet tudni - ért egyet Alex. Nézem ahogy Alex a jakuzzi túlsó végébe irányítja a gyertyáimat. - Tessék tökéletes úszó kívánság lámpás - mutat rájuk Alex.
Teljesül? - bizonytalan és kétkedő a hangom.
Persze, hogy teljesül. Ne aggódj itt vagyok, távol tartom a betegségűző lámpásaidat - vigyorog Alex.
Bár ilyen egyszerű lenne.
Liv, ez pontosan ilyen egyszerű - ahogy Alex mondja, komolyan elhiszem. Alex olyan végtelenül megnyugtató tud lenni. Fogalmam sincs hogyan éri el. Ilyen a jelleme. Árad belőle ez a végtelen nyugalom. - Nézd, ott van minden probléma és baj, és betegség… te pedig itt vagy mellettem. Nem jönnek vissza, nem engedem - Alex kész testőrként figyelni a békésen úszkáló lótuszvirágokat.
Kösz, Alex - pihegem, a tarkómat a jakuzzi szélének döntve.
Igazán nincs mit Liv, nyugodtan pihenj, biztonságban vagy, gyógyterápia, relaxáció, baba - sorolja Alex és leeresztett szemhéjjal hallgatom.
Már értem, miért választott téged Kim. Te nem bonyolítod az életet. Te leegyszerűsíted. Ez… kiváltság.
A legbonyolultabb képletet is le lehet egyszerűsíteni Liv. Meg kell oldani.
Tökéletes megoldóképességed van - bólintok rá bágyadtan. - Nekem is egy ilyen férjre lett volna szükségem - sóhajtom. Alex nem válaszol. Én meg nem akarok rá nézni. Alex közelében tényleg béke van. Ezt érzem. Árad belőle a nyugalom. Engem is megnyugtat. Nem a víz, nem a gyógyfürdősó, hanem Alex. A csendes fizikai jelenléte. Az egyszerűsége, a mondatai bíztató tisztasága.
Rendületlenül szakad az eső. Órák óta. Ítéletidő van. Ilyen heves esőzést én még Manchesterben nem láttam. Axel felébred. Alex szórakoztatja, eteti, fürdeti, játszik vele, altatja. Én az Irwell-re néző ablakokon nézek túl. Kezd sötétedni. De semmit nem látni csak a szürke esőfüggönyt. A pulton csörög a telefonom. Ace az.
Szia! Minden rendben?
Otthon?
Esik. Nagyon. Ti?
Lezárták előttünk az utat. Tizenhat ponton adtak ki árvízriasztást, a Tame folyó kilépett a medréből, előttünk vízben áll minden, nem jutok be a városba, és most mindenki a kerülőutakkal próbálkozik. Teljes a káosz. A völgyek felé egyáltalán nem engedik a forgalmat. Minden, ami mélyebben fekszik itt vízben áll.
Borzalmas, hogy fogtok hazajutni?
Fogalmam sincs. Ha sok eső fog esni, otthon sem bírja el a csatorna a vizet. Figyeld a ház mélyebben fekvő területeit.
Mit?
A nappalit, a garázst. Kérd meg Alexet, hogy a nappaliból cuccoljon fel az emeletre. Amíg nem megy le az ár, nem tudunk hazamenni. A kocsival álljatok ki a garázsból, túl közel az Irwell is. Álljatok át a ház elé, az magasabban van. Figyeld hogy mennyi a víz kint, ne álljon a kocsi vízben.
Jól van - sóhajtom. - Maradtál volna inkább a tetőtéri penthouse-ba mi?
Hát a mélygarázsba ott is befolyik a víz, szóval a kocsival gond lett volna ja. Le fog merülni a telefonom is szóval nem fogtok tudni elérni. Kim nem is hozott telefont. Figyeld a híreket.
Jól van - ismétlem. - Letehetem most már? - morgom.
Figyeld a vízállást! Szia! - Ace bontja a vonalat. Én meg kedvetlenül nézek hátra Alexre.
A külső városrészekben rekedtek. Nem jutnak be Manchesterbe. Útjukat állja a víz. Nekünk is feljebb kell hozni a kocsikat.
Nem gond, add a kulcsokat, átállok a kocsikkal! - Alex csak kabátot kap magára és kisiet. Innen nem látom mit ügyködik a garázsban,valószínűleg feljebb hozta a saját kocsijukat és az én kocsimat, néhány perccel később tér vissza. - Hát elkelne a segítség! Hozd a babafigyelőt és gyere a garázsba! - végigsietek a folyosón és Axel mellől csendben elemelem a babafigyelőt a kabátzsebembe csúsztatom és felveszem rajta a hangerőt. Csak egy bújtatós cipőbe dugom a lábam és átsietek a garázshoz. A kapuban megállok.
Ah… miért van itt ennyi víz? - elhűlve nézem, ahogy Ace hólapátjával próbálja a vizet Alex kilapátolni a garázsból. Alex csak a lefolyó felé int, ahonnan bugyogva tör vissza az elvezetetlen esővíz. Körbenézek, hogy mivel tudnék neki segíteni. Csak egy seprű akad a kezembe, azzal kezdem kifelé söpörni én is a vizet. Végeláthatatlan küzdelemnek tűnik az egész. Alex szó nélkül lapátol én meg seprem minél nagyobb lendülettel a vizet a garázskapun kívülre. Megszűnt az idő. Ránk sötétedett. Az utcai lámpák és a garázsunk világításában mossuk, a latyakos, szutykos esővizet a garázsból kifelé.
Ez egy vizes nap - állapítja meg Alex. Nevethetnékem támad, de egyáltalán nem találom viccesnek a helyzetet. Alex végtelen nyugalommal lapátol, Ace már javában károkodna ilyenkor és tiszta ideg lenne. De Alex csak végzi, amit kell, szerencse, hogy Alex van most itthon és nem Ace. Nem tudom felmérni mennyi ideje küzdünk a visszafolydogáló vízzel, amikor végre már nem bokáig a vízben állok.
Menj be, innen már megoldom. Menj, mert megfázol! - int Alex.
Biztos?
Biztos! Na menj már! Forralj vizet addig! Én is mindjárt megyek! - engedelmeskedem Alex kérésének. Mire felforr a víz ő is megérkezik. Mindketten száraz ruhára cseréltük az átázott ruháinkat. A haját törölgetve ér a konyhaszigetünkhöz.
Ne izgulj, ez csak egy kis víz! - mosolyog rám bíztatva Alex, és nyugodtan áztatja a teafiltert a forró vízbe.
Repedés az üvegen - mormolom magam elé a tea sötét színébe meredve.
Mi?
Ez… jel. A Cola House kettőssége - felvetem Alexre a tekintetem. - Mi volt az első gondolatod a Cola House-ról?
Ipari, modern, elegáns. Olyan, amilyet Liam tervez. Melegség árad belőle, otthon, szép. Olyan, ahol gazdagok, szépek és boldog emberek laknak.
Most is ilyennek látod? Hogy kicsit jobban megismertél minket? - kérdezek rá megemelt szemöldökkel. Alex némán néz, végül levegőt vesz. A kezemet felemelve állítom le. - Ne is válaszolj! Én is ezt érzem. Állandóan. Ha vannak velünk. Ha házibuli van, ha DJ felvétel van, ha vannak velünk, akkor a Cola House egy boldogságot sugárzó hely. De… ahogy magunk maradunk… A Cola House belül egy feszült és gondokkal terhelt ház - a panaszáradatom közben Alex csendesen a teába kortyol. - Menj ki értük! Kocsival! - szólok rá végül.
Liv, ha ők nem tudnak bejönni, én sem tudok értük kimenni - racionális válasz. Alex olyan irritálóan nyugodt.
Nem vagy ideges? Ketten együtt! Egy autóban!
Amire nincsen befolyásom, én az miatt nem aggódom Liv - dől hátra Alex és vállat ránt.
Ez kész, én nem tudom felfogni a gondolatmenetedet! - fakadok ki rá. - Nem tetszik, ahogy Kim Ace-re néz.
Kim minden férfira így néz. Játszik, bolondozik, flörtöl. Aztán van, hogy túllő a célon. Azok az oltári hülyeséget csináltam című helyzetei. Ne izgulj! Szerintem tart Ace-től.
Gondolod? Én… nem tudom. Nem vagyok biztos Ace-ben sem. Sosem voltam az. Sosem tudtam mit akar, mit gondol, mit cselekszik. Teljesen kiszámíthatatlanok a lépései számomra. Sosem értettem. Sosem ismertem. Úgy érzem utál engem, utálja a Cola Houset is, és tessék most még be is ázik. Repedések a házasságomon.
Liv, ez egy extrém időjárási esemény, ne vetíts magadra vagy a házasságodra belőle.
Miért ne? Mi ez ha nem egy jel? Hogy baj van!
Én csak pocsék házasságokat láttam. Anyámék, Liamék, még az én házasságom is az - fintorog öngúnnyal Alex. - Feleségül vettem Anglia legcsapodárabb csaját. Ebben biztos vagyok. De van egy Axel Goodwin-om. Apám nevét viheti tovább. A nívódíjas, Pritzker-díjas nemzetközileg elismert kendali főépítész apám nevét.
Mintha nem is a te neved lenne - nevetek rá megenyhülten.
Én… mindig is Brooks-nak tartottam magam. Különösen, ahogy apám veszekedett rám. Még Liam is azt mondta Kimből feleséget csinálni a legostobább dolog a világon.
És… sikerült? - kérdezek rá kíváncsian.
Nem - nevet fel Alex.
Lehettél volna építész.
Te mi lettél volna?
Bankigazgató feleség - rázom meg a fejem.
Akkor igyunk mindarra, amik nem lettünk! - emeli meg a teáscsészéjét Alex és ahogy hozzákoccintom a saját csészémet Alex a csésze felett rámkacsint. Megmelengeti a szívemet. Éjfélig figyelem a híreket, aztán feladom. Bár végre már elállt az esőzés, de a csatornarendszer nem képes levezetni a nagy mennyiségű vizet. Várni kell. Már hiába hívom Ace-t lemerült a telefonja. Meg kell várniuk, hogy lefolyjon az ár, értelmetlen tovább fent maradnom. Alex és a kicsi már órák óta alszanak. Úgyhogy én is kikapcsolom a híreket, s nyugtalan álomba merülök.