DJ lesson 11

 Ace valószínűleg kialudta magát az estére, Thunderzappal vannak az otthoni privát stúdiójában, amikor hazaérek a Goodwin házaspárral. Együtt átülünk az Irwellre néző magasított asztalunkhoz.  Egy egész koktélbárnyi alkoholmennyiséget bekevertek nekünk Ace mixerei. 

• Nálatok folyton ennyien jönnek mennek? - kérdez rá Alex, ahogy Thunderzap becsapja maga mögött az ajtót.

• Igen - sóhajtok. - Állandóan van nálunk valaki.

• Azt hiszem nektek ezért nem jön össze a gyerek - jelenti ki Alex.

• Mert? - kérdezek rá és Kim is érdeklődve felfigyel.

• Mire gondolsz? 

• Kim, emlékszel a galambpárra, ami a tetőnkönt fészkelt? - kérdezi Alex.

• Igen.  Legalább háromszor költöttek ott. Mi van velük? - ráncolja a homlokát Kim.

• Utánaolvastam. Tudtátok, hogy az otthont a hím javasolja a tojónak, de a végső szó a nőstényé? A tojó, mindig olyan helyet választ, amit a legbiztonságosabbnak talál az utódok költésére és felnevelésére. Ami számára a kényelmes és nyugalmas hely, a nagy feladathoz. Azt hiszem a családalapítás az embereknél éppen ilyen kellene, hogy legyen.

• A Cole House-t Liv választotta. Én megvettem - feleli tömören Ace. Ahogy mondja az is egy sértés. Az jön le belőle, hogy valójában neki sosem tetszett a Cola House. Csak azért vette meg, mert nekem tetszett. Vagyis mi következik ebből? Hogy továbbra is pocsék ingatlanos vagyok. Csak vetettem egy házat magamnak.

• Igen, én voltam Ace ingatlanosa - nevetek fásultan, és kortyolok az italomból. Néha azt érzem, már csak bántani tudjuk egymást. A szavainkkal.

• De amióta beköltöztetek nem egy nyugodt otthon igaz? - kérdez rá megértően Alex. - Azt mondtad mindig van nálatok valaki.

• Igen, ez igaz. Folyton nagy a jövés-menés. Én sokszor átjáróháznak hívom a Cola House-t - biccentek Alexnek.

• Hát szerintem pontosan ez a baj. Hogy nincsen nyugodt légkör egy…családhoz. És ebből adódik a termékenységi problémátok - mutat rá Alex. - A galamb sem oda fészkel, ahol nagy a jövés-menés, mozgás, hanem ahol békésen nevelgethetik a fiókáikat.

Ezen így még soha nem gondolkodtam el. Ace-t nézve ő sem. Mármint én Ace-hez legelőször is egy karácsonyi házibuliba jöttem a Cola Houseba.  A Cola House-ban magától értetődőnek tűnt, hogy mindig van, volt és lesz is házibuli. S Ace imádja azt, hogy a lakása éppen teljesen megfelel egy-egy összejövetelhez. Ráadásul Manchesterben van. A közeli ismerősöket meghívni neki természetes. S ahogy kezdtek kialakulni a problémáink, egyre rendszeresebb és állandóbb lett az, hogy valaki volt nálunk. Ha nem buliban, akkor vendégségben, vagy csak úgy benézett. Ace engedélyével és küldésére itt volt. 

Amit én is úgy ahogy megfogalmaztam, hogy sosem vagyunk csak ketten. Hogy folyton nagy a nyüzsgés.

• És te Alex, mit javasolnál nekik? - kérdez rá Kim.

• Hát a padlásunkon a galambok háromszor is fészkeltek, mire teljesen sikerült betömni minden lyukat. Ha a galamboknak megfelelt a kastélyunk fészekrakásra, akkor lehet nektek is megfelelne. Jöhetnének hozzánk. Ott igazán senki sem zavar meg semmiben - böki Kimet oldalba Alex.

• Már van kész vendégszobánk, Ti is véleményezhetnétek és kipróbálhatnátok - fordul felénk Kim. Lopva Ace-re nézek.

• Miért is ne? -  bólint rá Ace. A hűtőhöz megy és kiemeli a hidegtálakat, hogy áthozza az asztalunkhoz.

• Akkor ezt megbeszéltük -  újabb koktélt emelek le a tálcáról. - Most én jövök! - nézek Kimre és oldalt Alexre. 

• Miben? - kérdezi Kim érdeklődve.

• Kikérdezted Ace-t hogy mit látott meg bennem. Most mi jövünk! Ti ketten? Valójában miért házasodtatok meg, hiszen annyira fiatalok vagytok - nézek rájuk.

• Axelen kívül? - mérlegel Alex.

• Ne mond, hogy csak ezért - tiltakozom.

• Hagyd csak! - legyinti le Kim Alexet. - Erre tudom a választ. A kettőnk legjobb válaszát - Ace közénk helyezi a hidegtálat és leül Kim mellé. - A szabadság.

• Ez jó válasz volt! Tényleg Kim! Kösz - biccent rá Alex. - Ezek abszolút mi vagyunk.

• Szabadság? - nézek egyikről a másikra. Kim az elé kínált hidegtálon keresgél, az olívabogyókat szemezgeti és egyesével csúsztatja a szájába. - Mi a szabadság?

• Ha azt teheti, amit akar - feleli Alex.

• Szerintem az a szabadság, ha soha nem kell megtenni, amit nem akarok - jegyzi meg Ace. 

• Kim… akkor működik jól, ha szabad. Ha nincsenek megkötések. Ő csakis az mellett érzi jól magát, aki mellett szabadnak érzi magát. Kimnek szerintem döntően ezért nem voltak jó kapcsolatai. Mert nem adták meg neki azt a szabadságot, amire vágyott. A legtöbb férfi birtokolni akarja. 

• Mert egy kapcsolatban egy férfi kizárolagosságot akar. Kizárólagos jogot, a nőre, akit birtokol. Ne érj hozzá, ő az enyém - mondja mély hangon Ace.

• Egy ideális házasságban ez ilyen igen - biccent Alex.

• Monopolhelyzetben a férj - mosolygom csendesen.

• Pontosan. De…Kim… megfulladna egy ilyen kapcsolatban. A házasságunk első éve is ebben a fuldoklásban telt.  Nekem is nagyon sokáig tartott mire letisztult előttem, hogy mi az alapproblémánk. 

• Vagyis? - kérdezek rá végül.

• Rájöttem, hogy ez nem fog menni.  Kettőnknek. Ha Kim szabadságát nem adom vissza. Akkor mindketten csak szenvedünk.

• Alex-el nem vagyunk szinkronban szexuális szinten, és igazán sosem voltunk és sosem leszünk. Nincs értelme megerőszakolnunk önmagunkat, vagy a másikat. Én folyton csinálnám, Alex meg szinte soha. Elengedtük ezt a témát és szerintem azóta sokkal jobbak lettünk - magyarázza Kim.

• Kim szabad, azt tehet, amit akar, nem kényszeríthetem, hogy ne legyen önmaga ez abszurdum, nem normális. Tegyen, amit akar.  De az én feleségem - teszi hozzá Alex.

• És ez… működik? - ráncolom a homlokom hitetlenül.

• Étretatnál nem sok lehetősége van - vigyorog rám Alex.

• És most?

• Manchester veszélyesebb terep, az tény - kortyolgatja a sörét Alex.

• Tehát csak, hogy jól értem-e, ha csak szex az rendben van? - kérdezi Ace a pohara felett körözve a mutatóujjával.

• Igen.

• S ha valakibe beleszeret? - kíváncsiskodom.

• Akkor… az már… bonyodalom - bólint rá Alex.

• Kim maga a bonyodalom - jegyzi meg Ace. 

• Azt mondod? - nevet Alex.

• Igen… az egy dolog, hogy szép test - mutat végig Kimen Ace. Kim hozzávág egy olívabogyót, de Ace elkapja. - De ez mellett ő, önazonos. Nem keres pozícióra embereket. A nők általában ilyenek, családot akarok, férjet akarok, szépet, akarok, okosat akarok, gazdagat akarok. A nők megoldásokra keresnek pasikat, valaminek a hiányára. S ezt nevezik szerelemnek. Kim nem ilyen. Ez pedig érződik rajta, és ezért… baromira könnyű beleszeretni. 

• Ezt te mondod Ace? - nevet Alex.

• Főleg Thunderzap mondja - tereli el Ace. - S igazat adok neki. Az idő itt lényegtelen. Egyetlen este, egy egész élet mi a különbség? A lényeg a kapcsolódás. S igazán ezekért érdemes élni. Lehet, hogy ez csak egy beszélgetés, a szerelem nem feladat, a szerelem kapcsolódás. S talán hagyni kell megtörténni - Ace bekapja a kezében tartott olívabogyót. Kim egy minihamburgert csúsztat a szájába, láthatóan teljesen leköti a hidegtál. Mintha nem is róla lenne szó. Kerüli Ace tekintetét. Nekem meg fogalmam sincs mi zajlik a szemem előtt. Nem tudom Ace miről beszél. Magáról? Kimről? Thunderzapról? Rólam? Hogy nekem ő csak férjnek kellett? Minek kell megtörténnie? Kérdőn Alexre nézek, aki ajakbiggyesztve vállat von és belekortyol a sörébe. Ez a srác folyton relax állapotban van. 

Az éjszakába nyúló beszélgetésünkben  Kim a falnak dőlve kortyolgatja a sokadik pohár whiskyjét. Haja leomolva keretezi arcát, az asztal falapját sepri. Mindenféle témákat feszegettünk már. Ami csak felötlött bennünk. 

• Az első hivatalos alkoholos ital? Ez könnyű kérdés - kacagom. - Emlékszel Ace?

• Minden percére - nevet Ace.

• Ace régi klubjában, ahol dolgozott. Ott akartam inni egy pohár alkoholt a születésnapomon. De csak kólát kaptam, amit aznap Ace ivott. Talán az első pohár tényleg hivatalos pohár alkohol az a Midland-ban volt a vacsoránkon - mérlegelem. 

• Elképzelhető- bólint rá Ace. - Azt is én fizettem neked. Mint mindent.

• Hát ez nálunk is így van. Kim tetoválásait is én fizettem, szóval minden ami Kim az az én pénztárcám - neveti Alex. Annyira kipirosodott az arca és csillog a szeme. Olyan, mint egy karácsonyi angyal.  Szőke hajjal, kék ártatlan tekintettel. - Kim, neked mikor volt az első hivatalos ital?

• Annyira régen az nem lehetett - vigyorog rá Ace.

• Igen, két éve volt. A családi születésnap után, hétvégén. Szerintem ez olyan tipikusan apám stílus volt. Apám mindig tudta rólam, hogy iszogatok. Tényleg kicsit zugivó voltam otthon - kacarászik Kim. -  Imádtam az alkoholt, mert megadta azt a fajta szabadságot, amire vágytam. Felszabadultam tőle.

• Kivetkőztél a gátlásaidból és a ruháidból is általában. Plusz képtelen vagy viselkedni - emlékezteti Alex.

• Úgyhogy akkor este, ott a szülinapomon. Apám beültetett a Mokkába, levezetett Manchesterig, igen itt voltam én is ebben a városban. - mutat körbe Kim. - Tehát leállt az út mentén és azt mondta: ez a kedvenc pub-om és most itt megveszem a nagykorú lányomnak az első  korsó sörét.  A Seven Oaks-ba ültünk be. Rengetegféle csapolt sör közül kellett ráböknöm egyre, úgy, hogy igazán én nem vagyok sörös, szóval, egy korsó Carlsberg-et ittam. Apám megjegyzése csak annyi volt, hogy jó kis kezdő sör.

• Ez Liam-os. Ráismerek ebben - mosolygok rá.

• Tényleg, az apám… cool volt. Tudott az lenni. Nagyon. Kár, hogy most szimplán utál - biggyeszti le az ajkát Kim.  Ace lágyan megérinti az asztalon Kim hajvégét.

• Ez a saját hajszíned?

• Dehogy! Ezt a színt háromféle technikával lehet elérni. Ez nem egy sima hajfesték szín - néz rá oldalt Kim.

• Jó szín! Olyan… természetesnek hat.

• Most már Alex fizeti a hajfestésemet - vigyorog Kim. - De apám is rosszul volt az összegtől, amikor én festetni mentem.

• Szóval… lent is vörös? - kérdez rá Ace provokatívan és mind felnevetünk az asztalnál.

• Sosem tudod meg - néz rá huncut mosollyal Kim.

• Nem? - emeli meg a szemöldökét Ace. Még én is érzem benne, hogy kihívás van mögötte.

• Nem… mert fullra leborotválja mindig - röhögi Alex. Ace-t nézem szemközt, nagyot kortyol a kólából. Van valami nyugtalanító a tekintetében. Nem tudom megfejteni mi az, de megérzem.

• Menjünk! - teszi le a pultra a kiürült kóláspoharat. Nem először veszem észre Ace-en, hogy  hirtelen zárja le ezeket a nem szokványos beszélgetéseket. Lapos szemmel sandít Kimre és kerüli a tekintetem.  Slusszkulcsot ragad és bevágódunk mind a Fordba. Új autó illata van a kocsinak, mindig. Bőrillat. Ace számot indít a hangrendszeren. Megfeszülök a dalra és a szövegre is. Ez az a terület, ahová nekem sosem volt bejárásom. A zenei üzenetek. Ace Dua Lipa Training season számát indítja. Hallom, ahogy Kim hátul sóhajt. Négyen hallgatjuk a számot, Ace rezzenéstelen mellettem, a gondolataiba mélyedve vezet. A visszapillantó tükör sötétjében ő Kimre lát.  Én ha hátra nézek csak Alex tekintetét kapom el. Feszülten ülöm végig ezt az öt percet Ace kocsijában ezt a számot hallgatva. Kimnek szól. Ő vajon tudja? Hátul tudják, hogy itt Ace körül minden tudatosan választott zenei dalszövegnek jelentése van? Ace, aki ezzel a szöveggel azt üzeni minden randijából és minden hibájából tanult már. Még belőlem is. Aki elutasítja a felszínes viszonyokat, azokat a nőket, akiket irányítani kell. Az üzenet, hogy véget ért a tréning időszak, olyan társra vágyik, aki valóban megfelel az értékeinek és elvárásainak.

Ace irányít. Mint a DJ pult mögül. Ahogy az egész estés bulikat, úgy irányít mindent maga körül. Csak sejtésem van arról, hogy Ace tényleg vonzódik az unokatesómhoz. Ők ketten irányítanak felettünk valamit, de nem látom át, hogy mi történik a színfalak mögött. Nem vagyok a szereplője ennek a darabnak.  Kim más mint én, ezt pontosan érzem. Ace beáll a kocsival a helyére a klubnál. Kiszállunk és becsapjuk az ajtókat. Visszatartom Kimet a karjánál fogva.

• Kim!

• Mi az? - túrja át a haját Kim, ahogy megáll.

• Az a szám…a Fordban. Az neked szólt. Tudod? - nézek rá kutatva.

• Tudom - billenti át a testsúlyát Kim és elnéz felettem.

• Kim! Ugye tudod, hogy ez mit jelent?

• Nem vagyok hülye Liv! Pontosan tudom, hogy miről szólt  a szám és mit jelent - néz rám Kim végül egyenesen. - Lehetne, hogy erről a témáról nem beszélünk?

• Én…

• Ha nem akarod, hogy hazudjak neked, akkor jegeled a témát - jelenti ki hűvösen.

• De…

• Szemrebbenés nélkül hazudok Liv - vág közbe keményen Kim. - Értelmetlen feszegetni ezt a témát. Lépjünk túl rajta.  Bármi is bárhogy is alakul. Sosem fogod megtudni az igazságot - támaszkodik meg lazán a karjával a Fordon. - Az unokatesód vagyok. És bírlak. Tényleg. Szóval… élvezd, ami a tiéd Liv - megölel és magamra hagy a Fordnál.

Kezd az életem ismét… bonyolulttá válni. Nem fogom fel, mi történik körülöttem. Kim bulizik.  Ace teljesen elzárkózik, ő itt… dolgozik. Két teljesen ellentétes irányban vannak, még csak egymás felé sem néznek. Vagy legalábbis törekednek rá. Tényleg. Mégis érezni, hogy ez egy tudatos távolságtartás. Érzem rajtuk.  Figyelem őket. Kim azzal nyugtatott: élvezzem, ami az enyém. Ace, az enyém? Sosem birtokoltam. Esélyem sem volt rá. A Cola House az enyém? Mi az enyém? Ace vagyonából részesülni? 

Kerülik egymást. Talán tényleg jobb, ha nem megyek bele ebbe a témába… Ace  a teljes klubot átnézi. Zavarni sem lehet. Ace-t én döntően dolgozni látom. S ahogy a felesége lettem egyre inkább élesedett a határ, ez itt a munkám, ne szólj bele.  Ezt eldöntöttem, ez így lesz. Ace határozott volt, mindig is. Maga hozta a döntéseit. Ha bárkivel meg is beszélte azokat, az nem én voltam. Nem velem beszélt meg semmit. Nem voltam részese a döntéshozásnak. Rejtély, hogy miért éppen itt és most Kim jelenlétével érzékelem, hogy Ace mindig is… az alkalmazkodó félt kereste bennem. Számtalan kapcsolata után miért mindig én feleltem meg neki annyira átmenetnek, levezetőnek, visszatérőnek. Mert… én alkalmazkodtam hozzá a leginkább. S Ace-nek ez kellett. Egy nő, aki képes alkalmazkodni hozzá. A döntéseibe belehajolni. Én voltam az, aki elfogadtam mindent. Jónak, úgy, ahogy Ace döntött. Mert… nekem ezekbe sosem volt beleszólásom. Belehajoltam Ace akaratába. Ő irányított. Márpedig Ace azt üzente ma a Fordban, elég volt azokból a partnerekből akiket ő irányít. Kimet nem lehet irányítani az biztos.

Kim és én… Mindketten tudunk hazudni. Én főleg magamnak. Kim mindenki másnak. Most, a problémáink alatt látom, hogy az alkoholizálásban is ott vagyok én is, mint Kim. Kim a szabadságot keresi az alkoholban, én… a fájdalomcsillapítót.

A legnagyobb különbség Kim és köztem, hogy Kim győztesen kerül ki a harcaiból én viszont… vesztesen. A szerelem bajnoka Kim, győztes a szerelemben. Azt hiszem Ace pont ezt fogalmazta meg a Cola House-ban. Kim nem alkalmazkodik senkihez ő legyőzi a másikat.

• Mi Kim sikerének a titka? - kérdezem, ahogy Alex mellé ülök és mindketten csendesen iszogatunk.

• Milyen értelemben?

• A szerelemben. Azt mondtad sok partnere volt. Mi a titka?

• Ezek döntően… szexkapcsolatok. Kim pedig… nagyon jó az ágyban.

• Mitől jó valaki az ágyban? - emelem meg a szemöldököm. Értetlen vagyok.

• Aktív. Van fantáziája és szeret pózokat váltani. Na meg nem nyafog, hogy ezt ne, azt ne… - sorolja Alex. Ahogy listázza, értem, ezt minden pasi szeretné. Ace is. Kimről leolvasható, hogy ilyen. 

Kim Thunderzap mellett áll, lobog a haja, ahogy hátrarázza a szeméből. Kim jelenség, amit mindenki észrevesz. Egy ideig mindketten őt figyeljük aztán az én érdeklődésem átfordul Ace-re. Ace dolgozik. Már egyre kevésbé a DJ-zés az élete.  Havi kétszer van tényleges estje. Az egyik Colleen-nal. Most már ellenőriz. Mindent kézben tart.  Tulajdonos. Ace főleg a pénztárakat ellenőrzi. Nem látok bele Ace tényleges  bevételébe, de úgy sejtem, a klubban fogyasztott alkohol adhatja a legnagyobb hasznát. Sosem ismertem Ace pénzügyi helyzetét, csak sejtettem, ez a mi kapcsolatunkban mindig is így működött. Most már kicsit érdektelen is lettem iránta. Mi hárman túl sokat ittunk és Ace még mindig színjózan. Előttem nem idegen az absztinens Ace. Meg tudja tartóztatni magát. Ha akarja. S Ace-nél mindig is csak ez volt a kérdés. Hogy akarja-e? Kiterjed-e a testi élvezetektől tartózkodás mindenre, vagy csak az alkoholra? Kiterjed-e Kimre? Kim Thunderzappal eltűnt a látóterünkből. Alex és én hallgatagon iszogatunk egymás mellett. Ezen az estén is csak Ace az absztinens. Mi hárman elvesztünk.

DJ lesson 10

 A tegnap este és ma hajnal kavarog bennem, s újabb DJ lecke felvétel indul délelőtt. Próbálom összerakni magamat. A saját énjeimet. Hogy ki is vagyok én? Fogalmam sincs. Ace az érettségi előtt álló féktelen és izgalmas életre vágyó Liv Somerhalderre vágyik. Bennem a pénzügyi karrierjében és anyaságában megtört Olívia Norton él. Össze nem egyeztethető ellentétes személyiségek. És most valami olyat kell csinálnom, ami végképp nem én vagyok ráadásul minél többet csinálom, annál jobban kijön, hogy én mennyire nem vagyok Colleen. És ezt utálom. Ezt az érzést. Mert tudom, hogy ez egyet jelent azzal, hogy nem vagyok igazán megfelelő arra, hogy Ace társa legyek. Az egész DJ lecke sorozat erre világít rá. Minél tovább tartanak a felvételek, annál inkább kiéleződik a helyzet, nem vagyok Colleen és nem rám vágyott igazán Ace. Jelenleg azt érzem, hogy ha vége a DJ leckéknek az kábé a házasságunk végét fogja jelenteni. Kim és Alex az Irwellre néző asztalunknál ülve figyel minket.  Ideges vagyok. Rendkívül rossznak érzem magam ebben a dj-témában. Ahogy elindul a felvétel Kim felborítja a széket.

• Hú, Liv! Ez a zaj… nem is tudom Liv, szellemek vannak a házban? - kérdez rám Ace, miközben különös tekintettel kinéz a kamerákon túl Kim-re. A kameráknak játszik, neki megy. Ő DJ eladja magát. Én nem.

• Sajnálom, hogy csak így betört valaki a házba, had menjek el - akarok kilépni a kamerák elől. 

• Nem, hagyd csak, hadd vigye a tévét. Gyere ide! - húz vissza Ace maga mellé.

• Sziasztok! Az online első DJ duó, férj és feleség ismét bejelentkezünk! Jelenleg éppen azt tanítom a feleségemnek, hogyan váljon sztár dj-vé! - vigyorog a kamerába Ace. - Ma egy dj váltást tanítok meg neked. Liv,... valószínűleg el fogja rontani… - néz ki a kamerába oldalt Ace. Megforgatom a szemem. Jellemző. Kezdi. - Megcsináltam neked, hogy mindkettőt azonos leütésszámra hoztam. Az egyik számot be fogod vezetni egy kis dobszólóval így - Ace nagyon jó kis ritmust nyomogat alá az ujjával azt az egy gombot nyomogatva. csak ámulok, ahogy szól a keze alatt az egész. - Ezzel a kis mintával fogod bevezetni a másik számot. Oké?

• Várj, van egy kérdésem! - állítom meg.

• Tessék, mi a kérdésed? - inkább türelmetlen feszültség van a hangjában. Hát igen… nem vagyok Colleen. Nem értek semmit ezen a pulton.

• Szóval, pontosan hová megy ez a dobminta? - mutogatok a dj-pultra.

• Jó, figyelj van egy kis dolog, amit nem mutattam neked. Tehát ezen a dalon van egy kis visszhang, mert enélkül nagyon szárazon hangzik. Most lekapcsolom ezt a visszhangot. Így hangzik visszhang nélkül. De ha visszakapcsolod a visszhangot - nyomogatja a gombokat Ace. - Akkor valahogy jobban összeolvad a kettő. Ok, most megmutatom neked az egész átmenetet. Figyelj! - Ace megint nyomogatni kezdi a gombokat, de annyira gyorsan, hogy követni sem tudom. - Mivel mind a két számon van énekhang, ki kell szűrni az előzőről az énekhangot, amit el lehet képzelni egy klubban, nagyon sok feszültséget kelt és lehetővé teszi, hogy ez az ének szépen ráüljön.

• Még egy kérdés. Miért nem veszed ki belőle ezeket a fölösleges elemeket?

• Mert sokkal egyszerűbb az énekhangot levenni, mint sokat babrálgatni a pultban. Akkor most megmutatom, hogy szól ez - Ace elindítja az egészet, behozza a gombnyomogatással azt a remek kis dobritmus mintát és aztán szépen átkeveri a számot, majd az új számmal feszültséget fokoz és végül ráengedi az énekhangot. Bravúros az egész. Kizárt, hogy ezt meg tudjam csinálni. - Ne aggódj túl sokat! Minden négy ütemnél igazán érezni fogod! Amikor csinálod ezt a ti-titi-ti-ti mintát, akkor minden más fagyasztva van. Leáll minden, csak te adod a ritmust ezzel a gombbal érted?

• Oké!

• Ez egy flow típusú dolog, erre rá kell érezni. Aztán elkezded felezni és negyedelni, gyorsítod!

• Szóval előkészíted, hogy megnyomd ezt a másikat! - mutogatok a pulton.

• Igen. Először csak azt akarom, hogy hozd be az egyik számra a másikat és kezd el ezt a gyorsítást!

• Oké!

• Jó, akkor kipróbáljuk! Szerintem ez volt az eddigi legrosszabb magyarázatom! - nyomja a fejébe a sapkáját Ace.

• Az igaz!

• Jó, akkor most cserben hagylak, hagyom, hogy csináld! - lép hátra a pulttól Ace. Idegesen nézem a pultot és az összes gombot, amiket eddig Ace nyomogatott. Kim rámkacsint és int, hogy indítsam.  Elindítom a számot, Ace a tenyerével üti az alapbasszust, leveszem a hangot, és ráütöm a dobmintát, majd átkeverem a másik számra, már csak a gyorsításhoz nyomogatom a gombot és áthúztam az új számot.

• Megcsináltam! Megcsináltam! - vigyorgok ki Kimre. Aki ugrál velem szemközt a kamerák mögött.

• Nem tudom, mit csináltál, de összességében jól hangzott! - igazgatja a dj-pulton a hangokat Ace.

• Vagyis elrontottam! - bólogatok és a hajamat simítom a fülem mögé.

• Igen, de… de így sem hangzott rosszul. Próbáljuk meg újra! - Ace beállítja nekem újra az alapbeállítást és átengedi a djpultot. Végigviszek mindent ugyanúgy. Ace mindent mutogat, hogy mit csináljak, a ritmust üti és  a pulton minden gomb felé mutogat. Nem a legtökéletesebben, de megcsinálom.

• Gyakorolnom kell még! - bólogatok, ahogy Ace lassan leállítja a rajta hagyott számot.

• Igen. Gyakorolnod kellene - ebben a hangsúlyában minden benne van. Hogy miért nem zenélek vele? Hogy miért nem megyek oda a saját privát kis hangszigetelt dj-szobájába, hogy ott együtt zenéljünk, hogy megmutassa nekem a zenei világát, amibe valamiért én sosem akarok igazán belelátni. -  Szóval egyelőre nem hívunk dj-nek. Simán Livnek. A cél, hogy feszültséget keltsünk, ezért növeled a sebességet. Reméljük, hogy ti is tanultatok ebből valamit! Ebben az elemben a legfontosabb a dobritmusminta koppintása, amit ki kell számítanod és gyakorolnod, és aztán jöhet a saját mintád, a saját ritmusod, amit már te találsz ki! Találkozunk a következő videóban! Sziasztok! -  integet a kamerába Ace. Végre vége a felvételnek. Fellélegzem és örülök, hogy megszabadulok a reflektorfénytől. 

A  De Noir irodában a beltéri élőfalunkat bámulom merőn, amikor az unokatesómék meglepnek.  Az arapapagáj fújtatva rikolt, az ismeretlen belépőkre.

• Sziasztok! De jó hogy jöttetek! - gurulok ki az asztal mellől a székkel és átölelem őket. 

• Nem is gondoltam, hogy ilyen apám irodája - méri végig a zöldekkel gazdag falat Kim.

• Ace ötlete volt - sóhajtok. - Liam belsőépítészetileg készítette az álfalat, Ace meg megcsinálta az öntőzrendszert és a növényválogatást - figyelem, ahogy Alex megérinti a sötétzöld leveleket.

• Pöpec - böki ki végül Kim és lehuppan a nagy körasztal mellé. - Tervrajzok? - grimaszol Kim.

• Építészpalánták úgy nézz rájuk! - jegyzem meg Bonnie-nak. - Liam lánya és veje - mutatom be az érkezőket.

• Nahát, nem is tudtam, hogy Liamnak van lánya, sziasztok! - fog velük kezet Bonnie. 

• Nem különösebben dicsekszik velem, azt elhiszem - jegyzi meg vállrántva Kim.  A kinyomtatott homlokzati képeket nézegeti. - Jól néz ki ez az erkély rész.

• Az tulajdonképpen egy loggia - szúrom közbe. 

• Tényleg?

• Igen, az erkély az épület homlokzati síkjából kinyúló építmény, a loggia nem nyúlik ki a homlokzat síkjából, három oldalról falakkal határolt - magyarázom.

• A luxus ingatlanos Olívia Norton, az unokanővérem, és még azt mondod nem értesz a szakmádhoz - rázza a fejét Kim.

• Ha elvégeztük volna az építészmérnökit mi is tudnánk ezeket - jegyzi meg Alex.

• A legnagyobb fogásom az a Cola House volt. A legértékesebb ingatlaneladásom - dőlök hátra a hajamat simítva.

• Azzal az eladással bent voltál a manchesteri legjobb ingatlanosok közt igaz? - kérdez rá Kim.

• Igen - biccentek.

• Miért nem maradtál?

• Vállalhatatlan lett volna. A Luxury az exem családjának a vállalkozása volt. Sokat köszönhetek Noelnek ebben a szakmában. Egyből a legjobb helyen kezdhettem. Igaz, végig úgy éreztem, hogy pocsék vagyok a szakmában. A Cola House értéke viszont a felső kategóriás ingatlanosok közé emelt. Abban az évben volt a legnagyobb az eladásom. Azóta sem ütöttem meg azt a szintet - nevetek fel bágyadtan.

• Elég egyetlen jó eladás is, hogy a csúcson légy.

• Igen. Toplistás lettem - nevetek. - Az ingatlan szakma nagyon kemény. Sosincs szüneted. Az érdeklődők, a vásárlók általában olyan időpontokban érnek rá, amikor már pihenőidőd lenne. Hétvégék, esti órák. Ace-el pedig családot terveztünk az első perctől. A felmondásommal, váltottam a De Noir céghez. Családon belül. S normál munkaidőben dolgozhatok. Fix bérezéssel. Nekem ez nyugisabb. Kényelmesebb. Most már csak újépítésű ingatlanokkal foglalkozom. De tény, hogy a top ingatlan kategóriát a Goodwin tervek érik el  a cégnél - pillantok Alexre.

• Apám terveit is árulod? - kapja rám a tekintetét Alex. 

• Persze. Kevesebb ingatlan. De mind luxusingatlan. Egyedi tervek, a Goodwin Építész Stúdió ingatlanjainak értékesítésével is ugyanúgy foglalkozom, van a ti házatok mintájára épült ház is - biccentek.

• Veled dolgozhatnánk - túr a hajába Kim.

• Végülis igen - mosolygok kettőjükre.

• Alex, ezt elbasztuk - foglalja össze Kim.

• Ja, de jó baszás volt - vihogja Alex és Kim székére könyökölve lehajol, hogy Kim feje búbjára nyomjon egy puszit. Romantikus és cuki. Tetszik, ahogy Alexnek mindig vannak ilyen kedves gesztusai. Jó rájuk nézni. Lehet én is ilyesmire vágyom. Nálunk valahogy ilyesmi… elképzelhetetlen. Nem tudom miért. Ace nem ilyen. Noel sem volt ilyen… nekem nem jutottak ezek az egyszerű érintésekkel is szeretetet kifejező pasik. Lehet ez lenne a szeretetnyelvem? Magam sem tudom. Azt sem tudom mire vágyom. Most Kimet és Alexet látva, lehet ilyesmire vágyom.

• Még semmi sincs veszve. Elvégezhetitek az építészmérnökit - kacsintok rájuk.

• Áh, nem is tudom - Kim körbenéz az elegánsan berendezett irodában. - Már eltávolodtunk ettől a világtól. De tetszik az iroda, megértem, hogy szeretsz itt lenni.

Csendesen figyelem őket. Én már külső szemmel nem igazán látom az irodát. Én kezdetektől itt voltam. Még amikor konténer irodában voltam a külvárosban. Amikor elkezdtük az irodahelyiséget kialakítani, itt a belvárosban, az már Liam és Ace közös terve volt. A zöld alapszín a márvány járólapok. Ace ötlete volt az élőfal, és a körbe sétáló arapapagáj. Nagyon jól ötvözték azt, amit tudtak, az építészmérnök és a kertészmérnök. Élő, eleven, nem szokványos. Meghökkentő. Természetes. Kettejük alkotása lett az én munkahelyem terve. Szeretve éreztem magam. Úgy éreztem végre sínen van az életem. Végre ott vagyok, ahol lenni akartam. Ha az irodába jövök, mindig ezt érzem. 

DJ lesson 9

 Ace klubjában nem a nagyszínpadhoz megyünk, hanem a VIP privát terembe. Ace a szülinapi bulijait szokta itt tartani. Nekem nagy százalékban ezek is unalmasak, mint amilyen unalmas én magam vagyok Ace számára. 

• Igazi meglepetéssel készültem számotokra - kacsint hátra Ace. Kim felhúzott szemöldökkel néz rám.  Thunderzap van a DJ-pultnál, Dylan ma a hangtechnikus. Ahogy végigmér engem és Kimet oldalba böki Ace-t.

• Unokatesó, mi? - vigyorog Ace-re.

• És nálunk ejtőznek érted - Ace a fejébe nyomja a sapkáját. - Vajon hány ilyen rokona van, még, aki kigyilkol? Figyelj én sem vagyok szent - röhög Ace. - Nem semmi a csaj mi?

• Öt perc, Ace. Öt. S ebben cigi és zuhany is benne van -  vigyorog vissza Dylan, közben merőn Kimet nézi, s az ajkai közé teszi a cigarettaszálat. Dylan cigarettaszünetre készül, és van egy olyan megérzésem, hogy Ace kivételesen vele tart. Elhagyják a klubot és rájövök kint olyan beszélgetés lesz, amihez nekem szokás szerint semmi közöm. Dylan és Ace esetében tele voltam ilyen helyzetekkel. Dylan ezt úgy fogalmazta: ami rád tartozik, arról te is tudni fogsz. Igen. Utoljára. Elhúzom a számat. Kim nem foglalkozik semmivel észre sem veszi ezeket az apró rezzenéseket, felvisít ahogy rájön, hogy a villogó bárpultnál mi vár rá.

• Koktélshow! Azta Liv, ez oltári jó lesz! - ragadja meg a karom és előreszalad a bárpulthoz. Három mixersrác produkálja magát, igazi zsonglőrködést mutatnak be az üvegekkel, Kim lelkesen visít és ámulva tapsol minden színkeverésre és habzásra és felcsapó füstre és lángra. Imádja az egészet és fel nem tudom mérni, hogy mennyit ivott már. Engem is buzdít, úgy isszuk a koktélokat, hogy keresztbe kulcsoljuk a karunkat. Kim mindenbe belekóstoltat engem is. Érzem, ahogy kezd a fejembe szállni a rengetegféle koktél. Kimmel én is jobban élvezem ezt az egészet, pedig én már számtalanszor láttam a fiúk produkcióit. Ismerek minden koktélshow elemet. De ahogy Kim ujjong rá, rám is átragad a lelkesedése. Kim tökéletesen prezentálja azt, hogy Ace a rossz unokatestvért választotta a téli feleségnek. Kim imádná ezt az életet, Ace oldalán. A nonstop bulikat, az éjszakai életet Ace oldalán. Rajong az italért, rajong a zenéért, ahogy a koktélos pohara felett Ace-re néz, azt érzem, rajong Ace-ért is. De valahogy nem tudok rá haragudni ezért. Ace… ragyogó. Mindig. Lenyűgöző. Ace-hatás. Itt a klubban különösen. Laza, ura az egésznek. A tulajdonos birtokló ereje sugárzik belőle. Szinte áldásomat adom az egészre, csinálják, ha akarják. S erről valahogy Alex jut eszembe. Alig egy éve ott a jakuzzinkban, Alex pont ezt mondta. Ha kell Ace-nek akkor tessék, ott van Kim. Most már én is eljutottam idáig. Ha kell Kimnek Ace hát tessék ott van, vigye. Használja. Élvezze. Tekintetemmel a pultnál megkeresem a csendesen iszogató Alexet. Ahogy találkozik a tekintetünk rám mosolyog. Zavartan viszonzom a mosolyát.

 A hangszórókból Alosa&Soldier Girl: Everything I wanted feldolgozás indul. Thunderzap féle feldolgozás lesz. Tényleg jól kever, az egyik legjobb DJ a klubban.

• Táncoljunk! - fog kézen Kim.

• Kim, senki nem táncol - húzom vissza.

• Kit érdekel! Ezek mind unalmasak itt - legyint Kim.

• Részeg vagy! - nevetek rá.

• Tudom! - vihogja és lerángat a bárszékről. Sosem voltam egy nagy táncos. Nekem megnyugtató, hogy a klubban szinte már senki sem táncol. A zenéért jönnek és inni. Az elmúlt tizenöt évben csendesen kihalt a tánckultúra a klubokból. Ace klubja is inkább egy nagykoncertes bár lett, ahol zenét lehet hallgatni ivászat közben. Vagy zenehallgatás közben lehet inni, társaságban. Szokatlan, ha valaki táncol. Itt már mindenki a látványért van. Ace a fesztiválszezonjából a klubba is átemelte az audiovizuális élményeket, füstgépek és fényjátékok vannak, amire maximum lötyögnek a jelenlévők. Minden érzékre ható élmény lett a klub techno partyk világa. Ace klubja immerzív élményeket ad. Kim megfogja a kezem, körbe táncol, átforgat. Válogatott vendégek vannak, a VIP részlegbe nem jöhetnek fel teljesen idegenek. Egy pasi lép oda hozzánk. Nekem szokatlan jelenség. 

• Isztok velem valamit csajok? - kérdezi. Én csak döbbenten nézem. Leállok. Rólam általában tudják, hogy Ace felesége vagyok. Nem igazán kapok ilyen ajánlatokat. Kimmel talán kevésbé vagyok felismerhető és értelmezhető ebben a közegben.

• Bocs, most inkább nem - hárítja el Kim.

• Ok, nem tudtam, hogy leszbik vagytok - jegyzi meg gúnyosan.

• Milyen nagy kár neked igaz? - húz magához Kim, hogy ráerősítsen a kijelentésre és lekoptassa a nyomuló pasast. Kim az ujjaival a fülem mögé simítja a hajamat, ilyen közelről tapasztalom, hogy Kim majdnem fél fejjel magasabb nálam. - Bocs! - kiáltja a pasinak és komolyan azt hiszem hogy lesmárol. Ámultan nézek rá, de Kim kacsint és stabil sminkre fixált bársonyos arcunkat egymáshoz érinti, súrolja az alkoholillat a számat, ahogy szinte belelehel a számba. Ujjai végigsimítják a karomat. Komolyan alig hajszál választja el az ajkainkat. Kim profi. Provokatív. Tökéletesen láttat, érzékeltet. Bámulatosan csinálja. Érzem magamon, kettőnkön Ace és Alex tekintetét. Csak sejtem, hogy leesett állal bámulják az unokatestvérek kettősét. Kim bőven mozgatja a fantáziájukat ebben biztos vagyok.

• Liv, ezek a luxuskozmetikumok… olyan a bőröd mint a selyem - ingatja a fejét és tenyerét a csípőmre helyezve irányítja a mozgásom. Ahogy ő irányít én is erotikusnak érzem, amit csinálok, Kim jól mozgat. Nagyon ért hozzá. A hajunk összekeveredik a hullámzásban, olyan közel vagyunk egymáshoz. Kim vörösesszőke haja és az én szőkésbarna hajam. Ahogy kipillantok a fiúkra csak annyit látok, hogy valóban Alex és Ace is döbbenten bámulnak kettőnket. Forró a levegő. A kettősünk táncától Ace kimelegedett, mert leveszi a sapkáját és újra és újra a hajába túr mielőtt a fejébe nyomja. Alex a hideg sört kortyolgatja. Kimet ismeri. Most olyan sötét a szeme, mint az áfonya.

Kim művészien megkomponált estéje tökéletesre sikeredett. Határokat súrolt. A kettősünk. Nincs kétségem felőle, hogy kívülről nézve felcsigáztunk mindenkit, aki látott minket. Mert, ahogy hazaérünk Ace nem beszél, nem kérdez, és nem akar aludni sem. Szétszedi a Cola House-beli franciaágyunkat, vagy engem, de olyan heves és vad, hogy úgy érzem a téglaelemek is lepotyognak a falról annyira erőteljes és kemény. Már évét sem tudom, mikor csinálta ennyire hevesen, talán a legelején, az első nyarunkon. Kim ezért faggatta Acet. Már megértem. Ez a csaj okos. Kim pontosan azt akarta kideríteni, mi volt az, ami miatt Ace engem választott. Milyennek látott akkor? Nem kérdés, Kim, és amit ma művelt, beindította Ace-t. Kim minden ígérete valóra vált. Azt mondta bízd ide, megoldom neked. Kim pontosan tudja, hogy mi kell a férfiaknak. A látvány, a flört, a határok feszegetése. Remegek és Ace képtelen leállni. Újra és újra feléleszti a vágyat. Mielőtt elalszom csak arra tudok gondolni: Kim vagy én hoztam ezt ki Ace-ből?