Tenger a tengerben

1.

A fürdőszobai tükörnél készítem el az újabb selfit, amit aztán feltöltök a netre. Ahogy a legújabb kép is fent van, leteszem a telefonom a mosdó szélére és nézem magam a széles tükörben. A mesterkélt mosolyom eltűnik az arcomról. Helyette az a szürke semmitmondó tekintetem néz vissza rám. Körülbelül másfél órán át készítettem ezt a sminket. Péntek esti bulizós kép. De valójában nem megyek sehova. Senkivel. Itthon vagyok, és amíg anyám, és az új pasija moziban vannak, addig én a féltestvéremre, Chrisre vigyázok, aki már alszik az ágyában. És én semmiféle buliba nem vagyok hivatalos. Eljátszom, hogy van életem. Pedig nincs. Hazafelé jövet mindig kiválasztom a youtube-ról a következő bulizós sminkemet, és amint Chris elalszik nekilátok megkomponálni az arcomra a tanfolyami utasítások szerint. A sminkelés szörnyen fárasztó. A tükörben az arcélemet nézem. Ami most még olyan szép ívelt vonal. Amilyen egy fiatal lánynak. A mai sminkem jól sikerült. Határozottan bulizós. A hajamat is kivasaltam hozzá. De az igazán nagy kedvencem az a két egymásba kapaszkodó rombuszalakú fülbevalóm, amin megcsillan a fürdőszobai spot fénye. Apró berregés hallatszik az előszobában. Egyetlen rövid kis berr. Mennyi az idő?  Idegesen nézek a tükörbe önmagam sápadt valójára. Az lehetetlen, hogy máris hazajöttek anyámék! Ők sose csengetnének! Tudják, hogy Chris alszik. Sietve az előszobába futok és belelihegek a kagylóba.

• Tessék? - inkább csak suttogok, mert rettegek attól, hogy felébresztem az öcsémet. Nem akarok egész éjszaka babysitterkedni.Sokáig csend van a túlsó végen, amitől a frász jön rám, hogy valaki biztos szórakozik. Aztán végre egy mély dallamos férfihang megtöri a csendet.
• Öö.. Helo én… Dylanhez jöttem… - Az éjszakai kutyaugatás adja a háttérzenét a hangjához. El sem tudom képzelni hány éves lehet az alak, akivel beszélek, de abban biztos vagyok, hogy nem akarok vadidegeneket felengedni a lakásba, szóval:
• Dylan nincs itthon - suttogom türelmetlenül. Ismét gondolkodó csend a túlsó végen. Hallom az utca zaját. Egy autó halad el csendesen. Valahol messzebb köhécselés hangzik. Végül megszólal a kaputelefon túlfelén a pasas.
• Lenne itt pár cucc neki, felvihetem? Izé… Ace vagyok - dörmögi bele a fülembe. Ace. Ez a név beleégett az agyamba. Mert így találtam meg Dylan klubját. Tudtam, hogy vele szokott dolgozni. Szóval már képben vagyok, hogy ki van a vonal túlsó felén, a lépcsőházajtó előtt. DJ Ace. A klub egyik DJ- je. Szuper. Ő látta a lebőgésemet is azzal a csókkal, azon az estén Dylannel. A fogamat szívom bosszankodva.
• Jól van, gyere - nyomom be a kapunyitó gombot és már hallom hogy lent a liftajtó csilingelve nyílik a földszinten. A francba! - nem igazán vagyok látogatókhoz öltözve. Csak a fürdőszobából kiszűrődő fény világít és az előszobai tükörben megnézem magam. Elég furán festhetek. Egy fekete spagettipántos top van rajtam felülről, de a rózsaszín virágmintás pizsamaalsóm van rajtam és mezítláb vagyok. Nincs időm sokat gondolkodni, mert hallom Ace lépteit a folyosón. Mielőtt zajt csapna az ajtónál sietve felrántom a bejárati ajtót. A lépcsőházi fénytől én hunyorgok, Ace meg megtorpan. Két fekete kofferszerű doboz húzza a karjait. Gondolom valami keverős ketyerék. Úgy érzem egy örökkévalóságig tart a felsülésem, tekintve, hogy pizsamaalsóban túlfestve és bevasalt hajjal állok előtte. A bulizós szelfikhez csak felülről szoktam rendberakni magam. Utána úgyis megyek aludni. Szóval itt állok túlfestve pizsamában. Annyira ciki! Miért kell ez előtt a srác előtt állandóan égnem? Megint vörös az arcom, és tudom, hogy a mellkasom is kipirosodik, szóval garantált, hogy a top széleitől felfelé látja, hogy vörös vagyok mint egy ronda vörös rák.
• Bocs… nem vette a telefonját, azt hittem csak ráült vagy valami - nyögi, ahogy tompa puffanással a földre teszi a rakományát. A lépcsőházban a zaj még hangosabb, mint egyébként. Összerezzenek a hangra.
• Pszt! Az öcsém alszik! - sziszegem rá, és mezítláb kilépek a lépcsőház hűvös járólapjára, s lehajolok. Be akarom vonszolni azokat a vackokat, de ahogy rájövök, hogy tanga van rajtam és így bevág az egész pizsamanadrágom a fenekembe sietve felegyenesedek. Ace még mindig merőn bámul. Aztán gondolom azt hiszi, nem bírtam megemelni, mert megmoccan.
• Beviszem - morogja, s megemeli őket újra - Hova tehetem? - csak némán intek az ajtó melletti kis beugróba. Ace halkan lerakja a koffereket, és ahogy felegyenesedik azt hiszem fordul is kifelé, de végül megtorpan és belebámul az arcomba. - Buliba? - mutat a kikészített arcomra, és a vasalt hajamra.
• Nem. Az öcsémre vigyázok - miért kellett ilyen őszintének lennem? Én hülye! Most komplett idiótának tarthat!  Itt állok előtte agyonsminkelve. És közlöm, hogy a tesómra vigyázok? Hogy mekkora hülye vagyok! - Dylan moziban van az anyámmal - magyarázkodom zavartan a karjaimat vakargatva. -  Majd átadom, hogy hoztad ezeket - intek és idegesen keresztbe rakom a karjaimat magam előtt, hogy befejezzem a kényszeres karvakargatást. Mintha ezzel eltüntethetném a napallergiát a karomról. Utálom ezeket a piros tűhegynyi kis pöttyöket a bőröm alatt. De nem igazán megoldás rá a körömmel vakargatás. Ace most azt gondolhatja, hogy rühös vagy tetves vagyok. Nem akarom, hogy itt legyen és bámuljon rám. Totál zavarban vagyok fiúk közelében. Nem tudom mit kezdjek a végtagjaimmal, vagy egyáltalán milyen arcot vágjak. Esetlen tininek érzem magam a közelében. Nem igazán vagyok jó ezekben a társas kapcsolatokban. Szerintem sokat tett hozzá, hogy a gimi elején elköltöztünk otthonról, és végülis a régi barátságaim megszakadtak újak meg nem lettek helyette. Szóval még csak buliznom sincs kivel. Ace meg éppenséggel egy DJ. Szóval neki talán van fogalma arról, hogy milyen egy buli. Úgy hogy duplán cikinek érzem, hogy itt vagyok gyerekfelügyeletben túlfestve, mint egy hülye. Aki eljátsza, hogy mai fiatal. Jár bulikba, iszik, és táncol, és jól érzi magát, és alkalmi kapcsolatokba bonyolódik. Olyan feminista szöveggel megvalósítja magát és a szexualitását. Na ebbe most belevörösödtem. Ace-en sapka van, teljesen kitakarja a homlokát, egészen a szemöldökéig ér,  plusz teljesen rásimul a fejére. Eddig most látom másodjára és most is sapka van rajta. Fogalmam sincs van-e haja, vagy a kopasz fejét melengeti a sapkáival?
• Jó, akkor én mentem is. Kösz. - Ace összedörzsöli a tenyerét és sarkon is fordul. Ugyanazokkal a ruganyos lépteivel távozik, mint amivel jött. Basszus! A hátamat a csukott bejárati ajtónak döntöm és próbálom a légzésemet rendezni. Remélem nem voltam nagyon gáz. Utálok égőn viselkedni. És szerintem a napjaim kilencven százalékában égő vagyok. A suliban mindenki olyan laza. Anyám is olyan jó mozgású, ritmikus csípőringással, még gyerekkel a karján is egy tökre vonzó nő. Csak én vagyok ilyen béna. Tanácstalanul visszakóválygok a fürdőszobába és elkezdem lemosni a sminkemet. Mire végzek ugyanolyan szürke kisegérnek találom magam, mint amilyen voltam. Még moziba sincs kivel mennem.

Dylan, az anyám pasija, akibe hónapokig szerelmes voltam. Az anyámat tényleg próbálom racionálisan látni, de nem megy. Tökéletesnek látom. Nincs benne hiba. Szép nő. Okos nő. Baromira jó pasija van. Akitől még fiatalabbnak néz ki, mint amennyire így is fiatal. S ráadásul szerelmes. Amitől meg még szebb lett. Anyám mellett szüntelen jellegtelen semminek érzem magam. Pocsék egy érzés. Tudni, hogy mennyivel jobb az anyám nálam. Értem miért vette őt észre Dylan is, és engem miért nem. A méretes szürke kanapén ülök a nappalijukban és próbálok tanulni az érettségire. A tételeknél unalmasabb dolog a világon nincs. Egy csomó szöveg egymás után, hosszú bekezdésekkel. Hiába váltogatom a kihúzók színét, egy idő után csak egy színes maszlag lesz az egész.  Utálom a felnőtteket is. Ők csak elmennek dolgozni aztán tessék, itthon azt csinálnak, amit akarnak. Dylan az Ace által hozott ketyerékkel bevonult a hálószobába és egész nap azokat tekergeti, fejhallgatóval a fején. Odakint szakad az eső. Anyám az étkezőasztalnál a szakfolyóiratát olvasgatja. Chris a sarokban játszik. Az állólámpát igazgatom, hogy több fény essen a lapokra. Melegíti a fejem búbját a lámpa fénye. Az eső veri az oldalablakot. Be fogok aludni.

• Mit szeretnél a szülinapodra? - kérdezi anyum. A keresztbe tett lábaim és a tételek felett az anyámra nézek, aki megigazgatja az orrán a szemüvegét.
• Nem is tudom… - feljebb ülök és kihúzom a hajgumit a hajamból. Elkezdem újra összefogni a tincseimet. - Talán… elmenni egy igazi buliba, itt Manchesterben. Mint nagykorú. - Az anyám homlokráncolva néz rám. Az üveg mögött kisebb a szeme, ami most kutatva engem pásztáz.
• Dylan! - kiáltja el magát. Dylan kidugja a fejét a hálószobából és elhúzza a füléről a fejhallgatót. - Dolgozol jövőhéten csütörtökön?
• Ühm gond? - simogatja az ádámcsutkáján a bőrt Dylan.
• Vidd magaddal Livet!
• Mi? - Dylan vonakodva rám pillant. - Nem jó ötlet - teszi karba a kezét. Felülök a kanapén és félredobom az ölemből a tételeket.
• Esküszöm jó kislány leszek! Csak jó lenne kivételesen nem ezen a kanapén megdöglenem, ha Manchesterben vagyok - nézek oldalt a kanapéra, ami az unalmas és élettelen hétvégéim nagy részének szemtanúja volt. Anyám és Dylan néma párbeszédet folytatnak. Tekintve, hogy Dylan-nal volt egy incidensem. Amikor egy buliban lesmároltam. Aztán ebből hatalmas kavarodás lett itthon. Dylan érthetően nem akar ismétlést. Az anyám feláll és sziszegve a hálószobába húzza a pasiját. Azért a hangok néha-néha kiszűrődnek, úgyhogy elkapok ezt-azt:
• … jó, de így legalább szemmel tudod tartani… nem akarom, hogy őrültségeket csináljon…
• Marianne! Én ott dolgozom, nem érek rá Livet bámulni egész este -  feleli fojtott hangon Dylan.
• Jó, de időnként rá tudnál nézni! Kérlek! - suttogja vissza anyám.  S tudom, hogy meg fogja győzni Dylant. Vagyis végre egyszer kifesthetem magam úgy, hogy egy igazi buliba megyek. Méghozzá a tizennyolcadik születésnapomat egy buliban ünnepelhetem Manchesterben!

Callie Naplója

Sziasztok!

Ha friss fejezet nem is jöhet minden nap, eszembe jutott hol futhatnánk össze sűrűbben. És néhány kulisszatitkot is megtudhattok az éppen készülő fejezetekről, írással kapcsolatos gondolataimról kicsit személyesebb közegben. Nos ha gondoljátok kukkantsatok be a

Callie Naplójába a face-en.

Szép napot! Szerelmes nyárutót! ;)

Callie

Kérdések a világegyetemből

Kérdések a világegyetemből. Leült tőlük a hangulatom rendesen. Laum, azt hiszem ez a kérdéssor 

volt az, amiben elég sok minden összecsengett a te válaszaiddal. Köszönöm a kérdéseket, jó volt kicsit kizökkenni az esti rutinból. Pusszantlak: Callie

Kozmosz - Mi az az egy dolog, amit bárcsak elmondhattál volna annak a barátodnak, akivel megszakadt a kapcsolatod?

Most pillanatnyilag azt mondom, hogy akivel megszakadt a kapcsolatom, annak már nincs mondanivalóm.

Galaxisok - Mi az a három dolog, amit meg szeretnél tenni, mielőtt meghalsz?

Ó Istenem, ettől világvége hangulatom lett. Lássuk csak. Elolvasni csak még egy jó könyvet. Szerelmesnek lenni és viszont szeretve lenni. És megpuszilni a kislányomat.

Dagadó Hold - Melyik befejezett dolgodra vagy a legbüszkébb?

Ez nem kérdés. Beteljesítettem egy életcélomat. 2017. szeptember 25. Késmárk. Ott voltam és előadást tartottam. Ez volt a szakmai csúcs. 10 év kellett ennek a célnak az eléréséhez. És megcsináltam. Úgy látszik ez az életút kellett hozzá…

Fogyó Hold - Mi az, amit a legjobban megbántál?

Talán… talán azt, hogy nagyon el akartam menni a Matula-napokra, és nem akartam egyedül menni. = az esküvőmet.

Telihold - Milyen emberré szeretnél válni?

Boldog emberré.

Északi Fény - Ha egy nap arra ébrednél, hogy minden tökéletes az életedben, az hogyan nézne ki?

Hú… egy olyan férfi mellett ébrednék, aki boldoggá tud tenni. Egy olyan munkám lenne, amit szeretek. Mindenre jutna időm.

Hazaváró fény - Ki/mi mellett érzed magad biztonságban?

Már nagyon régen nem éreztem magam biztonságban. Erre így nem is tudok válaszolni.

Nap - Mit szeretnél kezdeni az életeddel?

Hát újrakezdeni, valakivel, valaki mással.

Napnyugta - Ki az a személy, akiről azt gondoltad, örökké az életed része lesz, de már nincs veled?

Ez elég érdekes kérdés. Nem gondoltam még senkiről sem ilyet. Emberek jönnek-mennek az életemben. Semmi sem tart örökké.

Éjfél - Késő éjszaka más ember vagy, mint kora reggel?

Igen. Szerintem este hajlamosabb vagyok álmodozni. Elhinni, hogy lehet még minden más. Kora reggel a puszta tények vannak előttem világosan.

Gyertyafény - Határozatlan személy vagy?

Attól függ mivel kapcsolatban.

Tükröződés - Megváltoztattál valamit, amit kedveltél önmagadban, csak azért, mert a többiek azt akarták?

Nem. De szerintem sokat változtam, mások hatására.

Édes álmok - Boldog vagy?

Nem.

Rémálom - Mi az, amitől a legjobban rettegsz?

A változástól.

Hullócsillag - Ki az, akivel a végtelenségig el tudsz beszélgetni?

Nincs ilyen személy.

Emlékek - Ki az, akit soha nem fogsz elfelejteni?

Talán a viszonzatlan szerelmeimet.

11:11 - Mi az, amire mindig is vágytál, de sosem lesz a tiéd?

Hát… erre konkrét válasz kell? Mondjuk a turai kastély. 😊

Csillaghullás - Ki az, akiről tudod, hogy segít meghozni neked a helyes döntéseket?

Nem tudom.

Föld - Hol vagy leginkább otthon?

Sehol. A szívemben jelenleg nincs otthonom.

Csillagképek - Mi az, amitől mindig jobban érzed magad, amikor zaklatott vagy?

Ha zaklatott vagyok semmitől sem érzem igazán jobban magam. Na jó… talán egy öleléstől.

Tejút - Mi az, ami segít elaludni akkor is, amikor az lehetetlennek tűnik?

Inszomniás voltam és szerintem most is az lennék, de a kislányom megoldja az alvásproblémáimat. Bárhol el tudok aludni bármennyi időre.

Nyári kérdések Lautól

Drága Laum! Ismét nagyon jó kis kérdéssort kaptam tőled, és ezeket mindig nagyon imádom, tudod mit? Már várom is. :) Köszike! Tehát íme a válaszaim a nyárról:

1. Nyaras típusnak tartod magad?

Nem. Tavasz-ősz típus vagyok.

2. Miért szereted legjobban a nyarat?

Mh. talán a kirándulás, nyaralás-élményekért.

3. Mit szeretsz a legkevésbé a nyárban?

A rovarokat.

4. Mi a legkedvesebb nyári emléked?

Most nem ugrik be más: az akkori barátommal a Balatonnál zuhogó esőben kocsival hidroplánoztunk. egyirányú utcákban hatalmas pocsolyákon úgy mentünk, mintha vízszárnyaink lettek volna és az út végén a viharos Balaton volt.  Az egyik legszebb emlékkép. Víz minden mennyiségben 😊

5. Mi a legviccesebb nyári emléked?

Szerintem annyira nem volt vicces, de most nem jut eszembe más. Amikor a Balaton-parton lepattant rólam a bikinifelsőm és akkoriban még legalább jobban volt szégyenérzetem. És rettegve néztem körbe, hogy ki láthatta a melleimet. 

6. A nyár nagy részét házon kívül vagy belül töltöd?

Régen azt mondtam volna, hogy házon belül. Jelenleg házon kívül.

7. Hol töltöd legszívesebben a nyarat?

Légkondicionált helyiségben…mondjuk egy teraszon limonádét iszogatva, vagy vízben…

8. Mi a kedvenc nyári elfoglaltságod?

Nem is tudom. Talán az úszás.

9. Rögtönzöd a programokat, vagy már hetekkel, hónapokkal előtte kiagyalod?

Általában előre megtervezem a dolgokat.

10. Hogy tetszenek a strandok? A fizetős, vagy inkább a szabadstrand jön be jobban?

Szabadstrand. Azok sokkal jobbak, eldönthetem, hogy mindent látni akarok, vagy sem, jobban félre lehet vonulni.

11. Mit szeretsz a legjobban a strandban?

Hát khm… napszemüveg mögül bámulni a pasikat. 😊

12. Mit szeretsz a legkevésbé a strandban?

Ha nincs egy pötty árnyék sem.

13. Melyik a kedvenc nyári illatod, hangod, érzésed?

Illat: sárgadinnye Hang: vícsobogás Érzés: szerelem 😊

14. A nyár számodra buliidőszak, vagy inkább a megállíthatatlan tanulás ideje?

Nem vagyok egy bulizós alkat. Én nyáron is könyvtárba megyek. Szuper, mert jó kevesen vannak 😊

15. Több pénzt költesz nyáron, mint az év többi részében?

Nem. Hacsak nem megyek el nyaralni.

16. Mi a kedvenc nyári ételed?

Hát mh. sárgadinnye, cukkini, lecsó, és a szedres túrórúd. málna. és a főtt kukorica.

17. Fagyi vagy jégkrém? Esetleg más kedvenc süti?

fagyi. Még mindig a szedres túrórúd. Valamint az áfonyás muffin, meggyes pite és a barackos pite. 

18. Melyik ízesítésű fagyi a kedvenced?

pisztácia csoki.

19. A nyaradat a barátaiddal töltöd, vagy inkább egyedül? Miért?

Egyedül, a családommal.

20. Általában kivel töltöd a nyarad nagy részét?

A lányommal. Meg a férjemmel.

21. Hová mész nyaralni és miért?

Balaton. Vagy Északi-középhegység. Miért? Mert nekem a Balaton a riviéra. És mert imádom a 

dombokat és a várakat.

22. Hova mennél egy ideális nyaralásra?

Hát most nagyon húz vissza a szívem Sárospatakra.

23. Mit mondasz arra, hogy lehet, lerövidítik a nyári szünetet? Egyetértesz?

Nem értek egyet. Nem lesz semmi sem jobb tőle. Inkább hasznosabb nyári iskolai rendszert kellene kialakítani mint az angolszászoknál.

24. Mész valamilyen táborba, vagy azokat már túl gyerekesnek találod?

Nem, sosem voltam egy táborozós alkat.

25. Forró nyári nap vagy hűvös nyári éjszaka?

Hűvös nyári éjszaka.

26. Mi a kedvenc nyári bulizós, tanulós, olvasós, strandolós zenéd?

Nos most egyetlen kedvencem van, amit eléggé megfüggtem:

https://www.youtube.com/watch?v=Si8zlsCDAYo&feature=youtu.be

27. Mi a kedvenc nyári filmed?

Nyári film? Ebbe még annyira nem gondoltam bele, most a Dirty dancing.

28. Mi a kedvenc nyári könyved?

Nyári könyv? Talán Tracey Garvis Graves: Kötelék

29. Várod már az iskolát, vagy csak az ismerőseidet hiányolod?

Az iskolát abból a szempontból várom, hogy kevesebb gyerek fog rohangálni szerteszét a városban és így nagyobb lesz a csend.

30. Egyrészes fürdőruha vagy bikini?

Bikini.

31. Nyáron, hajmosás után magától szárad a hajad vagy megszárítod?

Vegyes. De általában magától szárad.

32. Szoknya vagy rövidnadrág?

Szoknya.

33. Mennyire elengedhetetlen kelléked nyáron a napszemüveg?

Eléggé. A napszemüveg mögül bámulni vadidegen pasikat elég izgalmas tevékenység. Főleg ha a szomszéd sávban vannak és ők is néznek. 😊

34. Part vagy úszómedence?

Part.

35. Tenger vagy tópart?

 tópart.

36. Hányas faktorú naptejet használsz?

50 faktor. Na jó néha becsusszan egy 30 faktor is.

37. Kedvenc nyári parfüm?

H&M Freewheeling

38. Kedvenc nyári kiegészítő?

Napszemüveg.

39. Saru vagy flip-flop?

Szandál.

40. Kedvenc nyári sport?

Úszás.

41. Kedvenc fesztivál?

Hát…Tihanyi Levendulafesztivál? Nem voltam még amúgy, nem vagyok egy fesztiválos típus.

+1. Miben lesz más ez a nyarad, mint a többi?

Hümmm hát, éppen disszertációt írok. Nem is tudom, talán ebben más, mint a többi.

Köszönöm a kérdéseket Lau! Nagyon jók voltak és most ki is kapcsolódtam. Szép nyarat nektek! Pusszantás:

Callie

Pályázat

Sziasztok!

Indulok egy új irodalmi pályázaton és lehet hogy egy Holdhercegnős regényemmel kellene most neveznem. Amit kicsit átírnék, hogy lecsupaszítsam a "holdhercegnős" jegyeket róla. Nos ide kommentben várom az ötleteket, hogy melyik történetet javasolnátok.

Pusszantlak titeket és szép nyarat!

Callie

Írói kérdéskör Laurától

Laurának köszönhetően ismét kicsit nosztalgiázhattam írás témában. Lau köszönöm a kérdéseket, nagyon jók voltak és egészen meglepően megmosolyogtattak ezek a régesrégi kis emlékek. Köszönet érte! Pusszantlak: Callie

1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)

Az első versem. Bár nem sulis házi volt, egy sulis versíró verseny volt. Amit megnyertem. Amúgy a verset egy lyukasórában dobtam össze a suliban.

Történet: egy novella volt. Mindkettőt tizenegy évesen írtam.

2. Miről szólt?

A vers, azt hiszem egy tinédzser álmodozásról szólt. A novella egy ókori görög szerelmi történet volt egy színész és egy plebejus lánya közt.

3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?

Most még mindig a 11 éves storynál járunk? Hát a verset ugye a versenyfelhívás miatt írtam. A novella, az talán karácsonyi ajándék volt a rokonoknak, és akkor éppen görög töri fan voltam.

De amikor igazán elkezdtem írni, akkor szerelmi történeteket írtam. Olyan 13 éves korom körül.  Volt köztük modern. Az egy iskolai story volt. Egy színházi fellépés dolog körül, aztán felnőttként újra találkoznak. Illetve volt egy-két 19. századi történet is. Az egyik egy eltitkolt gyerekről, a másik valami házassági csip-csup ügy. Nem tudom miért írtam. Azért írtam, hogy írjak. Spontán, az írás öröméért. Nekem ez hobbi volt akkoriban is. Jönnek valamilyen gondolatok és azt leírom. Kábé ennyi.

4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?

Az apukám.

5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?

Hát mint látható, vers és novella volt az első. De elég gyorsan átgaloppoztam a regényekre.

6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?

Ha volt időm írtam.

7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél? :)

Kezdeti idők. Hát abban az időben még nem volt számítógép. Kézzel írtam. A4-es lapokra és egy mappába tettem az oldalakat, amiket aztán összehajtottam, hogy egyben maradjanak és ne keveredjenek össze. Általában színes tollakkal írtam, pirossal és zölddel, mert nem akartam a nem folyós kék tollaimat elhasználni. Minden történetnek rajzoltam címlapot.

Hiányzol

„Sose gondolj azokra a dolgokra, amiket elrontottál a múltban. Felemelt fejjel nézz mindig előre és ne bánj meg semmit!” /Jared Leto/

Marianne ment Livért. S Livvel úgy beszéltük meg, hogy mindent elmond az anyjának, mire én hajnalban hazaérek.  Elég ideges vagyok miatta. S mellette a munka is csak felhúz. A klubban iszonyat hangos a zene. Ma szívok ezerrel. Ez a munka néha tényleg kicseszés. Amatőr zenekarokkal dolgozni meg tényleg gáz. Gerjed az egész zenekar. S persze egyetlen embert lehet hibáztatni. A technikust. Mert persze, hogy én tolom el. Ki más. Ezek akkora nagy arcok, kikerülve a garázsukból, hogy fel sem tételezik, hogy én talán értek a zenéhez. Meg mondjuk a hangosításhoz. Ellentétben velük. Nem, mert sokkal könnyebb rám fogni. Hogy azért szól szarul, amit játszanak, mert a hangtechnikus szar.

Ezek az amatőr barmok nem értik, hogy amit beállítottunk hangzásban, azon már koncert közben ne variáljanak. Amúgy ezek a hibák nem csak amatőröknél fordulnak elő. Nagyobb zenekarokat is el lehet kapni, ahogy beállás után nekiállnak tekergetni a cuccaikat. Mondjuk két szám közt. Hiába szintezem be őket, ha ők eltekergetik a gitárerősítőket. S erről nekem nem szólnak.

• A falnak megyek ettől a zenekartól bassza meg! Melyik tolja túl a húrtépést?! -  zökkenek a forgószékembe, ahogy berontok a cigiszünetemről Ace-hez. El se tudtam szívni a szálat, mert ezek nekirontottak az akusztikának. Szóval felrohantam a keverőpulthoz. A szám közben igazgassam a szintezést. Ezek ekkora hülyék?
• Kibasztak veled - vihogja Ace. - Vedd le a hangerőt arról a basszusról! -mutat rá Ace. Visszaveszem a kihangosítást.  Ez az élő zene tipikus átka. Beálláskor nem ad bele a zenekar mindent és ezért a folyamatosan növekvő hangerő akusztikai torzuláshoz vezet. Ez valahol benne van a pakliban. Én is tudom. De nem számítottam rá rögtön a második számnál.
• Ez a faszkalap amúgy már beállásnál is felnyomta bennem az ideget - dobolok a székem karfáján. - Adjál több mélyet a hangomra, úgy jobban szólok! - ismétlem gúnyosan. - Sajnos nem a hangtechnikán múlik, hogy nincs hangja és szarul szól! - megint kezd az egész szétcsúszni.
• Gerjednek! - állapítja meg Ace is.
• Én itt már teljesen levettem a hangosítást róla. Ezt már ők csinálják -  mutatok az üvegen túlra a koncertre. Az elektromos hangszereken lehet hangerőt növelni, a hangtechnikus bevonása nélkül is. A basszus teljesen elnyomja az énekest, s az énekes meg nem hallja magát. Csúszik az egész hangzás és tényleg baromi gázul szól. - Mindegy meg is érdemlik - legyintek rá. Lehet szemét megállapítás tőlem, de én úgy találom, hogy azt a zenét lehet jól kihangosítani, ami alapból is jól szól.

Egyébként a klubtulaj nagyon jól ráérzett a szakmára. Jobb felszerelésünk van, mint sokszor a komolyabb zenekaroknak. Tehát az ilyen kis ismeretlen zenekarok tulajdonképpen elhúzhatnak, mert otthon sincs jobb eszközük, mint nekünk. A hangzás meg mindig a zenekaron és a technikuson áll. Tehát vagy együttműködnek velem, vagy nincs miről beszélni. Full technika van biztosítva. Itt minden csak rajtuk múlik, hogy nagyot szóljon.

A klubban rutinosabb zenekarok általában az én számomat kérik el, így közvetlenül el tudják mondani milyen kívánságuk lesz, és mit szeretnének, így jobban elő tudok készülni nekik. Gyorsabbak és hatékonyabbak lehetünk. Nos én, aki már évek óta benne vagyok ebben a klubéletben egy perces beszélgetésből levágom, hogy valaki profi vagy sem ezen a téren. Vagy hogy ért-e egyáltalán a zenéhez, vagy csak baromkodik. Nincs bajom azzal, ha valaki nem profi. Nem mindenkinek kell levágnia, hogy egy kábel melyik vége hová passzol, de akkor azért ne legyen nagy az arca, még ha úgy is tűnik, hogy én nyalom ki a seggüket, tekintve, hogy az összes kábelt és mikrofont és hangfalat én pakolom fel nekik. Azt veszem észre, hogy sok ilyen gyenge zenekar nem tud élni a lehetőséggel, hogy egy elég komoly hangtechnikai háttér van nekik itt biztosítva, meg mondjuk nem egy szar hangtechnikus. Szóval tényleg felhúznak az ilyen lenéző köcsögök.

Megváltás mindenkinek, amikor lemegy a zenekar a színpadról. Nekem is. Jön az est nyugisabb része. Ace, mint DJ átveszi az irányítást és próbálja felpörgetni az estét, ami elég lapos lett a gyenge zenekar miatt. Most Ace is izzad, mert egy kedvetlen tömeget kell hangulatba hozni, amire nagyon rá kell érezni. Zenei pszichológia. Ace olyan erősen koncentrál, hogy hozzá sem lehet szólni, teljesen belemerül és ráncolja a homlokát. Én elpakolászok és már csak felügyelem a hangzást. Ez egy beállt helyzet, itt már nincs nagy kaland, max, ha elszakad egy kábel. Akkor forrasztok egyet ennyi.

Ahogy elpakolok a színpadról, utána elszívok egy cigit kint. A zenekar gitáros csaja kijön hozzám.

• Van tüzed? - tekintve, hogy éppen cigit szívok álkérdés és ezerszer  nekifutottak már a csajok nálam. Hangtalanul tartom oda az öngyújtómat. Néhány másodpercig az arca egészen közel van hozzám és a kezemhez. Megcsap erős fűszeres parfümillata. A haja a karomat csiklandozza. Szótlanul szívjuk egymás mellett a szálat.
• Zárásig vagy? - kérdez rá.
• Aham - futólag ránézek.
• Borzalmasak voltunk igaz?
• Hallottam már rosszabbat - szívom meg lassan a cigit. - Zenekart kellene váltanod.
• Azt mondod? - szépen van kihúzva a szeme, tussal. Olyan mint egy kiéhezett macska.
• Ők csak visszahúznak. Hallottalak. Ennél jobb is lehetnél - a kijelentésem úgy látszik felhívás volt, mert a haja beterít és a cigink íze keveredik a szánkban. Ő az elegáns változatát választotta a dohányzásnak. Mentolos cigit szív. Úgy is csókol, mint egy nimfomániás. Tényleg ki lehet éhezve. Pedig van egy-két pöcs a zenekarban, simán kinéztem belőlük, hogy megvolt nekik. Persze lehet, hogy így van, csak az nem most volt. A cigije valahol a vállam fölött szívja magát, az én cigim meg a derekánál fog lassan leégni az ujjaim közt. A pocsolyába pöccintem a csikket és ujjaim a bőrdzsekijébe markolnak. Az enyém lehetne. Bárhol. Itt a lepukkant gyárépületek kihalt sötétjében. Régi csillék és  vasoszlopok közt. Vagy a Seatom hátsó ülésén, bár most ott a gyerekülés. Még éppenséggel be is jön a csaj. Tényleg lazán gerincre tudnám vágni. De… ha több X-em nincs is a SE életvitelből. Az az egy van. Nem kúrok össze vissza. Fontos a szex számomra persze. De nem így. Úgyhogy eltolom magamtól a lányt.
• Haza kell mennem. Bocs - morgom.
• Van valakid igaz? - sóhajt nagyot a lány beletörődőn.
• Igen - biccentek és visszamegyek a buliba és otthagyom a gitáros csajszit.

Ace a laptopja fölött az üvegen át a bulizókat nézi. A hangsáv le-fel mozog, csúszik az idővonal felfelé. Még két és fél perc van a számból. Ace összetett kézzel koncentrál. A post-iteket nézi, amikre a kívánságokat nyomják neki az ablakra.

• Van pár perced? - kérdezem, ahogy visszaérek mellé és leülök a pulthoz.
• Ja, már rá van keverve a következő szám. Mondjad - pislant rám Ace. A farzsebemből kihúzom a skiccelt rajzot. Kicsit már gyűrött. Széthajtogatom és elé rakom. Ace meredten bámulja végül bólint.
• Jó lesz. Majd írj rám, hogy milyen lett - Halkul az előző szám, úgyhogy Ace rájátssza az újat. Én meg elégedetten hajtogatom vissza a farzsebembe a papírt.

Most nem megyek boltba. Egyenesen a házunk elé hajtok. Sietnem kell, mert nem leszek kész és tulajdonképpen tilosban járok.  Az aszfalt egyenes részére fújom a határpontokat. Először a nagyság méretmegadása a fontos. A lényeg, hogy az ablakból jól rá lehessen látni. Először a kontúrvonalakat rajzolom meg, és csak utána kezdem kiszínezni az egészet. Egy  egy méterszer hetvenes rajz lesz. Micimackó a mézesbödön felett ücsörög bánatosan. Grafiti stílusban pedig aláírom, hogy : hiányzol. Már pirkad, amikor az egész festékszórós szatyrot kidobhatom. Visszafelé egy szál cigit szívok, miközben Marianne-nak üzenek: Nézz ki az ablakon! Kinyitom a vezető felőli ajtót és lassan pöfékelem ki a füstöt a hajnal első sugarai felé. Marianne telefonjának kijelzője világít az ablakban, ahogy álmosan kipillant az utcára. Ránéz a kocsira, aztán a járdára, aztán vissza a kocsira. Jó darabig áll ott. Végül eltűnik a függöny mögött. Nézem magam előtt a kihalt utcát. Csend van. Sehol senki. Lassan szívom a cigit, a füstöt kifelé eregetem a hűvös reggeli levegőbe. A szemközti háznál a fekete macska  felugrik a párkányra és ide-oda somfordál. A közeli ágon ülő verebeket bámulja. Időnként feléjük kap, mintha esélye lenne levadászni őket. Aztán kabátban kilép Marianne. Beül mellém az anyósülésre. Már ketten ülünk a kocsimban és nézzük magunk előtt a két sávos utat a hajnali szürkéssárga derengésben.

• Elmondta? - kérdezek rá, s reszelgetem a torkom, mert nagyon rekedtes.
• El.
• Az egészet?
• Mindent. Az elejétől - mondja kristálytiszta nyugodt hangon Marianne. - Nem gondoltam volna, hogy a lányommal megegyezik az ízlésem, de úgy látszik - az ablakba könyököl és kinéz a járdára. - Ez meddig fog látszani?
• Kábé két év. Ha rendszeresen járnak rajta és koptatják. Ha nem, akkor tovább - szívom a cigit. Most béke van. Úgy sejtem Liv és Marianne átbeszélgették az éjszakát. Talán kivételesen ez az egész bonyodalom közelebb is hozta kettejüket. Végre beszéltek. Leültek. Ketten. A füstöt kifelé fújom a nyitott ajtón. Annyira nagy a csend és a béke. Valahogy nem is akarom megtörni. Szerintem Marianne se. A kocsiban ülünk és ránk talál a reggel. Kilépnek az utcára az első járókelők. Boltba igyekeznek, vagy kutyát sétáltatni. A kellemes hajnali derengést felváltja a szürke reggeli fény. Néhány tűhegynyi esőcsepp pettyezi be a szélvédőt. Elszívtam a cigit. Már két szálat is. Ha behúznám az ajtót, akkor kikönyökölhetnék az ablakba, de még ehhez is fáradt vagyok.Talpamat a pedál mellett pihentetem és csak meredek magam elé a semmibe.
• Húú órákat el tudnék itt tölteni, csak ülve a kocsiban - szólal meg gyengén hangját keresgélve Marianne.
• Mh nagyon megnyugtató ez a csend - bólintok rá. El tudnék aludni. Végre ismét helyreálltak a dolgok közöttünk. Kiengedett a feszültség. Még szex sem kellett hozzá. Jók vagyunk. Tényleg.
• Fel kellene mennünk, mindjárt ébred Chris - morogja Marianne, de meg se moccan.
• Ühüm…

Végül csak ülünk, gondolatainkba mélyedve. Lehet bealszok a kocsiban. Szerintem Marianne is. Egyikünk se aludt az éjszaka. Lefényképeztem a művemet és átdobtam Ace-nek. Futólag megírom neki, hogy minden ok. De igazán a Baby appra ébredünk. Chris hív. Legalábbis a sírása. Marianne felriad és kipattan a kocsiból.  Én lelassulva követem. Bezárom a kocsit, és álmos szemekkel fogad minket az ajtóban Chris és Liv is.