TOP DJ 20

 Top DJ 20

Kivasalom a hajam. Kifestem magam. Partyruhába öltöztem kivételesen én is. Flitteres piros ruha, igazi karácsony. Holnap felmelegítem a karácsonyi pudingot. Döntésképtelen vagyok.

• Átmegyek anyámékhoz - lépek ki a mosdóból.

• Jól kiöltöztél - összegzi Noel. - Menjek veled?

• Kérlek, most ne! - felelem röviden. 

Izzad a tenyerem, ahogy a Cola House elé hajtok. Karácsonyos koszorú van a bejárati ajtón. Az egész ház szinte ugrál. Tuc-tuc. Jesszusom! Az elhúzott függönyökön át is látszanak a partyfények. Biztos, hogy ezt akarom?

Mielőtt felülkerekedik bennem az önbizalomhiány, kiugrok a kocsiból és rászorítok a Cola House kulcsára. Csak egy kulcsot hoztam vissza, nemigaz?

Megnyomom a ház csengőjét, bár kétlem, hogy hallják odabent. Forgatom egy ideig a kulcsot, hogy beletegyem-e a zárba. De fölösleges ezen aggódnom. Ace nyit ajtót.

• Liv! - ő küldött meghívót, szóval nem értem miért van meglepődve azon, hogy itt vagyok.

• Én csak...visszahoztam a kulcsodat! - emelem a magasba a kólaalakú kulcstartós kulcsokat.

• Van kulcsom a házhoz - vigyorog Ace.

• Tudok róla - mosolygok rá. - Boldog karácsonyt!

• Neked is! Megnézed a kecót? - int be Ace.

• Ismerem - nevetek, de belépek. A fények ütemre váltanak. Ámulva bámulom egy darabig.

• A ház világítása össze van kötve a hangrendszeremmel - biccent Ace.

• Óh! - csak ennyit tudok mondani. Nem tudom miért, de Colleen vonzza magára a tekintetemet. Talán azért, mert annyira rohadt jól néz ki ez a csaj! 

• Dylan is itt van? Anyámmal? - nyöszörgöm.

• Dylan? Egyedül jött. Lesmárolhatod a sarokban, ha akarod - röhög Ace.

• Nem tervezem.

• Pedig a legjobb belépőd mindig is az volt. Akkoriban igazán önmagad voltál. Meg mertél lépni dolgokat - összegzi Ace.

• Szóval Brian Norton szerint a legjobb belépő egy csók?

• Ütős belépő azt  meg kell hagyni.

• Akkor tessék! - lesmárolom. Ace tenyere átkarol és valahol valami falfelülethez dönt. Váltanak a fények körülöttem. Dübörög a techno körülöttünk. Zihálok.

• Mi lenne, ha mostantól Briannek hívnálak?

• Meg tudnám szokni, de utálnám - röhögi Ace. - Úgy érezném, hogy cikizel.

• Tehát DJ Ace cikizése az, ha a keresztnevén szólítják?

• Általában.

• Megjegyzem a későbbiekre - kacsintok rá.

• Liv! - húz vissza Ace. - Örülök, hogy eljöttél. Nagyon örülök - suttogja az ajkamra. Futólag megcsókolom, de kíváncsi vagyok a bulijára, úgyhogy megindulok. Nem jutok sokáig, mert Colleen táncol felénk. 

• Szia Liv! - köszön rám Colleen. Széles a mosolya és a fejem felett Acere néz. - Örülök, hogy itt találkozunk. Colleen vagyok!

• Igen tudok róla - mosolygom zavartan. Colleen átkarol és magához ölel. Esküszöm tolakodó illatra számítottam. Vanília, vagy valami erős parfüm. Ehhez képest, tiszta illatot használ. A parfümje olyan, mint egy jó illatú szappan. Friss illat. Természetes és tiszta. Nem tudom hogy nézhetünk egymásra. Mint két nő, akik jártak Ace-el. Akik szerelmesek voltak belé nagyon. S akik túl vannak egy szakításon Ace-el. De hát mindketten itt vagyunk, Ace karácsonyi bulijában, a házavató buliján. Mit tud és mit gondolhat rólam? Bár meg tudnám fejteni, Colleen gondolatait.

• Heló, álljatok össze csinálok rólatok egy képet! - Ariel ér hozzánk a DJ pult mögül, időm sincs felkészülni, már elkattintotta a képet. Jézusom, nagyon pörög itt mindenki.

• Nem Colleen, nem így, hármasban! -  mutatja, hogy Ace-el közös képet akar. Ace átkarolja a derekamat, feltételezem Colleenét is a másik oldalon és Ariel valószínűleg kattint néhány képet a telefonján.

• Jó képek lettek, tűz és víz - vigyorog Ariel, mutatva, hogy rajtam piros ruha van, Colleenon ibolyakék flitteres partyruha. Tényleg nagyon jól állnak neki a kék árnyalatai. Ace csókot nyom Colleen arcára, de kézen fogva engem húz magával.

• Még beszélünk Liv! - dob felém csókot Colleen. Nem nagyon jut időm erre sem reagálni, mert Ace a lépcsőn felfelé húz és megállít a Dj pult mögött, ami az emeleten van a nappali felett.  A korláton végig fenyődíszek futnak.

• Gyerünk! Kérj egy számot! - néz rám Ace várakozva és a nyakába csúsztatja a fejhallgatót. A pultnak döntöm a csípőm és lenézek a tánctérré alakított nappalira. Nagy levegőt veszek és kibököm:

• A Sea within the Sea legyen - mondom. Ace ledermed egy másodpercre. Tudom, hogy tudja, hogy az a szám ment akkor. Az a borzalmas szám. Amit soha többet nem hallgattam. Tíz éve kerülöm azt a számot, gyűlölöm azt a számot.

• Biztos? - kérdezi Ace.

• Igen - bólintok rá határozottan. - Csinálj belőle végre egy szuper jó emléket nekünk, itt a Cola Houseban! - mosolygok rá Acere.

• Oké - mosolyog rám vissza Ace és a pult felé fordul, állítgat, kapcsolókat, tekerőket, és billenőket forgatgat, a laptopon kikeresi a számot és felveszi a fejhallgatóját. Készül átkeverni a számot. Ace DJ feldolgozásában még úgysem hallottam ezt a számot. Ő sem választotta, sosem.  Még a zeneterápiánk alatt sem hallgattuk újra. Talán ideje volt. Hogy pontot tegyünk a zeneterápiás időszakunk végére. Hogy újra meghallgatjuk, közösen ezt a számot. Ace úgy nyúl a témához mint egy technikai kérdéshez, de tudom, hogy őt is mélyen érinti, hogy újra hallgatjuk ezt a számot, rákeveri a Sea within the Seare a The Horrorstól a Scarlet Fieldset. Figyelem a szöveget, ami tudom, hogy nekem szól. A nyár elmúlásáról,  a félelmekről, és hogy tudja, hogy nem leszek itt vele sokáig. Ahogy végez a pultnál felnéz rám. A fejhallgatót a pultra teszi. Értettem az üzenetet.  Dylan pezsgőket bont a konyhában, amikor csatlakozunk hozzá. A tálcán kristálypoharak sorakoznak. Ace és én is magunkhoz veszünk egy-egy poharat.

• Te itt? - kérdezek rá Dylanra.

• Szabadnapos vagyok - feleli Dylan.

• S anyám tudja?

• Úgy tudja, hogy Acenél vagyok.

• Tehát végülis nem hazudtál - felelek rá nevetve.

• Nem, hiszen, tényleg Acenél vagyok - nevet Dylan. 

• Tanulhatnék tőled Dylan - állapítom meg. - Hosszú évtizedeket és nagy örömöket a Cola House-ben Ace! - koccintom a poharamat Ace poharához.

• Köszönöm a közvetítést - kacsint Ace. Mindenki Ace-el akar koccintani és pezsgőzni, úgyhogy magára hagyom. Körbejárom a nappalit, az Irwell mellett  a panorámaablaknál egészen a loft mennyezetig érő méretes fenyőfa áll. Szépen dekorált fa. Fenyőillatot áraszt. Ahogy  az ablaknál az Irwellre nézek és onnan a fenyőfára észreveszem magam mellett az üveggömbbe írt arany feliratot: Édes Otthon! Ezt a gömböt én vettem Acenek! Hátranézek Acere, aki a pezsgőspoharát tartva beszélget a körülötte állókkal. Dylan lustán Ace vállán átvetett karral áll. Nagyon jó barátok. Colleen csípőjét egy középmagas komoly pasas karolja. Kitalálom, hogy a férje lehet. Ariel a kirendelt fotós lehet, mert állandóan kattintgat a telefonjával. Ace hazatalált. A Cola House, itt Manchesterben, az ipari negyedben. Visszenézek a kezemben tartott üveggömbre és rámosolygok. Tudom, hogy kint van a kocsimban a párja. Csak egy pillanatig habozok, aztán otthagyom a partyt és kilépek a parkolóba a kocsimhoz. Épp a kesztyűtartómat túrom fel a kis hógömbért, amikor hallom a bejárati ajtó csapódását a Cola Housenál. Kiveszem a kis üveggömböt és becsapom a kocsim ajtaját. Lezárom a kocsit és fordulok.

• Azt hittem le akarsz lépni - néz végig rajtam Ace. Csak a partyruhámban fagyoskodom, mert nem öltöztem fel.

• Nem… csak úgy találtam, hogy hiányzik a párja! - emelem meg a kezemben a hógömbömet.

• A kettőnké? - kérdez rá.

• Mindenkié. Az első közös karácsonyunk. Te itthon, Manchesterben, Colleen, Dylan, Ariel…

• ...és te, Liv - mosolyog Ace. - Gyere, megfázol! - karolja át a vállam Ace és visszahúz magával a Cola Houseba. Már mindenki táncol újra a nappaliban, Ace elengedi a kezem a tánctér közepén.

• Azt hiszem ideje karácsonyi zenéket nyomatni! - ér fel a pulthoz Ace. - Egy szám, egy szuper dögös csajnak, ma estére igazán igaz, a szöveg: csak te kellesz nekem karácsonyra! - mutat le és fogalmam sincs kire mutat. Colleen mellettem áll és rámnevet. Ace már feltette az All I want for christmas is you számot és lesiet a lépcsőn. Megforgatja Colleent, akihez hamarabb odaért. Jól táncolnak együtt. Nagyon jól. Néhány forgás után Ace hozzám lép. - Na feltetted már a díszedet? - kérdezi Ace. Még mindig a kezemben a hógömbömmel állok. - Gyere segítek! - húz magával Ace. - Szerinted? Hol van még hely neki? - kérdezi a zsúfolásig díszített fán üres helyet keresgélve.

• Szerintem ide akaszd, a másik mellé - érintem meg a tűleveleket. Segítek a tűlevelek közé húzni a szalagot, egyszerre akasztottuk fel az utolsó díszt.  - Tökéletes helyen van - nézem a két hógömböt egymás mellett.

• Liv! - szól rekedten Ace.

• Hümm? - ámulok a hatalmas fa alatt, mint egy gyerek. Házban még sosem láttam ekkora fenyőfát. Sőt még karácsonyi partyn se voltam soha.

• Tényleg te vagy az, amit idén karácsonyra szeretnék - mondja Ace és fölém hajol. Összeforrnak az ajkaink. Jó kis ritmust  igazított az eredeti számhoz, van lüktetése a számnak. Elhúzom a kezem a karácsonyfáról és a karjaimat Ace vállára támasztom. Beleolvadok Ace ölelésébe.

Otthagytuk a bulit. Lehet, hogy észrevették Ace eltűnését. Nem tudom. Lehet, hogy Ace még visszament a buliba. Fogalmam sincs, mert mint legutóbb, kiájultam a Cola House hálószobájában. Pontosabban most már Ace ágyában.

Ahol ismét van Ace-nek matraca és tisztességes ágykerete is. Reggel fél hétkor ébredek, még mindig karácsony van. Ace nincs mellettem az ágyban, tehát magamra húzom a ruhámat és mezítláb lemegyek a lépcsőn. Ace a félrehúzott kanapén alszik. Úgy néz ki mint aki ültében aludt el, és próbálta eltakarítani a romokat. Ace sokféle hidegtálat rendelt a partyra. Tényleg káosz van a nappaliban. Bár Dylan valószínűleg segített több mindent elpakolni, mert több nagy szemeteszsák már tele van. A pakolászásomra Ace is felriad. Medörzsöli az arcát.

• Liv? - néz fel rám.

• Elaludtunk - húzom be a nyakam.

• Fel akartam menni hozzád - néz végig a nappaliján Ace.

• Segítek elpakolni! -  kezdek rendezkedni. Ace a konyhába jön és kivételesen egy pohár vizet tölt magának, csapból, egy hosszú üveg pohárba. Nézem, ahogy megfordul, és a mosogatónak dőlve kortyolja a hideg vizet. Elsimítom a szemem elől a hajamat és egy szemetesbe seprem a morzsákat az Irwellre néző gránitpultról. Húzom össze a mindenféle üdítős kupakok és morzsák és szalvéták sűrűjét és letolom a szemeteszsákba.  Araszolva haladok. Ace csak némán figyeli a pakolásomat. Kezében a vizespohárral. Engem figyel. Szalvéta. Kupakok, két platina karikagyűrű...

Majdnem belesepertem a szemetesbe. Csak homlokráncolva nézem, hogy ezek mit keresnek itt. Ki az, aki leveszi a karikagyűrűjét egy karácsonyi partyn... ?

Ace még mindig mozdulatlanul a vizespoharat tartja, egyik tenyerével a háta mögötti mosdóra támaszkodva. S engem néz.

• Ace? Van itt két gyűrű! - tenyerelek a gránitpultra.

• Aham, az egyik a tiéd, ha akarod! - biccent rá Ace és a szájához emeli a vizespoharat. Kortyol egyet. Én meg nézem, hogy nedves marad az ajka a víztől. Lefagytam. Kábé hóemberré dermedtem.

• Tessék? - suttogom érzem, hogy kezd a kezem alatt nedves lenni a gránitfelület. Izzad a tenyerem.

• Liv, ez a Cola House, nem kell nyomokat eltüntetned magad után soha. Itt soha. Nem kell nem önmagadnak lenni. Nem kell sem velem sem magaddal elhitetni semmit, ami nincs.

• Jó… de nekem még mindig van egy eljegyzési gyűrűm, amit egy másik férfitól kaptam - felelem rá felegyenesedve. Ez az első értelmes gondolatom ehhez a két gyűrűhöz 

• Vannak láthatatlan nyomok az tény.

• Én, most… jobb ha elmegyek… - lehet menekülök a Cola Houseból.

• Gondolkodj az ajánlaton Liv! - kiáltja utánam Ace.

Ebédre anyámékhoz vagyunk hivatalosak. Noel névnapja van. Nem a legjobb időzítés kábé semmire. Egyrészt össze vagyok zavarodva. Már meg sem lepődöm rajta. Ha Ace az életemben van, akkor folyton ez az érzésem van. A döntésképtelenségem a káosz és a szélviharok keverékével párosul. A Coriolis-erő Acehez képest semmi. 

Totál zombiként ülök a saját családom karácsonyi ebédjén, a saját vőlegényem mellett. Nem most kellene. Nem Noel névnapján. Tényleg nem.

De jézusom! Ace gyűrűt vett! Nekem! Kettőnknek! Tulajdonképpen megkérte a kezem?! 

Fogalmam sincs ennek most örüljek, vagy essek kétségbe, vagy sikítsak, vagy mit csináljak? Mi lenne erre az értelmes reakció tőlem? Hogy Ace nyakába ugrom? De hiszen el vagyok jegyezve! Hogy lehetek ennyire hülye helyzetben? Ace nem eljegyzési gyűrűt vett, hanem két vastag platinagyűrűt, nem eljegyzésre készül, hanem… esküvőre. 

• Liv felvágod te a karácsonyi pudingot? - kérdez anyám, talán már harmadjára. Lehet nagyon nem vagyok képben. Noel is furcsán néz rám. Dylan csak a cigisdobozát ütögeti az étkezőasztalhoz, már menne ki rágyújtani. Az arca kifejezéstelen. Bár a szeméből tudnék olvasni. Tudja? Tudja, hogy Ace mire készült? Hogy Ace megkérte a kezem ma reggel? Karácsony reggelén?

• Én… ööö…

• Liv, a puding! - mutat rá anyám. Torokköszörülve veszem kezembe a kést. 

• Igen, persze - nyöszörgöm és a tányérokra elkezdem a pudingot szétosztani. A karácsonyi puding, amiben itt van valahol a gyémántköves eljegyzési gyűrűm. Ízetlenül forgatom a számban a süteményt. Koccannak a villák a porcelánon. Végül, Noel szólal meg. 

• Liv, nézd? Nálam van a gyűrűd! - emeli ki a tányérjából a gyűrűt.

Nem ma kellene. Nem most. Nem Noel névnapján. Nem… karácsonykor.

• Noel, szerintem… maradjon is nálad… most már! - nézek fel Noelre nyugodtan és leteszem a villám. Mindenki kezében megáll a villa és nézünk egymásra a kis asztal mellett. Az öcsém eltátja a száját és csak bámul rám. Nem mer megszólalni. Anyám Dylannel vált villogó, villámló pillantásokat. Dylan feszengve ül a széken. Hát ennek kénytelen kelletlen a fültanúi lettek.

• Tessék? - kérdezi Noel értetlenül. Az első eset, hogy a mindig magabiztos és nyugodt Noel nem nagyon tud mit kezdeni ebben a helyzetben. Kínosan mosolyog. - Liv?

• Ez egy nagyon furcsa humor Liv - figyelmeztet anyám.

• Ez nem vicc. Ez komoly - nézek Noelre rezzenéstelenül.

• Liv, muszáj volt elrontanod ezzel az egésszel a karácsonyunkat? - kérdez rá anyám. - Muszáj volt pont karácsonyra időzítened és pont ide? Hozzánk? Nem lehetne ezt megbeszélni négyszemközt?

• Igen, Liv, beszélhetnénk négyszemközt? - kap az egyetlen értelmes szón Noel.

• Rendben. Menjünk le, a kocsidba! -  pattanok fel és várakozón Noelre nézek. Noel a zsebébe csúsztatja a gyűrűt és csatlakozik hozzám. 

Itt ülünk a lila-szürke lakás előtti parkolóban. Nézzük az utcát magunk előtt.

• Liv én… én szeretlek…

• Noel én… én is szeretlek… de ez ide nem elég. Nem elég.

• Mi nem elég?

• Nem tudom, Noel nem megy, ez nekem… nem megy veled. Nem, jajh hogy mondjam, hogy értsd? Én nem vagyok boldog. Ez az igazság. Nem vagyok önmagam. Ez nem megy így tovább Noel.

• Akkor… mit szeretnél? Menjünk el… párterápiára? Kérjünk… segítséget?

• Noel… nekem… lehet… lehet, hogy van… aki fontosabb - igazgatom zavartan a horgonykarkötőmet. - Valaki, aki mellett más vagyok. Olyan, amilyen lenni szeretnék. Olyan…

• Tehát van valakid. Hát ez… durva. Hát ez… ez… szemétség tőled. Nagyon szemét dolog.

• Tudom, bocs… sajnálom.

• Ezért nem akartál velem lefeküdni? Mert vele basztál?! - ordítja rám Noel. - Megcsaltál!

Fel sem fogom, hogy mi történik. Egyszerűen nekem esik, és az ablaknak nyom. Egyszerre felismerem benne azt… ami mindig is zavart, de nem tudtam miért. Az a túlzott fegyelem. Az a nem veszekszünk és túl lagymatagok vagyunk hozzáállás. Amikor soha nem izzott semmi. Amikor mindenki idegennel kedvesek vagyunk és udvariasak. Most hogy az ujjaival a nyakamat szorítja már értem. Noel… az apám személyisége. Ugyanaz. Az álbiztonság. Az amibe ringattam magam. Egyszerre felismerem, mindazt amiben éltem. Amiben Dylannek mindig igaza volt. Apakomplexusos vagyok. Ezért kerestem szüntelen idősebb férfiakat és ezért tetszett annyira Noel álbiztonságot nyújtó személye, mert az apámra emlékeztetett. S én majdnem hozzámentem! Úristen!

• Nem leszel az övé! Ha az enyém nem leszel, akkor az övé sem! - sziszegi az arcomba, ahogy elvörösödve fojtogat. Egymásnak feszül az erőnk. A hátam mögött az ajtónyitó kilincset kaparászom. Noel lecsap és lezárja az autót. A fogja vagyok. Lihegek.

• Eressz ki!

• Nem, amíg nem fejezed ezt be!

• Nem megyek hozzád Noel, és Dylan valószínűleg már az erkélyen cigizik, mindent lát - kamuzok. Életem legnagyobb hazugsága és csak fohászkodom, hogy tényleg így legyen. Noel kinéz a szélvédőn és én is megfordulok. Köszönöm Istenem! Dylan tényleg kint szívja a cigit és minket néz. 

• Engedj kiszállni! - sziszegem Noelre. Hallom, hogy kattan a zár és szinte kiugrom a kocsiból. Felnézek Dylanre és zihálok. Lehet az életemet mentette meg. Fogalmam sincs. Beszaladok a lépcsőházba.  Ahogy felérek  az erkélyre megyek Dylanhez. Lenézek az utcára. Noel már elhajtott. 

• Kösz - lihegem Dylannek.

• Mit? - morog Dylan.

• Hogy cigizel - fújtatom és a korlátnak dőlök.

• Aham - feleli Dylan. Komótosan szívja a szálat. - Mennyi cuccod maradt nála?

• Semmi, amiért visszamennék - felelem rá.

• Jó, mert nem sok kedvem lenne verekedni érted is - feleli Dylan. - Liv, olyan vagy mint az anyád. Képes vagy éveket is pocsék kapcsolatokban tölteni.

• Kösz. 

• Nincs mit.

• Ace ma reggel majdhogynem megkérte a kezem.

• Innen is látszik, hogy komplett idióta - szívja meg a cigit Dylan.

• Aham - vigyorgok fel rá, s Dylan szája is mosolyra rándul. - Tudtad?

• Tudtam, hogy ötvösnél csináltatott valami platina cuccokat. Ja.

• Tudtad.

• Kábé ettől zsongott a fejem már pár napja, ja tudtam. - feleli Dylan.

• Dylan, te egy nagyon jó barát vagy.

• Kösz. 

• És?

• Hümm?

• Igent mondasz? - fújja ki a füstöt Dylan és kérdőn rám néz.

• Nem tudom… most lehet kicsit gondolkodni szeretnék. Még egyszer magamba nézni, mielőtt bármit is döntök. Kicsit önmagammal foglalkozni…

• Akkor Ace-en a sor hogy kérdéseket tegyen fel - összegzi Dylan.

• Igen, nem kérdezett - biccentek. - Ideje, hogy ő is feltegye azokat a bizonyos kérdéseket…

Előfordul errefelé egy kis eső. Ahogy Ace is mondta. Itt bármikor eshet. Tehát esőben vezetek. Már több mint tíz éve nem jártam erre. Emlékszem, amikor tizennégy évesen az volt a legnagyobb szórakozásunk az otthoni barátaimmal, hogy kimentünk a tengerpartra. Mit csináltunk? Csak arra emlékszem, hogy ültünk a sziklákon és beszélgettünk. Órákat. Mindenféle dolgokról. Nem tudom, egyszerre megnyugszom ettől a látványtól. A tenger csapódásaitól a part felé futó hullámoktól, az arcomba csapó szél erejétől. Még nincs sötét. Igazán csak szürkület van. A tengerparton sétálok. Itt igazán nincs senki. Főleg nem karácsony délután.

Tehát alaposan meglepődöm, amikor a hátam mögül lassú basszusdob kúszik a tenger hullámainak hangjai közé. Hátrafordulok. 

Egy fekete Ford áll nyitott csomagtartóval a tenger felé fordítva és a monumentális hangszórókból szól a techno átdolgozással a Dance me to the end of love.

Ace lassan közeledik, én meg a könnyeimet törölgetem zavartan az arcomról. Szipogva figyelem, ahogy Ace letérdel elém. Ez nem létezik! 

• Mit művelsz? - suttogom a könnyeimet törölgetve.

• Megkérem a kezed - feleli Ace, és leveszi a sapkáját, s a farzsebébe gyűri, s egy vörös bársonytokban tényleg… az eljegyzési gyűrűvel felnéz rám. - Olívia Somerhalder, hozzám jössz feleségül? - teszi fel a kérdést félszeg mosollyal. A Fordból szól a zene, a hátam mögött a tenger. Itt voltam, utoljára önmagam. Talán most újra önmagam lehetek.

• Honnan tudtad, hogy itt vagyok?

• Dylan tippelt.

• Egészen jól tippelt - bólintok. 

• Ismer már egy ideje. Még innen, ha jól tudom - néz szét Ace a környéken. Egy tengerparton kéri meg a kezem, a szülővárosomnál. Lehetne ennél romantikusabb egy lánykérés?

• Liv?

• Ez a mi dalunk? - kérdezek rá a Ford felé mutatva.

• Mostantól szerintem igen. Lehet ez a mi dalunk is igen - bólint Ace.

• Tetszik.

• Oké, de most már kurvára fáj a térdem.  Ezek a sziklák durván kemények. Válaszolnál arra a kérdésre Liv? - kérdezi Ace és ettől nevethetnékem támad.

• Melyik kérdésre is pontosan?

• Liv, hozzám jössz? - teszi fel újra a kérdést Ace. Mélyen magamba szippantóm a sós tengeri levegőt és bólintok.

• Igen, Ace… leszek a feleséged - Ace felegyenesedik, és kiveszi a gyűrűt a tokból, s az ujjamra húzza. 

• Tudod, hogy ma reggel még egy másik pasi jegyese voltam? Este meg…

• Hát Liv, nem is te lennél, ha nem vágnál át minden pasit kőkeményen. De nem foglak sokáig menyasszonynak hagyni. Nem esem Noel hibájába, még valaki elszeret tőlem.

• Nem fog.

• Házasodjunk össze minél hamarabb! - neveti a számra Ace.

• Őrült vagy!

• Dehogy! Ideje gyereket csinálnom neked!

• Törleszted a múltat? - nevetek rá.

• Pontosan.

• Hát a pénz már nem akadály!

• De az, hogy szeded a tablettát igen. Állj le róla! Mondjuk ma!

• Jó - felelem rá.

• De komolyan!

• Oké, komolyan.

• Hazamegyünk?

• Haza.

• A Cola Houseba?

• Oda.

• Jó, hogy végre van otthonunk.

• Szerintem is.