Top DJ 3
Noellel az ébenfa étkezőasztalunknál vacsorázunk. Ma este kólát iszom. Türelmetlenül nézem az órát a falon. Mindjárt kezdődik a Top DJ műsora a BBC Manchester csatornán. Úgyhogy ma nehezebben tudok Noelre koncentrálni. Szinte elszántam magam, heti egy óra Ace. Akusztikailag és vizuálisan befogadhatóan itt a nappalimban. Talán egy kicsit felrázza a mindennapjaimat. Egy műsor, ami érdekel. Amiért Manchesterben érdemes lenni.
Milyen napod volt? - kérdezi Noel a rutinkérdést.
Lesz egy nehéz ügyfelem. Alig akarta felvenni a kapcsolatot, de a csoportvezető szerint, nagyot akaszthatnánk róla. Tehát extrém kedvesnek és szolgálatkésznek kell mutatkoznom. Komoly erőpróba, mert a pasiból kábé harapófogóval kellett kihúznom még a találkozót is. Úgy érzem, nem is igazán gondolja komolyan a vásárlást. Vagy nem tudom - egy tálból mogyorót szemezgetek, amíg Noelnek válaszolok, már menekülnék át a kanapéra.
Mindig vannak nehéz esetek Liv. Mindenütt. Sokféle ember van. Lehet nem dönt könnyen. Az a dolgod, hogy segítsd meghozni a legjobb döntést neki - emlékeztet Noel. Az ő cégük, mindig basáskodik felettem. Nem tudom már mi frusztrál jobban, az, hogy szar vagyok a melóban, amit csinálok, vagy az, hogy a pasim családi cégéről van szó.
Valójában az a legjobb, ha minél drágább ingatlant választ - jegyzem meg.
Menni fog - bíztat Noel.
Lehet nem adok el megint semmit, csak kocsikázok a városban le-fel, mint egy taxis. Utálom ezt a melót! - fújtatok.
Jobb lenne a csekkbefizetésnél, valutaváltásnál, hitelügyintézésnél ülni Liv?
Magam se tudom mit akarok már. Elcsesztem az egész életem ezzel a pénzüggyel. Nem nekem való! - zuhanok magamba.
Pihenj, csak elfáradtál! - zárja le a panaszáradatomat Noel. Néha tényleg úgy érzem, hogy meg sem hall, és nem ért meg engem. Mit keresek én itt? Mit keresek mellette? Mit keresek Manchesterben? Egy olyan szakterületen, ami kicsit sem mozgat meg? Utálom a pénzügyet!
Kezdődik a Top DJ. Megnézem, ha nem gond - teletöltöm a poharamat kólával és felállok.
Nézd csak, addig lehet írok egy-két emailt még - biccent Noel.
Áthelyezkedek a kanapéra és bekapcsolom a tévét. Átpörgetem az adókat a BBC Manchesteri csatornára.
Szép jó estét minden zenekedvelő nézőnknek ez a TOP DJ! A zsűritagok már itt ülnek és izgatottan várják velünk együtt, hogy hogyan sikerült az egy hetes felkészülés a versenyző DJ-knek. Tehát a zsűritagok: DJ Ace, aki nemzetközi DJ-ből ma már az ACE klub tulajdonosa, és felajánlása, hogy a TOP DJ nyertese fél évig a klubjában saját estet kap minden héten. Hajrá fiúk-lányok! A zenei szerkesztő, rádiós és DJ, Colleen, aki soha senkiről nem mond rosszat, imádjuk érte Colleent. A zenei producer, és lemezkiadó tulajdonos Jason Hill, felajánlásában a nyertesnek saját lemezkiadás jár, és a zenekritikus és zeneszerző Tim Lewis.
A kamera itt az elején csak többször átfut a zsűrin, nem igazán lényeges rész számomra. Igazán csak azokra a részekre figyelek oda, ahol Ace-t mutatja a kamera, vagy éppen ő beszél. A többi része kevésbé érdekel a műsornak. Tagadhatatlan, hogy miatta nézem az egész műsort. Nagyon furcsa a tévében látni valakit, aki valamikor a barátom volt. Akivel érzelmi kapcsolat kötött össze. Nekem ez teljesen új élmény. Láttam Ace-t koncertezni, de egy műsorban látni, az egészen más. Úgyhogy én magam is nagyon zavarban vagyok, miközben nézem. Teljesen új helyzet ez nekem is. Ráadásul évek teltek el. Szokatlan Ace-t újra látni. Már tíz éve, hogy mi ketten jártunk. Annyira… régen volt. Örülök, hogy Noel tisztes távolban laptopozik, nem nagyon tudom milyen lehet a reakcióm Ace látványára.
Ace! - feljebb veszem a hangerőt.
Nem akarok mindig én lenni a kritikai él, de Colleen mellett muszáj kicsit ellensúlyozni - vág bele Ace. Köszörülgeti a torkát, enyhén rekedtes a hangja. Baromira férfias pasi lett belőle. Esküszöm jobban néz ki, mint tíz éve. Pedig akkor is nagyon bejött nekem, mint srác. - Öhm… hol is kezdjem? Kezdem az elején. Nem akarok durván fogalmazni, de amikor egy DJ ráadja az alapbasszust, én kábé akkor levágom, hogy mire számítsak. Egy alapbasszusból, valahogy érezni a ritmusból, hogy ez most egy unalmas tuc-tuc, vagy valami zizeg a levegőben. Ennyire meghatározó tud lenni az, hogy milyen ritmussal, milyen hangzással kezded az egészet. Nem vicc, komoly. Nálad azt érzem, mindig, hogy borzalmasan instrumentális az egész. Kihallani, hogy ez nem természetes. Az nem baj, de az igen, hogy ha már ennyire elektro az egész, akkor az üssön, magas technikai tudással. De nálad a tuc, a várakoztató tuc, az úgy 10 másodperc után átvált az unalmas tucba. Amin odalent a tánctéren elkezdenek tötyögni és reménykednek, hogy megéri várakozni, mert valami jót dobsz be. Ez ízlés kérdése, nekem annyira nem üt az, amiket válogatsz, de ez az én problémám nem a tiéd. Nekem a fő bajom ezzel a baromira száraz elektro pop résszel van. - Ace Colleen felé fordul és ránéz. - Colleen te gondolom odáig vagy érte.
Ace, én szeretem az elektro pop-ot. Igen - válaszol Colleen nevetve.
Mindjárt gondoltam, hogy ledobod tőle a bugyid, - Colleen nevet, és vele a közönség is. - de… neked most itt három perced van megmutatni valamit, és ebben ezek a hosszú kivárások nagyon unalmasak, megy a tuc és nem történik semmi, ez vagy technikai hiányosságot sejtet, vagy azt, hogy nem érzed az ütemet. Egy-egy jó hangzást nem szégyen ellesni, eltanulni. Mind így tanuljuk a szakmát. Nézünk másokat, hogy mit technikáznak. Menj el bulikba, nézz felvételeket és tanulj, ami most ott előtted van konzol az egy csúcstechnika a DJ-szakmában. Minden adott, ha tudod használni, a döntőben saját zenét kell nyomatni. Nem vagyok biztos benne, hogy technikailag ez neked menni fog…
A zenekritikus veszi át a szót Ace-től, úgyhogy inkább a kólámat kortyolgatom. Ízlelgetem, öblögetem a számban. Ace-íz. Felpillantok Noel az asztalnál ül a laptopjával, elmélyülten gépezik. Jó, hogy nem engem néz kólaivás és Ace-bámulás közben. Olyan izgatottnak érzem magam, nem is tudom mikor éreztem utoljára ezt a lázas izgalmat, feljebb ülök a kanapén és magam alá húzom a lábaim. Újabb fellépő következik, edzőcipős srác, laza ruhában, néhány tetoválással a karján. Annyira elbambulok a saját gondolataimban, hogy csak akkor figyelek fel, amikor Colleen nevető, csilingelő hangján Ace nevét mondja ki:
Ace, neked erről biztos más véleményed van, de ne szedd szét a srácot - passzolja át Colleen a véleményezést.
Bátor választás volt a Tears for Fears-től a Shout-ot választanod. Ugye nekem is van egy Shout mixem, ráadásul elég jó mixem, szóval azért nyúltam az alaphoz én is, és tudom mivel dolgoztál. De azt kell mondjam nagyon jót hoztál ki belőle. Állati jó kis hangzások voltak. Tetszett ez a visszhangjáték, ez a kis öblösítése a hangoknak. Tökös srác vagy, kezded felkelteni a figyelmemet! Jó volt a ritmus, jók voltak a váltások, jó három percet hoztál össze.
Hú, Ace csak nem érik egy tizes pont tőled? - kérdezi a műsorvezető.
Még az is meglehet - nevet Ace.
Ace a következő produkciót végig bólogatja, sokszor meghökken rajta, és Colleen-nal sokat összehajolnak, egymás fülébe sugdosnak, összebólogatnak, amitől akaratlanul is arra gondolok vajon összejöttek-e újra. A zsűri minden tagja egyszerre bólogat a zenére. Colleen nagyon jól mutat Ace mellett. Egyáltalán nem érződik, hogy tíz évvel idősebb nálam. Kék flitteres ruhában van, a karjain ezüst karperecek csúszkálnak, a laza szőke tincseit igazgatja hátra, nagyon bizalmas beszélgetést folytat Ace-el. Szinte együtt mozognak a zenére. Látszik rajtuk az összhang, most is, itt is, képernyőn is. Jól érzik magukat egymás társaságában.
Ace, úgy láttam elégedett voltál ezzel a zenei összeállítással - fordul elsőként Ace-hez a műsorvezető.
Szeretem azt, ha valaki nem közönséghajhász, nem produkálja túl magát. Nyilván azért, mert én is mindig ilyen DJ voltam, szeretem, ha a zene az első és nem nekem kell elhitetnem a hallgatósággal, hogy de állat zenét nyomatok. Hanem ők érzik ezt, mert ezt hallják és ezt élik meg. Tehát nekem ez a zenei komolyság és alázat, ahogy te használod a pultot és a számokat nagyon tetszik. Közel áll hozzám a stílusod. De az igazán nagy értéked az, hogy nem hagysz unatkozni. Hogy mindig van valami pici változás, apró kis nüanszok, de ezektől érződik, hogy ez nem egy sablon odadobtam az alapbasszust, hanem történik valami. Hogy vannak kis hangzásbeli, ritmusbeli váltások. Nagy kérdés az, hogy ezt képes vagy-e hozni egy egész estés buliban. Mert fel lehet ilyen állatul építeni három percet. De képes vagy-e erre három órán át? Engem inkább ez a kérdés foglalkoztat. Többet szeretnék hallani tőled, ebben biztos vagyok - bólint komolyan Ace.
Az igazság az, hogy én is többet szeretnék Ace-ből hallani. Ez a kis egy órás műsor, tele reklámokkal feleannyira se elégíti ki az Ace utáni kíváncsiságomat, mint ahogyan érdekel, hogy mi lett vele az elmúlt öt évben. Hiába keresgélek utána a neten nagyon szűkszavú információkat tudok meg. Úgy tűnik Michelle után Ace tényleg nagyon védte a magánéletét. Vagyis sejtelmem sincs, hogy van-e kapcsolata, családja, vagy hogy úgy egyáltalában mi lett vele.
Liv, lassan kitűzhetnénk az esküvő időpontját, ha a nyáron szeretnénk ideje lenne szervezni! - néz fel a laptopja felett rám Noel. Ettől a gondolattól már mindig görcsbe rándul a gyomrom. Kikapcsolom a tévét.
Megyek zuhanyozni! - állok fel és otthagyom a kóláspoharamat a kanapé mellett.
Liv! - szól utánam Noel.
Gondolkodom rajta Noel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése