Top DJ 11
Bridge Street 42. Itt vagyok. Csak egyetlen rövid csengetés volt. De csengetnie sem kellett volna. A Fordból kiszűrődő zene és az érkező kocsi hangja is jelezte, hogy Ace megérkezett. Izzad a tenyerem, ahogy a kilincsre teszem és kinyitom az ajtót.
Csá - biccent futólag Ace. - Nem néz folyóra a ház. Legalábbis fekvése alapján.
Nem néz - állok karba tett kézzel a nyitott ajtóban. - Bejössz megnézni, vagy hagyjuk? - emelem meg a szemöldököm. Elképzelésem sincs mi van az arcomra írva, meg a remegő ujjaimba, amikkel a saját karomat markolom.
Megnézhetem, persze - lép be mellettem a házba Ace. Körbenéz. Nem tudom, mennyire érződik, hogy fűtöttem az ingatlant. Csak egy pulóverben és fariban vagyok. - Mutasd! - szólít fel Ace.
Erre! - nem beszélek, megindulok a folyosón az ingatlan végében fekvő hálószobáig. Rejtett világítás fut az ágy mögött. - Ez a hálószoba! - jelentem ki, ujjaimmal az ágy felé intve.
Aha, azt látom! - biccent Ace. Gondolom azt várja, hogy elkezdjem a szokásos monológomat a betanult szöveggel a csodás ingatlan előnyeiről. De helyette csak azt kapja, amiért jöttem. Lábujjhegyre állok és két tenyerem közé fogom az arcát és már meg is csókoltam. Nem hittem, hogy képes leszek rá, leszek ennyire bátor. Sosem kezdeményeztem én. Kivéve Dylant. De az totál más volt. Én alapvetően nem vagyok az a típus. Bár lehet már magam se tudom vagyok-e egyáltalán bármilyen típus. Ace fogalmam sincs habozik-e. De aztán karjai átölelik a derekamat és elmélyíti a csókot. Mindenem robban. Ace ujjai a húsomba mélyednek, ahogy a pulóver alá csúsztatja az ujjait. Lihegve hátrálok az ágyig elhúzódva Acetől, és lekapom magamról a pulóveremet.
Liv?
A főnököm azt mondta legyek szolgálatkész - nyalom meg az ajkaimat idegesen.
Oké - néz körbe Ace a hálószobában. Szemmel láthatóan esze ágában sincs csatlakozni, vagy elfogadni az ajánlatomat. - Ez is Luxury szint lesz?
Próbáld ki és megtudod!
Liv, ez nem te vagy! - állít le Ace, és a zsebébe süllyeszti az ujjait. - Mi a baj?
Azt hittem benne vagy - tartom a kezemben a pulóveremet.
Folyton belegondolsz mindenbe mindent Liv.
Akarod vagy sem? - csattanok rá.
Miért akarnám, veled? Most, itt? - minden szava mintha pofoncsapna. Mit képzeltem én? Ace a fejét rázza és a sapkát a fejébe nyomja. - Komolyan ilyennek ismersz?
Milyennek?
Aki elszeretem más nőjét?
Hát… ez hihetetlen! - rántom magamra a pulóveremet.
Liv, kurvára nem vagyok ilyen, mert nekem is szarul esne, ha a menyasszonyomat más döngetné. Vagy csak ráhajtana.
Jó, hagyjuk! - kapcsolom le a rejtett világítást és leveszem a fűtést a házról. - Te csókoltál meg! Totál félreértettem! Én hülye!
Beszéljük meg! Noellel…? - Ace már megint a zeneterapauta szerepét akarja felölteni. De én nem ezt akarom. Nem lelki vezetőt keresek. Acet akarom.
Nem akarok veled Noelről beszélni! - csattanok rá Acere. - Amióta megláttalak a Top DJ műsorában képtelen vagyok lefeküdni vele! - ordítom az arcába. Ace ledöbbenve bámul rám és hallgatja a kifakadásomat. - Ez az igazság Ace! Mintha… neked tartogatnám magam. Nem is értem. Tisztára hülye vagyok! - túrok a hajamba. Az életem ismét a zűrzavar. Csak mert Ace ismét belépett az életembe. Még akkor is, ha csak a munkám révén, de igen, újra itt vagyunk, hogy találkoztam vele és ezzel mindent összezavar. Nem tudok mit kezdeni a saját érzéseimmel se. Ace közelében megzavarodom. Dylan jól mondta: Ace a mágnesem. Egyszerre akarom is és nem is. Érthetetlen.
Reggeliztél már? - kérdezi Ace.
Még nem.
Jó, mert én sem. Ismerek egy ír pubot, jó a reggeli menüjük, és egy óráig felszolgálják - rábólintok.
Forró italt iszok a Wild Rovernél. Átmelegszem tőle. Ace a bőrhuzaton pihenteti az ujjait. Rég láttam zenélni. Élesben. Őt nézni, mint Dj-t. Hiányzik. Komolyan. Most hogy itt van előttem fizikailag, tényleg hiányzik Ace zenéje.
Hogyhogy szerepelsz a Top DJ-ben? - kérdezek rá.
Felkértek. Belementem. Érdekes, még nekem is ez a fajta világ. Én undergound zenekarok felfedezője, meg DJ kölykök kinevelője, valahogy csak a fülem után mentem. Tetszett valami, hallgattam tőlük többet. Most itt az előválogatás, teljesen más. Nekem nem annyira spontán és természetes, mint ahogy azt szeretem. Főleg a szombati látványelőadások, amikor fogalmam sincs mennyi a segítő szakemberek hozzátett anyaga egy-egy produkción. Ezért szeretem, ha élesben lökik ott csütörtökönként. Az nekem hitelesebb.
Thunderzap a kedvenced? - érdeklődöm.
Ügyes a srác. Látok benne fantáziát.
Ha nem is nyer meghívod igaz?
Aham - vigyorog rám Ace.
Valahogy sejtettem - mosolyodom el. - Tanítgatni fogod?
Alapból jó, de bőven van még mit tanulnia. Csak, hogy jobb legyen. Nem célom rányomni a saját jegyemet. Maradjon egyedi, de amit lehet, azt tanulja meg - biccent Ace. - A műsor meg, nem is tudom, Colleen-nal jól elhülyülünk.
Láttam van közös estetek a klubodban. Visszaállítottad Colleent. Amit öt éve is akartál igaz? - kérdezek rá elkomolyodva.
Igen. Tudod, az egész karrierje, valahogy az én lelkemen száradt. Meg akartam neki ezt adni. A szakmai reputációt.
De Michellet már nem hozhatod vissza - kiszalad a számon. Már nem tudom visszaszívni. Ace arca elsötétül.
Nem, valóban nem - mondja végül halkan és lesüti a szemét.
Oké. Mi a helyzet velem? Úgy látszik törleszted a múltadat. Aminek én is része voltam - vetem fel a fejem.
Liv! - Ace hátradől és a nyersfa asztalon csúsztatja a tenyerét. Mintha csak keverne valamit. Talán a múltat. Vagy éppen engem akar összezavarni. - Tudod… ezzel az egész helyzettel - Ace megforgatja a szemét. - oké, kettőnkkel! - mutat rám, majd magára. - Én sem nagyon tudom, hogy mi a helyzet. Úgyhogy kivételesen van valami, amiben közös helyzetben vagyunk. Érzésben, gondolatban. Nem nagyon tudom értelmezni a helyzetet.
Az eljegyzésem miatt?
Liv, ez… tök jó. Az teljesen jól van, hogy menyasszony vagy - magyarázkodik Ace. De engem nem ez a része érdekel.
Hogyan hatott rád, amikor megtudtad?
Nem estem hanyatt, és rosszul sem lettem. Semmi teátrális szíven ütés, amit biztosan értékelnél részemről. Dylan révén általában azért tudtam ezt-azt. Tudtam, hogy összeköltöztetek, meg évek óta együtt vagytok. Kiszámítható lépés volt, én is végigjártam ezt Colleennal. Bár nem jegyeztem el. Énrám azért sosem volt akkora hatással a te szerelmi életed, mint amennyire valószínűleg az enyém hatott rád.
Egoista köcsög voltál mindig is - vágom hozzá. Ace hahotában tör ki.
Jobb lettél Liv - nevet rám.
Ha tudom, hogy hazajössz, nincs eljegyzés…
...Liv…
Tudom, ne befolyásoljon engem a döntéseimben a te ügyed. De Ace, ha a városban vagy, ajh… hogy mondjam ezt értelmesen - nézek fel és hátrarázom a hajam az arcomból. - Nekem tini korom óta Manchester te vagy. Én ezt a várost veled azonosítottam. Én… pfh… oké… szóval azt hiszem, mindvégig azért maradtam a városban… mert rád vártam.
Liv…
Szóval nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék itt élni, azzal a tudattal, hogy te is itt élsz, és nem vagyok veled.
Manchester egy elég nagy város. Szerintem jól megférünk benne mi ketten. Öt hónapig is tök jól elvoltál, pedig egy városban éltünk, csak éppen nem tudtál róla, hogy én is itt vagyok.
De most már tudom Ace!
Várj! Ugye nem versz át! - állít meg Ace.
Mi?
Ugye nem az ingatlanközvetítő beszél belőled, aki rám akar dumálni egy Manchunian házat kint a francban kurva drágán? - kérdez rá Ace.
Tessék? - kiestem a szerepemből. Ace kérdése összezavar.
Azt mondtad exklúzív személyre szóló szolgáltatás és szolgálatkész is akartál lenni. Nagyon el akarsz adni valamit, drágán. Mennyi a részed?
Három százalék tisztán az enyém!
Szóval a pénzügy minden érzelmet kiirtott belőled és most ezt csak eljátszod nekem? - kérdez rá Ace.
Nem.
Most mondtad, hogy költözzek el a városból, mert… és mindenféle indokot felsoroltál. Vagyis mivel éppen te vagy az ingatlanosom, éppen azt pedzegeted, hogy milyen jó lenne kiköltöznöm Manchesterből.
Vagy én költözöm el - felelem rá. - De nem a Luxury miatt.
Liv, összezavarsz!
Tényleg? Ez új! Eddig azt hittem, csak te zavarsz össze engem! - jegyzem meg.
Elhívsz ingatlant nézni, kábé az ágyban fogadsz, miután elutasítom előadod ezt az egész felvezetést, hogy miért nem kellene nekem Manchesterben házat vennem…
Tudd csak be a labilis idegrendszeremnek a viselkedésemet.
Noel mondta, hogy feküdj le velem az üzletért cserébe?
Jó, Ace túlléptél egy határt! - csattanok fel.
Mármint, mert kinézem a csávóból. Kevés érzelem, tiszta számítás. Ezért mondtam, hogy igazán… nem illesz hozzá, de lehet, hogy tévedtem. Már kevésbé jó az emberismeretem!
Képzeld Ace, kezdem megérteni, miért ment gallyra az összes kapcsolatod! Mert tényleg igaz, amit cikkeztek rólad! Folyton csak önmagadat nézed! Önző disznó voltál mindig is, és sajnálom, hogy rád vesztegettem az időmet, vagy akár egy könnycseppet is! - összeszedem magam mellől a cuccaimat és kiviharzom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése