TOP DJ 14

 Top Dj 14

Az ingatlan  előnyeinek sorolását félbeszakítja, hogy csörög a telefonom. Lecsúszok a magasított székről és a táskámból előkeresem a telefonomat. A nagybátyám, Liam hív.

• Bocs ezt fel kell vennem! - nézek fel Ace-re és felveszem a hívást.

• Szia Liam, mond! - szólok bele a telefonba.

• Még a múltkorában rákérdeztél, hogy jöhetnél-e át hozzám a cégbe.

• Igen, emlékszem - elfordulok Ace felől. Az eljegyzés előtti kétségbeesés volt. Megrémültem, Noeltől, a munkától, mindentől. Váltani akartam. Szabadulni. A nagybátyám, mint építészmérnök több ingatlant is tervez, gondoltam eladni ott is eladhatnék.

• Úgy néz ki építek egy százötven lakásos társasházat, plusz három residence típusú lakótömböt, az alsó szintek kisebb üzlethelyiségek lennének. Ha gondolod átjöhetsz az értékesítéshez, ez most kitart pár évig, aztán majd meglátjuk, maradhatsz is. 

• Ez Manchester? - kérdezem.

• Igen, persze.

• Mikorra kell döntést hoznom? 

• A jövő év elején nyitnánk az értékesítési felületet. Tiéd a munka, ha akarod.

• Kösz. Imádlak! - mosolygom.

• Gondolkodj rajta! - bontjuk a hívást. Káosz a köbön. Mindent megkavartam. Ace itt van. S léphetnék Noelék cégétől is. A süllyesztett nappaliból a hátsó kertre és az Irwellre is rálátni, barátságos fakeretek, álomszép panorámára néznek az üvegfelületek. Ace elgondolkodva nézi  a távoli médianegyedet, a fényeket. A sötét Irwellt. Már csak a kólát issza. A Yorkshire pudingot eltüntette.  A homlokomat dörzsölöm. Ha felmondok a Luxurynál, akkor mikor is kell benyújtanom a felmondásomat, hogy kényelmesen kezdhessek Liam cégénél?

A hívással teljesen kicsúsztam a szerepemből. Csak bámulok ki én is az Irwellre. Próbálom összeszedni a gondolataimat. Mit akarok? Nagy levegőt veszek és visszafordulok Ace-hez.

• Lassan mennem kell - a lemezjátszóhoz lépek és lekapcsolom a zenét. A képeket leemelem a polcokról és visszasüllyesztem a táskámba a telefonommal együtt. Leszedem az asztalt és elpakolok mindent. Hoztam szemeteszsákot, amibe most minden romot eltakarítok, a pultról leseprem a morzsákat. Ace a lakásban bóklászik, Kinéz a jakuzzi szépen épített faelemes részeire. Nagyon látványos az egész ingatlan. Tényleg az. 

• Jól el tudod takarítani magad után a nyomokat - állapítja meg Ace. - Igazi betörő stílus - vigyorog rám.

• Anyáméknál tanultam ezt a kiváló képességet. A legkisebb vizet zavarni valahol, ahova nem vagyok való - jegyzem meg. A bejárati ajtó előtt állunk. Valahogy megkeseredik a szám íze, mintha cukor nélküli kólát ittam volna.

• Felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon éltél-e máshogy Liv? - kérdezi rekedten Ace. Hallgatok. Jó, hogy senki nem látja a kényszeres pakolásaimat Noelnél is. Minden otthagyott, kinthagyott dolog csak a harag belőlem. A félbeszakított Top Dj műsor után a kóláspoharam. Semmi több. Valójában kényszeresen elpakoltam volna azt is. Mintha Noellel is láthatatlanul akarnék élni. Mintha ott sem lennék. - Vagy valójában te is az otthonodat keresed Liv? - kérdez rá tisztán Ace. Megroggyan a lábam és a téglafalnak dőlök magam mögött.

• Mennyi közös tulajdonság, igaz Ace? Mindketten… az otthonunkat keressük - suttogom. Borzalmasan lehangolt a Cola House. Talán azért, mert annyira akarnám, hogy Ace otthon érezze itt magát. Valójában azt gondolom, hogy mindketten megérdemelnénk már, hogy hazataláljunk.

• Már megnyílt a manchesteri karácsonyi vásár. Voltál már?

• Nem szoktam kimenni - rázom a fejem.

• Komoly? Még nem voltál a manchesteri karácsonyi vásárban Liv? Tíz éve itt laksz a városban! - szól rám Ace.

• Igen, de…

• Nem tudom miféle pasival vagy te, de most én elviszlek a vásárba! Nincs  ellenvetés Liv! - szól rám Ace. Bezárom magunk után a Cola House ajtaját és Ace szinte betuszkol a Fordjába. Ace pörgősen vezet mint mindig. Nem kapcsol zenét. Azt hiszem szeretem most ezért.  Elsuhan előttünk az egész sötétedő Manchester, ahogy haladunk a belváros felé. Nem kellemetlen Ace-el autózni. Sosem volt az. Kényelmes az új Fordja. Kellemes benne az illat. Talán Ace illata. Nem tudom.  Áthaladunk a Boldog Karácsonyt Manchester kivilágított szöveg alatt. Beléptünk a belvárosba. A Bee torony visszaveri a fényeket. Ace leteszi a kocsit és besétálunk a városba. A hatalmas Mikulás szinte bevilágítja a teret, a rengeteg árús végtelen sorát. Nagyon sok a fiatal és sok család van kint. Van külön jégpark is, jégszobrokkal. 

• Együnk egy fish&chips-et! - húz magával Ace. Már meg is vette a kis papírtálkába a falatkákat. A fejemet rázom. 

• Ace már lassan fél éve itthon vagy - nevetek rá.

• Nem számít, ez most karácsonyi hangulathoz is jó! - nevet rám vissza Ace. - Játszunk!

• Hogyan? - nézek rá, miközben a számba tolok egy krumpliszirmot.

• Húsz perc alatt venned kell bármit a vásárban, a nagy piros Mikulás alatt találkozunk - adja ki a játékszabályokat Ace.

• És aztán ajándékot cserélünk? - nézek rá elgondolkodva.

• Igen - biccent Ace.

• Oké, benne vagyok! Óra indul! - nézek rá a telefonomra. Tetszenek a kis sátrak, a pingvinek, a karácsonyi muffinok. Ace rámír. “Vacsora egy igluban?” csak egy okét küldök rá neki. Idén ez hódít, olvastam róla, hogy Londonban is vannak ilyenek. Ezek szerint itt Manchesterben is. Fogy az időm. Felnézek a városházán világító Kellemes karácsonyt Manchester feliratra. Mit vegyek Ace-nek? Körbenézek az árusok során. Végül a hógömböket árusító faházhoz lépek. Sokáig keresgélek a feliratok közt, amikor megtalálom, ami Ace-nek való. A piros mikulássapkás hógömb karácsonyfára akasztható és benne arany betűkkel az áll, hogy “Édes Otthon.” Kidobom az üres papírtányéromat, és utat török magamnak a Mikuláshoz. Ace már egy kis ajándéktáskával ott áll és rám vár. Átnyújtom a saját dobozomat és belenézek az ajándéktáskába. Kiemelem belőle a zöld dobozt, amiben egy hógömb van. Összevigyorgunk. Ráesik a fény a gömböm feliratára: “Az első közös karácsonyunk.” Visszacsúsztatom az ajándéktáskába a dobozomat.

• Hol is van az az iglu? - kérdezek rá.  Ace kézen fog és maga után húz. Saját iglut kapunk. Csupa üveg a fala és látni a vásári forgatagot az üvegfalakon túl. Beleburkolódzom a vastag takaróba, ami a székemre volt terítve. 

• Éhes vagy? - kérdezi Ace.

• Nem igazán - rázom a fejem. 

• Sütemény?

• … és kóla - mosolygok. Fogalmam sincs miért. De nem tudom levakarni az arcomról a vigyort. Aztán rájövök. Mert egyszerre… tetszik nekem Manchester. A saját iglunkban, Ace-el, a manchesteri karácsonyi vásár közepén, kólát iszogatva. Egyszerre szeretem az embereket, a karácsonyi fényeket, az Albert teret. Mindent. Acet. Főleg Acet. S magamat, ha Ace-el vagyok. 

A karácsonyi muffint esszük kólával. Régen folyton zenét hallgattunk Ace-el. A megismerkedésünkkor állandóan. Amikor Ace Manchesterben tartott bulikat öt éve, akkor a zeneterápia miatt. Most… most csend van. Illetve persze szólnak körülöttünk a karácsonyi zenék minden felől. De valójában nem hallgatunk zenét, mi ketten. S valahogy szeretem ezt Ace-el. Hogy nem üzengetünk semmit a zenével, hogy nem kell folyton valami zenében lenni. Hogy élvezem az együttlétet zene nélkül is Ace-el. Ez...új. Tényleg új élmény. 

• Milyen zenét hallgat egy DJ, ha csak úgy zenét hallgat? - kérdezek rá. Ace meghökkenve néz rám.

• Hú, nem sokszor kérdeznek tőlem ilyesmit - nevet Ace és a krémet nyalogatja az ujjáról. - Lássuk csak! Ha buli előtt vagyok akkor általában valamit az estére készített mixeimből szoktam hallgatni. Ezt tapasztaltad szerintem anno, amikor együtt mentünk egy buliba.

• Igen, emlékszem - Ace mindig csinált egy közös számot, amire aztán együtt jól elvoltunk. Általában ezt dobta be a kocsiba is, hogy hallgassuk.

• Szerintem ezzel minden DJ így van. Így hangolódik az estjére - kortyol a kólájából Ace. - Ha csak úgy zenét hallgatok, mostanában általában új albumokat hallgatok. Inspirálódásként, keresgélem az izgalmasabb dolgokat. Sokat utaztam, szerintem hangzásvilágban is bővült kicsit az ismeretem, kultúrák találkozása, átültetése a technóba.

• Technón kívül mást nem is hallgatsz?

• Nagyon rááll már a fülem azokra a nyolcadokra. Az alaplüktetésre. Kicsit minden zenére már ez a lüktetés ugrik rá a fülemben. 

• A technóban élsz - biccentek rá.

• Egyszerűen annyi bulit kellett tolni, hogy minden más már picit lassú nekem.  Tíz éven át trance zenét nyomattam. Nagyon nehéz ebből kilépni, teljesen ráálltam. A lassabb unalmas a fülemnek.

• Szeretnélek hallani újra. Élőben.

• Lesz egy karácsonyi partym. A klubomban. Zárt körű. Gyere el! - biccent Ace.

• Nem is tudom… - egyszerre elbizonytalanodom. Ace hatás?

• Ott lesz… kábé mindenki. Tudod, a csapat.

• Colleen is? - kérdezek rá.

• Igen, Colleen is - bólint Ace.

• Oké. - Ha Colleen ott van, akkor nem történhet semmi. Igaz? Akkor Colleen-nal lesz elfoglalva. Beleharapok a muffinomba, a cukormáz a szám szélén ragad. Hiába próbálom lenyalni nem sikerül. Ace kutatva figyel. Meg vagyok rémülve, hogy talán azt tervezi, amit gondolok. Hogy lecsókolja a számról. Egyszerre kapunk mindketten. Én a szalvétáért, Ace pedig az ujja hegyével átsimítja a szám feletti érzékeny területet és már a szájába is tolta a krémes karamellízű krémet. Áttörlöm a számat. Feleannyira se jóleső és bársonyos érzés a szalvéta érintése, mint Ace-é. Nagy levegőt veszek. Egyedül menjek el Ace karácsonyi partyjára? Vagy Noellel? Egyáltalán elmenjek?

• Miért laksz Dylanéknél? - kérdez rá komoran Ace.

• Átmeneti időszak - nézek el.

• Miattam? - kérdezi Ace.

• Nem tudom - nagyot sóhajtok. - Talán.

• Sajnálom - mondja komolyan Ace.

• Nem.. ne sajnáld. Ez… ez jó! Mert réges régen végig kellett volna ezen mennem. Konkrétan az eljegyzés előtt, csak nem tettem meg. Belefolytam. Mint mindig mindenbe az életemben - beljebb burkolódzom a takarómba.

• Hiba volt? - kérdez rá Ace.

• Passz. Az volt hiba, hogy rengeteg mindent nem tisztáztunk, és ezért állandóan alárendeltnek érzem magam sok mindenben. Nem beszéltük meg kezdjük ott a pénzügyi kérdéseket. A családi kassza kinél legyen? Vagy a tulajdonviszonyokat. Enyém, miénk közös?  Nem tudom érted-e miről beszélek, de Noellel állandóan ez megy. A lakás a tiéd, a kocsi az enyém, ez az én telefonom...de… nincsenek… közös dolgaink. Mintha csak anyáméknál élnék, ahol semmi sem az enyém, még a takaró sem, amivel takaródzom. Aztán ezzel borzalmasan el lehet úszni egy végtelen folyamban, amikor már nem tudom miért vagyok ott ahol vagyok, amikor semmi sem az enyém. Legkevésbé a vőlegényem.

• A lényeg, hogy meg tudjátok oldani a konfliktusokat.

• Persze, de például nem beszéltünk át olyan dolgokat sem mint, gyerekvállalás, vagy...hűség - elbicsaklik a hangom. - az az igazság mindenbe csak belementem és beletörődtem, mert mindennel úgy voltam, hogy csak átmeneti állapot. A várakozás idejére. 

• Meddig akarsz várakozni Liv? S mire? Az életre? Az élet megy. Ezt mondtam.

• Tudom, de én nem vagyok biztos benne, hogy ezt az életet akarom, Noellel - nézek ki a vásári forgatagra és a plédet összehúzom magamon.

• Nem akarsz gyereket? - kérdez rá Ace. Tudom miért ez tette fel. Ez a szál kapcsolódik a leginkább hozzá. Ez a rész érint kettőnket a leginkább. S ezt Ace is pontosan tudja rólam.

• Nem… Noeltől - suttogom futólag Acere pislantva. Ace tekintete, és arckifejezése megfejthetetlen. Mint általában.

• Menjünk Liv! - köszörüli a torkát Ace rekedten. Némán kibontakozom a meleg takaróból és csatlakozom Ace-hez, aki fizet. Az én kocsim a Cola House előtt maradt. Tehát Ace-nek vissza kell vezetnie a házig.  Az ölemben van a hógömb. Az ujjaimmal játszom a táska selyemszalagjával. Ace leparkol a kocsim mellett.

• Mondd meg őszintén, utálod a Cola Houset? - kérdezek rá.

• Cola House? Már neve is van? - néz fel az épületre maga előtt Ace, a kormányra dőlve.

• Te adtad neki. Illik rá. Igen, ez a Cola House. Utálod?

• Nem utálom. 

• Első perctől utálod!

• Első perctől barátkozom vele, a gondolattal, hogy mi lenne, ha ez lenne az otthonom - feleli Ace.

• Komolyan? - nézek rá elhűlve a sötét kocsiban.

• Hogy állsz a hűség kérdéshez? - kérdezi Ace. Elakad a lélegzetem. Ace tekintete fürkész a félhomályban. Én pedig nem bírom kivárni, hogy bármi történjen. Elébe megyek a történéseknek. Rászorítom a számat Ace ajkaira. Ahogy vágytam rá ott az igluban is. Ott volt a levegőben. Miért nem tette meg? A Cola Houseban csókolt meg Ace újra, öt év után. Most itt parkolunk a Cola House előtt. 

• Hát így! - lehelem a szájára. Ace leveszi a lábát a pedálokról. Hallani, ahogy a kuplung visszaenged. S beletúr a hajamba.  - Ezer éve nem csináltam… veled - lehelem. Azt se tudom, hogyan érjek hozzá. Hogy hova érjek, mit fogjak, mi esne jól neki. Kezdő vagyok. Mint mindig. Nem tudom. Pedig annyiszor lefeküdtem Ace-el. De… egyik sem ma volt. Fogalmam sincs mit csináljak. Hogy hogyan csókoljam, hogy mihez és hogyan érjek. Igazán fogalmam sincs, hogy jó vagyok-e ebben. Nem hiszem.

• Ezt valóban nem beszéltétek át, mert szerintem Noel tuti nem így áll hozzá - húzódik el Ace. 

• Aludj jól Ace! - fogom meg a táskám és kinyitom a Ford ajtaját. Becsapom és átlépek a saját kocsimhoz.  Elhajtok és Acet a Cola House előtt hagyom, a Fordjában.