TOP DJ 7

 Top DJ 7

Ismét egy szürke hétköznap, ismét egy nap, amikor tapasztalom, mennyire nem nekem való ez az egész ingatlanozás. Igaza van Ace-nek semmi nincs ezekben a házakban. Üresek, szépek, mint egy kirakat, müanyagbábukkal. Szépek, de élettelenek. Így, hogy nézem őket, én se látok bennük semmit. Olyanok mint az életem. Beleolvadok a semmitmondó luxusotthonokba, a semmitmondó szövegemmel. Átlátszó az egész, mint a panorámaablakok. 

Kedvetlenül ülök a gépemnél, és próbálok úgy tenni, mintha dolgoznék. Az asztalom olyan mint egy szelektív papírhulladéktelep. Szanaszét vannak a nyomtatott képek, lapok, leírások, megbízási szerződések, minden vacak. Jegyzetlapok, firkálmányok. Rendet kellene már tennem itt is. 

A lábamhoz húzom a szemetest és elkezdem átválogatni a papírokat. Legalább valami értelmessel üssem már agyon az időmet itt. Ha már ennyire szétunom az agyam, ebben a totál nem nekem való munkában. Csörög a telefonom az asztalon. Kedvetlen sóhajjal nyúlok érte és fogadom a hívást.

• Olívia Somerhalder, Luxury ingatlanértékesítés, miben segíthetek? - bemagolt szöveg. Mint minden, amit képes vagyok mondani. 

• Liv… beszéljük meg újra. Nem jól kezdtük ezt az egészet. Tényleg. Bocs, amiket mondtam. Amúgy… gondolkodtam és igazad van - Ace az. Felnézek az órára. Hátradőlök a székemen. Fura, hogy én is éppen most adtam magamban igazat Acenek, hogy mennyire gáz, jellegtelen és élettelen ingatlanokat tudok mutatni neki.

• Ace… lehet tényleg nem én vagyok a te embered, ebben az egész témában - mondom sóhajtva. Megadó a hangom, szinte megbékéltem. 

• Rosszul álltunk hozzá. Beszéljünk nem ennyire hivatalos keretek közt. Mondjuk egy kávé mellett? - invitál Ace.

• A te kávézódban? - grimaszolom.

• Tudod, hogy van kávézóm? Még mindig ijesztő a zaklató kutakodásod utánam - jegyzi meg humorosan Ace. - Akár, gyere el. A vendégem vagy.

• Ace!

• Még egy próba. 

• Jól van.

• Várlak! - megszakítja a vonalat. Időt sem hagy. Megadóan nézek szét a káoszos íróasztalomon. A jegyzettömbömet kihalászom a papírok alól és bedobom a táskámba. A slusszkulcsomat felveszem az asztalról és kisétálok az irodából. Fejből tudom a címet. Tényleg elég beteges, hogy mindent megjegyeztem. Napközben vagyunk, délután. Valóban csak a kávézó van nyitva a klubban. Enyhén hajót imitál az egész berendezés. A fényes járólapon visszatükröződik a mennyezeti spot fénye. Ace egy capitain felirat alatt ül a fekete bőrfotelben. Extrém nyugodt. Saját terepen van. A saját klubjában. Nem gondoltam volna tíz évvel ezelőtt ezt, hogy itt fogunk találkozni mi ketten, így. Csatlakozom hozzá. Alig ülök le, már várják a rendelésemet. Egy lattét kérek és várakozón Acet nézem. Felcsapom a jegyzettömbömet és megdörzsölöm a halántékom. Felírom az első szót. OTTHON

• Tehát egy otthont szeretnél - nézek fel Acere.

• Tudom mi a véleményed. Egy normális kapcsolat adhatna otthont. Te biztos sokat tudsz már erről. Hiszen… menyasszony vagy - jegyzi meg Ace. Fogalmam sincs, hogy epés-e a megjegyzése, vagy csak szimpla ténymegállapítás.

• Gúnyolódsz? - kérdezem, s a szemem sarkából felsandítok rá. Megkapom a lattémat.

• Kettőnk közül te vagy elköteleződve. Biztos nagyon otthonosak vagytok - fonja össze az ujjait Ace. Idegesít, hogy a kettőnk horgonykarkötője van a csuklóján. Meg rajtam is. Zavartan babrálom, igazgatom a bőrszalagokat.

• Noel… hiszen tudod - elnézek, Ace kávézójában vagyok. Öt év telt el. Hajómakettek, és lemezek, néhány kép Ace fesztiválszezonjából. - Te mutattad az irányt. Igazad volt. 

• Komoly, felnőtt élet, Noel oldalán? - kérdez rá Ace, apró biccentéssel.

• Igen. Ahogy mondtad - felelem. - Minden úgy volt. 

• Nem egy lángoló szerelmi történet - jegyzi meg fanyarul Ace.

• Sosem volt ilyenben részem. Nem ez a típus vagyok - mondom kitérően.

• Szerintem ez nem igaz - ellenkezik, és lenéz a saját eszpresszójára Ace.

• Nem? - nézek fel kétkedőn. Tudom, hogy kettőnkre gondol. Lángoló szerelmi történetünk volt? Én főleg csak a káoszra emlékszem, meg arra a sok pörgésre és zavarodottságra. 

• Valójában szerintem nem neked való ez az unalmas, komoly élet. Liv, te olyan vagy, mint egy vegyület a kémcsőben. Várod, hogy reakcióba léphess. Hogy valaki felrázza az állóvizedet. Nem neked való az unalom. Utálsz unatkozni egy kapcsolatban, egy munkában, a mindannapokban. Liv, te őrülten tudsz lángolni egy igazi szerelemben. Ez az igazság. Én tudom. Láttalak lángolni. Ismerlek. Nem neked való ez a szokványos, begyepesedett kispolgári élet, a hagyományokkal és a kötelezettségekkel. Te valójában ennél sokkal szabadszelleműbb vagy. Csak mindig, mindent elnyomsz magadban. Kellene valaki, aki felráz ebből az alvó, szunnyadó állapotodból - tologatja a kávéscsészéjét az alátéten Ace. 

• Nem azért vagyok itt, hogy rólam beszéljünk, hanem, hogy otthont találjunk neked - kortyolok a lattémba. Forró az ital. Melegem van ettől a beszélgetéstől. Ace szavai zavarba hoznak, és feltüzelnek. Pontosan tudom, milyen volt Ace mellett lobogni, mint a tűz. Pontosan tudom, hogy mennyire más voltam vele.  De hát ő akarta. Hogy legyek Noellel. Hogy éljem a komoly, felnőtt életet. Akkor most mi baja van?

• Mi jelenti számodra az otthont? - próbálom megfejteni Acet. 

• Nem is tudom. Egy kényelmes kanapé. Hűtött kóla - vigyorog Ace. - Jól jönne egy hangszigetelt szoba, konzollal. Egy nagy kád. Széles ágy. Jó hangrendszer. Egy ház, amiben ki lehet kapcsolódni. De nem akarom ezeket a mesterséges tereket. A festményekkel, a fura berendezési tárgyakkal, kényes huzatokkal. Ez nem én vagyok.

• Mi hiányzott a legjobban, amíg Manchestertől távol voltál? - kérdezem.

• A lemezeim, anyám almás sütije, és az éjszakai Manchester - felírom listaszerűen a felsorolást és Acet nézem. Merengek. A mi közös élményeinken.

• Oké. Tudom mire gondolsz - csapok le rá. - Egy Irwellre néző ház kell neked, közel az ipari negyedhez, vagy az ipari negyedben - a táskámból előkapom a tabletemet és lázasan keresgélek. - Vannak átalakított gyárépületeink. Klasszikus loft stílusban. A nagyon speciális ügyfeleinknek ezeket nem ajánljuk, mert általában nem megoldott a kert, vagy az a környezet, amit igényelnek, de neked nem is ez számít. Megnézem, mi az, ami közel lenne a klubodhoz is - hirtelen fellelkesülök. Rájöttem mi kellene. Acenek. Ötvözve azt a környezetet, amit Ace annyira szeretett mindig is Manchesterben, azzal a luxussal, amit most már meg tud fizetni. Acenek a régi albérlet hangulata kell, a szülői ház emlékeivel, és az ipari klubélettel. Csak egy megfelelő belsőépítészeti és lakberendezői összeállítás kell és megtaláljuk, amit annyira keres. 

Fejben összeállt, hogy mi lenne Ace igénye. Az adatbázisunkban tehát elkezdek olyan ingatlant keresni, ami talán Ace elképzelésének és vágyainak is megfelel. Nem küldök neki linket és ajánlatot. Jobb, ha egyenesen élőben látja. Ace azt mondta saját szemével akarja látni, érezni az atmoszférát, a helyi klímát, a hangulatot, a környezetet. Tehát csak magamnak kezdem kigyűjteni, hogy melyik ingatlanok jöhetnek szóba, ha Ace jövőbeli álomotthonát keresem.

Annyira felpörögtem a témára, hogy semmi más nem érdekel. Ace-től kivételesen normális mederben hagyva a beszélgetést válunk el, semmi megrázó érzelmi lavina. Otthon pedig kivételesen én is dolgozom. Noel nem sűrűn látott tőlem ilyet, mert általában a munkát nem hozom haza szlogen híve vagyok, de úgy érzem ez most kivételes eset.

Képtelen vagyok leállni, meg akarom találni a tökéletes otthont. Acenek. Úgy érzem, mégiscsak ez lesz az első sikeres ingatlanközvetítésem. Mert ismerem azt, akinek ingatlant ajánlok. 

• Nem jössz aludni? - néz ki rám a nappaliba Noel. Éjfél felé járhat az idő. De holnap hétvége.

• Nem még nem. Össze kell gyűjtenem mindent. Fontos ügyfél. Úgy érzem, most menni fog. Ráéreztem.

• Tényleg? Az jó. Örülök, ha ráéreztél. Ne legyél fent sokáig! - húzódik vissza Noel.  Fel sem pillantok, csak magamnak bólogatok, de közben eltökélem, hogy amit lehet, holnap előzetesen vizitálok magam, hogy nekem is benyomásaim legyenek az ingatlanról, mielőtt Acenek megmutatom. Ez a terv. S minden más háttérbe szorul. Megszállott lettem. Nem a munka megszállottja. Hanem, hogy megtaláljam Ace számára az álomotthont.