TOP DJ 5

 Top DJ 5

Három kulcs van a pohártartómban. Ace kábé úgy nézett rám, mintha pofon csaptam volna, amikor közöltem, hogy nem mehetünk egy autóval. Vagyis én nem szállok be hozzá, és ő sem hozzám. De ez a szabályzatunk. Ace tehát besorolt mögém, és ettől úgy vezetek mint egy kezdő a forgalomban.  Azt hiszem megalapoztam a hangulatot az ingatlannézegetéshez azzal, hogy nem voltam hajlandó beülni Ace Fordjába. Még akkor se, ha ismerősök vagyunk. Ha egykor… kapcsolatban voltunk. Ace érzelmei és gondolatai mint mindig, megfejthetetlenek. Kiszállunk a ház előtt az autóból. Becsapjuk az ajtót és előremegyek. Ace némán követ. Utálom, hogy most munka közben lát. Ráadásul egy olyan munka közben, amiben totálisan rossz vagyok. Én Ace-t ezerszer láttam munka közben, és csúcs volt. Hozzá képest amatőr vagyok, akármit is csinálok.

Úgy mondom a ház előnyeit, mint egy betanult leckét. Néha én is érzem, hogy inkább tanult szöveg és nem őszinte, amit mondok. Nem tudok azonosulni a házakkal és a vevőkkel se. Pedig azt gondolnám Ace-t ismerem, egyszerű lenne neki ajánlanom bármit is. Úgy beszélnem, hogy tetszedjen neki. De valójában… sosem ismertem meg igazán Acet. Talán öt éve… közel kerültünk egymáshoz gondolatilag. Érzelmileg. De… az öt éve volt. Nem tudom Ace-nek mi a vágya most. Lehet, nem is akarom tudni. Nem akarok belefolyni semmibe. Vele. Ez az igazság. Ezért vagyok ennyire karót nyelt és távolságtartó. Amit Ace mindig is utált bennem.

Hogy sosem tudok feloldódni, hogy mindig görcsös vagyok. Most is. Ace-el is. Nem változtam. Együtt élek egy férfival, de… valójában nem adom ki magam sosem. Noel sem ismer. Nem tud megismerni, nem is akarom, hogy megismerjen. Mert aki igazán megismer, az elmenekül, mint Ace. Igen ez az igazság. Ace a kapcsolataimban az origó. 

Tökéletesen tisztára pucolt ablakok. Szép, elegáns bútorok, letisztult formák és színvilág. Minden stílusos ezekben az ingatlanokban. Üveg, kristály, led és spot világítás, színharmónia. Minden a helyén van. Minden tökéletes. A legutolsó vázáig minden esztétikus, passzoló, szép. Én ilyen házakról csak álmodok maximum. Vagy katalógusban nézegetem, vagy éppen árulom. Ace meg éppen készül venni egyet. Elképzelésem sincs mennyi lehet Ace magánvagyona. De sejtem, hogy sok. Ha ki tudott szállni a fesztiválozásból, akkor sok. 

Ace némán követ a lépcsőn az emeletre. Mindent végighallgat. Nem szól közbe. Nem bólogat. Egyszerűen figyel. Hallgat. Néz. Egyre idegesebb leszek tőle. Kapkodom a levegőt. Görcsösen igyekszem letudni az egészet. Meg fogok fulladni a szeme láttára ennyi rendszertelen levegővételtől.

Hatalmasak ezek a házak. Annyi szoba. Mindenről beszélni kell. Utálom az egészet. S utálom, hogy mindezt most Ace előtt kell eljátszanom. Elmondanom. Elmagyaráznom. Tényleg dobnom kellett volna a témát, ahogy kiderült Ace-ről van szó. Még ha ki is rúgnak érte. Nem érdekel. De ebbe bele fogok pusztulni, most ezt érzem. Vendéghálószoba, hálószoba, fürdő, szauna. Inkább garzonlakásokat árulnék, komolyan. Egy házról annyit kell beszélni.

• Na mit gondolsz? - kérdezem lihegve és kifulladva.

• Hogy jól megtanultad a szövegedet - feleli Ace.

• Tetszik a ház, vagy sem? - kérdezem feszülten.

• Mutass egy otthont! - mondja komoran Ace. Basszus!

• Menjünk át a következő ingatlanba - javaslom kényszeredett mosollyal. Valószínűleg mindig ilyen a mosolyom. Utálom már a házakat és a vásárlókat is és a munkámat is, végül pedig már magamat is. Legjobban talán Manchestert utálom. Nem az én városom. Nem találom itt a helyem. Egyszerre menekülnék innen, de képtelen vagyok elmenni.

Nem akarok abba belegondolni, hogy talán azért, mert mindvégig Ace-t vártam vissza. S most, hogy tudom, hogy Ace öt hónapja visszatért, elvesztettem a várakozás izgalmát. Üresség van. Mintha karácsonykor nem lenne ajándékom a fa alatt. Egyszerűen megfeleldkezett rólam a Mikulás. 

Vártam. Acet. Mert azt hittem. Ha visszatér. Akkor más lesz minden. Erre kiderült, hogy semmi sem lett másabb. Én itt vagyok ugyanúgy a saját életem megnehezített terheivel. Noel, egy eljegyzés, egy pocsék meló.  Utálom magam. Fogalmam sincs mennyire ülhet ki az arcomra az önutálat.

• Tartod a kapcsolatot Dylannel? - kérdezem. Mintha ugyanezeket a kérdéseket tettem volna fel öt évvel ezelőtt is az első találkozásunkkor. Talán ugyanazokat a köröket futjuk mi ketten. Ace és én. 

• Liv. Dylan a klubomban dolgozik - feleli Ace. Megtorpanok és Ace belém ütközik, ahogy követ.

• Ó! - Dylan. S a mély hallgatása. A titok. Ace. Mindig is így volt. Dylan egy szóval sem említette, hogy klubot váltott. Hogy Ace klubjában dolgozik. Egy szóval sem említette, hogy Ace hazatért Manchesterbe! - Akkor újra együtt dolgoztok, egy csapatban - fáj a mellkasom. Szúr a levegővétel.

• Igen - feleli Ace.

Kifürkészhetetlen a tekintete. Nem tudok olvasni a sorok közt. Nem tudok olvasni Ace gondolataiban, nem látok a lelke mélyére. Soha nem is láttam. Ennyire utál? Mindenki? Nem is értem Noel miért van velem. Tényleg.

• Érdekel a következő ingatlan? - kérdezem erőtlenül.

• Persze. Mehetünk - feleli magától értetődően Ace.

Bezuhanok a volán mögé és örülök, hogy én haladok elöl a forgalomban, mert a könnyeket pislogom a szememből. Idegesen nézek le az eljegyzési gyűrűmre, ahogy a kormányt markolom görcsösen. Kapaszkodok. Tényleg próbálok valamibe kapaszkodni. Ami az enyém. Amit én értem el. De nem tudok semmi ilyesmit felmutatni. Noel helyezett munkába, Noel jegyzett el. Ezek mind Noel érdemei és nem az enyémek. Nem lettem több, mint amikor Ace megismert. Ugyanúgy csak haladok a sodrásban. Csak erre az útra Ace lökött. Aki azt mondta, maradjak Noellel. Igaza volt. Noel jó iránytű az életemben. Ace helyett Noel uszadékfája lettem. A kézfejemmel törlöm le a könnyeimet. Engem ez az egész ki fog készíteni Ace-el. Összeroppanok alatta.

Mély levegőket veszek. Lefékezek a következő ház előtt. Nem is nézek Ace-re, csak benyitok a következő házba. Rutinosan beszélek, sorolom a vélt előnyöket, amiket igazán magam sem hiszek el. Egyszerűen csak beszélek, próbálok lelkes lenni. De magam is érzem mennyire nyomott és tompa vagyok. Hogy mennyire megerőltető mindezt Ace-nek bemutatni és előadni. 

Ace sosem produkálta magát. Sosem volt nem önmaga. Mindig Ace volt. Most is. Meg sem rezzen. Egyszerűen figyelmesen hallgat. Mintha csak egy új dalt hallana, amit akusztikailag felmér. 

Mit akarhat? Azt se tudom milyen színvilág érdekli, hogy milyen igényei vannak. Hogy magának veszi a házat, vagy a családjának? Elfullad a hangom és köhögnöm kell. 

• Van családod? - kérdezek rá elég indiszkréten.

• Mindig is volt családom, nem vagyok árva.

• Tudod, hogy hogyan értem.

• Számít az? - kérdezi Ace.

• Nem is tudom, talán. Gyerekszoba. Zöld terület. Kültéri játékok. Ki tudja?

• Nincs gyerekem - feleli hidegen Ace.

• Értem. Jó. Egyedül költözöl a házba?

• Miért nem kérdezel egyenesen rá, hogy van-e valakim? Bár nem értem miért izgat ez téged, hiszen menyasszony vagy - feleli Ace és mintha szórakozna rajtam.

• Jó, Ace. Kíváncsi vagyok. Van most valakid? 

• Nem rád tartozik. A házról beszélj - feleli Ace kitérően.

• Tehát összejöttél újra Colleen-nal! Láttalak titeket a Top DJ műsorában - fordulok el felvetett fejjel. Ezzel végleg kiadtam magam, hogy igen érdeklődöm utána és igen minden este csorgó nyállal a tévé előtt ülök és várom a műsort, amiben Ace szerepel.

• Liv, mindig is totálisan félreértettél mindent. S olyan meggyőződéssel tudtál magaddal is elhitetni nem létező dolgokat, hogy azzal igazán ámulatba ejtetted az embert. De azt hittem idővel az ilyesmit ki lehet nőni. Nos te rácáfolsz. Nem vagyok együtt Colleen-nal már csak azért sem, mert férjnél van és gyereke van.

• Ez komoly? - megállok.

• Persze, harmincnyolc éves. Mit vársz? 

• Ó! Pedig, úgy tűnt…

• Colleen-nal mindig is nagyon jó baráti kapcsolatunk volt. Mindig is voltak és lesznek egymás felé érzelmeink. Ez már így marad.

• Ó! - szinte sajnálkozom, de tényleg. Colleen és Ace a szememben valami álompár volt, ahogy mondták róluk, amikor még jártak.

• Liv, ha ez ennyire meghatározó most neked. Jelen pillanatban, nincs kapcsolatom. A vokálosommal valami se veled, se nélküled kapcsolatunk van. Most éppen a se veled stádiumban - Ace inkább ingerült, mint nyugodt. Tényleg nem kellett volna a magánéletében vájkálnom. Mi közöm hozzá?

• Aha - bólintok. Tényleg nem értem miért inzultáltam Ace-t ezért a válaszért. Tényleg mi közöm nekem ahhoz, hogy éppen házas-e, vagy mit csinál a szabadidejében. Semmi közöm hozzá. Nem tartozik rám. Más életünk van. - Akkor egy agglegénynek való házat keresel, ahol bulikat rendezhetsz?

• Egy otthont keresek. Képes vagy ilyet mutatni Liv, vagy inkább hagyjuk? - kérdez vissza Ace. 

Fuh, kezd nagyon kiborítani. Ace. Meg ez a kicseszett meló is.