Top DJ 6
Elkocsikáztuk az egész napot. A mai napba ez az utolsó ház, ami még belefér, hogy megtekintsük. Otthon. Ace otthont keres. Könyörgöm én magam, se tudom mi az! Hogyan tudnék mutatni egy otthont?
Amikor anyám vármúzeumi igazgatónő volt, akkor tulajdonképpen egy múzeumban éltem. Nem nevezhető éppen otthonnak. Főleg, hogy a szüleim folyton veszekedtek. Miután elváltak, anyám beköltözött Manchesterbe az új pasijával, Dylannel. Nem mondhatnám, hogy az a lila-szürke manchesteri társasházi lakás az én otthonom volt. Ott az anyám lakott a féltesómmal. Nekem az nem volt otthon, csak szükséglakás a szünetekre és a hétvégékre.
A kollégium után Noellel beköltöztünk a tetőtéri penthouse lakásunkba. Az az otthonunk? Mitől otthon az otthon? Biztos nem a harmonikus fekete-barna szín stílusbeli kombinációjától. Nem igazán tudom tehát, hogy mit keres Ace. Az albérlete az otthona volt? Amit ismertem, ott a raklapokra helyezett matraccal? Nem hiszem.
Én ezért vagyok befektetési tanácsadó. Én egy ingatlanban a pénzbeli befektetést látom. Értékmegőrzés. Tulajdonképpen ékszerboltban is dolgozhatnék, aranyakat árulva. Nekem ugyanaz. Az arany, mint értékmegőrzés. Az ingatlan, mint értékmegőrzés. Én ebben ennyit látok. Nem igazán tudok azonosulni azzal a kéréssel, amit Ace állított elém. Igen ez a feladat meghaladja végképp a képességeimet ezen az ingatlaneladási területen. Bele fogok csúnyán bukni ebbe az egész eladásba. Ace lesz az, aki miatt ki fognak rúgni. Kezdem ezt érezni. Tuti így lesz. Bár már az is megváltás lenne. Valami mást csinálni és nem ezt.
Ahogy belépünk a következő házba, minden elegáns. Steril, fehér bútorok, tágas panorámaablakok. Tiszta, gyönyörű konyhapult, hatalmas festmények a falakon. Szép. Értékes. Látványos.
Ace, a sapkáját igazgatja. Tudom, hogy ez a kezdek nagyon nem egyet érteni és nagyon mondanék valamit mozdulata. Szóval leállok. Megroggyantom a térdem és a vállaimat is. Utálok mindent. Elfáradtam. Kikészültem, érzelmileg, és idegileg is Ace-től.
Mondjad, mi bajod a házzal? - sóhajtom megadóan.
Olyan… mint a szállodák, amikben közel tíz évig éltem. Nem ezt akarom Liv. Nem akarok egy lakást, ami olyan, mint egy szálloda. Érted? - Ace sem annyira nyugodt már, mint általában.
Szép, ízléses, elegáns, látni az Irwellt, Manchesterben van. Minden magas kategóriás, prémium minőségű, gondosan válogatott, egyedi, egyszerűen tökéletes! Mások meghalnának érte, te meg csak fintorogsz rá! - csattanok fel.
Igen, de én kurvára nem ezt akarom Liv! Egy szép házat akarok, amit az otthonomnak nevezhetek, nem egy mutogatni való belsőépítészek és lakberendezők által megkomponált műalkotást! - oké, most már kiabál.
Én befektetési tanácsadó vagyok Ace! - vágom vissza Acehez. Basszus én is kiabálok vele. Egy ügyféllel! - Nem vagyok orákulum, és jós, nem látok bele a fejedbe, hogy mit akarsz!
Mit nem értesz ezen?! Egy otthont akarok! Képes vagy ilyet mutatni, vagy hagyjuk egymást? - vágja rá Ace. Farkasszemet nézünk egymással. Te jó ég! Kiabálunk egymással. Néhány lakás miatt. Leállok. Ennek semmi értelme. Merőn Acet bámulom, végül kibököm azt, amit tényleg gondolok róla.
Tudod Ace lehet, hogy nem megvásárolni kellene az otthont, hanem megteremteni. Mondjuk a kapcsolataid rendbetételével kezdheted is. Mert egy otthon attól otthon, amilyenek a kapcsolataid, a házban, amiben élsz! Talán ezzel kellene kezdened és nem lehetetlen kívánságok és listák felállításával, amit másoktól vársz el, hogy teljesítsék neked. Leadom az ügyet! Nekem ez nem megy! - hagyom faképnél Acet és kiviharzok a házból. Nem bírom. Inkább felmondok. Ace becsapja maga mögött az ajtót és ő is bevágódik a Fordjába. Erről ennyit. Mindketten kifarolunk a ház elől és elhajtunk. Gáz vagyok az ingatlaneladásban!
Ahogy hazeérek. Sírok. Teleengedem a kádat és belezokogom minden érzésemet a fürdővizembe. Legalább a forró víz megnyugtat. Tulajdonképpen utálom a drága ingatlanokat. Folyton az az érzésem van, hogy nekem sosem lesz ilyenem. Mert sosem lesz ennyi pénzem. S utálok mindenkit, aki megengedheti magának, hogy vegyen egy ilyen házat. Na ilyen hozzáállással aztán végképp nem tudom, hogy kellene jól eladnom ezeket az ingatlanokat. Főleg úgy, hogy én mindebben tényleg csak a befektetési előnyöket tudom elsorolni.
De Ace-el ez megint csak egy érzelmi hullámvasút volt. Amit nem akarok már az életembe. Elég volt. Belefáradtam. Pihenni vágyom. Ezért olyan békés, és egyhangú Noel mellett minden. Nincsenek drámák. Nincsenek megrázó események. Lehet… hogy egy kicsit unalmas. De Noel nagyon biztonságos. Számomra. Ez a kapcsolat nagyon, biztonságos. Lehet, hogy mindig is ezt kerestem. A szüleim házassága, válása, a borzalmas párkapcsolataim után, Noel egy stabil pont az életemben. Igen. talán mindig is ezt kerestem. Valakit, aki biztonságot nyújt, aki stabilitást tud adni.
Nem szerelmet kerestem, sem vágyat. Csak biztonságot. Ez Noel számomra. Hazajött. Bekopog a fürdőszobaajtón és benéz rám.
Szia!
Szia - mosolygok megkönnyebbülten és szipogok. Könnyes az arcom.
Jól vagy?
Jól, csak… kicsit kimerültem. Túlhajtottam magam. Nagyon sok minden volt. A munka… meg minden.
Mit szólnál egy nutellás banános pirítóshoz a tévé előtt? - mosolyog Noel.
Jól hangzik - mosolygok rá, és bedugult orral nevetek.
Remek, akkor csinálok egy tucatot kettőnknek - kacsint Noel és becsukja az ajtót. Hátradőlök a kádban, és nedves ujjaimmal végigsimítok a homlokomon, elsimítva a nedves tincseket. Kifújom a levegőt. Nyugalom. Noel. Biztonság.
Meghúzom a frottír köntösöm megkötőjét a derekamon és átmegyek a nappaliba. Noel forró csokit is csinált. Felnéz, ahogy belépek.
Jövő július? - kérdezek rá mosolyogva.
Az esküvő?
Miért ne? - rántom meg a vállam.
Rendben - biccent Noel. Leülök mellé a kanapéra és hozzábújok. Fogalmam sincs mit nézünk a tévében. Csak eszünk, halkan, egymásnak dőlve.
Élő adásban. Újra. A Top DJ-t nézem. Ace egy leheletnyit fáradtnak tűnik a képernyőn. Gondolom sok rajtuk a smink, de még így is látszik, hogy beesettek a szemei. Nem igazán váltunk el jó hangulatban. Nem is tudom miért nézem ezt a műsort. Csak kínzom magam vele. Ace hozza a formáját. Komoly, kritikus, Colleen-nal jókat dumálnak. A műsorvezető is folyton Colleen és Ace közös zenei múltjára építkezik. Ügyesen játsszák ki ezt a kártyát. Feldobja a műsort. Fenntartják a hitet, hogy Ace és Colleen még összejöhetnek. Ügyes húzás. De képtelen vagyok igazán figyelni a műsorra. Ace is alapvetően rosszkedvű. A Led Zeppelin Kashmir remixet teljesen szétszedte, pedig szerintem annyira nem volt rossz. Colleen csak poénkodik Ace folyamatos elégedetlenkedésén. Ace-nek fanyar az arckifejezése. Most már két határozott vonal is rajzolódik a szájánál, nagyon férfias vele, de egyértelműen mutatja, hogy eltelt az a tíz év. Bekucorodok a kanapéra a takaró alá, és csak merengek magam elé. Ace-en gondolkodok, meg a borzalmas ingatlanközvetítésemen. Meg arra, amikor először megláttam Ace-t, a klubban. Amikor Dylan berángatott a fülkébe. Ace pedig végighallgatta, ahogy Dylan hazudósnak nevez. Állatira tetszett az a nyugodt srác. A kizökkenthetetlen, kiismerhetetlen, titokzatos Ace. Annyira tetszett. Annyira nagyon… szerelmes voltam azon a nyáron. Annyira nagyon… hiányzik az az énem.
Másnap péntek van. Vagyis felugrok munka után anyámhoz. Éppen karácsonyi menüt állít össze. Az öcsém a haverokkal valamerre bandázik a városban. Dylan munkába készülődik.
Hány órakor kezdesz mostanában? - érdeklődök.
Annyira nem szoktam sietni, olyan hat és hét között érek be - feleli Dylan.
Nem is említetted, hogy Ace klubjában dolgozol - vágom hozzá vádlón. Dylan csak egy cigarettaszálat keresgél. Nem felel. - Nem is említetted, hogy Ace Manchesterben van újra! - sorolom. Számonkérő a hanghordozásom. Ideges leszek tőle. Saját magamat pörgetem be a témára.
Azt hittem lefoglal a vőlegényed, és az esküvőszervezés - ütögeti a cigisdobozhoz a szálat Dylan. - Megyek, lent még elszívok egy szálat - int anyámnak Dylan és lelép. Anyám megfejthetetlen. Tudott Ace-ről? Mit tudott?
Mikor házasodtok már meg? - kérdezi anyám. Néha úgy érzem sürget. Nem is néha. Mindig.
Jövő júliusra gondoltunk - felelem és leülök vele szemközt és a receptek közé túrok én is.
Tényleg? Ó végre! A hosszú jegyesség sosem jó - lelkendezik anyám.- No meg, lassan lehetne már egy unokám is - jegyzi meg és felpillant rám. Eleresztem a fülem mellett a megjegyzést. Ace óta megint, megint az a tini vagyok, aki dacol. Itt ebben a lakásban, a lila-szürkében, mindig is az leszek, az érettségi előtt álló Liv Somerhalder, aki azt hitte megválthatja a világot, aki őrülten szerelmes volt egy helyi DJ-be. Vétek hazajárnom. Kihúzok egy színes lapot a sok közül. Karácsonyi puding recept.
Ezt elkérem. Lehet idén sütök egy karácsonyi pudingot - forgatom az ujjam közt a lapot.
Vidd csak! - legyint anyám. Nem találom a helyem. Lehet… hogy én is az otthonomat keresem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése