TOP DJ 18

 TOP Dj 18

A barna-fekete ingatlan. Ahol Noellel élek. Sóhajtva nézek körbe. A süppedős barna szőnyegen, a fekete bőrkanapén, az üvegasztalon. Mintha nem is lakna itt senki. Még egy félbehagyott könyv sincs sehol. Vagy egy mosogatóban hagyott kávéscsésze. Talán mert azt olvastam, hogy boldogabbak azok az emberek, akiket rend vesz körül. Inkább szanaszét dobálnék mindent a házban, csak hogy egy csipetnyivel is, de boldogabb legyek.  Benézek a hűtőbe. Ott van a karácsonyi pudingom, a jegygyűrűmmel. Visszacsapom rá az ajtót. Mintha jegelném az eljegyzésemet, amíg Ace a városban van. Vagy amíg meg nem veszi az ingatlant? Bármelyiket is? S utána? Mi lesz? Mi lesz, ha elkel a Cola House?

Kiveszek egy teakekszet a dobozból és a fogaim közt ropogtatom. Tulajdonképpen pontosan tudom, hogy Ace-el mi történt. Ott a klubesten és a Cola House-ban. Elfelejtkezett elvekről és korlátokról. Mert… annyira akart. Engem. S én annyira akartam őt… ott a Cola Houseben. Elvesztette a kontrollt. Az irányítást. Ace azt mondta a zenében, hogy kövessem, de valójában ő követett engem és az én vágyaimat. A Cola Houseban kivételesen mindketten elvesztünk. 

Csak a tabletem van nálam, mert nem hoztam magammal a laptopom, hiszen eljöttem Dylantől. A kocsim még mindig Ace klubja előtt. Sóhajtva nyúlok a telefonomért. Dylant tárcsázom.

• Szia! - sóhajtok a telefonba. - Ott van még? - kérdezem unottan.

• Nem, már elment.

• A klubja előtt maradt a kocsim.

• Aham, láttam, tudok róla - feleli Dylan.

• El tudod hozni nekem?

• Megoldható. Majd szervezek fuvart.

• Kösz. Öhm… haragszik rám?

• Inkább magára.

• Megkavartam a szart? - nevetek könnyedén.

• Mondhatni.

• Elvesztettük a fejünket, egyikünk se akarta. Csak…

• Liv, nekem nem kell magyarázkodnod.

• Tudom. Csak… tényleg… nem másztam rá, vagy ilyesmi.

• Liv, egy baszáshoz két ember kell nyugodj le! Ace is vastagon benne volt, nem vagyok hülye.

• Aham. oké. Szóval… feltehetem azt a kérdést neked? Tudod, az esélyek… Ace… meg én.

• Neked a ma hajnal után kérdésed van? - kérdez vissza szárazon Dylan. S ezért a mondatáért egyszerűen megcsókolnám. Dylan kicsit unott, közönyös hangján ez a visszaválasz bennem világokat renget. Feldobog a szívem. Ha Dylan, aki Ace legrégebbi ismerőse, a barátja ezt mondja, hogy ez nem kérdés.

• Tehát már nem kell kérdéseket feltennem? Úristen! Úristen! - suttogom, de valójában sikítanám.

• Jó, azért ne ájulj el magadtól - morogja Dylan. - Ez nem annyira a te érdemed.

• Hát ki másé? - vigyorgom a telefonba.

• Liv, sejtelmem sincs miért, mert tényleg nem értem, totál nem értem… de valamiért még mindig érdekled Acet...

A Top DJ műsorát nézem felvételről, visszajátszással. Éppen a felmondásomat gépelem, mert döntöttem. Nem jó úton vagyok. Bátorság kell ahhoz, hogy felismerjük azt is, ha rossz úton járunk. Tehát átmegyek a saját családom, a saját nagybátyám cégéhez. Akárhogy és akármi is alakul Noellel kapcsolatban az életemben, ha a felesége leszek akkor se akarok Noel családjának cégében dolgozni, ha szétmegyünk akkor meg főleg kínos lenne. Tehát a legjobb lépés az, ha váltok, most amikor lehetőségem adódik rá. 

Annyira belemerülök a fogalmazásba, hogy szinte alig érzékelem, hogy mellettem csippan a telefonom. Rápillantok a megvillanó képernyőre: “Beérkező utalás”  Mi van? Az összegen kissé lehidalok. Mi a szösz ez? Felmegyek a banki adatlapomra és az utalást a munkahelyem küldte. A rendszer pedig emailben kiküldte a közvetítői díjat a szerződéskötés után. Mi van? Melyik ingatlan ez?

Amikor a helyrajzi számok, utcanév és címsorhoz fut a szemem ledermedek. Ez a Cola House! A ház, Manchester ipari negyedében, amit egyetlen embernek ajánlottam én. A szerződés alján ott van az aláírás és a gépelt név is: Brian Norton. Megvette! Úristen! Övé a Cola House!

Az utolsó munkám az NBC Luxurynál! Egy sikeres eladás! Azta! Remegő ujjakkal gépelem a felmondásomat és átküldöm a főnökömnek a levelet.

Felpillantok a TOP DJ műsorára és Acere. Megvette az ingatlant, amit ajánlottam neki! A Cola House az övé… Lehorgonyozott végleg Manchesterben. 

Mellettem megcsörren a telefonom. A főnököm hív.

• Liv! Ez a levél, nem tudom értelmezni - sóhajtok. - Bejött a Norton Kertészettől a pasi és azt mondta, kell neki az ingatlan, de még a héten. Sürgősségi ügyintézéssel papíroztunk mindent. Csak mert akkora összeg és annyira speciális eset - Ace szerintem alaposan rádobott az összegre, hogy azonnal az övé lehessen a ház. - A kulcsokat is a benti pótkulcsot adtam neki oda, gondolom nálad van.

• Igen, a héten is ajánlottam neki - köszörülöm a torkom. Inkább nem részletezem mit műveltem abban az ingatlanban, hogy eladjam. Lehet ez a titka a jó ingatlaneladásnak? Magamban nevetek a pocsék humoromon, de  csak ennyit válaszolok:

• Beküldök mindent az irodába - felelem.

• Már be sem jössz?

• Lenne értelme? Két hét az ünnep, most itthonról dolgozom, de… lenne értelme belekezdenem új ügyekbe? - kérdezek vissza.

• Tudom, hogy Noel menyasszonya vagy, történt valami? - kérdez rá óvatoskodó hangsúllyal.

• Erről most, nem igazán akarok beszélni.

• Jól van. Ami a gépeden van azt archiváld. Ki is kell írnod, külső adathordozóra, az megy az irattárba. Mindent pucolj le a gépről, amit tudsz.

• Rendben - még kapok néhány instrukciót a kilépéssel kapcsolatban, s ezzel végülis kiléptem az NBC Ingatlan érája alól.

A telefonomra mms érkezett, miközben telefonáltam. Mozgalmas időszakom van. 

Meghívó. Ace karácsonyi partyjára. Ace nem késlekedik. A meghívón már a Cola House a cím. Nem a klubja. Vagyis házibulit tart. Azt mondta zárt körű rendezvény. Egyben ezek szerint ez lesz a házavató bulija is. Nahát! Amióta lefeküdtem vele, felgyorsultak az események.