TOP DJ 8

 Top DJ 8

Reggel korán kelek.  Magamhoz veszem a házkulcsokat és az ipari negyed felé veszem az irányt.  Nem sűrűn ajánlottam ingatlant ezen a területen, mert általában nem az ipari negyedbe akarnak költözni az ügyfeleink. De Ace… kivétel. Nem véletlen, hogy a klubját is ide költöztette. Hideg a reggel, de annyira izgatott vagyok, hogy nem is érzékelem, hogy látom a saját lehelletemet, ahogy a kulcsokkal babrálok. 

Képek alapján ez az első ingatlan, ami szerintem tökéletesen visszaadja Acet. Ami számomra Ace. Egyszerre a régi vörös manchesteri tégla, a modern üvegfelületek,  a fagerendák. Ahogy belépek árad az egész helyből az a modern ipari atmoszféra. Tökéletes. A nyers anyagok dicsérete. Lesétálok a nappali hosszában át a panorámaablakokhoz. Az Irwell szürke vize megnyugtató ködbe burkolódzik. Este biztos még izgalmasabb, a színes fényekkel. Elegáns, modern falépcső vezet fel az emeletre, a hálószoba szintén az Irwellre néz. Tiszta, fehér, fa, és pamut. Mint az albérlet raklapja. Természetesnek hatnak a beltéri téglafalelemek is. Visszasietek a konyhába, és a gránitpultra tenyerelve Acet csörgetem. Sokára veszi fel a telefont.

• Ace! Megtaláltam! Tökéletes! - zihálom izgatottan a telefonba.

• Halo! Kivel beszélek? - krákogós, rekedt Ace hangja. Te jó ég! Felébresztettem? A telefonomra nézek. Negyed tizenegy van, persze hétvége.

• Liv vagyok. Megtaláltam az álomotthonodat, ha érdekel - kocogtatom a körmömet türelmetlenül a gránitlaphoz. - Kire számítottál amúgy? A vokálosodra? - a nyelvemre harapok, de már késő. Belekérdeztem. Ace halkan felnevet.

• Hajnal négyig toltam a bulit, szóval kábé három órája, ha ágyban vagyok. Senkire sem számítottam. Bár beismerem legkevésbé rád - feleli Ace.

• Érdekel a ház vagy sem? - lehet megsértődtem, hogy ennyire közönyös. Persze mindig ilyen volt. De most nem rólam van szó, hanem az álomotthonról. - Itt vagyok a címen. Még egy fél órát, ha érdekel gyere ki!

• Mond a címet! - ásít nagyot Ace a telefonba. 

Kipróbáltam a kanapét, kényelmes, elüldögélnék egész nap itt. Ültem a pultnál is a bőrszékeken a konyha és bárrészlegen. Épp hogy az ágyat nem próbáltam ki, mire Ace végre becsenget. Leszaladok az emeletről és kitárom az ajtót.

• Gyere! Itt az álomotthon! - ragadom meg a kezét és túlpörögtem. Biztos a kóla az oka, amit magammal hoztam és elkortyolgattam, amíg Acere vártam. Kivételesen nem a bemagolt szöveget mondom. Főleg azért, mert nem néztem annyira utána az ingatlannak, egyszerűen a saját benyomásaimra hagyatkozom.

• Imádni fogod ezt a kilátást! - húzom az emeletre. Ace leáll a szoba közepén és csak néz. Én meg csak beszélek, be nem áll a szám. - Nézd, a kád, duplaméret. Páros fürdőzéshez! Nagyon kényelmes, kipróbáltam - egy pici hosszú ablak itt is az Irwellre néz. Kikukkantok rajta és visszanézek.

• Ezért rángattál el ide? - kérdezi Ace. Összezavar a kérdéssel. Tökéletesnek látom a házat. Ace számára. Ideális. Tégla, ipari negyed, modern loft, mégis van benne valami kuckós. Én simán el tudnék üldögélni ott a bárpultra könyökölve, kávézva, a ködös Irwellt nézve, a gondolataimba merülve, zenét hallgatva...Ace-el. Megdörzsölöm a homlokom. Összezavarodtam. Túllelkesedtem. De nem érzem ezt a hangulatot Ace-en. Tehát megakadtam.

• Azt hittem… tetszik. Egész éjjel fenn voltam, hogy megtaláljam azt, ami te vagy. Szerintem ez a Camelphat & Elderbrook féle Cola.

• Az vagyok én? - nevet fel fáradtan Ace. Szerencsétlent egy egész estés buli után kirángattam az ágyból. Alig aludt, talán még zúg a füle is és én meg itt locsogok neki egy ingatlanról.

• Nem tudom. Kóla, zene, ipari negyed, Ace - sorolom megtörten.

• Tehát ez a Cola House? - néz fel a magas loft szoba mennyezetére Ace.

• Nem tetszik? Utálod? Nem álomotthon? - sorolom meggyötörten. - Pedig annyira ráéreztem, legalábbis azt hittem - dőlök a hálószoba téglafalának. Tényleg nem megy nekem ez az ingatlaneladás. Pedig azt hittem végre… végre ráéreztem. Mert Acet ismerem, tudom, hogy honnan jött, tudom, hogy mi a múltja. Végre egy kőgazdag, akit ismerek azelőttről is, hogy igazán gazdag lett. Azt hittem megértem őt és a tökéletes otthon iránti vágyait. Ace leeresztett karokkal áll és nézi az Irwellt, a szép, letisztult vonalú ágyat, a téglafalat mögöttem.

• Ezért hívtál ide? - kérdezi Ace és tényleg bánom hogy felébresztettem. Hulla fáradt. Látszik rajta. Karikásak a szemei. Nyúzott az arca. Tényleg egész éjszakás buli után van. Most meg már jobban meglátszik rajta, nem ugyanaz a huszonnyolc éves mint anno.

• Én azt hittem… - hebegem, de nincs lehetőségem befejezni a mondatot.

Komolyan… szerintem nem lépett előre. Talán csak enyhén felém dőlt, de a szája  egyszer csak beteríti az ajkaimat. Kólaíz. Fogalmam sincs az én szám íze, vagy Ace-é. Nem tudom, talán csak ösztön. A válasz, a viszonzás. Valami berögzülés, mint a reflex. De...reflexből viszonzom a csókot. Mintha ez természetes bevett szokás lenne köztünk, hogy lesmárol egy-egy találkozáskor. Ugyanolyan. A csókja. Semmit sem változott az évek alatt. Ahogy az sem, ahogy hat rám. Amit érzek, az a sóvárgás, ami mindig is vonzott Ace felé. Bennem van. Ugyanúgy. Elhúzza a fejét a csókból.

• Ez mi volt? - kérdezek rá sötéten.

• Ide hívtál, egy üres lakásba, szombat délelőtt, és össze-vissza beszélsz.

• Nekem, vőlegényem van Ace! - csattanok rá.

• Noel? Ugyan Liv… mindketten tudjuk, miért vagy vele - jegyzi meg szárazon Ace. Nem akarok arra emlékezni, hogy Ace tanácsa. Hogy Ace javaslatára döntöttem Noel mellett. Hogy Noel volt a pótlék. Ace-pótléka.  Összeszorítom a szemhéjamat. Nem akarok erre gondolni. Nem most, nem itt, nem Ace előtt. Idegesen forgatom az eljegyzési gyűrűt az ujjamon.

• Noel szeretem engem - védem hevesen, ahogy Acere nézek.

• És te őt? Boldog vagy vele Liv?

• Nem kívánok erről beszélgetni veled Ace - kerülöm ki és lesietek a lépcsőn. Ace követ, de a nappaliban lelassít.

• Gondolkodj az ingatlanon! - vágom hozzá, és részemről lezártam az ingatlanközvetítést Acenek.

Bezárom az ajtót, bevágom magam a kocsiba. A szélvédőn át meredek rá. Lehet lezártam a kocsit magamra. Ace némán figyel. Sapka a fején, lazán a zsebébe nyúl a slusszkulcsáért. Bemenekültem előle az autómba, és a szélvédőn át nézem, ahogy kitolat és elhajt. Csak akkor lélegzem fel, ahogy az utca végén eltűnik. Ez az ingatlan lesz a vesztem.  Nem…valójában ebben a házban én vesztem el. Azt hittem tudom ki vagyok és mit akarok, és hol vagyok, és hova tartok. Noel menyasszonya vagyok, értékesítési és befektetési tanácsadó, Liv Somerhalder. De odabent… mindent elfelejtettem. Odabent csak simán Liv voltam. Az a Liv, aki rajongott ezért a DJ-ért. Felnézek az épületre, Ace így hívta: a Cola House. Ez a ház maga Ace. Miért nem látja be? Tökéletes. Tökéletes lenne neki, ha akarná. Ace-nél mindig is ez volt a kérdés, hogy akarja-e.