Top DJ 10
A munkahelyemen már a nap végét várom. Noellel megbeszéltük, hogy a bevásárlóközpontban találkozunk, megvesszük a karácsonyi ajándékokat a családnak. Az asztalomon keresgélek, amikor a csoportvezető kikukkant rám.
Liv! Gyere egy percre! - ezt de nem szeretem hallani. Beiszkolok a belső kis irodába.
Tessék! - állok meg mindennel felvértezve az asztala előtt.
A Norton ingatlan - lehunyom a szemem. A hideg és a meleg futkorászik rajtam keresztül felváltva.
Megpróbáltam. Tényleg - szorongatom az ujjaimat a hátam mögött.
Az jó, mert a fickónak bejössz - mutat rám elégedetten a csoportvezető.
Tessék? - dohogom.
Azt mondta a telefonba, végre valaki, aki megérti mit akar. Szeretné ha a közösen tett irányba haladnátok és mutatnál még neki pár ingatlant a választékunkból, hogy biztosan jól döntsön.
Én?
Légy szolgálatkész Liv, nagy pénz tudod - elégedett és természetellenes a mosolya.
Nem is tudom…
Problémád van a vásárlóval? - a kérdés mögött úgyis tudom mi áll: szeretnéd, hogy kirúgjalak?
Nem, nincs - sóhajtom.
Nagyszerű! Csak így tovább Liv! - hesseget ki az irodából. - Csak tudatni akartam veled, hogy elégedett az ügyfél, és akkor én is elégedett vagyok veled. Na mars, haza kislány! - nem tudom, miért, de nagyon nem vagyok most elégedett azzal, amit a főnököm mondott.
Noellel a bevásárlóközpontot vesszük a nyakunkba. Idegesít, hogy a földszinti melegben a szökőkút körül növényzet van. Mintha mindegyik az arcomba ordítaná, hogy Norton Kertészet. Mi mind onnan jöttünk! S próbáljak nem Acere gondolni!
Talán vehetnénk ebből egy új szettet! - Noel csak beszél és beszél. - Liv, figyelsz rám?
Igen persze. Jó ajándék lenne?
Örülnének neki, veszek egyet - dönti el Noel. Mint általában. Kevés beleszólásom van bármibe is. Noel dönt, helyettem is. Talán ez nekem is így kényelmes. Ace azt mondta, ez nem én vagyok. Csak elnyomom magamban az igazi énemet. Mi a valódi énem? Hogy nem érdekelnek az ünnepek, az ajándékok? Hogy nem érdekel semmi? Csak az, hogy este bekapcsoljam a BBC Manchestert és Acet nézzem a képernyőn? Ahogy elhaladok a folyosó buja növényzete mellett megsimogatom a zöld lusta telt leveleket, amik felém nyúlnak. Ace!
Mire a végeláthatatlan karácsonyi bevásárlás egy szeletét letudtuk és hazaérünk, már megy a TOP DJ. Vagyis kellően rossz a hangulatom és haragszom Noelre. Mert ez az én programom. Az én kis privát órám. Ace-el. Türelmetlenül rontok a távkapcsolóhoz és bekapcsolom a tévét.
... oltári baki. Tudod. Puff, elszáll a rendszer, nincs hang. Ez bukta. Egy buliban totál égés. Ilyenkor fújjolnak odalent rád. De oké technikai baki. Előfordul. Ami engem jobban zavart ebben az egy percben, hogy a kiválasztott három lemezt olyan katonásan toltad egymás után mint a gyártószalag. Élesek a váltásaid. Az arcunkba toltad, hogy tessék itt van, hallgasd. Ugye erre mondtam, hogy jól kell ismerni a számot, az ütemet, és kitaktikázni, hogy hogyan úsztatod be. Egy keverés akkor szép, legalábbis akusztikailag az én fülemnek, ha az belelebeg a fülembe, lehet váratlan, meghökkentő, érdekes, nem várt, és ettől oltári jó. De amit te csinálsz az a belebaszom a követ a tóba és lesz, ami lesz. Ütemre jöttél azzal nincsen baj. De nagyon nyers. Vágatlan. Nagyon…mh hogy fejezzem ki magam... nem akarok sértőn fogalmazni, tényleg,... hogy mondjam szépen? - keresgéli a szavakat Ace.
Szerintem kimondhatod, hogy amatőr volt Ace. Sajnos ez a szint a TOP döntőhöz kevés és szerintem te is érzed, hogy itt ezzel, amit most produkáltál elvágtad magad - veszi át a szót Tim Lewis.
Liv most annyira fontos ez a műsor? - szólal meg Noel. Feszült leszek ettől a kérdéstől, meg attól, hogy nem tudom Acet nézni.
Mit szeretnél Noel? - kérdezek vissza ingerülten.
Veszekedni akarsz?
Nem, csak tudni szeretném, hogy mit akarsz? - kérdezem türelmetlenül.
Hoztunk haza katalógusokat, úgy volt, hogy megbeszéljük hova mennénk nászútra. Erre te leülsz és tévét nézel. Nem tudom Liv, furcsa vagy mostanában - jegyzi meg Noel.
Csak szeretném megnézni ezt a műsort - lemaradok az egészről, Noel miatt. S ettől teljesen görcsössé válok. Felhúztam magam.
Jó, csak szerintem lennének fontosabb dolgok is a tévézésnél. Egyáltalán nem is vagyunk együtt. Mostanában. Olyan, mintha egy másik világban élnél mellettem Liv - jegyzi meg Noel. Nem tudom mire akar kilyukadni. Ráncolom a homlokom és hátrahúzom a hajamat az arcomból az ujjaimmal átfésülve a tincseimet. Noel odajön hozzám és kiveszi a kezemből a távkapcsolót. Kikapcsolja a tévét. Ace elsötétül, ahogy a TOP DJ műsora is. Úgy érzem magam, mint amikor iskolásként anyám megtiltotta, hogy tévézzek, ha rossz jegyet kaptam.
Lezuhanyozom - felelem Noelnek és otthagyom. A fürdőszobában megengedem a vizet és a telefonomra nézek. A céges telefonom. Benne van a Norton Kertészet száma. Egy pillanatra gondolkodom el csak, felnézek a tükörbe, és nézem a szétnyílt ajkaimat, ahogy felborul a légzésem. Ez az én időm? Aztán bepötyögöm a címet.
“Bridge Street 42. Szombat. 10 óra. Liv”
Az éjszakai sötétben lecsúsztatom magamról a takarót és lábujjhegyen kisurranok a hálószobából. Igaza van Noelnek, szinte egyáltalán nem vagyunk együtt. Nem vagyok vele. De látni akarom a műsort. Tehát felmegyek a BBC Manchester oldalára, a népszerű műsoraikat mindig felteszik a netre is, tehát ha jól megy láthatom a Top DJ-t is.
A műsorsávot húzogatom és rákattintok a Top DJ műsorára. Fent van! Jól mondták, ezen a héten csak keverés van. Élesben kell három számot választani adott albumok közül és egy percben három számot felkeverni a három albumról. Nekem, mint laikusnak egyáltalán nem tűnik könnyű feladatnak. Semmi közöset nem látok albumok és számok közt, elképzelésem sincs, hogy lehet összeilleszteni ezeket az egymástól független számokat. A neten van háttérműsor is, ahol a felkészülést és a zsűrik megbeszéléseit is mutatják.
A DJ- pult olyan mint egy kísérleti laboratórium. Látod a hangsávokat a laptopodon persze, és ott vannak a programok, de az igazi az, amikor a pultból hívod elő azt, ami neked kell, a laptop csak egy eszköz legyen. Ne IT fejjel állj a pult mögé, hogy majd laptopról megoldod az egészet, nem programozó vagy, hanem DJ. A pulton kell meglennie a technikai tudásnak. Ezért mondom, hogy kísérletezz. Ne félj azoktól a tekerőktől és ketyeréktől ott magad előtt, mint amikor kezdő zongoratudással leülsz a zongoraszékre a fekete és fehér billentyűkhöz és nem mersz hozzáérni, mert borzalmas hangok jönnek elő a dobozból. Ha nem ütsz le egy billentyűt sem, akkor sosem lesz belőled zongoraművész. Ha nem használod a DJ- pultot sosem lesz belőled DJ. Meg kell ismerned magát a pultot, hogy mire képes, hogy mit tudsz kihozni belőle. Én tudom, hogy egy bulira laptoppal bevonulsz és kihozol lazán egy két órás műsort, mert otthon megszerkesztetted és összekockáztad. A közönséghez persze, ilyet hozol. De nekünk azt kell megmutatnod, hogy mire vagy képes rögtönzésnél. Ahhoz pedig elengedhetetlen, hogy jó ritmusérzékkel, jó konzolismerettel állj oda - a vágás után csak a zsűrit mutatják a háttérmegbeszélésen. Ace kólát iszik. A lemezkiadós pasival vitázik.
Szerintem már a múlt héten is csak kimentetted a fenekét Jason, tetszik a csaj vagy mi van? - kérdez rá Ace.
Az egyetlen baja, hogy kicsit lassú. De Ace ezen lehet javítani. Amit csinál az jó.
Jó, ebben egyetértek. De én nem tudok átlépni azon, hogy kicsúszott az időből, nem volt harmadik keverése. A többiek, ha nem is a legügyesebben, de átkeverték.
Ha lett volna még tizenöt másodperce megvan az a keverés.
Még két nyolcas. Sok! Volt aki idő előtt átkeverte a két számot. Három percbe lazán belekeverhetsz akár huszonöt számot is.
Egy profi mint te. De ne ezzel riogasd a versenyzőket! Sokat vár, de még nincs rutinja. A zenéje viszont jó Ace.
Azért annyira nem brutál jó - ingatja a fejét Ace.
Amit megcsinált az jó volt Ace. Én benntartanám a döntőre.
Legyen - hagyja rá Ace. - De nem elég laza, ehhez az egészhez szerintem. Egy igazi bulihoz. Nagyon komolyan veszi amit csinál, mint egy házifeladatot, egy szakdogavédést, nekem túl görcsös…
Ace, előtted mindenki görcsös lenne - nevet fel Colleen.
Te sosem voltál az - vigyorog rá Ace.
Az más! Totál más - legyint rá Colleen.
Az a baj, hogy ha itt valaki gáz, vagy elakad, vagy nem megy neki, vagy baki van, itt közöttünk, négyünk előtt, nem a szombati nagy műsorban, az mind technikai tudás hiánya. Mind. S azoknak nincs helyük a döntőben ennyi - dobol a kólásüvegen Ace. - Ha valaki ennyire görcsöl, az alapvetően stresszel, ami minél nagyobb a közönség, minél nagyobb a tét, annál jobban ki fog jönni. Leblokkol, és nem akarom, hogy élő adásban leégjen ennyi. De ne legyen igazam.
Lenne esélye.
Miközben vele ellentétben ott van Thunderzap, aki két számot játszott egymás alatt és váltotta a szöveget és ritmust egymásba, miközben mindkét számot hallottuk? Oltári nagy! Ráadásul állat ritmust tolt alá pultból. Tiszták voltak a keverései, lazán, egy másodperces megakasztással kész, bedobta ugyanazzal a ritmusvilággal az új számot. A döntő felé egyre jobban ki fog jönni az, hogy az egyik mennyivel jobb a másiknál.
A lány lassú, de jó.
Ez nem a húsz évvel ezelőtti közönség, pörögni kell, mindig újat akarnak, miért van az, hogy unjuk a harminc évvel ezelőtti filmeket?
Egy jó zene mindig jó, ezért örökzöld.
De a DJ dolga aktuálissá tenni, felhozni oda a ritmust és a dallamot és a váltást, amit a kor gyorsasága igényel. Ennyi. Ne tötyögjenek! Utálom ha unnak egy bulit! Tartani kell a 120-140 BPM-et!
Maradjon vagy sem? - a zsűri leszavazza Acet.
Legyen, de a csaj szerintem nem DJ, egy hangmérnöki szobában éppen elücsörög és megcsinálja, amit kell, de nem egy buliban, ennyi - löki el magát az asztaltól Ace.
A szombati keverést mutatják, amikor a még versenyben lévő Top DJ jelöltek egymásnak passzolják a keverést mindenki egy számot kever a következőre. A táncolók tömege felett a zsűrit is mutatják. Ace csak a lapjaiba mélyed. Nem is bólogat a zenére, ahogy mellette Colleen teszi és a zeneszerző Tim. Megrezzen mellettem a telefonom, és a megvillanó képernyőfényben látom Ace válaszát:
“Ott leszek.” Hajnal négy óra van. Most lett vége a klubestnek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése