Top DJ 13
Hogy pénzügy diplomával hogy kötöttem ki az ingatlanszakmában? Amikor Noel közölte, hogy bevisz a családi céghez akkor két opció volt. A bankban vagyok közel kilenc órán át, irodai munkaidőben, vagy kötetlen és rugalmas munkaidőben az ingatlanrészlegen. Tetszett ez a fajta szabadság. Hogy nem vagyok munkaidőhöz kötve, nem vagyok íróasztalhoz kötve. Dönthettem volna a szárazabb irodai munka mellett is. De nem ezt tettem.
Most hogy itthonról dolgozok... Vagyis tulajdonképpen anyámék lila-szürke lakásából egyszerre értelmet nyer ez a döntésem is. Az összes döntésem. Talán mégiscsak Ace-nek van igaza, nem való nekem a szokványos taposómalom. Az unalmas, hétköznapi felnőtt élet. Talán ezért is lettem ingatlanos. Elintézek néhány telefont, és átpörgetem a honlapon az ingatlanokat. De alapvetően ma lazulós napot tartok. A tegnapi klubest óta… Egyszerre megbékéltem. Mindennel. Mintha feltöltődtem volna Ace klubjában. Nem történt semmi. Táncoltunk egyet, hazajöttem, aludtam. Hajnal egykor már itt voltam a kanapén a takaró alatt. Dylan itthon van, kávézik. Én a kanapén gépelek egy emailt, amikor csippan a kaputelefon. Valaki a kapunyitó kóddal lépett a lépcsőházba. A mi kódunkkal. Nem tulajdonítok jelentőséget neki, amíg Dylan egy fújtatással fel nem áll és ki nem nyitja a bejárati ajtót. A hang, ami Dylanra zúdul ismerős.
Liv… eljött…. Hozzám... a klubba. Most mi a faszt csináljak? Hah!? - Ace hangja feldúlt. A kérdéssel lerohanta Dylant. Ahogy közelednek Dylan meg sem szólal, csak a fejével int felém. Felnézek a laptopom felett Acere, aki most ér a nappaliba. - Csá! Te mióta laksz itt? - torpan meg Ace. Teljesen meg van zavarodva. Nem számított rám. Arra, hogy itt talál, Dylanéknél. Új élmény Acet zavartnak látni. Régen sosem találkoztam ezzel az Ace-el. Visszanéz Dylanra, aki csak vállat ránt. Patt helyzet.
Látom még mindig sűrűn jársz anyámék lakásába - jegyzem meg szárazon és nyugodtan. Fölényben vagyok.
Ja, s te? Milyen vizsgára készülsz éppen? - válaszol végül Ace.
A hogyan kerüljem el a hülye barmokat az életemben vizsgára - vágom rá.
Lehet meg fogsz bukni belőle, csak szólok előre - jegyzi meg Ace. Néhány másodpercig némán nézünk egymásra mindhárman, aztán kipukkad belőlünk a nevetés.
Olyan hülyék vagytok! - teszem el a laptopom az ölemből és felállok.
Csak ne kezdjétek elölről oké? - keres poharakat Dylan.
Ezt már csak folytatni lehet, igaz Liv? - sandít rám Ace. Dylan kólát tölt mindhármunknak.
Liv el van jegyezve - emlékeztet kábé mindkettőnket Dylan.
Igen? Én nem látok rajta jegygyűrűt, csak egy horgonykarkötőt, ami véletlenségből pont olyan, mint az enyém - emeli meg a kezemet Ace. Mindkettőnk kezén gördül kicsit a bőrkarkötő.
Ez nem véletlen, ez tényleg a miénk - igazgatom meg a csuklómon a karkötőt, ahogy Dylanre nézek.
Liv! - szól rám figyelmeztetően Dylan.
Én csak Ace ingatlanközvetítője vagyok. Igaz Ace?
Pontosan. Nagyon jól közvetít - vigyorog Ace.
Az túlzás, de ha nincs semmi programod mára… Mutassak neked néhány házat? - nézek oldalt Acere.
Tetszik az ötlet, pont ráérek. Bár nem gondoltam, hogy az ingatlanosomat találom nálad Dylan.
Őszintén nem tetszik az, hogy ez az egész így alakult - összegzi Dylan.
Én megtalálom neki a megfelelő házat, ő megveszi, én pedig jutalmat kapok - vágom rá határozottan.
Akkor ne is késlekedjünk tovább, viszket a kezem, hogy elszórjak egy csomó pénzt luxusingatlanra - röhögi Ace.
Tényleg? - kapok a lehetőségen.
Aha, teljesen új élmény, hogy te szervezel nekem programot - néz fel rám Ace, ahogy felpattanok. Elgondolkodva ráncolom a homlokom, miközben magamra kapom a kabátomat és a csizmámat. Tényleg én szervezem most Ace napját? Ez egészen új felállás és tetszik.
Leérünk az utcára és beülünk a kocsikba. Az ingatlanirodához hajtunk először, ahol felveszem a kulcsokat. Örömmel látnám Ace arcát, amikor elhagyjuk a Manchester táblát. De csak a ház előtt állok meg és kiszállok.
Ez a cím Manchesteren kívül van - jegyzi meg Ace.
Igen, de szeretném ha lenne benyomásod arról, hogy milyen lehetőségeid lennének a városon kívül. Csak ennyi.
Legyen - biccent Ace. Körbenéz. Amikor ezt az ingatlant választottam Ace-nek, akkor a medencés bulira gondoltam. Emlékszem minden élményemre. Ahogy azon gondolkodtam, biztos jól megél a djzésből az, aki ebben a hatalmas házban lakik. Most egy ugyanilyen házat akarok mutatni Acenek. Hogy bárki aki meglátja erre gondol. Hogy akármit is csinál, aki itt lakik, jól él abból, amit csinál.
Ne úgy nézz az ingatlanra, hogy túl modern és kint van a városból! - szólok rá Ace-re. Ace feltartja a kezét.
Nincsenek előítéleteim - követ Ace és végignézzük az ingatlant. Ahogy végzek a bemutatással várakozva nézek fel Ace-re.
Jó a hálószoba, kipróbálnám - vigyorog Ace.
Van lehetőség bérelni is az ingatlanokat - biccentek rá.
A közvetítővel együtt? - kérdezi Ace kacsintva.
Haladjunk - mosolygok rá és előreindulok.
Visszahajtunk Manchesterbe, nálam van a Cola House kulcsa. Nem tettem le arról, hogy ezt az ingatlant megszerettessem Ace-el. A csomagtartómból kiveszem az Asda szatyrot és benyitok újra a szerintem Ace számára tökéletes otthonba. Ace érdeklődve követ. Tudom, hogy tudja, hogy jártunk már itt. De meg akarom neki mutatni a házat újra, úgy, ahogy én látom. Tehát határozott léptekkel a konyhába lépek és előveszem a sütőből a tepsiket. Gyorsfagyasztott yorkshire pudingok. De tökéletes lesz a hangulathoz. Az otthoni ízek hangulata. Ace némán figyeli a tevékenységemet, ahogy poharakat veszek elő, és kólát töltök és megterítek az Irwellre néző magasított asztalra, alkonyodik. Jó, hogy hamarabb sötétedik most, mert látni akartam este ezt a kilátást és megmutatni Ace-nek is.
Összeállítottam egy zeneválogatást, ami a Bee-esten volt. Manchesteri zenekaroktól, manchesteri zenék. A nappali audiórendszeréhez lépek és kisebb küzdés után, de sikerül a zenelejátszást elindítanom. Ahogy megtöltik a hangok a süllyesztett nappalit, a táskámból előveszek két keretezett képet. Dylan és Ace. Dylan gyűjteményéből szereztem anyáméknál az éjszaka közepén. Kiteszem a polcokra. Végignézem a listát a jegyzeteimben. Nem éppen az én dicséretem, de rákerestem a boldog otthon titkaira és azokból írtam fel néhány gondolatot. Első helyre a saját fotókat írtam, a frissen sült étel illata, amit meg kellett teremteni, a rend és a vetett ágy most adott, ahogy a falak színei is. Tehát a legfontosabb elemek adottak egy boldog otthonhoz. Ace idegenül áll az új, modern ház nappalijában, csak a tekintetével követi, ahogy a sütő csippanására visszasietek és kiveszem a vacsoránkat és feltálalom. A magasított asztalhoz ülök és a szalvétákat hajtom. Most már egyenesen Ace-re nézek.
Gyere, egyél! - szólítom fel. Ace engedelmesen csatlakozik. Felkönyököl az asztalra. Belekortyol a kólába.
Tudom mit és miért csinálsz! - jelenti ki.
A tegnapi este után. Ott a klubban. Biztos vagyok benne. Ace… azt akarom, hogy lásd azt, amit én látok. A Cola House a te házad. Ebben biztos vagyok. Be akarom neked bizonyítani, hogy tényleg. Ha látod az ellentéteket, a házak közt talán jobban érzékeled, hogy ez mennyivel otthonosabb, mint bármelyik másik. Hogy ez mennyire Ace! Hogy ez az, amit igazán keresel.
Elég furcsa eladási technikával akarsz rámbeszélni egy házat Manchester nem annyira népszerű körzetében - jegyzi meg Ace nevetve.
Ace, szerintem te nem a népszerű körzeteket keresed. Amikor először ajánlottam neked házat ebbe a hibába estem. Azt hittem azt akarod, mint mindenki más. De nem. Ha azt akarnád, akkor luxusvillát vennél a városon kívül - forró a yorkshire puding úgyhogy a számat legyezve a tenyeremmel próbálom hűteni a falatot, amit bekaptam. - Te otthon akarsz lenni Manchesterben. Kitöltöttem helyetted egy felmérő kérdőívet és szerintem a következők fontosak neked - húzom ki a mappámból a kinyomtatott kvízt. - Letisztult vagy rusztikus? Ebből a letisztult otthon. Jelen életszakaszodban nem a munka a meghatározó, hanem a minőségi, családi idő. Most részletkérdés, hogy itt mire gondolunk. Barátok, rokonok. Párkapcsolat. De szerintem most ez a fontosabb. Nem véletlen, hogy a klubodba begyűjtöttél mindenkit, aki Manchesterben meghatározó számodra. Dylan, Colleen, Ariel… mind ott vannak, nálad dolgoznak. Környezetben sosem volt meghatározó számodra, hogy tiszta legyen a levegő, vagyis, hogy vidék legyen, mert akkor a Mancunian körzet kellene neked, de azt szeretted, ha viszonylag közel van a munkahelyed. Az albérleted közel volt a klubhoz, és Colleennal is a belvárosban laktál. A kinti órák eltöltésére pedig azt mondtad nem fontos a park. A Cola Housenak belső zárt udvara van, hátsó jakuzzival, ami fedett, télen-nyáron használhatod. Ráadásul teljesen privát, nem lát rá senki, a ház belső udvarán van, füvesített, kis kerttel. Tehát van saját kerted, ami fontos volt az albérletnél, de nem egy villapark, hanem ami neked éppen elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése