Top Dj 16
Este a TOP DJ műsorát nézem. Ace lazán ül a székben, az ujjait az asztalon pihenteti. A csuklóján a kettőnk horgonykarkötője. Átható tekintettel figyeli a srácot. Ahogy vált a ritmus Ace elmosolyodik és ritmusra biccenti a fejét, miközben Colleen felé fordul. Colleen odahajol hozzá és szőke haja Ace vállára borul. Ahogy bólogatnak és beszélnek az jön le belőle, hogy ez az, ezt vártuk. Jó zenét csinál.
A lemezkiadós pasi is megütögeti Ace vállát. Colleen háta mögött, hátradőlve a széken beszélnek. Ahogy lejárnak a másodpercek Ace ragadja magához a szót.
Átjött! Csúcs volt! Thunderzap, ezt most megcsináltad! Szeretem, ha egy zenének van mondanivalója, még ha nincs is benne szöveg, akkor is tudjam rá mondani, hogy “átjött”. Szerintem a producerek és dj-k is erre törekszenek. Erre a pluszra vágyunk! Mondjon valamit a zene! Üzenjen! - elmosolyodom. Ez Ace. Tökéletesen Ace. Egy zenének legyen mondanivalója! Csak én voltam süket rá. Totál hülye vagyok! A kezdetek kezdetétől tudtam, hogy Ace a zenével üzen. Miért voltam ennyire süket? Hogy nem értettem meg, a legegyszerűbb dolgokat sem?
Én elsősorban a techno vonalnak és az underground hangzásnak élek, úgyhogy oké nekem kifejezetten tetszett, hogy felfele toltad a BPM-et és néhány mozzanatban már egészen átcsúsztál a hard techno világába. Jó beismerem, én szeretem, ha egy zenemű alaplüktetése felfelé halad, és nem lefelé. Jó volt! Csak ennyit tudok mondani, átjött, amit akartál - Ace elismerően biccent és Thunderzap vigyorog rá.
Már másik zsűritag beszél változó frekvenciákról, de én a laptopom képernyője felé fordulok és az Anchor Club műsorát nézem. Kiszámolom, hogy hány éjszakát kell aludni még Ace estjéig. Mint a gyerekek a karácsonyt, legalább úgy várom. De… Acet akarom hallani. Akusztikailag magamba fogadni.
A bulizós Liv Somerhalder újra a tánctérre lép. Készültem egy zenei kéréssel is. Az elsővel. Ahonnan indultunk mi ketten. A Be my baby. Ace első üzenete. Nekem. Tehát ezt a kérést viszem az előretolt galéria felé. Ace fejhallgatóban jön-megy a pultnál, a háttérben ott van Dylan és Ariel is. Időnként dumálnak a dj pult mögött. Ace jól néz ki. Kipihentnek látom. Pörög. Nyilván a kóla teszi, ami a vérében van. De most is olyan, mint tíz éve. Hiányzott a klub dj Ace látványa. Egészen más. Laza. Teljesen ura a dj pultnak és a konzolnak, lazán állítgat időnként ezt-azt. Semmi megerőltetés, vagy görcsösség. Kólát iszik müanyagpohárból, mint régen. Most már kétszeresen otthonosan mozog. A saját klubjában van, a saját zenéjét játssza.
Felérek az előretolt galériára a zenei kérésemmel és a kezébe nyomom. Ace csak el akarja venni, ahogy általában szokta, de ahogy lenéz a cetlire megakad a keze a mozdulatban. El akarom húzni a kezem, de Ace rászorít a csuklómra. Lenézek én is és észreveszem, hogy mit látott meg. A törött ezüsthorgony. Ace oldalt fordul és rámnéz.
Liv?! - kiáltja, hogy túlharsogja a zenét.
Szia! - mosolygok rá. Ariel int nekem és Ace füléhez hajol, gondolom, hogy lép, mert ott hagy minket kettesben. Oldalt nézek a villogó gépezetre az asztalokon. Hosszú asztal sokféle cuccal teleterhelve. Na ez tuti nem az a leharcolt konzol, ami miatt annyit sopánkodott Ace.
Szia! - Ace zavart. Tetszik. Hogy megismerem a zavart Acet.
Nem zavarlak, lent leszek a tánctéren! - kiabálom túl a zenét. Ace lenéz a postitre, amire felírtam a kérésemet. Felemeli a fejét és rámnéz. Most ugyanolyan átható a tekintete, mint amikor Thunderzap zenéjét hallgatta.
Maradj! - tart fogva a csuklómnál fogva Ace. - Ezt mindjárt felkeverem - emeli meg a cetlimet a kezében. Gyors. Tudom. S ügyes is. Körbenézek innen a pult mögül is. Sokan vannak a klubban. A fények ide-oda suhannak a levegőben. Találkozik a tekintetem Dylanével. Engem figyel. Nem szóltam, hogy ma eljövök, de nem rosszallóan néz, inkább csak figyel, kettőnket. Ace a pultnál ügyködik, a mono hallgatót szorítja a füléhez a vállával és közben igazgatja a ritmust, tenyérrel mozgat rá, innen látom, hogy két ellentétes ritmust fog összehozni egymásra, többször belenyúl a számba, ami éppen fut és szépen lassan leveszi a számot. Egy ismétlődő loop-ot állít rá. Beállítja a ritmust az alapbasszusban és rádobja a számot. Nem ismerem fel a Be my babyt. Tutira nem úgy keverte rá, mint tíz éve, mert akkor nem ilyen hangzása volt, de Ace kézen fog és lehúz magával a tánctérre. Nem is tudok a számra figyelni. Leköt az, hogy Ace-el vagyok. Ace-el, akit egyszerre máshogy látok magam előtt, mint eddig valaha. Leszállt a szememről a hazugság köde. Tisztán látok. Acet. Magam előtt. Talán úgy, ahogy még soha.
A Shape of you megy. Nem nagyon értem a számot, egészen amíg az ismétlődő loop szövegében fel nem fedezem azt, amit a cetlire írtam. Be my baby. Ott van, a Shape of you szövegében is. Ismétlődő kifejezésként. Ace feldolgozásában ez a rész lett kiemelve, s most lejátsza nekem. Nem a régi be my babyt választotta. Úgyhogy miközben Ace mozgat a szöveget figyelem. Nem esem abba a hibába még egyszer, hogy ne tulajdonítsak kellő jelentőséget egy dal szövegének. Amivel Ace üzenni akar. Három részt forgat Ace kiemelt loopként. A “Come on be my babyt”, a “you know i want your love” és a “follow my lead” részt emelte ki a dalból.
Közel hajnali háromig tart a buli. Kivételesen nem vagyok elveszett egy techno buliban. Talán azért, mert Ace klubjában vagyok, ismerem a DJ-t és tulajdonost, és itt van Dylan és Ariel is. Ace végig szemmel tart. Esélyem sincs lelépni, bár nem is akarok. Acet figyelem, munka közben, mint már annyiszor. Ace olyan sokszor rám pillant, hogy kezdem azt érezni, hogy zavarom. Vagy tényleg csak ellenőriz, hogy ott vagyok-e még.
Onnan tudom, hogy vége a bulinak, hogy Ace hozzám lép és megigazgatja a sapkáját:
Hazajössz velem? - kérdez rá Ace. Megakadok a levegővételben. Ajánlat? Lehetőség? Tényleg akarja? Velem?
Jobb ötletem van - mosolygom vissza és kihúzom a zsebemből a Cola House kulcsait, s a magasba emelem. A kulcsokat egy kóla alakú sörbontós kulcstartóra tettem. Tudom, hogy Ace is tudja, hogy ez a Cola House kulcsa.
Komolyan nálad vannak a kulcsok? Mindig? - nevet Ace.
Éppen kiajánlom az ingatlant - zárom rá az ujjaimat a kulcsra. - Szeretném, ha kipróbálnád… milyen oda munka után hazatérni… az otthonodba.
Ace beleegyezik. A Fordban ülünk a Cola House előtt. Úgy érkeztem a buliba, hogy előkészítettem a házat. Befűtöttem és felkapcsoltam a világítást. Bent is ég a villany, a sötételők elhúzva.
Mintha laknák - állapítja meg Ace.
Mintha… várnának haza Ace - javítom ki suttogva. Ace a kormányra könyököl és nézi maga előtt a házat.
Liv, te egy nagyon jó ingatlanközvetítő vagy. Ráérzel az ember gyenge pontjára - jegyzi meg rekedten Ace. Meleg tónusú a hangja. - Mondták már neked? Jó vagy, tényleg.
Csak veled - nézem álmodozva a Cola Houset. Öt hálószobás családias party ház. Az átalakítás során meghagyták a vörös téglákat, de előretolt modern üvegfelületek és letisztult modern vonalak jellemzik a ház homlokzatát. A jakuzzi a hátsó kertben, a kerti bútorokkal egyszerre rekreációs és party célokat is kielégít. Szerintem tökéletes ház. Ace számára. Komolyan gondolom, amit mondtam. Ha jó vagyok, akkor Ace-el vagyok jó. Az ingatlanközvetítésben is. Talán ez is az Ace hatás. Mint a kaotikus érzelmi állapotom.
Mi volt eredetileg az épület? - kérdez rá Ace. Jó jelnek veszem, hogy Ace érdeklődik a ház iránt.
A hatvanas években még kerámiaműhely volt.
Az nem rossz - biccent Ace. Éppen ezért nem is túl méretes az ingatlan. Gyárépület, de kifejezetten az a kisebb léptékű. Semmi monumentális nincs benne. Egy arányos új, modern ház. De mégis van múltja. Persze az ipari negyed, de attól függetlenül praktikus Acenek, mert egészen közel van a klubja. Kocsival öt perc.
Tetszik a színe - összegzi Ace.
A vörös tégla? Jó a homlokzatvilágítás, kiemeli a ház jellegzetességét - biccentek. Meleg hatású az egész ház. Olyan ,hely ahova bekukkantanék, hogy vajon milyen emberek laknak benne és mit csinálhatnak.
Menjünk - szedem össze magam és kinyitom az ajtót. Megcsapja a téli hideg az arcom. A kulcsokkal már egészen rutinosan nyitom az ajtót és belépek a fogadótérbe.
Tudod mi lenne az igazi ide? - lép be utánam Ace.
Mi? - fordulok vissza, ahogy letekerem a nyakamról a sálat és az akasztóra halmozom a téli ruháimat.
Egy mozaik.
A méhecske, mint a városházán? - kérdezem biccentve.
Aham - vigyorog Ace. Sejtettem, hogy erre gondol. Már tényleg túl jól ismerem.
Ha megvetted már úgy alakítod a házat ahogy akarod - jegyzem meg gonoszkás mosollyal.
Jaj Liv! - húzza a fejébe a sapkáját Ace. - Ez nagyon ravasz!
Ez a tény Ace - tárom szét a karom és a kulcsot a konyhapultra teszem. Ha lenne pénzem… én venném meg a Cola Houset. Ez az igazság. A pulthoz lépek és szeleteket vágok a gyümölcskenyérből.
Készültél?
Dehogy, az elpusztíthatatlan gyümölcskenyér. Vagy három éve sütöttem - vigyorgok Acere.
Szivatsz! - harap a süteménybe Ace és rámnevet.
Persze, a boltban vettem, de jó volt nézni ahogy félve harapsz bele - kacagom és az Irwell felé fordulok. - Gyönyörű! Nem gondolod? - nézem a sötétségbe borult panorámát. Az éjszakai fényekkel. Igazi lüktető nagyváros, éjszakai élettel, a kivilágított médianegyeddel. Imádom!
Az - egyezik bele Ace. Félrehúzza a hajamat és a lehelletét a bőrömön érzem. Lehunyom a szemem és öt év visszatartott szenvedélye szabadul el. Kiéheztem. Én is. Ace is. Amitől túl gyors az egész. Azonnali akarás. Nem több az egész egy tíz percnél, de körülbelül felér egy földrengéssel. A forróság, a nedvesség, a remegés, a sikoltásaim és a csend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése