Szabadnap

Tárgy: szabadnap

Hali! Van szabad estéd a héten? Vani nélkül? Lenne egy jó programom :)

Alex Goodwin okl. építész tervezőmérnök

DeNoir Építőipari és Tervezőiroda

Tárgy: re:szabadnap

Szerda este.

Liam de Noir okl. építész tervezőmérnök

DeNoir Építőipari és Tervezőiroda

Szerdán egy pakk sörrel és a Sean-tól kapott DVD-vel szállok ki a jaguárból és már esti világítás van Liam háza körül. Beteszem az ajtót magam mögött és Liam a konyhában pakolászik.

• Szia!  Na mit hoztam? - a sört a pultra rakom és a DVD-t kocogtatom.
• Mi ez?
• Pasis este - vigyorgok rá. - A legjobb kivágott szexjelenetek csak pasiknak. Ezek nem megjátszott jelenetek. Igaziak, és Amerikában lementek a mozikban - kacsintok. - Mire Vani hazajön megjön a kedved a  gyerekcsináláshoz - vihogom.
• Aham. Unokaöcsém szerint az élet nem több mint szex és jó koncertek sorozata - vigyorog Liam.
• Tud valamit - biccentek és beteszem a dvd-t a lejátszóba. Liam felbontja a söröket és a dohányzóasztalra állítja. A dvd-tokot nézegeti. - Ilyennel ütöd agyon az idődet Kendalban? - röhög Liam.
• Egy kollégától kaptam bent az egyetemen. Már belenéztem. tényleg csak a lényeg van kivágva. A filmek kibővített változatai - elemelek egy üveget és iszogatni kezdünk. Én fél hétig nyomom a sört, utána le kell állnom, mert így tudok fél tízig maradni. Addig nem vezethetek. Utálom az egészet. Amikor Liam áthív  keményebbet inni, akkor is hajnal háromig biztos itt dekkolok csak azért, mert ittam kilenckor.
• Hol van Vanessa amúgy?
• A Merryweather szállóban van. Egy csokimasszázson, vagy csokifürdőn vagy valami ilyesmi - kortyolgatja a sört Liam. - Három órás kényeztetés édességben.
• Az illik Vanessához - magamban hozzáteszem, hogy én vele tartottam volna, de hangosan azért nem mondom ki. - Miért nem mentél vele?
• Úgy nézek én ki, mint aki csokiban akar megmártózni? - néz végig magán Liam, amin el kell röhögnöm magam.   Liam tényleg nem egy csokiban fürdős fajta. De szerintem az ilyesmi páros program. Főleg ha éppen gyereket akarok csinálni. Mindegy nem mondom Liamnak, mert tudom, hogy ezen kiakadna. Beismerem beindít a gondolat, hogy Vanessát csokiillatúan érezzem. Ha én csinálom, akkor megszállunk a szállóban és köntösben megyünk fel és...
• Hát akkor azt hiszem jókor jöttem alapozni - kacsintok Liamra. Végignézzük a két órás dvd-t aztán kivesézzük a részleteket. Vanessa is megérkezik.  Liam pont a mosdóban van szóval lecsapok rá mielőtt elmegyek.
• Na milyen volt a csoki? - kérdezem. - Megszagolhatlak? - érdeklődöm, és Vanessa nevetve odatartja a kezét. Megfogom a kezét és a karját az orrom elé húzom és végigszimatolom.
• Hűha! Belédharapnék! - kacsintok fel rá. Tényleg jó édes csokis illata van és nagyon puha a bőre.
• Alex, komolyodj már meg! - nevet Vanessa és göndör fürtjeivel játszik. - Még a hajam is csokiillatú - csibészesen pislog a szeme. Liam kijön és beleszagol Vanessa hajába.
• Végre nem dauer víz - állapítja meg. A nappaliban kiveszem a dvd-t a lejátszóból.
• Mit néztetek? - int magához Vanessa és a Dvd belső oldalára írt filmek címeit olvasgatja. Homlokráncolva nézem Liamot. - Ezt mindet végignéztétek ennyi idő alatt?
• Ühm… csak részleteket - jelentem ki komoran. - A jobb részleteket - teszem hozzá.
• Világos. Mint amikor egy táncos filmben a táncjeleneteket nézed csak végig. Vagy a zenei betéteket - bólogat Vanessa.
• Pontosan - bólintok rá vigyorogva.
• Egyébként egyiket sem ismerem - állapítja meg Vanessa, visszaadja és leülnek a kanapéra.
• Hát mert amerikai filmek. Elég sokat is kellett tekerni, tudod… nem európai kultúrlényeknek való - Liam enyhén beleröhög a sörösüvegbe.
• Értem - Vanessa figyel egy darabig, bólogat, aztán kiböki: - Pornót néztetek?
• Dehogy… az olyan... érzelem nélküli. Ha engem kérdezel inkább egy jó szexfilm - biccentek. Vanessa merőn néz.
• Oké - széles mosollyal néz rám. - Tudtátok, hogy a csokifürdő boldoggá tesz? - nem reagálok rá. Mert arra gondolok, hogy ha mellettem lenne azt szeretném, ha én tenném boldoggá nem egy csokifürdő… és nem szeretem ezt hallani Vanessától… de nem az én tisztem erre válaszolni.
• És… boldogabb lettél? - kérdezi Liam, futólag átsimít Vanessa vállán, ahogy átrakja a kanapé háttámlájára a karját Vanessa mögé.
• Mh… nagyon jól esett. - Vanessa nyújtózkodik mint egy macska.
• Akkor jó, mert kurva drága fürdőzés volt - jegyzi meg Liam.
• Hoztál is csokit? - kérdezek rá és Vanessa a Merryweatheres papírdoboz felé mutat.  Áthozom a konyhából és Vanessa kibontja. kis bonbonformára csomagolt ízléses papírkákban csokigolyók vannak. Vanessa elém tartja, s kiválasztok egy kékes csomagolásút. A számba tolom és rágcsálom.
• Jó cucc - biccentek rá. Vanessa is kibont egyet és Liamnak is odakínálja, de Liam a fejét rázza. -
• Majd később - vonja magához Liam.
• Én nem is zavarok, ideje nekem is hazaérnem.  Sok sikert! - kacsintok rájuk és kilépek a házból. Csippantom a kocsit bevágódom és a sötétben levezetek Kendalig.

Nicole munkaidő után fogad. Már a szót is utálom, amit használok vele kapcsolatban. Fogad? Mintha egy ügyfél lennék. Mintha jogi tanácsokat kérnék tőle.  Nicole nem egy édességrajongó, neki egyszerűen nem lehet bonbont venni. Még az elején megpróbáltam, de… kijelentette, hogy a tömény édességtől hányingere van. Egy csokor rózsát hozok és egy zenei válogatást.

• Szia édes! - áthajolok az asztal felett, hogy elérjem a száját. Sokszor megfigyeltem, hogy ő sosem könnyíti meg a dolgom. Mindig csak ül és még közelebb sem hajol. Mintha vonakodna megcsókolni. Nem értem miért csinálja ezt. Tényleg nem.
• Milyen napod volt? - elgondolkodom néha, hogy ezt valami pszichológiai szakkönyvben olvasta-e, hogy az ilyen kérdések úgy tűnnek, mintha érdeklődne és ezért kötelességből teszi-e fel.
• Szuper! Csőtörés volt az egyetemen így elmaradt az órám. a tragédia, hogy majd be kell pótolnom. Ne kapcsold ki! - fogom le a kezét.  - Hoztam valamit - kacsintok rá és megkerülöm az asztalát, hogy csatlakoztassam az adathordozóm és megnyissam a zenét. - Táncoljunk! - húzom fel a székből Nicolet.
• Alex! Magassarkúban vagyok és fáj a lábam.
• Akkor rúgd le! - szólítom fel. - Már nem vársz ügyfelet nem? - Nicole megadóan sóhajt és kecsesen letolja a cipőket a lábairól. A karomba húzom és körberingom vele az irodát. Nicole valahol máshol jár gondolatban. Mint általában.
• Már megint nem vagy itt - állapítom meg. Nicole felnéz rám. Nem mond semmit, ujjait a tarkómra csúsztatja és az ajkaira húz. Sima a szája, visszafogott a parfümje és selymes tapintású a blúza. Suhog a szoknyája ahogy letolom a cipzárt és lehúzom a csípőjéről.  Harisnyatartó van rajta és csipkeszegélyes a harisnyája, megemelem a földről és bearaszolok vele a bőrkanapé felé .  Sietve gombolja ki a blúzát és nem hagy időt, hogy elidőzzek, meglazítja az övemet, lehúzza a sliccemet és magába vezet. Még azt is elfelejtem, hogy ég a villany és talán beszűrődik némi fény az irodából a hátsó szobába. A kanapéra rogyok vele és ujjaimmal a harisnyáját simítom újra és újra. Nagyon izgató ez a harisnyakötős szexi harisnya. Nicole kapkodva veszi a levegőt és egy nagy sóhajtással megy el. Én is néhány perc múlva követem.  Kint az irodában még mindig megy a válogatás.  Túl gyorsak voltunk.

Nicole mosdójában minőségi luxusszappan van. Az egész iroda nagyon sikk. Drága bőr és aranyozott csempe. Nagyon… fényűző az egész. Az én ízlésemnek kicsit túl modoros, túl, flancolós, de igen azt érezteti, hogy itt aztán ki kell nyitni a pénztárcát. Nicole már a gépénél ül. Megigazította a ruháját. Átfésülte a haját.

• Tudod mit nem szeretek?
• mit édes?
• Amikor betévednek emberek és csak tanácsot kérnek. Jogi tanácsot érted? Erre mit lehet mondani? Viszik az időmet, de  érdemileg nem tudok erre normális összeget mondani. Ki kellene találni valamit erre, hogy jogi tanácsadás és fix összeget rá - Kész Nicole már megint kijózanodott. Gyorsan kell kapcsolni, ha vele vagyok.
• Hát lássuk csak. Szokás óradíjat számolni nem?
• Persze, de ugye ez már konkrét ügyeknél van. Amikor valaki csak idetéved érdeklődni az nem számít még az én ügyemnek érted?
• Értem. Végülis ez valahol… lelkiismereti kérdés. Szerintem mielőtt tanácsot adnál közöld, hogy csak óradíj ellenében vagy hajlandó jogi tanácsokat adni - javaslom és leülök vele szemközt az íróasztalához.
• Igen, lehet most már így fogok eljárni - ráncolja a homlokát. Az órámra nézek. 18.11. - Szerintem induljunk az étterembe.
• Rendben - Nicole kikapcsolja a gépét, bezárja az irodát. S elindulunk vacsorázni. A menetrend a szokásos.

Nagyon nem vagyok mostanában összeszedett. Kezdtem azzal, hogy megégettem magam Liamnál a mentolos teámmal. Még mindig zsibbad a szám. A projektorvezérlővel a kezemben sétálok le-fel az előadóteremben. Összevont órát tartani szívás.  Pótoljuk a skóciai utam miatti heteket is. Közben meg Nicole-ra gondolok, mert ma tervben volt egy vacsora. De nem foglaltam asztalt. Ami azt jelenti, hogy Nicole megint közli velem, hogy szervezetlen vagyok. Utálom amikor ilyen fura jelzőkkel illet. Ki használ egyáltalán ilyen szavakat? Mivel ezeknek a fiatal kis egyetemistáknak nincs egész délelőtt órájuk, most megkaptam a délelőttöt is és a délutánt is. Valamelyik lánynak szörnyen tolakodó a parfümje. Nincs bajom a parfümillatokkal, csak valahogy zavar ha valakin érzem, amikor nem akarok parfümillatot érezni. Már megint eltüsszentem magam. Tudtommal nem vagyok allergiás illóanyagokra, de lehet most rácáfolok. Bosszúsan keresgélek a zakózsebemben egy zsebkendőt és új diára kattintom a diavetítést.  Az élet ezen az egyetemen lelassul, nem vicc, itt lehet valami fekete lyuk, kozmikus atomóralassító. Nem tudom, de  szünetben fel kellene hívnom Nicole-t és lemondani a ma esti randit.

• Tehát nézzünk néhány példát a homlokzatelemekre. Kiselemes egyszeres fedéssel, a profilos aljzatszerkezete. És jöjjenek a faburkolatok. Mi a cégnél elég nagy mennyiségben ezeket használjuk. Anyaga fenyő vagy exocit fák. Homlokzaton három formája van: a pikkelyszerű vagy zsindelyes, a lécjellegű vagy deszka és  a táblás vagy rétegelt lemez... a faburkolat szerkezetrajza. függőleges és… vízszintes helyzetben. És akkor néhány példa a faburkolatok kialakítási lehetőségeiről…

A szünetben ablakot nyitok, hogy kiűzzem a parfümillatot a teremből és közben Nicole-t tárcsázom.

• Szia, bocs, de a mai nap mégsem megy. Egész nap órákat tartok -  Visszaülök a tanári asztalhoz.
• Rendben. Bár rendkívül szervezetlen dolognak tartom, két órával a megbeszélt időpont előtt lemondani. -  az ujjaimmal idegesen dobolok az asztalon. És tudtam. Nicole kimért stílusa. Nem tudom miért erőlködök vele. komolyan nem értem magam. Valami mégis vonz abban a magabiztos nőben. Talán ez a hidegség? Egyébként meg van úgy, hogy a tárgyaláson nem jelenik meg a vádlott nem? Mh most miért érzem magamat vádlottnak? Rossz jel.
• Igen, megértem, meg sem fordult a fejemben, hogy ez a nap ennyire hosszú lesz - felelem nyugodtan. - olyan jó hallani a hangod is - íme megint egy konfliktust megelőző szöveg tőlem.
• Jól van, akkor majd a jövőhéten.
• Igen hát persze. Szép estét drága! Szia! -  kinyomom a telefont és közben összepréselem a számat. Na ezt a pillanatot kapja el a belibbenő parfümgyár. Szóval Stefi az. A csaj alapvetően irritál. Egyszerűen nem tudom miért, de idegesít, ahogy hosszú szőke haját ráérősen elkezdi parkettafonásba fonni az órámon, aztán ha úgy érzi nem tökéletes akkor újrakezdi és járnak azok a fürge  pirosra lakkozott ujjai.  Hivalkodóak a rohadt oválisra reszelt körmei azzal az élénkvörös színnel. Ugyanilyen színű a rúzsa is és a szemét mindig feketére húzza a fekete keretes szemüvegéhez. Csinos lány amúgy. Tényleg az. És cuki azzal a fekete keretes szemüvegével. Tipikusan az a lány aki azért hord szemüveget, hogy intellektuálisabban nézzen ki. Sajnos épszerből ettől függetlenül egy katasztrófa.  
• Tanár úr?!
• Igen Miss Brooks? - nézek fel rá futólag. Előttem áll, csípőjével az asztalnak dől és azokat a vörös körmeit kocogtatja az asztalomhoz.
• Ma este műegyetemi összbuli van az egyetemen és minden tanárt meghívtunk rá. Bár tudom, hogy csak óraadó - ezt olyan fura hangsúllyal mondja. - de ha ráér akkor  a meghívás tanár úrnak is szól -  Stefi néz és próbálom megállapítani, hogy van-e dioptria a lencséjében.
• Értem. Mit kell aláírnom? - dőlök hátra. Stefi átadja a lapot.  Ezek a műegyetemen olyan közösségiek. Bosszantó. Minden tanár aláírta. - Összevont TTK-s?
• Jaj igen.
• Bizonyára érdekes lesz. Mulasson jól Miss Brooks - a jelenléti ívet futólag aláfirkantom és átnyújtom a lánynak a lapot. Stefi  a lábujjhegyén billegve szorítja a combjaihoz a lapot és visszabalettozik a padjába.
• Örülnénk ha tanár úr tényleg eljönne, nem csak a kötelező aláírás… - több srác is csatlakozik Matt megjegyzéséhez.
• Mindenki visszatért? - figyelmen kívül hagyom a megjegyzést és továbbkattintom a diát.

Mivel a tanszékvezető  átkarolva a vállamat vezetett ki az épületből, már tudtam, hogy nem lesz menekvésem. Egy sör persze még belefér, persze nem ihatok, mert még haza kell vezetnem. Én biztos nem hagyom a jaguárt éjszakára Manchesterben. Nincs az az Isten. Szóval amikor átérünk a szórakozóhelyre, ami nagyon zajos, és villogó fényekkel van teli, és ragad a cipőm az alkoholban, na akkor úgy nem tudom, mi legyen. Vacsorára hazaérek, vagy itt kell bedobnom valamit? Bár kétlem hogy fel lennének szerelkezve étlappal egy szórakozóhelyen. A dékán odaint, aztán összeülünk megvitatni a negyedéves értekezletet, amiről lemaradtam.

• Hé figyu, van valami ehető is itt nálatok? - szólok oda a pultos srácnak.
• Mogyoró?
• Jó lesz - legyintek rá, és egy kétes tisztaságú tálban megkapom a mogyorókat. - Egy sört, de - a pultra hajolva súgom - alkoholmenteset.
• Annak itt felára van - csak rábiccentek és folytatom a diskurzust.
• Át kell alakítani a tantárgyfelosztást. Még mindig nem jó.
• Értem - biccentek és a számba tömök egy marék mogyorót.
• Milyen a szemináriumi anyag?
• Ki tartja ezeket a szemináriumokat? Nagyon gyengék a szerkezetrajzok. Most adták be az első kört az ablakszerkezetről és katasztrófa. Tele van hibával. Nem tudom, a homlokzatról mi jobbat fognak beadni majd - rázom a fejem.
• A helyi tanársegédjeink tartják, többségében PhD-sok.
• Építettek már valaha házat? - nézek rá kételkedve.
• Hát nem.
• Én nem értem miért nem fordítod meg. Vinném én a szemináriumot, a tanársegédek az előadást.
• Ezeknek a kezükbe adni az előadást? Kizárt! Nincs senki aki a gyakorlatban is csinálja. Muszáj, hogy te vidd az előadást.
• Felőlem - belekortyolok a sörbe. s futólag a karórámra nézek. 21.16.  Vajon meddig illik maradnom?  Jó lenne kivételesen nem éjfélre ágyba esni. Hat órákat alszok már Isten tudja mióta. Belefáradtam az egész életvitelembe. Ha nem lennének a hétvégék szerintem már egy szanatóriumban lennék kóros kimerültséggel. Bosszant ez az egész ügy Nicole-al is. A tanszékvezető lelép. Még néhány kollégával beszélek, de már nagyon a kijárat felé fordulok. Várom a kedvező alkalmat, hogy lelépjek. Megérkeznek az előadásról is a fiúk, mögöttük a két lány összekapaszkodva.  Rögtön táncolni kezdenek. Elnyomok egy ásítást. Istenem ezek a pofavizitek. Néhányan felkérik a lányokat táncolni. Sean, akivel egy szobában vagyok a tanszéken erős dohányos, úgy döntök, ha legközelebb kimegy elszívni egyet vele tartok és aztán szépen lelépek. Bosszantó módon  nem akar újra rágyújtani, helyette egy lány elhívja egy számra. Már két tálca mogyorót letoltam, és két üveg alkoholmentes sört. Szerintem kitettem a kollektív együttműködésért úgyhogy elindulok a mosdó felé. Az senkinek sem feltűnő. Még be is megyek tényleg. Ahhoz képest egy meglepően tiszta mosdója van ennek az alkoholszagú helynek és ami még jobb nincs senki bent, sőt sor sincs. Fura. A papírtörlőt dobom a szemetesbe és már nyitom is az ajtót, hogy na most lelépek, amikor valaki belök és ránkfordítja a zárat. Meglepetten nézek a lányra. Ki van engedve a haja. Szép a szájkontúrvonala, és vörösek a körmei. Istenem ugye nem akar nekem esni tíz körömmel azért mert kétszer visszatartottam épszerre? Komolyan nem találom viccesnek, hogy egy lepukkant manchesteri szórakozóhely mosdójában végezzem.
• Ööö… Stefi? Helo - nyögöm ki és elég nehezen tudatosodik bennem, hogy letegeztem a lányt. - Izé… nagy a sor odakint hogy így berontottál? - érdeklődöm és próbálok nyugodt és komoly maradni.
• Beszélnünk kell - feleli.
• Rendben, de ez egy mosdó… ennél jobb hely nincs? - nézek oldalra a méregzöld kerámiára.
• Nem férfimosdó. Csak mosdó. Én is használhatom.
• Rendben, akkor megvárod, hogy kimenjek? - lassan próbálom megkerülni, de tudom, hogy nem lesz esélyem. A diáklányok kurva veszélyesek.
• Eljöttél, nem hittem, hogy itt leszel, de itt vagy.
• Öhm… hát kezdem azt érezni, hogy hiba volt - kezdek lassú bólogatásba. Bárcsak tudnám a szándékát. Két dolgot akar, vagy kicsinálni, vagy szexelni. Remélem egyiket se.
• Hát, már késő! - emeli meg az egyik szemöldökét és mosolyogva nekem esik. Ajkait az ajkamra nyomja és az első mozdulatom hogy megfeszülök, és megpróbálok hátrálni. Elég szűk ez a mosdó csesszék meg, ezeknek is kellene egy egyes épszerből. Egy szórakozóhelynek miért nincs egy külön férfi-külön női mosdója? Nem ennek van vagy hat és mind külön külön, hogy bárki beslisszanhasson. Stefi a melleit a mellkasomhoz nyomja és a csípőjét a farkamhoz dörzsöli. Elég bosszantó, hogy ezt egy olyan este csinálja, amikor alapvetően dugni szoktam. Szóval el van cseszve az egész, mert naná, hogy beindulok rá.
• Stephanie! - próbálom megszabadítani a számat a csupa vörös áradattól, amit a szájával művel.
• Ha túl intim akkor rátérhetünk erre! - tenyerével rámarkol a nadrágomra. Basszus!
• Nem hiszem, hogy ezt kellene tennünk - fogom le a csuklóját.  Stefi nem igazán érti, tehát nyomatékosítanom kell. Rászorítok a csuklójára. A tükörben ellenőrzöm, hogy nem-e kent össze azzal az átkozott vörös rúzsával. De nem. A csaj profi. Úgy smárol, hogy nem lettem tőle rúzsfoltos. A hátam mögött elkattintom a zárat és  kilépek. Stefi a nyomomban. A kijáratnál már sötét van. A korlátnak támaszkodva dohányoznak többen.  Átvágok az utcán és az egyetemi parkoló felé veszem az irányt. Csak a cipőkopogásból fogom fel, hogy Stephanie követ. Befordulok a parkra eső utcafrontra és a kerítésnél megállok és bevárom.
• Stefi, menj vissza!
• Nem. Beszéljünk!
• Miről?
• Le akarok feküdni veled! - Bassza meg! Ezek a hülye kis diáklányok.
• Én a tanárod vagyok érted? Ez egyszerűen nem fér bele az egyetem etikai kódexébe. Szóval keress egy csoporttársat van bőven srác.
• Nős vagy?
• Nem.
• Akkor?
• Attól még lehet kapcsolatom.
• Van?
• Igen.
• Engem nem zavar. Téged?
• Engem az zavar, hogy nem értem miért műveled ezt? Miért nem a doktoris tanársegédeknek teszel ajánlatot.
• Azok komolytalanok és nem is olyanok mint te.
• Mint én?
• A legjobb pasi vagy a tanári karban. Nem mondta még senki neked?
• Figyelj, ha azt hiszed hogy átengedlek épszerből, ha meghúzhatlak hát tévedsz - felelek rá komoran. - És nem fogom tűrni, hogy kicsinálj az egyetemről, mert te szexiális kapcsolatot akarsz velem. Szóval? miből gondolod hogy érdekelsz Stefi?  Egy lány vagy a csoportból ennyi!
• Érezted már azt, hogy valakit egyszerre gyűlölsz és szeretsz. Na én pont ezt érzem irántad! - vágja hozzám aztán faképnél hagy. Basszus!

Szerelem és más dolgok

Amikor hazaérek ismét pályázatokat figyelek. Kinéztem egy Építőipari nívódíjat, amit szeretnék megpályázni, de Liam beleegyezése nélkül nem lehet pályáznom. Az ő cége, még ha én is terveztem. Itt a Tóvédik Nemzeti Parkban az egyi kilátó az én érdemem. A pazar kilátáshoz három túristaútvonal is vezet. S igazán azért érzem ezt az egyik legjobb munkámnak, mert egy ilyen kilátótoronyban érvényesül a legjobban az én stílusom. Vagyis ahogy haladunk felfelé, körben a falépcsőkön a csigavonalban, úgy tárul ki előttünk a panoráma. Az egész a DeNoir erdő fájából épült és nagyon ügyeltem arra, hogy megfeleljen minden az időjárási viszonyoknak és sokáig ne szoruljon felújításra. Fenyőfából készült faszerkezet és rozsdamentes acél. A kilátó amúgy látványelemként is nagyon szépen néz ki a távolból. Bizonyára elfogódott vagyok, de az egyik legjobb munkámnak tartom. Tájépítészetileg egy csillagos ötös. Egy A+ és nagyon meg akarom mérettetni ezt a kilátómat.

Nem mintha én magam nagy túrázó lennék, mert ezerszer inkább közlekedem autóval. Gyorsabb, kényelmesebb és a kocsiban nem lehet megázni. De ettől függetlenül szeretem a szép tájakat.

Ismét végiggörgetem a pályázati anyagot és úgy döntök, hogy kitöltöm és úgy átdobom Liamnak.

MUNKA HELYE: Tóvidék Nemzeti Park

TERV: Alex Goodwin

Csörög a telefonom. Már megint Angela az.

• Szia Hugi! Mizu?
• Már megint csöpög a csap - jelenti be.
• A konyhában?
• Igen. Az egész szekrény rothadt faszagú. Undorító!
• Alul csöpög?
• Igen! Már a múltkor is mondtam!
• Mikor a múltkor?
• Még Skócia előtt!
• Angela nem tartok mindent fejben.
• Jó, de akkor feljössz megcsinálni?
• Ma?
• Hát jó lenne.
• Miért nem teszel alá egy vödröt, a héten úgyis megyek Manchasterbe.
• Miért nem laksz itt?
• Mert Kendal közelebb van Liamhez, már mondtam.
• Ez hülyeség!
• Angie! Heti négy nap Liamnél vagyok nincs kedvem Manchesterből kivezetni a tengerig. Totál szívás!
• Akkor meg gyere csináld meg, három hete folyik, ázott szagú az egész lakás!
• Hát most mást csinálok éppen…
• Van teám! Igazi, Indiából! mire ideérsz megcsinálom - sóhajtok egyet.
• Jól van másfél óra és ott vagyok - bosszankodva kinyomom és töltöm tovább a sorokat a pályázati anyaghoz. Elég sok adatot és anyagot bekérnek, még az építés fázisairól is. Nem csak a terveket,  a helyszíni felvételeket is. Átdobom Liamnak és csak egy pulóvert veszek és cipőt, s a jaguárba ülök. Már szürkület van.  Rengeteget vezetek éjszaka. Néha szoktam figyelni a körülöttem lévő kocsikat, meg hogy kik ülnek benne. Hova tarthatnak. Nőket, lányokat, párokat, házastársakat, gyerekeket. Ma is punnyadósan vezetek. Túl fáradt vagyok.

Mire felérek a húgomhoz már este nyolc. Angela cicás mamuszban, cicaharisnyában és egy hosszú pólóban fogad, amin egy kontúr női arc van, csak szemek ,állvonal, száj és orr. Kontúrrajz. A bögrém a kezében gőzölög. Hoztam felszerelést is, bár tartok egy kis barkácskészletet Angelánál is, mert sosem lehet tudni. Angela mindent kipakolt a mosogató alatti szekrényből és felmosott, még egy szivacsot is oda rakott, hogy ne a járólapon térdeljek. Szétszedem az egész csövet, s leengedem belőle a vizet. Derékig eltűnök a mosogatószekrényben.

• Keresned kéne már valami pasast, aki megcsinálja neked ezeket és nem engem hivogatsz - jól gondoltam, a tömítés ment szét. Kicserélem a gumigyűrűt és elkezdem az egész csaptelepet újra összerakni.
• Ha ez ilyen egyszerű volna. Már te is házas lennél - Angela szája szélét csipkedi.
• Hát jah.
• Mi a helyzet azzal a jogászcsajszival?
• Nem igazán tudom belőni, hogy hányadán is állunk - meghúzom jó erősen, hogy ne engedjen el. - Nyisd meg a csapot! - Angela megnyitja én meg tapogatom a csövet, hogy szivárog-e még. De a cső száraz marad. - Jó, elzárhatod. Kész vagyok!
• Szuper! Kösz - feltornázom magam és kezetmosok a mosogatónál. - Miért vagyunk mi ilyen szerencsétlenek a szerelemben? - kérdezi Angela.
• Fogalmam sincs - törölgetem a konyharuhába a kezem, s átveszem Angelától a bögrét és belekortyolok a teába.
• Alex, én megállapítottam: a mi családunk nem szerencsés a szerelemben. Nézd meg anyáékat!
• Mit nézzek rajtuk, egy percig sem voltak együtt boldogak. Fogalmam sincs miért húzták addig a válást. Annyi veszekedést én még életemben nem láttam. Már elegem volt az otthonlétből, mert mindig azt a szenvedést kellett néznem és hallgatnom.
• Hát ezt mondom, ők is boldogtalan szerelmesek voltak. Még most is azok. Elváltak, de igazán nem találták meg a szerelmet - rántja meg a vállát Angela. - A mi családunkban senki sem boldog. Nem találjuk meg a párunkat ez van.
• Pfh, figyu tettél bele valami erőset is, - tartom felé a bögrémet.-  mert ha ilyen hangulatban vezetek haza, biztos inkább feltekeredek az első fára - kortyolgatom a teát, s a bögre felett a húgomat nézem. Alapvetően tényleg nem értem mi bajuk a pasiknak vele. Angela lendületes, kreatív csaj. Nem azért mert a tesóm, de annyira tényleg nem ronda. Persze szőkíti a haját, de alapvetően ő szőke, mint én, csak inkább ez a szőkésbarna, amit ő olyan semmilyen színnek nevez.  Nem azért festi magát, mert annyira kell, hanem mert nélküle kicsit vértelen, pl, normálisan a szempillái sem látszanának, mert szőke.  Ugyanolyan kék szemünk van. Már ő is harminckét éves. Basszus! Véletlen sem említem neki, de harminc felett elkezdett nagyon szélesedni a csípője. Deréktájon kezd olyan lenni, mint anyám. Pedig nem is szült. Úgy látszik genetikailag bele van kódolva, hogy úgy fessen mint az anyám. - Nem tudom Angela. Biztos a gimiben csesztük el. Nem stoppoltunk le magunknak valakit. Még akkor is ha csak középszerű volt.
• Ja. Lehet. Ott kellett volna észnél lenni. helyébe mi történt? Vártunk, újra és újra. Alex. Engem mindenki dobott. Miért dobnak a pasik?
• Nem tudom. Engem is dobnak a nők. Látod.
• Még mindig Vanessa?
• Hát… nem tudom. Tényleg nagyon… nagyon bejött nekem Vanessa. De hát… ő Liamot választotta. Én voltam a tanúja az esküvőn. Ezek után valahogy...
• Gáz érzés lehetett.
• Jah… mintha kést forgattak volna a mellkasomban, de hát.. annak tényleg örülök, ha boldogok együtt.
• Csináltam rólatok is képet az esküvőn. Ha akarod odaadom.
• Nem, láttam, de… inkább ne. Mert belefojtom magam a ház előtti tóba - Angela is teázik. Ha ketten együtt teázunk az mindig… az mindig az otthoni ötórai teázást juttatja eszünkbe. Anyám mindig vett egy doboz teasüteményt hozzá és teáztunk. Próbáltuk elhitetni magunkkal, hogy minden rendben van a családunkban. Aztán anyám könnyei a teájába csöpögtek. Mi meg Angelával némán meredtünk az aranysárga forró italba. A tea maradt meg egyedül a családból.
• Tudod…. amikor megtudtam, hogy Liam és Vanessa összejöttek… ki akartam lépni a cégből.
• Tényleg?
• Aha… mert… úgy voltam vele,... hogy én ezt nem fogom bírni. Nem fogom végignézni. Nem akarok mások házasságának a szemtanúja lenni .Érted. Mint otthon. Ahogy végignéztük a szüleink boldog és boldogtalan perceit.
• S mégis maradtál.
• Mert Vanessa marasztalt - mély levegőt vettem és a konyhapultnak dőltem. A bögrével a kezemben. - Mindig azt hittem, hogy majd megérzem, hogy ki az igazi. Hogy majd tudni fogom. De valószínűleg hülyén állok minden csajhoz, mert vagy komolytalannak vesznek, vagy… nem is tudom… leszarnak - Angela már megint kezdi, elkattintott egy képet. - Angela!
• Bocs, de ez is állati jó Alex-kép - mosolyog rám Angela, és megmutatja a felvételt. Barnított képet csinált, régies hatású és nagyon elgondolkodó. Tényleg jó kép lett. - Az én helyes bátyám! Egy bögre teával - kacsint rám. - Tedd fel profilképnek.
• Angela! Ne fárassz!
• Mindegy, azért előhívom - rántja meg a vállát.
• Lassan megyek - teszem le a bögrét a pultra.
• Jól van. Kösz, hogy mégis felugrottál.
• De jöttem volna a héten.
• Alex. Ha Manchesterben vagy mindig Nicole-programod van. Utána meg rohansz haza.
• Hát talán mert valamikor aludni is szeretnék - húzom a cipőmet.
• Kérd meg a kezét!
• Kinek?
• Hát ennek a Nicole-nak.
• Nem is tudom, Nicole olyan...nem tudom.
• Még mindig a nagy őre vársz? Alex… lassan már mindenki házas, ha nem mindenki. Egy próbát megér nem?
• Majd elgondolkodom rajta… alkalomadtán. Lehet… nem nekem való a házasság. Hiszen…. még csak jó követendő példa sincs előttem. Nézd meg anyát és apát!
• Én már bárkinek igent mondanék… csak senki se kéri meg a kezem.
• Jó éjt Angela! - nyitom ki az ajtót.
• Vezess óvatosan - int rám Angela. Inkább nem is nézem az órát, mert csak felhúzom magam. Nagyon rosszul szervezem az életemet. Ezt érzem. Nagyon sok a fölös kör, nagyon sok idő megy és megy és nem tudom megállítani. Még csak a közelébe se kerültem annak, hogy legyen egy igazán normális kapcsolatom. Volt egy három éves... távkapcsolatom, az… majdnem lehetett volna valami. Még ott a gimi után közvetlenül. De valahogy elmentünk egymás mellett. Utána bejött a cégalapítás. a karrier, a tervek, az utazások. Valahogy nem tudtam rendberakni a magánéletem. Próbáltam arra fogni, hogy azért, mert túl sokat vagyok úton. De Angela sem talált párt, pedig ő egy helyben van. Manchesterben. Lehet igaza van a húgomnak. Az én családom nem szerencsés a szerelemben.

Az egyetemen káosz van. Délelőtt volt egy értekezlet. Állítólag az egyik mosdóban drogot árült valami hülyegyerek. Istenem nem bírom ezeket a pedagógiai nevelő programokat. Én építész vagyok, nem szeretek lelki-nevelő dolgokkal foglalkozni. Csak hát kiadták felső utasításra, hogy beszélni kell róla, mert ez rontja az egyetem hírét. Na most ezen vekeng az egész tanszék. Hogy ezek, hogy ráérnek? A tetőtérben egy szobában vagyok a dohányos Sean-nal. Ő is építész amúgy, itt Manchasterben. Az ablakon kihajolva szokott dohányozni, mert lusta lemászni innen a tetőtérből az egyetem elé. Most is az ablakban szívja és közben háborog.

• Most komolyan egész Statika órát ezzel kell töltenem, hogy itt drogoznak? - morogja.
• én sem értem. Annyira sötétek épszerből is, hogy tavaly két üveg whiskyt nyomtam le, mire kijavítottam a dogákat annyira felhúzott. S most egy csomó időt erről beszéljek el az óráról. Nem értem - Az egyetemi rendszerbe belépve megnézem a rendszerüzeneteket.
• Láttad az új francia tanárnőt? - sandít rám az ablakból benézve.
• Aham, jó bige - kattintgatok mint az őrült. Egy hét alatt jön vagy száz rendszerüzenet minden hülyeségről. Istenem ezek itt az egyetemen.
• Most jön - fújja ki a füstöt az ablakon.
• Engedj oda! - felállok és kinézek a nőre. még fentről is állati dudái vannak és mély dekoltázsa.
• Jó a rálátás mi? - röhögi Sean.
• Pszt! Meghallja te hülye - bököm a könyököm az oldalába. Kontyba fogja a haját a csajszi és néhány szőke tincs kihullik belőle, és lila keretes szemüvege van.
• Olyan mint egy szexi titkárnő egy hard core pornóból - szippantgatja a cigijét Sean.
• Jah, keress rá hátha fent van valami rövidfilmje - vigyorgok rá.
• Tudod mit? szívesen gyakorolnám vele a franciát?
• Az egyetem óta nem volt franciaórám - a telefonomból kiírom az egyetemistáknak kinézett építészpályázatokat egy lapra, mert aztán mindig elfelejtem. Egy bőrkötéses jegyzetfüzettel rohangálok mindig az egyetemen, ebben próbálom az egyetemi életemet rendszerezni. Ezt nem szoktam hazavinni, mert tuti otthonhagynám. Ez mindig csak itt jön megy velem.
• Jaj hát én se igeragozást akarnék vele biflázni. Érted - vihogja.
• Értem, de akkor se mennék franciára még egyszer - összecsapom a jegyzetfüzetem.
• Van egy jó válogatás dvd-m filmes pornójelenetekből összevágva. Érdekel?
• Amerikai?
• Aham. Persze. ott kint egy csomó filmet forgatnak, mind éles szex. Sima filmek szexjelenettel, de súrolják a pornót. Egész jók. Ezeket Európába nem hozzák.
• Ok, hagyd az asztalomon. Na megyek. Épszer három… szörnyen gyenge ez az évfolyam - húzom el a számat. Miközben a titkárnőnél felveszem a kulcsokat azon merengek, mit kellene mondanom példaértéküleg a drogfogyasztásról? Nem tanultam pedagógusnak szóval nem igazán asztalom a lelkizés. meg a nevelés sem. De utálom az ilyen hülye feladatokat! Ezeken rágom magam a folyosón, amikor nekiütközök valakinek. A szőke hajú csaj az a csoportból.
• Pardon. Elnézést! Nagyon megütöttem? - érintem meg futólag a lány karját.
• jó napot Tanár úr, nem nem történt semmi - rámmosolyog. Egyenletesek a fogai a vörös ajkai mögött és ahogy a hajfonatát babrálja látom, hogy már megint vörösek a körmei. Istenem! Beengedem a lányokat aztán én lépek a terembe a kulcsot a jegyzetfüzetet az asztalra dobom, miközben a gépet kapcsolom be és hangolom össze a projektorral emailem jön. A zsebemből kihalászom a telefont. Liam valami konstrukciós papírokat keres rajtam. Azt se tudom hol áll a fejem basszus! A slusszkulcsomról leveszem a pendrive-omat és sieve nyitom meg a diasort.
• Jó napot! Mindenki itt van? - nézek fel futólag. Amúgy hülye kérdés, mert előadás, szóval nem is kell mindenkinek itt lennie. Mindegy. Fölös körök ezek is. Ja várjunk drogtéma van! - hát… öööö… bizonyára tudják, hogy… történt egy kis… khm… incidens az egyetemen…
• Hogy bedrogoztak egy csajt és aztán egy páran alaposan megrakták?, ja hallottuk - Matt szólt be. Húha, kezdenek érdekes részletek szárnyra kapni?
• Mert Matt maga is köztük volt? - emelem meg a szemöldököm.  Utálom amikor barom pletykák terjengenek ostobaságokról. A srác elvörösödik. - Én úgy tudom, hogy csak dílerkedtek - - hülye diasor szét kellene szednem ezeket is, mert nem tudom, hogy hol jártunk. Fel kellene a diasorszámot, hogy hol hagytam abba, azt is írnom a jegyzetfüzetbe a dátumhoz, igen ez jó ötlet. Sietve kinyitom a patentot,  a bőrkötésből kihullanak a papírfecnijeim. Mindet visszatuszkolom a bőrkötéses fülbe. - Szóval… az egyetemi khm…. szabályzat szerint az egyetemen tilos tudatmódosító szerek… khm… fogyasztása. Felfüggesztéssel is járhat, de biztos, hogy fegyelmi bizottság elé kerül az ügy… a honlapon amúgy elérhető az egyetemi etikai szabályzat - elnyomok egy ásítást, istenem levegőtlen a terem. Az ablakhoz lépve megnyitom a vetítővászon melletti ablakot. Hajnal egyig pályázatokat kerestem, ma meg ki kellene találnom, hogy kiket válasszak ki a versenyeztetésre az egyetemi hallgatóim közül. Sajnos épszer háromból senki sem üti a mércét, de talán a tájépítész csoportomban van egy-két srác, akik alkalmasak lennének egy versenyre.  
• Tanár úr drogozott már? - Stefi a haját fonogatja. Fürgén járnak vörösre lakkozott körmei.
• Nem emlékszem, hogy feljogosítottam volna magánjellegű kérdések feltételére Miss Brooks - nézek a lányra metszőn. Stefi megnyalja az ajkát és elnéz.
• Csak azért csinálták, mert belőve sokkal jobb a szex. poén volt. Valaki köpött, és most az egészet felfújták - szól be Chris a sarokból. Fúh kezd melegem lenni ettől a témától. Leveszem a zakómat és a tarkómat dörzsölöm. Mit mondjak ezeknek a kis lökötteknek?
• Véleményem szerint a szex önmagában is jó dolog. Higgyék el nekem! A szex jó! Nem kell hozzá sem alkohol, sem drog - zavart nevetéssel fogadják a kijelentést. A lányok még el is pirulnak. - Az ügyben nem azzal van a gond, hogy szexeltek, vagy drogoztak. Felnőttek, azt csinálnak amit akarnak, úgy ahogy akarják, de ne az egyetem területén. Magyarán oktatási intézményben nincs szex és nincs drogozás. Ide nem azért jár senki. Ide azért jönnek, hogy tanuljanak, úgyhogy folytassuk is a zsaluzott ablakelemekkel…